10-arcke | arcna-belee | belef-boszu | botan-delne | delta-elfor | elfuj-enyel | enyem-felel | felem-fordu | foren-gyong | gyony-helye | helyr-inseg | inspi-kapos | kapoz-kezun | kezze-korul | koszo-latva | latya-lovon | lovun-megje | megjo-mezes | mezok-nezte | nezun-olaja | olajf-pipar | pipas-retre | rette-sutot | sugal-szinl | szinm-tas | taska-trefa | trefo-valta | valth-viszo | vitez-zuzod
bold = Main text
Part grey = Comment text
11045 6 | magam. Azután meg folytonos rettegésben éltem, hogy kitudódik a
11046 2 | megtanítalak én mindjárt hogy kitűl rettegj!~No, hát úgy kiporolva nem
11047 11 | És az ő nyugodt hangja rettenetesebb volt nekem, mint az Ilona
11048 4 | Aztán a legelőn... Hogy rettentem meg, mikor a köpönyegemet
11049 2 | Rosenberg, vagyis Miteccik.~Rettenve hátrálok. Csaknem behanyatlok
11050 9 | ahol a békák egész éjjel retyegnek.~Csodálkozva rázta a fejét.~-
11051 9 | Izsák újra magára szedte a retyemutyámat. Én azalatt meglepődve éreztem,
11052 3 | asszony volt, s bizonyára reumás nyakú, mert ahányszor meg
11053 9 | hozott. Míg a pap levette a reverendáját, a vadászásra öltözött,
11054 2 | öspörös, egy torkig fekete reverendás, hosszú, zord ember, aki
11055 9 | bizonyosságát, és felkötött reverendával lódul neki egy-egy zsombéknak,
11056 11 | zsebemben nyúlt: kivette a revolveremet. Olyan könnyen beledobta
11057 8 | Ez a mondás mély húrokat rezdített meg bennem.~Csakugyan vannak
11058 10 | Az utolsó hang elmúlón rezeg el a sötétségben. De már
11059 7 | nyugvó nap vörhenyes sugarai rezegtek. A fogaskerekű halk morajlással
11060 10 | hogy kedves, igen kedves, rezegtetően kedves, de hát nincs célja,
11061 4 | olyanok vagyunk, mint a rezgefű, a briza media - és ezek
11062 3 | Ez a kérdés persze újabb rezgéseket okozott. De nem kellett
11063 7 | gondolat rajtam is boldog rezgéssel futott át. Valóban szerencsés
11064 7 | a hasát fogta, a kezét rezgette a levegőben, mint a fuldokló.
11065 11 | teljes konyhát. Van benne rézmozsár is. Főzünk.~Egyszer csak
11066 10 | beállított egy kis zsák rézpénzzel. Csupa krajcár...~- Huszonhat
11067 9 | gomolyognak a lefelé ereszkedő nap rézsútos sugársleppjein.~A közeli
11068 2 | sugaraitól, mintha kifényesített réztükrök volnának. Az égre tekintek:
11069 9 | majd el is felejtettem - rezzent fel a hallgatásból. - Kettőt
11070 8 | elszemlélődik.~...Menj a Rhone partjaihoz, s ha négy fát
11071 9 | Ne haugassál az asszonyi riásra.~Mer az asszony gyenge madár,
11072 4 | nyájra pillantott. Rendbe riasztatta a pulival. Maga is futott
11073 9 | is megindult.~Egy hosszú ribiszkebokor-sor, s rajta a levelek közt
11074 9 | elmosolyodva tépett le egy ribiszkelevelet. Morzsolta, és rám nézett.~-
11075 9 | gondoltam: Sekszpírnek a Richárd királya az országát kínálta
11076 11 | vitt be az előző estén a rideg-legények körébe.~Mosolyogva nézett
11077 9 | esztendős.~- Sajnálom - feleltem ridegen -, de én csak eget festek:
11078 7 | átéreztem az életem teljes ridegségét. Harmincéves, szakadatlan
11079 7 | asztalomon felejtette a ridiküljét, az anyja meg a lornyettjét.~
11080 9 | Plü-plü-pIü-pliupliu. S valami kritikus rigó közéjük: Srrrek. Mintha
11081 9 | A közeli fákon az erdei rigók fuvolás bandája próbálgatta
11082 9 | Szakállas fülemiléket, szoknyás rigókat. Műcsicsergőket és műbőgőket.
11083 11 | átadott a tanítónak.~- Ne ríj - mondotta -, délben hazagyühetsz.
11084 9 | asszony gyenge madár, hagy ríjjék!~Akki legény, aura rá se
11085 5 | kirántotta a karomból, és szinte rikácsolt:~- Hát nincs és nincs!~Én
11086 9 | enyimnél, de úgy, danol... úgy rikítva, mint a cselédlányok.~S
11087 1 | nyelvemen volt már, hogy egyet rikkantok:~- Házasodok én is!~De tudj’
11088 11 | Kivettetlek a kastélybúl! - rikoltja. - Cudar kölyök! Kivettetlek.
11089 9 | itt víz van!~- No, ugye! - rikoltott Izsák diadalmasan. - Oszt
11090 11 | asszony annyira nagynak rikoltotta a bűnünket, magam is nagynak
11091 11 | Ilona asszony hajmeresztő rikoltozásai.~Sírtam, zokogtam a börtönömben.
11092 11 | És visz a víz, és visz, ringatja a holttestemet: és odateszi
11093 11 | indult. Illegette a lábát, ringatta a derekát.~Szól a muzsika.
11094 6 | tündérem. Jön azzal a gyönyörű, ringó járással, ahogyan csak a
11095 8 | batisztruhájában hanyatt fekve ringott a holdfényben, a lágyan
11096 11 | ránk, mint valami komoly rinocérus.~Mink megszeppenünk. Bámulunk
11097 11 | délben hazagyühetsz. De ha rísz, nem gyühetsz haza..~Márta
11098 10 | közepén lencsike. Genfben ritkaság a szép nő. Nagylábúak, kapafogúak,
11099 7 | fordult a figyelme.~- Micsoda ritkaságok! - mondotta elámulva.~S
11100 9 | festett -, de már a halántékon ritkul. Kacsafarkban művészkedi
11101 6 | galambpehely nyom. Jött egyforma ritmusú, eleven járással és mégis
11102 4 | gyerekkorában is, hát ütött, én meg ríttam.~- Az a kérdés, hogy váltatok
11103 11 | távolságban persze. A kis Márta ríva futott a siető asszony mellett.
11104 11 | képeskönyvet a kezébe, az anyját rívogatta.~- Hol a mama? Mamához vigyenek!~
11105 11 | amerre ő lakik. Hátha én is rnennék? Belevetném magam a vízbe.
11106 1 | mintha puskaporos torony robbant volna szét mellettem.~-
11107 2 | De már olvastam.~- Mit?~- Robinsont.~Fitymálón legyintett:~-
11108 3 | már konflison ültem, és robogtam a Práter utcába.~Röstelkedéssel
11109 7 | Harmincéves, szakadatlan robot, harminc tavasz, melynek
11110 10 | ott, páfrányok, azáleák és rododendronok között. A poharat friss
11111 4 | Mentünk tovább.~Egyszer csak röf-röf, előugrik valahonnan egy
11112 9 | komikus! Milyen nyugtalanul röfög a fiainak, de azok nem hallgatnak
11113 3 | órára ígérte a holdat. Könyörögtünk a mamának, hogy csak ezen
11114 7 | nevette. Nem is nevette, röhögte. A térdére csapkodott, a
11115 4 | amint előttem fáról fára röpdösve cserregett! És milyen rejtelmes
11116 9 | asszonynak az ujjai szinte röpködtek a billentyűkön. S a cimbalomhangú,
11117 5 | boldogság, hogy Ágnes blúza röppen majd elém!~Olyan ő a fehér
11118 5 | doromboljon a kályha. És röppenjen elém egy női blúz, mikor
11119 4 | belevizsgálódok, verebek röppennek föl, majd kiverik a szememet.~
11120 9 | gázolja felém a kákát. Közben röppenő füstöket ereget.~Remélem,
11121 9 | ma!~A nevetésre és Ilka röstelkedésére a pap is abbahagyta az erdésszel
11122 7 | hallgatnak, míg vergődnek. Röstellik a családnak megvallani,
11123 11 | ide, kisasszonyka?~Márta röstellkedve pillog maga elé:~- Csak
11124 5 | hogy künn figyelmeztettem, röstellte a feledékenységét: füllentett,
11125 7 | beszéltünk a képekről, mintha Röszkinnek a műértése volna a fejünkben.
11126 10 | mint a pap, csak valamivel rövidebbre nyírja és őszebb. Elfakult,
11127 2 | házasodtam meg.~Én akkor még rövidnadrágos gyerek voltam, elemi iskolás,
11128 11 | Vagy beszéljünk katekizmusi rövidséggel: a házasság vállalkozás
11129 3 | tündérruhákat is köznapi rőffel mérik a boltban.~Nem is
11130 6 | éktelen vakmerőség! Az inamat rogyadozni érzem. Ahogy lépkedek én
11131 11 | azért csak jöttem.~A térdem rogyadozott.~Egyszer csak a föld is,
11132 9 | bozóton át. Barangoltunk rogyásig elfáradtan. Az erdész lőtt
11133 6 | válaszoknak csak az elképzelése is rogyasztó valami volt! Az egész januárius
11134 9 | Rózsit - nyögte egy székre rogyva - elveszik tőlem!~A szája
11135 9 | galagonyabokrok közül egy őz. Sebes rohanással robog el közöttünk. A tanítót
11136 7 | egyszerre mintha meg akarna rohanni, rám villant a szeme, és
11137 7 | muszáj énnekem gyorsvonaton rohannom a Paradicsomba!~Másnap odalátogattam,
11138 9 | leesik. Meg se kaphatom. Mert rohanvást rohan velem az ördög taligája.
11139 4 | Hátha csak egy kóborgó róka? Vagy csak kis sündisznó?~
11140 3 | Lehetetlen, hogy ez is olyan rókamájú, mint az én húgaim és kuzinjaim!~
11141 9 | szólott:~- A nagymama a rókamálas mentéjében szeretné magát
11142 7 | az asszony, de nem voltak rokonai.~Ida kővé meredten bámult
11143 7 | épp annak a cselédnek a rokonaihoz. Parasztok közé. Csak gondolatnak
11144 10 | Genfbe.~Megtaláltam a pap rokonát, a professzort. Hatvanéves,
11145 4 | fejkötős asszony.~Mind a ketten rokoni csókkal fogadtak.~- Hát
11146 9 | Lőttem. Hívjatok ebédre rokonságot.” Micsoda szenzáció lesz
11147 7 | Kis-Ázsiában élő püspök rokonuk érkezik Budapestre. A papának
11148 7 | gerinctörés a baja. Egy rokonuknak a birtokára indítanának
11149 7 | halála után egy ott lakó rokonunk vitte ki magával. Azt se
11150 7 | olyan méltóságosak-e, mint a rómaiak, de az valóban pompás esküvő,
11151 10 | akár én. És nem is erdélyi románosan, hanem elegáns bukaresti
11152 11 | pillanatban férfivá lettem. Romulust ha fölnevelte is a farkas,
11153 4 | isten!~- Nem apadt el, csak ronda. Gondoltam, itten kapok.~-
11154 4 | s a gödröcskében vizes ronggyal körültekert korsó rejlett.
11155 9 | boldogulok, hát kértem egy rongyocskát, s letöröltem. Csupán a
11156 9 | fúj egynéhány. Egy piros rongyokkal tarka ember lépeget büszkén
11157 11 | szívű fiatalember mosolyogva rongyolja el az egész életét. Csak
11158 4 | Gondosan rácsavargatta a vizes rongyot a korsóra, és visszaeresztette
11159 9 | rövid szárú erdészpipából rongyszagú füstöt ereget.~- Mihelyt
11160 7 | Tessék: a saját leányom rontja az üzletemet.~Ida vállat
11161 Inc | őket.~- A nők sok életet rontottak meg! - vélekedett a tanár.~
11162 3 | csetten. Az ajtó halkan ropog.~Viki eltűnik.~Még akkor
11163 11 | kutya elhallgat. Lépések ropognak a hóban. Lámpa világít a
11164 9 | ágyba. Az ágy rövid volt és ropogós. Csak összeguborodva lehetett
11165 10 | folt. A belső ablak halkan roppan.~Ő az!~De sok idő telik
11166 10 | udvarán egyszer valami nagy roppanás hallatszik. Kiáltozás, emberek
11167 2 | néven említették, és soha Rosenbergnek.~Ebéd után azonban egy kövér
11168 9 | rosszában?~- Pálmai? Nem.~A falu rossza akkoriban volt a színpadok
11169 9 | leányszerepet írt A falu rosszába.~S legott elárasztottak
11170 9 | hangját:~- Játszik A falu rosszában?~- Pálmai? Nem.~A falu rossza
11171 9 | néztem a levegőbe. Melyik rosszabb: beretválatlanul menni a
11172 1 | elhagyott, vagy talán még rosszabbat cselekedett. De milyen bolond
11173 10 | furcsábban emelint a szemöldökén.~Rosszabbul beszélt franciául, mint
11174 11 | sisakos és mentés urak néma rosszallással néznek reám az aranyrámákból.
11175 4 | Aztán a szeme megnyílt. Rosszallón, panaszosan nézett rám.~-
11176 11 | maga az oka a házassága rosszaságának.~A meggondolatlan házasságok,
11177 7 | elmosolyodva. - Csekélyke rosszérzés. Egy óra se telik belé,
11178 4 | vigyorgott olyan furcsán? Rosszféle leány volna az a juhászleány?
11179 9 | A gyomorbajos ember mind rosszkedvű.~Egyet gondolok, belecsapok
11180 11 | emeli föl a fejét.~- Ó, rosszmadzag! Hogy megijeszt! Hogy mertél
11181 2 | egy pattanást, olykor halk roszogást. Bizonyosan egér volt az,
11182 10 | Zsorzsettel és Lüpen úrral a Rousseau szigetén, még októberben.
11183 4 | tudom: búza volt-e vagy rozs. Fővárosban nőttem: nem
11184 2 | olyan áhítattal, mint valami rózsafüzéres vénasszony - a gyanú fölébredt
11185 5 | Körülöttünk a nyár első rózsái virultak.~Egy sárga rózsán
11186 5 | papirosba göngyöltem. A sárga rózsáját is, hajfürtjét is, levélkéit...~
11187 8 | megállok előtte. A kerti rózsák előtt sohasem állok meg.~
11188 8 | szegfűket, klematiszokat és rózsákat.~Találhatok-e kedvesebb,
11189 11 | orra körül az arcának az a rózsalevél finomsága bizony olyanná
11190 5 | rózsái virultak.~Egy sárga rózsán megállt a szemem.~Ágnes
11191 10 | múlva ott állt a pohárban a rózsaszál.~Zsorzset jött. Mindig együtt
11192 4 | nefelejcsszín pruszlik, rózsaszín-virágos fehér szoknya. És mennyire
11193 9 | látszik: hiszen csak halvány rózsaszínbe két kék pontot kell festenem,
11194 Inc | társaságunkban olyanok, akik még rózsaszínekben vélekednek a házasságról,
11195 4 | pipiskejárású. A fejükön rózsaszínes, galambszárnyas kalap. A
11196 11 | feküdtem le.~S próbálgattam rózsaszínűnek látni a borulást. Hátha
11197 10 | s nem is földből, hanem rózsaszirmokból: fehér rózsából, piros rózsából.~
11198 9 | Malvin mondta, hogy Finum Rózsiból ne engedjek.~- Én is azt
11199 9 | hogy nekem Hekuba a Finum Rózsijuk.~- Hiszen az éretlen gyerekleány! -
11200 4 | megkülönböztetni a búzát a rozstól.~Eleinte érdeklődéssel szemléltem:
11201 7 | De az is lehet, hogy a rubinból való, hosszú fülbevalóitól.
11202 7 | bíbor reflexet vetett. A rubinfüggője tüze, rubin karperece, rubin
11203 7 | selyemruha volt rajta, és a rubinfüggőkkel olyan volt, mintha valami
11204 9 | s rajta a levelek közt rubinszín fürtöcskék. Beljebb néhány
11205 9 | meginduljunk.~Azzal fölhág a rúdra, s mellém ereszkedik a háromféle
11206 11 | csapkod a tenyerével, s végül rúg is egyet rajtam, hogy az
11207 2 | ráeszűdtem, hogy zörgetnem kell. Rugdosni fogom az ajtót, vagy valami
11208 7 | sors hogy taszigált, hogy rugdosott. Az Északi-sarkon nincs
11209 3 | hogy a fotelnek az egyik rugója nincsen a helyén.~A bálról
11210 11 | összeszorította a fogát, hánykolódott, rúgott - nem bírtak vele. Végre
11211 4 | legelőre.~A kutya megint elém rúgtatott, de mikor hozzám ért, egyszerre
11212 3 | vörös-bodros, fekete fürdőruhájában, mint valami cirkuszi
11213 9 | gondoltam. - Hiszen a ruha-megtakarításból kikerül az egész nyaralásom!~
11214 7 | Pötyögös vitorlavászon ruhába öltözött, török papucsot
11215 11 | mindig, mint valami földi ruhácskába öltöztetett angyalkával.
11216 11 | Matrózgalléros, indigószínű ruhácskában járt, s térdig érő szoknyácskában.
11217 7 | Odakünn van a gyerekeknek a ruhái között.~S behozza az egyik
11218 11 | elrövidülnek, megszűkülnek a ruháim. Az orrom alatt barna pelyhedzés
11219 7 | márványszobrát öltöztették volna a ruhájába, a fehér bodros, babos,
11220 4 | annyira dobog, hogy megérzem a ruháján át.~- Istenem - susogja
11221 9 | kezét meg beletörülte a ruhájának azon részébe, amelyen ülni
11222 9 | a szépen kivasalt pepita ruhámban?~A kertész mintha megértette
11223 9 | megértett. Sajnálkozva nézett a ruhámra, és megdorgálta az urát,
11224 9 | búsan tisztogattam a sarat a ruhámról és a cilinderemről. Szegény
11225 9 | ruhám... van itt valami ruhatisztító intézet?~- Intézet?~- Az.
11226 9 | fején, és új dolmányba volt ruházva.~A képe is úgy meg volt
11227 5 | Egyre hevesebben, haragosabban ismételte, hogy nincs óra.
11228 9 | vékonyka hang, mint amilyen a Sacre coeur-beli halványkák hangja
11229 9 | éktelen nadrágban: az Isten sáfárjával csak nem végezhetek félvállról.~
11230 7 | hercegasszonyi volt a bidres-bodros sáfrányszín nemtom-micsodájában. Csak
11231 9 | igyekszik buzgón a kunyhóm felé: sáfrányszínbe játszó, szürke Kossuth-szakállas,
11232 11 | szívében bizonyára holtáig sajgott volna a fájdalmas kérdés: -
11233 11 | sajnálsz - mondta. - Más nem is sajnál senki ezen a világon.~-
11234 11 | revolver nem nagy érték. De ha sajnálja, megfizetem.~S rátette a
11235 10 | Tanulnom kell.~Az arca sajnálkozóra változott:~- Még négy év:
11236 9 | De annyi fáradság! - sajnálkozott Ilka.~Az öregasszony is
11237 4 | ha nyolc hónapot ült se. Sajnállak, hogy annyira félsz tőle.~
11238 11 | senki ezen a világon.~- Sajnálni is csak a fájdalmadat sajnálom -
11239 7 | óta mindig egyedül élek.~Sajnáló szemmel nézett reám. Aztán
11240 9 | Elkomolyodott.~- Én egyáltalán sajnálok minden állatot. Mikor hajtóvadászat
11241 11 | és kályha nem volt benne.~Sajnálón nézett rám.~- Szegény Kelen,
11242 11 | könnyeit.~- Tudom, hogy sajnálsz - mondta. - Más nem is sajnál
11243 3 | holdvilágnál sétál!~Csak azt sajnáltuk, hogy tíznél tovább nem
11244 8 | valami iparos:~Kiöntött a Sajó vize messzire:~Valamennyi
11245 2 | volt a két elsőnél: ma is sajog minden hátulsó csontom,
11246 7 | háromnapi időköz után; a sajóládi jegyző toppan be hozzám.
11247 7 | él. De ő tudhatja, hogy sajóládiak vagyunk. És Sajóládon tudják,
11248 7 | hogy sajóládiak vagyunk. És Sajóládon tudják, hogy ki vagyok,
11249 7 | az asztalomra. Az egyik Sajóládról jön.~Semmim, senkim ott.
11250 9 | különbet. Csak utána se sajt, se semmi.~Átadtam a gyereknek
11251 9 | adni?~- Tejet? Akár egy sajtárral is, ha tetszik. Kávét is.
11252 2 | nyúlt a szappanért vagy sajtért. Szótlanul mérte a sót vagy
11253 Inc | elgondolkodva evegette a sajtot.~- É-é-érdekes! - szólalt
11254 4 | ember. Két bidres-bodros, salátaszín ruhás kisasszony lánya.
11255 9 | Csak nem akarnak tán Göndör Sándorrá tenni?~- Azt nem. Hiszen
11256 9 | meg Gyuszié, aki Göndör Sándort fogja játszani. De az nem
11257 9 | tanító -, amilyen Göndör Sándorunk nekünk lesz!...~- Szép fiú,
11258 6 | Csak most az egyszer sántuljon meg mindenki, aki fölülről
11259 2 | józanságomból. Talán hogy sanyarú idők jártak rám, mikor abban
11260 7 | írásokat össze.~- Jaj - mondta sápadozva a hölgy -, ha csak egy is
11261 4 | hajú zsidólány. Az egyik sápadtkás, a másik pörsenéses képű.
11262 7 | lépett ki elém. Akkor láttam sápadtnak először, s mondhatom, soha
11263 10 | rajta: asztrahángalléros. A sapkája is asztrahán. Hogy illett
11264 7 | árvaházi gyermekek kis kék sapkás seregét látom az utcán.~
11265 3 | fogadott. Az öregasszony hangos sápogással, Viki néma kézszorítással.
11266 4 | rázogatva és bukdácsolva, sápogva-gágogva futottak előlem a hodály
11267 9 | folytatta, a csizmája sarát a fűbe kenve -, mingyán
11268 9 | Csúnya lucsok, pocsok idő. Sárba sodort falevelek az Albrecht
11269 9 | meg ne merüljön.~- Micsoda sárban jártak maguk? - kérdezem
11270 9 | kunyhó volt. Másfél méteres sárfalon ugyanolyan magas nádtető.
11271 9 | sárga foltok maradnak a sárfröccsök nyomában! A töréseket meg
11272 7 | Látom, hogy a szája széle sárga-maszatos.~- Te, Jenő - mondom -,
11273 2 | kristályokba töredezett sárgacukrot, a különféle színű prominzlit,
11274 4 | odajutottunk.~Horpadt tetejű, sárgafoltos hegy volt az, alig magasabb
11275 7 | szögletében két nagy koffer sárgáll. A felöltőmet egy rántással
11276 7 | felpattan az ajtó.~Ida.~A szeme sárgán karikázik a bárónéra, hogy
11277 9 | Bandi, a fösvény huncut.~- A Sárgának az apja - toldotta hozzá
11278 7 | kigombolkodásban.~- Micsoda sárgarépa-szagotok van nektek!? Hol hányódtatok?~-
11279 10 | Nem táplálkoztam kellően: sárgarépán éltem, mint a kanárimadár.
11280 10 | gyékényes kocsik, hagymaszag, sárgarépaszag. Aki egyszer látta, szagolta,
11281 11 | Azonban, ha én ott voltam - a sárgarigó füttyét jól tudtam utánozni -,
11282 4 | nyugodtan nézett rám. Közelről sárgásbarna volt a szeme, de fekete,
11283 7 | kalapos, beteg tekintetű, sárgáshalvány dáma.~Elmondta, hogy engem
11284 9 | volt az a kerítés, mintha sárgászöld színű dunyhákkal volna betakarva.~
11285 9 | Érdeklődéssel szemléltem a sárguló gabonát, az erdőt, legelőt,
11286 4 | A gabona már mindenfelé sárgult. Itt-ott már arattak is.
11287 7 | grammatikával okosítják a fiatal sarjakat, a legeszesebb fiúnak is
11288 10 | csokrocska is, még a cipője sarka is. Úgy sugározta a boldogságot,
11289 6 | akkoriban látható a ház sarkában befalazottan, s mellette
11290 1 | majd a világot rázza ki a sarkából.~A manó tudta, hogy közénk
11291 1 | legény volt! Nagy táncos és sarkantyúpengető, primadonnáknak lelkes kocsihúzója.
11292 2 | mélyén? Szárnyas kígyók, sarkantyús békák, halálfejű kísértetek...
11293 10 | osztályt végeztem.~És a papucsa sarkára kettőt üt még. Felvonja
11294 10 | foglalkozik, hogy a papucsa sarkát szögezi az asztalon.~Rám
11295 9 | és megtörülte a köténye sarkával az édeskének a csepegőjét.~-
11296 4 | a távoli fák közt a hold sarlója.~Jön-e már? Jön-e? Eljön-e
11297 11 | kilenc órakor az emeleti sarokablakban. Nem jöhetsz!~Egy homályos
11298 11 | rám mosolyodik, és néz a sarokba, hogy mit adjon?~A boltban
11299 10 | igen kedves család az.~A sarokra értünk, megállt:~- Maga
11300 1 | volt sírnivalója. Krecsányi Saroltának a fényképe. Soha életemben
11301 9 | megfordította a deszkát. Alól még sárosabb volt, mint fölül, hát letörülte
11302 9 | olyan is.~És a csizmája sárszennyét ő is beletörölte a fűbe.~
11303 9 | közel se jártam a Munkácsy sarujához.~Phű! - ez pokolgépet illesztett
11304 9 | ha a sötétséggel borított sárvilág engedett volna. De holnap
11305 11 | asszony magával ragad, mint a sas a bárányt: visz a börtönbe.~
11306 7 | volt az. Sovány korában sashoz hasonlíthatott az orrával,
11307 11 | kezdi az asszony a beszédet.~Sásogó hangja máskor csupa szelídség
11308 11 | mintha az Isten trónjára a Sátán hágott volna, s ezen a reggelen
11309 9 | melódia, amely még az ősi sátorok között keletkezhetett. A
11310 3 | legangyalibb anya is anyóssá savanyodik, mihelyt a leánya férjhez
11311 10 | ceruzát fog. Rajzol vonalakat, sávmezőket, értő szemmel, gyakorlott
11312 10 | ornamentális keretekbe vagy sávok közé. Gyakorta nyúlt a cirkalomhoz.
11313 9 | katángvirágszínű, fehér sávos, hosszúkás nyakkendővel!~
11314 9 | köré festett aranytányér savószínre fakult már. Lám-lám, még
11315 9 | tábláit nyitva hagyták.~- Sebaj - mondottam kényszerült
11316 9 | galagonyabokrok közül egy őz. Sebes rohanással robog el közöttünk.
11317 3 | porcelántányért árult a Sebestyén téren. Az anyós mindig ellene
11318 1 | mint aki fél attól, hogy sebre tapint, aggódva kérdeztem:~-
11319 6 | kedvesem...~Följegyeztem sebten, hogy el ne felejtsem, és
11320 11 | díványára szokták vetni a segédnek az ágyát.~Kaptam rajta.~
11321 7 | érdeklődik: van-e olyan ismeretségem, amelynek kapcsán jó társaságba
11322 9 | a kerekemet: semmiben se segítek nekik!~Tapsolt.~- Hát...
11323 9 | semmi az!~A húgaim irigyen segítettek a pakolásban. Csak az anyám
11324 10 | neveltek.~De hát könnyen segítettünk a bajon. Ha éppen otthon
11325 9 | A Boldogságos Szűz úgy segítsen engem, hogy én se a papnak,
11326 9 | mégis kéknek.~Láttam, hogy sehogyse boldogulok, hát kértem egy
11327 10 | költött semmire. Nem járt sehova. Az egyetlen mulatsága az
11328 4 | hallani a további kérdéseimet.~Zavarodott gondolatokkal
11329 4 | néhány perc múlva. - Az is sejt valamit. Nálunk is kényeztették...
11330 9 | főnök a fejét rázta.~- Én is sejtek affélét - erősítette a jegyző. -
11331 10 | megfelelőnek.~Akkor már Lüpen is sejtett vagy tudott valamit a zenélőórámról,
11332 8 | olvasott, döngicsélt. Nem is sejtette, hogy mennyire más regényt
11333 9 | hátamat.~A leányok persze nem sejtettek az én gyötrődésemből semmit.
11334 9 | vezette az éneket.~Mise után a sekrestyés megint hozzám alázatoskodott.~-
11335 9 | szétloccsan!~S magamban gondoltam: Sekszpírnek a Richárd királya az országát
11336 9 | költségbe került, különösen Selmecen. Kártyázott a kölyök. Mikorra
11337 10 | Lüpen megnyitotta. Vörös selyembélésű tok volt az. Elém tette.~
11338 2 | rajta, és kétujjnyi, fehér selyemfodor a nyakán. Szombaton mindig
11339 10 | Fekete félcipő, fekete selyemfűző rajta csokorba kötötten.~
11340 11 | szelíd homlokára puhán omló selyemhaj.~- Kelen! - rebegte. - Kelen.~
11341 7 | tud a világ! Tapétás és selyemkárpitos poklok!~De hát végre is
11342 10 | levonja a könyökig érő, fehér selyemkesztyűjét, és leül. Elővonja a fiókját.
11343 8 | mintha vörösrézszínben fénylő selyemmé vált volna. Az arcának is
11344 9 | ha eszembe jutott, hogy selyemnek néztem a selyempapirost,
11345 7 | mosolygott.~Sötét meggyszín selyemotthonka volt akkor rajta, s piros
11346 4 | cérnám. Ez egy szétfejtett selyemrongyból való. Csak próbáltam, hogy
11347 7 | boltban. Az egyik vérszín selyemruhás, fiatal, elegáns, szép.
11348 10 | kettőjük képe mellé kerül a selyemtokba.~Ő erre ismét meghatottan
11349 10 | nem lesz másé, és hogy a selyemtokos arcképet ő fogja örökölni,
11350 9 | volt választva a haja, és selymesen hajolt a nagyobbik választék
11351 9 | zenélés után nagy lelkesedésemben megcsókoltam a vak asszonynak
11352 11 | kilépsz az életbe, nincs semmid. A bizonyítvány jó. Mi pályára
11353 4 | nem. Ma éjjel nem mennék semmiképp.~Hej, később de sokszor
11354 7 | Az egyik Sajóládról jön.~Semmim, senkim ott. Mégis azt bontom
11355 11 | szobájából.~- Börtönbe a semmirekellőt! - mondja szívet sújtó,
11356 6 | tündérvilágom süllyedt a semmiségbe.~Most milyen alkalmas lett
11357 9 | Szilágyikának valamit, valami semmiséget. De a szívem úgy dobogott,
11358 9 | meg arról, csupa lokális semmiségről, ami azonban az ő agyuknak
11359 4 | Nem, attól nem félek. Semmitől se félek, és senkitől se
11360 9 | De azér ne tessen tartani semmitűl.~S leült ő is a földre.
11361 4 | vajon úgy, hogy nem ütközök senkibe?~Csend és sötétség. Csak
11362 7 | utcába?~Elcsodálkozott.~- Senkihez.~- Gondolkozz csak.~- Nem
11363 10 | Magának még nincs... senkije?~- Ó! - felelte egyszerre
11364 10 | valaki kész arra, hogy utcát seperjen, az már életrevaló ember.
11365 7 | akkoriban nősült, közös hadseregbeli kapitány barátomnak. - Találtam
11366 7 | gyermekek kis kék sapkás seregét látom az utcán.~Azt gondoljuk,
11367 4 | verejtékkel dolgozik. Dolgozik serényen, némán, pihenés nélkül -
11368 9 | mehetek Ilka elé kétnapos sertével!~- Hát szokott apád mást
11369 1 | Valamit mondtál neki, valami sértőt.~- Én?~Berohanok. Jolán
11370 9 | Hát csak a próbákra való sétálások gyönyörűségével kellett
11371 7 | Kossuth Lajos utcán, amint ott sétálgat egy vagy két tüzérönkéntes
11372 9 | belülről mintha egy hajszál sétálgatna. Egyszer-kétszer csak megrándulhattam,
11373 4 | a kezem szárán engedjem sétálgatni.~A házban magam voltam.
11374 2 | a boltban, türelmetlenül sétálgattam a bolt előtt, s be-bepillantottam.
11375 3 | úgyis összekeltek, aztán sétálhattok a Duna-parton, amennyit
11376 3 | Aztán, ha fasor nem is volt, sétálhattunk este a Balaton partján,
11377 11 | elintette.~- Ne ülj ide, Éva: sétálj még.~A hölgy csodálkozón
11378 3 | Vagy már a Duna-partit sétálja?...~A hold emelkedik. Ablakom
11379 9 | A Szilágyi kisasszonyok sétálnak a rét szélén.~Visszahúzódok
11380 8 | volt, mint a Váci utcán sétáló mágnáslányoké, és a járása
11381 9 | szebb a világon az erdei sétánál leánytársaságban!~Mind a
11382 3 | Folytatja a Balaton-parti sétát? Vagy már a Duna-partit
11383 1 | lássak. Volt itthon bőven. Shakespeare és Kotzebue vegyesen. Szárazon
11384 11 | táplálkozásod? Vagy talán Shakespeare-t olvastad magyarul?~A könyvtárszobában
11385 10 | dans les airs, des chants si doux?~A vacsora cseresznyeleves
11386 2 | előtte: jön kifelé...~- Sicc! - hallom is a szavát.~De
11387 4 | Felpödrött bajszú, kerek képű, siccer-bojtos bakát ábrázolt a kép, amint
11388 1 | hat órakor a dűlő végén. Siessünk aludni!~Másnap persze későn
11389 10 | Micsoda bolondság volt sietnem azzal a két cukorbáránnyal!
11390 5 | menyasszony. Eközben érezte, hogy sietnie kell; és mikor már kijött,
11391 9 | tanítót majd fellöki.~A lányok sikítanak.~Magam is majd leülök ijedtemben.~
11392 1 | adtam a borbélynak, hogy sikkassza el nekem azt a fényképet.~
11393 Inc | hírlapoknak a napihíreit, a sikkasztásokat, rablásokat, csalásokat,
11394 9 | átszökemlik a patakon, s a lányok sikoltásától még inkább meggyorsulva
11395 3 | beúsztam.~Viki olyankor sikoltozott:~- Vissza! Vissza! Gyere
11396 4 | kéklő hegysor. Dél felé síkság. A távolban óriás ezüstkígyó:
11397 11 | Márta is érdeklődik: ő is silabizál. Újévkor már ő is olvas.~
11398 11 | múlva már az ábécéskönyvemet silabizálom otthon. Márta is érdeklődik:
11399 8 | engem az utadban.~A szavak simák voltak, de az egykedvű,
11400 11 | teljesen visszanyerem az arcom simaságát. Adott valami kenőcsöt.
11401 5 | mit mondott mégis?~Lukács simít egyet a halántékára fésült,
11402 9 | aztán elvégzi az utolsó simításokat.~- De a nők, a nők...~-
11403 4 | feleli a terítőt vonogatva, simítgatva. - Mikor vendég van, mindig
11404 10 | hajló, laza hajfürtjét se simítja félre.~Rám néz.~- Holnapután...
11405 8 | tükörbe nézett, és egyet simított a haján.~- Mennyire vártam! -
11406 10 | Aztán bágyadt mozdulattal simította félre a haját, és fájdalmasan
11407 6 | szalagot, és az arcomhoz simítottam:~- Flóra! Flóra! Mily édes
11408 4 | Olyankor tudom, hogy ő simogat, vagy éppen megcsókol.~Álmodozva
11409 9 | töréseket meg semmiféle simogatással el nem lehet egyengetni.~
11410 5 | Röstelkedve pislogott rám. Simogatta a halántékfürtjét.~Én megkövültem.~-
11411 11 | kezembe vettem a kezét, simogattam. Máris megszoktam az arca
11412 4 | Pedig csak valami korhadt sindely. Úgy hatott rám, mintha
11413 11 | hogy elmegyek a vasúti sínek mentén, gyalog.~És eljöttem.~
11414 9 | nektek!” Annyira volt az őz a sínektől, hogy kővel is agyon lehetett
11415 11 | letértem egy darab útra a sínről, s gázoltam az árok térdig
11416 9 | magyarázza meg neki, mi a sinus és cosinus, amit számolás
11417 3 | táj csöndes volt. Csak a Sió felől hallatszott a malmok
11418 2 | egy kistányérnyi, fekete sipka. A fia is házisipkát tett
11419 5 | figyelmeztetem... Vajon akkor is sír-e, ha én a könyvet eléje tartom?~-
11420 2 | sirattam magamat, mint a siralomházban ülő, aki egy csikóért eljátszotta
11421 11 | figyelni rá, mikor már a sírás megkönnyebbített.~- Nézze,
11422 10 | Elmentem a kis oláh temetőbe.~A sírásó megmutatta a sok sírdomb
11423 10 | Nem, nem - felelte heves sírással -, magunkat siratom. Tudja...
11424 11 | arcú. A szeme vörös a sok sírástól. Az arca halvány.~A kezét
11425 10 | imént, hogy nem a nagybácsit siratja.~- Nem, nem - felelte heves
11426 10 | beteg hangon. - Nemigen siratjuk. Megcsalt bennünket. Megcsalt,
11427 10 | heves sírással -, magunkat siratom. Tudja... a nagybácsi...
11428 10 | búcsúzott senki. Azt nem siratta senki. Hallgatva állt és
11429 11 | mondottam vigasztalón. - Sirattalak is, Márta. De oly csekély
11430 2 | Leültem a lépcsőfokra: ott sirattam magamat, mint a siralomházban
11431 10 | hosszadalmas betegség vitte sírba, valami mellbaj.~Elena küldötte
11432 2 | alleluja!~Alleluja, és én meg sírban ülök!~Sok könnyes töprengés
11433 10 | egyetlen vagyona a genfi sírbolt, és azt kívánja, hogy hozassam
11434 2 | keservesen a lépcsőre, és megint sírdogáltam: átkozott mandula! És az
11435 10 | sírásó megmutatta a sok sírdomb között, hova temették.~Kis
11436 11 | uraság. Nem tudod, hogy síremlék ez?~Megszeppenve bocsátkoztam
11437 11 | éreztem, hogy mit gondol.~A síremléknél megállottam.~- Emlékszel-e
11438 10 | az ott porladozó MÁRIA.~A sírhalomra tűző, langyos tavaszi verőfényben
11439 4 | állíttattam szegénynek a sírjára márványkeresztet.~Röviden
11440 8 | hogy egy családi boldogság sírkövénél állsz: alatta nyugszik anyám.~
11441 1 | leányfénykép, amelyikért nem volt sírnivalója. Krecsányi Saroltának a
11442 4 | eszembe jutott az a távolban síró harangszó. Neki is bizonyára
11443 3 | Vikit csillapítom. Magam is sírok már, annyira rám ragad a
11444 11 | mellé, s néztem a vizet - a síromat.~Márta! Márta!~A neved eddig
11445 10 | félig nyílt, szelíd violák a síron. A kőemléken persze román
11446 9 | Látod, látod! És te még sírtál!~- De hát... a tanító, a
11447 11 | csapta a babáját.~- Akkor sírunk, és végre is beleegyeznek.~
11448 11 | kivetni!) A szobák faláról sisakos és mentés urak néma rosszallással
11449 10 | csupa szájjá változott. Sivított, mint a malac, és úgy veckelődött
11450 9 | haladoztak és botladoztak a skálák lefelé-fölfelé, fölfelé-lefelé.
11451 3 | gondoltam -, hiszen szinte skandalum volt, mennyire kitüntetett!
11452 10 | megkopott fityegőt abba a skatulyába, amelyikben az iskolai bizonyítványaimat
11453 10 | ruhája, és mindenképpen skatulyából való. Csak az arca rozsdaszín
11454 11 | húsos fülű az is, mint a skót malac, de még talán annál
11455 7 | belső szobából Ida. Fehér slafrok van rajta, rózsaszín máslikkal
11456 6 | csakhamar ismertem egy vörös slafrokos vénasszonyt is aki velük
11457 9 | színpadon, akkor ez meg Slézinger Tercsi lesz! Ilyen falu
11458 8 | javasolta a szmokingos.~- So-so-sokat beszéltek! - elégedetlenkedett
11459 7 | port, papirost, szemetet sodor ide-oda az utcákon. Délután
11460 8 | susogna, amint a vasajtóhoz sodorja a hervadt faleveleket.~Ez
11461 11 | ahova a holttesteket szokta sodorni. Csakhamar megismernek.
11462 9 | lucsok, pocsok idő. Sárba sodort falevelek az Albrecht úton.
11463 4 | világ tágasabb.~Cigarettát sodortam, és megkínáltam vele a szittyámat
11464 7 | másikhoz!~S ezernyi kérdés sodródott fel a fejemben: Miért nem
11465 10 | üvöltött. Aztán sorra elálmosodtak, és a fejkötős holdvilág
11466 1 | felébredni? A Juli leány söpör... Elősöpri a kulcsot...
11467 10 | nyögtem. - Inkább utcát söprök egy évig, míg megtanulom
11468 4 | Habozva állok a pincefal sötétében. Látom, hogy ő is megáll.~
11469 10 | előnyúlik az ablak négyszögű sötétéből a külső ablak reteszéhez.~
11470 11 | Olyankor is letértem.~Aztán rám sötétedett az est, de azért csak jöttem.
11471 4 | azután is morgadozott, és sötéten szegeződött rám a szeme
11472 5 | Albrecht-kapu mellett. ~Az idő már sötétes volt. Előveszem egy lámpás
11473 9 | szempillák között csillogó, két sötétkék szemet...~Csak nézem-lesem
11474 9 | a vasúti állomásra, ha a sötétséggel borított sárvilág engedett
11475 4 | hogyan lopakodtam ki még sötéttel a házból az ablakon és kerten
11476 7 | majd befűtök én neked, kis sógor, a cigarettáért! Ha meg
11477 1 | van a hatvanon. De hát a sógorasszonyka szintén idősebbnek látszott
11478 9 | Mentegetődzés volt, és magyarázat, sóhajtások, könnyezések, lángolások.
11479 4 | jobban láthassalak.~- Láthat.~Sóhajtottam.~- Te, Örzsike, igaz, hogy
11480 4 | Hallgattunk, búsultunk, sóhajtoztunk. Ölelhettem már, csókolhattam
11481 9 | elmosolyodik.~Zajgó gyerekhad sokadozik elő a kocsiúton. Töksípot
11482 10 | feleltem. - Én éppen nem sokallanám a negyvenet se, de hát...~-
11483 9 | az ostorral, de úgy, hogy sokalltam.~A ló egyet emelint a hátulsó
11484 1 | egybekeveredetten. Aztán a sokféle apró kacat... Évről évre
11485 7 | Pénzt szerezhet az ember sokféleképpen, de olyan leányt, mint Ida,
11486 3 | nem lehetett egykönnyen. Soklányos családban nőttem fel. A
11487 9 | tekintetem.~A Bolond Imre néz egy sombokor mellől! Néz kimeredt szemmel,
11488 3 | Aztán a hold is fölkelt a somogyi hegyek mögül.~Összeölelkezve
11489 4 | is új, és nyakkendőm is somszínpettyes, kék selyem, de a ruhám
11490 11 | mintha álomképeknek hosszú sora volna.~Karácsony felé örvendezve
11491 4 | fürkészve bolygott a könyv sorain.~Szegény, jó, megboldogult
11492 10 | alatt orgonasípok rendjében sorakoztak. A sor innenső végén egy
11493 9 | hajtóvadászatokon is áttöri a hajtók sorát. Csak jön, mint a villám.
11494 4 | a levél. Csak ha sok van sorjában, és közte virág is. Rajzolok
11495 10 | Márta nevet írtam a kísérő sorok alá, mert az a Márta nevű
11496 9 | gondoljak.~De a száraz jogi sorokból minduntalan az ő szeme csillant
11497 6 | nagy szent fogadással a Soroksári utca sarkán, a fehér elefántról
11498 9 | Budakeszit meg Békásmegyert meg Soroksárt ismertem az országból. A
11499 7 | Ha én azt mind el tudnám sorolni.~- Mégis, akiket közelről
11500 10 | meg azonnal, hogy a túlsó soron egy kisasszony jön.~A ruhája
11501 11 | Szerintem csak a gyermekek sorsának intézésébe lehetne joggal
11502 11 | beszélek a vagyontalan leányok sorsáról, akiknek egy-egy francia
11503 7 | fordulni.~Ki tudja, milyen sorsba jutott. Hátha csak úgy bántak
11504 7 | Olyan, mint a gumilabda: a sorsnak csapásai alatt csak ugrik,
11505 11 | jogosult valaki, hogy a sorsomról beszéljen.~A könny dőlt
11506 7 | De hát annyira szegény sorsú volt a bátyám?~Az asszony
11507 11 | volna nagyba, hogyha már a sorsunkat intéző hatalom elválasztotta
11508 7 | vártuk, miképp határoznak a sorsunkon.~- Gyertek ide az ablakhoz!~
11509 9 | A papnak is írtam néhány sort, a tanítónak is. S délután
11510 9 | azért is viselt négyszeres sorú aranylánc karperecet.~De
11511 2 | sajtért. Szótlanul mérte a sót vagy a kávét, vagy szolgálta
11512 3 | jában, mint valami cirkuszi sovány-vén csimpánz, csak épp a kutya
11513 10 | levonta a hosszú kesztyűt soványka, fehér karjáról. Csak lestem.
11514 11 | Ül a szokott görnyeteg soványságban, fehérbabos, Tegethof-szín
11515 2 | házon kívül semmit.~Hát csak sóvárogva nézegettem a polcra. Micsoda
11516 7 | ezek, vagy zsidók, vagy spanyolok.~Eh, bolondság?~Másnap mégis
11517 9 | ide a postás. Mert hogy spárgát vittem a városba, a postást
11518 9 | bútorkereskedőknél látható. Spinétnek is nevezik. Olyan mellett
11519 9 | volna hajítani.~- Nekem nagy spúriuszom van - szólt át a pap a szomszéd
11520 5 | térdben rosszul megkent srófokon mozogna.~Az Úri utca sarkán
11521 9 | valami kritikus rigó közéjük: Srrrek. Mintha a Neues Pester Journal
11522 8 | villant a szeme.~- Nem a Steiner lánya? Látásból ismerem.
11523 10 | Struccot tenyészt. Öt-hatszáz strucca van, vagy talán sok ezer.
11524 10 | Közben arra gondoltam, hogy struccokba helyezni vagyont nem okosság.
11525 10 | Nem éppen, de olyanféle. Struccot tenyészt. Öt-hatszáz strucca
11526 9 | koszlott.~A kalpagon elernyedt strucctoll. Az már az ötvenes évek
11527 9 | meg éppen furcsa: fehér strucctollas Rembrandt-kalap valami fehéres
11528 6 | életcsírák, napok és holdak, subickok és csizmák egybekavarodottan
11529 9 | Világítás, minden, még a Subiczk is. A feleségem Szakácsné
11530 8 | Tizenhét éves, volt, de olyan sudár, hogy húszévesnek látszott.
11531 4 | valahonnan egy kis fehér süldő, s ott terem Erzsi mellett.
11532 3 | Ahogy a fejem a vánkosba süllyed, megint hallom: platty...~
11533 6 | szinte repül. Én meg állok, süllyedek lekókadt fejjel, égő arccal,
11534 7 | voltam. Úgy éreztem, mintha süllyedezne a padló.~- Hát majd csak
11535 9 | hanem föstő, képföstő.~Süllyedni éreztem a lábam alatt a
11536 9 | fülét vakarta.~- Dehogy sülsz bele! - mormogta. - Ha a
11537 1 | a fejemre. S ki a házból sült-főtt arccal, szinte lihegve.~
11538 4 | ettem szalonnát, legfeljebb sülten tojásrántottán vagy lencsén.
11539 4 | csinosan öltözött parasztleány sürgölődik a verandán a cselédünkkel.
11540 9 | Megírtam Ilkának, hogy sürgősen haza kell mennem: gyászeset.
11541 4 | körültekergetve, aminővel Pesten a süteményeket szokták nálunk átkötni.
11542 7 | gyerekek éheznek. Kávéért és süteményért küldtem az inasomat.~- Hát,
11543 7 | kísért. Ida boldog. Egy-két süteményt választ. Beszélgetünk arról,
11544 4 | hatott rám, mintha puskát sütöttek volna el mellettem.~Aztán
11545 9 | ugyan még soha életemben nem sütöttem el, de nem nagy mesterség
|