10-arcke | arcna-belee | belef-boszu | botan-delne | delta-elfor | elfuj-enyel | enyem-felel | felem-fordu | foren-gyong | gyony-helye | helyr-inseg | inspi-kapos | kapoz-kezun | kezze-korul | koszo-latva | latya-lovon | lovun-megje | megjo-mezes | mezok-nezte | nezun-olaja | olajf-pipar | pipas-retre | rette-sutot | sugal-szinl | szinm-tas | taska-trefa | trefo-valta | valth-viszo | vitez-zuzod
bold = Main text
Part grey = Comment text
10045 11 | volt a park, a hold, az olajfaillat és a fülemilék koncertje
10046 11 | világoskodott gyönyörűn. Az olajfák is illatoztak még. Miénk
10047 3 | olvassák is?~A falon régi olajfestésű arcképek. Egy megbarnult
10048 9 | Szereti a társaságot, az olajfestményeket és a gumikerekűs kocsit.~~
10049 9 | jutunk. Az előszobában fali olajlámpás ég, és egy nagy sor ágas-bogas
10050 10 | szimpátiát éreztem egész Olaszország iránt.~Tíz órakor egy pohár
10051 10 | Karmester volt Németországban, Olaszországban is, később meg játékszerboltos
10052 10 | csak én hallottam. És az olaszra már az első órában kémlelő
10053 3 | lehelne, meg angolul, meg olaszul. Fülem hallatára váltana
10054 7 | össze.~- És ha véletlenül olcsóbb szőnyeget mutat a papa,
10055 7 | hogy ott találtunk volna olcsóbbat, jobbat. Csak azért is nézzük
10056 10 | figyelmemet, hogy a tányérok olcsófajta porcelánból voltak, s nem
10057 8 | végzett, utána néztem. Igen olcsón volt szegényke öltözve,
10058 9 | Bőrharisnya.~A tó és az olcsóság tetszett az anyámnak is.
10059 9 | elején is éreztem, hogy az oldalamon belülről mintha egy hajszál
10060 11 | kandikált. Bújtam a másik oldalra. Márta kacagott. Anyámnak
10061 3 | házasságom csomóját maga a sors oldja meg. Vikit sajnáltam én,
10062 9 | színpad kérdése már meg volna oldva - mondotta szorongva a tanító. -
10063 6 | és örök tűzzel, mint az Olibiusz mécse.~De még nem ütött
10064 9 | morgadozva vonul vissza az óljába.~Beljebb jutunk. Az előszobában
10065 11 | azelőtt is, mint a kettéesett olló. Csak együtt éreztük magunkat
10066 11 | én megfogtam. Márta meg: ollót neki! - lemetszettük a körmeit.~
10067 10 | velem, mint Lüpenékkel...~Ólomhegy nehezült a mellemre. Ránéztem.
10068 11 | mert megnőtt?~Ez a gondolat ólomteher volt a szívemnek. Nőttünk,
10069 9 | figyelmet a nehéz ügyről, az ólomteherről, amely a szívünk mérlegén
10070 5 | gördültek alá.~Az én szívemre ólomterhek nehezedtek.~- Hát nem bánod -
10071 10 | asszonysággal, aki mintha ólomtestet hordozna a lábán, nehézkes
10072 9 | meg egy rend olajfestéket ólomtubusban. Olajjal ugyan nem festettem
10073 3 | istennek, most már alhatok.~Oltanám is a lámpásomat, de akkor
10074 5 | imádkozó angyaloké a régi oltári képeken.~Öt perc múlva azt
10075 8 | Ildikó templomában? Ő már oltárkép az enyémben.~Elveszem! A
10076 10 | maradi vallás az a cifra oltáros.~Egyszer meg is néztem azt
10077 8 | éjszakában. Ki láthatja az oltárt? Az égő gyertyákat? Benne
10078 9 | elámulással.~- Hát még mikor az olvadás kezdődik, aztán éjjel megfagy,
10079 7 | magunkra maradtunk, Ida oly olvadóan nézett rám, hogy fölösleges
10080 8 | mi a szerelem?...~A többi olvasását megint nem hallottam.~Elgondolkodtam
10081 8 | csakhamar újra beleédesedett az olvasásba:~...Tudod-e te, mi a szerelem?...
10082 8 | Ilda, ha zavarja magát az olvasásban.~Ahogy becsukta a két külső
10083 7 | ügyvéd elvállalta volna olvasatlanul, csak hogy költségeket számíthasson
10084 10 | arra fordítsd, hogy ezeket olvasgasd. Akkor aztán esztendő múlva
10085 10 | szüntelenül franciául. Azonkívül olvasgass is. Itt a tankönyvek jegyzéke.
10086 7 | mondtam. De nekem át kell olvasgatnom apróra ezeket az írásokat.
10087 10 | átment hozzájuk, könnyezve olvasgatta.~Csak még egyszer eljött
10088 8 | már olvashatok?~- Mindjárt olvashat, legédesebb leány! Csak
10089 1 | csakugyan férfinév van-e írva? Olvashatatlan firkantás volt, de mikor
10090 6 | mikor csak az első ívét olvashatja az ember valami regénynek.
10091 8 | megszólalt félénken:~- Most már olvashatok?~- Mindjárt olvashat, legédesebb
10092 9 | fehér folt...~S háromig se olvashattunk volna, már elirrant, elmúlt
10093 4 | Aztán mégse vette ki az olvasmányát.~- Kalendárium - mondotta
10094 8 | városligeti gyülekezetnek olvasna, és oly sebesen, hogy alig
10095 8 | körülnézek, hogy valami jól olvasó a diákgyereket kapjunk.
10096 1 | imitt-amott egy nap, mint az olvasóban a miatyánk.~No, de most
10097 4 | fűzhessek a beszélgetésbe.~- Olvasol talán?~- Olvasok - felelte
10098 8 | Hogy vagy megelégedve az olvasóleánnyal? Ugye, fenomenális!~- Köszönöm,
10099 Inc | üres. A játszószoba is. Olvasóterem is.~Csupán a társalgó zöld
10100 3 | nem sokat olvasunk. Kit olvassunk? Jókai az egyetlen. Azt
10101 8 | helyzetébe, aztán majd mást olvastatok vele.~A leány megnyitotta
10102 8 | Berta. - Jobban, mint én... Olvastattam vele egy lapot a Karthauziból.
10103 3 | Magyar könyvet nem sokat olvasunk. Kit olvassunk? Jókai az
10104 9 | volt - mondotta Ilka.~- Olyan-e, mint a magáé?~Ilka helyett
10105 2 | láthatok jól be: az üvegtáblák olyanokká váltak a nyugvó nap sugaraitól,
10106 7 | olyan leányt, mint Ida, olyant ezer esztendőben egyszer
10107 9 | kellett olykor figyelnem. Azok olyasmiről társalogtak, amihez nem
10108 9 | nem lehet benne - hacsak olyaténképpen nem, mint a tornázó gyermekek,
10109 5 | volt. Pláne, hogy az öregúr őmellette úgy lépegetett, mintha a
10110 4 | fenn egy pinceépületnek az omladéka fehérlett.~Egy elvénült
10111 11 | és szelíd homlokára puhán omló selyemhaj.~- Kelen! - rebegte. -
10112 7 | fellép, a táska megütődik az omnibusz karfájában: az iratok kifordulnak,
10113 6 | emberek, kocsik, lovak, omnibuszok is nem állanak meg, hogy
10114 7 | történt velem.~Ülök egyszer az omnibuszon, amelyik a krisztinavárosi
10115 11 | akkor nem jött velem, és őmögötte se állt guvernant, mégis,
10116 10 | románul akarok tanulni.~S ontottam a szót, csakhogy ott ragadhassak.
10117 11 | volna a maga Éváját is.~~.oOo.~
10118 7 | néztem. Nyugodtan forgatta az opálgyűrűjét.~- Decemberben! - szörnyűködtem. -
10119 7 | angyalkéz, azzal a mély tüzű opálgyűrűvel...~- Ha elveszem - gondoltam -,
10120 9 | hiszen ti is ismeritek az Opera meg a Vigadó énekeseit.
10121 9 | annyi volt, mint mikor az operában, a játék előtt, a hangszereket
10122 Inc | uvertűrje annak az unalmas operának, amelynek a tenorja gyereksírás.~
10123 9 | harangok volt akkor az új operett.)~Végre megérkezek. Felhúzom
10124 7 | bankett van: délután négy óráig odamaradok. Sietek haza,
10125 2 | mondanom benne: halálunk óráján.~Csendes voltam aznap és
10126 5 | a nőtlenségemet egy pék órájának köszönhetem.~Már akkor működő
10127 8 | többé.~~A báró elővonta az óráját.~Ránézett.~Elképedt:~- Né-né-négy
10128 4 | rajtam a szeme, mint az enyém őrajta. Nyugodtan és mosolyogva
10129 9 | a jó. Festőnek az illik.~Őrajtuk nem látszott a hőség nyomása.
10130 10 | Megjön mindjárt az első órán. Mondom, csak hat lyuk és
10131 10 | például, negyven krajcárt óránként. Sok? Mondjuk, harminc krajcárt.
10132 5 | bizonyára megfeledkezett az óráról. Csak azt érezte, hogy őt
10133 2 | Tavaszfelé ugyanis egy iskolai óraszünetben ott birkóztunk a tanító
10134 11 | feledni! Irtóztam minden órától, amelyben magamban kellett
10135 10 | Csak ennyi?~S közben Lüpen ordítása:~- Szilansz!~Nehányszor
10136 9 | szem!.. az marad hideg, ordító kék!~S mikor félbe kell
10137 7 | levegőben, mint a fuldokló. És ordított:~- Micsoda bolondok ezek
10138 11 | fizettek értem.~Sírtam, ordítottam. Elszöktem, és ott ácsorogtam
10139 9 | én fiatalabb vagyok.~Az orgona akkor szólalt meg. Állva
10140 10 | szép óra volt az! Mennyei orgonák üdvözítő himnuszzsongása
10141 10 | gyerekek egy perc alatt orgonasípok rendjében sorakoztak. A
10142 4 | kék nyárfák. Egy helyen orgonasípokként egy sor jegenyefa. A távolban
10143 5 | mentem el, és bevont az orgonaszó.~Ott ült gyászruhában. Valami
10144 1 | nedvesen. Némajátékban és orgonaszóval.~Csak bámultam rá.~A fejét
10145 9 | ott legel a kilencvenhatos őrház mellett, a lucernában. Rögtön
10146 9 | emberfaló képe nőttön-nő, óriássá nő, és kiszorít minden egyéb
10147 4 | hívják kisasszonynak?~Miért őriz juhnyájat?~S a különféle
10148 4 | Mégiscsak kisasszony! De hogy őrizhet kisasszony juhokat?~Ebben
10149 4 | kertetekbe.~- Jaj, isten őrizz!~- Mért? Hiszen apád alszik.
10150 4 | van átkozva, hogy juhokat őrizzen, és csak a szeméről látszik,
10151 3 | öregségére abban nyugodja ki az őrlésben és vámolásban eltöltött
10152 7 | kerekeit. Gondoltam: nekem őrlet. Egynehány száz forintot
10153 6 | csodálni való leány. És hiába őrlöm, morzsolom a leckét, a szavak
10154 10 | virágait foglalta különféle ornamentális keretekbe vagy sávok közé.
10155 10 | noha csak afféle iskolai ornamentumokat festettem, mint amilyenek
10156 8 | mennyire más regényt olvasok én őróla.~- Ildácska - szólaltam
10157 10 | leolvadna róla, s fehér orom helyett zöldet látna a világ,
10158 8 | láttam egy mérges szemű oroszlánt, amely szikla árnyékából
10159 11 | homlok, az áll, a száj, az orr, a koponya. Csak a szeme
10160 4 | a nyakkendőmtől a cipőm orráig. Aztán gondolkodva nézett
10161 9 | s oly mereven, hogy az orrára szálló legyet se meri elűzni?
10162 11 | asszonyság is, akinek az orráról is látszott, hogy németül
10163 1 | szúrt. Mi köze a hegyes orrnak a házassággal? Annyi hegyes
10164 6 | Flórácska piros arccal és piros orrocskával járt az utcán. Magam is
10165 1 | Átpártoltam lassankint a gömbölyű orrokhoz.~~
10166 7 | folyton csorgó könnyek és orrszipogások között, hogy a gyermekek
10167 9 | bájos szem vonalait, meg az orrvonalat, s körül a befonnyadt arcnak
10168 4 | S hosszút perdített az orsóján.~A leányra tekintettem,
10169 4 | elszakította a csepűt az orsójától. Hozzám fordult:~- Nem tetszene-e
10170 9 | rosszát se látott még Árpádnak országa!~A kisebbik rák kissé szomorkás
10171 7 | pláne, ha a szülők más országban laknak.~A gyermeket nemcsak
10172 9 | meg Soroksárt ismertem az országból. A tavakat meg éppen csak
10173 9 | Kossuth szavára a debreceni országgyűlés.~- Itt a kezem! - mondotta
10174 Inc | Termetre azonban még fiatalos. Országgyűlési képviselő.~- Ugye, megleptelek?
10175 9 | vízért adnék most három országot is.~S újra... mintha száz
10176 9 | foglyokra.~Ahogy leszállunk, az országúton egy kopott szőrű, farkatlan
10177 10 | Hogyan beszéljem el azt az őrületesen mennyei és pokoli órát?
10178 9 | se tudom, hogy vannak-e őrültek a lovak közt is - de annyi
10179 10 | felső négy osztályt...~- Nem őrültem meg!~- No, hiszen az...~-
10180 1 | gyönyörű lány volt! Gyö-nyö-rű! Őrülten belérészegedtem. Egy polgármesternek
10181 6 | baróti juhtúró. Micsoda őrültség is, hogy én egy ismeretlen
10182 9 | Megdöbbentem.~Fene dolog is erdőben őrülttel találkozni! Ki tudja, mikor
10183 7 | lefolyó árkában.~A báró orvosa azt ajánlotta, hogy a Lukács
10184 8 | hajón Bakodyékhoz. Bakody orvosnak a leánya akkoriban jutott
10185 6 | utcában lakott egy rendőrségi orvosnál, és neki is volt már titkos
10186 3 | És a sír, a hideg sír!...~Orvosok jönnek-mennek. Karbolszag.
10187 1 | bárkazongora mellett és almáriumon őrzött, penészes befőttek illatában
10188 3 | emlegessék a katonai vitéz őseiket, s a hallgatásukban érezzem,
10189 9 | ázsiai melódia, amely még az ősi sátorok között keletkezhetett.
10190 4 | ablakon és kerten át. Hogy osontam a köpönyegembe húzódva,
10191 10 | átadtam neki.~- Mármost ossza meg, ahogy tudja.~- Vacsora
10192 4 | békésen éltek azelőtt. De ősszel manőver volt erre. A király
10193 2 | a másik fehér.~- Hogyan osszuk meg?~- Nekem a rózsaszínűt.~-
10194 11 | malac, de még talán annál is ostobább.~Lementem velük nagy búsan
10195 10 | ébredéskor az ügy mégis ostobának látszott. Hogy én románul
10196 1 | A tied! - És más efféle ostobaságok.~Vágtam volna a kályhába,
10197 9 | Itt van - felelte az ostorával a kákás-nádas völgyre mutatva. -
10198 4 | lapot rajzolja, a fasorból ostordurrogás hallatszik. A leány odapillant,
10199 2 | lépett be.~- Adjanak egy ostorszíjat. Leesett, ahogy megcsaptam
10200 9 | meginduljunk - dünnyögte az ostort a kezébe véve.~Gondoltam,
10201 10 | valamivel rövidebbre nyírja és őszebb. Elfakult, nagy szélű szalmakalap
10202 4 | persze mind a ketten. Még az őszibogár is búsan pirregett a hegy
10203 8 | Minden bús vala körültem, őszileg komor s elhagyott.~Hosszú
10204 8 | vagyok őszinte? Sőt néha őszintébb vagyok, mint kellene.~-
10205 8 | Magának az nem kellemes.~- Az őszinteség mindig kellemes.~Habozva
10206 9 | mivoltom, bízhatnak-e az őszinteségemben, hogy Ilkát örökös páromnak
10207 6 | sarkán. Egyszer csak jönnek, oszladoznak kifelé a klastromból a lányok.
10208 9 | aztán egyre könnyebbedik, oszlik, mint a kámfor.~Aztán a
10209 4 | elszállongtak, elszélengtek, egyre oszlóbban szanaszét, szanaszét.~Szomorú
10210 11 | zöld aranybogár száll az oszlop tetejére. Nézzük.~- Felmászok
10211 10 | petróleumlámpáska. Magát az oszlopát is alig világítja meg.~A
10212 3 | hogy félméteres fekete oszlopban száll belőle a füst.~Megint
10213 9 | magas jegenyék között egy oszlopos tornácú nemesi kúria bontakozott
10214 9 | Láttam, hogy az az úri osztály padja, hogy több hely nincs
10215 6 | Miért buktam meg a negyedik osztályban?~Tizennégy éves voltam,
10216 6 | Flórát hazafelé.~Az előbbi osztályokban nem voltak barátaim: buzgón
10217 8 | szót.~Egyszer tán negyedik osztályos koromban azt a mulatságot
10218 9 | gondok. Táncoltatni kell az osztálytanácsosok leányát, gardírozni a magam
10219 7 | küldök neki! Aztán kétfelé osztom a vagyonomat, és kiviszem
10220 2 | gyökérre. Fáni nekem is osztott egy forgácskát. Attól elfelejtettem
10221 6 | a csúfság, hogy nekem is osztottak intőt a hónap végén. Az
10222 4 | meg a faluban. Szanaszét osztották őket hirtelenében. Hozzánk
10223 11 | élet ered, s két testbe osztottan fújták volna alá, hogy itt
10224 10 | boldogan.~- Magyar? Ahá: osztrák-magyar.~- Nem, csak magyar.~Így
10225 2 | Szopogatva? Vagy két részre osztva, hogy reggelre is maradjon?~
10226 11 | lassankint. Vagy hogy én őtőlük. Kisbéres egyik-másik. S
10227 3 | akkor, és bekeveredtem egy ottani kurta-bálba.~A leány egyszerre
10228 5 | én is, és ő lityi-lotyi, ottfeledkezik.~Egyszer aztán kilép. Megint
10229 7 | spanyol szem.~A kereskedő otthagyja a két hölgyet, s nekem hajlong.~-
10230 7 | ott azt a helyet.~- Jó: otthagyjuk.~- A Duna-parton kellett
10231 4 | házba, és hogy nem akar otthagyni a leánnyal.~Szótlanul ballagtam
10232 5 | vagyok. Künn maradok, mert otthagyott.~S várok.~Várok az elhagyott
10233 11 | A kis Márta megrebbent. Otthagyta a cvikkeres kisasszonyt,
10234 10 | Möszjő Kovaksz, érezze magát otthonosan.~Vacsora végén az ünnep
10235 4 | mérges-tüzesen sütött, de én csak ottmaradtam. Kivettem a szalonnát a
10236 5 | egy napon: vacsorára is ottmarasztanak.~Nyolc óra tájban megterítik
10237 9 | egy vén őz, egy gyönyörű őzbak, amelyre esztendők óta hiába
10238 9 | kinevet érte: az őz, a szegény őzecske, tudja: az a fehér nyakfoltos...~-
10239 9 | meg nem tesz az ember egy őzért! Felhúztam. Úgy éreztem,
10240 9 | lője meg. Ismer engem az őzike, mint valamennyi. Télen
10241 9 | már úgy vagyok azzal az őzzel, ha meglátok egy őzet, hogy
10242 7 | hogy a Jenő kölyök kevert pacsuliba, s hogy rajtam annyi pacsuli
10243 9 | közelében ültek egy külön padban.~De mások is ültek ott.
10244 9 | szűrös, vén ember fölkelt a padból, s megkínált a helyével.~-
10245 9 | hogy az az úri osztály padja, hogy több hely nincs ott,
10246 5 | mosolyogva a leány. - Amott áll a padlásablakban.~És én éjjel is hallottam
10247 9 | s az orra pisze, mint a padláslyuk. És ilyen arccal még pap
10248 1 | künn járt a konyhán vagy a padláson vagy az udvaron, ki-kirántottam
10249 1 | hátha almát hoznak le a padlásról, és épp oda teszik?~S tettem
10250 11 | hozzáragadt volna a lábam a padlóhoz.~- Mehetsz! - ismételte
10251 9 | oly átkozottul kopogott a padlón...~Szétpillantottam a szobában,
10252 4 | kútnál.~Sulyokkal veri egy padocskán a ruhát. Olykor facsar.
10253 9 | hanem a nézőteret. Magas padokat, fokozatosan, mint a görög
10254 9 | láthassam. Sokan voltak. A két padsor között férfiak is álltak,
10255 10 | Odapillantok az asszonyok padsorába, hát a paplánynak a szeme
10256 9 | letérdelve hajtogatott félre egy páfránybokrot, rám nézett boldogan és
10257 10 | gyöngyvirágszálak álltak pohárban ott, páfrányok, azáleák és rododendronok
10258 9 | nefelejcset, a nefelejcs köré páfrányt.~Eközben persze újra megoszlottunk.
10259 9 | agg nőnek az arcát.~Ez a pajkos intése megint a hetedik
10260 4 | a korsóért.~- Lám, lám - pajkoskodott az asszony az ujja hegyét
10261 3 | marhahólyag, amelyre valaki pajkosságból szemet festett meg bajuszt.
10262 2 | birkóztunk a tanító szénás pajtájában. Én is ledobtam a kabátomat,
10263 4 | susogja hevesen -, mi annak a pajtásának az apja?~- Melyiknek?~-
10264 7 | járata.~De gondoltam: valami pajtását látogatja meg. Talán megengedték
10265 7 | gondolkoznom, Kálmán bácsi.~- Pajtásod...~- Egy se lakik erre.~-
10266 10 | szomszéd faluba, a Bandi pajtásomhoz, a pap fiához. Ugyan nemigen
10267 8 | többé semmiféle állatot!~Egy pajtásomnak meg az anyja volt olyan
10268 6 | Pest város népét. Flórát pajzsra emelik, és körülhordozzák.~
10269 9 | húgaim irigyen segítettek a pakolásban. Csak az anyám fejében ébredtek
10270 9 | egy táska fehérnemű, meg a pakolópapirosba kötött festőszerek és összehajtogatható
10271 6 | be volt pakolva. Ő maga pakolt össze. És persze rátalált
10272 6 | iskolából, a ládám be volt pakolva. Ő maga pakolt össze. És
10273 4 | szelencémet.~- De. Olyan úri paksiói vannak. Mindig mosdik, cifrálkodik
10274 11 | forint havonkint, meg a paksus-krajcárok.~Nekem a teljes ellátás
10275 6 | fiúk bolondoztak. Király Pál, a latintanár hamarabb belép,
10276 3 | tartozott, hogy legyen egy palack víz is a szobában.~Hát csak
10277 8 | Elkártyázta volna a Szent István palástját is, ha rábízzák. Most is
10278 4 | kivágott képet oszt szét, és palatáblán körül kell vonni. Én aztán
10279 11 | Ilona asszony szobájában palatáblára írom az első betűvonalakat.
10280 2 | cukrosüvegeket: a rózsaszínű és fehér pálcácskákba formált árpacukrot, a mézszín
10281 6 | volt az. Elefántcsontvégű pálcával járt, és úgy járt, mintha
10282 Inc | épp most. A kis művész meg Palermóban kószál.~A szmokingos megnyomta
10283 6 | világ legjobb festőinek a palettáján se.~S következett este a
10284 9 | néztem, elképzelhetik. A pálinkaivóknak az arca azzal a félig leereszkedő
10285 7 | meg? Napszámos lett, vagy pálinkaszagú csavargó, vagy talán éppen
10286 1 | messzebbre, de ő megint Palit kiáltott, és egy mély nyögéssel
10287 7 | mosolygás, szép illatú tea a pálma alatt, és a rózsás körmöcskéjű
10288 7 | szőnyegek. Papagáj, zongora, pálmafa, bordószín plüssfotőjök,
10289 9 | Játszik A falu rosszában?~- Pálmai? Nem.~A falu rossza akkoriban
10290 9 | mind róla beszélnek, meg Pálmairól. Hogy micsoda gyönyörűség
10291 9 | ott is születtem.~- Látta Pálmait?~- Sokszor.~- Ismerősök
10292 8 | férfihangú nótázás hallatszott. Palócos ejtéssel danolt valami iparos:~
10293 7 | Gellérthegyet, a királyi palotát. Érzem, hogy ott találtunk
10294 9 | megszólalt:~- Mennyire van a pályáján? Meg lehet élni a festésből
10295 4 | Helyből dolgozik, és ismeri a pályát.~- Kozák!~S valamennyien
10296 1 | szekrény alá: gyűszű vagy pamut?~Micsoda ostoba gondolat
10297 10 | csokoládét fog enni. Nem panaszképpen gondolom, mert hiszen dobog
10298 2 | Hát jó ember is volt. Nem panaszkodom rá. Csak szörnyű katolikus
10299 4 | szeme megnyílt. Rosszallón, panaszosan nézett rám.~- Miért kérdez
10300 9 | iskolába. Aztán... (a szeme panaszosra változott)... lássa, nem
10301 11 | azóta bizonyára elkárogta a panaszt, és most már csak engem
10302 9 | mint a régi lovagokon a páncélderék.~- Már nem titok! Már nem
10303 10 | konstatáltam, hogy ha a római pápa nagy engedékenyen le is
10304 11 | felvitték a szobájába, a papagájkalitka mellé.~Hát a kaktuszoknál!...~
10305 4 | vállú ingben, áll azzal a pápai napernyővel. Az oldalán
10306 10 | Ötvenöt éves, beretvált, paparcú ember. Afféle kőből faragott
10307 4 | mindig az orra hegyén lóg a pápaszeme, de dobás előtt feligazítja.
10308 10 | tizenkettőt is bongatja benn a papék órája, s utána hosszan-hangosan
10309 9 | felhőt, látom, hogy egy papforma ember szökdel a réten a
10310 10 | visszafordulok, épp akkor érek a papház elé, mikor Marica kilép.~
10311 9 | gondolkodott.~- Nem jár a paphó - mondotta a fejét fölemelve.~-
10312 6 | négy órakor. Odajártam a papírkereskedésbe, a kirakatok szemlélésére;
10313 6 | Flóra! Flóra! Mily édes a papiros is, amit a kezed érint!~
10314 11 | történhetett, mert a hírlap papirosa még fehér. A fő az, hogy
10315 1 | cselédkönyvek, egyéb megtartani való papirosaim. Tessék: nézd meg azokat
10316 10 | már csak két szorongatott papirosforintom volt a hazulról hozott pénzből.
10317 10 | tanító mellényzsebre gyűri a papirosforintost. Otthagy bennünket. Belőcslábal
10318 1 | Aztán meg az elszenesedett papiroslapokat is szétvertem. Mindenre
10319 10 | és a hengerlőben hosszú papirosokra nyomtatták.~Az öreg rajzolónak
10320 10 | dolgot, és éppen elfogyott a papirosom.~Adtam neki, noha már csak
10321 9 | írás aranyozott szélű, kék papiroson. A Marcsa leány írt. Csak
10322 4 | aztán mindjárt fel is falta papirosostól.~És akkor barátságosan és
10323 4 | Köszönöm, úrfi: nem élek papirossal.~Sík vidéken haladtunk,
10324 10 | A másik kezében valami papirostekercs, mintha kóta volna. De bájos!~
10325 7 | levél, mindenféle elsárgult papirosú, régi levél.~- Megálljon! -
10326 2 | kerültem én kálvinista létemre pápisták közé, arra nem szívesen
10327 8 | elnehezített, hogy amint a kezem a paplanon nyugodott, megmozdítottam:
10328 9 | néztem az ágyon pirosló paplanra meg a fehér vánkosra. Hogy
10329 10 | asszonyok padsorába, hát a paplánynak a szeme áll rajtam - a bársonyszegélyű,
10330 10 | hatott-e rá, vagy hogy már a papleány beszélt neki valamit, vagy
10331 6 | minden mozdulata. A francia papok alázatos magaviseletére
10332 Inc | családos apákat - szólalt meg a paposan beretvált arcú, aki a vendéglő
10333 9 | talán ezen az okon is lett pappá.~- Te, Gazsi - mondom neki -,
10334 11 | itallal traktáltak. Gondolom: paprikás tea volt. Az a tea úgy helyreigazított,
10335 4 | közepén három elfakult, paprikaszín mályva. Meztelen lábán az
10336 10 | állunk mi egymástól, mint a pápuák az eszkimótól! Nem foglalkozom
10337 7 | akkor rajta, s piros török papucs a lábacskáján. A vérszín
10338 9 | került. A papnak a hímzett papucsát előhozta a másik szobából,
10339 10 | lábán. Lomhán csoszog a papucsban, és zápfogon pipázgat egy
10340 7 | megmozdította olykor a piros papucsos lábacskáját.~- Szép, hogy
10341 9 | Bazárt olvassa, és nincs egy papucsra való vagyona...~- Ön igazán
10342 10 | az asztalon.~Rám bámul. A papucsszögezés egy percre abbamarad. Bemutatkozok.~-
10343 9 | Szívesen, de hát hogyan?~- A papunknál, tanítónknál. Hiszen azért
10344 9 | bolondján van ez a gonosz pára. Kivált, ha rendesen nem
10345 9 | kivörösödött, mint a szeptemberi paradicsom.~Én csak hallgattam, játszogattam
10346 8 | madzagon vontak a házasság paradicsomába. Mint valami kismalacot.~-
10347 7 | gyorsvonaton rohannom a Paradicsomba!~Másnap odalátogattam, hogy
10348 9 | mentén, mint a bibliai hűs paradicsomkert.~Uzsonnáig az erdészék házánál
10349 9 | Nem lépsz be többé a paradicsomkertedbe! Nem öleled többé! Nem csókolod
10350 7 | a fehér bodros, babos, paradicsomszín szaténba. De eleven márványnak
10351 11 | a kérdésén az az egyházi paragrafus, amelyik nem engedi elválni
10352 7 | kályha vígan pattog. A tea párája illatozik. A báróné beszéli
10353 8 | feleltem. - Elég volt.~- De ha parancsolja...~- Nem, elég volt.~Becsukta
10354 5 | levelet, ahogy tetszett parancsolni. Még azt is mondtam, hogy
10355 9 | vacsorára főz és süt, amit parancsolok. Csak éppen húsban nem lehet
10356 4 | eredet. Az anyja egy csinos parasztasszony volt, a kanásznak a felesége,
10357 2 | köszön neki. A gyermekek és a parasztasszonyok a kezét csókolják. Némelyikkel
10358 9 | tisztába öltözött, méltóságos parasztemberek, aranypártás menyecskék,
10359 9 | egy borvirágos orrú, vén parasztféle ül rajta. Veri a gebét:~-
10360 9 | inges-gatyás, sáros lábú parasztfiú is. Köztük egy emelt hasú
10361 9 | Egy nyakig sárfröccsös, parasztforma ember siet felém. Szőke
10362 11 | sincs. Mert hiszen azok a parasztgyerekek, akikkel együtt jártam a
10363 9 | Szilágyival találkoztunk. Egy parasztház udvarából lépett ki. Az
10364 7 | Kegyes József Pipára gyújtó parasztja, nekem a Munkácsy képe,
10365 9 | megfelel annak a szentimentális parasztleánynak.~Én mintha vasszéken ültem
10366 4 | egy árvalányhajas kalapú parasztlegény ballag, és hosszú ostorral
10367 7 | cselédnek a rokonaihoz. Parasztok közé. Csak gondolatnak is
10368 9 | minden mulatságomat. Minden parasztszem rajtam állt. Én meg persze
10369 10 | olyan sürgős - mondottam parázson állva. - Engedjen meg előbb
10370 7 | néz.~- Micsoda ordináré parfümt érzek rajtad? - mondja szimatolva. -
10371 8 | mozdulatai: mint az arabus paripáé.~Mikorra én elvégeztem a
10372 9 | az országát kínálta egy paripáért. Én egy kád vízért adnék
10373 7 | Idát hazahozta az anyja Párizsból, egy magyar fiatalember
10374 9 | minden kék színét: berlinit, párizsit, kobaltot, ultramarint,
10375 3 | Pű! Pű!~Aztán az ablak párkányára könyökölök.~A hold épp kel.
10376 11 | Belopództam a kastélyba.~A parkba nem mertem egyenesen bemenni.
10377 11 | kisasszonykával kiosontam a parkból. Muzsikaszó zengett a faluban.
10378 1 | keresztülbukfenceztem. Csak úgy dörgött a parketten.~A feleségem fölriadt:~-
10379 11 | tetszett.~S elosontam a parkhoz már kilenc órakor. Áttörtem
10380 11 | döngését, madarak szavát.~A parknak az a hátulsó része nem volt
10381 11 | asszony szobájába.~Csak a parkot kerülgettem aztán.~De magas
10382 10 | képű, amilyenek az angol parlamentben ülnek. A ruhája is angol
10383 1 | fölkeltem. Dugtam a kulcsot a párnám alá.~Már akkor az éjfél
10384 8 | ablakot. A hátam mögött, a párnán is igazított. Aztán leült
10385 8 | ágyúgolyóval. A fejem a párnára hanyatlott. A szemem bezárult.
10386 6 | el. Könnyezve átkoztam a parókás tenoristát, hogy éppen az
10387 4 | faluba.~Mise után benézünk a parókiára.~A pap éppen végzi a kávézást.
10388 7 | Julcsa mosolyogva hozta a párolgó tálat.~- Mán egy órája lesik
10389 3 | lássam az én pávaszemű, szép páromat!... Három hét - vőlegénynek
10390 9 | őszinteségemben, hogy Ilkát örökös páromnak választottam?~Nem: lehetetlen
10391 9 | Nincs.~- Adok én egy párt kölcsön. Nekem van három
10392 9 | megvetően legyintett:~- Nem párti. Ami vagyonuk volt, ráment
10393 8 | elszemlélődik.~...Menj a Rhone partjaihoz, s ha négy fát látsz, s
10394 9 | bosszankodik, s a pap is a pártjára kel. Aztán szó szóba - a
10395 9 | nagy titkot...~- És akkor pártolni fog engem?~Hogy mondta ki
10396 9 | mármost arra kérem, legyen a pártomon.~- Szívesen, de hát hogyan?~-
10397 2 | mesék igazak... A húsvéti páska... A fejsze... A pincébe
10398 4 | valamennyinek férfiember volt a pásztora.~- Itt asszony a juhász?~-
10399 10 | furulyán kezdtem, közönséges pásztorfurulyán.~- Gyönyörű hangszer az.~-
10400 7 | szép. A fején pipacsvirágos pásztorlánykalap. A szeme fekete, tüzes spanyol
10401 9 | nő, s a leány még egyszer pát mondott, és elsietett.~Persze
10402 9 | volt az. Égbe néző fák és patakba hajló fűzfabokrok. Hosszú
10403 9 | előbb abban a tiszta vizű patakocskában? Vagy legalább az ingemet
10404 9 | ijedtemben.~Az őz átszökemlik a patakon, s a lányok sikoltásától
10405 11 | orvosságot hozattak neki a patikából, és Márta nem akarta bevenni.
10406 4 | pap, katona, állatorvos és patikus. De leghosszabb ideig tanfelügyelő.~~-
10407 9 | hozzákoppant a hátulsó két patkója a taliga fenekéhez, s majd
10408 9 | a pej beletoccsantotta a patkóját.~Eleinte csak törülgettem
10409 9 | fehérneműs táskában száz patron, három skatulya cigaretta.
10410 11 | cirádákkal van beöntve.~- Van-e patronja is?~- Az nincs, de itt a
10411 9 | érdeklődéssel vizsgálták a puskámat, patronjaimat, s tudakolták, hogy mibe
10412 9 | tartottam pedig, hogy a patronok elsülnek alattam, ha a Csillag
10413 11 | Megvettem a revolvert. A patronokat is. Biztosabb, ha szíven
10414 2 | halk zördülést, olykor egy pattanást, olykor halk roszogást.
10415 2 | meg nem láthat. Csak akkor pattanok ki, ha Fánika jön...~S lapulok.
10416 9 | ötletemből szinte maguktól pattantak elő.~- A második felvonás
10417 Inc | töltenem az estét. A két pattantyús fiamat Krakkóba helyezték
10418 7 | essék.~S a kályha vígan pattog. A tea párája illatozik.
10419 3 | faragott virágnak tetszik a pattogatott kukorica is. Méternyi távolságban
10420 3 | gyönyörű kék szem, mint a páva tollán.~Eleinte azt gondoltam,
10421 3 | zengése hallik.~Az én szép pávácskám bizonyára boldogan alszik
10422 3 | kézszorítással. De a bűvös pávaszemek még melegebben ragyogtak
10423 10 | egybesugárzik, a hátamon mintha pávatollat vonnának végig a sarkamig.~
10424 3 | után bizony még a gyönyörű pávatollra is bizalmatlanul néztem.~
10425 9 | annyiszor, és hogy ő is hiába pazarolta a vásznam elé a legszebb
10426 Inc | u-u-unalmas lesz, fi-fi-fizeti a pe-pe-pezsgőt! - mondta gúnyosan a báró.~
10427 10 | rajzolt szemöldökű arc. Peckes járás. Afféle kisvárosi
10428 9 | iparkodtam megvigasztalni egy pecsenyedarabkával.~S egyúttal ez
10429 10 | csapott meg, hagymaszag és pecsenyeszag.~Megcsókoltam a kezét, és
10430 9 | Reggelenkint meglövöm a mindennapi pecsenyét, mint a gyermekkori regényhősöm,
10431 10 | Helyben. Vajon ki ír nekem? A pecsét Szűz Máriának a miniatűr
10432 2 | mondotta fontoskodva - a pecsétje a mi titkos egyezségünknek.~
10433 10 | azzal a kis szőke, apró pehellyel, amely az orrom alatt a
10434 9 | hozzátörülte a deszkát a pejnek a hátához is.!~- No, most
10435 5 | fekete hajú leánnyal, a pékkisasszonnyal.~De megpillantom egyúttal
10436 5 | Csak azt érezte, hogy őt a pékleánynak valami érdekes közlése leköti,
10437 5 | Nem lesz elég? Hozunk a péktől zsemlyét. Elsétálunk mi
10438 3 | pincsikutyák szoktak. Hiába példázgatolódzott a bátyám, hogy ő csak a
10439 11 | csak ketten vagy hárman példázgattátok, hogy a nő ilyen meg amolyan
10440 11 | ruháim. Az orrom alatt barna pelyhedzés jelent meg. Egyik-másik
10441 11 | akkor, hogy a bajuszom is pelyhedzett, csakhamar meggondoltam,
10442 10 | tudom. Egy lomha járású, pelyhes bajszú diákféle csatlakozott
10443 11 | mindennap?~Beszélgetés közben pelyhet söpört le a kabátomról,
10444 1 | fejét csóválta megint:~- A penitenciatartás szentségében ugyan megmártogatott
10445 11 | napestig a hivatalban.~S hogy péntekre megint csütörtök következzen,
10446 10 | papirosforintom volt a hazulról hozott pénzből. De hát mit tehettem, mikor
10447 11 | Rád hagyta a megtakarított pénzecskéjét. Nem sok, de neked bizonyára
10448 4 | küldtek már. De még az előbbi pénzemből is maradt, a szép, új tízforintost
10449 10 | Pisztolyt vettem a maradék pénzemen másnap, és kimentem ebéd
10450 9 | másikra hagyja. A magam pénzén kell nekem még a tetőt is
10451 11 | neki, hogy csatolja ahhoz a pénzhez, amit Ilona asszony hagyott
10452 Inc | mindig hazárdjáték - szólt a penzionált ezredes. - A legbolondabb
10453 7 | ifjúságában tartózkodott, meg a pénzről, hogy legjobb befektetés
10454 3 | Őszintén megvallom, hogy nem a pénztől idegenkedtem, hanem az öregasszonytól.~
10455 5 | neve. Az apja számtiszt a pénzügyminisztériumban. Özvegyember.~Ez júniusban
10456 10 | tartotta, hogy a kripta nem pénzzé váltható örökség, Másik
10457 11 | vált, mint a legpirosabb peónia.~- Te vagy?~S a szemét könnyek
10458 11 | játszottam valamikor Mártával.~A peóniák virítottak még pirosan,
10459 9 | Ilkán volt egy kék kockás, pepitaféle kabátocska és ugyanolyan
10460 10 | csütörtökön történt.~Egy magunk percében mondja, hogy másnap délben
10461 9 | Károlykám? Hiszen tudjuk, minden perced drága, és azért is nem írtunk,
10462 4 | korsómból nem ivott.~S hosszút perdített az orsóján.~A leányra tekintettem,
10463 9 | inkább, mint másnak?~De öt pere múlva elmúlt a fájás. Ilka
10464 6 | lakott. No, az csúnya volt! Pergamenszín, fonnyadt bőre különféle
10465 2 | ötvenegyediket is, eretnek pernahajder! Végzetes napja az életemnek!~
10466 10 | Zsorzset a nyakamba borult a peronon, és sírva csókolt meg:~-
10467 10 | tanulnom. Nagy törekvések perspektívája nyílott meg előttem. Egy
10468 4 | hogy nem gondoltam rá. Persze-persze...~S befutott.~A pohárral
10469 7 | Aztán brüsszeliek. Aztán perzsák.~Egyszer egy kirakatban
10470 9 | kobaltot, ultramarint, perzsakéket, minden kéket, ami csak
10471 7 | Egyszer egy kirakatban érdekes perzsaszőnyeget látok. Szemlélem. Belépek
10472 6 | kürtjét, és összehívja vele Pest város népét. Flórát pajzsra
10473 4 | neki. A vége az volt, hogy Péter-Pálkor, mindjárt az iskolai év
10474 7 | Biztos, hogy milliomos. Petróleumforrása van. Micsoda szerencsés
10475 3 | a hátamon.~Egy rossz kis petróleumlámpás állt egy asztalkán, az ágyam
10476 10 | itt-ott ég egy-egy hitvány petróleumlámpáska. Magát az oszlopát is alig
10477 2 | kisvároson szokott lenni. A petróleumtól a bársonyig és a heringtől
10478 2 | AGGLEGÉNY ELBESZÉLÉSE~A mandula~Petrovicson volt a sor, a tarkóig kopasz
10479 10 | Leoldta. Beléptünk a konyhába.~Petrué volt az első csók. Mariska
10480 10 | szégyellem...~S kilökte Petrut.~Egy percre ketten maradtunk.
10481 10 | nagy bokorra kötött, kék pettyes fehér nyakkendősen. Afféle
10482 8 | csak a svájci falióra halk petyegését, meg olykor a dunai propellerek
10483 Inc | Kártyázzunk pénz helyett pezsgőbe.~A javaslatra minden fej
10484 9 | lépést csak gyalogolhat.~- Ph! Ha lehetne.~- Hát mér nem
10485 9 | apácáknál is. És a hangja!... phajjaj!... a falu végéig elhallik!~-
10486 9 | jártam a Munkácsy sarujához.~Phű! - ez pokolgépet illesztett
10487 9 | kertész, hogy olvassa benne a piaci árakat. Így látta a művész
10488 10 | séta a városon át, át a piacon, posta mellett, csillagos
10489 10 | homlokomat.~És fájdalmas pihegéssel susogja a fülembe:~- Ígérje
10490 7 | Istenem - mondotta a keblemen pihegve -, mi lett volna az én életem,
10491 9 | hátha festenék is olykor pihenésül? Kezdő gimnáziumos koromban
10492 9 | a gyöpre. Ráültem, hogy pihenjek.~Negyedóra is beletelt,
10493 8 | alig egy órája a mellemen pihent a feje!...~Megállt, és várakozón
10494 10 | ünnepnapon, szinte szüntelenül pihézett a hó. Nem táplálkoztam kellően:
10495 7 | szegény bátyám?~- Pénztáros a pikekszgyárban. Igen jó ember volt. Ügyvéd
10496 9 | mélyek...~S akkor a vak pillái még inkább szétvonultak.
10497 7 | a báróné előtt. A szeme pilláin könnyek csillogtak. Gyönyörű
10498 1 | nézett maga elé. A szeme pilláján újra megjelent egy könnycsepp,
10499 9 | finom fekete vonást, a szeme pillájának. Szem keletkezik az ecsetem
10500 2 | szeme is, a koromszínű, sűrű pillákkal. Ült álmos arccal, a félméteres
10501 9 | nézhetett az üvegrekeszből.~Egy pillanat alatt átcikázott az agyamon,
10502 4 | volna át. De ez csak egy pillanatig tartott. Aztán ismét az
10503 3 | még hol keressem, abban a pillanatnyi csendben megint hallom:
10504 7 | nyilatkoztam. Voltak olyan pillanatok, hogy nyilatkoztam volna,
10505 9 | Minden boldog - feleli a pillangókra mélázva. - Az isten erdejében
10506 10 | De a járása!... Mintha pillangószárnyakon lebegne!~Egyszer csak látom,
10507 9 | csak nem szedethetek velük! Pillangót kergessünk? Az a komoly
10508 6 | Nyugodt és komoly volt a pillantása, mint a holdvilágé a tavaszi
10509 9 | hát mindezt csak átfutó pillantásban láttam. A leányon volt az
10510 4 | Megcsókoltam egy hosszú pillantásommal, és elbandukoltam a szőlő
10511 4 | évet meghaladták, s az első pillantásra látták rajtam, hogy én még
10512 8 | Berta már akkor megszeppenve pillantgat rám, de én csak mosolygok.~-
10513 10 | látom a leányt, hosszasabban pillantgatok rá. Hogyan elosztja a Teremtő
10514 7 | kapujában a Jenő gyereket pillantom meg. Cigarettázik a kölyök
10515 9 | zöld szőnyegén. Apró, kék pillék, amint játszva gomolyognak
10516 1 | emelnem a szememet, nyugodtan, pillogás nélkül.~Jött, és bámult
10517 4 | meg a borostyán, meg a pimpónak a levele, mikor még tavaszi.
10518 3 | Beigazítja a kulcsot a pinceajtóba. A kulcs csetten. Az ajtó
10519 2 | konyhából. Elvilágított a pinceajtóig.~Hová húzódjak, hogy meg
10520 4 | tanulás. Olyan voltam, mint a pincében telelt krumplinak a tavaszi
10521 4 | holdra való. És fenn egy pinceépületnek az omladéka fehérlett.~Egy
10522 4 | elakadt. Habozva állok a pincefal sötétében. Látom, hogy ő
10523 2 | mégis belássak a konyhába? A pincegádorba. Az éppen jó hely. Akárki
10524 4 | tűrhetetlenül égetett. Egy omlott pinceház állt ott a hegytető horpadásában.~
10525 2 | belesekedtem. Meg visszaosontam a pincéig. Megint újrakezdtem.~Bent
10526 3 | megmozdul, s nagy lobogva a pincénél terem.~Újra lapul. Fülel.
10527 9 | ruhájából. Bagószag-e, vagy pinceszag? Vagy istállószag? - hirtelenében
10528 3 | leány a mamától, a mama a pincsijétől, a pincsi egy rossz szokásától
10529 3 | ajtón, mint a jól nevelt pincsikutyák szoktak. Hiába példázgatolódzott
10530 3 | jólelkűen -, nekünk nincsen pincsink.~Ebből megértettem, hogy
10531 3 | mamát. A mama meghozta a pincsit. A pincsi meghozta azt a
10532 3 | kellett élnie a mamával is, a pincsivel is.~Nem szerettem volna
10533 7 | elhízott, olyan volt, mint a pingvin. Fekete nyelű lornyettet
10534 9 | ruhámat, s elnyargaltam a piócámmal együtt hazafelé.~~No, de
10535 9 | Fogom, húzom, húzgálom a piócát. Kisiklik a kezemből...
10536 2 | ott. Ingadozik. Illeszti a pipába a szárat. Nézünk utána az
10537 4 | valamennyien hosszú szárú pipából eregetik a jó szagú füstöt.
10538 9 | a tarló. Itt tépte le a pipacsot. Itt az erdő. Mintha csak
10539 7 | elegáns, szép. A fején pipacsvirágos pásztorlánykalap. A szeme
10540 2 | kicsavarintja az egyik pipájából a szárát...~- Akkasztófára
10541 4 | meg.~Gondolkodva nézett a pipájának elgomolygó füstjére.~- Szegény
10542 10 | a gyufát a félig kiégett pipájára tartja.~- De ha letehetné
10543 4 | legénynek:~- Fuss be, Bandi, a pipámér. Ott áll az ablakban, az
10544 9 | összehajtogatható métermértéket. A pipáról kiderült, hogy babliszt,
|