10-arcke | arcna-belee | belef-boszu | botan-delne | delta-elfor | elfuj-enyel | enyem-felel | felem-fordu | foren-gyong | gyony-helye | helyr-inseg | inspi-kapos | kapoz-kezun | kezze-korul | koszo-latva | latya-lovon | lovun-megje | megjo-mezes | mezok-nezte | nezun-olaja | olajf-pipar | pipas-retre | rette-sutot | sugal-szinl | szinm-tas | taska-trefa | trefo-valta | valth-viszo | vitez-zuzod
bold = Main text
Part grey = Comment text
13552 10 | hogy a kripta nem pénzzé váltható örökség, Másik azt tartotta,
13553 10 | De persze nem sok levelet válthattunk.~S micsoda különös levelezés
13554 4 | tömzsök asszonyt láttam. Tehát váltogatják egymást.~Négy óra tájt aztán
13555 9 | egy napra, nem bánom.~S váltok jegyet Bécs helyett Borsodba.~
13556 11 | vén Luki is. Új cselédek váltották fel a régieket. Hogy ápolták
13557 1 | elém. Azon nem látszott változás. Az öregasszony mindig egy
13558 9 | Hát az is - felelte változatlan nyugalommal. - Ahun a parton
13559 10 | A hajfürt és a nefelejcs változatlanul megmaradt benne.~Elmerengve
13560 9 | pap.~S a leány is derültre változó szemmel:~- Muzsikát, nagymamuka...~
13561 10 | egyszerre piros pünkösdirózsává változottan. - Hogy kérdezhet ilyet,
13562 11 | izgalmat, ha klímát és miliőt változtat. Kik magának a szülői?~Elmondtam
13563 11 | volt a szívemnek. Nőttünk, változtunk. Mért nem maradhattunk kisgyermekeknek?!~
13564 11 | ültem, s nem tudtam, hova váltsak jegyet.~A legközelebbi vonatra.
13565 7 | drága legyen a szőnyeg, szót váltsunk, megismerkedjünk. És most
13566 4 | hosszú, alacsony vályút. Vályú végén pocsolyát persze,
13567 4 | mellette a hosszú, alacsony vályút. Vályú végén pocsolyát persze,
13568 3 | nyugodja ki az őrlésben és vámolásban eltöltött élet fáradalmait.
13569 3 | bérlője találkozott, szívesen vámolgatta tovább még egypár hónapig
13570 6 | háromnegyed elmúlt.. Délután Vámossynak és Dapsynak van órája. Tanulni
13571 4 | szekér, hol koldus, hol vándorlegény. Könyörögtem neki, hogy
13572 9 | az elmémet eltereljem a vándorló csalántól, hévvel magyaráztam,
13573 3 | lámpást. Ahogy a fejem a vánkosba süllyed, megint hallom:
13574 9 | pirosló paplanra meg a fehér vánkosra. Hogy fogok én itt aludni!~
13575 11 | éreztem, hogy egyre lassabban vánszorgok. De azért csak jöttem.~Tántorogtam.
13576 9 | egyedül bolyongani. A régi várak iránt is a festők érdeklődnek
13577 8 | nézett reám. A szobába boldog várakozásnak a csendje szakadt.~- Nézze,
13578 9 | fehérlő üvegajtóra is szorongó várakozással pillantgattam. Szerencsére
13579 7 | elhallgatott. Meleg, szép szeme várakozóan fordult reám.~Csend volt
13580 10 | annyi, mintha aszondanám: varangyos béka. S ha meg annak a papnak
13581 10 | homályzó út volt előttem. Várassam-e, míg az apám elköltözik
13582 4 | a következő napokra is várathatnék vele valami érdekeset!~Mindjárt
13583 2 | harmadik verés.~Az már nem váratlanul ért, de pogányabb volt a
13584 9 | falura, vagy valami régi várba, ahol senki se lakik.~A
13585 9 | szedjünk? Az már nincs. Vargányát csak nem szedethetek velük!
13586 10 | ácsorgok. Az oláh tanító meg várhat... Legyen boldog a forintommal!~
13587 9 | önteni, hogy azt csak magától várhatják. Így mondták.~Sohasem felejtem
13588 7 | el tőlük, hogy vacsorára várhatnak. Julcsa bizonyosan külön
13589 2 | lép ki.~De most már nem várhatom. Csak egy percet még...
13590 9 | az a két csodás szem, nem várhattam meg, míg az erdész apa megnevez:
13591 6 | így is, úgy is. Mindenféle variációban megvolt az eltökélésem,
13592 6 | megengedheti...~Ezerféle variációt találtam, de egyik se látszott
13593 10 | óra a felet üti.~Meddig várjak?~Csak nem aludt tán el?
13594 1 | nemnek.~Hogy is hítták? Várjatok csak... Hermin, vagy Janka,
13595 9 | mondotta Matild vonakodva. - De várjuk meg talán Marcsát...~- Mindjárt
13596 9 | keresztezte az utamat, és két varjút lőttem aznap egy lövésre.~-
13597 10 | rám, mintha valami nagyot várna tőlem.~- Nem - feleltem -,
13598 9 | kérőn nézett rám, mintha azt várná, hogy találjam ki, amit
13599 4 | A csillagok is mintha őt várnák velem. A hold is mintha
13600 5 | akkor a kapu előtt álltunk.~Várnunk kellett, hogy megnyissák,
13601 1 | Csodálkozva nézett rám:~- Hát nem várod meg a vendégeidet?~- Nem,
13602 7 | azok szegények ott várnak, várogatnak...~Hát elbúcsúztam:~- Ma
13603 10 | S én a Malom utca sarkán várogatom. Csak egy-két percet beszélgethetünk.
13604 9 | friss!~- De. Tennap hozták a városbul.~Egy óra múlva egy szalmakalapos
13605 9 | szalmakalapos férfi és valami négy városias öltözetű nő. Láttunkra a
13606 10 | ablakkal, alig egy ölnyire.~A városka csendes. Mindössze egy katonával
13607 10 | Alig egy-két ember lézeng a városkában.~Épp azért látom meg azonnal,
13608 10 | lassú kongással mondja a városkának a négyet, és utána még mélyebb
13609 4 | a hűvös Váci utcán meg a Városligetben. Beiratkozom a csónakázó-egyesületbe:
13610 10 | tölti?~- Lehet.~- Ennek a városnak igen egészséges a levegője.
13611 9 | vagy a Zugligetbe, vagy más városrészbe: bérelj egy kis hónapos
13612 9 | tülkölnek.~- Én csak három várost láttam: Miskolcot, Kassát
13613 1 | a szíve... mint a vasúti váróterem, ahol mindenféle cemende
13614 2 | ott áll az ablak előtt, s varr valamit, mintha kesztyűre
13615 2 | valamit, mintha kesztyűre varrna gombot.~Ugrok feléje. Éppen
13616 7 | Ide teszem - mondotta - a varróasztalomat, s ki-kitekintek az ablakon.~
13617 6 | lehajtva, mint az ibolya~Varrogat az én kis kedvesem...~Följegyeztem
13618 9 | a csalánt, mintha tüzes varrótűcskék érintgettek volna.~- És
13619 9 | Az orrom hegyébe mintha varrótűt mélyesztene bele valaki.~
13620 9 | kalapra is jó.~Míg a boltosné varrta, az ablakocskához álltam,
13621 10 | tengődtem, hétről hétre összébb varrtam a gombjaimat, mégis egyre
13622 8 | járt az eszem. Itt volt-e? Várt-e? Leültették-e? Vagy csak
13623 6 | csizmák egybekavarodottan vártak a sötétségben az isten rendező
13624 9 | látogatott be, és csak azt várták, hogy kiüljek a kunyhó elé.
13625 4 | egyre fájósabb térdű.~- És várton-várják mán a Danit az urak is.
13626 9 | Nálunk Régi Vár nincsen, és Vártorony sincsen. De ha a Csöndesség
13627 Inc | Mi-mi-milyen jó, hogy nem vártunk to-to-tovább!...~Vacsoráztak.
13628 9 | próbáltam. Hiába: nem fogja a vas.~No, végigéreztem a Boka
13629 8 | őszi szél susogna, amint a vasajtóhoz sodorja a hervadt faleveleket.~
13630 9 | kalapomat is elküldtem neki: vasalja meg, ahogy tudja.~Hát a
13631 9 | Így jutottam végre egy vasárnaphoz.~- Holnap nem festek - mondottam. -
13632 9 | Mintha ma volna annak a vasárnapnak a hétfője.~Elmenjek-e a
13633 7 | házasságunkkal. Hiszen egy vasárnapra csak be lehet zárni azt
13634 7 | tengernyi a gondja. Varrnak, vásárolnak, grófias lakodalmat akarnak
13635 10 | értesítem, hogy pisztolyt vásároltam. S ha ő erre azt mondja:
13636 11 | is?~- Az nincs, de itt a vasárusnál adnak.~Megvettem a revolvert.
13637 11 | Befordultak a nagy cifra vaskapun. Átmentek a napsütötte előkerten.~
13638 7 | javítja a gerincét abban a vaskorpás, meleg tóban.~Hát vele töltöttem
13639 9 | vadászpuskás, tiroli pipás, vaskos úr válik elő sétálva az
13640 3 | jegespince. Az ablakokon vasrostély. A molnár azért építette,
13641 2 | arccal, a félméteres kis vasrostélyos, vastáblás ablaknál, és
13642 9 | parasztleánynak.~Én mintha vasszéken ültem volna, nem lehetett
13643 2 | az ablakán is rajta van a vastábla.~Vége mindennek!~De lám,
13644 2 | félméteres kis vasrostélyos, vastáblás ablaknál, és mindig könyv
13645 9 | hanem színsár - mentül vastagabban!~S keverem én másnap bőven
13646 6 | Váci utcában járkáltam. Egy vastuskó volt ott akkoriban látható
13647 9 | zöld ágra jutnak a postán, vasútnál.~Mindezek a kérdések persze
13648 4 | Csak... belemártott egy vasvillát egy legénybe, Gál Bandiba.~
13649 11 | Ránéztem, mint a festő, aki a vászna előtt ülő nőt vizsgálja.~
13650 9 | hogy ő is hiába pazarolta a vásznam elé a legszebb nézését.
13651 10 | Sivított, mint a malac, és úgy veckelődött a karomban, hogy alig bírtam
13652 10 | Itt a tankönyvek jegyzéke. Vedd meg antikváriusnál s minden
13653 11 | örvendezve váltottunk a lombok védelme alatt néhány szót, néhány
13654 7 | kellene látogatnia.~De aztán a védőügyvéd mindjárt megszólalt bennem:
13655 9 | Ilkát meg talán a napernyő védte. Csupán az arca volt valamivel
13656 7 | fiúinternátusokban? És azok a védtelen, kis együgyű teremtések,
13657 10 | szabadkozott. Én azonban szigorúan védtem a bírói méltóságot.~- Amit
13658 11 | Vajon ott lesz-e este a park végében, a kaktuszok lépcsőjén,
13659 9 | el hozzá. A falu innenső végéről kocsiút visz be az erdőbe.
13660 2 | cselekedeteimre vigyázzak. Véget vetett a gyermek állati
13661 10 | két diplomája volna, mikor végez, s a két diploma kettős
13662 7 | igen elfoglal, hát csak végezd.~Megcsókolta a gyerekeket.
13663 9 | Isten sáfárjával csak nem végezhetek félvállról.~S jön. Köszön
13664 Inc | mondta a szmokingos. - Te már végeztél. De ha csak ilyen röviden
13665 9 | és tanulj, tanulj, hogy végezz már valahára!~- Zugligetbe?
13666 10 | lépjen a papi pályára, vagy végezze el magánúton a jogot. Ha
13667 7 | hölgyet, s nekem hajlong.~- Végezzen csak előbb a hölgyekkel,
13668 11 | Hát hová?~- Csak a kert végibe, ahol a kaktuszok állnak.~
13669 10 | órakor.~Visszatéret mégis végigbolygott a szemem a templom környékén
13670 11 | elöntötte a szememet, s végigcsordult az arcomon. Hát van valaki
13671 9 | Hiába: nem fogja a vas.~No, végigéreztem a Boka kesergőjét a cilinderemen!
13672 3 | hívtam, legott felkelt, és végigjárta velem a táncot.~Mikor lekísértem
13673 Inc | érkezik csak megint valaki. Végigkószál az üres termeken. Végre
13674 4 | a számhoz. A víz megint végiglocsogott rajtam.~- Hogyan szokás
13675 5 | Városmajorba, Svábhegyre is. És én végigmagyaráztam Ágnesnek a botanikát és
13676 9 | várj rám.~Gyalog akartam végigmenni a falun, mint ahogy akkor
13677 7 | Beültünk újra a fiákerbe. Végignéztük a Duna-sort. A Rácvárossal
13678 1 | történetkéjét, és vénségemben majd végigolvasom, és így még egyszer átélem
13679 3 | Sok? Mink már ötször is végigolvastuk.~- Beniczkyné, Jósika.~-
13680 2 | Száll lefelé, hogy szinte végigsétál a másik háztetőn.~És nekem
13681 9 | Ilkát nem is találom többé, végigsétálok az erdei úton, s megtalálom
13682 10 | megtalálja, ha visszatér.~Végigsírtam Svájcot, Tirolt, Karinthiát,
13683 9 | nem látom sehol.~A Csillag végigügetett a kerítés mellett. Valami
13684 11 | minden botlásomat. Mindent végigvizsgáltam: a papagáj körmétől az erdei
13685 4 | De hát...~- Várd el a végit. Hát a kanász már abban
13686 9 | Ezzel a szívességgel a pap végképp elrontotta minden mulatságomat.
13687 10 | éreztem.~Az uzsonnáim aznaptól végképpen elmaradtak.~Minek is az? -
13688 6 | lestem a levélhordót.~Hát végre-valahára három órakor meg is jelent.
13689 11 | fázlódva. Jöttem.~Az út végtelennek látszott, és a lábam mintha
13690 11 | éjben, a csendben, a havas végtelenségben. Már száz esztendeje jöttem,
13691 2 | embernek nincs fogalma a végtelenségről. No, hát nekem van!~Nem
13692 3 | gügyögte Viki. - És ha végtére meg kell halnunk, bárcsak
13693 1 | hegyes orrú leányt el ne végy.~Ez a mondása éppen szíven
13694 8 | kezét - mondottam. - És ne vegye el olyan hamar, mint tegnap.
13695 9 | életemben nem láttam olyan vegyes színtársulatot! A bíró maga
13696 1 | Shakespeare és Kotzebue vegyesen. Szárazon és nedvesen. Némajátékban
13697 6 | következő pillanatban magammal végzek.~Gondoltam így is, úgy is.
13698 4 | mennyire fölötte lebeg a végzet némely életnek. Fölötte
13699 11 | ügyeltek rá. De egyszer aztán végzetessé vált mind a kettőnkre.~Nekem
13700 9 | posta? Vagy a vasút? A jogot végzettek hamar zöld ágra jutnak a
13701 10 | frank havi fizetéssel úgyse vehetném el Zsorzsetet. Őszintén
13702 4 | újságoltam nekik, hogy a víz vékonyabban csurog már a csatornán a
13703 4 | legeltek. Bééé-beee hallatszott vékonyan, vastagon.~A leány csak
13704 10 | fagyos időben is csak a nyári vékonylevű, egyfrankos ebédeken tengődtem,
13705 10 | Zsorzset: olyan lengeteg vékonyságú, olyan gyenge karú, tiszta
13706 8 | ha netalán szerencsédnek véled, hogy a hadsereg egy tisztje
13707 11 | Bizony nem a bölcsesség velejével áll a házasságnak ezen a
13708 9 | ábrázol?~A tanító is megszólal vélekedésképpen:~- Nem Deák Ferenc?~- Nem -
13709 7 | aggodalmasan néz reám:~- Hát mint vélekedik, ügyvéd úr? Elfogadja?~-
13710 Inc | akik még rózsaszínekben vélekednek a házasságról, mintha az
13711 9 | Zavartalanul nézhettem Ilkára. Azt vélem, engem is lefesthetett volna
13712 5 | köztünk, és megkülönbözik a véleményünk? És ha majd latinul beszélünk,
13713 11 | Mártával!~A börtön nem éppen velencei, csak üres szakácsszoba
13714 6 | elé.~Aztán valami különös véletlen folytán mindig akadt valami
13715 5 | állítása. Micsoda logikával vélhette megdönthetőnek?~Éjfél után
13716 5 | ártatlan hazugságban? Azt vélte-e, hogy ha igen erősködik,
13717 6 | ismertem egy vörös slafrokos vénasszonyt is aki velük lakott. No,
13718 7 | velünk. Többnyire valami vendégasszony, de mindennap más, vagy
13719 2 | akkor vetetett velem, ha vendége érkezett.~- Szaladj, Gabi:
13720 4 | nézett nyájasan.~- Az imént vendégei voltak, Erzsike - kezdtem
13721 1 | rám:~- Hát nem várod meg a vendégeidet?~- Nem, lelkem. Most jutott
13722 7 | jön levéllel:~Kedvesem, vendégeink vannak. Csókollak:~ Ida~
13723 7 | beszélgethetett volna a vendégeivel.~Ida felvonta a vállát:~-
13724 9 | itt A falu rosszát.~Az úri vendégekre való nyomós hivatkozás hatott
13725 9 | asztalra illő, hideg kávéval vendégeltek meg, s utána jégbe hűtött
13726 8 | postahivatalból érkezett vendégem: a principálisom.~Ilda félretette
13727 7 | kihirdetés alól. Nem kell semmi vendégeskedés. Csak szimplán mindent.~
13728 9 | azon a házon, amelyiknél vendégeskedtünk. Csak eredj oda; szép vidék
13729 7 | fürdőből fiákeren elhozatott vendéglajstrommal, hogy valóban a báróné volt
13730 7 | miattuk a házam. Már nem a vendéglőbe jártam. Otthon ebédeltem
13731 4 | profanizálnám az emlékét, ha vendéglőben beszélnék róla. És éppen
13732 10 | Így kinek dolgoztam?~A vendéglősnek? A szabónak? A trafikosnak?~
13733 7 | valamennyire, de nem bírta ki a vendéglőt meg a lakást. Nyomorúságos
13734 4 | kapcsos, bőrfedelű könyvük, a vendégszobában. Abban sok szép úri személynek
13735 4 | egy ispántársa, komája is vendégül ígérkezett.~A háznál persze
13736 4 | nem lehet bízni az ilyen vénemberbe...~Úgy beszélt velem, mintha
13737 9 | összecsapva. - Hát mért vennék el?~- Te tudod! - fakadt
13738 8 | elvenném feleségül?~Mért ne venném el?~Nemsokára olyan fizetésem
13739 1 | napomnak a történetkéjét, és vénségemben majd végigolvasom, és így
13740 7 | valami tűzfényben született Vénusz volna.~- Egyedül lakik? -
13741 7 | állt, kétfelől. Az egyik Vénuszt ábrázolta. A másik Idát
13742 4 | ez a dohány.~S bementem a verandára. Lefeküdtem a kerevetre.
13743 7 | hazahozták a feleségét, vérben, holtan, fölugrott az ágyból,
13744 9 | éjjel találkozzak az erdőn a verbunkossal. A láncos kutyát is elszabadították
13745 9 | Húzd rá, cigány!~Járja a verbunkost. Csapkodja a lába szárát.
13746 11 | mint a fészkéből kiesett verébfi, amely ide-oda vergődik
13747 10 | szárnyú, barna köpönyege. Verébijesztő figura volt künn az utcán.~
13748 10 | lelkesedett. Olykor a vállamat veregette, és hamarosan fizetésjavítással
13749 11 | az igazát, s a homlokán verejték gyöngyözött.~Azonban Ákos
13750 9 | tehessünk rúla - mentegetődzött verejtékezve. Néha bolondján van ez a
13751 4 | égető naptűzésben csorgó verejtékkel dolgozik. Dolgozik serényen,
13752 8 | Az álom édessége még a véremben kerengett, mikor a délelőtti
13753 4 | kis galambocskámat!?~S a véremnek minden cseppje kínlódott
13754 9 | olyan... Ahogy ott fekszenek véresen. És mind ismerem. Látná
13755 9 | reggeliznek?~- Szalonnát, vereshagymát, mikor hogy. Rántott levest
13756 2 | engedett vennem. Hát az első verésig irkát, ceruzát, tollat vettem
13757 2 | Valami káposztaféle. Talán vereskáposzta... Talán valami más bolti
13758 Inc | gallérjából csak épp az orra vereslik elő.~Az idő már akkor nyolc
13759 11 | kivettet a kastélyból.~A verést csak elviseltem volna, de
13760 1 | Tehát ez az! - hörögte vérfagyasztó keserűséggel. - Sejtettem.~
13761 10 | nyelv egy is a latinnal. Én Vergiliust is szótár nélkül olvasom,
13762 11 | kiesett verébfi, amely ide-oda vergődik a világban, míg vagy megnő
13763 11 | hogy tanuljak, küszködjek, vergődjek? Márta a másé, a másé!~A
13764 7 | emberek hallgatnak, míg vergődnek. Röstellik a családnak megvallani,
13765 11 | ötödikben iparkodjak állásra vergődni. De soha többé vissza ne
13766 11 | akaratát? Ki tudja, hogy vergődött a falhoz szögezett, szegény,
13767 3 | Olvasom a Függetlenséget, a Verhovay cikkét, aztán a háborút,
13768 11 | maradtam. Szepegve füleltem: verik-e Mártát odabent?~Nem szokták
13769 6 | lenézhessek. Ha ajtó csattant, ha verkli szólalt meg, ha veréb röppent
13770 6 | csattant? - le kell néznem a verklire, mert hiszen más lakók is
13771 11 | ide ne gyere! Mert bottal verlek ki.~A vendég - tudtam, kicsoda:
13772 11 | Mártát odabent?~Nem szokták verni. De hogy Ilona asszony annyira
13773 6 | délelőtt az ablakomra tűzött a verőfény. Miért ne nyitnám ki az
13774 10 | sírhalomra tűző, langyos tavaszi verőfényben egy poszméh dongott a violákon.
13775 2 | Nagyszombat volt aznap, verőfényes, enyhe idő. A bátyám mindjárt
13776 6 | tűzzel-lánggal. Írtam egy vallomást versben. A vallomás hosszú volt
13777 9 | annyi költészetet tud egy versébe lehelni, amennyi költészet
13778 6 | és hát tetszettek neki a verseim is.~Erre igen összebarátkoztunk.
13779 6 | lövöm magamat szíven. A verseimet letisztázom előbb, és ráírom:
13780 6 | össze. És persze rátalált a verseimre is, és vágta a kályhába.~
13781 6 | kalpag legalábbis harminc versemben szerepel.~Egy novemberi
13782 Inc | kvietált.~S mintha kopaszok versenye volna, egy teljesen kopasz
13783 9 | hangjával bizonyára nem versenyezhet.~A szeme megcsillant.~-
13784 7 | zásokról szó sincs. A nő éppoly versenyfél az életküzdelemben, mint
13785 6 | Persze tanulás helyett versírásra fordult az eszemnek minden
13786 3 | keze-lába, válla csontja eltört. Vért hányt. Nyöszörgött. Biztos
13787 9 | vadásztam rájuk. Agyon is vertem mind a hármat.~Lefekszem
13788 7 | nem törik.~Persze az ilyen vertlabda-élet reális gondolkodásúvá neveli
13789 11 | még talán akkor se.~Ilyen vértől csepegő szívvel bizony a
13790 8 | s eleven, szinte lobogó vérű, mintha gyorsforralót hordozna
13791 8 | harmatával öntözik a lelküket. Vérükké vált. Nem a köznapi levegő
13792 10 | azt válaszolom: csak az én vérző holttestemen át!...~Már
13793 4 | mind a ketten be akarnánk vésni az emlékezetünkbe egymásnak
13794 3 | szemlélve.~- A halál? Ó!... Úgy vesse a kártyát, hogy az se válasszon
13795 7 | Tegyétek le azt a kalapot. Vessétek le azt a denevérszárnyat.~
13796 9 | hogy Érik a szőlő, hajlik a vessző, bodor a levele.~Nem ismertem
13797 7 | is nézzük meg. Ha nem is vesszük ki, nézzük meg, báránykám.~
13798 Inc | szerencsésen kihajóztunk a veszedelemből, anélkül hogy bedugtuk volna
13799 11 | megnő a szárnya, vagy valami veszedelemnek a torkába esik.~Egy mondás
13800 Inc | hosszúhajú némber volt a veszedelme? - A trójai háborút nem
13801 4 | feleséged. Mert volt úgy, hogy veszekedtünk, és ő nagyobb volt gyerekkorában
13802 4 | odanézek. Hát akkor nyargal be veszett-vágtatást, szürke lovon egy kilenc-
13803 9 | öltözködéseit érzi kárba veszetteknek...~A következő napon derült
13804 9 | volna a testembe.~Ahogy ott vesződök a makacs állatkával, egyszerre
13805 10 | délutánján, és órák hosszáig vesződtem azzal a kis szőke, apró
13806 2 | polcra. Micsoda boldogság vesztegel ott az üvegekben! Öt üveg
13807 9 | cigányok.~A katonaságnál veszteglő Göndör Sándor szerepét ideiglenesen
13808 3 | voltam abban, hogy Vikit nem vesztem el. Jó fogás voltam nekik,
13809 Inc | csak egy lehetőség van is a vesztésre, nem játszom.~- A házasság
13810 9 | boldogan -, maga kincset vesztett el, és én egy egész kincstárt
13811 4 | keresztül-kasul; hogyan vesztette el a kalapját, hogyan találta
13812 4 | felé. Legalább messziről vetek rá egy pillantást.~Hát a
13813 8 | hónap múlva én magam mögé vetem a katonai szolgálatot, és
13814 9 | álltunk. Az bizony dísztelen veteményeskert volt.~Talán kétholdas. És
13815 4 | szürke, micsoda árkokon, vetéseken nyargalt keresztül-kasul;
13816 1 | megszólal:~- Nem mégy ki a vetésre?~- Fölösleges - feleltem.~
13817 2 | Egynél többet csak akkor vetetett velem, ha vendége érkezett.~-
13818 4 | csak a szemük szögletéből vetettek rám egy-két pillantást.~
13819 1 | béreseim a Galagonyáson vetik a tavaszit. A magtár kulcsa
13820 6 | szobájuk ablakában egy ingre vetkezetten, s beretválkozik. Testvérbátyja
13821 10 | meghaltak, csak a testüket vetkezték le.~Elmentem a kis oláh
13822 3 | is belépek. Bezárkózok. Vetkőzök. Fekszek.~De igen búsított,
13823 11 | iroda díványára szokták vetni a segédnek az ágyát.~Kaptam
13824 1 | magtár kulcsa nálam van. A vetőgép ott fog várni már hat órakor
13825 1 | gépet a szántóföldre. A vetőgéppel csakugyan sok a bajlódás.
13826 9 | fejemet. Az életem sorsát vetőmagként tartom a markomban. Hol
13827 4 | gondoltam -, engem nem vetsz le!~S ragaszkodtam kézzel-lábbal,
13828 2 | lisztet, élesztőt, mazsolát vettek - mint ünnep előtt szokás.~
13829 11 | láttátok is, nem azért nem vettétek el, amit gondoltok, hanem
13830 9 | fa meg kivágatik és tűzre vettetik.~Csaknem félóra hosszat
13831 9 | dünnyögte az ostort a kezébe véve.~Gondoltam, most már ha
13832 2 | Közben ásított is. Várta a vevőket.~Ahogy ott könyököl a pulton,
13833 3 | nőket. De akkornap az egyik vezérigazgatónknak a házi mulatságára voltam
13834 6 | megszólítsam. Csak vártam őt a hét vezérrel, és jártam utána, mint a
13835 6 | rá a kőből kifaragott hét vezért, mert még mind a hét újnak
13836 7 | nem vagyok itthon, csak vezesd be a szalonomba. És mondd
13837 9 | mondom a gyereknek -, vezess el engem a boltba.~A rossz
13838 9 | Hát szálljon le, aztán vezesse.~- Csakhogy akkor én itt
13839 9 | motyómat. - No, mehetünk.~Vezet a kis állomásház mellett
13840 9 | Nagymamának nem kell itthon vezető. Úgy jár-kel, mint akármelyikünk.
13841 11 | csak az öreg jogászokat, a vezetőket említették.~Az az egy érzés
13842 9 | születne, kegyetlen keményen vezette az éneket.~Mise után a sekrestyés
13843 Inc | anélkül hogy bedugtuk volna viasszal a fülünket.~A tanár elgondolkodva
13844 1 | sápadt volt, mint a húsvéti viasz. Az anyám magyarázott neki
13845 6 | napernyősen. A kezében a fehér viaszosvászon könyvcsomó.~Akkor eszmélkedek
13846 6 | alatt. A bal kezében fehér viaszosvászonba burkolt könyvcsomó. De sose
13847 4 | perc múlva visszatér egy viaszpapirosba burkolt valamivel. Nem is
13848 2 | is, mint másnak: álmosan, viaszszín arccal, szótlanul.~Egy téli
13849 8 | a szőnyegen állt meg. A vicsorgó oroszlán, amint előleppen
13850 8 | szikla árnyékából előlépve vicsorított felém.~S ha magamban voltam,
13851 1 | volt a szemében. Ha akkor vidámnak látom a szemét is, bizonyára
13852 7 | mindjárt jön a kávé. Vidámodjatok! Tudjátok-e azt a verset,
13853 8 | ablakon besütő napsugáré. Vidámságot hordozott magával és boldogító
13854 10 | Zsül - kiáltott Lüpen -, vidd ki ezt az üvöltő kukacot!~
13855 9 | vendégeskedtünk. Csak eredj oda; szép vidék a Bükk alján. Augusztusban
13856 4 | füstöt bodorít az orrom vidékére.~Megkívánom.~- Veszek pipát
13857 7 | Egy papi felemet várom vidékről.~Egyszer valami katonabanda
13858 Inc | csatlakozott hozzájuk: egy vidraprém bundás bankigazgató, meg
13859 9 | a leány, újra nevetésbe vidulva -, meg Gyuszié, aki Göndör
13860 2 | magamforma termetű fiúcskának, és víg-hősen kurjantom:~- Hej aru kankaru!~
13861 9 | ismeritek az Opera meg a Vigadó énekeseit. De ahogy az ő
13862 9 | átszállott volna a lelke a pesti Vigadóba, ahol a Rácz Pali a spanyol
13863 4 | az, alig magasabb a pesti Vigadónál. Valamikor szőlőt művelhettek
13864 4 | távol voltam tőlük, mint a Vigadótól a Lánchídnak a budai vége.~
13865 Inc | belépőpénzük az ököritói vigalomba, s aznap búsultak. De bezzeg
13866 8 | szakadt közénk, gyászos, vigasztalan, hideg.~Aztán Ilda töredezetten
13867 6 | véletlenül találkoztak? - vigasztalgattam magamat.~S vártam szorongó
13868 10 | remegett.~- De hát hogy vigasztaljam, édes Zsorzset? Hiszen azt
13869 8 | betegnek minden élet látása vigasztaló.~Ilda pohárba tette a dáliát,
13870 10 | Csak ne felejts!~Zsorzset vigasztalóan válaszolt, hogy az ő szívében
13871 11 | említették.~Az az egy érzés vigasztalt és erősített, hogy akármi
13872 10 | megrezdített, de hát azért vigasztaltam. Gondoltam: ha már a mellemre
13873 9 | Legalább még egy öltözet ruhát vigy el.~- Minek? Elég ez az
13874 11 | szájam is elnyílt a nagy vigyázatban: lecsaptam.~A szegfűnek
13875 11 | volt szobája mellett. Nagy vigyázatokkal jöhetett ki csak. És jólesett
13876 2 | megállott, s a kék papirost vigyázatosan bontogatta.~- Csak kettőt
13877 2 | nyelvemre és cselekedeteimre vigyázzak. Véget vetett a gyermek
13878 10 | karácsonyfájuk: illik, hogy én is vigyek rá valamit.~Tűnődve álltam
13879 9 | kertésznek -, valahogy végig ne vigyen a falun.~Már akkor annyi
13880 11 | rívogatta.~- Hol a mama? Mamához vigyenek!~Az anyám valami ügyben
13881 4 | parasztleány volt. Mindig vigyorgóra állt a szája.~- Te, Rozi -
13882 9 | Néz kimeredt szemmel, s vigyorog. Kakastollas kalapja a hóna
13883 11 | A légy megint rászáll.~- Vigyük a hűsre Margitot - mondja. -
13884 4 | miért halt meg, micsoda viharban, micsoda fergetegben. És
13885 11 | együtt éljük át a későbbi viharokat is, rossz terméseket, fagyokat,
13886 11 | olykor a politika mezején viharoznak, s olyankor a nevük a hírlapokba
13887 11 | én mindig az első sorban viharoztam. De olyan szerencsétlen
13888 11 | tavasz felé voltak is némi viharzások, és én mindig az első sorban
13889 10 | meg: narancsot csak nem vihetek? Ordináré olcsó portéka.~
13890 3 | kisasszony.~A madár ismét vijjog: Kviu-viu!~Náni keresztet
13891 3 | te vagy az igazi. Illesz Vikihez. Ő már kicsikorában is olyan
13892 10 | Egy kamarában. Szent Viktor utca 10. Hat frankon béreltem.~
13893 3 | miért keresztelték a leányt Viktóriának.~S láttam is a komolykás
13894 9 | pesti aszfalt-hazám prózai világába?~Hogyan és mikor?~Hogyan
13895 9 | életüket a fantázia színes világában élhetik!~- A színészeket
13896 11 | A mindenség egy rejtett világának titkai közé tartozik.~De
13897 9 | Mi lehet szebb a színpad világánál? Mondja, milyen asszony
13898 4 | alatt, mintha egy antik világi képet látnék.~A szívemen
13899 10 | Magát az oszlopát is alig világítja meg.~A levegő meleg. A lámpás
13900 6 | szomszéd falvakban, mint valami világítótoronyra.~Szégyen és keserűség borított
13901 9 | délután országos kiállítás és világkiállítás volt akkoriban a leányszemekből,
13902 9 | kis narancsszín fénnyel világló ablak. Mindjárt gondoltam,
13903 6 | harisnyája is kék, csakhogy világosabb kék szín, mint a szoknyája.
13904 3 | hogy az, mint a kártyából világosan látható, el nem hagyja.~-
13905 11 | akkor nagy volt és tiszta világoskék. Természetre meg vidám volt,
13906 11 | aztán belenyugodott.~A hold világoskodott gyönyörűn. Az olajfák is
13907 9 | felejtette.~A ház nappali világosságban jóval nagyobbnak látszott,
13908 9 | homályosnak tetszett a külső világossághoz képest. Keresem az ablakot,
13909 2 | Bizonyosan Fánika eteti...~A világosságnál a szobába látok. Az öreg
13910 2 | dorombolgat:~Az Úr Isten az én világosságom,~és üdvösségem,~hát kitől
13911 10 | boldogságot, mint a lámpás a világosságot.~Az a vasgerendás terem
13912 11 | lebocsátotta erre a földi világra.~Ne disputáljunk: mossuk
13913 11 | Márta a másé, a másé!~A világrend felfordult az érzésemben:
13914 7 | nincs beleilleszkedve a világrendbe.~- Micsoda szerencsém van! -
13915 4 | megjátszott a sors. De sem a világtörténelemben, sem a magam történetében
13916 Inc | nem vonul-e végig az egész világtörténelmen? De ne is nézzük a világtörténelmet,
13917 Inc | világtörténelmen? De ne is nézzük a világtörténelmet, csak a hírlapoknak a napihíreit,
13918 7 | Olvasd!...~- Odakészítetted villámhárítónak... Engem nem áltatsz el!...
13919 4 | fejünk összeért. Valami édes villamos áramlat ömlött rajtam végig.
13920 Inc | A szmokingos megnyomta a villamoscsengő gombját.~- Telefonozzon,
13921 Inc | pillanatban elaludtak a villamoslámpások, és a szobát egyszerre vaksötétség
13922 8 | propellert, hogy inkább villamoson járok át a hidakon.~Azon
13923 6 | csókolódznak; meghalok, mint a villámtól sújtott fa, egyszerre és
13924 1 | Visszahoppoltam a székbe.~Akkor meg az villanik az eszembe, hogy Jolán belép,
13925 8 | meglátogatni.~A hadnagynak meg Villecz ügyvéd volt a jó pajtása,
13926 6 | oltárképe. Az ő oltárképe egy Vilma nevű csodás valaki volt.
13927 6 | egyébről, csak Flóráról és Vilmáról, és annyi volt a mondanivalónk,
13928 11 | megyen el, és kelet felé vinne a vonat. Ha megvolna a húsz
13929 9 | szoktak. Bolond volnék, ha nem vinnék magammal puskát is. Reggelenkint
13930 10 | márványobeliszk, s félig nyílt, szelíd violák a síron. A kőemléken persze
13931 10 | verőfényben egy poszméh dongott a violákon. Dongott, dongadozott közöttünk,
13932 10 | kérdezné szomorú kérdéssel a violáktól:~- Kinek a párja volt? Kinek
13933 10 | cinniát, mácsonyabugát, violát, almavirágot, kökörcsint,
13934 10 | fekete szalmakalapja csupa violavirág.~Jön.~A kezében fehér napernyő.
13935 10 | gyár felé andalgok, egy virágárus asszony kosarán áll meg
13936 11 | minden szombat délután a virágárushoz. Magam választom meg a zugolyban
13937 11 | Pedig hogy gyűlöltem őket! Virágba öltözött kígyók! - gondoltam.
13938 4 | kakukkfűvirág is. Mint valami virágboa.~Látszott rajta, hogy kedves
13939 9 | volna a jó fánál a szép virágbokor. Lestem is néha rá a vállak
13940 4 | szál abból a sárga, szép virágból amelyet bakszakáll néven
13941 10 | visszafordul. Hallgatódzik.~Két virágcserepet hangtalanul emel be.~Aztán,
13942 10 | mennyei almafának a fehér virágesője hullongott volna ránk a
13943 9 | azt az édes, kis selymes virágfejet, és csókoltam, csókoltam.~-
13944 8 | míg az érzelmeknek ez a virágfergetege kavargott az agyamban, a
13945 10 | háttal állt mindig nekem, és virágfigurákat komponált méteres rajzpapirosokra:
13946 4 | komlóból. És a nyakában is virágfüzér, valami apró szemű, vörhenyes
13947 10 | olyanná vált a terem, mintha virágfüzéres, lampionos bálteremmé vált
13948 10 | Járhat-e másképpen, mint virággal?~A tanítónak a beteg színű
13949 3 | rajtam, fölmegyek, megnézem a virágkiállítást.~Egy rendező megszólít,
13950 9 | nem foglalt költemények viráglengető, tavaszi fuvalma egy fiatal
13951 3 | elefántcsontból faragott virágnak tetszik a pattogatott kukorica
13952 4 | nemcsak legyezőnyelv és virágnyelv van a világon! Intés volt
13953 10 | az eszembe, egy csinált virágocska meg egy akvarellképecske.~
13954 11 | a kedves kis fehérbárány virágocskát, és ő mindig boldogan állotta.~
13955 11 | válogat szintén a cserepes virágokban. Nem is ügyeltem volna rájuk,
13956 9 | mellett még nagyobb sokasága a virágoknak.~Szedtük.~S nekem ugyancsak
13957 11 | azért ő, ő! Az én fehér virágom, az én lelkem édes-jó fele!~-
13958 11 | belépek úgy uzsonnatájt egy virágosboltba, a Rákóczi úton.~Már ösmernek.
13959 9 | Idekint festek. Ebben a virágoskertben jó lesz. Vagy tán künn a
13960 1 | teszik?~S tettem a kulcsot a virágpohárba.~Öt perc múlva tettem az
13961 9 | ahogy a pillangó tapad a virágra. Aztán tovább festettem
13962 9 | A séta persze csakhamar virágszedésre változott. Magasra nőtt
13963 8 | csupán a legalsó, fonnyadt virágszemet vette le róla, s vetette
13964 9 | mindent szépnek, mert csupa virágzás volt akkor az én fiatal
13965 11 | az ágyakban. A hársfák is virágzásra tarkultak már. Minden zöldellt,
13966 10 | öcsém?...~- Mint a fa, mikor virágzik - feleltem vígan. - Tessék
13967 7 | reám minden jó, mint egy virágzuhatag a mennyországból.~Mámorosan
13968 9 | belé. Hát a színek csak virítanak, de a felhő nem úgy áll,
13969 11 | valamikor Mártával.~A peóniák virítottak még pirosan, fehéren az
13970 4 | karjaimban. Szétnézett.~- Virrad.~Megrázkódott.~Sóhajtott.~
13971 3 | egypár hatost, hogy szívesen virrasszon. Így hát megkaptuk az engedelmet.~
13972 9 | szégyenlősként -, de öreganyám virtuóz.~A vak nő mosolyogva pislogott,
13973 4 | Matyi!~Én is szeretnék virtuskodni. Az erőm már az alatt a
13974 9 | igazmondásnak a bolondja. Virtussá tette, hogy ő nem hazudik,
13975 11 | tarkultak már. Minden zöldellt, virult. Vidám madárkák csicseregtek
13976 5 | Körülöttünk a nyár első rózsái virultak.~Egy sárga rózsán megállt
13977 8 | hogy Berta másnap délután Visegrádra megy hajón Bakodyékhoz.
13978 6 | amint láthatjátok, most se viselek más színű nyakkendőt, csak
13979 8 | legvidámabb, hogy olyan nyugodtan viselem a szakadást.~A nyelvemen
13980 4 | kívánsz.~- Ne hozzon, nem viselhetném. De úgyis tudom, nem jön
13981 10 | gondolatnak is irtóztató! Viseljük türelemmel a keservünket:
13982 8 | faharang-hangon. - Rosszul viselkedtem?~- Éppen nem. Csak azt gondoltam,
13983 9 | Eldanoltatom a két kék tűzű gyémánt viselőjével!~Istenem, istenem, milyen
13984 9 | amilyet a Rákóczi korában viseltek. A fején fekete bársonykalpag -
13985 10 | láncára akasztottam.~Sokáig viseltem én azt.~A gyászos nagy keserűség
13986 9 | hátradőlt a széken. A bundáska visított.~- Az lehetetlen! - hebegett
13987 9 | által.~Micsoda nyomorúságos viskók! Nádtető, fűz-sövénykerítés,
13988 9 | belsejéből látom, hogy a leányok vissza-visszatekintenek.~Végre megérkezik a reggeli.
13989 8 | Mikor elment, egyszerre visszabágyadtam a gyöngeségembe. A szoba
13990 11 | megcsókol. Én is átölelem, és visszacsókolom. Ő megint és megint.~Egyszer
13991 11 | engem senki. És aztán én is visszacsókoltam azt a kedves kis fehérbárány
13992 11 | kezdte haragosan. - Rútul visszaéltél a mi jóságunkkal. Az a leány
13993 2 | neki.~Hát nem lehetett.~Visszaereszkedtem nagy keservesen a lépcsőre,
13994 4 | vizes rongyot a korsóra, és visszaeresztette a lyukba.~De milyen szép
13995 9 | Szilágyi leány megfordult, és visszafelé keresett tovább.~- De azt
13996 11 | és vigye fel a kastélyba: visszafizetem Ákos úrnak, amit rám költött.
13997 11 | gorombaságát tartom meg visszafizetetlenül.~A lakásomat nem írtam meg.
13998 5 | nem lehetett rávenni, hogy visszaforduljunk. Egyre hevesebben, harago
13999 10 | harangozzák a másodikat. Ha most visszafordulok, épp akkor érek a papház
14000 9 | no, ne sírj! - kiáltotta visszafordulva a Molnos leány. - Meglesz,
14001 3 | Siófokra. A siófoki szél meg visszafújta. Így mulattak a szelek a
14002 4 | megrándult. A nyájra pillantott. Visszafutott vagy tíz lépést, és kiáltott
14003 4 | bátyám kamarájából való? Visszagöngyöltem a papirosba, és csak a kenyeret
14004 2 | percre kipirult, aztán megint visszahalványodott. Ha valaki belépett a boltba,
14005 1 | Megtaláltam, zsebre vágtam. Visszahoppoltam a székbe.~Akkor meg az villanik
14006 11 | kapuja előtt.~Egy béres visszahurcolt a csőszhöz. De én megint
14007 9 | kisasszonyok sétálnak a rét szélén.~Visszahúzódok nagy gyorsan az odúmba.
14008 9 | káposztára, hogy az szinte visszahúzódott a földbe szégyelletében.~-
14009 8 | milyen a körvonala Ildának.~Visszaigazította az ablakfedőt, aztán nevetett.~-
14010 11 | voltál ennyi ideig? Most már visszajössz, ugye, a kastélyba? Megmutatom
14011 4 | cigarettára gyújtottam. Visszakanyarodtam a kúthoz. A kúttól el a
14012 11 | vették rá, hogy ha beveszi, visszakap engem játszópajtásnak.~Erre
14013 7 | segíteni. Még a foglalót is visszakapjuk. A házmesternek adok tíz
14014 11 | tettem a megvolt pénzemet, és visszaküldtem a tanítómnak.~Megírtam neki,
14015 9 | zsebkendőjével:~- Mars!~A kutya visszakullogott a másik szobába.~Maradtam.
14016 10 | mutatkozik, az oltár előtt is visszalépek. Várok akár húsz évet is.
14017 1 | várom, hogy kifordul, és visszalopom a kulcsot, vagy máshova
14018 4 | hegyre.~- Ha nem mondod is, visszanézek.~- Itt fogok állni. És én
14019 4 | elhagytuk a hegyet, megint csak visszanéztem.~Akkor már láttam a hegyet.
14020 11 | Azt mondja, hogy teljesen visszanyerem az arcom simaságát. Adott
14021 7 | történt.~De mikor a házmester visszaolvasta a bankóimat, Ida idegesen
14022 4 | voltál, mégis megszédültem.~Visszapillant a folyosóra, aztán beljebb
14023 2 | nem tudom, mit felelek.~Visszapillantok, hogy hova rejtőzhetnék.
14024 11 | is tudom, miért.~- Miért?~Visszapillantott a kertbe, aztán egyszerre
14025 10 | vonszolt volna kötélen: visszasétáltam.~Épp akkor lépett ki egy
14026 8 | elmosolyodott. Egy laza hajfürtöt visszasimított a füle mellett.~Olvasott
14027 2 | bizonyosan a szobában vannak.~Visszasurranok az ablak alatt, elkerülök
14028 8 | anyámat a szobából.~Az ajtóban visszaszólt:~- Ilda, a könyvek ott vannak
14029 10 | mindjárt esni fog. De hát visszatarthat-e engem, akárha özönvíz esik
14030 11 | az az erő, amely Mártát visszatarthatja? Aztán hát az öreg sem él
14031 9 | szélét harapdálta, hogy visszatartsa a könnyeit. És gyűlölettel
14032 11 | úriember leszel. Jó?~Elpirult. Visszatekintett a kertbe.~- Most már megyek.~
14033 4 | hallottam a sulyok kottogását, visszatekintettem.~Még mindig ott könyökölt
14034 11 | iskolában háltam, kiléphettem, visszatérhettem, amikor nekem tetszett.~
14035 9 | igyekezett, Ilka is fölkelt, és visszatértünk.~A tanító azért jött, mert
14036 11 | körmöt viselt. Nekem mindig visszatetsző volt a hosszú körmű leány.
14037 7 | engedelmesség becsületbeli ügy.~Visszaülök az íróasztalomhoz.~Kis idő
14038 9 | mondotta tréfásan.~S visszaült a helyére.~Újrakezdtem vele:~-
14039 10 | kivonta a kezét a kezemből.~Visszaültünk.~- Mondja, Zsorzset - szólaltam
14040 9 | a vízbe, a káka eltakar!~Visszaugrottam a vízbe, és belefeküdtem
14041 4 | cigarettázást.~Pénzem volt. A visszautazásra is küldtek már. De még az
14042 11 | ameddig adja. Ha egyszer visszaveszi, hálás köszönet, hogy addig
14043 4 | menjünk kissé a birkák után.~S visszavette a könyvet. A birkák a bokros
14044 2 | ez nem maradhat ennyiben! Visszaviszem!... Nem, nem lehet már.
14045 9 | puskáját, vastag szemüvegét visszavitte az erdőbe.~A fejemre csaptam
14046 8 | dáliával. Aztán az anyám visszavonult.~Ilda még háttal maradt
14047 11 | kastély leveleit zárt táskában viszik fel az emeletre: egyenesen
14048 9 | titkon nyomtam egyet-egyet a viszketés helyén. De a hajszál fölfelé
14049 9 | Útközben valami szokatlan viszketést éreztem a lábikrámon. Nem
14050 9 | semmit.~De azért még mindig viszketett a bokámtól a nyakamig mindenem.~
14051 3 | magaviselete.~Hátha kígyó?~S hideg viszolygott át a hátamon.~Egy rossz
14052 10 | csókok borítanak el. Az én viszontcsókomra megrettenve bocsát el olykor.
14053 10 | az eszemet: minek nekem a viszontlátás? Mi közöm nekem azzal, hogy
14054 10 | Isten veled! Isten veled! A viszontlátásig!...~Minden szem könnyes
|