10-arcke | arcna-belee | belef-boszu | botan-delne | delta-elfor | elfuj-enyel | enyem-felel | felem-fordu | foren-gyong | gyony-helye | helyr-inseg | inspi-kapos | kapoz-kezun | kezze-korul | koszo-latva | latya-lovon | lovun-megje | megjo-mezes | mezok-nezte | nezun-olaja | olajf-pipar | pipas-retre | rette-sutot | sugal-szinl | szinm-tas | taska-trefa | trefo-valta | valth-viszo | vitez-zuzod
bold = Main text
Part grey = Comment text
11546 11 | mentőösztöne azt a gondolatot sugallta, hogy az isten akaratából
11547 10 | lehetőségnek csak egy hajszálnyi sugara is mutatkozik, az oltár
11548 11 | vagyunk a végtelenség egy sugarában. Nő és férfi azonos porszemnek
11549 7 | fenyőfákon a nyugvó nap vörhenyes sugarai rezegtek. A fogaskerekű
11550 9 | nyújtott. A hála legkékebb sugarait árasztotta rám a szeméből.~
11551 2 | olyanokká váltak a nyugvó nap sugaraitól, mintha kifényesített réztükrök
11552 3 | Melegen ragyogtatta rám a kék sugarakat. Kissé habozott.~- A magáé.~
11553 10 | mondatokat és költeményeket sugároz rám. A keze szorítása meg...
11554 10 | még a cipője sarka is. Úgy sugározta a boldogságot, mint a lámpás
11555 9 | lefelé ereszkedő nap rézsútos sugársleppjein.~A közeli fákon az erdei
11556 8 | boldogsághintőknek, olyan nemesítő sugarúaknak. A többi legfeljebb utcai-elegáns,
11557 9 | örvendezésükből, szemük sugárzásából láttam, hogy kiérzik belőlem
11558 4 | piros bocskorkát, titkos sugárzású, szép szemet.~Soha senki
11559 10 | egy szót se szóljon. Még súgva se. Csak mintha némák volnánk.
11560 9 | mezítlábas, piros pofás suhanc azzal tért vissza, hogy
11561 6 | egy virágzó orgonabokor suhant volna el mellettem...~A
11562 4 | ugrál.~Ő az, ő!~Édes-halk suhogással érkezik meg.~Tárt karokkal
11563 4 | indultam sétálva, a nádpálcámat suhogtatva a vízmosásoktól szaggatott,
11564 11 | semmirekellőt! - mondja szívet sújtó, kemény szóval. - Soha többé
11565 6 | meghalok, mint a villámtól sújtott fa, egyszerre és szótlanul.~
11566 6 | övé! Jött, mintha annyi súlya nem volna a testének, mint
11567 4 | Még mindig ott könyökölt a sulykán, és nézett.~~Félszázadra
11568 4 | facsar. Olykor márt. Megint sulykol.~Körülvizsgálódtam a tájon.
11569 4 | felé.~Hogy nem hallottam a sulyok kottogását, visszatekintettem.~
11570 4 | fűzfa árnyékában, a kútnál.~Sulyokkal veri egy padocskán a ruhát.
11571 4 | bizonyosan mezítláb állt ottan.~A sulyokra könyökölt. Piros, szemérmes
11572 7 | vettem, hogy ha meg is adja a súlyomat, a kulcsokat meg az órámat
11573 2 | dobogó szívvel fontolgattam a súlyos kérdést. Ha azt mondom:
11574 11 | neked bizonyára mégis nagy summa. Megkapod tőlem, ha nagykorú
11575 Inc | vagy. Nagy tanulságokat summázhatsz itt!~- És aki u-u-unalmas
11576 Inc | választunk elnökünknek. Te fogod summázni a tanulságokat, mivelhogy
11577 9 | feleli a fejét fölkapva.~És sunyorogva szemlél, miközben hozzám
11578 4 | Én még akkor csak surján legényke voltam. Tizennyolc
11579 3 | tompán csukkan.~Viki lihegve susog:~- ...sztus...t...szt...
11580 9 | társaimra pillantott. És szinte susogásig halkította a hangját:~-
11581 10 | Kovaksz.~De milyen édes susogással mondta ezt a szót: Kovaksz!
11582 8 | mintha a hideg őszi szél susogna, amint a vasajtóhoz sodorja
11583 4 | szívemnek volna füle, és abba susogná.~Behunyta egy percre a szemét,
11584 11 | a bútorok, falak is azt susogták volna: Márta sokat siratott!~
11585 9 | leány a makaróni-kalapossal susogva haladt előre. Az oltár előtt
11586 8 | fölkel. A szoknyája halkan sussan. Közelebb lép. Illatot érzek.
11587 9 | szeme. És ismét bizalmasan suttogott:~- Valamit szeretnék mondani...~
11588 10 | és szemérmesen, boldogan suttogta:~- Mennyire szeretem önt,
11589 9 | többé a csillag.~- Iluska - suttogtam forrón -, én úgy szeretnék
11590 9 | Csak jön, mint a villám. És sutty! - megy, mint a villám.
11591 3 | illúzióm.~Egy szeplős arcú sváb leány vasalt a konyhaablakban.
11592 7 | csak annyit mondott: a Svábhegyről.~Másnap elmentem. Már a
11593 9 | bécsi arc, lágy nézésű, svábos kék szem, vastag fonatú,
11594 10 | ha visszatér.~Végigsírtam Svájcot, Tirolt, Karinthiát, s a
11595 4 | cigarettás szelencémet.~- Sz’ akkor nem is méltó...~-
11596 4 | azt kérdeztem volna:~- Be szabad-e lépni Tündérországnak a
11597 8 | menyasszonyi voltát és még szabadabban kacérkodott velük.~A beszélgetésben
11598 3 | hivatalomban három hétre szabadságoltak. Azon a három héten még
11599 9 | erdész. - Hiszen most már szabadul.~- István-királyra hazajön
11600 11 | kisasszonyától csak egy percre is szabadulhatott, hozzám futott. Én a kőfalra
11601 3 | szemérmesen mosolygott. Nem bírtam szabadulni a szemétől.~- A négyest
11602 2 | Fölösleges elmondanom, hogyan szabadultam ki reggel, hogyan vallattak
11603 9 | kérettek, és hogy közte van-e a Szabady-induló?~A hangja bántott: hogy
11604 3 | reggelén - szombati napon - a Szabadyban reggelizek. Valami érdekes
11605 Inc | ki. Tisztikar nem kell. Szabályok se kellenek. A működést
11606 5 | könyvet eléje tartom?~- Nézd a szabályt.~És ő akkor toppantani fog,
11607 10 | dolgoztam?~A vendéglősnek? A szabónak? A trafikosnak?~És ha meghalok?~
11608 6 | bőrében járna, hanem egy másra szabott, nagyobb bőrben. És a hangja
11609 9 | valami áporodott, furcsa szag árad a ruhájából. Bagószag-e,
11610 8 | helyébe.~- Nem fog ártani a szaga?~- Nem - feleltem -, hiszen
11611 9 | bizonytalan művészetének és szagainak.~Az utóbbit választottam.~
11612 1 | való csupajó, aminek csak a szagára is félóráig nyalogatja odakünn
11613 9 | mellém ereszkedik a háromféle szagával együtt.~- Csak egyszer meginduljunk -
11614 4 | suhogtatva a vízmosásoktól szaggatott, gilicebokros, kék zsályás
11615 10 | évet is. Írjon!~A szívemet szaggatta az a levél. Megtettem volna
11616 4 | ráugrott. Gyanakodva nézte, szaglálta, aztán mindjárt fel is falta
11617 10 | mindennap csak az látja, szagolja.~Miért áll ott az a lány
11618 2 | rózsaszínű gyönyörűséget.~Néztem, szagoltam. Tűnődtem, hogyan egyem
11619 8 | szemöldökét is. A zsebkendője is szagos. A kabátja gallérján piros
11620 11 | nemigen lehetett érezni a szagukat.~Jön-e? Kijön-e? - kérdezgettem
11621 9 | mintha a felhők közé akarna száguldani. Aztán ki valami szántóföldnek,
11622 4 | anyjába. A ló meg vágtatott, száguldott, robogott.~Hova robog? meddig
11623 11 | minden: a homlok, az áll, a száj, az orr, a koponya. Csak
11624 10 | meglepi valami járvány: száj- és körömfájás...~De mindegy:
11625 4 | hagytam ott a legelőt, a piros szájacskát, piros bocskorkát, titkos
11626 11 | a kalapomat, lapultam, a szájam is elnyílt a nagy vigyázatban:
11627 8 | lekaparni. Aztán forgott, hogy a szájával elérje a fülét. Forgott
11628 9 | felvonta mind a két vállát:~- Szájbul.~Aztán az asztal alá nézett.~-
11629 10 | az arca egyszerre csupa szájjá változott. Sivított, mint
11630 4 | megviselte az akkoriban dívó, szajkózó tanulás. Olyan voltam, mint
11631 4 | kémény; haldokló csirkék és szájuk szélét nyalogató kutyák
11632 2 | Kihallgatott titkon, mit beszélek a szakácsasszonnyal, a társaimmal, a kutyával.
11633 2 | Furcsa volt a csöndesség, a szakácsasszonynak meg a cselédnek az alázatossága,
11634 11 | időben már nem tartottak szakácsot az öregek, csak egy siket
11635 11 | éppen velencei, csak üres szakácsszoba a földszint északi sarkán,
11636 4 | egymást, szinte szívünk szakadásával. És elváltunk.~~Délután
11637 8 | olyan nyugodtan viselem a szakadást.~A nyelvemen lebegett akkor,
11638 7 | ridegségét. Harmincéves, szakadatlan robot, harminc tavasz, melynek
11639 10 | macskaszemével.~A zenélőóra szakadatlanul zengett aznap délután, olyan
11640 1 | Csak sír, mintha darabokban szakadozna a lelke.~- De hát szólj,
11641 10 | lugos körül gyep. Székekre, szakajtókosárra, dézsára, mire ültünk, s
11642 Inc | itt valaki?~A bajuszának szakállal toldottsága katonai múltra
11643 1 | bosszankodva húzogatja a szakállszéllel toldott, vastag, szürke
11644 7 | Nem viselt ön azelőtt kis szakállt? A füle mellett...~- Lehet,
11645 9 | Egy-két harangvirágocskát szakítok neki. Ahogy átadom, a kezünk
11646 9 | láncos kutya dühös uhogása szakította meg a beszélgetésünket.
11647 9 | Mikor az első virágot szakítottam egy szilfa alatt. Emlékszem,
11648 11 | És hát örökre el leszek-e szakítva Mártától?~Elszorult mellel
11649 5 | a tudományt választottam szakomnak.~Este aztán, mikor fáradtan
11650 1 | múzeumban. Nekem a hajam szála is megegyenesül ijedtemben.
11651 9 | és lebcses fülű vizsla szaladgál előtte. Magas szárú Napóleon-csizmákban
11652 5 | meg!~Soha életemben nem szaladgáltam annyit.~De mindjárt konstatáltam,
11653 2 | ha vendége érkezett.~- Szaladj, Gabi: hozz szivart!~A vendég,
11654 7 | Kiszaladt a kis nyulacska.~Erre szaladt, erre...~S hogy ezen tűnődök,
11655 9 | legbécsibb galléromat. Szaladtam a nyakkendővel a legközelebbi
11656 9 | járnék hajadonfővel. Csak a szalagja volna valamivel újabb! Azt
11657 9 | Szilágyi ingyen adja a deszkát, szálfákat - tette hozzá a pap. - Lipóczy
11658 6 | apácanövendékek! Mintha mennyből szállana alá a hangjuk! Szép vallás,
11659 9 | éppen azokban a napokban szállásolt be az ördög egy vén német
11660 11 | tanítóm is: nem adhat többé szállást, menjek el a faluból. A
11661 11 | támogatást.~- Akár ide is szállhatsz már ma este - mondta a jegyző -,
11662 10 | akinek négyökrös szekérrel szállítják majd hozzám a pénzét!~De
11663 9 | vezeti néhány lépést.~- Hát szálljon le, aztán vezesse.~- Csakhogy
11664 9 | mereven, hogy az orrára szálló legyet se meri elűzni? Ha
11665 11 | fekete szegélyű pillangó szállott elém a szegfűbokorra. A
11666 9 | hangszerből olyan zengzetek szállottak elő, hogy akármi muzsikus
11667 9 | sásos fű között. Kedvetlenül szállottam le az ülésről. A lábam úgy
11668 4 | Aztán egy éjjel tisztek szálltak meg a faluban. Szanaszét
11669 4 | Így történt, hogy reggel szálltam ki a mezei kis állomáson.~
11670 9 | mandulavirágos, florentin szalmakalapban, amely ugyancsak illett
11671 10 | selyem. Nagy szélű, fekete szalmakalapja csupa violavirág.~Jön.~A
11672 10 | szaténruháját, violavirágos szalmakalapját, piros arcát, pitypangszín
11673 4 | Volt ugyan tisztességes szalmakalapom, afféle akkor is divatos,
11674 9 | kértem hazulról, meg új szalmakalapot, nyakkendőket, cipőt.~Ráizentem
11675 1 | heveredtem a hodályban a szalmára, hogy talán a járás fokozza
11676 6 | mint a szoknyája. Valami szalmaszékecskén ült, és az arca fölfelé
11677 11 | igáskocsija. A kocsi tele volt szalmával. Beletettek. Aztán a tanítóhoz
11678 8 | utcai-elegáns, tükrös-cifra, szalonban-ibolya, de otthon... Amazok mellett
11679 1 | úrileány volt, aminők a vidéki szalonokban sárga fogú bárkazongora
11680 7 | itthon, csak vezesd be a szalonomba. És mondd neki: tessék leülni.
11681 9 | ölembe szednem! Micsoda szamár vagyok én, micsoda hatökör,
11682 9 | mondja, hogy képtelenség, szamárság! No, Heródes nem érezte
11683 11 | bizonyítványodat. És micsoda szamárságokat írtál a tanítónak. Elköltenéd
11684 6 | Szokatlan... Micsoda feneketlen szamárságot eszeltem én össze? Másvalamit
11685 2 | felét utálattal ejtem ki a számból. Köpöm a keserűt. S megbotránkozva
11686 4 | a fölső részét emeltem a számhoz. A víz megint végiglocsogott
11687 11 | Karácsony felé örvendezve számítgatták a társaim, hogy hány nap
11688 7 | olvasatlanul, csak hogy költségeket számíthasson fel.... A jó isten küldött
11689 7 | ha a klientúrámat tőkének számítom...~Ragyogó szemmel hallgatott.
11690 4 | új tízforintost nem is számítva, amit az anyám külön nyomott
11691 4 | hallatszott. Bizonyosan szamócára törtek cukrot. A kertben
11692 11 | találtak az erdőn élelmet, szamócát, s hogyan fogadta őket be
11693 3 | meg a foglalkozásom is számokkal való dolgozás volt, hát
11694 9 | a sinus és cosinus, amit számolás közben emlegettek a mérnök
11695 11 | tanult meg írni, olvasni, számolni, katekizmust, bibliát és
11696 8(*)| Az író nem számozta külön a dadogós báró egymondatos „
11697 5 | hogy Ágnes a neve. Az apja számtiszt a pénzügyminisztériumban.
11698 10 | mikor a boltban a kisebb számúakat próbáltam, s a harmincnyolcast
11699 11 | Hátha ő is be van avatva a száműzésembe, és nem ad, ha megmondom.~
11700 7 | hizlaló kúrát is belevonok a számvetésembe...~De hát még akkor is a
11701 7 | Julcsa - folytattam -, mi a szándéka: visszatér? vagy..~- Nem
11702 10 | persze nem értette a jó szándékát:~- Megbolondultál te, Matyi?
11703 2 | a sor, hogy holmi komoly szándékokról nyilatkozzak, mindig a mandula
11704 8 | Bertának jó pajtása volt. Őt szándékoltak Bertáék meglátogatni.~A
11705 9 | a történetem... Röviden szándékoltam elmondani. Hanem ilyenkor
11706 9 | kerül...~- De hiszen úgy is szándékoltuk. Nappal, délután az iskola
11707 8 | lekötelezel.~Csengettem. Az volt a szándékom, hogy megnevezem Bertát
11708 10 | volt teljesítenem azt a szándékomat, hogy beteggé eszem magamat.
11709 7 | itt, mint amennyit előre szándékozom.~Megszorította a kezemet,
11710 3 | Másnap délben szándékoztam utazni, de reggel kilenckor
11711 8 | apáink tréfából egymásnak szántak bennünket?... Ez ugyan nem
11712 1 | tartott. Dolgom is volt: szántás-vetés. Csak déltájban kaphattam
11713 10 | Egy szál szegfűért húsz szantimot kellett fizetnem. S nem
11714 11 | az ekét, ha ő lovagolt a szántóföld felé. A fák is mintha alázatosan
11715 11 | magasabb az adója, mint a szántóföldeké.~Könyveket kapkodott elő,
11716 9 | száguldani. Aztán ki valami szántóföldnek, keresztül-kasul répán,
11717 1 | magtárba. Kísérem ki a gépet a szántóföldre. A vetőgéppel csakugyan
11718 2 | ujjaival óvatosan nyúlt a szappanért vagy sajtért. Szótlanul
11719 10 | tettem, mert a gyerekek szappangolyókat fújtak vele.~S az íróasztalhoz
11720 4 | cifrálkodik ez. A szent se győzné szappannal, hanem a zsidó kisasszonyok
11721 9 | állatorvos tudatlanságát szapulták, s mintha meg akarná lopni
11722 4 | rész a bokáján felül a lába szárából... Magam is megzavarodtam.~
11723 9 | lehet fejezni.~Az arcomra száradt sár meg a vonati kőszénpor
11724 9 | arcomról, térdemről, lábam száráról; de aztán láttam, hogy nem
11725 10 | nekem is átadta újra az új szárasat.~- No - mondotta vígan -,
11726 9 | itt nincs víz!~- Kerüljünk szárazabb útra. Hiszen itt nem lehet
11727 1 | Shakespeare és Kotzebue vegyesen. Szárazon és nedvesen. Némajátékban
11728 4 | volt a hangja aznap még a szarkának is, amint előttem fáról
11729 9 | Istenem! Micsoda mennyből származott, kék szemek!...~Sokszor
11730 11 | Szélesen kiterjesztett szárnnyal kerengett, s olykor mintha
11731 10 | bársonyszemű, a pillangószárnyakon járó Mária. A gyönyörű sárga
11732 Inc | ajtó kitárult, mind a két szárnyára kitárult. Fény áradt be.
11733 4 | csobogott ki a vízből. Mocskos szárnyukat rázogatva és bukdácsolva,
11734 4 | A magvak leröppentek a szárról, és elszállongtak, elszélengtek,
11735 5 | iktattak.~Meghívtam ebédre, a Szarvasba. Tokaji borral ittuk meg
11736 9 | Nézze - mondom -, egy szarvasbogár ül itt.~- Ne bántsa.~- Eszem
11737 9 | rámákban: a Vadász temetése, Szarvasok hóban, Mátyás vitézjátéka.
11738 9 | egy nagy sor ágas-bogas szarvat világít meg. Egy kerülőféle
11739 9 | két őzre való szőrt is, a szarvát is megcsorbították, de őt
11740 10 | ruhája sötét ibolya színű szatén, vagy mi. Az öve pitypangszín,
11741 7 | bodros, babos, paradicsomszín szaténba. De eleven márványnak is
11742 10 | lányokat. Nézem az ibolya színű szaténruháját, violavirágos szalmakalapját,
11743 4 | meg Tamás - feleltem -, Szathmáry Tamás. Tanuló vagyok, nyolcadikos,
11744 7 | mondotta elámulva.~S egynehány szavából csodálkozással láttam, hogy
11745 8 | ne mondd minden harmadik szavadban, hogy fenomenális. Hiszen
11746 3 | érzéssel volt mondva, hogy a szavai szinte leolvadtak a szívem
11747 11 | hallom az asszonynak mennyei szavait:~- Míg a tanító úrral beszélgetünk,
11748 9 | álomképekkel teljes, álomtalan éj: szavakba nem foglalt költemények
11749 7 | bárónét.~S az asszonyka szavakban is elmondja az ügyet, bőven
11750 8 | mélyéből buzogón, olyan forró szavakkal mondtam, hogy a szemem is
11751 4 | vagy, mint a városi nők!~A szavam megcsapta. Talán nem is
11752 4 | Elnyílt szemmel leste a szavamat.~- Hát azt az embert nem
11753 4 | Látszott az arcán, hogy örül a szavamnak.~És bizalmasra váló szemmel,
11754 11 | is azt mondja - kapott a szavamon. - Azt mondja, hogy teljesen
11755 7 | esküdhetik jobban a szíve szavával, mint ahogy én mondtam ezt
11756 3 | bútor, mintha egy elmúlt századba tévedtem volna be.~Családi
11757 8 | házmesterleány-típus, amilyen százával jár az utcán. Csak kissé
11758 10 | itt egy asszony, aki már százéves. Lukácsnénak hívják.~És
11759 9 | gyémánt? Az Ilka szeme... Százezreket ér! Milliót ér! Két szem,
11760 8 | üveg alatt álltak nála - százon felül, s minden kesztyű
11761 5 | és a férfinak legtermészetesebb társa a nő. Mikor
11762 4 | azokat nézi?~- Náladnál nem szebbek, nem ékesebbek. Azok ékessége
11763 11 | a lelkem fele, a lelkem szebbik fele. Mint ahogy Ádámnak
11764 7 | feleltem. - Engem nem szed rá, Mehemed uram.~S a leányra
11765 4 | lábát óvatosan csúsztatgatva szedegette az elmaradt kalászokat a
11766 7 | kurjantom a konduktornak.~És szedem az írásokat össze.~- Jaj -
11767 10 | A kövér felhág olykor a szederfára, és megrázintja. Fehér szeder
11768 9 | nincs. Vargányát csak nem szedethetek velük! Pillangót kergessünk?
11769 9 | színek iránt.~A többi leány szedett mindenfélét. Ilka csak koronillát,
11770 9 | persze. S olyan voltam a szedett-vedett kölcsönruhákban, hogy a
11771 9 | legrosszabb nyári ruhámat szedettem elő: az előbbi nyárról maradt,
11772 9 | megválasztani.~Szíves készséggel szedi-fogja a cókmókomat. Nyakába a
11773 4 | hogy dől a gabona, hogyan szedik marokba. De igen lángoló
11774 9 | Ilkát feltűnés nélkül. Epret szedjünk? Az már nincs. Vargányát
11775 9 | arcát, mintha a magasságból szedné az inspirációt.~Játszott.
11776 9 | partján.~Izsák újra magára szedte a retyemutyámat. Én azalatt
11777 3 | meg, kit bolyongás közben szedtek fel. Már értettem, miért
11778 10 | gondoltam, azt se tudom, hogyan szedték le rólam a télikabátnak
11779 4 | szomorkán mosolyogva. - Szedtem a gyepűben.~- Kinek?~- Egy
11780 6 | a nagy következendőknek.~Szédülés fog el. Ünnepinek érzem
11781 4 | gondoltam -, mert hátha megint szédülök, ha fölkelek. S talán el
11782 6 | hópelyheken át, hogy a fejem szédült belé, olykor a reggeli elmulasztásával,
11783 11 | Közben egy tejszínű és fekete szegélyű pillangó szállott elém a
11784 3 | maradok. Van annyink, hogy szegényen, de tisztességesen megélhetünk.~-
11785 9 | tornyát. Formátlan alkotású, szegényes, hegyes torony, mint a megfaragott
11786 7 | a család. És ezek árvák szegénykék. És hogy jöttek át? Kinek
11787 8 | Még elsüttetnéd a nappal, szegénykét! Maga meg nem szólna, Ilda!...~
11788 10 | hevesen dobog. Az ablakra szegezem a szememet. Fülelek.~Az
11789 4 | morgadozott, és sötéten szegeződött rám a szeme a ráhajló, fekete
11790 11 | pillangó szállott elém a szegfűbokorra. A sírásom egyszerre elszűnt.
11791 10 | is megdrágult. Egy szál szegfűért húsz szantimot kellett fizetnem.
11792 10 | Felhágok a padra. Édes szegfűillatot érzek. A fehér kéz emelt
11793 10 | kézszorítással. S megosztja a szegfűjét lányoknak, legényeknek.
11794 10 | A fuksziák is pirosak, a szegfűk is pirosak. A leány is piroska.~
11795 8 | tovább festi Zsolnaynak a szegfűket, klematiszokat és rózsákat.~
11796 11 | vigyázatban: lecsaptam.~A szegfűnek a karócskája keresztülütődött
11797 10 | a csokoládétól - vagy a szegfűtől, de szembetűnően gömbölyödött.
11798 10 | violavirágos kalapjában, hat szál szegfűvel.~Az örmény úrfi azonban
11799 Inc | azok, akik a szolgálatukba szegődtek. Mármost az is bizonyos,
11800 8 | világos, rózsaszín vonallal szegte be az arcát, nyakát és vállát.
11801 9 | visszahúzódott a földbe szégyelletében.~- A maga hangjával
11802 10 | de most már menjen. Igen szégyellem...~S kilökte Petrut.~Egy
11803 7 | földre pillogott, mintha szégyellné, hogy őt Párizsban nevelték.~
11804 11 | Márta lesüti a szemét, és szégyellőskén mosolyog.~- Ebbűl baj lesz -
11805 4 | fejét:~- Hát jó - susogta szégyenkező, piros arccal. - Délután...
11806 6 | illetlen volna és rútul szégyenletes! S ő halad egyre feljebb...
11807 5 | azért sír, mert a hazugságát szégyenli, hanem azért, hogy engem
11808 9 | Én nemigen - felelte Ilka szégyenlősként -, de öreganyám virtuóz.~
11809 10 | szolgái rideg kézzel tartottak széjjel bennünket.~És abban a fekete
11810 9 | beszélgetünk.~A cseléd eközben székeket hozott. Kérdezte, hova tegye.~-
11811 10 | ott, s a lugos körül gyep. Székekre, szakajtókosárra, dézsára,
11812 10 | hallgattam az ahajtos beszédű székelyeket. Olykor az erdőre mentem
11813 1 | csak hátratenyereltem a székemen.~Nyeregbe, huszár! - gondoltam
11814 4 | látok mást, csak egy ökrös szekeret. Mellette egy árvalányhajas
11815 10 | kapok, akinek négyökrös szekérrel szállítják majd hozzám a
11816 4 | mondottam.~S az ökrös szekérről eszembe jutott, hogy a bátyám
11817 8 | Valamivel távolabb vonta a székét az ágyamtól.~A tartózkodása
11818 8 | Mosolyogva nézett rám, aztán a széknek a karjára könyökölt.~- Megmondjam?
11819 11 | Magam raktam be a ruháimat a szekrénybe.~És csak akkor eszmélkedtem:
11820 3 | maguknak? - kérdeztem a szekrényre pillantva.~Viki csodálkozva
11821 9 | szenvednem.~Fölpattantam a székről, s a zsebemre kaptam.~-
11822 9 | könyörgőn.~- Ó, nem bocsátjuk! - szekundált a két Szilágyi lány is. -
11823 9 | gyakorolt...~Megtapintotta a székvállat, s leült. Eltapintott az
11824 1 | tudtam hamarosan, hogy a szélben hullámzó gabonára gondol-e,
11825 3 | visszafújta. Így mulattak a szelek a homokkal.~Mégis azt mondhatom,
11826 1 | közénk is gurul olyan kis szelence.~Azt mondja ugyanis a harmadik
11827 1 | szelencét, és felnyitja. És a szelencéből olyan vihar kavarodik elő,
11828 11 | ezüst teáskannát bogárgyűjtő szelencének. Hát mikor a papagáj megkarmolta
11829 1 | a tarisznyájából egy kis szelencét, és felnyitja. És a szelencéből
11830 11 | magasban egy gólya jelent meg. Szélesen kiterjesztett szárnnyal
11831 9 | deszkát, alig tenyérnyi széleset, de még az is sárfröccsös.~-
11832 3 | Törülközőkendővel csapkodom a szelet a szobában. Pű! Pű!~Aztán
11833 10 | Vacsora után szét fogjuk szeletelni. Addig akaszd fel, Zsül,
11834 4 | ég olyan volt, mint egy széletlen fekete tábla. A tűz a közepén:
11835 11 | töri a fejét - mondotta szelíd-dorgálón.~És a zsebemben nyúlt: kivette
11836 9 | az urakat - szólalt meg szelíd-kedvesen.~S hogy rám fordult az a
11837 11 | Sásogó hangja máskor csupa szelídség és jóság, és szomorú egykedvűség.
11838 1 | művelt leány! És micsoda égi szelídségű! Azt mondanom se kell, hogy
11839 7 | akkor azt mondják: no, kinek szeljek még belőle?~- Egyszer csak
11840 5 | hóboglyák még fehérebbek. De szellő kerekedik. A fenyőfákon
11841 5 | hogy átküldjem: Pestre Szelnárhoz, időbe került volna. És
11842 9 | kettőé!~A fehér kesztyűs íme, szembefordul az ablakommal. Csakugyan
11843 10 | csokoládétól - vagy a szegfűtől, de szembetűnően gömbölyödött. A karja is,
11844 9 | csodálkozik reánk.~S micsoda szemekkel!...~És én abban a lötyögő,
11845 6 | tenoristát csakhamar megismertem személyében is. Begyes-hegyes, kis komoly
11846 8 | kérdezni, hogy átadhatja-e személyesen a kesztyűdet. Vagy hogy
11847 4 | vendégszobában. Abban sok szép úri személynek a képe van egybegyűjtve.
11848 Inc | Hungáriába: tíz vagy tizenegy személyre való különszobában várjon
11849 6 | indultam. És néztem, ittam a szememmel minden színét, minden mozdulatát.
11850 9 | gyöngyözött is a vonatablak a szemerkélő esőcseppektől. De azért
11851 8 | mozdulat volt az! Mennyi szemérmesség és kedvesség volt abban
11852 9 | nyomorodva, hogy a pesti szemétdombon különbek hevernek.~- Hát
11853 2 | mint a tűztől.~Látom a szemetekből, hogy elítélitek azt az
11854 4 | a kútból nem lehet inni. Szemetes. Langyos.~Elmosolyodott.
11855 7 | csúnya: port, papirost, szemetet sodor ide-oda az utcákon.
11856 3 | Nem bírtam szabadulni a szemétől.~- A négyest is remélhetem
11857 11 | Gondold meg, hogy árva vagy. Szemétre kerülsz, ha az uraságot
11858 9 | azzal a félig leereszkedő szemhéjjal, az olyan, mint a szerelmi
11859 9 | viszont a nevemet. Nyájas szemhunyorgással és a régi zsidók háhogó
11860 11 | Jelentkezz az esztergomi szemináriumban.~- De...~- Semmi de. Ha
11861 3 | éppen szívesen szórakoztam a szemlélesén. Cigarettára gyújtottam,
11862 6 | papírkereskedésbe, a kirakatok szemlélésére; az arra lakó társaimat
11863 9 | vissza.~A tanító a képemet szemlélgette, pislogott, hümmögött.~-
11864 9 | tanító, még mindig a puskát szemlélgetve. - Drága lehetett.~A halhatatlan
11865 4 | leány még egyszer körülnéz. Szemlélődik nyugatnak, keletnek. Aztán
11866 4 | vagy font, vagy a birkákra szemlélődött, titkos-édes pillantásokat
11867 4 | madárijesztő.~Később megint arra szemlélődtem. A tömzsök asszonyt láttam.
11868 3 | cigányasszony a kártyáit szemlélve.~- A halál? Ó!... Úgy vesse
11869 7 | volt! Ma se tudom, hogy a szemöldökének az erős rajza okozta-e,
11870 2 | könyökölt, s felholdazott szemöldökkel hallgatta az öregapját.
11871 9 | egyenes vonalú, vékony, fekete szemöldököt, hosszú, fekete, selymes
11872 2 | szinte összecsukta fekete szempilláit.~- Ezt még maga nem érti.~-
11873 7 | asszony pislog. Hallgat. A szempilláján könnyek jelennek meg. A
11874 9 | hosszú, fekete, selymes szempillákat, s a fekete szemöldök alatt,
11875 4 | s azokkal az árnyékvető szempillákkal gyönyörű. És valami rejtelmes
11876 8 | pillantott vissza egy búcsúzó szempillantással.~De milyen különös pillantás
11877 4 | tapasztva a tenyerét.~És szemrehányóan szemérmes röstelkedéssel
11878 10 | Zsorzset asztalára.~Csak úgy szemszögletből lestem, hogyan issza. Apró
11879 9 | ujjnyi vastag, csillogó szemüveg. Vörhelyes szőr még az orrán
11880 4 | bámul rám:~- Ej!~Bántott a szemüvegének a fénye, hát másfelé néztem.
11881 9 | vörös-szőke bagoly a nagy kerek szemüvegével! Az agg hölgyön az a lila
11882 7 | égtem érte, mint a tarjáni szén. Soha nyár hosszabb nem
11883 9 | kaszáló is. Három boglya széna. Fűillatok.~Hol vagy, Ilka?
11884 9 | ki-ki a gyűjteményét.~Három szénaboglya is kínálkozott alkalmasnak
11885 9 | leült a boglya mellé, a szénára. Az arcán nagy könnycseppek
11886 2 | ott birkóztunk a tanító szénás pajtájában. Én is ledobtam
11887 1 | pezsgős vacsorák, a drámai szende megszöktetése, a naivának
11888 7 | volt: a szemöldökét mintha szénnel porozták volna a szeme fölé!
11889 9 | álltam, és néztem az utcát a szennyes üvegtáblán által.~Micsoda
11890 7 | gyertyám egy-egy hosszúhajú szentecske tiszteletére... De csakhamar
11891 2 | kereszt amott. Az ajtón szenteltvíztartó. Az ajtó fölött szentelt
11892 9 | hang éppen megfelel annak a szentimentális parasztleánynak.~Én mintha
11893 2 | a csönd benne, meg a sok szentkép, meg hogy lábujjhegyen kellett
11894 11 | tekintetes asszony. Ül az apró szentképei és virágzó kaktuszai közt
11895 7 | beillett volna. A falon szentképek. Ida nyakában is kis aranykereszt...~
11896 9 | szorítják az apostolt, a Szentlélek rögtön kisegíti.~- Furcsa -
11897 9 | Az ének zúgott: Jöjj el Szentlélek-isten. A pap megjelent a prédikálószékben.~
11898 6 | Ünnepinek érzem a percet és szentnek. A levegőben mintha angyalszárnyak
11899 1 | megint:~- A penitenciatartás szentségében ugyan megmártogatott engem
11900 9 | Azokkal nem lehet efféle szentségekről beszélni. S jó is, hogy
11901 10 | nyújtotta.~Istenem, milyen szentséges szép óra volt az! Mennyei
11902 5 | intézménynek éreztem azt a hetedik szentséget.~A nőt egy rekviemen láttam
11903 4 | csatornán a hordóba.~- Mennyit szenvedek én érted! - kezdtem másnap
11904 11 | boldogsági társasvállalat. Szenvedések is vannak az életben. Tehát
11905 11 | Tehát az egybekelők azokra a szenvedésekre is vállalkoznak. Csakhogy
11906 8 | vállát, mosolygott:~- A nők szenvedésre születtek - mondotta kitérőn. -
11907 11 | szememből. Szegény Márta! Szenvedett, feküdt, kínlódott - és
11908 9 | nem bírok... - feleli Ilka szenvedező, bágyadt arccal. - Csak
11909 8 | fárasztó volna is, hogy szenvednék, én nem félek semmi szenvedéstől.~
11910 9 | Lehetetlen volt tovább szenvednem.~Fölpattantam a székről,
11911 8 | ügy előtt állana, amelyben szenvednie kell.~A parkettre pillogott.
11912 11 | sírt szemmel, könnyesen, szenvedőn, mint amilyennek a Fájdalmas
11913 11 | addig ki-ki a maga baját szenvedte, az egybekelés után már
11914 10 | No, hát amit én azután szenvedtem, azt kilenc tapétagyárnak
11915 4 | és ezek a semmiségek, szenzációk.~Valami laposat láttam a
11916 4 | próbáltam, hogy az ibolya szép-e, ha kivarrják. Aztán megmutattam
11917 11 | ajtaján.~Én künn maradtam. Szepegve füleltem: verik-e Mártát
11918 3 | bálokra. Ismertem a hét szépítő szappant, s tudtam, hogy
11919 10 | Csak az arca rozsdaszín szeplőit hagyhatta volna a skatulyában.~
11920 10 | pörsenéses bőrűek vagy szeplősek. Hát csak ráragadt a szemem.~
11921 3 | fel. Hol teremnek az ilyen szépségek? S ha már ennyire szép,
11922 10 | csak áll előttem, tavaszi szépségének teljes közelségében, szépségben
11923 6 | Jancsit nem háborgatta a szépséges megjelenéseivel.~Soha nem
11924 7 | annyira ingerlőn emelte a szépségét, olyanná vált, mint a tizenhat
11925 3 | leány egyszerre leütött a szépségével.~Pedig hát engem nem lehetett
11926 4 | az arca egyszerre bűvös szépségűvé vált attól a mosolygástól.~-
11927 10 | előadásokat.~- Megtanul. Szeptemberig megtanul. Én magam tanítom
11928 10 | amiket aznap tanultam. Szeptemberre már beszéltem franciául.~
11929 11 | fiú szeretni fogja magát, szeptembertől Budapestre adom. Együtt
11930 9 | Felül fityegős marad, mint a szerbek bugyogója.~Hozzám jönnek-e
11931 9 | bal lábam szárán, mintha szerbtövis szúródott volna bele.~Odatapintok,
11932 9 | József császár kitömött szerecsene nézhetett az üvegrekeszből.~
11933 3 | halkan, édesmelegen, ahogy a szerelmesek szoktak a nyári est levegőjében.~
11934 9 | mond egymásnak két fiatal szerelmesnek a hallgatása?~Hangosan persze
11935 7 | Petróleumforrása van. Micsoda szerencsés nap ez!~- Lehet - bólintott
11936 9 | ahol a Rácz Pali a spanyol szerenádból gyúrt rezgő nyárfa levelével
11937 8 | szabad vagy. És ha netalán szerencsédnek véled, hogy a hadsereg egy
11938 9 | élményeiket beszélgették: a szerencsekívánást, a hibázásokat. Az őzet
11939 9 | csatlakozott hozzánk. A szerencsekívánat neki se tetszett. De azért
11940 10 | De ma se tudom megítélni: szerencsém-e vagy szerencsétlenségem?~
11941 8 | Ön oly jó... és én csak szerencsémnek ismerhetném...~Aztán egyszerre
11942 Inc | a nők miatt. És mink még szerencsésen kihajóztunk a veszedelemből,
11943 11 | De hát minden házasság szerencsétlen-e?~Én ismerek igen vidám férjeket.
11944 3 | érzek iránta, hogy ért az a szerencsétlenség.~És a hálakönnyeken át rám
11945 10 | megítélni: szerencsém-e vagy szerencsétlenségem?~Úgy harmincéves koromig
11946 8 | akartam átugratni, és oly szerencsétlenül estem le a lóról, hogy mind
11947 9 | Kezdett érdeklődni az új szerep iránt. Hogy van-e annak
11948 9 | tehetség.~- De a dal... Abba a szerepbe nincsen egy fikarcnyi nóta
11949 6 | legalábbis harminc versemben szerepel.~Egy novemberi vasárnap
11950 9 | hogy maga a nehezebbik szerepet is el tudja játszani: a
11951 9 | Nem volt ott semmi külön szerepírás, hanem csak úgy könyvből...
11952 9 | színpadra lép.~- Az az egyetlen szereplő, akitől leginkább félünk,
11953 9 | álljon, hol menjen ki.~A szereplők - életemben nem láttam olyan
11954 9 | Becsületszó... Hogy ez a szereposztás meg nem másul.~Szívesen
11955 8 | hát mindenki a magáét:~Ne szeresse soha senki a másét. ~Ilda
11956 11 | egy hónál fehérebb lélek szeretetével, én csak arra gondolok,
11957 11 | egyek! Boldogtalanul is, szeretetlenül is.~Bizony nem a bölcsesség
11958 11 | zeng az angyalok zenéje, a szeretetnek minden muzsikánál szebb
11959 10 | érzések! A hazától távol egy szeretett család vár rám, és a karácsonyest
11960 7 | máig se tudom - engem szeretett-e oly igen? Vagy azt a párizsi
11961 11 | kényszerítsék őt, mert nem szeretheti.~De a fiatalember csak nevetett
11962 1 | aggódva kérdeztem:~- Nem szeretitek egymást?~- Dehogynem.~-
11963 10 | Csak rokon. De azért úgy szeretjük, mintha az is miénk volna.~
11964 9 | nagymama a rókamálas mentéjében szeretné magát lefestetni.~- Lehet
11965 3 | anyás feleséget venni nem szeretnek a fiatalemberek.~Nehéz volt
11966 4 | láthassalak. Mindennap szeretnélek látni, minden órában. Minden
11967 9 | szemérmesen mosolyog:~- Festeni szeretnének látni...~- Pusztuljatok
11968 10 | Lehetetlen is volt meg nem szeretnie! És talán ugyanitt ült Lüpen,
11969 7 | Ida!...~- Tudom: a régi szeretőd... Minden férfinak van...
11970 9 | édeske, a Bandika elhozza.~Szeretőn pillantott a lálészájú,
11971 10 | fekete reménytelenségben is szerettük egymást végtelenül!~Másfél
11972 3 | irtóztató! Elválni attól, akit szeretünk... És a sír, a hideg sír!...~
11973 9 | utánra hagyta, hogy addig szerez alkalmasat.~No, az ebéd
11974 11 | sem az nem csatlakozhatik.~Szerintem csak a gyermekek sorsának
11975 8(*)| története után a tizediké. - A szerk.~
11976 11 | fiús apák szinte örömmel szerkesztik össze a fiaik házasságát.
11977 10 | arcot és akkora habverő szerszámot, amekkorát tartott a kezében.
11978 4 | összeírja vagy ahogy ők mondják: szerves egésszé kögítse.~A nap mérges-tüzesen
11979 7 | különbséget. És Ida maga szervírozta nekem. Mily graciőz, mily
11980 7 | Mehemednek a boltjába.~- Szerzek egy jó férjet az Idának -
11981 9 | Fideliójából való vagy más régi szerzemény - bizony ma sem vagyok olyan
11982 9 | ügyeltem arra, hogy kinek a szerzeményét játssza - minden gondolatom
11983 6 | bolt előtt. De a karmelita szerzetes nem esküszik lelkét megtagadóbban
11984 1 | asztalra illő tokaji máslást szerzett valahonnan. A vacsora is
11985 6 | egész életén át, de se a szerző nevét nem tudja, sem a címet.
11986 1 | asztalt, mert benne vannak a szerződések, cselédkönyvek, egyéb megtartani
11987 4 | arra való cérnám. Ez egy szétfejtett selyemrongyból való. Csak
11988 9 | gondoljon a hatásra: mikor a víz szétloccsan!~S magamban gondoltam: Sekszpírnek
11989 9 | Csak éppen a tokja sáros.~Szétnyitottam, és hozzátámasztottam az
11990 4 | napernyőnek?~Körülötte a juhok szétoszladozva legeltek. Bééé-beee hallatszott
11991 9 | emberen!~Mindjárt az első szétpillantáson megállt rajtam a szeme,
11992 9 | hajtotta a fejét a mellemre.~Szétpillantok: nem látnak-e meg bennünket?
11993 9 | kibontakozott a karomból. Szétpillantott:~- Jaj - susogta ijedten -,
11994 3 | hamarabb?~A cigányasszony újra szétrakja a kártyáit. Új krajcárokat
11995 9 | Pusztuljatok innen!~A gyerekek szétrebbentek.~Csak a Bandi maradt ott.
11996 11 | kopogott a folyosón. És mink szétrebbentünk, mintha bűnt követtünk volna
11997 7 | az iratok kifordulnak, szétszóródnak. Többnyire levél, mindenféle
11998 9 | fogas oroszlán kellene, hogy széttépje.~- Mér nem hoztál friss
11999 1 | elszenesedett papiroslapokat is szétvertem. Mindenre gondoltam.~De
12000 9 | a vak pillái még inkább szétvonultak. Két homályos szemet láttam,
12001 7 | reám. Aztán hogy az anyja a szévri tányéraimat lornyettezte,
12002 10 | helyett is kis angol pipát szí. Szinte furcsa, mikor a
12003 10 | szegények házában halt meg, Szidniben. Ó... Vigasztaljon!~A hír
12004 9 | de egyiket se találta el. Szidta Szilágyit. Én nem lőttem
12005 Inc | mintha az valami virágos sziget volna, s ők mintha elvesztették
12006 10 | és Lüpen úrral a Rousseau szigetén, még októberben. Csak a
12007 10 | szabadkozott. Én azonban szigorúan védtem a bírói méltóságot.~-
12008 9 | leold egy keskeny, zsíros szíjat. Körülpillant a kunyhó belsejében.
12009 2 | Míg ott válogatott a szíjban, dobogó szívvel fontolgattam
12010 9 | elbeszélő ötvenévesnek látszó, szikár ember. Valójában több. A
12011 8 | oroszlán, amint előleppen a sziklák árnyékából. Hát az emberi
12012 9 | összevissza, árkon-bokron, sziklán, bozóton át. Barangoltunk
12013 9 | szemem előtt, mint valami kék szikra. Sose láttam akkora szitakötőt.
12014 9 | tűzijátékosok forgó napjaként szikrázik bennem mindenféle mentő
12015 9 | helyezkedtem. S kiáltani akartam a Szilágyikának valamit, valami semmiséget.
12016 9 | egyházi átkot is kimondja Szilágyira.~A halhatatlan őznek színét
12017 9 | fotográfiám.~A falu végén Szilágyival találkoztunk. Egy parasztház
12018 9 | néhány szőlőtőke, almafa, szilvafa. A kert végén istálló, jégverem,
12019 4 | körül. Rossz garádú kert. Szilvafák és egy cseresnyefa benne.
12020 11 | benneteket az esküvőmre: Szilveszter napján lesz. Itt fogunk
12021 7 | parfümt érzek rajtad? - mondja szimatolva. - Ez pacsuli...~Mindjárt
12022 10 | Bétóven nem írt olyan szimfóniákat, mint amilyenek a szívemben
12023 7 | hangja is.~És forró kezének szimpátiás nyomását éreztem.~Aztán
12024 10 | vőlegény. Egyszerre nagy szimpátiát éreztem egész Olaszország
12025 3 | nyavalyájának mindig ez az első szimptómája: rezgések a szív gyökerén.)~
12026 8 | Ildának is bólintott. - A színed jó. A szemed már nem olyan
12027 9 | mindenféle sárga és vöröses színekből, amelyekből a testszínt
12028 7 | telik belé, s visszatér a színem.~De a mama is olyan volt,
12029 9 | Csupán az arca volt valamivel színesebb: mint a ma nyílt rózsa,
12030 8 | már, hogy miért olvas oly színesen és folyékonyan.~A leány
12031 2 | gyanú fölébredt benne, hogy színeskedő vagyok. Kihallgatott titkon,
12032 1 | primadonna, és a fényképét a színész-igazgató kirakta a többi donnáéval
12033 9 | színes világában élhetik!~- A színészeket gondolja? Azok a legboldogtalanabb
12034 7 | Ezen egy hét alatt akár színésznők is járhatnak hozzád. Azazhogy
12035 11 | méternyi magasságú a föld színétől. Csak kilépett. Futott hozzám.~-
12036 9 | emleget. Mit akarnak ezek a színfalakkal?~A pap meglátja a puskámat.~-
12037 9 | fokozatosan, mint a görög színházakban.~- Hát persze, persze.~A
12038 9 | Én csak kétszer voltam színházban - mondotta álmodozva. -
12039 9 | emlékezés pohara már itt színig teljes - hátha ott kiesik
12040 9 | kérdezett nő. Nem sokkal a színjáték után titkon és engedelem
12041 9 | leányoknak ezen az igazi színjátékán, amilyet színpadon Pesten
12042 9 | Hangosan persze csak a színjátékról beszélgetünk. De gerlebúgás
12043 8 | egy lelket, aki nem olyan színjátszó, mint más nők.~A szemét
12044 9 | vízfestékhez voltam szokva. Nem színleheletek kellenek a vászonra, hanem
12045 10 | Leveszem róla a szememet, és színlelt egykedvűséggel sétálok tovább
12046 9 | leves az asztalon.~Én persze színleltem, hogy sejtelmem sincs az
|