10-arcke | arcna-belee | belef-boszu | botan-delne | delta-elfor | elfuj-enyel | enyem-felel | felem-fordu | foren-gyong | gyony-helye | helyr-inseg | inspi-kapos | kapoz-kezun | kezze-korul | koszo-latva | latya-lovon | lovun-megje | megjo-mezes | mezok-nezte | nezun-olaja | olajf-pipar | pipas-retre | rette-sutot | sugal-szinl | szinm-tas | taska-trefa | trefo-valta | valth-viszo | vitez-zuzod
bold = Main text
Part grey = Comment text
12047 9 | akárhova beilleszthető a színművekbe.~- Nem - feleltem határozottan. -
12048 9 | szomorkás arccal érdeklődött a színművészet iránt. Gondolom, bosszankodott
12049 2 | feketébbnek látszott minden fekete színnél. A szemöldöke olyan volt,
12050 9 | rossza akkoriban volt a színpadok gyönyörűsége. Nem éppen
12051 9 | mondottam végre -, hát ne a színpadot emeljük, hanem a nézőteret.
12052 9 | mindenütt azt emlegették, ha színpadról beszéltek.~- Hát ki játszik
12053 9 | ütközik:~- De hiszen ha nyílt színpadunk lesz, s a színpad emelvény,
12054 10 | az asztalomhoz, mintha a színpróbák iránt érdeklődne.~Rámmosolygott:~-
12055 9 | kellenek a vászonra, hanem színsár - mentül vastagabban!~S
12056 9 | nem láttam olyan vegyes színtársulatot! A bíró maga vállalkozott
12057 1 | hangon.~- Nincs - felelte színtelenül.~- Akkor kint esett ki a
12058 9 | magasra emelinti.~A másik szintígy: bottal, pipával.~Röstelkedve
12059 9 | ha barátja. No, vége a színügyi miniszterségnek!~S hátha
12060 6 | szemem előtt egyszerre kék színűvé változik a világ. Nézem
12061 7 | nem láttam emberen olyan színváltozást: mintha a márványszobrát
12062 10 | percre. Behunyom a szemem, és szipogatom, mint valami mennyei illatot.~
12063 9 | nyílt rózsa, amelynek a szirmain még ott a bimbói piros leheletű
12064 4 | lódul. Hozza a pipát. A szita a kerti asztalon áll. Tömöm.
12065 9 | nagyobb, se nem kisebb. Szitakötők cikáznak fölötte. A színén
12066 9 | szikra. Sose láttam akkora szitakötőt. Egyszerre leült előttem
12067 7 | és hosszú szárú csibukból szítta a latakiát. Az is megszokta
12068 4 | sodortam, és megkínáltam vele a szittyámat is.~- Messze van az a major?~-
12069 2 | sajnált forintokat kiadni szivarért. Hát olyankor a délutáni
12070 2 | érkezett, már rágyújtott a maga szivarjára, mikorra én megtértem, és
12071 Inc | vaksötétség borította el. Csak a szivarok tüze vöröslött tizenkét
12072 8 | Gyújtót is gyújtott, és a szivaromhoz tartotta. Akkor láttam,
12073 Inc | tányérokat is elhordták, csak szivarozgatva üldögéltek. Ki teát ivott,
12074 8 | Már tíz napja, hogy nem szivaroztam.~Készségesen mozdult. Gyújtót
12075 8 | elbájolt.~- Nem adná ide a szivartárcámat? - mondottam. - A füst nem
12076 9 | előtte! Mekkorát!~Ezekből a szivárványszínes szép gondolatokból szinte
12077 6 | hogy a gyönge izmú, fiatal szívben nagy erővel forrant fel
12078 9 | s nézegettem előre. Nagy szívdobbanással fedeztem fel Ilkát meg az
12079 6 | lépcsőház, s én emelkedő szívdobogás daráltam magamban:~Szokatlan
12080 10 | szemmel. Szinte hallom a szívecskéjének a dobogását.~S ahogy olyan
12081 1 | Az, hogy én vagyok-e a szívedben az első?~- Hát persze, hogy
12082 7 | gondol reá, keresi.~Az emberi szívek éppúgy egymás körül forognak,
12083 8 | zongorán, az vagyok én a női szíveken - szokta mondani.~Belépett.
12084 10 | kegyetlen játékot űztek a szívemmel. De csak maradjon állhatatos.
12085 6 | bizsergés vonult végig a szívemtől a sarkamig.~A leány kilép.
12086 11 | lánya.~- De azt is a nőnek a szívére bízta az Isten, mikor lebocsátotta
12087 8 | fürdőbe járt. Remek úszó volt. Szívesebben maradt el a bálról, mint
12088 8 | gondoltam, neked cselekszik szívességet, hogy...~- Nekem?~- Azt
12089 9 | tessen leülni.~Ezzel a szívességgel a pap végképp elrontotta
12090 7 | határig, és valamiképpen szívességükre járt. - Már nem tudom, miképpen...~-
12091 9 | Attól tartottam, hogy valami szívfogás érte, s hogy elájul.~Letérdeltem
12092 8 | áll, és pillant azzal a szívig ható, alázatos, álmatag
12093 11 | Fölveszi a pipáját, és szívja tovább.~- Hát hogy jött
12094 3 | bosszúság! Mármost ezt a kormot szívjam-e reggelig? Pű! Pű!~Kinyitom
12095 1 | feleltem a lábam fájását szívogatva. - Csak aludj tovább. Ne
12096 4 | hold keltét! Micsoda nagy szívszorongások közt nyitottam ki a kertre
12097 9 | rebegte. - Csak míg a szívszorulásom elmúlik. Aztán én is keresek.~
12098 9 | kutyát eresztenek a házba!~Szívtam a fogamat, és a pokol vörös-tüzes
12099 7 | unalmas ember volt. Mindig Szmirnáról beszélt, ahol ifjúságában
12100 Inc | vállú. Csak a szeme élénk.~Szmoking van rajta.~- Tudod, hogy
12101 4 | izent vóna valamit.~És bő szóáradattal magyarázta el, hogy a fia
12102 6 | tenoristát, hogy éppen az én szobácskámmal szemben bérelt lakást, és
12103 6 | örültem, hogy nagy az ablak a szobácskán. Pedig hát jobb lett volna
12104 9 | Pörölsz, ha a nap besüt a szobádba. Itthon a jó ágyban se tudsz
12105 9 | ugyanolyan magas nádtető. Mégis szobaforma, hál’istennek. De átkozottul
12106 10 | szívünk forró dobogása, csak a szobai óra halk-nyugodt ketyegése.~
12107 11 | asszony. Ki se mozdul soha a szobájából.~- Börtönbe a semmirekellőt! -
12108 2 | elmeredt szemmel a könyvesszobájának az ajtajában. Áll, mint
12109 6 | átkozott mókus ott ül a szobájuk ablakában egy ingre vetkezetten,
12110 11 | ajtón fognak kivetni!) A szobák faláról sisakos és mentés
12111 1 | pipatajtékból faragott, bécsi szobaleány. Afféle kacsalábú, hitványka
12112 11 | asszony főzött. Ilona asszony szobaleányféle volt a háznál. Kívülük még
12113 3 | ablak közé szegfűt. A Náni szobaleányt is levittük magunkkal. Az
12114 8 | büszkén emelve állott a szobám közepén.~Már akkor nem néztem
12115 3 | szobát foglalták el. Az én szobámat hátul rendezték be. Földes
12116 3 | De Vikiék átalakították szobának: szőnyeget tettek bele,
12117 10 | ábrázolta fehér batisztruhában, szoborállvány mellett, amint jobb kezére
12118 9 | megsejtett valamit, mert szoborként állt a szoba közepén s a
12119 9 | meg azt mondom: hol az a szobrász, amelyik azt a lágy vonalú
12120 8 | körvonala! Mint a görög szobroké.~A szobába Berta lépett
12121 9 | madzaggal szemben álló, rozsdás szög megértette velem, hogy belülről
12122 2 | csillogó írótoll, a gerenda szögein függő tulipános festésű
12123 11 | hogy vergődött a falhoz szögezett, szegény, kis, fehér denevér?
12124 10 | foglalkozik, hogy a papucsa sarkát szögezi az asztalon.~Rám bámul.
12125 2 | behúzódtam az ebédlőablak szögletébe, és előbontottam a rózsaszínű
12126 7 | látom, hogy az előszoba szögletében két nagy koffer sárgáll.
12127 2 | tette le a könyvet a pudli szögletére, és hosszú, fehér ujjaival
12128 11 | tövistelen, gömbölyű, lapos, szögletes, gerezdes, mindenféle kiktusz-kaktusz,
12129 9 | hogy egy papforma ember szökdel a réten a falu felől. Mögötte
12130 9 | hosszan elnyúlt testtel szökdeltek az útból félre. A sásos
12131 9 | Az is másfél métereseket szökell a zsombékokon.~Bosszankodva
12132 10 | tavaszon egyszerre nagyot szökken a fizetése.~Boldogan néztem
12133 11 | Hát még mikor az erdőre szöktünk ki, és eltévedtünk. Hát
12134 2 | szemem. Ki tudja, micsoda szörnyetegek laknak a sötétségben, a
12135 11 | Még az is hallgatva és szörnyülködve bámul rám komoly, okos,
12136 7 | opálgyűrűjét.~- Decemberben! - szörnyűködtem. - Hiszen ez száz esztendő!~
12137 4 | volt nála, és a kötényében szösz. Nézett rám szerelmes szemmel.~-
12138 9 | előrölte a pap, s lement a szöszékről, hogy misére öltözzön.~Kis
12139 2 | derágább pipája nem lesz a szógabírónak se.~Kiválasztotta nagy nehezen.
12140 4 | tudni. Tizennyóc esztendeje szógálok nála egy krajcár nélkül.
12141 9 | nézett reám.~No, akkor hát szóhoz jutottam:~- Jó napot, kisasszonyka! -
12142 8 | se én. Aztán vannak olyan szokásai, amiket nem szeretek benne.
12143 11 | emberiséget.~Egy különös szokásáról is kell szólanom. Igen csókos
12144 3 | pincsijétől, a pincsi egy rossz szokásától semmiképpen nem bírt megválni.
12145 6 | olyanforma korú, mint én. Szőkésbarna hajában türkizszín, kék
12146 9 | Eh, fiatalembernek szoknia kell mindenhez! Nekem nem
12147 4 | az a fakó-szép, rózsaszín szoknyácska, mindig méltóságos járás,
12148 8 | fehér batisztba és lenge szoknyácskába, de a cipője formás volt,
12149 11 | ruhácskában járt, s térdig érő szoknyácskában. A fejét fiúsan nyírták.
12150 6 | tárva volt, és én egy kék szoknyácskát láttam, és topánkát. Csak
12151 2 | voltam aztán fiatal koromban szoknyafutó bolond, mint más fiatalemberek;
12152 6 | felém volt fordulva: csak a szoknyáját és a lábát láttam. Egy nagy
12153 9 | öltöttek a fűzlevélszín szoknyájuk fölé. Marcsán vajszín blúz
12154 1 | naplómba! S különösen a szoknyák iránt való érdeklődéseimet!
12155 1 | Megkérdezte volna az anyánkat: szoktam-e? Anyánk csodálkozott volna
12156 9 | hát faluhelyen csak így szoktuk. Ezt Ilka sütötte.~Megértettem,
12157 10 | vonalzószereit.~És dolgoztunk, mint szoktunk.~Én olykor vizsgálódva szemlélgettem.~...
12158 9 | nedvű vízfestékhez voltam szokva. Nem színleheletek kellenek
12159 4 | Hét hónapot ült.~- Beee! - szólamlott meg vastagon egy vén birka
12160 9 | hallunk. Mintha ezernyi citera szólana! Ugye, nagymamuka?~Az agg
12161 11 | különös szokásáról is kell szólanom. Igen csókos leányka volt.
12162 10 | hazatért. Most háza és szőleje van Budán. Ő maga azonban
12163 10 | teremtett bennünket, az isten szolgái rideg kézzel tartottak széjjel
12164 9 | szomszéd faluba küldte át a szolgáját, a kollégájához.~A szolga -
12165 9 | magam volnék Izsák János, szolgálatjára - feleli.~S valami áporodott,
12166 8 | magam mögé vetem a katonai szolgálatot, és szabad ember leszek,
12167 Inc | nőket, mint azok, akik a szolgálatukba szegődtek. Mármost az is
12168 10 | templomban láttam. Mivel szolgálhatok?~- Hát, kedves tanító uram,
12169 2 | a sót vagy a kávét, vagy szolgálta elő valamelyik fiókból a
12170 11 | nagyot. De nem bízom se szolgámra, se kertészre, hogy gondoskodjék
12171 9 | társalogtak, amihez nem szólhattam. Vidéki szokás. Hogy valami
12172 10 | Szinte furcsa, mikor a nevén szólítják:~- Kovács Imrus.~- Hát te
12173 8 | hittem volna rólad!~Magához szólította a kutyát, és levette a füléről
12174 6 | volna felelni, de azok nem szólítottak.~Elnehezült szívvel ballagtam
12175 8 | elment, hogy egyszer se szólítottam szünetelésre. Pihenjen kissé
12176 4 | Legalább most utoljára szólíts a nevemen!~- Nem tudom.
12177 1 | szakadozna a lelke.~- De hát szólj, az isten áldjon meg! Ki
12178 8 | szegénykét! Maga meg nem szólna, Ilda!...~S árnyékra igazította
12179 4 | pirregett a hegy alján, a szőlőben.~- Hallja - mondotta -,
12180 9 | tudja, melyik úton jön: szőlőkön, mezőkön át, vagy éppen
12181 11 | magyarázta, hogy a tíz hold új szőlőnek magasabb az adója, mint
12182 9 | megbízottja, hogy gyűjtsön hadat. Szólongatja is az embereket, hogy csapjanak
12183 10 | ha arra gondolok, hogy szombathoz egy hétre el kell utaznom,
12184 3 | negyedik nap reggelén - szombati napon - a Szabadyban reggelizek.
12185 11 | csak jöttem. Jöttem étlen, szomjan, csontomig fázlódva. Jöttem.~
12186 4 | hogy mért mondtam magamat szomjasnak!~- De örvendezzetek, egek! -
12187 4 | Vizet kérek tőle.~S valóban szomjaztam is. A nagy forróságban fű,
12188 4 | A jó istentől - felelte szomorkán mosolyogva. - Szedtem a
12189 4 | korona.~S amíg egymásra szomorkodó szemmel méláztunk ottan,
12190 9 | úgy hatott, mint valami szomorú-szép ázsiai melódia, amely még
12191 4 | hosszasan együtt töltöttük. Szomorúak voltunk persze mind a ketten.
12192 8 | se lovunk.~És erre még szomorúbbá vált. Fölvette a könyvet.~
12193 10 | csüggedt fejjel, mint a szomorúfűzfa, még a homlokára hajló,
12194 4 | bogár? Tűrj! Tűrj! Csupa szomorúság az élet! Tűrj! Tűrj!~Az
12195 10 | nekem az életem legnagyobb szomorúságát!~Tapsoltak.~- Milyen igaz
12196 9 | mosolyogja:~- Hiszen ez szomszédja a szülőfalumnak.~- Milyen
12197 7 | csak a gally más, de az is szomszédos.~- Ne búsuljatok - mondom
12198 9 | Azaz csak dőltem volna. A szomszédunkba éppen azokban a napokban
12199 7 | nem tudtam volna, hogy egy szőnyegárusnak a házában vagyok, azt gondoltam
12200 7 | hogy én is nézzem meg az ő szőnyegeiket. Mikor elmentek, akkor láttam,
12201 7 | másnap eljött az anyjával.~A szőnyegeket nemigen nézte, de annál
12202 8 | jobbra fordultam, a fali szőnyegemet kellett néznem. De azon
12203 8 | fordultam, és a tekintetem a szőnyegen állt meg. A vicsorgó oroszlán,
12204 9 | árnyékok a kaszáló zöld szőnyegén. Apró, kék pillék, amint
12205 7 | csak be lehet zárni azt a szőnyegesboltot, és hát Idával meglakhatunk
12206 2 | tartson. Aprókat harapva? Szopogatva? Vagy két részre osztva,
12207 9 | csillogó szemüveg. Vörhelyes szőr még az orrán és fülén is.~
12208 6 | szentül, hogy többé nem szórakozok el. Tanultam is aznap, mint
12209 8 | annyira. Az olvasása is szórakozottabb volt, mint máskor. Egyébiránt
12210 3 | akkor meg éppen szívesen szórakoztam a szemlélesén. Cigarettára
12211 8 | mindenképpen azon, hogy szórakoztasson.~- Hagyd abba, Berta - mondogatta
12212 4 | szeme a ráhajló, fekete szőrfürtök alól.~- Csitt - korholta
12213 10 | is dicsérgetett:~- Derék, szorgalmas fiatalember! Kitűnően érzi
12214 8 | át, reggeltől estig ott szorgalmaskodott szegény az ágyam mellett.
12215 11 | szava enyhébbre fordult. Szorgalomról, vagy miről beszélt. Én
12216 9 | jöttünk.~A leányok már akkor szorgos figyelemmel hajladoztak,
12217 8 | kivonta a kezemből. Leült, és szorgosan forgatott a könyvében.~-
12218 10 | kihajol, és némán kezet szorít velem, aztán az ablak megint
12219 7 | a lelkét is bele akarná szorítani:~- Ilyen az élet - mondotta
12220 9 | vizsgálatokon, s minduntalan szorítanom a halántékomat, hogy Ilkára
12221 10 | bűvös gödröcskék. A keze szorítását még éjjel is éreztem.~Az
12222 10 | épp hogy még egyszer kezet szoríthassak magával. Még egyszer, és
12223 8 | Örülök, hogy végre kezet szoríthatok magával.~Elpirultan tette
12224 9 | gondolatban újra a szívemre szoríthattam a kezét.~S a levél elment.~
12225 9 | is benne van, hogy ahol szorítják az apostolt, a Szentlélek
12226 11 | éreztem a mellemben, valami szorító fájdalmat.~Vajon ott lesz-e
12227 9 | valamit megígérek...~S kezet szorítottunk.~Milyen bájos volt! Milyen
12228 4 | És engedte, hogy hosszan szorítsam a kezét. És néztünk egymásra
12229 8 | finomabb emberfajnak a közénk szóródott maradványai?~Csak azt a
12230 10 | és mind a két tenyerembe szorongatva gyakoroltam a Zsorzset szónak
12231 9 | arról már két őzre való szőrt is, a szarvát is megcsorbították,
12232 3 | tükrét is mintha csillaggal szórta volna be valami tündérkéz.
12233 9 | az országúton egy kopott szőrű, farkatlan és csupa csont,
12234 9 | egyre hátrább és hátrább szorul a kedves, kék szem. Valahányszor
12235 1 | baj az? Hiszen nem vagy te szótalan természetű ember.~Elmosolyodott,
12236 10 | latinnal. Én Vergiliust is szótár nélkül olvasom, pedig mindössze
12237 9 | írhatja meg a leányszem szótárát? Hol az a poéta, aki annyi
12238 10 | sokba kerültek. Pláne, egy szótárt is kellett vennem. Épp az
12239 8 | Karthauzinak holdsugarakból szőtt történeteiben.~S hogy elandalodva
12240 9 | valami rossz matériából szőtték: vörhenyesre fakult.~De
12241 7 | Tudnak ezek angolul is.~- Szpik ju inglis? - kiáltok rájuk
12242 10 | Miért sajnos?~- Semmi szükségem rájuk. Nem leszek én tanár.
12243 7 | héten már magam éreztem szükségesnek, hogy elmondjam a dolgaimat.
12244 6 | Akkor mindjárt az év elején szükségét éreztem, hogy egy fiúnak
12245 9 | paptól kér pénzt, nem a szüleitől.~- Már nincsenek igazi apák! -
12246 4 | asszonytól. Szegény asszony... Szülésben halt meg.~Gondolkodva nézett
12247 8 | mulatságokon velem táncoltatták, a születése napján virágot kellett neki
12248 7 | örmény volt az, de már pesti születésű ember. A boltjában piros
12249 9 | hangja deszkarecsegés között születne, kegyetlen keményen vezette
12250 8 | mosolygott:~- A nők szenvedésre születtek - mondotta kitérőn. - Anyám
12251 9 | Hiszen ez szomszédja a szülőfalumnak.~- Milyen hely?~- Jártam
12252 11 | változtat. Kik magának a szülői?~Elmondtam neki, ki vagyok,
12253 4 | professzorom már májusban beszélt a szülőimmel, hogy küldjenek el nyárra
12254 11 | erőltették. Mert hiszen ha leány szülőit menti meg valami nyomorúságtól,
12255 2 | testvéreitől, családi fészektől, szülővárostól, játszópajtásoktól. S másnap,
12256 10 | mindössze egy költői bús levelet szült. Megírtam Zsorzsetnek, hogy
12257 9 | kertjüket - mondottam egy szünetben. - Érdekel, hogy hogyan
12258 8 | hogy egyszer se szólítottam szünetelésre. Pihenjen kissé a fejezetek
12259 8 | sütötte. S hogy egy percre szüneteltem, megszólalt félénken:~-
12260 6 | nekik csütörtökön volt a szünetük, nekünk szerdán és szombaton
12261 9 | a bajusza is. A haja még szürkébb, s kuszált, mint az ócska
12262 4 | bácsi.~S ő maga megint fut a szürkéjéhez. A kocsis ületen fogja,
12263 9 | festékkel festik, hanem szürkével. Ma sem értem, hogyan látszik
12264 9 | tudom.~Ötvenéves-forma, szürkült-szőke ember. A szemén csaknem
12265 10 | ürü hagymás lében, s végül szuflé. A másik leány tálalt, a
12266 1 | süt jól, meg holmi francia szuflékat.~- De hát csak vacsorázol
12267 9 | nadrág bő volt, a kabát oly szűk, hogy be se lehetett gombolni,
12268 4 | vitorlavászonból való, olcsó és szűkös. Lehet különben, hogy jó
12269 7 | leány szép, akárcsak egy szultán fantáziájában termett volna.
12270 4 | azazhogy csak a bátyám szundít. Én csak kábuldozok, mint
12271 4 | virágos szoknyában!~Ebéd után szundítunk egyet - mint afféle hajnali
12272 9 | A békák lármája nemhogy szűnt volna, hanem még erősödött.
12273 9 | életnek éktelen békalármája és szúnyogoknak szemtelen zöngicsélése.~
12274 4 | járatom, a legelőn át: nem szúr szemet az öregeknek, ha
12275 4 | füves hancsokon ültem. Ő a szűrén hevert, s a fejét fél könyékre
12276 1 | báránykámmá vált.~Mégis szurkoltam, hogy egyszer csak rólam
12277 4 | szűrön, s felhajtotta a szűrnek a gallérját. Egy csomó friss
12278 9 | Csak a Finum Rózsi, mint...~Szúró érintés a derekamon. Mintha
12279 10 | hogy még ma kiteszik a szűrömet a gyárból!~És a zenélőórám
12280 9 | érdeklődést keltett.~Egy szűrös, vén ember fölkelt a padból,
12281 11 | Megrándult, mintha szíven szúrtam volna.~- Ne mondd azt, Kelen!
12282 4 | Koszorúba tekert hajfonatában egy csokor búzavirág. Jön,
12283 10 | ötlött eszembe, hátha egy táblácska csokoládét is elfogadna
12284 4 | haladt a mező sárga és zöld tábláin át, mint valami siető fekete
12285 9 | éjjel, s az ablak felső tábláit nyitva hagyták.~- Sebaj -
12286 4 | megjelent a legelő zöld tábláján a királykisasszony. S ahogy
12287 4 | se kellett ragasztanom a táblámra: mindenféle levelet tudok.~
12288 4 | húszan arattak egy nagy táblán. Ma se tudom: búza volt-e
12289 10 | csokoládét eszik - bármekkora táblát teszek az asztalra, másnapra
12290 9 | olyan fejjel, mint én, a tábori nyoszolyájukra.~Egész éjjel
12291 2 | bolt. De hazudni - csak a tagadás hazugságát ismeri a gyermek.
12292 7 | Nem én.~- A macska hiába tagadja, hogy megette a tejfelt:
12293 4 | se vallott. A tettet nem tagadta, de az okot nem mondta meg.
12294 4 | magasabb volt arra, a világ tágasabb.~Cigarettát sodortam, és
12295 5 | hogy amit kimond, abból nem tágít.~- Tehát huszonharmadikán -
12296 8 | visel. A postaigazgatóság tagja.~Látszik rajta, hogy ő se
12297 2 | megsemmisülten, mintha taglóval ütöttek volna fejbe. Körülöttem
12298 4 | gyakrabban...~Jön!~Jön!!~Minden tagom reszket.~Ő-e, vagy más?~
12299 3 | bezárt ablakú, meleg szobában táguldozott, és föl-fölemelgette az
12300 10 | csecsemő. Az is fekete szemű.~- Táguljatok, kölykek!~Azt se tudom,
12301 3 | fordul.~Néz. A szeme karikára tágult. Néz még hosszabban, mint
12302 4 | enyémmel.~S a szeme el van tágulva, mintha azt kérdezte volna:
12303 11 | tornyában volt. Nekünk a tájára se volt szabad mennünk.~
12304 9 | akart volna a szép zöld tájba lebocsátani a magasból,
12305 7 | reám, mintha holdvilágos tájkép volnék.~- Nincs magának
12306 9 | Megnyugtattam, hogy én csak a tájképeket festem pénzért: arcképet
12307 7 | nézte a képeimet, s egy tájképre azt tanácsolta, hogy akasszam
12308 10 | ember volt, afféle nagy tajtékpipájú szolgabíró. És hát abból
12309 9 | vett ötven krajcáron egy tajtékpipát, ő meg vett egy összehajtogatható
12310 7 | reám.~Nem sokkal rá egy takarékpénztár megbízásából Zalába kellett
12311 1 | Juli négy koronát tett be a takarékpénztárba. Mármost azon aggódik, hogy
12312 7 | licitálták, és sokkal tartozott a takarékpénztárnak.~Keszthely mellett mentem
12313 10 | összeismerkedtetett bennünket:~- Márta, a takarékpénztáros úr leánya. Ez meg a bátyja,
12314 9 | Ebben benne van Minden. Takarítás, Világítás, minden, még
12315 1 | Aztán kint maradt a fénykép. Takarításkor a könyvek közé keveredett.
12316 1 | kaphattam időt egy-egy kis takarításra.~Már akkor annyira vigyáztam,
12317 4 | a tájat újra álomhomály takarja el.~Végre mintha valami
12318 9 | tetszik tudni, a káka nem takarmány. Én meg, tetszik tudni,
12319 9 | nyelvem, hogy rászólok: Takarodjon innen! De eszembe ötlött,
12320 11 | megpofozott. Félve pislogtam rá a takaróm alól, hogy mikor emeli rám
12321 9 | másnak is jó. De milyen takaros pej a lova! Sáros ugyan
12322 11 | környezték, szinte el is takarták. Örökös volt ott az árnyék
12323 9 | az arcát a két tenyerébe takarva kacagott. Rám-rám pillantott,
12324 7 | minden dolgos kéz gazdagságot talál! Úr az bizonyára, s jobb
12325 10 | mulattunk.~Elena különösen találékony volt aznap a büntetések
12326 9 | akartam én minden erőmmel és találékonyságommal megfesteni.~Próbáltam a
12327 2 | Tapogatok ide-oda: hol találhatnék valami alkalmas fadarabot
12328 9 | Két szem, két millió! Hol találhatni gazdagabb leányt!?~S következett
12329 8 | klematiszokat és rózsákat.~Találhatok-e kedvesebb, ideálisabb lelket
12330 9 | hamisnak gyanít, éppen bennem találjon egy új bizonyítékot? Hogyan
12331 9 | borulhat mindjárt a harmadik találkozásban a nyakadba. Nem többre becsülöd-e
12332 11 | szóltam akkor a délelőtti találkozásomról. Nem búsítom most, gondoltam.
12333 9 | gondolhattam, hogy esti találkozásra kérjem. Nekem se volt kedvem
12334 6 | hétig lestem ezt a szent találkozást, s íme, vége! Vége! Vége!!!~- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -~
12335 11 | az élet. De irtóztam is a találkozástól. Hogy nézne rám? A szemembe
12336 11 | el.~Engem úgy megzavart a találkozásunk, hogy a jótevőm előtt csak
12337 11 | holdújuláskor, akkor nem találkozhattunk. De olyankor is előre értesített.
12338 11 | könyvet itthagyom. Este nem találkozhatunk?~- Hogyan gondolod? Én most
12339 9 | rám meredő emberi szemmel találkozik a tekintetem.~A Bolond Imre
12340 9 | rázta a fejét:~- Ritkán találkoznak vele. S azok olyan puskások... (
12341 7 | megismernénk-e egymást, ha az utcán találkoznánk?~Hatéves volt, mikor elváltunk,
12342 11 | mondotta. - Esténkint nem lehet találkoznunk. Mit gondolsz, ha ez a cselédség
12343 11 | akkor eszmélkedtem: hogyan találkozok én ezentúl délutánonként
12344 3 | fáradalmait. Persze hogy bérlője találkozott, szívesen vámolgatta tovább
12345 6 | csak ismerőse, s véletlenül találkoztak? - vigasztalgattam magamat.~
12346 4 | Laci.~- Kiküldtük eléd. Nem találkoztál vele?~- Ahon gyün a! - mondotta
12347 4 | Délben már nyugtalan voltam. Találkozunk-e ma? Bejön-e holnap? Hiszen
12348 6 | mint Arkhimédész a fizikai találmányait. Szinte futni szerettem
12349 10 | nem lehet drága... Ha ott találná Zsorzset a vizespoharában...~
12350 9 | gondolkodással föl lehetett volna találni a repülő kalucsnit is. Csak
12351 11 | keresnie kell egymást. Meg kell találnia egymást, különben örökre
12352 10 | végül szuflé. A másik leány tálalt, a tizennégy éves, meg egy
12353 11 | őket mostohájuk, és hogyan találtak az erdőn élelmet, szamócát,
12354 1 | eszembe jut a kulcs. Csak nem találták talán meg? Hátha begurult
12355 8 | feleltem. - Igazán jó olvasót találtál. Talán délelőttönkint is
12356 9 | és szín, vonal és vonal, talán-talán színes fényképezéssel lehetne...~-
12357 1 | Megint néhány perc múlva a tálas szekrény alá, jól be a falig.
12358 7 | mosolyogva hozta a párolgó tálat.~- Mán egy órája lesik a
12359 9 | engem ültettek.~Az egyik tálból hideg vaddisznóhús került
12360 9 | berakja hátul a holmimat a taligába.~Én meg tűnődve nézem, hogy
12361 9 | juhásznak.~S kivettem a taligában maradt egyetlen táskámat.
12362 9 | lihegve kikászálódtam a taligából, és káprázó szemmel tapogattam
12363 9 | rohanvást rohan velem az ördög taligája. Rohan olyan zökögősen,
12364 9 | is megmondta volna, hogy taligán kell rajta járnom, és hogy
12365 9 | nem tette föl a gyékényt a taligára. Megajánlotta, hogy egynehány
12366 9 | gebe vonszol előttünk egy taligát. A taliga meg van rakva,
12367 9 | valóban bajos is lett volna a taligával haladni. Még csak gyalogút
12368 10 | francia nyelvet; megszólítom a taljánt:~- Csak hárman dolgozunk
12369 9 | egy lapos, nagy tál, másik tállal leborítottan, meg egy másik
12370 10 | öt bátyámat. Nekem minden tálnak az utolsó maradékocskája
12371 9 | leánytársaságtól elmarasztalnom Ilkát feltűnés nélkül. Epret
12372 10 | ember. Komor még a cipője talpa is.~Nem, nem! Képtelen butaság
12373 9 | ez a ló?~- Mer cudar, a tályog essen bele! Nem mozdul ez,
12374 8 | így egy minutányi szünet támadt, ismét reá fordult a figyelmem.~
12375 3 | fölkelhetett, s az én karom volt a támasza, mikor már úgy-ahogy járhatott
12376 5 | ügyekben kell a szavára támaszkodnom?... És ha ilyen csekélységekben
12377 9 | hárman. Ilka fél könyékre támaszkodva nézett az útra. Piros volt
12378 9 | Az asztalt is odatettem támasztéknak.~Aztán ágyba. Az ágy rövid
12379 4 | árnyékában. Két könyökre támasztott fejjel nézett a kút irányába.~
12380 9 | hallgatott is, a mutatóujjára támasztotta az arcát, s látszott rajta
12381 4 | s a fejét fél könyékre támasztva nézett rám szomorún. Előtte,
12382 11 | nem fogadok el Ákos úrtól támogatást.~- Akár ide is szállhatsz
12383 10 | beszélgetésünkben.~Lüpen ügyvédekkel tanácskozott. Azok annyiféleképpen fogták
12384 9 | papnál voltam ebéden, és ott tanácskoztuk meg, hogy maga a nehezebbik
12385 11 | mondotta -, míg a tanító úrral tanácskozunk, meglátogathatod Mártát.
12386 9 | megjegyzést ne mondjak.~De hát nem tanácsos. Még ellenem bosszankodik,
12387 4 | volt. Tehette volna. De sok tanakodás után arra gondoltak, hogy
12388 7 | nagyobba.~A szülők tűnődnek, tanakodnak. Beleegyeznek.~- Tehát egy
12389 11 | állomás felé mentem.~S nem tanakodtam tovább. Kértem negyven krajcárt
12390 9 | nagy csokor virága, azon tanakodtunk, hogy leülünk valahova,
12391 9 | Egy tisztelendő úrral is tanálkoztam - mondotta aztán, mikor
12392 2 | lovat, és sehogy meg nem tanálom, a Ponciusát...~Míg ott
12393 9 | városba, a postást az úton tanáltam. Aztán aszongya, hogy ide
12394 5 | megértettem, hogy a rendes tanári sorba iktattak.~Meghívtam
12395 6 | alacsony valami, mint a tanárok hirdetik. Milyen szépen
12396 10 | küldjenek.~- A franciát is értő tanárokat jól fizetik - mondotta. -
12397 9 | Műkedvelőkkel.~- Úgy. Tánc is lesz a végén.~S elmosolyodva
12398 3 | először volna bálban. A tánca azonban - mintha minden
12399 11 | muzsika. Márta karon kap:~- Táncolj hát!~Mit tehettem? Táncoltam
12400 9 | néz, mintha az árnyékának táncolna.~S danolja az előbbi nótát:~
12401 9 | vetette oda a tanító. - Mindig táncolnál, ugye?~- Mindig! - felelte
12402 3 | megszólít, hogy óhajtok-e táncolni. A következő percben már
12403 11 | hogy miként lehetne mielőbb táncolnia. Egy hónapra a temetés után
12404 4 | és házak, utak és hidak táncoló képekként kísértek valameddig.
12405 11 | Táncolj hát!~Mit tehettem? Táncoltam vele.~Kis inges-gatyás,
12406 9 | gondok, öltözködési gondok. Táncoltatni kell az osztálytanácsosok
12407 8 | ültették, a mulatságokon velem táncoltatták, a születése napján virágot
12408 9 | s megjelenik a pálinka. Táncolva közeledett, s egy hajtókára
12409 1 | Fene víg legény volt! Nagy táncos és sarkantyúpengető, primadonnáknak
12410 3 | felkelt, és végigjárta velem a táncot.~Mikor lekísértem a kocsihoz,
12411 11 | találkoztunk mindig csak a tanév végén, és azután mindig
12412 6 | csillagesőként hullottak rám a tanévek végén. Az apák úgy mutogattak
12413 4 | patikus. De leghosszabb ideig tanfelügyelő.~~- Rajtad a sor, Tamás.~-
12414 10 | alkalom! Én megtanítom rá. Ön tanít engem románul, én tanítom
12415 4 | iskolába? De hiszen ott nem tanítanak effélét.~- De. A tanító
12416 10 | egykedvűen. - Hiába hallgatnád a tanításokat.~Csak néztem rá. Éreztem,
12417 11 | Töltse vele a nyarat, és tanítgassa. Csak egy órát reggelenkint;
12418 10 | De azért délutánonként taníthatom magát. Akár mindjárt is
12419 11 | tudományt, amire a falusi iskola tanítja az emberiséget.~Egy különös
12420 9 | hát azt nem mondhattam.~A tanítóban így is féltékenység ébred
12421 11 | hagyatékát holnap átadom a tanítódnak. Nem foglalkozok többet
12422 10 | környékén álló házakon. Melyik a tanítóé?~Tehát az a csengettyűtornyos.~
12423 10 | tanító, a felesége meg a tanítóné.~- Bámul ön, ugye? - kiáltotta
12424 9 | könyvet. A papunk meg a tanítónk eszelte ki. Az iskola javára.
12425 9 | közölne velem:~- A papunk a tanítónkkal... A falu rosszát játszatná
12426 9 | hát hogyan?~- A papunknál, tanítónknál. Hiszen azért kedveznek
12427 9 | a csodás kék szemével a tanítóra, én csak álmélkodtam rá.~
12428 10 | csütörtökig mégis mindig az oláh tanítóról gondolkodtam.~Bemenjek?
12429 11 | hogy ameddig nem bukok, taníttat. Igaz, hogy fenyegetett
12430 11 | volta... azon... amelyben taníttatásom... részesültem... által...~
12431 11 | Nem buktál meg, az a fő. Taníttatlak, ameddig hanyagnak nem látlak.~
12432 11 | Tanulj erősen, ameddig taníttatnak.~Hát tanulni tanultam is
12433 10 | csókoltak néki. Bizonyosan tanítványai voltak.~Lizavéta összeismerkedtetett
12434 9 | De az nem vette föl. A tanítványnak csak nem veszi föl! De engem
12435 9 | tegezi is.~- Tegezem, mert tanítványom volt. Tizenkilenc éves koromban
12436 10 | Azonkívül olvasgass is. Itt a tankönyvek jegyzéke. Vedd meg antikváriusnál
12437 2 | látja. Ahogy jobbra-balra tántorodik nézgelődés közben, rálép
12438 7 | Arra kellett volna még egy tanú, és azt is felkutatta a
12439 10 | csengettyűtoronnyal és egyáltalán a román tanüggyel?~Hétfő volt aznap. És én
12440 9 | estig. Ha belefáradok a tanulásba, csak leteszem a könyvet,
12441 9 | írtunk, hogy ne zavarjunk a tanulásban. De bocsáss meg, már aggódom,
12442 9 | kezembe. S nekidőltem a tanulásnak.~Azaz csak dőltem volna.
12443 10 | júniusban Jénába, hogy ott tanuljam tovább a teológiát. A keresztapámat
12444 6 | A fő az, hogy éljen és tanuljon.~Én főképp annak örültem,
12445 10 | leányra is pillant.~- Hát a tanulmányokkal mennyire vagyunk?~- Gyakorlom
12446 6 | apámnak azt írtam, hogy némely tanulmányomban hátra vagyok. Pedig máskor
12447 2 | Magának olyan sokat kell tanulnia?~- Ez nem tanulókönyv -
12448 9 | nehézsége. Az a tengernyi tanulnivaló! A nagy felelősség a családom
12449 11 | volt a haza.~De az utolsó tanulóóra is elmúlt, a társaim örvendezve
12450 2 | mindjárt ebéd után bevonult a tanulószobájába. De alighogy a leánykák
12451 2 | az édességét.~A bátyám a tanulószobájában ült még. Bizonyára a húsvéti
12452 9 | bajod van. Talán többet is tanulsz, mint kellene! Megerőlteted
12453 3 | sok nyelvismeret. Kit úgy tanultak meg, kit bolyongás közben
12454 7 | van szó. A levelek arról tanúskodnak, hogy a volt birtokos a
12455 7 | hogyan találta meg azt a tanút, és hogy az mennyire kész
12456 4 | kerítésre könyöklő és bepipázó tanyai emberek: a kerékgyártó,
12457 9 | kellett fogadnom.~- No, furcsa tanyát tetszett választani - mondotta
12458 7 | Aztán hogy az anyja a szévri tányéraimat lornyettezte, neki is arra
12459 10 | szereti. Lizavéta, hozz tányérat, kanalat.~- Köszönöm, Liza
12460 10 | nem is egyszínűek: sárga tányérból evett két gyerek is, egy
12461 9 | nevettek.~Ilka visszatért. Egy tányérka lépes mézet tett a tanító
12462 Inc | Helyes! Helyes!~De már a tányérokat is elhordták, csak szivarozgatva
12463 10 | mellett ültem. Ő rakta a tányéromra a jó falatokat. A csirke
12464 9 | néztem Ilkára hosszasan, tapadó nézéssel, mint ahogy a pillangó
12465 4 | Neki azonban nem állt olyan tapadón rajtam a szeme, mint az
12466 4 | nagy, égettcukor színű és tapadós lábú, csupasz hernyók. Még
12467 4 | bajom, de már voltak némi tapasztalataim.~- Negyedórára - mondottam. -
12468 3 | belől értéktelen.~Ilyen tapasztalatok után bizony még a gyönyörű
12469 Inc | beszélgetni mulatság nekünk. Nagy tapasztalatokat hordoz mindenikünk a fejében.
12470 3 | És hát a leány bizonyára tapasztalta már, hogy anyás feleséget
12471 5 | napom volt az. Nem tudom, tapasztaltátok-e, hogy némelyik nap mintha
12472 9 | megláttak volna...~S égő arcára tapasztotta a tenyerét, és mámoros szemmel
12473 4 | mondotta a csók helyére tapasztva a tenyerét.~És szemrehányóan
12474 10 | mondotta. - Van itt egy tapétagyár. Kell olykor nekik holmi
12475 10 | papnak a címét is.~Mentem a tapétagyárba.~Egy öreg rajzoló mellett
12476 7 | amiről nem is tud a világ! Tapétás és selyemkárpitos poklok!~
12477 7 | melyik szobát milyen színű tapétával vonassuk be. Egyszer aztán
12478 1 | aki fél attól, hogy sebre tapint, aggódva kérdeztem:~- Nem
12479 3 | egy szegény leánytársát táplálgatja. Ó, ez ritka jó szív, ez
12480 11 | ez? Talán hiányos volt a táplálkozásod? Vagy talán Shakespeare-t
12481 6 | természetrajzi érdeklődés, hogy mivel táplálkozik.~Azokban a napokban F-betűs
12482 10 | szüntelenül pihézett a hó. Nem táplálkoztam kellően: sárgarépán éltem,
12483 9 | hosszú szárú pipa. A bottal tapogatja a zsombék bizonyosságát,
12484 9 | tapsoltam. Falusi emberek nem tapsolnak. Csak bólintanak, meg azt
12485 9 | hallgat.~A végén csak én tapsoltam. Falusi emberek nem tapsolnak.
12486 10 | A csirke máját, a kakas taraját. Hanem amint feljutottam
12487 9 | sejtelmem sincs az elém tárandó titkokról. A papnak a kutyájával
12488 6 | a kezed érint!~Másnap a tárcámba tettem, s éreztem, hogy
12489 6 | nyugodt-komolyan, mint valami tárgyak mellett. Nekem repes a szívem.
12490 6 | mindjárt nekidőlök a délutáni tárgyaknak. Nagy eltökéléssel duruzsolom
12491 7 | az ügyvéd úr tea mellett tárgyal...~A báróné még inkább elsápad.~-
12492 11 | egy lakatoshoz. Hosszan tárgyalt velük.~Onnan elmentünk a
12493 9 | választották csipkelődésük tárgyának.~Hiába: fel kell öltöznöm.~
12494 6 | kiosztása következett. Öt tárgyból buktam.~Azt már nem lehetett
12495 4 | hogy megkérdezem: mi van a tarisznyácskában? Mert valami lapos is volt
12496 4 | Valami laposat láttam a tarisznyájában.~- Mi van nálad? - mondottam,
12497 1 | mesebeli hősre, aki elővesz a tarisznyájából egy kis szelencét, és felnyitja.
12498 4 | az elszéledező juhokat.~A tarisznyájára pillantottam.~- Talán azt
12499 9 | vadásztáblán avult kürtök, tarisznyák és valami öt vadászpuska.
12500 9 | kerülőféle ember felaggatja a tarisznyánkat, puskánkat a fogasra. Közben
12501 7 | úgy égtem érte, mint a tarjáni szén. Soha nyár hosszabb
12502 2 | boltnak legmagasabb polcán tarkálló cukrosüvegeket: a rózsaszínű
12503 10 | Kedves barátom - mondja a tarkóját vakarva -, nem adhatna egy
12504 11 | A hársfák is virágzásra tarkultak már. Minden zöldellt, virult.
12505 9 | jegenyefás házak között! Itt a tarló. Itt tépte le a pipacsot.
12506 4 | siettem, mint a tolvaj, a tarlókon, a kukoricáson át, nehogy
12507 9 | a faluból kiértünk, egy tarlón kellett áthaladnunk. Afrikai
12508 4 | elvörösödött. Elfordult. Bement a tarlóra, s a lábát óvatosan csúsztatgatva
12509 Inc | utánra ígérkeztem. Hát egy tarokkot...~Senki se mozdul.~Aztán
12510 6 | szemlélésére; az arra lakó társaimat elkísértem az egyetemig.
12511 2 | beszélek a szakácsasszonnyal, a társaimmal, a kutyával. Felbontotta
12512 9 | ismét fölemelte a fejét. A társaimra pillantott. És szinte susogásig
12513 9 | is maradt néhány percre a társalgásunk, mert a többiekre is kellett
12514 Inc | Olvasóterem is.~Csupán a társalgó zöld bőrszékeiben, a vörösrézfényű
12515 Inc | termeken. Végre benéz a társalgóba is.~- Meghalt a világ? Vagy
12516 9 | figyelnem. Azok olyasmiről társalogtak, amihez nem szólhattam.
12517 11 | jelent meg. Egyik-másik társam mintha megalacsonyodott
12518 10 | Pajtásom nincs. Az öreg tisztek társasága nem érdekel. Hát biz én
12519 11 | volt a különös, hogy a nők társaságát mégis jobban kerestem, mint
12520 4 | az egyetlen fiatalember a társaságban, s mint később értesültem,
12521 Inc | Javaslom, hogy alakuljunk társasággá: Karácsonyesti társaság.~-
12522 Inc | kövér öregúr körülnéz a társaságon:~- Érdekes - mondja -, csupa
12523 Inc | folytatta:~- Mármost lehetnek a társaságunkban olyanok, akik még rózsaszínekben
12524 6 | tanultam, nem volt időm a társaséletre. Akkor mindjárt az év elején
12525 11 | házasság nem csupán boldogsági társasvállalat. Szenvedések is vannak az
12526 11 | kevereg egymás körül. És társulást keres.~Mindenkinek megvan
12527 9 | bátyámat is. Valamelyik vidéki társulatnál lehetnek - persze más neveken.”~~
12528 4 | suhogással érkezik meg.~Tárt karokkal rebbenek eléje.
12529 2 | olvasót. De egy erkölcsös tartalmú, buta képeskönyvet is. Gyermekszentek
12530 7 | vagyoni állapotomat is eléje tártam:~- Van egy házikóm a Nagy
12531 4 | Meglepődéssel látom, hogy felém tartanak. Újra leülök a galagonyabokor
12532 2 | És nekem attól is kell tartanom, hogy meglep valaki. Ha
12533 1 | megint parázs volt alám. Nem tarthatom nálam. De hová tegyem?~S
12534 3 | Balaton-vidékiek ma is azt tartják, hogy minek a kút, mikor
12535 10 | még egy meglepő valamit tartogatok önnek, möszjő Kovaksz. Zsül
12536 10 | iskolai bizonyítványaimat tartogatom. S írni akartam neki: mentegetődzni,
12537 11 | lehetne.~Elegyenlítette, ami tartozásom volt a lakatosnál. És rágyújtott.
12538 8 | a székét az ágyamtól.~A tartózkodása még inkább elbájolt.~- Nem
12539 11 | asszony mellett kellett tartózkodnia? Hátha nem ott hál már,
12540 7 | beszélt, ahol ifjúságában tartózkodott, meg a pénzről, hogy legjobb
12541 7 | hogy ők négyen igen együvé tartoznak.~A vacsora elején már megmondta,
12542 10 | már annyira a családhoz tartozónak érzett, hogy alig tette
12543 4 | velem máskor is, mért ne tartsam fenn máskorra?~Habozva pillogott.
12544 9 | Mert a szomszéd falutól tartunk, hogy megelőz... Mert...
12545 4 | levélnapernyőt gondosan a feje fölé tartva. A malac esetlen galoppozással
12546 6 | ilyet? - kérdi Huba.~Feleli Tas vezér: - Ilyet bizony soha.~
|