10-arcke | arcna-belee | belef-boszu | botan-delne | delta-elfor | elfuj-enyel | enyem-felel | felem-fordu | foren-gyong | gyony-helye | helyr-inseg | inspi-kapos | kapoz-kezun | kezze-korul | koszo-latva | latya-lovon | lovun-megje | megjo-mezes | mezok-nezte | nezun-olaja | olajf-pipar | pipas-retre | rette-sutot | sugal-szinl | szinm-tas | taska-trefa | trefo-valta | valth-viszo | vitez-zuzod
bold = Main text
Part grey = Comment text
10545 10 | szeret? Ma vettem egy új pipaszárat. Várjon: fiókba tettem,
10546 1 | lehetett volna mondani, hogy pipatajtékból faragott, bécsi szobaleány.
10547 1 | egyszer csak fölkel, a pipatartómhoz lép. Fölkap onnan egy fényképet,
10548 2 | siető lépésekkel robog a pipatóriumához: kicsavarintja az egyik
10549 9 | másik szintígy: bottal, pipával.~Röstelkedve kelek fel az
10550 10 | a papucsban, és zápfogon pipázgat egy tojás alakú tajtékpipából.~
10551 9 | Ül a küszöb mellett, s pipázik nyugodtan.~- No, Izsák gazda,
10552 4 | bátyám nevet:~- Most tanul pipázni! Eredj be, feküdj le félórára,
10553 2 | képek között egy komolyan pipázó pap. Ül az ablaknál, és
10554 1 | Jolán marad.~Én is csak pipázok.~Két óra tájban megszólal:~-
10555 2 | a breviáriumot is mindig pipázva olvasta. Bizonyára azt gondolta,
10556 4 | lánya. Mind a kettő barna és pipiskejárású. A fejükön rózsaszínes,
10557 10 | bársonyszemével. Az arca még pirosabb. A szeme szinte elnedvesül.
10558 9 | a kobaltot meg a halványpirosat pazarul. A vöröses felhő
10559 2 | már elő! Bontsd hát elő.~A piroskának valami volt a markában.~-
10560 11 | de abban a percben el is pirosodott, olyanná vált, mint a legpirosabb
10561 11 | És megvonaglott. Az arca pirosra vált.~S hallgatva álltunk.
10562 4 | szemmel néztem reá.~Halvány pirosság ömlött el az arcán. Hallgatott.
10563 4 | Állt mint a szobor. Az arca pirossága egy lélegzetvétel alatt
10564 4 | Még az őszibogár is búsan pirregett a hegy alján, a szőlőben.~-
10565 10 | szólítsam őt királynénak!~Marica pirultan szabadkozott. Én azonban
10566 9 | színe is sárgásfehér, mint a piskóta. Nem volna csúnya leány,
10567 7 | homloka közepéig, s ravaszul pislantott:~- Hát... ha én választom
10568 11 | csaknem megpofozott. Félve pislogtam rá a takaróm alól, hogy
10569 2 | várjunk addig? Még meglátja Pista is.~Végre a piroska megállott,
10570 9 | erdész végre is elunta a piszmogásomat. Bement a házba, s visszatért
10571 6 | eltökélésem, csak épp a pisztoly hiányzott. Eközben elkövetkezett
10572 4 | néhány lépésnyire tőle, a pitarajtó előtt nyugodtan aprítja
10573 10 | belátnak.~S beszökkent a pitarba.~Én persze utána.~- Királyasszonyom,
10574 9 | lombosan.~A madarak is csakúgy pittyegnek, füttyögnek. Kopog a harkály.~
10575 9 | Nem akartam eljönni - pityegte a lánytársainak. - Anyám
10576 4 | hozz magaddal papirost, plajbászt: írd fel a dűlőneveket.
10577 3 | egyszer csak valami halk plattyanást hallok a szobámban.~Utána
10578 3 | föl-fölemelgette az üvegdugót, az plattyogott a vak csöndességben.~No,
10579 10 | filológiát tanuljak Svájcban. A plébánosunk biztatta rá. Én már akkor
10580 9 | vadászatra is. Hogy aszongya a plébánus úr, az isten küldötte...~-
10581 9 | ki se bontottam az ócska plédszíjból a könyveket!~A kertész ott
10582 9 | kontinensen.~A málhám: egy ócska plédszíjjal duplán átkötött könyvcsomó,
10583 9 | kettő, három is egyszerre. Plü-plü-pIü-pliupliu. S valami kritikus rigó
10584 7 | zongora, pálmafa, bordószín plüssfotőjök, sok olajfestmény, és egy
10585 11 | vidám férjeket. És ismerek pocakos családapákat, akiknek az
10586 9 | minden kátyúnál, minden pocsaknál, ahová a pej beletoccsantotta
10587 9 | falinaptár. Csúnya lucsok, pocsok idő. Sárba sodort falevelek
10588 9 | eltűnt már. A kákás, nádas pocsolya helyén gondosan megárkolt,
10589 9 | libák, kacsák a híd alatt a pocsolyában, tyúkok a kocsiúton, buta,
10590 4 | alacsony vályút. Vályú végén pocsolyát persze, s benne vagy öt
10591 4 | Körülszemlélődött a tájon. Egynéhány pöfeteggombát elmozdított a bocskora orrával.
10592 1 | Emelint a szemöldökén. Pöffent egy füstfelleget.~Csak bámultam
10593 9 | az arcomba, s nyugodtan pökedezett a pipája mellől.~- Egy tisztelendő
10594 1 | mint a kutya, mikor macska pöki szembe. Még ilyet nekem
10595 7 | asztalkára. A lámpást is.~A pör főképpen egy végrendelet
10596 4 | ingben, gatyában. Zsíros, pörge kalap a fején. A kezében
10597 9 | gyisznót szoktam beretválni pörköléskor. De azér ne tessen tartani
10598 10 | láthasson.~És az öreganyja pörölt is vele reggelenkint:~-
10599 7 | a birtokára indítanának pört.~Nézem az iratokat: kétezer
10600 9 | leányszem szótárát? Hol az a poéta, aki annyi költészetet tud
10601 7 | is egész nap otthon volt. Pötyögös vitorlavászon ruhába öltözött,
10602 10 | gombjaimat, mégis egyre pötyögősebbé vált rajtam minden ruha.
10603 1 | nyalogatja odakünn a kutya a két pofáját.~Csodálkozással láttam,
10604 9 | éves, mezítlábas, piros pofás suhanc azzal tért vissza,
10605 11 | asszonynak a keze nem áll pofozásra. Leül mellénk. Harisnyát
10606 9 | biztatott engem!~Egész éjjel pofoztam magamat, és káromkodtam,
10607 2 | már nem váratlanul ért, de pogányabb volt a két elsőnél: ma is
10608 9 | visszafordulni? Az emlékezés pohara már itt színig teljes -
10609 1 | ugrani.~Legyintett. Töltött a poharamba a karácsonyi máslásból.~-
10610 10 | Zsorzset kivette a rózsát a pohárból, megtörölte a szárát itatós
10611 4 | a nénitől.~- Fuss vissza pohárért! - toppant rá az asszony.~-
10612 8 | tálcán a konyakot és három pohárkát melléje.~- Berta - mondottam -,
10613 11 | pap se, mikor esket. Sem a pohárköszöntők a nászasztalnál, sem a rózsaszínű
10614 3 | hidegről hozott víz meg az egy pohárnyi levegője a bezárt ablakú,
10615 9 | lenni.~A kertészre néztem: pohos ember, és egy fejjel alacsonyabb
10616 9 | és kis potrohos, mint a pók. Köszön nagy, tisztelettel.~-
10617 7 | Tapétás és selyemkárpitos poklok!~De hát végre is nem muszáj
10618 7 | oda a kocsisnak. Menjen a pokolba! Csak azért is itt maradok
10619 7 | kétségbeesett törekvés a pokolból való kiszabadulásra! És
10620 9 | Munkácsy sarujához.~Phű! - ez pokolgépet illesztett alám!~S reszketni
10621 2 | mindig a boltnak legmagasabb polcán tarkálló cukrosüvegeket:
10622 2 | Fölkelt. Odatette a széket a polchoz.~Belenyúlt az üvegbe. Kivette
10623 1 | Őrülten belérészegedtem. Egy polgármesternek a leánya volt az. Egy kis
10624 11 | pesti jogászok olykor a politika mezején viharoznak, s olyankor
10625 3 | török-orosz háború-e, vagy a politikában volt valami érdekes. Elég
10626 9 | De kihez? Füzesséryhez? Polónyihoz? Eötvös Károlyhoz? Hátba
10627 8 | ábécés-tanuló voltam, ő még csak pólyás baba.~- Csókold meg, Ferike,
10628 11 | tartott. A kezén kesztyű. Pomádés fekete haja oly kemény ívű
10629 8 | elválasztott, fekete hajat. Pomádézza a haját is, szemöldökét
10630 3 | Náni az előző estén valami pomázi boszorkánytörténetet mondott
10631 9 | hiszem, hogy elfogadhatom.~Pompásan mulattam volna a leányoknak
10632 1 | az arca, mint amilyen a Pompejiban kiásott, avas márványszobroké.~
10633 9 | Bizonyára Jósika regényei, Pompéry novellái, régi divatlapok
10634 9 | halvány rózsaszínbe két kék pontot kell festenem, és négy kis
10635 10 | mezőkre, hegyekre, völgyekre, pópák ablakába! Igazán ritka szép
10636 11 | egyet rajtam, hogy az utca porába bukok.~- Kivettetlek a kastélybúl! -
10637 10 | hogy a tányérok olcsófajta porcelánból voltak, s nem is egyszínűek:
10638 6 | cserépbögrék közül előtűnik a finom porceláncsésze.~- Nézd! - mondom nagy szívdobogással. -
10639 8 | Virágokat fest - ahogy hallom -, porcelántányérra, szegfűt, klematiszt, dáliát.
10640 3 | én apám és öregapám csak porcelántányért árult a Sebestyén téren.
10641 4 | mentem az árokpart vizes porcfüvén, mentem a legelő felé.~Persze
10642 10 | kinek a párja volt az ott porladozó MÁRIA.~A sírhalomra tűző,
10643 10 | csak meg egy percre ezt a porontyot.~S átadta a csecsemőt.~Nekem
10644 4 | küldjenek el nyárra valahova a porosz tengermellékre, levegőre,
10645 7 | szemöldökét mintha szénnel porozták volna a szeme fölé! És az
10646 11 | kétféle lélek, a kétféle élő porszem nagy összevisszaságban kevereg
10647 11 | együttérzés.~Egymás körül kerengő porszemek vagyunk a végtelenség egy
10648 11 | sugarában. Nő és férfi azonos porszemnek látszik, azonos léleknek.
10649 2 | üveg volt az rám, az a kis porszennyes üveg, az a cukros-mandulás!~
10650 11 | bosnyák ácsorgott ott. A portékái közül valami a szemembe
10651 2 | téglapince, s körülötte üres portékás ládák.~Hát kilestem: mikor
10652 2 | valamelyik fiókból a kívánt portékát.~Annyira megszoktam azt
10653 3 | angyalbőrön is látszanak a pórusok. A bolondító zene se szól:
10654 8 | Az ajtómon kopogtattak.~A postahivatalból érkezett vendégem: a principálisom.~
10655 8 | gallérján piros szegfűt visel. A postaigazgatóság tagja.~Látszik rajta, hogy
10656 11 | Bedobtam odakünn a levelet a postaládába.~Egy bosnyák ácsorgott ott.
10657 11 | leveleket kulccsal zárja be a postamester a bőrtáskába. A másik kulcs
10658 11 | állt meghőkölve előttem. A postásgyerek sárga bőrtáskája volt a
10659 9 | spárgát vittem a városba, a postást az úton tanáltam. Aztán
10660 6 | laktam akkor Pesten egy postatisztnél, egy vén és világot megunt
10661 10 | tavaszi verőfényben egy poszméh dongott a violákon. Dongott,
10662 9 | a vonzóerejével. A zöld posztó... nemcsak a papirost rántja
10663 10 | egész életében egy drappszín posztóból varrt felsőkabátot.~A bemutatkozásomkor
10664 6 | s a fején fehéresszürke posztókalap; a kalapon díszül fehér
10665 11 | vert. A vízből egy barna posztókalapos, puffadt képű asszony lükkent
10666 9 | időben ismerkedtem meg a zöld posztónak a vonzóerejével. A zöld
10667 7 | addig árvák, míg az a kék posztóruha van rajtuk. Pedig hát árvák
10668 10 | a hálaérzésére bízom a pótlást. Én azt a szeméből látom,
10669 10 | negyven frankhoz is kellett pótolgatnom. A könyvek is sokba kerültek.
10670 10 | iskolázásomra aztán már a bátyáim is pótolgattak. Apámnak akkor már valamelyes
10671 10 | huszonötöt. Az már csak potomság!~- Hát jó - feleltem. -
10672 3 | Balatonban. Egy éktelen potrohos-kövér, nagy boltosné, valami Lőwné
10673 5 | csakhamar láthatta, hogy pozitívumba ütközik az állítása. Micsoda
10674 11 | hajó megáll.~Hol vagyunk? A pozsonyi várat láttam. Milyen szerencse,
10675 11 | feljebb, feljebb, csaknem Pozsonynál. Úszok, ha az életösztön
10676 8 | Legyintettem.~- Az csak prágai gyémánt volt. Hiszen hallotta,
10677 10 | Karinthiát, s a magyar vonalat Pragerhoftól Zomborig. Apámat igen szerettem.
10678 2 | még. Bizonyára a húsvéti prédikációját írta - behúzódtam az ebédlőablak
10679 9 | lehetett odalesekednem.~A prédikációnak az volt a fő érdeme, hogy
10680 9 | asszony is megvénül!~Aztán a prédikálószék alatt csoportozó, bambaképű
10681 9 | Szentlélek-isten. A pap megjelent a prédikálószékben.~Az arca nem volt annyira
10682 9 | s azontúl szinte nekem prédikált.~Hogy a jó fa jó gyümölcsöt
10683 10 | Uram, én egy luteránus prédikátornak a fia vagyok. A leánya feleségem
10684 11 | Bundácska volt a kezében, meg prémsapka. Ráadták. Márta sírt. Magukkal
10685 3 | nőttem fel. A nénéim előttem preparálták magukat a bálokra. Ismertem
10686 2 | a sok könyve - azokon is préselt kereszt -, meg aztán hogy
10687 1 | de akkoriban volt kezdő primadonna, és a fényképét a színész-igazgató
10688 1 | hogy a katonatisztek feje primadonnákkal van tele.~Aztán elmondtam,
10689 1 | táncos és sarkantyúpengető, primadonnáknak lelkes kocsihúzója. Sose
10690 1 | beszélgettünk egyszer a primadonnákról. Néhány pajtásom volt nálam.
10691 Inc | ismét nevettek.~- Szegény prímás!~- No jó! - mondta a szmokingos. -
10692 9 | csattogtatja rajta a múzeumba illő primitívumot.~- No - mondja aztán -,
10693 10 | fordultan dolgozott felénk. A principális szóra ránk pillantott. Mikes
10694 8 | postahivatalból érkezett vendégem: a principálisom.~Ilda félretette a könyvet.
10695 10 | csinos. Kinek a lánya?~- A principálisomé.~Lüpen háttal fordultan
10696 10 | macska!~A leány egyenesen a principálisomhoz lebeg.~- Bonzsúr, papa.~
10697 9 | játszom el a szerepét.~A próbák mindig négy órakor kezdődtek,
10698 4 | is maga hímezte?~- Csak próbaképpen. Nincs nekem arra való cérnám.
10699 9 | kézszorítással - no meg hogy a próbákon beszélgethettünk.~Ilka gyönyörűen
10700 9 | s az árnyékszíneket is próbálgatom belé. Hát a színek
10701 7 | mélyén, mintha üvegsípocskát próbálgatna: síp, síp...~- Miért nem
10702 9 | erdei rigók fuvolás bandája próbálgatta a fuvoláit. Hol az egyik,
10703 11 | töprengéssel feküdtem le.~S próbálgattam rózsaszínűnek látni a borulást.
10704 9 | a zenekarban a fagottot próbálja a fagottos.~S mintha valaki
10705 9 | csokoládét fog főzni, addig próbáljak kávét. Ebédre, vacsorára
10706 4 | csak könyves diák vagyok.~Próbálkoztam egyszer-kétszer szót kezdeni
10707 11 | Felmászok érte - mondom.~S próbálok mászni. Márta tol.~Egy kertészgyerek
10708 9 | színészt is hozza! Addig nem próbálunk!~Így jutottam végre egy
10709 9 | lombos, madárdalos erdőn át a próbára.~A leányt hol az apja kísérte
10710 9 | gondolkodna velem a kulisszafestés problémáján.~Teremtő Istenem! Adj valami
10711 9 | színpadon Pesten se tudnak produkálni, de a tűérintgetések megint
10712 1 | amit az első fényképpel produkáltál.~Hitetlenül nézett rám,
10713 4 | Olyan leány volt, hogy csak profanizálnám az emlékét, ha vendéglőben
10714 10 | jövedelem.~Valami távoli rokona professzorkodott a genfi technikán. Csak
10715 6 | pillantok az ablakomon.~A többi professzornak már úgy-ahogy tudtam volna
10716 4 | krumplinak a tavaszi hajtása. Egy professzorom már májusban beszélt a szülőimmel,
10717 10 | Megtaláltam a pap rokonát, a professzort. Hatvanéves, álmos szemű,
10718 1 | Megnéztem a képet, hát a profil-fényképen csakugyan hegyeske volt
10719 Inc | nap működik. Az első év programja: minden agglegény el fogja
10720 2 | sárgacukrot, a különféle színű prominzlit, s a legkívánatosabbat:
10721 8 | Már hajóskapitány... A propelleren... Az őszön eljegyez..~De
10722 8 | két külső ablakszárnyat, propellerfüttyítés hallatszott. Egy percre
10723 8 | kalapdobozok még unalmasabbak, s a propellerfüttyögés még kellemetlenebb. Az életnek
10724 8 | Ma is úgy gyűlölöm a propellert, hogy inkább villamoson
10725 7 | kavicsos úton a nagylábú próza: a Jenő kölyök. És elzavarta
10726 7 | az isten, a mamák olyan prózaiak! Mint a cipó a kuglóf mellett.
10727 4 | Pántlikás haj, nefelejcsszín pruszlik, rózsaszín-virágos fehér
10728 8 | elfehéredett. S hogy aznap be volt púderozva, olyanná vált, mint valami
10729 10 | fuvolául, azazhogy fuvolázni. Püh, de meleg van ma!~A tanító
10730 10 | nyílt, fehéres, piros, szép pünkösdirózsa, olyan volt aznap a miszticizmus!~
10731 10 | felelte egyszerre piros pünkösdirózsává változottan. - Hogy kérdezhet
10732 9 | hamisított püspökök. Ámbátor...~A püspökökön és háztetőkön át eljutott
10733 7 | ahogy én azt az ismeretlen püspököt elkerítettem.~De hát éreztem,
10734 11 | egy barna posztókalapos, puffadt képű asszony lükkent föl.
10735 2 | A következő pillanatban puffogott rajtam a botja.~- Kicsépelem
10736 11 | Márta abban az időben kis, pufi arcú teremtés volt. Matrózgalléros,
10737 11 | tiszta és szelíd homlokára puhán omló selyemhaj.~- Kelen! -
10738 4 | és én repültem...~Valami puhára estem.~A ló elszáguldott.~
10739 4 | nesze, világ legkedvesebb Pulija!~A leány még egyszer körülnéz.
10740 4 | pillantott. Rendbe riasztatta a pulival. Maga is futott néhány lépést,
10741 11 | pulyka! Visz a másik mérges pulykához. Teremtő isten, micsoda
10742 9 | szőke, és egyforma, mint két pulykatojás. A derekukon a míder olyan
10743 9 | A taliga meg van rakva, púpozva zöldpaprikával.~És egy borvirágos
10744 9 | úr érdeklődése szintén a puskámra fordult.~- Szabad?...~S
10745 9 | felaggatja a tarisznyánkat, puskánkat a fogasra. Közben halk cimbalomzengést
10746 9 | gyermekkori regényhősöm, a jó puskás Bőrharisnya.~A tó és az
10747 9 | találkoznak vele. S azok olyan puskások... (Legyintett.) Azoknak
10748 9 | No, nézd: még mire nem puskáz! Látszik, hogy nem igazi
10749 11 | hársfák, magas, vén tuják és puszpángok. Virág nem nyílt ott más,
10750 4 | nem nyájaskodok. De künn a pusztán... Aztán hát ő nem is cseléd,
10751 9 | Messzebb megyek. Valami pusztára, vagy falura, vagy valami
10752 9 | Festeni szeretnének látni...~- Pusztuljatok innen!~A gyerekek szétrebbentek.~
10753 8 | nem fog eljönni.~De azért rá-rápillantottam az órára: hátha mégis eljön?~
10754 2 | garasával. Aztán szárat kért ráadásul. Adtak neki.~Kilép az ajtón,
10755 11 | kezében, meg prémsapka. Ráadták. Márta sírt. Magukkal ragadták.~
10756 11 | olyan nőrokonunk, akire rábízhatnálak. No, majd gondolunk valamit. -
10757 10 | latinra meg görögre tanítom. Rábiztatom, hogy lépjen a papi pályára,
10758 8 | István palástját is, ha rábízzák. Most is ott veri különben
10759 Inc | napihíreit, a sikkasztásokat, rablásokat, csalásokat, öngyilkosságokat,
10760 9 | forintos kincsem... nem rabolta-e el azóta valaki? És ő, a
10761 7 | fölugrott az ágyból, és ráborult az asszony holttestére,
10762 8 | laktunk, csaknem szemben a Rác fürdővel.~A menyasszonyom
10763 11 | nyurga lajdinánt lett belőle. Raccsolt és hajlongott, és feszengett.~
10764 7 | szivart veszek reggelenként.~Rácsapott a legyezőjével a fejemre.
10765 4 | Nem is felelt. Gondosan rácsavargatta a vizes rongyot a korsóra,
10766 7 | Végignéztük a Duna-sort. A Rácvárossal szemben találtunk egy szép,
10767 9 | a pesti Vigadóba, ahol a Rácz Pali a spanyol szerenádból
10768 1 | mikor olyan napom volt, hogy ráértem volna, minden más eszembe
10769 9 | tűnődött maga elé. A lányok is ráestek:~- Látod, látod! És te még
10770 2 | Sok könnyes töprengés után ráeszűdtem, hogy zörgetnem kell. Rugdosni
10771 9 | érdeklődéssel, amilyennel a Rafael képét nézhették a korabeliek.~-
10772 7 | tömpe orrú, mint ő. Vagy egy Rafael-hajú legénykével lehet látni
10773 5 | emeletes ház?~Habozás nélkül ráfeleltem: - A lány.~Ültünk tehát
10774 7 | Nincs, anyám.~Az anya ráfenyegetett, s a fiú alattomos mosolygással
10775 2 | leány mulatott azon is, hogy ráfintorítottam a könyvre.~- Olvassa hát.~-
10776 9 | akarnék tanulni, akkor is ráfordítana a nagy magányosság.~A nap
10777 2 | Az utcaajtóhoz megyen. Ráfordítja a kulcsot, levonja.~Mintha
10778 4 | golyóba magzott tragopogont. Ráfújt.~A magvak leröppentek a
10779 3 | Egér nem lehet. Az egér rág, annak más a magaviselete.~
10780 10 | ontottam a szót, csakhogy ott ragadhassak. A leány érdeklődéssel és
10781 11 | többet Mártával!~S kézen ragadja a Mártának nevezett leánykát:
10782 9 | intése megint a hetedik égbe ragadott.~- Tudom, az idő borús -
10783 11 | Ráadták. Márta sírt. Magukkal ragadták.~A tanító másnap visszavitt
10784 11 | küzdelmeiben, s aki ennyire tud ragaszkodni egy élőhöz, az olyan ember
10785 3 | ottmaradt, mint az ilyen ragaszkodó és mindenkit kritizáló,
10786 4 | engem nem vetsz le!~S ragaszkodtam kézzel-lábbal, mint a majom
10787 4 | utoljára levelet se kellett ragasztanom a táblámra: mindenféle levelet
10788 10 | egy akvarellképecske.~Ha rágondolok arra a finom kis festményre,
10789 11 | legyek, látom a néhány szem ragya nyomát is az orra körül...~
10790 11 | Máris megszoktam az arca ragyáit. A régi, édes, szép virág
10791 11 | látszik rajtad...~Bizony, ragyás volt szegény, ha nem is
10792 4 | rajta, hogy kedves neki a rágyönyörködésem. Elmosolyodott. Belenyúlt
10793 4 | Nem, Örzsi - felelem rágyönyörködő szemmel -, csak éppen hogy
10794 6 | eszemnek minden kereke:~Mért ragyog oly gyönyörűn a szeptemberi
10795 6 | szeptemberi nap ma?~Hogyne ragyogna! Pestre tekinte: Flóra mosolygott. ~
10796 3 | remélhetem talán?~Melegen ragyogtatta rám a kék sugarakat. Kissé
10797 7 | szoknyája szélét, hogy a ráhullt esőcseppeket leverje.~Aztán
10798 6 | verseimet letisztázom előbb, és ráírom: Janovics Flóra kisasszonynak
10799 9 | szalmakalapot, nyakkendőket, cipőt.~Ráizentem a kertésznére is, hogy a
10800 7 | lesz, és máris három gyerek rajcsúrozzon a házunkban?~Aztán eszembe
10801 9 | akkor, hogy minden leány rajong a titkokért, és minden leánynak
10802 8 | esztendő vonult volna el rajtunk abban a hallgatásban.~Egyszer
10803 7 | a szemöldökének az erős rajza okozta-e, hogy olyan gyújtó
10804 4 | színes cérnával kivarrja a rajzát.~- Hát ők nem tudnak rajzolni?~-
10805 6 | kértem a kosztosasszonyomtól rajzfüzetre, és lementem: vettem egy
10806 10 | festeni. Mindig első voltam a rajzolásban. Nem is filológus akartam
10807 9 | nézni akkurátusan.~S míg rajzolgattam, törölgettem, folyton azon
10808 4 | füzérben.~Amint a másik lapot rajzolja, a fasorból ostordurrogás
10809 4 | gabonatáblákat jegyeztem.~- Nem rajzolna bele valamit, Erzsike? Tartom
10810 9 | mondotta végre -, hogyan rajzolnak fát?~- Milyen fát?~- Akácfát,
10811 4 | sorjában, és közte virág is. Rajzolok kicsibe olyat. De menjünk
10812 10 | papirosokra nyomtatták.~Az öreg rajzolónak Lüpen volt a neve. Széles
10813 4 | ismeretlen levelet. Az ereket rajzolta meg előbb benne, aztán csipkézte
10814 10 | virágfigurákat komponált méteres rajzpapirosokra: cinniát, mácsonyabugát,
10815 10 | ahova beállítottak. Csupa rajztábla, és terebélyes asztalok.
10816 10 | amilyenek akkor divatoztak a rajztanításban.~De hát apámmal nem ellenkezhettem.~
10817 2 | most már nemcsak a bátyám rak meg, hanem zsidóék is. S
10818 5 | Ráhagytam. Gondoltam, majd rákapatom lassankint a görögre is.~
10819 2 | akkorra? A mandulára már rákapott az a két leány is...~De
10820 8 | Tán a flastromot ezzel rakatod fel?~A hadnagynak is utána
10821 7 | hideg. A kályhába tüzet rakatok. A lámpást már jóval öt
10822 9 | se láttam fényes nappal rakétákat!~Mindjárt a nyúzásom elvégzése
10823 9 | rekedtes hangján nagy vígan rákezdi:~Gyere, pajtás, a huszárok
10824 9 | néhány bevezető akkordja után rákezdte:~Jer az ablakomra, kedves...~
10825 6 | Kecskeméti-házig, amelyre akkoriban rakhatták rá a kőből kifaragott hét
10826 10 | dobbantott Lüpen. - A kályhát rakjátok meg.~S levette a fél karját
10827 1 | fényképeket! Ki kellett volna raknom rámába a falra. Azt kellett
10828 4 | kijönnek. Kép kell nekik.~S rákönyökölt a botjára. Látszott az arcán,
10829 3 | lekutyorodik a küszöb mellé: rakogatja a kártyáit. Ide is krajcár,
10830 9 | Egyébiránt, ha tetszik...~S a rákokhoz fordult.~- Kimehetünk -
10831 9 | bőven a festéket, olajat. Rakom ecsettel a színeket pazarul.
10832 9 | Mind a kettő egyformán rákszín ruhás és piros napernyős
10833 9 | A töltött káposztába nem rakunk mákos mazsolát, sem a mákos-mazsolás
10834 10 | mintha az is miénk volna.~S rákurjantott a gyerekekre:~- Glédába,
10835 2 | tántorodik nézgelődés közben, rálép a pipára.~Hát akkor láttam
10836 11 | kaktuszcserepek között, hogy ráléphettem a lépcsőre.~Márta az első
10837 11 | jöhetsz!~Egy homályos estén ráléptem valahogy egy kaktusznak
10838 9 | lőtt egy menyétet; a tanító rálőtt egy harkályra - amiért az
10839 1 | Ki kellett volna raknom rámába a falra. Azt kellett volna
10840 9 | fenyőtobozzal díszített rámákban: a Vadász temetése, Szarvasok
10841 9 | tartana, hogy elárulom a rámbízott titkot. Át is tereltem a
10842 1 | Nemigen.~- Nono!~És pajkosan rámfenyegetett.~- Nem értelek - feleltem. -
10843 11 | Ilona asszony? Az az örökkön rámkaffogó öregasszony hagyta rám a
10844 10 | színpróbák iránt érdeklődne.~Rámmosolygott:~- Boldog most, ugye, möszjő
10845 4 | magasabb termetű cipőben!~Rámmosolyodik, szomorún, finomkán.~- Hogy
10846 10 | magyar templomból jött ki.~Rámnéznek. Elpirulok. De egyben fel
10847 8 | mesebeli tündér!...~A szeme rámnyílt. Még inkább elpirosodott,
10848 10 | rámpillant.~Vajon hányszor fog rámpillantani a mise végéig?~Hát még vagy
10849 10 | csak azért is, hogy lássam: rámpillantgat-e?~Ha nem pillant egyszer
10850 10 | mikor a delet csengették, rámszólt:~- Tartson velünk, fiatalember.
10851 1 | étkezőkocsiról jött hozzánk. Az csak ramszteket süt jól, meg holmi francia
10852 10 | végéig?~Hát még vagy négyszer rámvillant a szeme.~De a mise igen
10853 9 | ez fiatalabb, s az arca ráncai sem olyan mélyek...~S akkor
10854 7 | lámpaernyő alól a fény a ruhája ráncain valami különös bíbor reflexet
10855 9 | csontos állat, a sovány nyak ráncait. De azért örvendezett:~-
10856 9 | hagytam meg, s egynehány ráncot az agg nő arcán. A kalpagon
10857 10 | mennyei és pokoli órát? Azt a randevút, amelyen a két szerelmes
10858 9 | kötve, csak éppen a bőrét rándítja, hátulsó lábát emelinti.~-
10859 11 | megrázkódtam. A kezem ökölbe rándult. Abban a pillanatban férfivá
10860 5 | beletekint a kenyereskosárba. Ránéz Ágnesre:~- Nem lesz elég
10861 8 | báró elővonta az óráját.~Ránézett.~Elképedt:~- Né-né-négy
10862 1 | Jolán belép.~Nem merek ránézni, csak kevergetem a kávémat
10863 7 | sárgáll. A felöltőmet egy rántással levetem. Lépek be.~A szoba
10864 9 | posztó... nemcsak a papirost rántja az magához, mint a borostyánkő,
10865 9 | vereshagymát, mikor hogy. Rántott levest is, de azt csak télen.~-
10866 8 | nyögött, mintha a fogát rántották volna ki. Láttam, hogy a
10867 4 | második Gál Bandi.~Vállat rántottam:~- Én ugyan meg nem ijedek
10868 6 | tenorista nincs ott.~Igen rányílt a szemem: akkor láttam parókát
10869 10 | reggelenkint megérkezik, és rápillant az ezüstpapirosos csokoládéra:~-
10870 9 | csak csizma legyen jó.~S rápillantott a cipőmre.~- Csizma sincsen?~-
10871 10 | engem választott!...~Titkon rápillantottam. Ő is rám. A papa egykedvűen
10872 10 | vagy szeplősek. Hát csak ráragadt a szemem.~Tehát ez a gattina -
10873 3 | krajcárokat kell persze ráraknunk. Végre megvakaródzik:~-
10874 7 | Tessék megszemlélni: raritás ez, sőt Pesten unikum.~-
10875 11 | olyanná vált mégis, mintha ráspollyal nyomogatták volna meg. Már
10876 9 | mellett forgatja. A nap rásüt. Ő csak a földre néz, mintha
10877 9 | a lovat?~Az ember megint rásújt a lovára:~- No, Csillag,
10878 4 | Olyanforma is. Hát csak rászaladt a nyelvem. Bocsásson meg.
10879 10 | Megírtam Zsorzsetnek, hogy rászedtek, kegyetlen játékot űztek
10880 4 | Elkomolyodtam.~- Kitől kaptad?~És rászegeztem a szememet.~- A jó istentől -
10881 9 | megmozdult a nyelvem, hogy rászólok: Takarodjon innen! De eszembe
10882 1 | íróasztalomon. Ha azokra is rátalál, akkor lesz csak nagy trombitás
10883 6 | pakolt össze. És persze rátalált a verseimre is, és vágta
10884 9 | ideig kellett futkosnom, míg rátaláltam. De a víz ott csekélyes
10885 11 | aki azt kérdezi, mi bajom?~Rátekintek. Potrohos öregúr: fehér
10886 7 | rám bámult. Az anyjára is rátekintett, mintha kérdezné: Hogyan
10887 7 | napüveg.~Akaratlanul is rátekintettem olykor-olykor.~Már teljes
10888 11 | sajnálja, megfizetem.~S rátette a kezét a kezemre. Szerető
10889 11 | az újságdarabot. A szemem rátéved az eljegyzési hírekre:~...
10890 4 | hogy közelebb érkeztem, s rátűzte a botja végére. Tartotta
10891 3 | az átkozott az éjjel! Még ráül a fülemre!...~Újra gyújtom
10892 9 | táskámat. Letettem a gyöpre. Ráültem, hogy pihenjek.~Negyedóra
10893 3 | a kutya hiányzott, hogy ráültessük.~De nagy gyönyörűségünk
10894 9 | legalább csak egyszer is ráüthetnék az öklömmel a hátam közepére!~-
10895 4 | Puli.~A kutya egyszerre ráugrott. Gyanakodva nézte, szaglálta,
10896 4 | leány feléje ütött. A puli rávakkantott. A birka a többi közé futott.~
10897 9 | Ilkának az ártatlan színű ravaszkodását, milyen ügyesen fonta a
10898 9 | volt!~- De milyen ügyesen ravaszkodja elő az alkalmat!~- No, hát
10899 11 | denevér? S talán csellel, ravaszsággal is dolgoztak? Levelet írtak
10900 7 | szemöldökét a homloka közepéig, s ravaszul pislantott:~- Hát... ha
10901 1 | kint, ahol tüzet találok, rávetem.~Ahogy kifordulok, Jolán
10902 9 | ámuldoztam.~Hogy a lámpa rávilágított az arcára, megértettem,
10903 9 | úr: hátultöltő. No, akkor rávisszük a művész urat az őzre! A
10904 9 | hátulsó lábán, mintha legyet rázna le, s marad állton.~- No,
10905 4 | Bizony, jó két óra hosszat rázogatott a kocsi, míg odajutottunk.~
10906 2 | várom. Még a lábamat is rázom türelmetlenségemben. De
10907 9 | azok csak a kezük fejét rázták.~- Most már mehetünk vissza!~-
10908 7 | laktak, és a fiú a budai reálba járt át. Én meg az Egyetem
10909 7 | az ilyen vertlabda-élet reális gondolkodásúvá neveli az
10910 4 | érkezik meg.~Tárt karokkal rebbenek eléje. Belefut. Egy percre
10911 11 | megszólalok, mint aki álmában rebeg:~- Márta!~- Kelen! - feleli
10912 4 | utolsó, ez az utolsó! - rebesgette, miközben forró könnycseppekkel
10913 1 | Életemnek eddigi hullámos tengeréből végre a házasság nyugodalmas
10914 2 | egynehány lépcsőn. Egyszer csak reccs! - valami edényre léptem.
10915 4 | falához. Lábam alatt egy reccsenés! Hogy megijeszt! Pedig csak
10916 9 | fürthiányokat.~Nappal mindig redengotban jár, és magas állógallért
10917 9 | következnek újabb izgalmas napok. Redengotos látogatások, kilincselések.
10918 6 | fonnyadt bőre különféle redőkben lógott az arcán és a nyakán.
10919 9 | Hármat ugrasztottam ki a redves lábú ágy alól.~Tyű, micsoda
10920 7 | ráncain valami különös bíbor reflexet vetett. A rubinfüggője tüze,
10921 6 | évek múlva is, mikor már rég elmúlt minden, ha arra jártam,
10922 9 | könyvek? Bizonyára Jósika regényei, Pompéry novellái, régi
10923 8 | hogy mindenikük a maga regényét érezte legérdekesebbnek,
10924 9 | pecsenyét, mint a gyermekkori regényhősöm, a jó puskás Bőrharisnya.~
10925 6 | sem a címet. Ámbátor az én regényrészemnek lehetne címe. Ez lehetne
10926 8 | Egy októberi nap komor reggele...~Lassan és halkan olvasott.
10927 3 | megálltam. A negyedik nap reggelén - szombati napon - a Szabadyban
10928 7 | beszélek; akinél szivart veszek reggelenként.~Rácsapott a legyezőjével
10929 9 | másodikat, csak iszogatom a reggelimet bosszús-nyugodtan.~Szilágyi
10930 10 | Elfogadta.~Aznaptól kezdve a reggelizésre is azt mondtam: fölösleges
10931 3 | iskolás korában hónapokig nem reggelizett otthon. Magával vitt egyet-mást,
10932 9 | szakácsné vót.~- Hát maguk mit reggeliznek?~- Szalonnát, vereshagymát,
10933 3 | az eperfa alatt rendezi a reggelizőasztalt. Ott a tej, a tea, a vaj,
10934 3 | a hírlapok kedvéért ott reggeliztem.~Olvasom a Függetlenséget,
10935 4 | volt, szép metszetű. Mint a régiek szépen faragott íjának a
10936 11 | cselédek váltották fel a régieket. Hogy ápolták azok Mártát,
10937 9 | amelyik este. A fején is az a régies, vasalt gyolcs fejkötő.
10938 9 | ismeritek azt az öt-hat oktávos, régifajta zongorát, amely már csak
10939 4 | Ma már alig látni afféle régimódi, csizmás, makrapipás, virágos
10940 9 | nem lehet. Elméjüknek más régiókban való kalandozása elvonja
10941 9 | zsombékok között, szinte mohos a régiségtől.~- A vót-urunk innen szokta
10942 11 | eljegyzési ebéd volt. Antit régóta ismered: ő lesz a férjed.~
10943 9 | igen érdekelt: milyen arcok rejlenek a két napernyő alatt?~Épp
10944 4 | ronggyal körültekert korsó rejlett. Éppolyan fekete korsó,
10945 1 | az íróasztalom kulcsát is rejtegettem. Van az egyik mellényemen
10946 9 | benne lélek, nincs benne rejtelem! Nincs benne az a bűbájos
10947 4 | Ég és föld édes-csöndes rejtelmekkel teljes. A csillagok is mintha
10948 10 | előre nevetett. Zsorzset is rejtelmesen mosolygott reám.~Zsül egy
10949 4 | juhászleány, a kisasszony.~Az ügy rejtelmesnek látszott. Mégiscsak kisasszony!
10950 10 | dobta a kendőt, és édes rejtelmű, bús mosolygással mondta:~-
10951 1 | a kulcsot, vagy máshova rejtem. Mert hátha mégis látott,
10952 11 | kétféle? A mindenség egy rejtett világának titkai közé tartozik.~
10953 2 | Visszapillantok, hogy hova rejtőzhetnék. Nincs ott más, csak az
10954 1 | kulcsot megtaláltam. Hova rejtsem?~Vissza a mellényem belső
10955 11 | Szörnyűség! Szörnyűség! - rekecselte a kisasszony. - Ezért lakolni
10956 9 | megkezdődött a koncert: rekeke, brekeke, ung-ung, kroá-kroá...
10957 4 | ide felmászkálok ebben a rekkenő melegben. De talán amonnan,
10958 10 | szemembe, s a zenélőórám rekviem-zenét játszott.~Nem, Zsorzset
10959 5 | hetedik szentséget.~A nőt egy rekviemen láttam először. A Mátyás-templom
10960 5 | senki!~Megvártam a végét a rekviemnek.~Egy öreg, kecskeszakállú
10961 9 | furcsa: fehér strucctollas Rembrandt-kalap valami fehéres gyökérből,
10962 9 | megfesteni!~A víz csillogó remegéssel folydogált a belehajló füvek
10963 9 | tüzű csillagszemekkel, hogy remegni éreztem a szívemet.~Azt
10964 2 | üveget!...~Visszaosontam, és remegtem. Már a könny is facsargott
10965 9 | nóták - feleltem a lábamat remegtetve. - Egy van közte, az is
10966 1 | diósból adj még. Igazán remekeltél vele.~Jolán elmosolyodott.
10967 3 | szemétől.~- A négyest is remélhetem talán?~Melegen ragyogtatta
10968 9 | Ilka mellett maradtam, s reméltem, hogy Karó úr is eltágul
10969 2 | volt a szívem medvecukros reményekkel. Ha véletlenül nem volt
10970 11 | amelytől összeomlott szép reményimnek tündérpalotája. Napja kialudt.
10971 5 | visszatérek az elhagyott szerető reménykedésre lobbanó szívével. S várok.
10972 2 | tán negyedórát is.~De a reménység megint csak felcsillant
10973 10 | leányomnak ő volt az egyetlen reménysége.~A szavára Zsorzset a székre
10974 11 | el-elszorult. Egyre fogyóbb reménységgel füleltem a park belseje
10975 9 | földre lógó fejjel jártak, s reménytelen arccal közeledtek felénk.~
10976 10 | bennünket.~És abban a fekete reménytelenségben is szerettük egymást végtelenül!~
10977 3 | jaj!~S én le-lebuktam, rémítgettem, hogy elnyelt a Balaton.~
10978 11 | elbolygásért harsogott ránk a rémítő ítélet. Minket egy mese
10979 2 | velem? - nem tudtam. Aztán rémledezés fogott el: a pince mélysége
10980 9 | Hó! Hó! - kiáltoztam rémüldözve.~De az csak annál bolondabbul
10981 2 | nedvesség a lábamon...~Újabb rémület!~Lenyúlok, tapogatok, hogy
10982 8 | hang bántó lehetett.~Szinte rémült arccal bámult reám. Aztán
10983 9 | István királykor.~- Hát akkor rendben vagyunk. Akkor megmondhatom,
10984 4 | Hiába, teljesítenem kell a rendelkezését.~A gyerek kifut, befut.~-
10985 10 | van temetve, a kriptával rendelkezhetik a család, csak hatósági
10986 11 | Átvette a kulcsokat, és ő rendelkezik. Csak zongorát tanul tovább,
10987 9 | ennék még! - mondotta szinte rendelkező hangon a tanító. - Iluska,
10988 Inc | Nevettek. Koccintottak. Pezsgőt rendeltek.~~
10989 3 | Nem, úgy tegye, ahogy én rendeltem!~- De hátha megszomjazik,
10990 5 | is: megértettem, hogy a rendes tanári sorba iktattak.~Meghívtam
10991 11 | itt éljen a földön, ezen a rendetlen csillagon.~S a két léleknek
10992 1 | halogattam. Tízesztendős rendetlenségben hevertek a fiókjaimban a
10993 5 | tekintetből is óhajtottam a rendezett életet. Az ember társas
10994 10 | tükröcskébe, és mosolyogva rendezgette a vonalzószereit.~És dolgoztunk,
10995 3 | Viki már az eperfa alatt rendezi a reggelizőasztalt. Ott
10996 11 | hetekig, hónapokig nem bírtam rendezkedni a lelkemben. Hibás vagyok-e?
10997 9 | Aztán a bálok kezdődnek. Rendezői gondok, öltözködési gondok.
10998 3 | el. Az én szobámat hátul rendezték be. Földes szoba volt. Az
10999 9 | éppen jó volt színpadnak. Én rendeztem: ki merről lépjen rá, hol
11000 3 | Nem volt rá szükség, de a rendhez tartozott, hogy legyen egy
11001 4 | annak a leánynak a lelki rendje. Még az is meglehet, hogy
11002 10 | egy perc alatt orgonasípok rendjében sorakoztak. A sor innenső
11003 1 | Azt láttam volna inkább rendjén valónak, ha az asszonyka
11004 11 | uraság fogad-e.~Az inas ezt rendjénvalónak érezte. Fölment az emeletre.~
11005 10 | intézett hozzám, mintha rendőrkapitány volna. Ki és mi az apám,
11006 11 | szerencsétlen voltam, hogy a rendőrök meg is ütlegeltek, be is
11007 6 | Zöldfa utcában lakott egy rendőrségi orvosnál, és neki is volt
11008 4 | szavak, egy lapon több is.~Rendre megmondtam neki, mi az értelmük,
11009 10 | nevetett, hogy a tokája rengett belé.~Nem értem, hogy mit
11010 4 | kalapját, hogyan találta meg a répaföldön.~Csak bámultam.~Ebéd után
11011 9 | szántóföldnek, keresztül-kasul répán, lóherén, kukoricán, aztán
11012 6 | valami tárgyak mellett. Nekem repes a szívem. Nem is bírok szólani.
11013 6 | egyre feljebb... szinte repül. Én meg állok, süllyedek
11014 9 | kitalálni, amely a fejemre repülhetett volna délután négy órára.~
11015 9 | lehetett volna találni a repülő kalucsnit is. Csak azt a
11016 4 | ló nagyot ugrott, és én repültem...~Valami puhára estem.~
11017 4 | Délfelé azonban egy-egy kis rés nyílott meg az angyalok
11018 10 | nagy fiú vagy: illő, hogy respektáld a bátyáidat.~S nekem respektálnom
11019 7 | elkerítettem.~De hát éreztem, hogy respektálni való a kívánságuk: az efféle
11020 10 | öcsém, hát engem már nem respektált senki.~Így éltünk. Mindig
11021 2 | kiáltottam legharsányabban a responzóriumokat; hiába gyóntam, áldoztam
11022 11 | kell vennem, és hogy én restellek már továbbra is az Ákos
11023 4 | vagy nekem úgy is.~- Mégis restellem. De a ruhámat magamnak kell
11024 4 | ugyanúgy barnult, arasznyi rész a bokáján felül a lába szárából...
11025 9 | beletörülte a ruhájának azon részébe, amelyen ülni szokott.~-
11026 1 | megházasodik.~A levele többi részében elmondta, hogy a leány egy
11027 4 | mintha föl akarna kelni.~- Részeg ez az ember!~- Hát ivott
11028 4 | utálatos neki.~Bizonyosan az a részeges, vén juhász haragszik, ha
11029 9 | közönségre, és hogy mely részek azok?~Ilka a kezembe adta
11030 2 | az ablaknál, és a körmét reszelgeti.~- Jó reggelt, Miklós bácsi! -
11031 2 | Hogy aludtál?~- Jól.~Tovább reszelgette a körmét, s néhány minutát
11032 6 | utcára. Én az Üllei úti részen laktam, hát arra jártam
11033 8 | figyeltem a regénynek minden részére. Az élet erejét éreztem
11034 11 | amelyben taníttatásom... részesültem... által...~Rámcsodálkozott.~-
11035 4 | fővárosi ember, a fölső részét emeltem a számhoz. A víz
11036 4 | Jön!~Jön!!~Minden tagom reszket.~Ő-e, vagy más?~Hátha a
11037 9 | pokolgépet illesztett alám!~S reszketni éreztem alattam a földet.
11038 11 | írja rá a címet, olyan reszkető ma a kezem. ~Bedobtam odakünn
11039 7 | beszél, s épp a legfontosabb részt, egyszer csak felpattan
11040 3 | valamennyi, mint a rossz részvény: kívül cifra, belől értéktelen.~
11041 10 | neki szomorú?~- Fogadja részvétem kifejezését - rebegtem végre
11042 10 | sötétéből a külső ablak reteszéhez.~És ismét sok idő, míg hangtalanul
11043 9 | gondosan megárkolt, kövér rétet találtam.~Hanem a falu az
11044 1 | fejbe ütött ember. Mentem a rétre, mentem az erdőre. Egyszer
|