10-arcke | arcna-belee | belef-boszu | botan-delne | delta-elfor | elfuj-enyel | enyem-felel | felem-fordu | foren-gyong | gyony-helye | helyr-inseg | inspi-kapos | kapoz-kezun | kezze-korul | koszo-latva | latya-lovon | lovun-megje | megjo-mezes | mezok-nezte | nezun-olaja | olajf-pipar | pipas-retre | rette-sutot | sugal-szinl | szinm-tas | taska-trefa | trefo-valta | valth-viszo | vitez-zuzod
bold = Main text
Part grey = Comment text
6541 4 | vetsz le!~S ragaszkodtam kézzel-lábbal, mint a majom az anyjába.
6542 1 | padláson vagy az udvaron, ki-kirántottam egy-egy fiókot, és gyorsan
6543 7 | mondotta - a varróasztalomat, s ki-kitekintek az ablakon.~És tapsolt.~
6544 4 | adott, hogy előre nem látott kiadásra is legyen pénzem.~De hogyan
6545 2 | Gondolom, sajnált forintokat kiadni szivarért. Hát olyankor
6546 8 | fojtott hangon felelt:~- Kiadod az utat, mint valami cselédnek!?~
6547 7 | akarta megválasztani és kialkudni a lakást a fürdőben.~Négy
6548 9 | minden nyári délután országos kiállítás és világkiállítás volt akkoriban
6549 7 | lehetett előbbre tenni. A kiállítási forgalom igen foglalkoztatta
6550 7 | jegyző toppan be hozzám. A kiállításra jött fel. Nem ismertem ugyan,
6551 7 | éreztem.~Aztán az országos kiállításról beszélgettünk, s főképpen
6552 7 | szerint együtt nézzük meg a kiállítást.~- Ne menjünk mégse oda -
6553 9 | Egyszerre leült előttem egy kiálló, mohos kőre, s nézett rám,
6554 6 | mije volt a leánynak.~A kiállott gyötrelmek után végre azon
6555 9 | északnak, a templom felé.~Kiálltam a boltajtóba, s hosszan
6556 4 | ketten elkomolyodtunk. De kiálltuk a szúrást, csakhogy egymás
6557 11 | megesz is! Aztán valaki kiált, és a kutya elhallgat. Lépések
6558 10 | Vissza! - hangzott a Zsorzset kiáltása.~S a következő percben megnyílt
6559 9 | meghallotta volna a szívem kiáltását, bájoskán elkomolyodott.~
6560 2 | katekizmusra érkezik oda. Hallja a kiáltásomat. Egyszerre elmérged:~- Mit
6561 2 | Fánikát megpillanthatom, kiálthatok is neki.~Hát nem lehetett.~
6562 9 | tornázó gyermekek, mikor azt kiáltják nekik: Helybenjárás!~Szinte
6563 6 | ostobaság sok gondolatjel és kiáltójel között.~A levelet kék színű
6564 9 | se kerül.~- Megadjuk! - kiáltották olyan hangon, mint Kossuth
6565 10 | nagy roppanás hallatszik. Kiáltozás, emberek futása, csődülése.~
6566 10 | De a bőgés elveszett a kiáltozásban:~- Én is nyalom! Én is nyalom!~
6567 9 | volna az égnek.~- Hó! Hó! - kiáltoztam rémüldözve.~De az csak annál
6568 10 | állnak így az apjuk előtt.~- Kiáltsátok: Vive la Hongrie!~ S a gyerekek
6569 9 | lábára nézett, és szinte kiáltva szólott:~- Hátha a Matyi
6570 11 | reményimnek tündérpalotája. Napja kialudt. Csillaga lehullt. S maradt
6571 3 | Azonban Viki az ő mindenre kiáradó jóságában megengedi neki,
6572 1 | mint amilyen a Pompejiban kiásott, avas márványszobroké.~A
6573 10 | melódiát. S a cérnahangok közül kibőgdözött olykor egy nazális férfihang -
6574 4 | ő jár körülöttem. Olykor kibomlik egy fürt a hajamból és meghajlik.
6575 7 | között.~Hogy a köpönyegből kibontakoztak, csinos pepita ruhában állt
6576 3 | és alsószoknya. Mezítláb. Kibontott, hosszú haj... A nyakát
6577 11 | éktelenül. Aztán a könny kibuggyant a szememből. Szegény Márta!
6578 8 | fogak azonban mégiscsak kibújtak, és félretolták a mesterségeseket.~
6579 6 | szép szeptember végi nap kicsalja a lakókat a folyosóra. A
6580 9 | ajánlatosnak, hogy a tanítót kicsalom: a lányok legalább nemcsak
6581 3 | azt vártam, hogy a Balaton kicsap a medréből.~Sok keresésre
6582 9 | mondotta Ilka a karperecét kicsatolva - tegyük a nyakára, nagymamuka.
6583 2 | robog a pipatóriumához: kicsavarintja az egyik pipájából a szárát...~-
6584 2 | puffogott rajtam a botja.~- Kicsépelem belőled az ötvenegyediket
6585 8 | letette a kalapot a mosdóra. Kicserélte a virágot másik dáliával.
6586 4 | közte virág is. Rajzolok kicsibe olyat. De menjünk kissé
6587 3 | igazi. Illesz Vikihez. Ő már kicsikorában is olyan volt... Egyszer
6588 7 | testvérbátyám, a Jancsi - de azt még kicsikoromban kifújta a szél Amerikába.
6589 7 | Én magam is segítettem a kicsinek a kigombolkodásban.~- Micsoda
6590 9 | rá.~S mosolygott. Szinte kicsinylően nézett rám, hogy a vaddisznót
6591 2 | Hiszen életben maradt.~Kicsinylőn nézett rám, szinte összecsukta
6592 7 | én is bámulok, tátulok.~- Kicsodák maguk? - szólalok meg végre,
6593 10 | megindulunk.~És beszélgetünk. Kiderül, hogy látásból már ismerjük
6594 4 | fejét fölemelte. A melle kidomborodott, mint a kardot vont férfié.~-
6595 10 | nyugodtan.~S a gyufát a félig kiégett pipájára tartja.~- De ha
6596 4 | hárította el a karomat. Kiegyenesült. Méltóságos komolyan nézett
6597 9 | délután, mikor leveszem, majd kiejtem a kezemből. Hosszú tarka
6598 10 | szónak a lehető legszebb kiejtését.~- Ó, Zsorzset... édes Zsorzset...~
6599 10 | keresztapámnál - ezt a szót kiemeltem -, továbbá, hogy románul
6600 4 | mentem az árnyékon.~Mikor kiérek az árnyékból, látom, hogy
6601 9 | föltennem. Mikor a faluból kiértünk, egy tarlón kellett áthaladnunk.
6602 9 | sugárzásából láttam, hogy kiérzik belőlem minden szükséges
6603 2 | mi az élet?~Erre a büszke kifakadásomra elmosolyodott:~- Mit nevet? -
6604 6 | akkoriban rakhatták rá a kőből kifaragott hét vezért, mert még mind
6605 10 | szomorú?~- Fogadja részvétem kifejezését - rebegtem végre felszabadultan
6606 2 | nyugvó nap sugaraitól, mintha kifényesített réztükrök volnának. Az égre
6607 9 | glaszékesztyűmet, s fogom az esernyőt. Kifeszítem, mivelhogy még csöpögdögél
6608 9 | megmozdul a bolond: a gombát kifordítja a kalapjából. Fölcsapja
6609 3 | mindent. Még a cipőmet is kifordítom, még a kofferemet is kirázom.~
6610 9 | heverő, kakastollas kalapot. Kifordította belőle a gombát, s a fejére
6611 7 | omnibusz karfájában: az iratok kifordulnak, szétszóródnak. Többnyire
6612 9 | kiugrani vagy legalábbis kifordulni hátul valahogyan, de nem
6613 1 | találok, rávetem.~Ahogy kifordulok, Jolán épp befelé tart a
6614 1 | mint a Niagara.~Én csak kifordultam a házból. Mentem bódultan,
6615 9 | fordulva, aztán lassacskán kifordulva, hogy a hang közelgőnek
6616 7 | de azt még kicsikoromban kifújta a szél Amerikába. Az anyám
6617 10 | iskolájában. Azt a port mind kifúvogatná esténkint a tüdejéből. És
6618 7 | segítettem a kicsinek a kigombolkodásban.~- Micsoda sárgarépa-szagotok
6619 10 | Zsorzset - mondottam én is kigyulladt arccal -, de erre az egy
6620 6 | Egyszer szeptemberben, ahogy kihajlok, látom, hogy a kilencedik
6621 10 | majd csak megnyílik, ő csak kihajol, és némán kezet szorít velem,
6622 6 | leláthattam onnan, ha kissé kihajoltam. Egyszer szeptemberben,
6623 Inc | És mink még szerencsésen kihajóztunk a veszedelemből, anélkül
6624 4 | virágos kalapú ispánokat. Kihal vagy átformálódik lassankint
6625 2 | hogy színeskedő vagyok. Kihallgatott titkon, mit beszélek a szakácsasszonnyal,
6626 4 | Az ispán bátyámat szintén kihallgatták: Tudna-e valamit? A fényképemre
6627 10 | végtelen.~Az ablakon át is kihallom, amint bent a szobában,
6628 11 | elomlott, eldúlt, elégetett, kihalt világ volna a lelkem, s
6629 6 | No, majd ott...~Megint kihínak, megint szekunda.~Annyira
6630 7 | járni, hogy fölmentsenek a kihirdetés alól. Nem kell semmi vendégeskedés.
6631 10 | holdvilág meg a másik leány kihordta őket egyenkint, ma se tudom,
6632 4 | vásznat, gyolcsot, mit szokott kihozni a két leány, és ő a vászonra
6633 9 | megrogyott. A botom csaknem kihullt a kezemből.~Megőrültem-e?
6634 4 | erdős volt az a táj, de kiirtották, felszántották. A hegyet
6635 9 | közeledett, s egy hajtókára kiitta.~- Csapj fel, öcsém! - mondotta
6636 3 | némelyik kérdésben: merre van a kijárat. A jó isten keze egyszer
6637 7 | oda bajos volt mindennap kijárnom: hiszen másfél óra csak
6638 6 | Égetett az érdeklődés, hogy kije-mije Flórának az a fiatalember.
6639 4 | fejét rázza.~- Szívesen kijelentem, hogy én fizetem a pezsgőt.
6640 9 | vontam egy-két vonást, s kijelentettem, hogy az idő nem alkalmas
6641 11 | érezni a szagukat.~Jön-e? Kijön-e? - kérdezgettem el-elszoruló
6642 9 | Tyű! A leányok bizonyára kijöttek sétálni! S erre jönnek!
6643 4 | De már megígértem, hát kijöttem. Később gondoltam meg, hogy
6644 9 | lehet, mint az a Lipóczy!~Kijutottunk az erdőből a gabonaföldek
6645 9 | lesett már a kerítés fölött kikandikálva a virágok virága. A láncos
6646 9 | nagy gőzölögve, lihegve kikászálódtam a taligából, és káprázó
6647 9 | mint valami koporsóból kikelt, régi magyar asszony. Az
6648 9 | rosszát, s hogy már apróra kikérdezték, melyik hogyan öltözzön.~
6649 9 | Így mégis valamennyire kikerekedett az öreg arc. Árnyékba került
6650 9 | Hiszen a ruha-megtakarításból kikerül az egész nyaralásom!~Csak
6651 10 | hatodiknak.~Hát még, mikor kikerültem az elemiből, és gimnazista
6652 10 | szabadságot.~A vonathoz kikísértek mind a ketten.~Zsorzset
6653 3 | világítottak, hogy megint csak kikívánkoztunk.~- Tízre gyertek haza, az
6654 7 | jártam, mivel foglalkoztam, kikkel beszéltem.~A harmadik héten
6655 1 | végre a házasság nyugodalmas kikötőjébe jutok. Micsoda művelt leány!
6656 11 | szögletes, gerezdes, mindenféle kiktusz-kaktusz, ami csak terem a világon.
6657 10 | eszembe jut!~A következő évben kiküldtek már júniusban Jénába, hogy
6658 4 | veszett-vágtatást, szürke lovon egy kilenc- vagy tízéves, piros képű
6659 6 | hét vezér mozdulatlanul, kilencszázados gondolatokkal, mély nyugalomban.
6660 9 | látom, hogy ott legel a kilencvenhatos őrház mellett, a lucernában.
6661 2 | bátyám minden pillanatban kiléphet. Holnap... Jaj, de holnap
6662 11 | én az iskolában háltam, kiléphettem, visszatérhettem, amikor
6663 6 | magamat az ajtajuk előtt. Ha kilépnek, csak ennyit nyögök:~- Flóra
6664 4 | Elmosolyodott.~- Nem merek én kilépni sötétben.~- A hold világít.
6665 11 | azt a kis pénzt, és mikor kilépsz az életbe, nincs semmid.
6666 9 | érintették a követ. S künn, hogy kiléptek a sekrestyéből, összecsókolództak.~-
6667 10 | lőcsnadrág.~Mikorra azonban kiléptem az utcára, megint csak foglalkoztatott
6668 2 | üres portékás ládák.~Hát kilestem: mikor ül Fánika a boltban.
6669 9 | Redengotos látogatások, kilincselések. Nyugtalanító hírek, hogy
6670 8 | ajtóhoz. Óvatosan nyomta meg a kilincset, mintha attól tartana, hogy
6671 10 | csökönyösködött, Bandi megfogta, kilódította:~- Ki, kese! Ki innét! Fiúk
6672 10 | menjen. Igen szégyellem...~S kilökte Petrut.~Egy percre ketten
6673 11 | messze, talán tizenöt-húsz kilométernyire.~Másnap kocsi jött értem,
6674 4 | vonat morgása tizennyolc kilométerről hozzám hallatszik.~Aztán
6675 4 | És elváltunk.~~Délután kiloptam a fényképemet az albumból,
6676 7 | feleljek, ha kérdik, hogy hány kilót nyom?~Mehemed felvonta a
6677 7 | cibált, lökdösött a sors: kimásztam minden hínárból. Az igyekvő
6678 1 | Fölkelt. Utánafüleltem, hogy kimegy-e az előszobából a folyosóra.
6679 4 | a kertre néző ablakomat. Kimehetek-e vajon úgy, hogy nem ütközök
6680 9 | S a rákokhoz fordult.~- Kimehetünk - mondotta Matild vonakodva. -
6681 4 | másik után. Úgy szeretnék kimenni, beszélgetni azzal a csodás
6682 7 | írni. Röstelltem, de hát kimentettem a báróné előtt én magam.~
6683 7 | velük legyek. Persze ha kimentünk a házból, valaki negyedik
6684 9 | egy sombokor mellől! Néz kimeredt szemmel, s vigyorog. Kakastollas
6685 5 | olyan határozott, hogy amit kimond, abból nem tágít.~- Tehát
6686 11 | Hová mégy?~Nem tudta kimondani jól a nevemet: csak Kelen
6687 2 | ad foglalót...~Nehéz volt kimondanom, de végre is kimondtam:~-
6688 9 | pap az egyházi átkot is kimondja Szilágyira.~A halhatatlan
6689 11 | volt, a csősznek a lánya. Kimosdatták, felöltöztették: felfogadták,
6690 1 | Hazudtál! Ó!~Ez az ó olyan kín-fájdalmas hosszú ó volt, mint amilyen
6691 9 | gyűjteményét.~Három szénaboglya is kínálkozott alkalmasnak a letelepedésre.~
6692 9 | Richárd királya az országát kínálta egy paripáért. Én egy kád
6693 4 | hol van elásva a Dárius kincse?~Egyszerre megértettem,
6694 2 | rám tékozolni a boltnak a kincseit.~Az meg elképzelhetetlen
6695 6 | föl. Vittem magammal, mint kincsét a tolvaj.~A címszalagon
6696 2 | fel az úton. Olyan nagy kincsnek éreztem, hogy nem akartam
6697 9 | vesztett el, és én egy egész kincstárt találtam ezekben a percekben!~
6698 Inc | sötétségben.~- Gyújtót! Kinél van gyújtó! Hol a csengő?~
6699 9 | igazán nagy titok, és talán kinevet érte: az őz, a szegény őzecske,
6700 10 | le rólam a télikabátnak kinevezett, őszi köpenyegemet, csak
6701 7 | Az ablakomhoz lépek, és kinézek. Oldalt kellett néznem,
6702 10 | hogy luteránus vagyok: kinéznének. Csak éppen sétálok addig,
6703 11 | Hintógördülés hallatszott. Kinéztünk.~- Egy katonatiszt - mondtam
6704 7 | lecsukódik. Nyel. Aztán kínosan vonagló arccal fordul hozzám:~-
6705 10 | Péter bátyám. Amint az aztán kinőtt a ruhájából, a következő
6706 10 | Tizenegy után talán már kinyithatom.~- Várni várok én akár éjfél
6707 2 | játszópajtásoktól. S másnap, mikor kinyitja a szemét, egy idegen szobát
6708 11 | Csak percek múlva bírtam kinyögni:~- Az órám kulcsát.~Másnap
6709 9 | másik szobából. A küszöbön kinyújtózkodott, ásított egyet. Aztán mellém
6710 4 | igazgatja az asztalra.~De hogy kiöltözött! Pántlikás haj, nefelejcsszín
6711 8 | ejtéssel danolt valami iparos:~Kiöntött a Sajó vize messzire:~Valamennyi
6712 6 | a félévi bizonyítványok kiosztása következett. Öt tárgyból
6713 8 | az elbeszélések gondolata kipattant.~~~~
6714 11 | Ilona asszony felszökken. Kipillant az ajtón. Hintógördülést
6715 6 | vélekedtem - jobb, ha kipillantok. Aki szomjas, vízre gondol.
6716 9 | mondja a boltos, az ajtón kipillantva.~S elmosolyodik.~Zajgó gyerekhad
6717 2 | Az arca olykor egy percre kipirult, aztán megint visszahalványodott.
6718 4 | van, mindig berendelnek.~S kipöndörült.~Ha Pesten történik velem
6719 1 | kiviszi a ruhámat, hogy kiporoltassa?~Megint fölkeltem. Dugtam
6720 2 | kitűl rettegj!~No, hát úgy kiporolva nem volt még a ruhám, mióta
6721 6 | fordult valaki a lépcsőre, és kipp-kopp-csissz-csossz - elrontotta a bemutatkozást.~
6722 9 | Azt mondták, hogy maga már kipróbált színpadi tehetség.~- De
6723 9 | mi nap van ma, hogy úgy kipucoltak? - kérdeztem a kávésbögrémet
6724 11 | és K. Antal főhadnagy cs. kir. kamarás...~No, nem ettem
6725 6 | könyvesbolt mellett, hogy a kirakatát meg ne nézzem.~Ott, ahogy
6726 6 | Odajártam a papírkereskedésbe, a kirakatok szemlélésére; az arra lakó
6727 9 | választottam?~Nem: lehetetlen kirakodnom az igazsággal! Nem értenének
6728 1 | fényképét a színész-igazgató kirakta a többi donnáéval együtt
6729 4 | Az ég reggel is, mintha kirakták volna a mennyország minden
6730 9 | gondoltam: Sekszpírnek a Richárd királya az országát kínálta egy
6731 10 | pitarba.~Én persze utána.~- Királyasszonyom, engedje meg, hogy a kezecskéjét
6732 8 | volnék a mesebeli Árgirus királyfi, s maga a hozzám látogató
6733 4 | valami mesebeli elátkozott királykisasszonnyal beszélnék, aki arra van
6734 4 | mondta volna:~- Soha!...~A királykisasszonykám hallgatott. Halvány volt.
6735 4 | S a különféle elátkozott királykisasszonyoknak a meséje kevergett a fantáziámban.~
6736 9 | iskola udvarán, Szent István királykor.~- Hát akkor rendben vagyunk.
6737 4 | Hát csakugyan lenn mos a királylány a fűzfa árnyékában, a kútnál.~
6738 4 | a szeméről látszik, hogy királyleány.~Elővettem a jegyzőkönyvecskémet,
6739 11 | árván maradt királyfiról és királyleánykáról. Érdekes volt hallgatni
6740 10 | Maricának, és szólítsam őt királynénak!~Marica pirultan szabadkozott.
6741 5 | nincs óra. Utóbb a karját is kirántotta a karomból, és szinte rikácsolt:~-
6742 3 | kifordítom, még a kofferemet is kirázom.~S ahogy dühös elképedéssel
6743 9 | Vagy legalább az ingemet kiráztam volna!~S közben beszélgetnem
6744 9 | ilyen gondolatok között?~S kirohantam a szobámból. A barátaim
6745 9 | taliga fenekéhez, s majd kirúgott engem is a fenékdeszkákkal
6746 7 | beszéltek, hogy decemberben egy Kis-Ázsiában élő püspök rokonuk érkezik
6747 11 | zenéje volt, egy láthatatlan kisangyalbandának üdvösséget zümmögő zenéje.
6748 11 | Idegen inas fogadott.~- Márta kisasszonnyal szeretnék beszélni - mondottam. -
6749 11 | hogy bújjak el. Aztán, ha a kisasszonyától csak egy percre is szabadulhatott,
6750 11 | fekszenek. Nyáron ő lent hált a kisasszonyával a földszinti harmadik ablakú
6751 11 | bűnöm, hogy a kastélybeli kisasszonykával kiosontam a parkból. Muzsikaszó
6752 4 | Ugyan mit?~- A zsidó kisasszonyoktól kaptam. Délelőtt jártak
6753 11 | lassankint. Vagy hogy én őtőlük. Kisbéres egyik-másik. S ha volna
6754 1 | konyhára.~- Ülj lóra - mondom a kisbéresnek. - Kérd el a feleségemtől
6755 11 | megharagszik. Beküldöm neki a kisbírótól.~- Felviszem én magam -
6756 4 | távolodtam, a tűz is egyre kisebbedett.~De azért sokáig láttam
6757 9 | még Árpádnak országa!~A kisebbik rák kissé szomorkás arccal
6758 9 | kívánságom, s ehhez kötöm, hogy kisegítem-e önöket a bajból.~- Ha nem
6759 9 | apostolt, a Szentlélek rögtön kisegíti.~- Furcsa - mondottam végre -,
6760 10 | Kell olykor nekik holmi kisegítő fiatalember, aki rajzolni,
6761 7 | Hagyjuk holnapra. Ne kísérj el. Kocsin vagyok. Most
6762 10 | És Márta nevet írtam a kísérő sorok alá, mert az a Márta
6763 10 | Asszonyok, leányok, gyermekek kísérték ki őket. És a parton a nyakukba
6764 2 | sarkantyús békák, halálfejű kísértetek... S egyik szörnyűség a
6765 3 | vissza nem térünk. Félt a kísértetektől vagy mitől.~Mink hát tízre
6766 11 | Kelen! - feleli ő is kísértetlátó szemmel. - Hát élsz?~S a
6767 10 | volt. Végre is fölkeltem, kisétáltam a templomból.~Én nemigen
6768 11 | hiányozna belőle két boldog kisgyermek.~Az inas visszatért. Csakhamar
6769 11 | változtunk. Mért nem maradhattunk kisgyermekeknek?!~Másnap ebéd után mégis
6770 11 | vállamra hajtotta a fejét, mint kisgyermekkorában szokta. És a fülembe susogott:~-
6771 11 | megköszönném az istennek, hogy kisgyermekkoromba játszótársul egy angyalkát
6772 9 | a beszélgetésünket. Ilka kisietett. Két gömbölyű zsidóleánnyal
6773 9 | húzom, húzgálom a piócát. Kisiklik a kezemből... Marad a lábamon.
6774 6 | is kezet nyújt. Azt a kis kiskesztyűs kezét fogja nekem nyújtani!
6775 1 | baromfiudvarról. A könnyű, kiskockás Himalája-kendő van a vállán.
6776 10 | asszony jelent meg, és két kislány is vele. Marica megijedt.
6777 10 | hozzájuk csatlakozzak. A két kisleánynak olyan vékony volt a lába
6778 10 | bátyja. Egyszer meg két kisleányt láttam Zsorzsettel és Lüpen
6779 8 | paradicsomába. Mint valami kismalacot.~- Itt a jó fű: legelj!~
6780 9 | vízbe!~Az utcán aznap egy kispap barátommal találkoztam:
6781 2 | kalapja a fején, csak egy kistányérnyi, fekete sipka. A fia is
6782 5 | nyílik az ajtó... Áthalad a kisudvaron.~Várok, várok. A ház csendes.
6783 10 | egész szép valója, még a kisujja is, még a hajába tűzött
6784 10 | hatossal elvasutaztam Erdélybe.~Kisváros. Hegyes, völgyes, akácfás,
6785 2 | volt az, amilyen falun és kisvároson szokott lenni. A petróleumtól
6786 7 | törekvés a pokolból való kiszabadulásra! És az a sok pokol mind
6787 10 | volt aznap a büntetések kiszabásában. Rám azt ítélte: csókoljak
6788 9 | is kérünk tőle.~- Majd én kiszabom - ajánlkoztam jó szívvel.~-
6789 9 | még csöpögdögél az eső. S kiszállok nagy boldogan a kis falusi
6790 2 | aztán a bátyám... Az már kiszedte belőlem az igazat az utolsó
6791 10 | elektromossága.~Az ablakon kell kiszöknöm. Az semmi. De olyan fekete
6792 11 | Kelen megjött...~- És maga kiszökött.~Márta lesüti a szemét,
6793 6 | belép, mint szokott. Leül. Kiszólít. Meg se tudok mukkanni.~
6794 9 | nőttön-nő, óriássá nő, és kiszorít minden egyéb képet az agyból.~
6795 11 | utaztatja a Dunán, hogy kiszórja a fejéből a bánatát.~A hölgy
6796 10 | az apámat annyira, hogy kitagadjon? Hiszen mihelyt azt a szót
6797 9 | azt a kalapot nem lehetett kitalálni, amely a fejemre repülhetett
6798 8 | hogy a zsebkendőjéért nyúl. Kitámolygott a szobából.~Nekem magamnak
6799 7 | valami...~Ebben a percben kitántorog a belső szobából Ida. Fehér
6800 10 | bárányt hoztam.~Eközben a kitárt ajtón még több fekete szemű
6801 10 | nyalom! Én is nyalom!~Lüpen kitárta az ajtót, hát az aprók mind
6802 10 | mikorra hazakerülök.~Tízkor kitartom a kezemet az ablakon. Esik-e
6803 6 | nyugodtan dolgozok tovább.~S kitekintettem.~Ott ült az ablakban. Varrt.~
6804 9 | hogy három fecskefészek kitellett volna belőle. És a kesztyűm -
6805 11 | gólya jelent meg. Szélesen kiterjesztett szárnnyal kerengett, s olykor
6806 9 | megvan a fogása - feleltem kitérően.~- És hogyan festenek le
6807 8 | szenvedésre születtek - mondotta kitérőn. - Anyám már kicsi koromban
6808 10 | úr megállt egy percre, és kitért előlem a kocsiút közepére.~
6809 4 | hogy mindjárt az első nap kitessék a buzgóságom.~Mikorra kilépek,
6810 9 | mán mást is.~Ezt mondva kitesz az egyik zsebéből egy fanyelű
6811 9 | nem lát a ruhában senki!~Kiteszem az asztalt, széket az ajtó
6812 10 | ügyet! Biztos, hogy még ma kiteszik a szűrömet a gyárból!~És
6813 4 | szentek dunyhái között, s kitetszett gyönyörűn az ég tiszta kékje.
6814 10 | belebotlottam az utcára kitett narancsoskosárba.~Nini,
6815 9 | erdőbe.~A fejemre csaptam a kitisztíthatatlan, csámpás cilindert, és fújtam,
6816 9 | mint ahogy a József császár kitömött szerecsene nézhetett az
6817 3 | Kissé habozott.~- A magáé.~S kitörölte annak a nevét, akinek ígérkezett.~
6818 11 | dolgoznia. Tíz órakor már kitolták az asszonyt a kerekes széken,
6819 6 | rettegésben éltem, hogy kitudódik a névhamisítás. Arról nem
6820 3 | skandalum volt, mennyire kitüntetett! Másokkal alig kettőt-hármat
6821 4 | szürke a ludaktól - mondja kitüzesült arccal -, aztán elragadt.
6822 6 | hogy az összes előbbi évek kitűnőit is eltemette. Olykor-olykor
6823 11 | tanulok, és már kétszer kitűnőre feleltem. Te nem írhatsz
6824 7 | November hetedikére volt kitűzve az esküvőnk. Nem lehetett
6825 6 | hogy fölkel. Várom, hogy kiül a folyosóra. Hát ki is lép
6826 6 | könyököltem, és epedezve vártam: kiül-e tanulni?~Kiült. Csak néztem.
6827 9 | és csak azt várták, hogy kiüljek a kunyhó elé. A lábam szárát
6828 6 | vártam: kiül-e tanulni?~Kiült. Csak néztem. Szerettem
6829 11 | Egy perc múlva indult. Kiültem a padra, a korlát mellé,
6830 9 | az eszemet szednem, hogy kiugorjak ebből a kérdésből. De hát
6831 9 | zöcskölésben.~Szerettem volna én kiugrani vagy legalábbis kifordulni
6832 9 | érzéseivel ébredtem.~Eszmélkedek. Kiugrok az ágyból. Nyitom az ajtót.~
6833 9 | füvet a parton.~Végre is kiugrottam a vízből. Hónom alá kaptam
6834 9 | gyümölcsöt terem, a rossz fa meg kivágatik és tűzre vettetik.~Csaknem
6835 9 | mint én! De hát majd csak kivágjuk valahogy magunkat!~Kinyitom
6836 4 | A tanító úr mindenféle kivágott képet oszt szét, és palatáblán
6837 2 | lesz a szógabírónak se.~Kiválasztotta nagy nehezen. Meg is fizette
6838 10 | megbírálták. A legalkalmasabbat kiválasztották, fahengerre faragtatták,
6839 9 | álmodozva csevegett tovább:~- Kiválasztottam egyszer egy csillagot, s
6840 2 | aggodalom foglalkoztatott, hogy kivallat, megvatat. Hát csak meglapultam
6841 8 | díjazzuk, Ilda? Mennyit kíván?~- Mán én megegyeztem vele! -
6842 5 | És akkor az egyszer igen kívánatos, komoly intézménynek éreztem
6843 9 | azért jött, mert azt mondja, kíváncsi a festésemre, nem látott
6844 9 | tagadón -, ha magát látom, nem kívánhatok mézet.~A tanító elbocsátotta
6845 9 | hát nagy munka az... Nem kívánhatom ingyen - vélekedett meghatódottan.~-
6846 7 | Ilyen bolondot már mégse kívánj.~Mosolygott.~- De ha kívánnám.~-
6847 10 | Ez valóban illetlen kívánság és oktalan - feleltem, levegőhöz
6848 9 | viszont nekem is van egy kis kívánságom, s ehhez kötöm, hogy kisegítem-e
6849 4 | szépet, amilyen köveset kívánsz.~- Ne hozzon, nem viselhetném.
6850 2 | elő valamelyik fiókból a kívánt portékát.~Annyira megszoktam
6851 3 | összecsókolództunk, és szép álmokat kívántunk egymásnak.~Az utolsó előtti
6852 4 | kisasszony színes cérnával kivarrja a rajzát.~- Hát ők nem tudnak
6853 4 | hogy az ibolya szép-e, ha kivarrják. Aztán megmutattam nekik.
6854 9 | hogy üljek én oda a szépen kivasalt pepita ruhámban?~A kertész
6855 7 | beszél.~- Leggyakrabban? Kivel is beszélek én leggyakrabban?
6856 4 | verebek röppennek föl, majd kiverik a szememet.~Fölhúzom a vödröt.
6857 7 | elvörösödött hogy az izzadtság is kiverte.~- No, csak mondd meg. Köztünk
6858 11 | várnak, hogy megverjenek és kivessenek.~Újra keserves sírásra fakadtam.
6859 11 | vártam, hogy megragad és kivet, vagy legalábbis megáll
6860 7 | kulcsokat meg az órámat kiveteti a zsebemből.~Egy júliusi
6861 8 | beteg. Nekem ez nem munka.~Kivetette a dáliát az ablakon, és
6862 11 | Haj, de sok ajtón fognak kivetni!) A szobák faláról sisakos
6863 11 | megvert, és fenyegetett, hogy kivettet a kastélyból.~A verést csak
6864 3 | egyszer csak lenyúl, és kivezet bennünket.~Szinte kábultan
6865 9 | ne tessen félni. A Kálmán kivezeti az útra, és megindítja.
6866 9 | csak felültem.~A juhász kivezette a lovat a kocsiútra. Néhány
6867 3 | bérkocsit: leszálltam egy kivilágított, emeleti vendéglő előtt.~-
6868 9 | a színfalakat.~Egyszerre kivilágosodott az utcám. Hát innen a nagy
6869 7 | osztom a vagyonomat, és kiviszem neki magam. Hiszen három
6870 1 | De hátha korábban kel, és kiviszi a ruhámat, hogy kiporoltassa?~
6871 10 | mérnök titkárnak fogadott, és kivitt magával négy hónapra Angliába.
6872 4 | fényképemet az albumból, és kivittem hozzá a legelőre. Betakartam
6873 9 | Finum Ilka lesz!~És az arca kivörösödött, mint a szeptemberi paradicsom.~
6874 4 | a pap is a tanítóval.~S kivonulunk a diófás, árnyékos kertbe.~-
6875 11 | szobaleányféle volt a háznál. Kívülük még csak egy inas szolgált
6876 8 | külső világ zaját teljesen kizártuk, még mélyebbé vált a csend
6877 8 | elbeszéltem már: a kooomtessz kkkeveslett engem, fééérjhez ment egy
6878 5 | majd bennünket, hogy mi a klasszikusok nyelvén beszélünk. Hát a
6879 6 | jönnek, oszladoznak kifelé a klastromból a lányok. Jönnek, jönnek.
6880 10 | néztem Zsorzsetre, mint a klastromi olajfestményeken a mennyei
6881 9 | be az ördög egy vén német klavír-asszonyt, aki otthon a maga klavírján
6882 9 | klavír-asszonyt, aki otthon a maga klavírján tanította Czernyt. Reggeltől
6883 9 | senki sem ismer, meg ahol klavírlárma nincsen.~- Jó gondolat! -
6884 9 | Néztem.~Ott könyökölt a kláviszon. S most meg azt mondom:
6885 8 | Zsolnaynak a szegfűket, klematiszokat és rózsákat.~Találhatok-e
6886 8 | porcelántányérra, szegfűt, klematiszt, dáliát. Még bárókisasszony
6887 3 | rám, mint a bálban.~Egy klematiszvirágos fotelbe ültettek, s azonnal
6888 7 | megtörtént, hogy mikor női kliens ült nálam, betoppant.~A
6889 7 | kalap...~- Tudom már, tudom: kliensem az a hölgy.~S elmondtam
6890 7 | anyja is. Aztán mikor a klientúrám becsléséhez jutottam, a
6891 7 | valami ötezer forint, és ha a klientúrámat tőkének számítom...~Ragyogó
6892 11 | kiheveri ezt az izgalmat, ha klímát és miliőt változtat. Kik
6893 4 | a csősz? Hátha csak egy kóborgó róka? Vagy csak kis sündisznó?~
6894 7 | a művészke meg Itáliában kóborol.~~Az én történetem meg az
6895 9 | udvarára. Egy ablakos tót kocogtatott ott egy ablakszárnyat, s
6896 11 | ülök majd töltött puskával kocsiba.~Ránéztem, mint a festő,
6897 11 | volt. Vadászatra ment, és a kocsiban elsült a fegyvere: a nyakába
6898 9 | De nincs ott semmi más kocsiféle.~- Hát bizony ezen, tekintetes
6899 3 | táncot.~Mikor lekísértem a kocsihoz, illett megkérdeznem, hogy
6900 1 | sarkantyúpengető, primadonnáknak lelkes kocsihúzója. Sose hittem, hogy megházasodik.~
6901 7 | csókoltak neki.~S lekísértem a kocsijába.~Visszatéret jutott eszembe,
6902 4 | világít a fű között, mint egy kocsikeréknyi tányér, és édes illattal
6903 4 | Valameddig mégiscsak láthatná a kocsimat.~És mikor elhagytuk a hegyet,
6904 4 | megválasztom, megveszem a pipát, a kocsink már a ház előtt áll. Dél
6905 2 | boltba a járásorvosnak a kocsisa lépett be.~- Adjanak egy
6906 7 | szomorún mosolyogva. - Még a kocsisok is beleszólnak az ember
6907 9 | olajfestményeket és a gumikerekűs kocsit.~~Hogy én mért maradtam
6908 4 | lucernát mikor jó kaszálni.~A kocsizörgésre a felesége is kilépett a
6909 11 | vagy mi. A faluvégen, a kocsmában táncolt a fiatalság. A kocsma
6910 9 | elő.~- A második felvonás kocsmáját - mondotta a tanító - összeállítjuk
6911 4 | magát.~Elmosolyodott:~- A kocsmáros lányai. A faluból valók.
6912 9 | Szilágyi csősze játszotta, a kocsmárost a boltos zsidó, a kántort
6913 5 | amelyiknek a Zöldkoszorú kocsmával szemben volt akkor a boltja,
6914 5 | házasokat, akiknek a gondolkodása úgy együtt forog, mint két
6915 11 | Jöttem a hóban, később a ködben. A fülem fázott, a kezem
6916 10 | tanuló voltam, s a jövő képe köddel homályzó út volt előttem.
6917 4 | mondják: szerves egésszé kögítse.~A nap mérges-tüzesen sütött,
6918 11 | szárú pipát a tornácablakba. Köhint. Bemegy. Negyedóra múlva
6919 4 | fölkelt.~Lesétáltunk a kökénybokorig.~Ott még egyszer a mellemre
6920 4 | szívemnek.~De persze ott a kökénybokrok között nem volt valami kellemes
6921 4 | a legelő szélén van egy kökénybokros hely, egy nagy galagonyabokor
6922 4 | esdeklésemre, azt mondta ott a kökényesben:~- No, jó: hát egyszer kijövök,
6923 4 | igazat, otthagy. Ehetem a kökényt zölden.~Csak az isten adna
6924 10 | mácsonyabugát, violát, almavirágot, kökörcsint, mindenfélét, ami eszébe
6925 9 | írtam egy névjegyen, hogy kölcsönözzön két napra egy heverő kalapot.~
6926 9 | voltam a szedett-vedett kölcsönruhákban, hogy a tulajdon anyám se
6927 10 | Olvasni fogja Alexandrinak a költeményeit.~- Előre is örülök.~- A
6928 9 | éj: szavakba nem foglalt költemények viráglengető, tavaszi fuvalma
6929 10 | szeme édes mondatokat és költeményeket sugároz rám. A keze szorítása
6930 9 | versébe lehelni, amennyi költészet csak egy édes pillantásában
6931 9 | Hol az a poéta, aki annyi költészetet tud egy versébe lehelni,
6932 3 | hogy majd az iskolában költi el. S kitudódott, hogy egy
6933 10 | fösvény emberek. Mire is költötte volna azt a nagy fizetését?~
6934 4 | papirosba, és csak a kenyeret költöttem el.~A nevezett dűlő messze
6935 4 | kalapomat.~- Isten veled, költöző lélek. Isten veled, magasság
6936 7 | Június végén a Svábhegyre költöztek ki valami bérelt nyaralóba.
6937 10 | marad, csak azután, ha nem költöztetik bele, kérheti a család.~
6938 9 | most már, de borzasztó sok költségbe került, különösen Selmecen.
6939 7 | olvasatlanul, csak hogy költségeket számíthasson fel.... A jó
6940 4 | markomba:~- Előre nem látható költségekre.~Megyek hát a boltba. De
6941 7 | hogy jöttek át? Kinek a költségén?~- Hát bizony... Nekem volt
6942 9 | újítanak, se nem javítanak: a költséget mindenik a másikra hagyja.
6943 9 | előteremteni a lehető legkevesebb költséggel a kulisszákat.~- Mert a
6944 10 | szelíd violák a síron. A kőemléken persze román szavak, román
6945 7 | soha!~A gyerekek, hogy könnycket láttak az arcomon, elhallgattak,
6946 9 | a szénára. Az arcán nagy könnycseppek gördültek végig.~- Ne sírj,
6947 4 | rebesgette, miközben forró könnycseppekkel áztatta az arcomat.~Hiába
6948 2 | nevetni.~Kacagott hajlongva, könnye fakadtáig. S nekem olyan
6949 6 | könyvcsomó. De sose láttam én könnyebben lépő lábat, mint az
6950 4 | Hogy kerülsz ide?~Már akkor könnyebb volt tegeznem.~- Berendeltek -
6951 9 | mérlegén így aztán egyre könnyebbedik, oszlik, mint a kámfor.~
6952 9 | olajfestéket hozok, s azzal könnyebben dolgozom.~A papnak is írtam
6953 4 | botjára könyökölt, s a lábát könnyedén keresztbe tette. (De sokszor
6954 9 | a fájás. Ilka víg volt. Könnyedként lépdikélt, mint a barázdabillegető.
6955 11 | újra a számat sírásra.~A könnyeimen át látom meg, hogy jön már
6956 1 | arcát a zsebkendőről, és a könnyein át mohón olvasta, hogy a
6957 9 | tudod! - fakadt ki akkor könnyekben a leány. - Hiszen neked
6958 7 | székre roskadt. A szeme könnyekkel volt tele. Elővette a zsebkendőt,
6959 10 | halántékán. Megcsókoltam könnyektől nedves szeme alatt, és elérzékenyülten
6960 11 | könyörgőn, vörösre sírt szemmel, könnyesen, szenvedőn, mint amilyennek
6961 9 | még egyszer.~S letörülte a könnyet a szeméből.~Az agg nő is
6962 9 | magyarázat, sóhajtások, könnyezések, lángolások. A gerlemadár
6963 9 | a szeméből.~Az agg nő is könnyezett:~- Sose hallottam ennél
6964 9 | átjutok.~S még csak azzal se könnyíthettem magamon, hogy elmondhattam
6965 9 | újrafestem a szemét. Oly könnyűnek látszik: hiszen csak halvány
6966 1 | íróasztalnál. Ül, és két könyéken olvassa az egyik naplómat.~
6967 1 | hipp-hopp, be a kulcsért könyékig a dívány alá.~Megtaláltam,
6968 3 | tíz órára ígérte a holdat. Könyörögtünk a mamának, hogy
6969 10 | beszédet!~A leány levonja a könyökig érő, fehér selyemkesztyűjét,
6970 4 | gyerekek meg a kerítésre könyöklő és bepipázó tanyai emberek:
6971 4 | vén holló! Hogy mer úgy könyökölni ő is!?)~Fölmentem a hegyre,
6972 3 | Aztán az ablak párkányára könyökölök.~A hold épp kel. Nagy, fényes
6973 10 | mellett, amint jobb kezére könyökölve néz és mosolyog. A bájos
6974 4 | lapulevél-ernyő árnyékában. Két könyökre támasztott fejjel nézett
6975 11 | mégis kijött. És hát nagy könyörgésemre másnap is kijött. És a vége
6976 9 | Lehetetlen volt a kék szem könyörgésének nem engednem.~Pedig már
6977 4 | esdeklőn.~- Mondja meg.~- Hiába könyörögsz. Ha beszélni akarsz velem
6978 11 | sírásra fakad. De nincs könyörület! Ilona asszony magával ragad,
6979 4 | más szó is.~S a szeme a könyvbe mélyedt. Az egyik kezét
6980 2 | alázatossága, a káplánnak a sok könyve - azokon is préselt kereszt -,
6981 4 | zsebembe tettem Jókainak a könyvecskéjét: a Petki Farkas leányait.
6982 4 | belső zsebembe Jókainak egy könyvecskéjét, a Petki Farkas leányait.~
6983 4 | Nézd, nekem is van egy könyvecském. Talán érdekel. Neked is
6984 8 | legjobban. Én is.~- És miféle könyvei vannak még, Ilda?~A leány
6985 6 | Csevegnek. Flóra mosolyog. Flóra könyveit a mókus hozza. Elegáns,
6986 1 | bizonyosan a port törölgette a könyvekről - ott akadt reá.~Tyű, micsoda
6987 6 | az is szép volt, ahogy a könyvére hajolt, és a hajának egy
6988 8 | vetette ki az ablakon.~Aztán a könyvért nyúlt. Leült. Látszott rajta,
6989 6 | könyveket, és soha nem mentem el könyvesbolt mellett, hogy a kirakatát
6990 10 | mosolygott reám.~Zsül egy vörös könyvforma valamivel tért vissza. Lüpen
6991 6 | befalazottan, s mellette könyvkereskedés állott. Mindig szerettem
6992 7 | amelyiknek a végére a gondatlan könyvkötő más könyvhöz tartozó ívet
6993 10 | megszoktam, hogy ma is, ha könyvkötő- vagy asztalosműhely előtt
6994 11 | arcomat, a tekintetem a könyvtár belső üveglapján akadt meg.~
6995 11 | hogy megfogjam.~Az inas a könyvtárszobába vezetett. A rinocerusz ott
6996 9 | mondani: Német vagyok! Akkor köp egyet, és odábbáll.~- Hát
6997 2 | érdekelt maga a bolt: a köpcös cukrosüvegek, az egyik skatulyában
6998 10 | télikabátnak kinevezett, őszi köpenyegemet, csak egyszer ott álltam
6999 2 | utálattal ejtem ki a számból. Köpöm a keserűt. S megbotránkozva
7000 7 | a kosarak között.~Hogy a köpönyegből kibontakoztak, csinos pepita
7001 10 | és lengő szárnyú, barna köpönyege. Verébijesztő figura volt
7002 4 | kerten át. Hogy osontam a köpönyegembe húzódva, ki a majorból!
7003 4 | Hogy rettentem meg, mikor a köpönyegemet megfogta egy gilicebokor
7004 4 | volt. Betakartam őt is a köpönyegemmel. És csak öleltem, öleltem,
7005 11 | előző estén a rideg-legények körébe.~Mosolyogva nézett rájuk.~-
7006 8 | önkénytelen megnyílik, kiknek körében boldognak érzed magadat,
7007 9 | Ilka csak koronillát, s köréje nefelejcset, a nefelejcs
7008 11 | kukorica selyme. És kék körfésű tartja össze a haját.~A
7009 10 | friss nefelejcskoszorúcska körítette, és a kék koszorúcskában
7010 11 | ollót neki! - lemetszettük a körmeit.~Különösen az erdőbe való
7011 4 | csak naptól barnult, és a körmének nem volt feketéje.~- Maga
7012 11 | végigvizsgáltam: a papagáj körmétől az erdei bolygásig. Hiszen
7013 7 | csakhamar tapasztaltam, hogy Körmöcbánya nekem is dolgozik.~Úgy harmincéves
7014 11 | szerettem benne, hogy hosszú körmöt viselt. Nekem mindig visszatetsző
7015 10 | végigbolygott a szemem a templom környékén álló házakon. Melyik a tanítóé?~
7016 2 | árasztotta el a templom környékét. Meg egy pince volt ott
7017 10 | az unokáját eretnek láng környékezi? Az öregasszonyok sok mindent
7018 11 | Vén tuják és gesztenyefák környezték, szinte el is takarták.
7019 10 | valami járvány: száj- és körömfájás...~De mindegy: a fő az,
7020 9 | halastálat, amelyre már körös-körül fel van rakva a galambsaláta,
7021 Inc | jókor érkezett: a társaság körré alakult, s minden évben
7022 10 | mind az enyém. Ez az egy körtefejű nem az enyém. Csak rokon.
7023 9 | Csupa meggylé volt a szája körülete.) Kalauzolt egyúttal az
7024 4 | Nézem a kutat is. Sáros körületű, de köveken oda lehet jutni.
7025 11 | zavaróan hatott rám. Az a körülfal-könyv, a nagy gazdasági napló
7026 6 | Flórát pajzsra emelik, és körülhordozzák.~Buta vers volt, de a szívemben
7027 4 | egyszerre ijedtre vált a szeme. Körülnézett.~- Ha ezt Dani megtudja...~-
7028 4 | komolyan.~A Puli ezalatt körülnyargalta a nyájat. A kolomp lükögve
7029 9 | keskeny, zsíros szíjat. Körülpillant a kunyhó belsejében. Beleakasztja
7030 4 | Megtalálta mindjárt az elején. Körülpillantott, hogy magunkra vagyunk-e,
7031 9 | terelni a gondolataimat. Körülpillantottam az alacsony gerendás szobán.
7032 4 | fürtök alól. Hozzám jött. Körülszaglált. Leült elém, és nézett nyájasan.~-
7033 8 | árnyékban ül, és a napfény körülszegi. Igazán szép nyak, szép
7034 10 | bársonnyal volna a szeme körülszegve. S a nézése!... Mintha nyílt
7035 4 | fölfelé futott. Megállt. Körülszemlélődött a tájon. Egynéhány pöfeteggombát
7036 3 | beszélgettünk persze, s közben körülszemlélődtem.~Csupa ódon-ó bútor, mintha
7037 4 | aranyfonállal volt összefűzve, körültekergetve, aminővel Pesten a süteményeket
7038 4 | gödröcskében vizes ronggyal körültekert korsó rejlett. Éppolyan
7039 8 | ejtette ki.~...Minden bús vala körültem, őszileg komor s elhagyott.~
7040 4 | Olykor márt. Megint sulykol.~Körülvizsgálódtam a tájon. A juhász a hegynek
|