10-arcke | arcna-belee | belef-boszu | botan-delne | delta-elfor | elfuj-enyel | enyem-felel | felem-fordu | foren-gyong | gyony-helye | helyr-inseg | inspi-kapos | kapoz-kezun | kezze-korul | koszo-latva | latya-lovon | lovun-megje | megjo-mezes | mezok-nezte | nezun-olaja | olajf-pipar | pipas-retre | rette-sutot | sugal-szinl | szinm-tas | taska-trefa | trefo-valta | valth-viszo | vitez-zuzod
bold = Main text
Part grey = Comment text
13049 9 | Értesítések: „Gyere, bemutatlak Trefortnak.”~Kálváriajárás csupasz
13050 10 | zavaros moll-akkordokat tremolózott. Tragédiáknak a hűvös fuvalmát
13051 Inc | némber volt a veszedelme? - A trójai háborút nem egy hosszúhajú
13052 8 | hangjához képest olyan, mint a trombitához képest az a kis harmonika,
13053 1 | rátalál, akkor lesz csak nagy trombitás mise!~Gondoltam én erre
13054 11 | érzésemben: mintha az Isten trónjára a Sátán hágott volna, s
13055 10 | engedékenyen le is szállna a trónusáról, az én apám nem szállna
13056 9 | nem érezte úgy inogni a trónusát, mint én! De hát majd csak
13057 8 | szmokingos.~- Az e-e-ember trragédiáját? Azt e-e-egy szóval is:
13058 9 | szabó, mikor cérnát fűz a tűbe.~Bosszús voltam már:~- Hát
13059 9 | puskámat, patronjaimat, s tudakolták, hogy mibe került, hol lehet
13060 7 | szívvel olvasom. Hivatalos tudakozódás, hogy élek-e, hol lakom,
13061 7 | Bizonyosan nem sokat várt a tudakozódástól. Ki tudja, milyen nagy állású
13062 7 | hátha szegény, s éppen azért tudakozódik, mert ínségbe jutott? Hátha
13063 7 | Kiszólt az írnokának, hogy tudakozódjon felőlem.~- Milliomos! -
13064 10 | óhajtaná tökéletesíteni a latin tudását? - kérdeztem óvatosan.~-
13065 4 | ispánságra neveltek engem. Ez a tudat eltiporta minden boldog
13066 9 | akik már az állatorvos tudatlanságát szapulták, s mintha meg
13067 9 | harminc év teljesen kiesett a tudatomból: azt éreztem, amit akkor,
13068 4 | te lovaglóművész!~Ő már tudatos biztossággal, szinte méltósággal
13069 8 | látsz, s alattok egy követ, tudd meg, hogy egy családi boldogság
13070 9 | De - mondok - jobban nem tudhassa, mert föst is: erdészéket
13071 9 | akkoriban divatos festő volt. Tudhatjátok, hogy mindig tavat festett
13072 1 | anélkül nincsen. Lóról is tudhatod, nincsen olyan ló, amelyik
13073 7 | engem csak megkeres. Én nem tudhatom, hogy ő hol él. De ő tudhatja,
13074 7 | bizalmassá és meleggé válik.~- Tudjátok, ki vagyok én?~- Kálmán
13075 4 | bátyámat szintén kihallgatták: Tudna-e valamit? A fényképemre azt
13076 11 | a tanító:~- Talán fel is tudnál már kelni?~- Fel.~Amint
13077 5 | titokzatosan. - De még nem szabad tudnod.~Elég volt ennyi is: megértettem,
13078 3 | volna úgy járni, mint ő. A tudományos asszonyoktól pláne irtózom.
13079 1 | láttam rajta.~Otthon nem tudtak semmit az én boldog ismeretségemről.
13080 9 | bársonnyal borították be.~Ha tudták volna, hogy a festőjük minden
13081 5 | No, de Ágnes!... Nem tudtál egy későbbi terminust mondani!?~-
13082 7 | arcomra kezdek emlékezni.~- Tudtok-e magyarul?~- Tudunk - feleli
13083 7 | Tudtok-e magyarul?~- Tudunk - feleli halkan, félénken
13084 4 | megvizsgálnak, leírnak a tudósok, tücsköt, bogarat, halat, férget,
13085 10 | kifúvogatná esténkint a tüdejéből. És oly könnyű! Mindjárt
13086 10 | hogy fújni kell teljes tüdővel. Ha csak billegetni kellett
13087 7 | sötétbarna hajú. A gyermekkori, tükörbeli arcomra kezdek emlékezni.~-
13088 1 | Meglepett, hogy te a tükörből nézel. Azt véltem hirtelenében,
13089 9 | már ott mindenfelé elszórt tükörcserepekként csillogott a sok apró tócsa.~
13090 4 | a szemében a végtelenség tükörébe néznék.~Egyszerre megrándult.
13091 11 | amelytől elsápad a Duna fényes tükörképe is, s a fázó virág arcán
13092 3 | Gyönyörű est volt! A Balaton tükrét is mintha csillaggal szórta
13093 10 | pillantást vetett a fehér hátú tükröcskébe, és mosolyogva rendezgette
13094 10 | a fehér, csontba foglalt tükröcskéjét: belenézett.~- Hát már nem
13095 9 | legközelebbi tócsához. Nem volt más tükröm.~No, hát az is valami kedves
13096 8 | legfeljebb utcai-elegáns, tükrös-cifra, szalonban-ibolya, de otthon...
13097 1 | szemét látom. A ménkű azt a tükröt! Éppen úgy áll, hogy az
13098 9 | hegyekben a tengerszem: tükrözi az eget s a belénéző embert;
13099 10 | tiszta szemű, selymes hajú, tündérajkú.~S éjjel olyan volt a fejem,
13100 6 | leány úgy nézett, mint aki tündérálmot lát, a pőtye bőrű öregasszony
13101 9 | az Ezeregyéjnek egy fehér tündére.~Azaz még annál is meglepőbb:
13102 10 | mint az angol mesekönyvek tündéreié.~- Remek! - mondottam őszinte
13103 6 | járókelők közt az én kék tündérem. Jön azzal a gyönyörű, ringó
13104 9 | erdőből az én alkirályné tündéremet a pesti aszfalt-hazám prózai
13105 4 | bizony lehetne olvasni, mikor tündérjelenést les az ember!~A mező üres
13106 9 | kedvesen sugárzott rám; és tündérkéken, mint a grotta azura kékje
13107 9 | álomszépségű napokat. A tündérkert kapuja megnyílott előttem:
13108 3 | csillaggal szórta volna be valami tündérkéz. Aztán a hold is fölkelt
13109 9 | királyfiról szól és a kútban lakó tündérleányról.~Azt a mesét a nép fantáziája
13110 9 | neveztek volna ki a mesebeli Tündérországba, s mégis nyugtalan. Fonógyárban
13111 4 | volna:~- Be szabad-e lépni Tündérországnak a mezejére?~S felelnék:~-
13112 11 | összeomlott szép reményimnek tündérpalotája. Napja kialudt. Csillaga
13113 3 | szappant, s tudtam, hogy a tündérruhákat is köznapi rőffel mérik
13114 6 | nyugodtan, énnekem mindig egy tündérvilágom süllyedt a semmiségbe.~Most
13115 6 | nyugalomban. De íme, egy tünemény jelenik meg az utcán,
13116 11 | az ég tisztult. Csillagok tünedeztek elő.~Nem jött.~A szívem
13117 1 | borbélynak a bolti ablakába. Tüneményes szépség volt. Öt forintot
13118 10 | gondolatnak is irtóztató! Viseljük türelemmel a keservünket: csoda nemegyszer
13119 9 | fejezett ki se örömet, se türelmetlenséget. Ilka azonban... Ha a Munkácsy
13120 9 | tudnak produkálni, de a tűérintgetések megint jelentkeztek.~Lehetetlen
13121 6 | én. Szőkésbarna hajában türkizszín, kék csokrocska. A harisnyája
13122 9 | korcsolyáztak a színén. Egy türkizszínű szitakötő cikázott el a
13123 7 | ott sétálgat egy vagy két tüzérönkéntes társaságában. Mind a két
13124 4 | itthagyom ezt a poros, legyes, tüzes-katlan világot, mintha sosem is
13125 11 | napfény a szemébe tűzött a tujalombokon át. Behunyta. A tenyerét
13126 11 | verték volna, mint a nagykapu tulipánjait. Komoly volt, mind mindig,
13127 2 | a gerenda szögein függő tulipános festésű kulacsok, a dorombos
13128 4 | leányt az fogja ölelni, az a tuloknézésű barbár!~Arra gondoltam,
13129 4 | az a leány! Mintha az a tulokszem-baka volna a bitorló, és én az
13130 4 | bakát ábrázolt a kép, amint tulokszemmel bámul a világba.~- Nem tetszett-e
13131 4 | A ludak is gágognának.~- Túlról megyek.~- Reggel meglátnák
13132 9 | Tóth Gáspár tisztölendő, tunni fogja Balázs úr, ki a.~Csak
13133 8 | fordítón maradt a keze, mintha tűnődne, hogy micsoda hang az. Aztán
13134 7 | átköltözhetünk a nagyobba.~A szülők tűnődnek, tanakodnak. Beleegyeznek.~-
13135 6 | után végre azon kezdtem tűnődni, hogy beszélek vele. Beszélnem
13136 5 | Még egy nap gondolkodtam, tűnődöztem, vártam a levelet.~Harmadik
13137 11 | mondaná a két galamb. Hát: turbékolás, csókolódzás, kerengés a
13138 11 | kastélyba.~- Ez a gyerek tűrhetetlen már! - mondta akkor a tekintetes
13139 4 | fűzfától.~A nap azonban tűrhetetlenül égetett. Egy omlott pinceház
13140 10 | oláhok, fazekas székelyek, túróárus oláhok, mélán legyezkedő,
13141 6 | írjon alája. Nagy lelki tusakodás között alája írtam magam.
13142 10 | pipázott, és mártogatta a tusba az ecsetjét.~Az időtől még
13143 2 | olyan volt, mint két vékony tusvonás. És a szeme is, a koromszínű,
13144 9 | fogja érdekelni.~- Kívül? (Tűszúrás a combomon.) Hát kívül...~
13145 9 | is jelentkeztek a tüzes tűszúrások... A vizsla is, úgy látszik,
13146 4 | el akarta venni, hogy a tűzbe dobja, mert semmit se dolgoztam.~
13147 7 | olyan volt, mintha valami tűzfényben született Vénusz volna.~-
13148 2 | volnának. Az égre tekintek: tűzhegyek torlódnak egymásra a magasságban.
13149 9 | Megrezzenek.~Csakugyan ő!~S a tűzijátékosok forgó napjaként szikrázik
13150 1 | megnézi, hogy van-e fa a tűzön? A hidegről jött ember mindig
13151 2 | rettegnék. Féltem tőle, mint a tűztől.~Látom a szemetekből, hogy
13152 9 | Eldanoltatom a két kék tűzű gyémánt viselőjével!~Istenem,
13153 9 | közé. Az égen az esőfelhők tűzzé vált dombsorként ragyogtak.
13154 6 | megremegtetett.~S nekidőltem nagy tűzzel-lánggal. Írtam egy vallomást versben.
13155 8 | rikácsoló, mint az ijedt tyúké.~- Engedjen meg egy kérdést -
13156 10 | félreszólít, von karon fogva a tyúkketrecig.~- Kedves barátom - mondja
13157 9 | ebéd remek volt: aranyszín tyúkleves, korai tök és fiatal liba.
13158 9 | híd alatt a pocsolyában, tyúkok a kocsiúton, buta, lompos
13159 Inc | summázhatsz itt!~- És aki u-u-unalmas lesz, fi-fi-fizeti a pe-pe-pezsgőt! -
13160 8 | komor s elhagyott.~Hosszú ú-val mondta a búst, és bánatos
13161 9 | találkoztunk. Egy parasztház udvarából lépett ki. Az udvaron álló
13162 9 | a kerítésen át az iskola udvarára. Egy ablakos tót kocogtatott
13163 8 | szólott:~- Az a hadnagy udvarias úriember, s én azt gondoltam,
13164 5 | Olyan, mint maga - feleltem udvariasan.~Ágnes leszakította a rózsát.~-
13165 9 | falun. A tisztára söpört udvarok, a tisztába öltözött, méltóságos
13166 2 | be-bepillantottam. Olykor az udvarukba is beleselkedtem.~Négyszögű
13167 9 | hajtóvadászat van, és leterítik az udvarunkon az őzet, vaddisznót, az
13168 9 | a bimbói piros leheletű üdeség.~- Jár otthon templomba? -
13169 7 | közelebbről? A női társaság mindig üdítő, ha akkor hagyhatjuk ott,
13170 7 | fordulójához jutottam, s az üdvösség kelyhét nyújtja felém egy
13171 2 | Isten az én világosságom,~és üdvösségem,~hát kitől félnék?~Aztán
13172 11 | láthatatlan kisangyalbandának üdvösséget zümmögő zenéje. Ma a neved
13173 10 | nyomta hosszan, forrón, üdvözítőn.~- Mennyire szeretem önt,
13174 2 | mulasszam a miatyánkot meg az üdvözletet.~Azonban a gyermeki lélek
13175 Inc | előttük.~- No, végre! - üdvözli a szmokingos. - Végre egy
13176 10 | zenélőóra megszólalt, és üdvözlő dalt muzsikált.~Új téli
13177 8 | bólintás bántott, ahogy Ildát üdvözölte? Illett volna - gondoltam -,
13178 6 | amelyet olyan heurékával üdvözöltem, mint Arkhimédész a fizikai
13179 11 | vigyenek!~Az anyám valami ügyben járt akkoriban fenn a kastélyban,
13180 9 | tőle.~- Különben a nagy ügyből nem lesz semmi - tódította
13181 5 | feleségem lesz, és majd nagy ügyekben kell a szavára támaszkodnom?...
13182 1 | hogy ilyen korán. Fontos ügyeket kell megbeszélnünk.~Fölkelt.
13183 4 | segíteni akarsz nekem az ügyelésben, hozz magaddal papirost,
13184 4 | kereste a szavakat, hogy nem ügyelt rám. Aztán az arcom is hozzásimult
13185 11 | ezt a szokását később sem ügyeltek rá. De egyszer aztán végzetessé
13186 1 | községházára. Kis, sürgős ügyem van ott.~- Várj egy pillanatra! -
13187 8 | lehet távolítani. Hidegség, ügyes összeveszés... Az anya bizonyára
13188 7 | elmondtam neki a báróné ügyét. Végül rácsodálkoztam:~-
13189 7 | harmincéves ésszel tűnődtem az ügyön, kétségeim is ébredtek.~
13190 9 | elvonja a figyelmet a nehéz ügyről, az ólomteherről, amely
13191 10 | beszélgetésünkben.~Lüpen ügyvédekkel tanácskozott. Azok annyiféleképpen
13192 9 | múmia, aki már egy hónapja üldögél a képnek, s oly mereven,
13193 Inc | elhordták, csak szivarozgatva üldögéltek. Ki teát ivott, ki kávét.~-
13194 9 | Kedvetlenül szállottam le az ülésről. A lábam úgy el volt gémberedve,
13195 4 | a szürkéjéhez. A kocsis ületen fogja, és feldobja a lóra.~
13196 9 | egyszer az életben kordén is ülhetek. A kertész ezen hordja a
13197 3 | öregasszonyt elütött az Üllői úton a lóvonatú. A neve...~
13198 4 | is ülnek. Mintha a földre ülnének, és valami hírlapot néznének.
13199 9 | volna.~Megrándultam.~- Nem ülnénk-e ki a malomkő asztalhoz?
13200 3 | Náninak mellette kellett ülnie, míg mi vissza nem térünk.
13201 9 | Mondanom se kell, hogy az ülődeszka volt az első, amelyik elmozdult
13202 Inc | Vagy mi? - harsog az ott ülőkre.~Szintén öregúr. Angolbajuszos.
13203 9 | Az ilyesmi fárasztja az ülőt is, a festőt is.~Ilka a
13204 7 | szíves légy. A kályha mellé ültesd. Szivart is tégy eléje.~
13205 2 | mindjárt a temetés után vonatra ültetett: elvitt magához.~Képzelhetitek,
13206 1 | Látod - mondottam közéjük ülve -, ez éppolyan ok nélkül
13207 5 | némelyik nap mintha az angyalok ünnepe volna: csupa öröm és szerencse.~
13208 10 | falusias.~Ki szoktak ülni ők is ünnepeken?~Egyszer közelebb kanyarodok.
13209 10 | kezet.~- Hogy töltötte az ünnepeket, möszjő Kovaksz?~- Boldogan -
13210 2 | először is csak felét...~Nagy ünnepélyesen illesztem a fogam közé.
13211 10 | csak megérjük a mennyei ünnepet, amikor majd nemcsak az
13212 1 | kinevezésemet vártuk, hogy ünnepiesen eljegyezzem. Közbeérkezik
13213 6 | következendőknek.~Szédülés fog el. Ünnepinek érzem a percet és szentnek.
13214 9 | mondotta -, leteszem ezt az ünneplőt.~S belépdegélt maga. Oly
13215 10 | havazás volt az elmúlt két ünnepnapon, szinte szüntelenül pihézett
13216 7 | kívánságuk: az efféle családi ünnepnek igen emeli a fényét a püspök.
13217 8 | gyöngeségembe. A szoba még üresebb volt, mint máskor, a kalapdobozok
13218 9 | velünk nagy kedvetlenül.~- Ürgét se lövünk! - dohogta folyton. -
13219 10 | cseresznyeleves volt meg ürü hagymás lében, s végül szuflé.
13220 9 | Inkább gyalog, a ménkű üssön a kordéjába! Életemben először
13221 4 | Kimehetek-e vajon úgy, hogy nem ütközök senkibe?~Csend és sötétség.
13222 11 | hogy a rendőrök meg is ütlegeltek, be is vittek, a hírlapok
13223 4 | szemüveges megszólal:~- Nem ütődött meg, úrfi?~- Nem.~- A ló
13224 7 | a gyermekek anyját kocsi ütötte el az utcán. Az apa éppen
13225 2 | megsemmisülten, mintha taglóval ütöttek volna fejbe. Körülöttem
13226 10 | mondogatták a bátyáim.~Hej, üttettem én a legmennydörgősebb ménkűvel
13227 4 | bort.~Megyünk a pincébe. Ütünk csapra egy penészes hordót.
13228 11 | asztalán. Aztán oldalt az az üvegajtó...~Azt a szobát nem ismertem.
13229 2 | a polchoz.~Belenyúlt az üvegbe. Kivette a mandulák közül
13230 3 | árnyékban a fehér terítőn, s egy üvegben a friss víz.~Viki mosolyogva
13231 9 | körülöttünk: üvegfák és üvegbokrok, és üvegfűszálak! Ugye,
13232 3 | hát nem béka, hanem az üvegdugó. A hidegről hozott víz meg
13233 3 | szokása szerint viszi az üvegdugós vizespalackot a pincébe,
13234 2 | boldogság vesztegel ott az üvegekben! Öt üveg boldogság!...~Azokban
13235 9 | megfagy, s reggelre egy üvegerdő van körülöttünk: üvegfák
13236 10 | kötötten.~De lám, megáll az üvegesbolt előtt. Visszafordul. Megint
13237 2 | ha meglátja a mandulás üveget!...~Visszaosontam, és remegtem.
13238 9 | üvegerdő van körülöttünk: üvegfák és üvegbokrok, és üvegfűszálak!
13239 4 | nevet.~Elkomolyodott. Az üvegfalhoz lépett: kinézett rajta a
13240 11 | kitűnő bizonyítványomat, az üvegfalú folyosón egy nagy és szép
13241 11 | kastélyba, szép, tiszta üvegfolyosóra, és hát Mártával más gyerek
13242 9 | üvegfák és üvegbokrok, és üvegfűszálak! Ugye, nagymamuka? Olyankor
13243 1 | Készítsetek is, kérlek, néhány üveggel a vörösből. A pap jön hozzánk,
13244 4 | illik a nyakára az a kék üveggyöngyfüzér! S hogyan van, hogy annyira
13245 11 | már, hogy a park hátulján üvegház állt, és mellette egy háromlépcsős,
13246 4 | hibáztam: a nyakán az a kék üvegkláris, az a vállbodros ing, bocskor,
13247 11 | tekintetem a könyvtár belső üveglapján akadt meg.~Márta nézett
13248 3 | pincéből. Egy köszörült üvegpalackban szokott hozni a vízből Vikinek.
13249 9 | szerecsene nézhetett az üvegrekeszből.~Egy pillanat alatt átcikázott
13250 7 | fátyolozott lombok mélyén, mintha üvegsípocskát próbálgatna: síp, síp...~-
13251 1 | egymásra a tükörben, mint az üvegszemű halak a múzeumban. Nekem
13252 2 | ablakon se láthatok jól be: az üvegtáblák olyanokká váltak a nyugvó
13253 9 | néztem az utcát a szennyes üvegtáblán által.~Micsoda nyomorúságos
13254 5 | mindig bent késik.~Benézek az üvegtáblás ajtón, hogy miért késik.
13255 10 | fizetésjavítással biztatott.~Üvegtetős, vasgerendás terem volt
13256 10 | Lüpen -, vidd ki ezt az üvöltő kukacot!~Zsül már akkor
13257 10 | gyerek megégette a száját, és üvöltött. Aztán sorra elálmosodtak,
13258 7 | saját leányom rontja az üzletemet.~Ida vállat vont, mosolygott:~-
13259 7 | ezen. Mondok neked egy jobb üzletet: ha még egyszer lesre küld
13260 10 | éretlen hangú kutyácska ugat alól.~Aztán a macska elcsendesül.
13261 4 | egyszerre abbahagyta az ugatást. Megállt, és a farkát csóválta.
13262 4 | alszik. Az asszony is.~- Ugatna a kutya.~- Szólok neki halkan.~-
13263 9 | ránk a kapu mellől, mintha ugató ágyú volna. Azonban az erdész
13264 4 | fut hozzám, s örvendezve ugrál.~Ő az, ő!~Édes-halk suhogással
13265 9 | Rohan olyan zökögősen, ugrálósan, hogyha göndör lett volna
13266 9 | a két szemem golyója is ugrált a zöcskölésben.~Szerettem
13267 9 | pajtásaim a Hangliban!~S ugráltam zsombékról zsombékra. Körülöttem
13268 2 | először.~- Köszönöm.~És ugrándozva tértem haza.~Alig vártam,
13269 9 | De hát hogyan lesz az az ugrás? Valami híd van ott és folyó.
13270 9 | bent is van béka.~Hármat ugrasztottam ki a redves lábú ágy alól.~
13271 7 | sorsnak csapásai alatt csak ugrik, de nem törik.~Persze az
13272 2 | kesztyűre varrna gombot.~Ugrok feléje. Éppen elfordul,
13273 4 | egyszer csak a ló nagyot ugrott, és én repültem...~Valami
13274 9 | tócsa.~Nagy luccsanással ugrottak bele, és legott elmerültek.~
13275 11 | embert láttam beugrani, annak ugrottam utána, hogy megfogjam.~Az
13276 5 | az égből pottyant volna. Ugyanaznap délben egy kultuszminisztériumi
13277 2 | napon eltemetni az apját, ugyanaznapon megválni az anyjától, testvéreitől,
13278 10 | nem szeretnie! És talán ugyanitt ült Lüpen, ahol én, és talán
13279 10 | Lüpen, ahol én, és talán ugyanott ült az a nő, ahol Zsorzset.
13280 4 | gyönyörű, gömbölyű karja, s ugyanúgy barnult, arasznyi rész a
13281 4 | hogy egyszerre elhitték.~- Ugyanúgy-e?~- Igen hasonlítanak egymásra -
13282 10 | egy kérdést.~- Tessék.~- Ugyebár, ön nem tud fuvolázni?~-
13283 3 | boszorkánytörténetet mondott el neki, úgyhogy a foga is vacogott féltében.~
13284 9 | belépünk. Valami láncos kutya uhog ránk a kapu mellől, mintha
13285 9 | engem?~A láncos kutya dühös uhogása szakította meg a beszélgetésünket.
13286 9 | virágok virága. A láncos kutya uhogott. Ilka örvendezve nyitotta
13287 9 | szemüket.~Ekkor azonban uhu-buhu? - künn a láncos kutya.
13288 9 | megy, a másik jön. Se nem újítanak, se nem javítanak: a költséget
13289 11 | fogadalmat.~- Márta, nem újítod meg többé!~~Az agglegények
13290 4 | pajkoskodott az asszony az ujja hegyét megnyálazva -, az
13291 9 | kalpag csodálatosképpen újjá változott. Szegények bizonyára
13292 2 | gróf.~S ámuldozva nézett az ujjain csillogó három kis aranygyűrűre.~
13293 2 | szögletére, és hosszú, fehér ujjaival óvatosan nyúlt a szappanért
13294 2 | meg. Eldöbbenve nézem az ujjam közt maradt felét. Hát szörnyűség! -
13295 9 | ember. A szemén csaknem ujjnyi vastag, csillogó szemüveg.
13296 3 | Viki letérdelt a hosszú ujjú Madonnája elé, és úgy hálálkodott
13297 6 | vezért, mert még mind a hét újnak tetszett. Flóra arra jön.
13298 9 | halad lassan!~Mindennap újrafestem a szemét. Oly könnyűnek
13299 9 | mosolygással -, letörüljük, újrakezdjük!~- De annyi fáradság! -
13300 8 | nem figyeltem oda.~S ő újrakezdte:~...Tudod-e te, mi a szerelem?...~
13301 9 | erdészéket is fösti, meg az újságba is ki vót nyomtatva, hogy
13302 9 | pogány! Benne volt a miskolci újságban, hogy az ilyen lovak hóhérját
13303 11 | akaratlanul is olvasgatom az újságdarabot. A szemem rátéved az eljegyzési
13304 8 | csacsogott. Elmondta az újságokat.~Egykedvűen hallgattam.~-
13305 6 | ment hozzájuk, és valami újságot adott át nekik.~Flóra lépett
13306 11 | meggyet. Az asszony odateszi újságpapirosba, ahogy a kofa belemérte.~
13307 9 | berlinit, párizsit, kobaltot, ultramarint, perzsakéket, minden kéket,
13308 8 | máskor, a kalapdobozok még unalmasabbak, s a propellerfüttyögés
13309 11 | mellett van, és szintén unatkozik.~Nem mertem belépni többé
13310 10 | Hát biz én csak kószálok, unatkozok, meg olvasgatom a Vasárnapi
13311 9 | Aztán meghítt, hogyha éppen unatkozom, látogassak el hozzá. A
13312 4 | leülök. Cigarettára gyújtok. Unatkozva szemlélem a ritkás felhőket:
13313 9 | koncert: rekeke, brekeke, ung-ung, kroá-kroá... Millió béka!~
13314 7 | raritás ez, sőt Pesten unikum.~- Nekem hat is van ilyen -
13315 9 | meg előre megmondta, hogy unja mind a négy leányt.~Pedig
13316 5 | asszonyság volt különben, s az unokája iránt olyan figyelmes mintha
13317 10 | Talán megérezte, hogy az unokáját eretnek láng környékezi?
13318 10 | az ajánlólevelemet. Aztán unottan nézett rám vastag, vörös
13319 10 | nagymamának szólítja.~Közénk ül. Untat bennünket a kérdéseivel.
13320 11 | apám ugyanis bognár volt az uradalomban. Ötéves se voltam, mikor
13321 9 | már sok mindent a művész urakról. Ez itt a tanítóm, ez a
13322 9 | hangzik a halk cimbalomzengés.~Uram-teremtőm, ha még több leány is van!...
13323 10 | lehet. Remek ország ez, urambátyám!~- Az igaz.~És a leányra
13324 11 | bizalmasom, elárulna az urának. De különben sem beszélhetne
13325 7 | és hogy ő válni óhajt az urától. Állomásfőnök az ura jó
13326 4 | képét. Ne nekem, csak ispán úréknak. Nekik van egy vastag, kapcsos,
13327 9 | szalmakalapos és bőrkamáslis úrféle igyekszik buzgón a kunyhóm
13328 10 | Mindössze egy katonával és egy úrfélével találkoztam a hosszú úton.~
13329 4 | mondja, de igazán mondja meg: úri-e az én képem, vagy paraszti?~-
13330 9 | hangja bántott: hogy egy úrileánnyal úgy beszél, mint valami
13331 9 | atillás öregúr. Meg egy öreges úrinő is. Annak fekete szalmakalap
13332 7 | visszatértem. - Megsértetted ezt az úrinőt. Talán el is veszi tőlem
13333 9 | kettő fehér. Bokáig lengő úriszoknya, félcipős leánylábak. Pesten
13334 11 | bőrtáskába. A másik kulcs Ákos úrnál van. Az ugyan nem adja át
13335 11 | akkor fordult ismét Ákos úrra a figyelmem, mikor az Ilona
13336 11 | már nem fogadok el Ákos úrtól támogatást.~- Akár ide is
13337 9 | mögé rakva a holmimat. - Az urunk csak hálni járt ide, hogy
13338 11 | Másnap kocsi jött értem, az urunknak egy igáskocsija. A kocsi
13339 4 | meleg volt, és zöld moszat úszkált benne.~Nézem a kutat is.
13340 11 | feljebb, csaknem Pozsonynál. Úszok, ha az életösztön késztet,
13341 8 | újságolta örömmel. - Az úszómesterem leánya. Ilda a neve, vagyis
13342 9 | Nem is fogok felöltözni. Úszónadrágban tanulok a partján reggeltől
13343 4 | finomságú hamvas felhők úsztak a nyugati ég narancsszín
13344 8 | lágyan hömpölygő hullámokon. Úszva kísértem. A víz kellemes
13345 8 | aggodalommal láss engem az utadban.~A szavak simák voltak,
13346 4 | nem láttam. Fák és házak, utak és hidak táncoló képekként
13347 2 | Penészes!!!~A másik felét utálattal ejtem ki a számból. Köpöm
13348 9 | minap nyúl keresztezte az utamat, és két varjút lőttem aznap
13349 4 | Kedvetlenül fordultam az utamra. Elérkeztem az aratókhoz.
13350 9 | másik oldalán a fák között.~Utánabámultam:~- A halhatatlan őz!~- Az -
13351 1 | megbeszélnünk.~Fölkelt. Utánafüleltem, hogy kimegy-e az előszobából
13352 1 | alá.~Már akkor az éjfél utáni kettőt is elverte az óra.
13353 10 | Várni várok én akár éjfél utánig is. De hátha felébred a
13354 11 | sárgarigó füttyét jól tudtam utánozni -, akkor előbátorodott.
13355 8 | jelent meg egy jó regény: Utazás a tenger alatt. Ki is írta?...
13356 4 | lélek. Isten veled, magasság utazója! Jó lenne veled haladni
13357 11 | töprenkedve ácsorogtam az utazók között.~Nem volt bátorságom,
13358 1 | kötöttem ismeretséget a velem utazókkal, hogy a két fényképet elővehessem.~-
13359 11 | temették a férjét, és azért is utaztatja a Dunán, hogy kiszórja a
13360 9 | elnyúlt testtel szökdeltek az útból félre. A sásos fú közt már
13361 2 | Nem megy be a konyhába. Az utcaajtóhoz megyen. Ráfordítja a kulcsot,
13362 8 | sugarúaknak. A többi legfeljebb utcai-elegáns, tükrös-cifra, szalonban-ibolya,
13363 3 | Práter utcát a világ legszebb utcájának ismertem aznaptól.~„Az igazi.”
13364 10 | júliusi tűzzel égeti a buckós utcaköveket. Legyek zümmögnek. Alig
13365 9 | Egyszerre kivilágosodott az utcám. Hát innen a nagy érdeklődés?
13366 7 | egyben csökönyös marad?~Az utcámba értem. Fölnéztem a lakásom
13367 5 | nem is látott vele. Ott az utcasarkon azonban határozottan rám
13368 10 | Felírta.~- Mit tudsz még az utcaseprésen kívül?~- Rajzolni, festeni.
13369 6 | Stáció utcára. Én az Üllei úti részen laktam, hát arra
13370 2 | fegyverzettel lépjek ki az élet nagy útjára, következett néhány hétre
13371 9 | művészetének és szagainak.~Az utóbbit választottam.~Negyedóra
13372 11 | jöttem. Olykor vonat ért utol, vagy jött szembe velem.
13373 11 | alatt, ahol tavaly a nyár utolján este búcsúztunk el.~Tudtam,
13374 11 | épp az elsők között, de az utolsók közt se. Csak azt nem értettem,
13375 4 | hogy fáradt vagyok-e az úttól.~- Nemigen, bátyám. Aludtam
13376 9 | megpihenünk, s folytatjuk az utunkat.~Hát belépünk. Valami láncos
13377 6 | gyereket, asszonyt, embert az utunkba!~Végre egy keddi napon!...
13378 Inc | csak szép hegedűszóra írt uvertűrje annak az unalmas operának,
13379 11 | megáll előttem és zord szóval űz el a kertből. Azonban csak
13380 9 | bibliai hűs paradicsomkert.~Uzsonnáig az erdészék házánál mulattunk.
13381 10 | még éjjel is éreztem.~Az uzsonnáim aznaptól végképpen elmaradtak.~
13382 4 | dűlőre küldött. Ott vár az uzsonnám is. Kezet nyújtottam neki:~-
13383 4 | vajat hozott meg kenyeret uzsonnára.~- Jaj, de régen várok -
13384 11 | közül.~Akkor is belépek úgy uzsonnatájt egy virágosboltba, a Rákóczi
13385 2 | egészet. Azt fogja vélni, hogy uzsonnázok.~De hát először is csak
13386 9 | méhkast.~A tornácon künn uzsonnázott a Soma család. Egy szalmakalapos
13387 10 | rászedtek, kegyetlen játékot űztek a szívemmel. De csak maradjon
13388 3 | neki, úgyhogy a foga is vacogott féltében.~Hát nem maradhattunk
13389 9 | hajába markolt, és a fogát vacogtatta. A pap csaknem földhöz vágta
13390 5 | szívem! Én addig nem ülök a vacsorához. Tartozom vele magamnak
13391 6 | mondanivalónk, hogy csak a vacsoraidő választott szét bennünket.~
13392 1 | színész donnák, pezsgős vacsorák, a drámai szende megszöktetése,
13393 7 | szerencsém van! - dicsekedtem a vacsoránál egy akkoriban nősült, közös
13394 Inc | való lesz a mi karácsonyi vacsoratársaságunk.~- Helyes! Helyes!~- Mert
13395 7 | már megmondta, hogy miért vacsorázik az agglegényekkel: a két
13396 5 | hangon -, nem bánod, ha nem vacsorázok veletek?~- Nem - felelte
13397 1 | szuflékat.~- De hát csak vacsorázol néha másutt is?~- Nemigen.~-
13398 Inc | vártunk to-to-tovább!...~Vacsoráztak. De nemigen beszélgettek.
13399 10 | meghívott másnap estére: vacsorázzak náluk.~Boldog voltam. Háromszor
13400 4 | láttam volna... És baltával a vadállat!... Talán éppen azzal a
13401 9 | Itt már ez a szokás. Vadászat után az erdésznek még vannak
13402 9 | kedves! Az erdőben is fogok vadászgatni.~- Hát hol az a tó? - kérdeztem
13403 10 | azonban Pesten lakik, a Vadászkürtben - bizonyára a Kaszinóhoz
13404 9 | divatlapok meg erdészeti lapok és vadászlapok.~A társaim nagy hahotával
13405 9 | tarisznyák és valami öt vadászpuska. A szekrényben könyvek.
13406 9 | büszke járását, mikor egy vadászpuskás, tiroli pipás, vaskos úr
13407 10 | plébánosnak a képe, amint vadászszemmel lesi a kártyát. Nagyokat
13408 9 | vitézjátéka. Egy zöldposztós vadásztáblán avult kürtök, tarisznyák
13409 9 | meggyújtottam a gyertyát, s vadásztam rájuk. Agyon is vertem mind
13410 9 | eljössz velem, hozzám: vadászunk egyet. Ha csak egy napra
13411 11 | amott a sarkon az amerikai vaddiófák még magasabbak. Föl lehetne
13412 9 | ültettek.~Az egyik tálból hideg vaddisznóhús került elő.~Ettem, mint
13413 9 | magyarázta a kertész. - Vadludat, vadkacsát, mikor minek a divatja van.~-
13414 11 | idejönni? Te gézengúz! Te vadkörte? Te ágrúl szakadt! Nem mondták,
13415 4 | mondom: ma se tudom, miért. A vádlott egy szót se vallott. A tettet
13416 1 | fekete harcsafej, a régi, vadlovat fékező, erős dalia. De a
13417 9 | divatja van.~- Hát jár ide vadlúd?~- Most mán bizony nemigen,
13418 9 | eszik.~Elszörnyedtem:~- A vadmalacok?~- Azok.~- Hiszen ha meglátja
13419 4 | te meg olyan vagy, mint a vadon virágzó csipkebokor.~- És
13420 11 | igen bántuk: akkor ért a vadszeder. Ettünk vidáman. És kezünk-lábunk
13421 9 | megvadul ez a bestia...~- Nem vadul most mán, ne tessen félni.
13422 4 | Előtte, a szűrön egy csomó vadvirág, s közte három-négy szál
13423 4 | vályúban egy nagy csokor vadvirágot pillantottam meg: harangvirágot,
13424 9 | eperfát se kell festeni: vágjanak le egy élő eperfát az előadás
13425 9 | ilyen éjszakámon eszembe vágódik, hogy az olajfestményeken
13426 3 | mészárszékben hetenkint csak egyszer vágtak, akkor is többnyire csak
13427 9 | hogy majd hanyatt estem. Vágtat, mintha tüzes ördögök kergetnék.~
13428 1 | küldjék utánam a reggelit.~És vágtatok a magtárba. Kísérem ki a
13429 1 | hozzá:~- Te, Pali, boldog vagy-e te ezzel az asszonnyal?~
13430 2 | Az meg édesgyökeret kért.~Vágyón kandítottam a fiókból előkerült
13431 7 | mint én. Ő fogja énvelem a vagyonát megfelezni: azért tudakol!~
13432 7 | érdeklődött. Már akkor a vagyoni állapotomat is eléje tártam:~-
13433 10 | való nap adtam ki a hazai vagyonkámnak az utolsó fillérét.~Továbbhaladtam.~
13434 7 | Aztán kétfelé osztom a vagyonomat, és kiviszem neki magam.
13435 7 | valami párizsi libatóriumban. Vagyonos is bizonyára. De ami fő:
13436 1 | mondja -, a cselédeink vagyonosodnak. A Juli négy koronát tett
13437 10 | hogy struccokba helyezni vagyont nem okosság. Hátha azokat
13438 11 | nőnek?~Nem is beszélek a vagyontalan leányok sorsáról, akiknek
13439 9 | legyintett:~- Nem párti. Ami vagyonuk volt, ráment a Lacira, a
13440 4 | Körülpillantott, hogy magunkra vagyunk-e, s lejött hozzám a bokrok
13441 3 | reggelizőasztalt. Ott a tej, a tea, a vaj, a tojás, az árnyékban a
13442 4 | találtam a cselédünket. Írós vajat hozott meg kenyeret uzsonnára.~-
13443 9 | megérkezek. Felhúzom a szép vajszínű glaszékesztyűmet, s fogom
13444 6 | elkövetkezett a karácsonyi vakáció. Haza kellett volna mennem,
13445 11 | nap járunk még az ünnepi vakációig. Valamennyi hazagondolt.~
13446 10 | Még négy év: sok. De a vakációt mindig itt tölti?~- Lehet.~-
13447 9 | füle tövén.~Még ez is nekem vakar!~- Haza kell mennem - mondottam
13448 11 | hangon. - Húzódj meg itt, te vakarcs. Talán a kisasszony is alszik.~
13449 9 | azon gondolkodnom, hogyan vakarhatnám meg a hátamat.~A leányok
13450 9 | előre mennek, és én hátul vakaródzhatok egyet.~- Itt? - kérdezte
13451 9 | Hiszen láthatja, hogy folyton vakaródzik.~- Kezet rá még egyszer! -
13452 9 | dobálta. Aztán leült rá, és vakaródzott egyet. Megint fogta a papucsot,
13453 9 | szégyen!~Lipóczy is a fülét vakarta.~- Dehogy sülsz bele! -
13454 10 | barátom - mondja a tarkóját vakarva -, nem adhatna egy forint
13455 10 | A kutyácska meg egy-két vakkanással bosszankodik, aztán az is
13456 1 | hiszel.~No, hát ezzel a vakmerő ajánlattal teljesen csatát
13457 6 | állanék. Micsoda éktelen vakmerőség! Az inamat rogyadozni érzem.
13458 1 | És hogy még tetézzem a vakmerőségemet, odanyújtottam neki az íróasztalom
13459 6 | Vagy:~- Csodálkozom az ön vakmerőségén!~Vagy:~- Szemtelen tolakodó!~
13460 9 | meg a színpadi szemekről. Vakok előtt bajos szemekről beszélni.~
13461 9 | Ki ez?~De ez mégse az én vakom! - eszmélkedem. - Hiszen
13462 9 | Aztán jött a két hölgy is. A vakon olyan violaszín bársony,
13463 4 | A mutatott irányban egy vakondoktúrás-forma domb látszott a távolban.
13464 9 | illő szívvel áldottam a vakságáért.~Marcsa az anyjával lépett
13465 Inc | villamoslámpások, és a szobát egyszerre vaksötétség borította el. Csak a szivarok
13466 9 | követtem el, amikor csak úgy vaktában belerohantam az Izsák kertész
13467 8 | ejtette ki.~...Minden bús vala körültem, őszileg komor
13468 4 | mellemben! Mintha nekem is valakim volna az a leány! Mintha
13469 2 | bátyám sohase adott pénzt. Ha valakitől krajcárt kaptam, meg kellett
13470 2 | kedveskedő ember volt, ha valakivel beszélt, máskülönben komor
13471 10 | az asztalon nyüzsögtek. Valamelyikük feltérdelt, és megnyalta
13472 4 | nyájjal találkoztam, de valamennyinek férfiember volt a pásztora.~-
13473 1 | először.~Hát csak zsebre valamennyit, a báránybéléses télikabátom
13474 9 | úr is eltágul majd tőlünk valamerre.~Festeni való, füves erdőrész
13475 10 | bátyámuram.~- Hm. Aztán van ennek valamije?~- Hát nem elég valami ő
13476 7 | felvonta a vállát.~- Maradt valamijük: eladták a bútort. Majd
13477 11 | az életét szolgálja is; valaminthogy a nő is, mikor a férfit
13478 11 | hogy még a himlő is jó valamire.~Aztán, hogy én nyugtalanul
13479 5 | Sors, és azt mondaná:~- Válassz: a lány vagy ez az emeletes
13480 8 | szívem hajlamai szerint válasszak.~- De hiszen - rebegte reám
13481 3 | vesse a kártyát, hogy az se válasszon el.~Veti a banya a kártyát.
13482 6 | Szemtelen tolakodó!~Ezen válaszoknak csak az elképzelése is rogyasztó
13483 9 | mosolyog.~S halkan, melegen válaszol:~- Milyen gondolatai vannak
13484 8 | fogja elküldeni. De csak válaszold, hogy amint neki tetszik.~
13485 11 | nem akar.~S alig bírtam válaszolni, úgy elnehezült a mellem.~-
13486 8 | Vagy hogy elküldje? Ha azt válaszolod, hogy küldje el, nem fogja
13487 10 | mondja: mégis, én meg azt válaszolom: csak az én vérző holttestemen
13488 5 | Huszonharmadikán lesz - válaszolta a leány.~Gondoltam: majd
13489 9 | megoldatlan, jóakarattal válaszoltam:~- Hát iszen az nem olyan
13490 7 | nyom.~- És ha ön éppen azt választaná, akit a leánya?~- Megadom
13491 9 | selymesen hajolt a nagyobbik választék a fejére.~S a kalapját a
13492 5 | miért éppen azt a napot választotta.~De hát nem nyilatkozott.
13493 4 | Mit...~- Szíved szerint választottad-e azt a legényt?~Behunyta
13494 9 | lábam szárát különös kedvvel választották csipkelődésük tárgyának.~
13495 Inc | zúgták rá vígan. - Téged választunk elnökünknek. Te fogod summázni
13496 9 | Kedvesen féloldalt volt választva a haja, és selymesen hajolt
13497 8 | olvas, de a regény... Csupa valék, menék, láték.~Nevetésre
13498 7 | képekről. Az asszonynak a Valentin Haldokló cigánya tetszett
13499 4 | vörhenyes virág, gondolom, valeriána, s közte kakukkfűvirág is.
13500 3 | ajánlottam, hogy amíg él, ne váljon meg tőle.~Őszintén megvallom,
13501 Inc | toldottsága katonai múltra vall. Az is: ezredesi címmel
13502 9 | virágbokor. Lestem is néha rá a vállak és fejek között, s dagadozó
13503 9 | az is bizonyos.~De hogyan vállaljam el? Soha életemben nem láttam
13504 11 | Nem minden hónap május.~Vállaljuk, hogy együtt éljük át a
13505 11 | rövidséggel: a házasság vállalkozás arra, hogy az egybeházasodók
13506 9 | félünk, hogy zátonyra viszi a vállalkozásunkat.~Vállat vontam:~- A színpadon
13507 11 | azokra a szenvedésekre is vállalkoznak. Csakhogy addig ki-ki a
13508 9 | hogy futkosson. Hiszen ha vállalkoznának, milyen könnyű lenne Ilkával
13509 9 | tetszik tudni, mindenre vállalkozok: gyékényt fonok belőle,
13510 9 | keresztülerőltetem, el kell vállalnom a kulisszafestést, az is
13511 11 | együtt éljük át a májust, vállalnunk kell, hogy együtt éljük
13512 8 | Apámnak az óhajtására a postán vállaltam hivatalt. Jogi képzettséggel
13513 10 | vagy lelkesedett. Olykor a vállamat veregette, és hamarosan
13514 10 | megkülönböztetem a tanítót is. Kis vállas ember és lőcslábú. Az arca
13515 10 | annyi szépség van abban a vallásban...~Az arcuk megenyhül. Csak
13516 10 | hogyan lehetne a különböző vallásokat egyesíteni? De csakhamar
13517 10 | hogy ő nem térhet az én vallásomra, az apja miatt. Az isten
13518 10 | egy-két hétre felöltöm az oláh vallást, s mindjárt az esküvő után
13519 11 | fogadott: tetszett neki, hogy a vallástanból jeles vagyok. A többivel
13520 10 | hogy én nem térhetek a vallásukra, az apám miatt, és én is
13521 5 | szinte beleizzadt már a vallatásba:~- És azt mondta... Má csak
13522 9 | a kótákat - folytatta a vallatást Ilka. - Nehéz megtanulni?~-
13523 11 | Pálinkát itatott velem. Vallatott: ki vagyok? Hova megyek?~
13524 2 | szabadultam ki reggel, hogyan vallattak először a zsidóék - ők hiába;
13525 10 | könyv között. Ahogy ott ült vállba süllyedt fejjel a karosszékben,
13526 4 | az a kék üvegkláris, az a vállbodros ing, bocskor, juhok...~-
13527 7 | toronynak a kupoláján.~- Valld meg - mondottam nevetve -,
13528 9 | mondhatatlanul bájos volt azzal a vállfelvonással, szelíd mosolygással, azzal
13529 10 | dakszlikutya, és hosszú hajú, vállig érő hajú. Az arcában is
13530 11 | hogy szerelmes. No, csak vallja meg. Bolondság. A nő csak
13531 3 | Práter utcába.~Röstelkedéssel vallom meg, hogy nemigen sajnáltam
13532 6 | egy vallomást versben. A vallomás hosszú volt és cifra. El
13533 9 | hogy megértette-e a leány a vallomásomat. Vagy...~Nők közt nőttem
13534 6 | tűzzel-lánggal. Írtam egy vallomást versben. A vallomás hosszú
13535 11 | divatos frizurában, nem úgy vállra hullón, mint azelőtt, s
13536 3 | Másik olajfestmény fehér, vállszíjas, vén katonát ábrázol. Az
13537 4 | szavamnak.~És bizalmasra váló szemmel, mosolyogva magyarázta
13538 11 | adjon?~A boltban két apáca válogat szintén a cserepes virágokban.
13539 4 | Halál ül, s aki három apában válogathat, de egyet se érezhet soha
13540 9 | Csak éppen húsban nem lehet válogatni, mert nem minden héten vágnak
13541 9 | Itthon a jó ételekben is válogatsz. Pörölsz, ha a reggeli teádat
13542 10 | nemcsak az arca, az egész szép valója, még a kisujja is, még a
13543 9 | ötvenévesnek látszó, szikár ember. Valójában több. A haja még fekete -
13544 1 | láttam volna inkább rendjén valónak, ha az asszonyka alázatoskodik
13545 9 | akkor terítenem eléjük a valóságot, ha már annyira jutottam,
13546 2 | az üvegtáblák olyanokká váltak a nyugvó nap sugaraitól,
13547 9 | ugyancsak ügyelnem kellett, hogy váltakozva foglalkozzak a leányokkal.~
13548 9 | gondoltam.~Egy percre kővé váltan bámultunk össze. Ugyancsak
13549 3 | olaszul. Fülem hallatára váltana a leányával egyszerű és
13550 10 | Kezet csókol. Néhány szót váltanak. A leány leteszi a kalapját,
13551 4 | ríttam.~- Az a kérdés, hogy váltatok el.~Vonakodva felelt:~-
|