10-arcke | arcna-belee | belef-boszu | botan-delne | delta-elfor | elfuj-enyel | enyem-felel | felem-fordu | foren-gyong | gyony-helye | helyr-inseg | inspi-kapos | kapoz-kezun | kezze-korul | koszo-latva | latya-lovon | lovun-megje | megjo-mezes | mezok-nezte | nezun-olaja | olajf-pipar | pipas-retre | rette-sutot | sugal-szinl | szinm-tas | taska-trefa | trefo-valta | valth-viszo | vitez-zuzod
bold = Main text
Part grey = Comment text
9545 2 | Illeszti a pipába a szárat. Nézünk utána az üveges boltajtón.
9546 6 | lábbal, álmatag szemmel, nem nézve senkire, rám se, s mintha
9547 6 | is nem állanak meg, hogy nézzék, bámulják.~Jött.~Jött könnyű
9548 7 | Svábhegyre híttak, hogy nyaralót nézzünk, de nekem délutánra egynehány
9549 1 | szeméből - sírt, mint a Niagara.~Én csak kifordultam a házból.
9550 1 | Boriskától a fitos orrú cukrász Ninuskáig. Közben persze a színész
9551 11 | ketten-hárman nem azt néztétek a nőben, ami benne becsülni való,
9552 7 | megbotránkozva nézett reá:~- Node, Ida...~Vastag szemöldökű,
9553 9 | gyermek szeme átlátszó. A nőé nem.~A gyermek szeme olyan,
9554 7 | megjutalmazlak.~- Hatost. Minden nőért egy hatost, a bárónőért
9555 6 | És a gázláng is mintha növekedne... Mintha az is lobogva
9556 8 | Mikorra én elvégeztem a jogot, növésben is elért. Tizenhét éves,
9557 9 | vár! - gondoltam. Mekkorát növök előtte! Mekkorát!~Ezekből
9558 2 | előbb hallottam a fehérke nógatását:~- Bontsd már elő! Bontsd
9559 11 | meleg, jóakaratú, szinte nőies.~- Maga nem jóban töri a
9560 9 | fel, s mégse volt annyi nőismeretem, hogy a leggyengébb elméjű
9561 7 | Hát csak a legközelebbi nőismerősét nevezze meg - faggatott
9562 7 | nekem ugyan kevés az olyan nőismerősöm, akinek magát bemutathatom.~
9563 Inc | bolondokat cselekedtünk a nőkért, vagy a nők miatt. És mink
9564 8 | szeplős fiú volt különben és nőkkel dicsekvő.~- Ami Liszt Ferenc
9565 7 | lesekedj?~- Nem, csak a nőkre.~- Az állomáson is te lestél?~-
9566 11 | Milyen baj, hogy nincs olyan nőrokonunk, akire rábízhatnálak. No,
9567 4 | fájdalmas-gyászos valami.~Arról a nőről én soha nem is beszéltem.
9568 10 | túl van a húszon, tehát nősülhet.~- Nálunk korábban is lehet,
9569 9 | szerepbe nincsen egy fikarcnyi nóta se.~- Éppen azért. Egyszerre
9570 9 | közte, az is a Göndör Sándor nótája: A Csap utcán.~- Dalolja
9571 9 | Bizony nem valami jó nóták - feleltem a lábamat remegtetve. -
9572 8 | valahonnan a magasból, férfihangú nótázás hallatszott. Palócos ejtéssel
9573 9 | Talán azért is maradtam nőtelen. A házasság virágos kocsija
9574 6 | gyáva! Talán hogy nem voltak nőtestvéreim, és szokatlan volt nővel
9575 5 | és görög nyelvet.~~Én a nőtlenségemet egy pék órájának köszönhetem.~
9576 11 | oltár elé, mit követelhet a nőtől a szívének? Aki csak a vére
9577 9 | vizsgálatok emberfaló képe nőttön-nő, óriássá nő, és kiszorít
9578 11 | ólomteher volt a szívemnek. Nőttünk, változtunk. Mért nem maradhattunk
9579 8 | önkéntestársam is jött vele. Az is nővadász.~A leány abbahagyta az olvasást,
9580 6 | nőtestvéreim, és szokatlan volt nővel beszélnem? Talán hogy mennyei
9581 9 | Jósika regényei, Pompéry novellái, régi divatlapok meg erdészeti
9582 6 | versemben szerepel.~Egy novemberi vasárnap délelőtt az ablakomra
9583 9 | írjak? Azt, hogy lézengő nulla vagyok a minisztériumban?~
9584 6 | látom, hogy a kilencedik numerusú ajtóban egy hamvas, kékszín
9585 8 | nevezték Kesztyűsnek a kaszárnyában, mert női kesztyűket gyűjtött,
9586 9 | tanítottam, és ő egy kis nyaffadt csirke volt akkor. De hogy
9587 9 | Ilkának teremtette, hogy az a nyafi hang éppen megfelel annak
9588 8 | Nyafogok. Mondják, hogy nyafogó vagyok.~- Nem. Valami különös
9589 8 | szemérmesen elmosolyodott.~- Nyafogok. Mondják, hogy nyafogó vagyok.~-
9590 9 | görögfrizurájú leányt, aki nyájas-nagy szemmel csodálkozik reánk.~
9591 2 | Ezt magának - mondotta nyájas-szomorún.~A cukor csak akkora volt,
9592 9 | S közben beszélgetnem és nyájaskodnom kellett mozdulatlan testtel,
9593 4 | nézek: cseléddel csak nem nyájaskodok. De künn a pusztán... Aztán
9594 4 | néztem. Az úton már vagy öt nyájjal találkoztam, de valamennyinek
9595 9 | harmadik találkozásban a nyakadba. Nem többre becsülöd-e ezért,
9596 9 | viszketett a bokámtól a nyakamig mindenem.~Nagy kedvvel ereszkedtem
9597 9 | jelölte meg azzal a fehér nyakfolttal... Ilyen buta babonás az
9598 6 | ruhában jár, és bokorra köti a nyakkendőjét, mint a hetvenes években
9599 9 | senki nekik. A fővárosi nyakkendőlovagok és egyéb lakkcipős kanászok
9600 4 | szélű, a cipőm is új, és nyakkendőm is somszínpettyes, kék selyem,
9601 11 | kabátomról, és megigazította a nyakkendőmet.~Nem szóltam akkor a délelőtti
9602 4 | érdeklődéssel szemlélt végig a nyakkendőmtől a cipőm orráig. Aztán gondolkodva
9603 8 | a kapunk előtt, hogy egy nyakkendőre való bádog csiptetőt akasztottam
9604 10 | kötött, kék pettyes fehér nyakkendősen. Afféle édeskés nyelvű ifjú,
9605 11 | a kőfal tetejétől. Márta nyakon ölelt, a képemhez dörzsölte
9606 9 | zsiráfokként nyújtogatták a nyakukat. Egy szőkés, tornyos hajú
9607 2 | színűt is.~Nekem csurgott a nyálam, mint juhászkutyáé, mikor
9608 10 | A sor innenső végén egy nyálas szájú, hároméves leányka.
9609 9 | színnel, de persze az irigység nyálát nyelegetve:~- Jól jár az,
9610 10 | kortyokban itta, csemcsegette, nyalintgatta...~Igazán macska!~Harmadnap,
9611 1 | csak a szagára is félóráig nyalogatja odakünn a kutya a két pofáját.~
9612 4 | csirkék és szájuk szélét nyalogató kutyák a konyhaajtó előtt.~
9613 9 | ruha-megtakarításból kikerül az egész nyaralásom!~Csak éppen egy hordozható
9614 4 | nyolcadikos, és ide jöttem nyaralni az ispán bátyámhoz. Most
9615 7 | költöztek ki valami bérelt nyaralóba. Már oda bajos volt mindennap
9616 7 | akkoriban. Kísértem őket a nyaralónézésre. Kísértem őket a következő
9617 7 | Svábhegyre híttak, hogy nyaralót nézzünk, de nekem délutánra
9618 10 | olykor egy halkan búgó, nyáréji bogár kerül felém a sötétség
9619 9 | eszébe juttatta a Rezgő nyárfa-nótát.~- Micsoda dal! - mondotta
9620 4 | ezüstkígyó: a Tisza. És kék nyárfák. Egy helyen orgonasípokként
9621 6 | arccal, remegve, mint a nyárfalevél.~Két hétig lestem ezt a
9622 10 | Ó, Zsorzset - mondottam nyárfalevélként remegő szívvel - ó, Zsorzset,
9623 4 | Magam is odanézek. Hát akkor nyargal be veszett-vágtatást, szürke
9624 4 | micsoda árkokon, vetéseken nyargalt keresztül-kasul; hogyan
9625 7 | hold kissé hideg. A fák nyáriak. Nyáron az éj is meleg.
9626 9 | leánytársaságban!~Mind a négy leány nyáriasan van öltözve persze. A két
9627 9 | állapot betegség: a boldogság nyavalyája.~Egy ilyen éjszakámon eszembe
9628 3 | szívem gyökerén. (A házasság nyavalyájának mindig ez az első szimptómája:
9629 10 | Még! Még! - hangzott a nyávogásuk szüntelen. - Csak ennyi?~
9630 7 | báróné szeme lecsukódik. Nyel. Aztán kínosan vonagló arccal
9631 9 | következő percben láttam, hogy nyeldesi a nevetést.~Egy pad volt
9632 9 | persze az irigység nyálát nyelegetve:~- Jól jár az, aki azt az
9633 9 | ahányan vannak, annyifelé nyelte el őket az erdő.~- Iluska -
9634 5 | bele is egyezett. Homérosz nyelve iránt azonban - nem tudom,
9635 3 | mondatokat, csupa ismeretlen nyelveken.~Még az eljegyzés előtt
9636 11 | zongorát tanul tovább, meg nyelveket.~Aztán meg én mondtam el,
9637 9 | ugyancsak fékeznem kellett a nyelvemet, hogy újabb fullánkos megjegyzést
9638 2 | megtanított arra, hogy a nyelvemre és cselekedeteimre vigyázzak.
9639 3 | ezredes volt. Innen a sok nyelvismeret. Kit úgy tanultak meg, kit
9640 9 | műbőgőket. Az emberi gégének és nyelvnek mindennemű csodahangját.
9641 10 | nyakkendősen. Afféle édeskés nyelvű ifjú, akinek mindig a zsebében
9642 1 | hátratenyereltem a székemen.~Nyeregbe, huszár! - gondoltam egyszerre.~
9643 1 | már akkor benne voltam a nyeregben.~- Nézd meg a fényképre
9644 4 | kilépünk, ott áll három nyergelt ló az ajtó előtt.~A Laci
9645 1 | öltözködök. A lovam már nyerít az ablak alatt. Nem is reggelizek,
9646 9 | ad, amennyi csak kell!~A nyert csata diadalhírét szokták
9647 Inc | kártyázunk pezsgőben. Amit nyerünk, megisszuk.~- Helyes! Helyes!~
9648 10 | Várok.~A csendben egy macska nyervog valamelyik háztetőn. Nyomban
9649 9 | a tanító is.~Fölvettem a nyifogó bundáskát az ölembe, és
9650 3 | eltűnt.~A kulcs kétszer nyikordult: bezárkóztak.~Én is belépek.
9651 9 | szobában az almárium zárjának a nyikorgása hangzott: tehát a vak mindjárt
9652 3 | hogy a konyhaajtó zára nyikorog. Nyikordul végre a szokott
9653 5 | múltával a kapu újra meg fog nyílani.~No, nem nyílik.~Elmegyek
9654 1 | ott az asztalnál, hogy a nyilatkozás helyett akaratlanul is kérdéssel
9655 2 | haboz? Mi tartja vissza a nyilatkozástól? Elvesz?~És felholdazta
9656 3 | asszonyt magára hagyjunk.~Ez a nyilatkozatom teljesen egybeforrasztotta
9657 10 | se nyilatkoztam. Hogy is nyilatkozhattam volna: a gazdag nagybácsi...
9658 9 | a lánynak, hogy mihelyt nyilatkoznak, azonnal követelem, hogy
9659 7 | rám, hogy fölösleges volt nyilatkoznom.~De nem is tudom, mi tartott
9660 5 | választotta.~De hát nem nyilatkozott. Ma se tudom. Lehet, hogy
9661 2 | holmi komoly szándékokról nyilatkozzak, mindig a mandula jutott
9662 2 | sokszor megtörtént már. Nyilatkozzék hát, Gabika, el fog-e venni,
9663 9 | is?!~Ez a gondolat tüzes nyílként csapott a szívembe. Jegyesek
9664 1 | Hátha megfordul, és rám nyillantja az ajtót épp a legkritikusabb
9665 11 | arcán szinte bazsarózsák nyílnak a jóléttől.~Vannak persze
9666 1 | Pali! - kiáltott kerekre nyíló szemmel. - Nem akták azok!~
9667 8 | merem érteni.~- Beszéljek nyíltabban?~Nem felelt, csak nézett
9668 10 | kérdést, Zsorzset.~- Szóljon nyíltan, möszjő Kovaksz.~- Magának
9669 10 | Helyette azonban a bibliai nyíratú oláh papot látom. Ott ül
9670 10 | csak valamivel rövidebbre nyírja és őszebb. Elfakult, nagy
9671 11 | szoknyácskában. A fejét fiúsan nyírták. És én csak a szemére emlékszem,
9672 Inc | de még az is rövidre van nyírva.~- Szervusz, Petrovics -
9673 5 | hogy engem elvesztett? Ej: nyissuk meg a hidat a megtérő bűnös
9674 7 | előszobában.~Az inasom ajtót nyit neki. Magam is eléje sietek:~-
9675 8 | fűzte. Rámában, könnyen nyitható üveg alatt álltak nála -
9676 6 | tűzött a verőfény. Miért ne nyitnám ki az ablakot?~S nyitottam,
9677 9 | össze.~Szíves készséggel nyitottak utat. Mert biz én befelé
9678 11 | Méltóságos úr.~A vendégek már nyitották a folyosóajtót.~- Este! -
9679 9 | iskola dombon áll: hagyják nyitottan a színpad hátulját: a nézők
9680 1 | Jó - felelem nyugodtan. - Nyittasd ki a cigánnyal. De hátha
9681 Inc | vacsorázzunk együtt a Hungáriában. Nyittassunk külön szobát, és vacsorázzunk
9682 8 | fejét, és tolta a kövön. Nyivogott. Megint leült, megint rázta
9683 10 | tartotta az arca elé.~- Jaj! - nyögdécselte. - No, de most már menjen.
9684 1 | Palit kiáltott, és egy mély nyögéssel megtántorult. A kendője
9685 6 | Ha kilépnek, csak ennyit nyögök:~- Flóra az oka!~És meghalok.~...
9686 10 | Valami rossz?~- Rossz - nyögöm. - Szegény apám...~Zsorzsetnek
9687 8 | végzetesen nagyot!~Berta olyat nyögött, mintha a fogát rántották
9688 3 | csontja eltört. Vért hányt. Nyöszörgött. Biztos volt, hogy nem él
9689 11 | haragszol, ugye?~Mikor a nyolcadikba járok, írok május elején
9690 4 | Szathmáry Tamás. Tanuló vagyok, nyolcadikos, és ide jöttem nyaralni
9691 7 | azért is itt maradok most nyolcig.~- Itt marad vacsorán is! -
9692 5 | föl és alá.~Azonban már nyolcszor-tízszer is megsétálom a ház hosszát,
9693 9 | Nincs annak a lánynak nyolcvan forintja se. Egy tehenet
9694 11 | De oly csekély a himlő nyoma az arcodon. És évek múlva
9695 6 | volna el mellettem...~A nyomába indultam. És néztem, ittam
9696 10 | piros foltokat, a csókjaim nyomait.~- Mondja, Zsorzset - szóltam
9697 9 | úri pad felé. Aztán hozzám nyomakodott, és hívón intett a meggörbített
9698 4 | csoportoztak és egymáshoz nyomakodtak, és emelt fejjel, tanácstalanul
9699 10 | rebegtem végre felszabadultan a nyomás alól.~- Köszönöm - felelte
9700 9 | Őrajtuk nem látszott a hőség nyomása. Az öreg afféle levegőn
9701 7 | forró kezének szimpátiás nyomását éreztem.~Aztán az országos
9702 10 | hogy megmutassam. Egy-két nyomással összeállítható. És amint
9703 10 | mellet! Az én mellem fájt a nyomástól. Szüntelen arra gondoltam,
9704 9 | valami fehér virágot Ilka. A nyomocskája látszik is egy helyen a
9705 11 | mégis, mintha ráspollyal nyomogatták volna meg. Már elmúlt róla
9706 9 | a festéket is elővettem. Nyomogattam mindenféle sárga és vöröses
9707 9 | eső után. De csak tessen nyomomba jönni. Ha mán megmerült
9708 9 | cilinderem úgy meg volt nyomorodva, hogy a pesti szemétdombon
9709 3 | németül -, hadd éljen a nyomorult.~- Még valami rosszat mond -
9710 7 | bátyám!~De nem juthatott a nyomorúságba mégse! Egy vér énvelem.
9711 7 | keresztültör minden bajon, minden nyomorúságon! Pláne Amerika: hányszor
9712 11 | szülőit menti meg valami nyomorúságtól, annak van mentsége. De
9713 9 | Az úri vendégekre való nyomós hivatkozás hatott még legjobban.~
9714 1 | Leült.~Hallgatott.~A levegő nyomottá vált köztünk.~- Nincs ott? -
9715 2 | Csak akkor enyhült a lelkem nyomottsága, mikor a bátyám délután
9716 10 | hengerlőben hosszú papirosokra nyomtatták.~Az öreg rajzolónak Lüpen
9717 9 | éreztem, hogy a cipőmbe víz nyomul.~Ijedten lépek félre. Ott
9718 9 | fejjel, mint én, a tábori nyoszolyájukra.~Egész éjjel hánytam-vetettem
9719 10 | rácsodálkoztam a körülötte nyüzsgő fekete szemű gyerekekre.~
9720 7 | dunántúli koldusok is ott nyüzsgöttek a tónak a lefolyó árkában.~
9721 11 | nyüzsögtek. Mit jönnek, mennek, nyüzsögnek?! Az élet merő értéktelenségek
9722 10 | karácsonyest meleg-kályhás, boldog nyugalma.~Egy csemegekereskedés előtt
9723 5 | nyugalmazott professzor.~Az idén nyugalmazták.~S még csak nem is matematikát
9724 4 | átformálódik lassankint az a boldog nyugalmú vagy vígan ebattázó gazdatiszt-faj,
9725 4 | valami boldog és ünnepi nyugalom érzése. Mikor fölnyitottam
9726 6 | kilencszázados gondolatokkal, mély nyugalomban. De íme, egy tünemény jelenik
9727 9 | is - felelte változatlan nyugalommal. - Ahun a parton a kunyhó.~
9728 4 | finomságú hamvas felhők úsztak a nyugati ég narancsszín kárpitján!~
9729 4 | egyszer körülnéz. Szemlélődik nyugatnak, keletnek. Aztán lesétál
9730 1 | tengeréből végre a házasság nyugodalmas kikötőjébe jutok. Micsoda
9731 3 | építette, hogy öregségére abban nyugodja ki az őrlésben és vámolásban
9732 9 | leszek az, aki nem alhatok.~- Nyugodjon meg - mondottam. - Én akárhányszor
9733 6 | jön. Ellépked mellettünk nyugodt-komolyan, mint valami tárgyak mellett.
9734 1 | Mármost mindegy: játsszuk a nyugodtat. S leültem vissza a kávémhoz.~
9735 1 | kézmozdulatokkal.~Beléptem.~Nyugodtságot erőltettem magamra.~Jolán
9736 6 | nem mozdul. Mintha átok nyűgözné le s merevítené meg a lábamat
9737 8 | sírkövénél állsz: alatta nyugszik anyám.~Behunyta a szemét,
9738 1 | attól tartottam, hogy téged nyugtalanítani fognak, és hogy megismétlődik
9739 9 | látogatások, kilincselések. Nyugtalanító hírek, hogy sok az ember.
9740 7 | Kálmán bácsi, a kocsis nyugtalankodik, hogy azt mondja: csak hétig
9741 1 | Csak aludj tovább. Ne nyugtalankodjál.~- Mit csinálsz?~- Egeret
9742 7 | netalán már ott van, ne nyugtalankodjon.~Az inasom a szokott álmos
9743 4 | haldoklik valaki, a kutyák nyugtalanok annál a háznál; a lovak
9744 5 | életben van valami örökös nyugtalanság. Én meg már csak a mesterségemre
9745 1 | De fekve se csillapult a nyugtalanságom. Estig odabódorogtam.~Akkor
9746 9 | világ. De olyan jó, olyan nyugtató.~Ilka csodálkozó szemmel
9747 10 | de anélkül, hogy kezet nyújtana. - A templomban láttam.
9748 6 | kiskesztyűs kezét fogja nekem nyújtani! Vajon mit mond? Milyen
9749 7 | Cigarettázik a kölyök vígan, és nyújtogatja a nyakát a muzsika felé.~
9750 9 | Láttunkra a hölgyek zsiráfokként nyújtogatták a nyakukat. Egy szőkés,
9751 7 | neki vinni, és térdelve nyújtom át: úgy kérek tőle bocsánatot.~
9752 9 | mind a ketten a kezüket nyújtották.~- Meg van adva!~- Mert
9753 4 | Fölkelt.~A puli is fölkelt. Nyújtózkodott a két első lábán, aztán
9754 8 | őszintén beszélek.~- Hát nyújtsa ide a kezét - esdekeltem
9755 8 | gondoltam -, hogy kezet nyújtson neki. Hiszen ha szegény
9756 9 | vélekedtem rá azonnal?~Én este nyúlánkabbnak láttam. Azért tetszett-e
9757 10 | leánya lépdegél hosszan nyúlladozó lábfejjel mögötte. Tehát
9758 9 | mi az. Hát valami puha, nyúlós ismeretlenség, mintha gyermekujjnyi
9759 11 | már meg. Vékony lábszárú, nyurga lajdinánt lett belőle. Raccsolt
9760 9 | nappal rakétákat!~Mindjárt a nyúzásom elvégzése után telegramot
9761 4 | Minden tagom reszket.~Ő-e, vagy más?~Hátha a csősz?
9762 4 | az lesz a juhász, mihelyt obsitolják. Mert az öreg már egyre
9763 11 | inas szolgált náluk, a vén obsitos, Luki bácsi.~Bőgök. Márta
9764 7 | levél. Egy jajkiáltás az óceánon át Európába.~Ez a gondolat
9765 9 | azért szép állat. Az elé az ocsmány taliga elé ugyan kár ilyet
9766 Inc | hallgatva nézték. Csak akkor ocsúdtak fel, amikor a kaszinóban
9767 11 | bámultam a vízre.~Csak arra ocsúdtam fel, mikor az utazó megszólalt:~-
9768 4 | zsebemben van. Mielőtt azonban odaadhattam volna neki, a leány fölkelt,
9769 9 | tehén. A gyémántot ez is odaadná játszani a gyerekeknek,
9770 9 | behunyt szemmel, mint valami odaállított múmia.~Szelíden elmosolyodott,
9771 10 | nyakig kötényes, fakanalas. Odaállt az is a glédába. Zsorzset
9772 9 | boltosnak a lábára.~- Gyerünk odább! - mondotta keserűn a bandájának.~
9773 9 | vagyok! Akkor köp egyet, és odábbáll.~- Hát adjon neki egy pohár
9774 1 | a nyugtalanságom. Estig odabódorogtam.~Akkor mégis csak haza kellett
9775 9 | kertész, valami éhenkórász. Odacsal téged, aztán agyonver.~-
9776 7 | tündérek testvére!~De akkor odacsörtetett a kavicsos úton a nagylábú
9777 9 | megrándulhattam, s ha lehetett, odaemeltem a kezemet is, és titkon
9778 9 | holdkóros a hold felé.~S odaérkezek.~A lélegzetem elállt.~Nem
9779 4 | felelnék:~- Beee! Beee!~Mikorra odaértem, már a kökényes közelében
9780 10 | A lányok is felugrálnak, odafutnak a csodára.~Csak Marica marad
9781 6 | hogy talán még egyszer odahajol. De nem hajolt.~Pénzt kértem
9782 11 | engedett.~- Neked nem szabad odajárnod. Az uraság mondta, hogy
9783 6 | utcán délután négy órakor. Odajártam a papírkereskedésbe, a kirakatok
9784 10 | kinyitnám az ablakot, és odajönne... De öreganyám abban a
9785 4 | rázogatott a kocsi, míg odajutottunk.~Horpadt tetejű, sárgafoltos
9786 7 | aktacsomó. Olvasd!...~- Odakészítetted villámhárítónak... Engem
9787 1 | hogy a leány egy akkoriban odaköltözött, nyugalmazott főispánnak
9788 3 | Cigarettára gyújtottam, és újra odakönyököltem az ablakocskába.~Emelkedik,
9789 4 | oda fel jöjjön. Mindenki odalát messziről is. Lenn a legelő
9790 7 | rohannom a Paradicsomba!~Másnap odalátogattam, hogy a megbeszélésünk szerint
9791 11 | meghalnék!...~A fák lombjain át odalátszott a Duna kéken csillogó vize,
9792 9 | paptól nemigen lehetett odalesekednem.~A prédikációnak az volt
9793 7 | van: délután négy óráig odamaradok. Sietek haza, hogy Ida,
9794 4 | lappang!~De most már mégis odamegyek. Vizet kérek tőle. Beszélek
9795 4 | béresházak minden ajtaja odanéz, és hát talán megint durrogtatna
9796 1 | tetézzem a vakmerőségemet, odanyújtottam neki az íróasztalom kulcsát:~-
9797 7 | borult. Én meg még jobban odaöleltem.~- Ida, édes Ida...~- Mondd
9798 4 | ostordurrogás hallatszik. A leány odapillant, elkomolyodik.~Magam is
9799 2 | nekem. A pulton néhány kis odaragadt gyertyacsepp fehérlett,
9800 9 | szerbtövis szúródott volna bele.~Odatapintok, hogy mi az. Hát valami
9801 7 | Az aktákat is fogom, és odateszem a kályha mellé egy asztalkára.
9802 2 | megcsókol-e érte?~- Meg.~Fölkelt. Odatette a széket a polchoz.~Belenyúlt
9803 7 | melegedjek kissé.~A fotelt odatolom a kályha mellé:~- Méltóztassék.~
9804 8 | semmi értéke.~Pedig anyám is odaült később, és ott kötögetett.
9805 7 | legkisebbet az ölébe vette. Én is odaültem, és gyönyörködve néztem
9806 11 | homályos estéken is. És mink odaültünk a padra, a fal mellé. Ó,
9807 10 | nyertem. Kétszázegy forint. Az odautazásra meg az első hónapokra elég
9808 9 | Ott, Iluska.~- Mindig?~- Odavaló vagyok, Iluska, ott is születtem.~-
9809 8 | Tudod-e te, mi a szerelem?... Odavetni szívet, dicsőséget, világot
9810 9 | S megölelte a múmiát, odavezette a kláviszhoz.~Már értettem,
9811 2 | karomnyi vastag olajfa, s még odébb a pince.~A pincének, most
9812 9 | kezemben lógatva, de oly odkolon-illatosan, hogy bizonyára négy méternyire
9813 9 | Az Aliz húgom egy üveg odkolont is dugott a cigarettás skatulyák
9814 9 | Visszahúzódok nagy gyorsan az odúmba. No, fene kellemetlen!~A
9815 9 | a hangja, de mintha lágy öblű üvegfuvola szólalt volna
9816 1 | azokat a fényképeket, ha az öcsédéi.~A békesség felhőtlennek
9817 1 | ezek a fényképek az Aladár öcséméi. Éppen azért akartam elvinni
9818 1 | aztán mégis beszélt:~- Hej, öcsikém - sóhajtott, miközben a
9819 4 | akkor is olyat csapott az öklivel a képembe, hogy mingyán
9820 9 | egyszer is ráüthetnék az öklömmel a hátam közepére!~- Nem
9821 11 | sarkamig megrázkódtam. A kezem ökölbe rándult. Abban a pillanatban
9822 Inc | nem volt belépőpénzük az ököritói vigalomba, s aznap búsultak.
9823 7 | leült. A legkisebbet az ölébe vette. Én is odaültem, és
9824 9 | paradicsomkertedbe! Nem öleled többé! Nem csókolod többé!
9825 10 | Amíg én élek...~Ahogy ott ölelgettem, egyszer csak rémülten látom,
9826 9 | beléphetek a boldogságomba! Ölelhetem! Csókolhatom! Mondhatok
9827 4 | búsultunk, sóhajtoztunk. Ölelhettem már, csókolhattam már -
9828 10 | mondta volna:~- Hát jer, és ölelj meg! Leheld be a hajam illatát!
9829 4 | gondolatra, hogy leányt az fogja ölelni, az a tuloknézésű barbár!~
9830 10 | szemben az ablakkal, alig egy ölnyire.~A városka csendes. Mindössze
9831 2 | a postára indultam, noha őelőtte írtam mindig az anyámnak.
9832 9 | Zrínyit is vaddisznó ölte meg.~Ilka felvonta a vállát,
9833 5 | kilép. Megint a karomba öltekezik.~Várom, hogy megszólal és
9834 6 | esernyőt. És Flóra a karjába öltekezve jön.~Velem felfordult a
9835 10 | ruhájából, a következő testvér öltötte fel. Mikorra énrám jutott,
9836 9 | mídert: fehér, áttetsző blúzt öltöttek a fűzlevélszín szoknyájuk
9837 9 | hazatérni.~- Legalább még egy öltözet ruhát vigy el.~- Minek?
9838 9 | De a ruhám... csak egy öltözetet hoztam magammal.~- Nem baj! -
9839 9 | főképpen csak leveleket.~S azon öltözetlenül nekidőltem a levélírásnak.~
9840 9 | és valami négy városias öltözetű nő. Láttunkra a hölgyek
9841 8 | figyelmes és formás; az öltözködése is gondos, de igen konyhai
9842 9 | a hangján, hogy a saját öltözködéseit érzi kárba veszetteknek...~
9843 9 | Gondolná-e, hogy még az öltözködésemben is segít?~Amilyen hallgatag
9844 4 | már arra, hogy az Örzse öltözködésére ítéleteket mondjon.~Értettem,
9845 9 | kezdődnek. Rendezői gondok, öltözködési gondok. Táncoltatni kell
9846 9 | Besiettek a szobába, hogy öltözködjenek.~Lipóczy aggodalmasan pislogott,
9847 1 | későn ébredek. Kapkodva öltözködök. A lovam már nyerít az ablak
9848 9 | tárgyának.~Hiába: fel kell öltöznöm.~Nézem a komisz zsákvászon
9849 11 | valami földi ruhácskába öltöztetett angyalkával. De hát lám:
9850 11 | cipőt, kalapot. A boltban öltöztettek fel.~Aztán elvitt egy lakatoshoz.
9851 7 | mintha a márványszobrát öltöztették volna a ruhájába, a fehér
9852 11 | asszony. - Mártácska, hamar: öltözzünk. Te pedig fuss, mihánt fölmennek.
9853 6 | lilát már gyűlöltem. És öngyilkossági gondolatok kavarogtak az
9854 9 | meglesz... Iluska!~És egy önkéntelen mozdulattal, gyöngéden,
9855 9 | keblére hajtja a fejét, szinte önkéntelenül csókot leheltem az arcára.~
9856 7 | társaságában. Mind a két önkéntes olyan kerek fejű és tömpe
9857 8 | pirult arccal távozott.~Az önkéntesbarátom utána nézett:~- Csinos.
9858 7 | az agglegényekkel: a két önkéntest áthelyezték, a művészke
9859 8 | szokta mondani.~Belépett. Egy önkéntestársam is jött vele. Az is nővadász.~
9860 8 | asszonyok, kiknek látásán a szív önkénytelen megnyílik, kiknek körében
9861 8 | mellé.~Bólintott:~- Isten önnel - susogta.~S fogta a kalapját,
9862 9 | kötöm, hogy kisegítem-e önöket a bajból.~- Ha nem költség...~-
9863 9 | mintha egy dézsa hideg vizet öntene valaki a fejemre.~Egyszerre
9864 9 | kedvességet és érzést kell önteni, hogy azt csak magától várhatják.
9865 9 | Mintha a mesebeli életvízzel öntöttek volna végig.~Huszonhárom
9866 8 | magasztos regény harmatával öntözik a lelküket. Vérükké vált.
9867 5 | Ezt nem vártam volna öntől.~- De éppen ezért, édes
9868 9 | erdőbe.~A patak! Hol a patak? Ördögadta kanyargós vize!~Jó ideig
9869 11 | Kelemen. - Mért nem alkotta az ördögöket az emberi fantázia nőkből?
9870 3 | érezzem, hogy az én apám és öregapám csak porcelántányért árult
9871 2 | zsidó lép be. Fánikának az öregapja. Félrehúzódok a pince felé.
9872 2 | szemöldökkel hallgatta az öregapját. Hallgatta nyugodtan, de
9873 10 | eretnek láng környékezi? Az öregasszonyok sok mindent megéreznek.~
9874 10 | bondul az egynegyed is. Az öregasszonyságnak bizonyosan megint álmatlan
9875 3 | pénztől idegenkedtem, hanem az öregasszonytól.~Egy bátyám is olyan leányt
9876 4 | kerékgyártó, a kovács, az öregbéres, a kocsis.~A két ispánlány
9877 9 | Kettő van nekik. De az öregebbiket adják. Annak már nincs foga.
9878 11 | nem tartottak szakácsot az öregek, csak egy siket asszony
9879 4 | legelőn át: nem szúr szemet az öregeknek, ha olykor megállok a nyáj
9880 9 | atillás öregúr. Meg egy öreges úrinő is. Annak fekete szalmakalap
9881 7 | forgalom igen foglalkoztatta az öreget. Délutánonként a felesége
9882 3 | nem időzhettünk künn. Az öregmama korán lefeküdt, és Náninak
9883 3 | molnár azért építette, hogy öregségére abban nyugodja ki az őrlésben
9884 5 | legyen az esküvőnk?~S a két öregtől vártam a választ. Vártam
9885 11 | ahogy csak az életet ismerő öregurak tudnak. De én csak a hangját
9886 9 | emlékszem, hogy a szép atillás öregurat kérdeztem: kicsoda?~- Az
9887 10 | néz.~Jogász. A gőzmalmos örménynek a fia.~Csak azért jött,
9888 6 | legszebb leányáért, titkon és örök tűzzel, mint az Olibiusz
9889 9 | karcsúságot márványba tudná örökíteni?~Félig behunyt szemmel hallgatott.
9890 3 | hét - vőlegénynek három örökkévalóság!~Milyen furcsa lett volna,
9891 10 | bezárul, és zárton-zárt marad, örökkön-örökké.~Állok. Várok.~Az idő teknősbékalábon
9892 8 | világossága a belénk helyezett égi örökmécsnek a világossága. Kápolnaablakok
9893 9 | én, aki elásott kincset örököl, s mikor fölvenné, azt látja,
9894 10 | mert hiszen más nem is örökölheti.~Aztán sokat kellett tanulnom.
9895 10 | selyemtokos arcképet ő fogja örökölni, mert hiszen más nem is
9896 10 | Kriptájuk?~- Az. Nemrég örökölték. Egy milliomos nagybácsijuk
9897 7 | fogadott leányát szánta örökösének, a bárónét.~S az asszonyka
9898 10 | megboldogultnak nincsen, tehát az önök öröksége.~A leány az apjára nézett.
9899 7 | illatozik. A báróné beszéli örömarccal apróra, hogyan találta meg
9900 9 | arca nem fejezett ki se örömet, se türelmetlenséget. Ilka
9901 1 | nem voltam otthon. Micsoda örömhírt viszek haza! Katica külön
9902 7 | Fölsiettem, beléptem.~A gyerekek örömlármával robogtak elém:~- Kálmán
9903 10 | asztalhoz fordul, a szeme örömlobot vet a virágon.~Egyszerre
9904 6 | valaminek éreztem, hogy örömömben aludni se bírtam azon az
9905 7 | kerestem én! - toppintott örömre gyulladt arccal. - Más ügyvéd
9906 10 | becsüljenek meg.~Zsorzset örömsugaras szemmel pillantgatott rám.
9907 9 | pálinkát. Megfizetem.~Az őrült örömszemmel látta, hogy nyílik a boltajtó,
9908 6 | Mintha az is lobogva örülne a nagy következendőknek.~
9909 Inc | aznap búsultak. De bezzeg örültek másnap! És most megint van
9910 10 | elárulta, hogy újévkor nagy és örvendetes meglepődés vár rám; bepillantott
9911 9 | beszédével fejezi ki az örvendezését, hogy valahára művészt is
9912 3 | két hölgy a jó ismerősök örvendezésével fogadott. Az öregasszony
9913 4 | levél elment. És én titkos örvendezéssel jártam másnap a zizegő gabona
9914 9 | szeme, benne láttam a titkos örvendezést, a kettőnk titkának mélytenger
9915 9 | a tanító is ott ült. Az örvendezésükből, szemük sugárzásából láttam,
9916 11 | a pipáját. Kimegy.~Mink örvendezünk egymásnak.~Hogy megszépült!
9917 4 | magamat szomjasnak!~- De örvendezzetek, egek! - hozza a királykisasszony
9918 Inc | veszedelem? - szólt a szóló örvendve, hogy a szava derültséget
9919 4 | szívem eldobban.~- Nem, Örzsi - felelem rágyönyörködő
9920 4 | ismételgettem-, a jövő nyáron, Örzsikém...~Hallgatott. Fölvett egy
9921 4 | azt a juhászleányt?~- Az Örzsit?~- Azt!~- Hát hogyne ösmerném.
9922 11 | virágosboltba, a Rákóczi úton.~Már ösmernek. Az asszony rám mosolyodik,
9923 4 | Örzsit?~- Azt!~- Hát hogyne ösmerném. Ámbátor nem beszélek vele.~
9924 2 | anyámnak a nagybátyja is, az öspörös, egy torkig fekete reverendás,
9925 2 | nevelkedtem, egy katolikus öspörösnek a házában.~Hogy hogy kerültem
9926 3 | nehéz volt tőle megválnom. Össze-összecsókolództunk, hogy no, most már jójcakát,
9927 4 | intett a Pulinak. Az aztán össze-összeugatta az elszéledező juhokat.~
9928 10 | megmutassam. Egy-két nyomással összeállítható. És amint látja: hat lyuk
9929 9 | kocsmáját - mondotta a tanító - összeállítjuk kéregpapírosból, és bemeszeltetjük.
9930 9 | kiáltotta Ilka, a kezét összecsapva. - Hát mért vennék el?~-
9931 11 | Márta. Borul a nyakamba. Összecsókol.~Csodálkozva láttam, hogy
9932 4 | Az egyik fehér napernyős összecsókolódzik a zöld napernyőssel. Aztán
9933 9 | kiléptek a sekrestyéből, összecsókolództak.~- Pá, édes!~- Pá, kedves!~-
9934 11 | ideig?~Akkor aztán Márta összecsókolt, és futott vissza.~A következő
9935 10 | Lizavéta eléjük röppent, és összecsókolta a leányt.~A tanító rájuk
9936 6 | volt csodálva és becsülve. Összecsókoltam azt a szalagot, és az arcomhoz
9937 2 | Kicsinylőn nézett rám, szinte összecsukta fekete szempilláit.~- Ezt
9938 2 | szépen.~Áthajolt a pulton, és összecuppantottunk.~- Ez a csók - mondotta
9939 9 | a napernyőjét. Az arcuk összeér.~Kedves látomány! Mindig
9940 9 | Ahogy átadom, a kezünk összeérintkezik.~Az apja ezalatt néhány
9941 4 | tovább keresett, a fejünk összeért. Valami édes villamos áramlat
9942 1 | kétségbeesett. A házbeliek is összefutottak.~- Meghalt?~- Nem tudom -
9943 4 | olyan aranyfonállal volt összefűzve, körültekergetve, aminővel
9944 2 | guggolok le a láda mögé. Összeguborodok, mint a sündisznó...~Jön..~
9945 10 | első csók. Mariska duplán összehajtotta a kötényt, és úgy tartotta
9946 8 | hogy nem késedelmezik! S összehasonlítottam a zsebórámmal.~Végre!...
9947 11 | mezőben. A két galamb tehát összeházasodik. Mindent meggondolt, megfontolt,
9948 6 | Lehel megfújja a kürtjét, és összehívja vele Pest város népét. Flórát
9949 3 | hogy a nyaka bal felől összehúzódik. De a pávaszemű leány annál
9950 4 | mozdulatait megvigyázza és összeírja vagy ahogy ők mondják: szerves
9951 10 | tanítványai voltak.~Lizavéta összeismerkedtetett bennünket:~- Márta, a takarékpénztáros
9952 10 | ültünk. Aggódtam is, hogy az összejövetel elmarad. De ötkor már megjelent
9953 2 | is eljuthatok a boltba.~Összekaptam a két manduladarabot, és
9954 3 | Újra gyújtom a lámpást. Összekatatok-matatok mindent. Még a cipőmet is
9955 3 | Hiszen nemsokára úgyis összekeltek, aztán sétálhattok a Duna-parton,
9956 11 | velem és Mártával, valamikor összekerülünk mink mégis. Az én szívemnek
9957 10 | mellében is a zenélőóra, s összemuzsikál-e az enyémmel?~Sok tűnődés,
9958 11 | kisasszonyt, és repült elém.~Összeölelkeztünk, összecsókolództunk.~- Márta!
9959 3 | a somogyi hegyek mögül.~Összeölelkezve andalogtunk a parton. A
9960 11 | mélységében! Jajkiáltás, amelytől összeomlott szép reményimnek tündérpalotája.
9961 9 | hogy leülünk valahova, s összerendezi ki-ki a gyűjteményét.~Három
9962 3 | távol tőlünk: Kviu-viu!~Viki összerezzen:~- Jaj, mi az!~- Bagoly -
9963 4 | fénylett.~Aztán egyszerre összerezzent. Megfordult.~- Szekér jön! -
9964 11 | guvernant, mégis, ahelyett hogy összeröppentünk volna, zavart-pirosan bámultunk
9965 6 | szekunda volt rajtam, hogy az összes előbbi évek kitűnőit is
9966 4 | és egyszer csak megint összesimult az arcunk.~~Talán a következő
9967 3 | él tovább.~S a kártyáit összeszedve folytatta:~- Főképp, ha
9968 11 | bevenni. Sírt. Ha erőltették, összeszorította a fogát, hánykolódott, rúgott -
9969 9 | ajkához, aztán az ajkunk összetapadt.~Akkor kibontakozott a karomból.
9970 1 | egy-egy fiókot, és gyorsan összetéptem egy-egy virágos sarkú vagy
9971 2 | vékonyka cukorburkolatban egy összetöpörödött, penészes mandulácska éktelenkedik!
9972 10 | mulatsága az volt, hogy összeült délutánonkint a pappal.
9973 9 | Meztelen bokáit olykor összeütögeti, a kezét a füle mellett
9974 8 | távolítani. Hidegség, ügyes összeveszés... Az anya bizonyára a férjével
9975 9 | azért csak barangoltunk összevissza, árkon-bokron, sziklán,
9976 11 | kétféle élő porszem nagy összevisszaságban kevereg egymás körül. És
9977 4 | fejét.~Aztán feligazodott. Összevonta a vállán a nagykendőjét,
9978 6 | S a gondolataim úgy összezavarodnak, mint amilyen a káosz lehetett
9979 7 | volt, ami a házaséletre ösztökélt: az, hogy olyan egyedül
9980 8 | Magának is titok. Csak ösztönileg érezzük, hogy az ablak világossága
9981 9 | vonati kőszénpor mosakodásra ösztönzött. Körülnéztem:~- Hát lavoár?~-
9982 9 | Szerencsére jött a felesége, egy ösztövér vénasszony, alázatos lélegzetű
9983 9 | Mondom, kicsi voltam, tán öt- vagy hatéves. De arra emlékszem,
9984 10 | olyanféle. Struccot tenyészt. Öt-hatszáz strucca van, vagy talán
9985 9 | gyermekmeséből fordult az ötleteim közé: ha mindig otthon ülök
9986 9 | persze.~A továbbiak aztán az ötletemből szinte maguktól pattantak
9987 9 | Szent Ámor, adj egy jó ötletet!~Szent Ámor azonban megelégedett
9988 4 | öltözött fel leányruhába.~Ötletképpen mondtam, csak hogy valamit
9989 10 | borítéka is érdekes.~Szemembe ötlik egyszer, hogy az oláh templom
9990 7 | nagy állású ember? Eszébe ötlöttem. Kiszólt az írnokának, hogy
9991 4 | mosolygása...~Megállt vagy ötméternyire tőlem. A botjára könyökölt,
9992 5 | AZ ÖTÖDIK AGGLEGÉNY ELBESZÉLÉSE~A
9993 11 | még tanuljak valahol, az ötödikben iparkodjak állásra vergődni.
9994 9 | Iskoláspajtásom volt az ötödikből, s a következő évre várta
9995 1 | megszöktetése, a naivának küldött ötstrófás butaság, hajjajjaj, micsoda
9996 3 | nézett rám.~- Sok? Mink már ötször is végigolvastuk.~- Beniczkyné,
9997 4 | Akkor is legelt ott vagy ötven-hatvan birka.~És egy fehér ruhás
9998 2 | Kicsépelem belőled az ötvenegyediket is, eretnek pernahajder!
9999 Inc | fésüli fel a fejére. Arca ötvenen felül való. Termetre azonban
10000 9 | elernyedt strucctoll. Az már az ötvenes évek divatjának lehetett
10001 9 | művészek ilyenek, tudom.~Ötvenéves-forma, szürkült-szőke ember. A
10002 7 | Ismertem a boltost is. Ötvenévesforma örmény volt az, de már pesti
10003 9 | Finum Ilka~Az elbeszélő ötvenévesnek látszó, szikár ember. Valójában
10004 10 | ELBESZÉLÉSE~Csak ne felejts!~Ötvenöt éves, beretvált, paparcú
10005 10 | színű szatén, vagy mi. Az öve pitypangszín, sárga selyem.
10006 10 | piros arcát, pitypangszín övecskéjét, lesütött bársonyszemét. ~
10007 4 | arcom is hozzásimult az övéhez, úgy néztük a könyvet. Aztán
10008 10 | Mária. A gyönyörű sárga öves, ibolyaszín ruha! A violavirágos
10009 9 | akarok festeni, ajánlja az övét.~- Én csak eget festek:
10010 6 | be a lakásukba.~A versek özönével dőltek azokban a napokban
10011 10 | visszatarthat-e engem, akárha özönvíz esik is?~S tizenegy előtt
10012 11 | kicsoda: a szomszéd falubeli özvegyasszony, a mi asszonyunknak a leánykori
10013 5 | pénzügyminisztériumban. Özvegyember.~Ez júniusban történt.~Egy
10014 2 | három gyermekkel maradt özvegyen.~A temetésén ott volt az
10015 8 | ügyvéd volt a jó pajtása, az özvegynek a meghalt férje. Kesztyűs
10016 8 | leánya akkoriban jutott özvegységre, s Bertának jó pajtása volt.
10017 5 | mesterségemre való tekintetből is óhajtottam a rendezett életet.
10018 7 | ajánlott, és hogy ő válni óhajt az urától. Állomásfőnök
10019 10 | mellénye zsebéből.~- És nem óhajtaná tökéletesíteni a latin tudását? -
10020 7 | meg a Múzeum utcán. Az ő óhajtása volt, hogy fás helyen lakjunk.~
10021 8 | rá az orromat.~Apámnak az óhajtására a postán vállaltam hivatalt.
10022 3 | rendező megszólít, hogy óhajtok-e táncolni. A következő percben
10023 3 | Vikinek, hogy én csak őt magát óhajtom feleségül venni.~Viki könnybe
10024 9 | akartam, hogy az ismeretség okán hozzám csatlakozzon. Az
10025 5 | milyen boldogok! És aztán... okkal-idővel majd magamhoz nevelem.~_ -
10026 10 | hat gyermeket taníttatott okleveles emberré.~Igaz, hogy új ruhát
10027 9 | baj érte. S talán ezen az okon is lett pappá.~- Te, Gazsi -
10028 10 | néztem rá. Éreztem, hogy okosan beszél. De hogyan menjek
10029 9 | intézte hozzám. Afféle komoly, okosdi szemű zsidóleány volt. Mikor
10030 7 | háromféle grammatikával okosítják a fiatal sarjakat, a legeszesebb
10031 10 | struccokba helyezni vagyont nem okosság. Hátha azokat is meglepi
10032 8 | attól tartana, hogy zajt okoz, s ugyanolyan óvatosan vonta
10033 7 | szemöldökének az erős rajza okozta-e, hogy olyan gyújtó volt
10034 10 | elkomolyodva kezdte rajtam:~- Te okoztad nekem az életem legnagyobb
10035 3 | mifelénk, és azoknak a lehe okozza a májusi fagyokat.~Az én
10036 10 | valóban illetlen kívánság és oktalan - feleltem, levegőhöz jutva. -
10037 1 | neki valamit komoly arccal, oktató kézmozdulatokkal.~Beléptem.~
10038 11 | Egész úton pipázott és oktatott.~- Gondold meg, hogy árva
10039 9 | ismeritek azt az öt-hat oktávos, régifajta zongorát, amely
10040 7 | emlékszem annak az évnek október havi tizedik napjára. Esős
10041 8 | könyvet, és olvasott:~...Egy októberi nap komor reggele...~Lassan
10042 6 | vidéken nőtt, félénk és oktondi kamasz. Itt laktam akkor
10043 10 | S még valamit tett hozzá oláhul.~A leány kissé elpirultan
10044 9 | másnap bőven a festéket, olajat. Rakom ecsettel a színeket
|