10-arcke | arcna-belee | belef-boszu | botan-delne | delta-elfor | elfuj-enyel | enyem-felel | felem-fordu | foren-gyong | gyony-helye | helyr-inseg | inspi-kapos | kapoz-kezun | kezze-korul | koszo-latva | latya-lovon | lovun-megje | megjo-mezes | mezok-nezte | nezun-olaja | olajf-pipar | pipas-retre | rette-sutot | sugal-szinl | szinm-tas | taska-trefa | trefo-valta | valth-viszo | vitez-zuzod
bold = Main text
Part grey = Comment text
8544 11 | olyan nehezen vártam, hogy megjöjj... Annyira megleptél: megváltoztál...
8545 11 | Hallottam, hogy Kelen megjött...~- És maga kiszökött.~
8546 7 | lestél? No, csak mondd meg, megjutalmazlak.~- Hatost. Minden nőért
8547 2 | borzasztó csalódás szinte megkábított.~Nem, ez nem maradhat ennyiben!
8548 10 | nézett. A gondolatom szinte megkábította őket.~Végre Lüpen megmozdult.
8549 11 | bizonyára mégis nagy summa. Megkapod tőlem, ha nagykorú lész.
8550 9 | aranytányér. Majd földobta, megkapta. El is ejtette egyszer a
8551 3 | szívesen virrasszon. Így hát megkaptuk az engedelmet.~Gyönyörű
8552 11 | szelencének. Hát mikor a papagáj megkarmolta a Márta kezét, s én megfogtam.
8553 5 | mintha a lába térdben rosszul megkent srófokon mozogna.~Az Úri
8554 4 | A nyelvemen volt, hogy megkérdezem: mi van a tarisznyácskában?
8555 3 | lekísértem a kocsihoz, illett megkérdeznem, hogy hol laknak.~Ha nem
8556 1 | ajtót. Gyanút keltett volna. Megkérdezte volna az anyánkat: szoktam-e?
8557 4 | majd megerősödök a Dunán.~S megkérdeztem is délben a bátyámat, hogy
8558 7 | gyönyörű! Még ezen a héten megkérem.~- No, csak ne hamarkodj
8559 7 | Európába jön, engem csak megkeres. Én nem tudhatom, hogy ő
8560 1 | így fog szólni:~- Mégis megkeresem hát azt a kulcsot a zsebedben.~
8561 10 | mikor már betegeskedett, megkérte Elenát, hogyha meghal, tegye
8562 10 | magát. Akár mindjárt is megkezdhetjük.~- Nem olyan sürgős - mondottam
8563 Inc | A működést vacsora után megkezdjük: kártyázunk pezsgőben. Amit
8564 10 | elmentem a tanítóhoz, s megkezdtem a románul tanulást.~Hévvel
8565 9 | a harmadik masinával is megkínálja a pipáját, s végre a pogány
8566 9 | ember fölkelt a padból, s megkínált a helyével.~- Köszönöm -
8567 4 | Cigarettát sodortam, és megkínáltam vele a szittyámat is.~-
8568 11 | írom az első betűvonalakat. Megkívánja ő is: kér palatáblát. Ír
8569 4 | bodorít az orrom vidékére.~Megkívánom.~- Veszek pipát én is. Abbahagyom
8570 1 | az asztalon álló leves is megkocsonyásodna egy perc alatt. Valami szörnyű,
8571 11 | figyelni rá, mikor már a sírás megkönnyebbített.~- Nézze, barátom - mondotta -,
8572 8 | Semmi megbánás! Szinte megkönnyebbülés!~Ebben a gondolatrendezkedésben
8573 5 | hittem, hogy valaha engem is megkörnyékez a hosszúhajú veszedelem.
8574 5 | hosszúhajú veszedelem. De hát megkörnyékezett. Életemben egyszer. És akkor
8575 11 | gondoltam -, ahelyett hogy megköszönném az istennek, hogy kisgyermekkoromba
8576 11 | úrnak a bizonyítványodat. Megköszönöd, hogy iskoláztatott. És
8577 9 | És ha ellenkeznek?~- Megkötöm a kerekemet: semmiben se
8578 4 | a maguk kertjébe...~A megkövült arcon erre mintha mosolygás
8579 5 | Simogatta a halántékfürtjét.~Én megkövültem.~- És semmit se mondott?~-
8580 8 | szemmel nézett reám. Ilda is megkövülten hallgatott. Az óra ketyegését
8581 2 | szememből.~S egyszer csak megkondulnak, búgnak, bongnak a harangok:
8582 8 | sokszor eszembe jutott az a megkülönbözésünk. Berta oly ártatlan volt,
8583 8 | Bizonyára kínos volt neki a megkülönbözésünket hallgatnia.~- Mi lelt ma? -
8584 5 | keletkeznek köztünk, és megkülönbözik a véleményünk? És ha majd
8585 10 | eszeget belőle.~Csakhamar megkülönböztetem a tanítót is. Kis vállas
8586 4 | nőttem: nem tudtam akkor még megkülönböztetni a búzát a rozstól.~Eleinte
8587 2 | egyszeribe rosszat gyanít, és megkutatja a zsebemet, mint a bátyám
8588 7 | szőnyegesboltot, és hát Idával meglakhatunk az Egyetem utcai lakásomon
8589 2 | kivallat, megvatat. Hát csak meglapultam én a pinceajtó mellett,
8590 7 | örvendezve mondogattam:~- Meglásd, mennyire fogod őket szeretni.~
8591 10 | megmutatom a kriptáját. Meglássa, möszjő Kovaksz, hogy olyan
8592 10 | Egyszer csak látom, hogy meglassúdik. Egy percre mintha meg is
8593 4 | menjen, menjen! Jönnek: meglátják. Menjen! Arra a szőlő felé
8594 9 | nyögte, eltolva magától -, meglátnak.~S valóban akkor fehérlett
8595 4 | Túlról megyek.~- Reggel meglátnák a nyomát.~És pajkosan mosolygott.~-
8596 4 | hegyre, hogyha netalántán meglátnám onnan. S lestem be az udvarra,
8597 10 | mondotta jólelkűen. - Azért meglátogathatsz olykor, kedves öcsém.~S
8598 7 | legényember... Nem illett volna meglátogatnunk.~És egy percre szemérmesen
8599 3 | éppen az lesz a legjobb, ha meglátogatom. Messziről elefántcsontból
8600 7 | bolondság?~Másnap mégis meglátogattam. Gondoltam: miért ne nézzem
8601 10 | mondotta egy barátja is. - Meglátszik rajta, hogy bácskai búzaföldön
8602 1 | egyik csoroszlya muttere meglazult. A franciakulcsot bekérték
8603 4 | lelki rendje. Még az is meglehet, hogy elhagyja a házat:
8604 2 | attól is kell tartanom, hogy meglep valaki. Ha rám bukkannak,
8605 10 | okosság. Hátha azokat is meglepi valami járvány: száj- és
8606 10 | mondotta vígan -, még egy meglepő valamit tartogatok önnek,
8607 9 | tündére.~Azaz még annál is meglepőbb: egy nyúlánk úrileány! Olyan
8608 10 | újévkor nagy és örvendetes meglepődés vár rám; bepillantott az
8609 1 | menyasszony, nem csekély meglepődésemre, éppenséggel nem olyan volt,
8610 4 | ott marad a juhok között.~Meglepődéssel látom, hogy felém tartanak.
8611 10 | jutott.~Zsorzsetet is annyira meglepte az ötletem, hogy levette
8612 11 | hogy megjöjj... Annyira megleptél: megváltoztál... Tudom,
8613 Inc | Országgyűlési képviselő.~- Ugye, megleptelek? A kaszinóban tudtam meg,
8614 11 | lesz: beállítok a faluba, meglesem, míg beszélhetek vele. És
8615 7 | a padló.~- Hát majd csak meglesznek - feleltem, mintha álomnyomás
8616 6 | egyetemi templom előtt végre meglököm Jancsit...~- No? - kérdezem
8617 9 | puskát is. Reggelenkint meglövöm a mindennapi pecsenyét,
8618 9 | koronilláért lehajolva. - Otthon meglőhette volna az udvaron.~A többi
8619 9 | megcsorbították, de őt magát nem lehet meglőni.~- Én már úgy vagyok azzal
8620 4 | borultan, mint aki csatában meglőttek - a kalapja is mellette.~
8621 10 | nefelejcs változatlanul megmaradt benne.~Elmerengve néztem.
8622 9 | az őz, a halhatatlan őz megmarasztott. (Miket beszélek majd én
8623 11 | abban a percben, amelyikben megmarta, nem nézhet többé reá hálás
8624 1 | penitenciatartás szentségében ugyan megmártogatott engem az én feleségecském.
8625 2 | csekély ámulatomra sorra megmatatta minden zsebemet: mi van
8626 11 | én valamit, ami magát is megmenti, nekem is jó. Én birtokos
8627 9 | hebegtem köszönetet az életem megmentőjének, a juhásznak.~S kivettem
8628 3 | a híreket.~Egyszer csak megmered a szemem egy híren:~- ...
8629 4 | gondolatot, hogy az igazat is megmondhatnám, a következő napokra is
8630 9 | akkor rendben vagyunk. Akkor megmondhatom, hogy itt nem kell festeni
8631 4 | Aztán ő szólalt meg:~- Megmondja-e, amire kértem?~- Nem tudom,
8632 9 | mosdani. Alig várom, hogy megmosdhassak.~- No, persze - mondotta
8633 9 | Vissza akarok térni Pestre.~Megmosdottam. De még akkor is olyan bágyadtságot
8634 7 | Véletlenül arra járt a cselédünk.~Megmosolyogtam. Még kedves is volt nekem,
8635 9 | majd elhozza a ruhát, és megmosom.~- Csakhogy én más ruhát
8636 7 | elnyújtózva hevert a fotelben, s megmozdította olykor a piros papucsos
8637 8 | kezem a paplanon nyugodott, megmozdítottam: valóban holt vagyok-e?~
8638 4 | szikla lettem volna akkor is megmozdultam volna.~- Mondja! - nyögte
8639 10 | fuvolámat.~- Engedje meg, hogy megmutassam. Egy-két nyomással összeállítható.
8640 9 | puskám! - feleli. - Majd megmutatnám nektek!” Annyira volt az
8641 11 | kastélyba is elmegyünk. Megmutatod az úrnak a bizonyítványodat.
8642 10 | oláh temetőbe.~A sírásó megmutatta a sok sírdomb között, hova
8643 4 | szép-e, ha kivarrják. Aztán megmutattam nekik. Igen tetszett.~A
8644 7 | bólint.~A három gyereknek is megnedvesül a szeme. És vizes szemmel
8645 4 | láng futotta át. A szeme megnedvesült.~- Tessék - mondotta szomorkás
8646 9 | várhattam meg, míg az erdész apa megnevez: elpirultan léptem elébe,
8647 8 | Az volt a szándékom, hogy megnevezem Bertát menyasszonyomnak,
8648 2 | Némelyikkel szóba állt, és megnevezett engem:~- Az unokaöcsém,
8649 11 | Csakhamar megismernek. Ő is megnéz...~De nem: írok neki előbb!
8650 9 | végére futott, hogy jobban megnézhessen.~Röstelkedve guborodtam
8651 1 | kályhába, de hátha belép, és megnézi, hogy van-e fa a tűzön?
8652 9 | bizonyára úri vendégek is megnézik itt A falu rosszát.~Az úri
8653 3 | előtti nap estéje sötét volt. Megnéztük a naptárt: tíz órára ígérte
8654 11 | vergődik a világban, míg vagy megnő a szárnya, vagy valami veszedelemnek
8655 11 | is megöregszünk?~- Lehet. Megnövünk, és megöregszünk.~- És te
8656 2 | ne ijedjen meg: majd ha megnől. Köztünk úgyis csak két-három
8657 11 | hogy megnőtt... hogy megnőttél...~Erre még inkább elpirosodott.~
8658 4 | Megmondja, ugye: mi az értelmük?~Megnyálazta az ujját, és gyorsan forgatott.
8659 4 | az asszony az ujja hegyét megnyálazva -, az én korsómból nem ivott.~
8660 10 | Valamelyikük feltérdelt, és megnyalta a cukorbárányt. A többi
8661 9 | kedveznek magának, hogy magát is megnyerjék.~- Engem?~- Magát. Azért
8662 8 | felkelek. És ha nem tudnám megnyerni a maga vonzalmát, Ilda...
8663 9 | Most már a művész urat is megnyerték. A napokban kezdjük a próbákat.~
8664 4 | percnyi csend. Aztán a kilincs megnyikkan. Az ajtón halk, édes hang
8665 9 | napokat. A tündérkert kapuja megnyílott előttem: holnap ismét beléphetek
8666 9 | Nyírni szokott. A lovat is megnyírja.~No, ha nyírni szokott -
8667 5 | álltunk.~Várnunk kellett, hogy megnyissák, mert a Lovas úton akkor
8668 10 | felébredne, mihelyt az ablakot megnyitnám.~És fogta a kezemet, és
8669 4 | a szememet is röstelltem megnyitni.~Csak hallgatom, hogyan
8670 1 | itt a felső zsebedben? Úgy megnyomott.~- Akták - feleltem zavarodottan. -
8671 Inc | Palermóban kószál.~A szmokingos megnyomta a villamoscsengő gombját.~-
8672 7 | a báróék fürdőgondjait.~Megnyugodott. Az arca színe visszatért.
8673 1 | almárium tetejére.~Egy percig megnyugodtam rajta. Aztán arra gondoltam:
8674 5 | édes jó angyalom, hogy megnyugtassalak, hogy lásd, mennyire nem
8675 11 | lélek együttélése szent és megnyugtató.~A nőtlen embernek csak
8676 8 | mikor hazamentem. De anyám megnyugtatott, hogy a betegnek nincs társadalmi
8677 9 | tudnia kell, mennyibe kerül?~Megnyugtattam, hogy én csak a tájképeket
8678 10 | hogy nézeget-e a gattinára.~Megnyugvással láttam, hogy a makaróninak
8679 9 | szemével olyan, mint valami megnyújtott testű kínai.~A pap tovább
8680 4 | Nem szabad! Ha még egyszer megölel, rögtön itthagyom.~S nem
8681 1 | hogy te vagy - feleltem megölelgetve, megcsókolgatva -, persze
8682 11 | engem csókolt leggyakrabban. Megölelt néha, és tízszer, hússzor,
8683 10 | miénk!~És én fölkeltem, és megöleltem, és beleheltem a haja illatát,
8684 10 | gondolhatja. Nem ismeri őt. Megölne.~És fogta a kezemet, és
8685 9 | tündéri!~Aztán lassankint megöregedtem.~~De itt még mindig nincs
8686 11 | meg némelyik ember?~- Mer megöregszik.~- Mink is megöregszünk?~-
8687 9 | festő, aki azt a nézést megörökítse! Nincs az a Tizian, nincs
8688 9 | lehet.~Ez a buta gondolat megörvendeztette őket.~Nekem meg főképpen
8689 9 | a kulisszakérdés csak a megoldatlan, jóakarattal válaszoltam:~-
8690 9 | csaknem kihullt a kezemből.~Megőrültem-e? Vagy micsoda káprázat játszik
8691 9 | páfrányt.~Eközben persze újra megoszlottunk. De annyira mégse, mint
8692 10 | meleg kézszorítással. S megosztja a szegfűjét lányoknak, legényeknek.
8693 9 | egyenesen arra.~Gondoltam, megpihenünk, s folytatjuk az utunkat.~
8694 2 | lehet látni, és Fánikát megpillanthatom, kiálthatok is neki.~Hát
8695 9 | szívem, mikor a házikót megpillantottam! Csak a tetejét először,
8696 8 | hangja... oly kellemes...~Megpillogta a dicséretemet, és szemérmesen
8697 9 | a keresetemből?~Hát csak megpillogtam a kérdését:~- Hát még nem
8698 4 | megindul. Az enyim csak áll.~Megpöccintem:~- Gyí!~A ló megszalad.
8699 11 | asszony volt. Szidott, csaknem megpofozott. Félve pislogtam rá a takaróm
8700 9 | Tud maga beretválni?~- Megpróbálhatom.~- Eszerint nem tud.~- Dehogynem.
8701 8 | De előbb tessék talán megpróbálni...~És a szeme szögletéből
8702 9 | délelőttöt? Hátha - gondoltam - megpróbálom hát csakugyan az eget: ha
8703 11 | Dermedezve vártam, hogy megragad és kivet, vagy legalábbis
8704 9 | ilyet fogni.~S a pej legott megragadja a fantáziámat: hiszen ezen
8705 7 | akkor már mozdultam, hogy megragadjam a kezét, és azt feleljem: -
8706 10 | könnyen ragad. György úr is megragadt.~Aztán egyszer csak megint
8707 9 | sétálgatna. Egyszer-kétszer csak megrándulhattam, s ha lehetett, odaemeltem
8708 9 | csalánnal érintettek volna.~Megrándultam.~- Nem ülnénk-e ki a malomkő
8709 10 | olykor a szederfára, és megrázintja. Fehér szeder hull bőven.
8710 4 | karjaimban. Szétnézett.~- Virrad.~Megrázkódott.~Sóhajtott.~Fölkelt.~A puli
8711 11 | magának?~Ez a szó: mi baja? - megrázott. A könny elöntötte a szememet,
8712 10 | Lüpen uram.~Lüpen melegen megrázta a kezemet:~- Nyugodt lehet,
8713 7 | Köztünk marad.~S barátságosan megráztam a vállát.~- Mondd meg, no.
8714 11 | már messziről.~A kis Márta megrebbent. Otthagyta a cvikkeres kisasszonyt,
8715 9 | kissé, de aztán csakhamar megrendesedett.~Hallgatva gurultunk a sáros
8716 11 | kisasszony, nem ismersz reá!~Megrendültem. Csak bámultam a levélre,
8717 9 | Megrázkódtam:~- Ilka! - mondottam megrendülve. - Maga az, Ilka?~Erre még
8718 10 | meg, csak akkor. Én úgy megrészegültem, hogy a kezemben egy óra
8719 10 | Vigasztaljon!~A hír engem is megrezdített, de hát azért vigasztaltam.
8720 2 | Másodikat harangoznak. Az inam megrezdül. Csak egy percet várok még.
8721 6 | között. Engem mégis édesen megrezegtetett. Aznap persze megint dőltek
8722 11 | tekintett, láttam, hogy megrezzen. Elém sietett, elpirult.
8723 9 | kezén négysoros aranylánc. Megrezzenek.~Csakugyan ő!~S a tűzijátékosok
8724 11 | közeledtére mind a ketten megrezzentünk, és én sietve búcsúzkodtam.~
8725 9 | Ilka mosolyogva. - Valahol megriasztották.~A tanító bosszankodott,
8726 8 | menyasszonyomnak, s mulatok a hadnagy megrökönyödésén.~Azonban akkorra már nyílott
8727 10 | Alig fogadta köszönésemet.~Megrökönyödtem.~Zsorzset is megnyúlt arccal
8728 2 | tanulnom. A miatyánkom végét megrövidítették. Helyette a Mária-üdvözlést
8729 9 | szemű gyönyörűség!~Az inam megrogyott. A botom csaknem kihullt
8730 9 | ha a Csillag még egyszer megrúgja a fenékdeszkát. No, azt
8731 9 | Valahányszor eszembe jut, megsajdul a szívem. Úgy gondolok rá,
8732 1 | Bemegyek érte magam.~És megsarkantyúzom a lovamat.~Mikor belépek
8733 9 | kacagta.~Az agg asszony talán megsejtett valamit, mert szoborként
8734 6 | talán a katolikus vallás mégsem olyan alacsony valami, mint
8735 2 | Csak ültem ott kábultan, megsemmisülten, mintha taglóval ütöttek
8736 7 | mondom, mikor visszatértem. - Megsértetted ezt az úrinőt. Talán el
8737 2 | azt mondom: nem veszem el, megsértődik, megharagszik... De hátha
8738 5 | már nyolcszor-tízszer is megsétálom a ház hosszát, az én Ágicám
8739 2 | könyököl a pulton, egyszer csak megsimogatja az arcomat:~- Milyen sima
8740 8 | hajával, minden gyermekarcot megsimogató, puha kezével... Micsoda
8741 11 | Márta lehet hogy előbb megszabadul tőle, s akkor nincs köztünk
8742 10 | Vigasztaljon, mert a szívem megszakad!~Boldogan karoltam át, s
8743 4 | Megpöccintem:~- Gyí!~A ló megszalad. Én ijedtemben azt se tudom,
8744 10 | De hogyan menjek haza? Megszégyenítsem azt a jó papot is?~- Nem
8745 7 | a fejét rázva. - Tessék megszemlélni: raritás ez, sőt Pesten
8746 4 | A mosolygás minden nőt megszépít. De ahogyan ő mosolygott
8747 4 | reám!~Aztán hogy látta a megszeppenésemet, szelíden elmosolyodott.~-
8748 9 | röstelkedtem aztán, hogy úgy megszeppentem tőle. Hiszen mondta a boltos,
8749 11 | valami komoly rinocérus.~Mink megszeppenünk. Bámulunk rá ijedt várakozón.~
8750 10 | az anya is, mikor Lüpen megszerette. Lehetetlen is volt meg
8751 4 | elpirosodott, hogy még a homloka is megszínesült.~Akkor láttam, hogy nem
8752 10 | Az volt a munkám, hogy megszíneztem mindenféle rajzot: egy-egy
8753 1 | vacsorák, a drámai szende megszöktetése, a naivának küldött ötstrófás
8754 11 | féljen annyira tőlem, majd megszokjuk egymást.~És ő maga, a derék
8755 9 | cserzett bőr, hideget-meleget megszokott ember. Ilkát meg talán a
8756 7 | ne cigarettázz sokat. Ha megszoktad is, árt.~Este hétkor odanézek
8757 7 | ellátja őket, és azok is megszokták, hogy ő foglalkozik velük.~
8758 2 | kérjek. Még otthon az apám megszoktatott, hogy soha ne kérjek a házon
8759 10 | még inkább gyötrött: vajon megszólal-e valaha Zsorzsetnek a mellében
8760 10 | Percek kellettek, míg újra megszólalhattam.~- Engedjen meg egy kérdést,
8761 5 | fölvetettem a kérdést. Ha most megszólalna a Sors, és azt mondaná:~-
8762 2 | Egyszer csak a harangok újra megszólalnak, és zúgnak-búgnak tompán,
8763 3 | virágkiállítást.~Egy rendező megszólít, hogy óhajtok-e táncolni.
8764 6 | hogyan?~Az utcán nem lehet megszólítanom! Talán a lépcsőn...~S napokon-éjeken
8765 10 | megerőltetésébe került a megszólításom.~A pávatoll háromszor vonul
8766 6 | sőt butának érzem ezt a megszólítást: Szokatlan valami, hogy...
8767 10 | gyakoroljam a francia nyelvet; megszólítom a taljánt:~- Csak hárman
8768 6 | elképzelhetetlen volt az nekem, hogy megszólítsam. Csak vártam őt a hét vezérrel,
8769 3 | én rendeltem!~- De hátha megszomjazik, édesem!~- Sose szoktam.
8770 4 | én hibámból késett. Igen megszomjaztam délután, és nem tudtam,
8771 9 | lábamon. Akárhogy iparkodom megszorítani, nyúlik, mint a gumi, de
8772 9 | kezemben volt, éreztem, hogy megszorítja, mintha bele akarná forrasztani.~
8773 6 | kettőig tartott a teljes megszületése.~Persze hiába volt a nagy
8774 11 | egyre-másra elrövidülnek, megszűkülnek a ruháim. Az orrom alatt
8775 6 | szerzetes nem esküszik lelkét megtagadóbban az oltárnál.~Azonban mindjárt
8776 2 | megtértem, és így egy britannika megtakarult. Ha pedig hosszabb időre
8777 8 | No, azért ne búsulj. Majd megtalálod te is - a fogsorodat.~Aztán
8778 2 | Akkasztófára való eretnek mag! Majd megtanítalak én mindjárt hogy kitűl rettegj!~
8779 10 | mintha egy óra alatt akarna megtanítani. Csepegős volt az idő aznap,
8780 1 | kiáltott, és egy mély nyögéssel megtántorult. A kendője lehullt a válláról.
8781 9 | vallatást Ilka. - Nehéz megtanulni?~- Bizony nem valami jó
8782 10 | utcát söprök egy évig, míg megtanulom a nyelvet tökéletesen.~Az
8783 10 | elfelejteni, ha már egyszer megtanultam.~Másnap reggel már nagyot
8784 9 | hogy jövünk: gyakorolt...~Megtapintotta a székvállat, s leült. Eltapintott
8785 7 | és elköszönt. Az anyja megtapogatta a fiúnak a zsebeit:~- Nincs
8786 1 | szerződések, cselédkönyvek, egyéb megtartani való papirosaim. Tessék:
8787 9 | a kertésznek:~A kunyhót megtartom. Várjon holnap délután az
8788 7 | mindennap.~Persze szíves örömest megtartottam a gyermekek mellett.~Másnap
8789 11 | is beleegyeznek.~És máris megtelt a szeme könnyel.~Ez a beszélgetés
8790 9 | levelesen, ahogy az isten megteremtette. Annál különb fát Lehmann
8791 5 | ottmarasztanak.~Nyolc óra tájban megterítik az asztalt. A szuszogó,
8792 5 | Ej: nyissuk meg a hidat a megtérő bűnös előtt.~S mosolyogva
8793 2 | maga szivarjára, mikorra én megtértem, és így egy britannika megtakarult.
8794 7 | dollár. Gondoltam, majd megtérül...~- Afelől nyugodt lehet.
8795 1 | vettem elő. A Besenyey fiúnak megtetszett. Hogy épp egy ajánlott levelet
8796 9 | meg nem másul.~Szívesen megtették.~- No, hát most már beszéljünk
8797 10 | szívemet szaggatta az a levél. Megtettem volna érte, hogy egy-két
8798 11 | és eltévedtünk. Hát mikor megtettük az ezüst teáskannát bogárgyűjtő
8799 9 | huszárok sorába!~Bármennyire megtisztelő volt is, hogy alkalmasnak
8800 3 | vizespalackot a pincébe, s hozza megtöltötten.~- Náni! - szólt reá Viki. -
8801 4 | csapra egy penészes hordót. Megtöltünk húsz palackot. Mikor kilépünk,
8802 4 | még. A dohányzacskóját is megtömi.~Mikorra kilépünk, ott áll
8803 9 | lálészájú, maszatos kölyökre, és megtörülte a köténye sarkával az édeskének
8804 7 | legközelebbi bankba, és megtudakoltam, hogy egy kiló aranynak
8805 1 | nem voltam itthon. Azalatt megtudhattad volna, hogy ezek a fényképek
8806 4 | az első éjszakán, mikor megtudod, hogy megérkeztem. Hozok
8807 7 | bátyám, a Jancsi!~Tehát megtudom végre: hol él! Találkozni
8808 4 | mesterség az. Járó lábú szék: megülhetek benne.~Persze, jobb lábbal
8809 7 | elő. Ahogy fellép, a táska megütődik az omnibusz karfájában:
8810 9 | leszáll.~Abban a pillanatban megugrik a Csillag, hogy majd hanyatt
8811 11 | maradtam, és évről évre megújítottam a fogadalmat.~- Márta, nem
8812 6 | postatisztnél, egy vén és világot megunt embernél. Abban a nagy házban
8813 9 | csepegett a sár.~- De ha megint megvadul ez a bestia...~- Nem vadul
8814 3 | persze ráraknunk. Végre megvakaródzik:~- Itt ez a kártya: vizet
8815 4 | hát a boltba. De mikorra megválasztom, megveszem a pipát, a kocsink
8816 6 | is gondoltam, hogy amitől megválik az ember, el szokott tőle
8817 7 | vergődnek. Röstellik a családnak megvallani, hogy szegények. Hanem mikor
8818 11 | volt jó.~- Márta mindent megvallott - kezdte haragosan. - Rútul
8819 9 | vagy ülnöm. Mer az igazat megvallva, én csak gyisznót szoktam
8820 3 | volt az: nehéz volt tőle megválnom. Össze-összecsókolództunk,
8821 11 | fehér. A fő az, hogy Márta megvált tőlem, félretett. Félretett!!!
8822 9 | A színpadon mindenki megváltozik. Nemegyszer tapasztaltam,
8823 11 | megjöjj... Annyira megleptél: megváltoztál... Tudom, hogy haragszol
8824 11 | szólított.~- Ugye, én is megváltoztam, Kelen?~- Bizony, Márta...
8825 4 | hogy csak a ruháját kell megváltoztatnia.~De hát a szülőim... Bizonnyal
8826 7 | gondolata. Még eddig mindig megváltoztatta, amit eltökélt.~De hátha
8827 9 | tapogattam körül magamat: megvan-e mind a kétszázharminchárom
8828 Inc | Elfogadták.~- Még Kelement is megvárhatnánk - mondja az ezredes. - Ámbátor...
8829 4 | örült a kis vénasszony, s én megvárhattam mellette gyanúfogás nélkül
8830 2 | Enyvet kért.~Szerettem volna megvárni, míg elmegy, hogy halljak
8831 2 | foglalkoztatott, hogy kivallat, megvatat. Hát csak meglapultam én
8832 9 | még a festett asszony is megvénül!~Aztán a prédikálószék alatt
8833 1 | meglepett aztán, mikor a bátyám megvénült arccal fogadott az udvaron.
8834 11 | Kelen. Mindennap viszek.~- Megverik érte.~Gondolkodva nézett.~-
8835 11 | csak engem várnak, hogy megverjenek és kivessenek.~Újra keserves
8836 11 | igaz, hogy Ilona asszony megverne, de talán nemigen, mert
8837 11 | Gondolkodva nézett.~- Ha megvernek, elmegyünk. És ha a kerülő
8838 1 | a fejét?~Mosolygott, de megvetés is volt a szemében. Ha akkor
8839 4 | az előbbi komoly, szinte megvető-büszke arcot láttam.~- Az én nevem
8840 10 | könyvek...~- A könyvek?...~- Megvetted?~- Sajnos: meg.~- Miért
8841 1 | vagy.~A szemembe nézett, és megvidámult:~- Hál’istennek. Igen nyugtalanított
8842 9 | az ölembe, és iparkodtam megvigasztalni egy pecsenyedarabkával.~
8843 9 | tojásrántotta egy negyedórára megvigasztalt. Nem tudom, hogyan csinálta,
8844 4 | éves leánynak a mozdulatait megvigyázza és összeírja vagy ahogy
8845 9 | betoltak.~Függőlámpással megvilágított szoba. Valami muskátliszag-féle.
8846 4 | égett a tetején. A fénye megvilágította a hegytetőnek a két vállát
8847 4 | annyira félsz tőle.~A szeme megvillant. A fejét fölemelte. A melle
8848 4 | hetediket.~Az egészségemet igen megviselte az akkoriban dívó, szajkózó
8849 4 | mozgása!...~Mennyi mindent megvizsgálnak, leírnak a tudósok, tücsköt,
8850 9 | mosolyogva kelletlenkedett: megvonogatta a derekát, és a vak mellé
8851 9 | dolmányhoz varrt piros zsebkendőt megvonta az orra alatt.~A falu felől
8852 2 | hogy meghalt az apám, aki megyei főügyész volt, és az anyám
8853 10 | melyik a Malom utca? Jól megyek-e erre?~S néz a szemembe azzal
8854 9 | lendítéssel!...~- Messze megyünk-e?~- Nem, nem messze - feleli
8855 4 | igazat.~Ha tovább hazudok, megzavarodik annak a leánynak a lelki
8856 7 | hóhérpallos fénye. Aztán rám: hogy megzavarodok-e.~S csak azután mosolyodott
8857 9 | az, Ilka?~Erre még inkább megzavarodott. A szeme pillája szaporán
8858 2 | egy-egy eleven divatlapfigura megzavarta a józanságomat. Mégis mikor
8859 3 | rikolt: Kviu-viu!~A mama megzörgeti az ablakot:~- Viki, gyere
8860 8 | Kedves hangja volt: mint a méhdongás, és a szeme barna, álmodozó.
8861 10 | rejtelmes nagybácsi? Miért nem mehet Zsorzset addig férjhez,
8862 11 | szorongó mellel tűnődtem: mehetek-e én is haza?~Nekem Márta
8863 3 | halnunk, bárcsak együtt mehetnénk a másvilágra is!~Ez olyan
8864 9 | gyékényt fonok belőle, meg méhkast.~A tornácon künn uzsonnázott
8865 9 | orra alatt.~A falu felől méla harangszó hallatszott. Kedves
8866 4 | egymásra szomorkodó szemmel méláztunk ottan, szórakozottan tépdeste
8867 9 | boldog - feleli a pillangókra mélázva. - Az isten erdejében minden
8868 7 | szemmel nézett reám, és szólt meleg-halkan, édesen:~- Vegyen ki egy
8869 10 | vár rám, és a karácsonyest meleg-kályhás, boldog nyugalma.~Egy csemegekereskedés
8870 8 | alázatos, álmatag és mégis meleg-szép szemével.~Hej, csodálatos
8871 4 | felmászkálok ebben a rekkenő melegben. De talán amonnan, a hegy
8872 3 | De a bűvös pávaszemek még melegebben ragyogtak rám, mint a bálban.~
8873 7 | Engedje meg, hogy előbb melegedjek kissé.~A fotelt odatolom
8874 8 | levelénél. De gondoltam: hadd melegedjen bele a helyzetébe, aztán
8875 Inc | fehér cserépkályha kellemes meleget áraszt.~Leültek az asztal
8876 7 | egyszerre bizalmassá és meleggé válik.~- Tudjátok, ki vagyok
8877 Inc | Leül közéjük, s a kezét melegíti a kályhánál.~Aztán egy csupa-szakáll
8878 7 | kályhához megy. Tartja a kezét a melegre.~- Micsoda rút idő! Engedje
8879 8 | olyan csupa finomság, csupa melegség, mintha nem is földi lélek
8880 10 | betegség vitte sírba, valami mellbaj.~Elena küldötte meg a gyászjelentést.
8881 4 | megvillant. A fejét fölemelte. A melle kidomborodott, mint a kardot
8882 1 | lehetett, amikor a tőrt a mellébe nyomta. ~S áttántorog sírva
8883 4 | érzéstelen szív dobog a melledben! Vagy attól a katonától
8884 5 | eszemben, hogy csokrot is mellékelek, de Budán nem volt akkoriban
8885 4 | rokona ispán a Felső-Tisza mellékén.~Levelezést kezdtek vele.
8886 10 | a fekete szeder. És némi mellékes jövedelem is akad. Behívat
8887 9 | és járjuk végig a patak mellékét, amerre jöttünk.~A leányok
8888 5 | órát gondolkoztam is, hogy mellékletek nélkül mennyi lehet egy
8889 9 | gyújtó golyót belőtte a mellembe, a többit rám hagyta.~Végre
8890 4 | eléje. Belefut. Egy percre a mellemhez simul, s engedi, hogy az
8891 4 | zsemlyényi a domborodás a mellén.~A nézésemre elpirul, és
8892 11 | nem áll pofozásra. Leül mellénk. Harisnyát foltoz.~Azonban
8893 10 | Kénes gyufát halász elő a mellénye zsebéből.~- És nem óhajtaná
8894 1 | Hova rejtsem?~Vissza a mellényem belső zsebébe. Az asszony
8895 1 | rejtegettem. Van az egyik mellényemen egy belső zseb, abba dugtam.~
8896 10 | lehetett tanulnom?~A tanító mellényzsebre gyűri a papirosforintost.
8897 10 | szemű. Mind a kettő fehér melleskötényt visel. Délutánonkint ott
8898 10 | annyira nyomja olykor a mellet! Az én mellem fájt a nyomástól.
8899 4 | verandán. Én meg álltam mellettük, mint az özvegy gólya a
8900 7 | rubin karperece, rubin mellránca, minden izzó bíbor szín
8901 7 | szalonban két alabástrom mellszobor állt, kétfelől. Az egyik
8902 10 | Úgy harmincéves koromig mellszúrásokat okozott. Azontúl sok ideig
8903 9 | valami szomorú-szép ázsiai melódia, amely még az ősi sátorok
8904 10 | valami kanyargós ájtatosságú melódiát. S a cérnahangok közül kibőgdözött
8905 4 | tudatos biztossággal, szinte méltósággal áll, mint a görög diszkoszvető.
8906 7 | örmény püspökök is olyan méltóságosak-e, mint a rómaiak, de az valóban
8907 1 | nevelkednek. Kissé finomkás, kissé méltóságoskodó, inkább komoly, mint víg.
8908 10 | szigorúan védtem a bírói méltóságot.~- Amit a bíró mond, szent
8909 7 | odatolom a kályha mellé:~- Méltóztassék.~Az aktákat is fogom, és
8910 10 | szegény ördög!...~- Tévedni méltóztatik. Van ezeknek kriptájuk is.~-
8911 4 | oda lehet jutni. A vödör a mélyben. Ahogy belevizsgálódok,
8912 10 | városkának a négyet, és utána még mélyebb érchangon olvas tizenegyet.~
8913 8 | zaját teljesen kizártuk, még mélyebbé vált a csend a szobában.~
8914 7 | Hallgatásunkban a csendesség még mélyebbnek tetszett. Valami madárka
8915 2 | hosszasan, mintha a föld mélyében harangoznának. S kis időre
8916 9 | vélekedtem rá: de jó volna valami mélyedéses helyen fürödni egyet!~De
8917 9 | Keresgélnem kellett egy olyan mélyedést, ahol annyira meggyülemlik,
8918 9 | Hallja? - kérdem a szemébe mélyedve.~- Gerlice - feleli elmosolyodva.~
8919 9 | az arca ráncai sem olyan mélyek...~S akkor a vak pillái
8920 9 | hegyébe mintha varrótűt mélyesztene bele valaki.~Légy volt.~
8921 10 | és az imádságoskönyvébe mélyeszti.~Unatkoztam, hát azt a csekély
8922 4 | el: melyik tájon aratnak, melyiken kapálják a kukoricát és
8923 4 | a pajtásának az apja?~- Melyiknek?~- Akinek a képe egyezik
8924 7 | szakadatlan robot, harminc tavasz, melynek virágát nem láttam, s íme,
8925 9 | valahova, mintha valami mélységbe vitt volna; a következő
8926 2 | rémledezés fogott el: a pince mélysége felé meredt a szemem. Ki
8927 11 | jajkiáltás. Jajkiáltás szívem mélységében! Jajkiáltás, amelytől összeomlott
8928 9 | az ő szemének kéklő szép mélységeibe. Már a beszélgetések elején
8929 9 | az emberi szívnek tiszta mélységeit. Azokkal nem lehet efféle
8930 11 | s nagy, nagy elválasztó mélységgel!~Fájdalmat éreztem a mellemben,
8931 11 | nyugodtan, olyan tiszta mélységű szemmel, mint leánykorában?~
8932 9 | örvendezést, a kettőnk titkának mélytenger bizalmát.~Azonban én nemigen
8933 10 | gyerek úgy falt, mint a menazsériás vadak. S az apróknak maszatossá
8934 8 | a regény... Csupa valék, menék, láték.~Nevetésre fakadt.
8935 7 | mondjátok rá: a temetési menet?~Hát az szomorú is. Mindig
8936 7 | kalapomat, ahányszor temetési menettel találkozom.~De annál szomorúbb
8937 10 | üttettem én a legmennydörgősebb ménkűvel azt a svájci Mikes Kelement.
8938 9 | abba az unalmas Karlsbadba mennél, eljössz velem, hozzám:
8939 11 | a tájára se volt szabad mennünk.~Elvette a bizonyítványomat.
8940 10 | fehér márvány-Krisztus. A mennybe mutat.~- Rengeteg pénzbe
8941 4 | kukoricára igen kellett.~- A mennydörgős ménkű csapott volna Kolumbusznak
8942 11 | nem érezni többé semmit!~Mennyien mennek a hajóra. Hova megy
8943 2 | kulcsot, levonja.~Mintha mennykő csapott volna belém.~Mármost
8944 7 | mint egy virágzuhatag a mennyországból.~Mámorosan mentem haza.~-
8945 7 | És az a sok pokol mind mennyországnak ígérkezett valamikor! És
8946 11 | már nagylány vagy, férjhez menő. Milyen baj, hogy nincs
8947 9 | kicsi és kellemesen hűvös, ménták illatával teljes. A festmények
8948 9 | nyakára, nagymamuka. Ó, ha a mentecsat is megvolna!~- És a két
8949 11 | álljon a szobámban.~Aztán hát mentegetni is tudtam már. Nem mehetett
8950 9 | Ilkának írtam, ívekre terjedt: Mentegetődzés volt, és magyarázat, sóhajtások,
8951 10 | tartogatom. S írni akartam neki: mentegetődzni, kérdezősködni; megírni,
8952 7 | Eléje sietek, és mosolyogva mentegetődzök:~- Magamnál becsületesebb
8953 7 | maga elé.~- Hát - mondotta mentegetődzve -, Ida adott....~- Ida?
8954 10 | már onnan. Csak levélben mentegetőztem: Majd a jövő nyáron.~A leveleket
8955 4 | Bocskorföstéket is.~- Dehogyis - mentegettem a leányt -, hiszen most
8956 9 | A nagymama a rókamálas mentéjében szeretné magát lefestetni.~-
8957 11 | Duna-parton.~Emberek jöttek, mentek, nyüzsögtek. Mit jönnek,
8958 7 | nem találkozunk?~- Férjhez mentél volna máshoz.~- Soha! Hiszek
8959 4 | juhásznak a helyébe. Ki mentené meg a karvalytól az én szép
8960 9 | arcszín mind leszállt a mentére, a mente vörhenyes színei
8961 9 | időjárással!~A vak leoldotta a mentéről az aranyláncot, és átnyújtotta
8962 11 | szobák faláról sisakos és mentés urak néma rosszallással
8963 9 | megint felöltötte a violaszín mentét és a fekete kalpagot. Csakhogy
8964 11 | hiszen ha leány szülőit menti meg valami nyomorúságtól,
8965 11 | ránéztem, a kétségbeesés mentőösztöne azt a gondolatot sugallta,
8966 11 | nyomorúságtól, annak van mentsége. De hát kit ment meg ő?
8967 11 | Mit hazudjak?~S ezerféle mentséget koholtam. Végre is az látszott
8968 6 | nyugalomban. De íme, egy tünemény jelenik meg az utcán, leánylábon
8969 2 | fényképész-kirakatban a menyasszony-vőlegény fotográfiákat szemlélem.
8970 8 | állása. Meg hát... hiszen menyasszonya van.~Igen kedves volt, ahogy
8971 3 | mint mikor a vőlegény a menyasszonyával a Balaton partján, holdvilágnál
8972 8 | vélte, hogy én megmondtam a menyasszonyi voltát és még szabadabban
8973 7 | nyitja az ajtót.~- Itt a menyasszonykám?~- Nincs. Hanem - folytatja
8974 7 | mindjárt megszólalt bennem: a menyasszonynak tengernyi a gondja. Varrnak,
8975 8 | bizonyára mondtad neki, hogy menyasszonyod vagyok...~- Én ugyan nem
8976 8 | Csókold meg, Ferike, a menyasszonyodat! - biztatott az anyám.~S
8977 7 | fürdőben.~Négy nap nem láttam a menyasszonyomat: az állomásról egyenest
8978 7 | válóper.~Este hétkor megyek a menyasszonyomhoz. A cseléd az előszobában
8979 8 | hogy megnevezem Bertát menyasszonyomnak, s mulatok a hadnagy megrökönyödésén.~
8980 9 | parasztemberek, aranypártás menyecskék, virágos lányok, árvalányhajas
8981 9 | volt, hogy hiába öltözik menyecskének, azzal a madárhúsú termettel
8982 1 | inkább a Palinak fusson.~A menyegzőre persze hazamentem.~A menyasszony,
8983 9 | elfáradtan. Az erdész lőtt egy menyétet; a tanító rálőtt egy harkályra -
8984 9 | pillanatban meg fölfelé, föl, meredeken, mintha a felhők közé akarna
8985 1 | lehetett látni.~Egy minutáig meredünk egymásra a tükörben, mint
8986 7 | ábrázatokkal ül együtt. Meregetik rám a szemüket.~- Mi baja
8987 9 | hogy beszéd közben rám meregette a szemét.~Engem, mint afféle
8988 10 | üt vele olykor. Vörös a méregtől, ha öt krajcárt elveszt.
8989 7 | Ida mosolygott, és oly merengő szemmel nézett reám, mintha
8990 9 | az erdészlakban.~No, nagy merészség és talán meggondolatlanság
8991 4 | Száraz, szőkés haj.~Az is mereszti ám a szemét.~Az öreg holló
8992 7 | húzódnak. Még aggodalmasabban meresztik a szemüket.~- Az ügyvéd
8993 4 | mellettünk, a szemét rám meresztve.~A leány feléje ütött. A
8994 9 | üldögél a képnek, s oly mereven, hogy az orrára szálló legyet
8995 6 | Mintha átok nyűgözné le s merevítené meg a lábamat is... S ő
8996 4 | szerves egésszé kögítse.~A nap mérges-tüzesen sütött, de én csak ottmaradtam.
8997 9 | orrára szálló legyet se meri elűzni? Ha megvallom, hogy
8998 3 | tündérruhákat is köznapi rőffel mérik a boltban.~Nem is igen jártam
8999 9 | ólomteherről, amely a szívünk mérlegén így aztán egyre könnyebbedik,
9000 11 | Hogy nézne rám? A szemembe merne-e nézni olyan nyugodtan, olyan
9001 9 | Minden vonalat ki kell mérni, meg kell nézni akkurátusan.~
9002 10 | még a csillagos eget is mérnöki szemmel néztem.~Egyszer
9003 9 | láttam az őzet. Ahogy a mérnökkel megyünk a dresszinán, látom,
9004 9 | foltról a nyakán. Mondom a mérnöknek: Nézd csak: ott a halhatatlan? „
9005 10 | maradjon állhatatos. Én mérnökséget tanulok Pesten. Négy év
9006 11 | mennek, nyüzsögnek?! Az élet merő értéktelenségek zűrzavara.
9007 10 | gondoltam. - Az uzsonna merőben fölösleges találmány.~Egyszer,
9008 9 | színpadnak. Én rendeztem: ki merről lépjen rá, hol álljon, hol
9009 4 | ismét megvonaglott.~- Hogy merte ezt cselekedni?!~- Véletlenül..~
9010 11 | járt. Még tán a verebek se mertek ott csiripolni.~Dermedezve
9011 11 | rosszmadzag! Hogy megijeszt! Hogy mertél idejönni? Te gézengúz! Te
9012 11 | is beszéltünk róla. Nem mertünk róla beszélni.~Másnap már
9013 9 | bizalmát.~Azonban én nemigen merülhettem aznap az ő szemének kéklő
9014 9 | hogy a félcipőm meg ne merüljön.~- Micsoda sárban jártak
9015 3 | feleségül venni.~Viki könnybe merült szemmel nézett reám.~Ha
9016 4 | királykisasszonyoknak a meséje kevergett a fantáziámban.~
9017 2 | megláttak zsidóék, és a mesék igazak... A húsvéti páska...
9018 10 | olyan lenge, mint az angol mesekönyvek tündéreié.~- Remek! - mondottam
9019 10 | aminők az angol gyermekek meséskönyvét ékesítik. Csak épp
9020 9 | lakó tündérleányról.~Azt a mesét a nép fantáziája bizonyára
9021 9 | Zugligetbe? Az nem jó lesz. Messzebb megyek. Valami pusztára,
9022 1 | mentül hamarabb és mentül messzebbre, de ő megint Palit kiáltott,
9023 3 | a fürdés. Volt úgy, hogy messzecskén beúsztam.~Viki olyankor
9024 10 | szemmel nézett a tenger messzeségébe.~Nekem az a figura volt
9025 9 | hogy nekem a festés nem mesterségem? Hogy a nagymamuka hiába
9026 5 | nyugtalanság. Én meg már csak a mesterségemre való tekintetből is óhaj
9027 5 | hárfa gyári portéka. Csak mesterséges elhelyezés a bája. Szép,
9028 8 | kibújtak, és félretolták a mesterségeseket.~Az apám hümmögött:~- Tehát
9029 10 | eredőleg elidegenedtem a papi mesterségtől.~A keresztapám alezredes
9030 3 | máját délutánonkint. A mészárszékben hetenkint csak egyszer vágtak,
9031 9 | s kuszált, mint az ócska meszelő.~A gyerekhad zsibajog:~-
9032 9 | Szilágyi ad kéregpapirost is. Meszet is kérünk tőle.~- Majd én
9033 9 | is volt egy Mészöly-képe. Mészöly akkoriban divatos festő
9034 9 | ismertem. Apámnak is volt egy Mészöly-képe. Mészöly akkoriban divatos
9035 9 | dolgozik: krumplit hámoz, gyúr, metél...~- Lehetetlen!~- Mindent
9036 9 | kiderült, hogy babliszt, a méteren meg Szilágyi konstatálta,
9037 9 | fiatalember.~Az is másfél métereseket szökell a zsombékokon.~Bosszankodva
9038 9 | vett egy összehajtogatható métermértéket. A pipáról kiderült, hogy
9039 9 | odkolon-illatosan, hogy bizonyára négy méternyire meg lehetett volna rajtam
9040 11 | édesség volt nékem, mint a mézcsepp, mely a nyelven elolvad.
9041 11 | jogászok olykor a politika mezején viharoznak, s olyankor a
9042 9 | hallja...~A tanító letette a mézes kanálkát, és a széken megdőlve
9043 1 | magyarázata magától is:~- Az én mézesheteim csak három nap tartottak.
9044 5 | másnap, hogy mindjárt a mézeshetekben elkezdjük, és mindenki bámul
|