Part, Chapter
1 Eslo, 1 | paletta volt az ujjamon, mikor születtem. Hát én meg, most
2 Eslo, 1 | hogy festőnek indult ő. Mikor azonban már festő lehetett
3 Eslo, 1 | hát írt más cikkeket is.~S mikor hazakerült, egyre gyakrabban
4 Eslo, 1 | hogy az apja elbámult, mikor megmutatták. De azért nem
5 Eslo, 1 | bennük?~Már Pestre érkezett, mikor megtalálta a választ:~-
6 Eslo, 1 | és félrenyomja. De hát mikor jut már ő oda, hogy monumentális
7 Eslo, 1 | Kötelességük, hogy segítsék, mikor arról van szó, hogy végre
8 Eslo, 1 | koronát vett el belőle, mikor Jolánt férjhez adta. Ha
9 Eslo, 1 | Jolán lesütötte a szemét, mikor a bátyja azt tudakolta,
10 Eslo, 2 | kávéházi kis szóváltás, mikor az a másfél mázsás úr fölnevetett
11 Eslo, 2 | ilyen apróhirdetésekkel is, mikor meg-megüresedik egy-egy
12 Eslo, 2 | Bolondság! - mondta bosszúsan, mikor kiment. - Valami vak leány
13 Masod, 1 | megrázkódott a gyönyörűségtől, mikor ez a mondat először harsogott
14 Masod, 1 | apáca-kornétát a fejére. Esténként, mikor lefeküdt, az imádsághoz
15 Masod, 1 | hétéves volt szegény lelke, mikor az apja betette a klastromba,
16 Masod, 1 | mindig hét tőrrel hasadozott, mikor a többiek hazamehettek.
17 Masod, 1 | kedőnek sokat kell utaznia. Mikor meg otthon van, a pincében
18 Masod, 1 | éves. Épp uzsonnáztak, mikor az apáca a látogatóterembe
19 Masod, 1 | azután eszmélkedtem rá, mikor kiment. Csak annyit kellett
20 Masod, 1 | búvóhelyet. Micsoda ünnep volt, mikor Bodokyné ott ült náluk,
21 Masod, 1 | eredetileg. Akkor vált Bogárrá, mikor az ő napja, magyarosította
22 Masod, 1 | csókolgatta, kacagott a beszédein.~Mikor Ella még csak lábrakelő
23 Masod, 1 | többet a fiúra. S különösen, mikor szünet közeledésén örültek
24 Masod, 1 | találkozna Pistával...~Mikor már a felső osztályokba
25 Masod, 1 | később már bizonyosan.~- Mikor jöttek el hazulról, Mari?~-
26 Masod, 1 | emlékezik abból az időből, mikor nálunk lakott? Mikor még
27 Masod, 1 | időből, mikor nálunk lakott? Mikor még kicsi volt?~A leány
28 Masod, 1 | mindenre. Egy piros ruhámra, mikor rám adták. Véltem, hogy
29 Masod, 1 | a szépek közé sorolták.~Mikor elvált Ellától, egyenesen
30 Masod, 1 | úrnak szólítottam -, mert mikor hozzákerültem, még akkor
31 Masod, 1 | miért éppen akkor? Hogyan és mikor tanulta? Lehet, hogy áthallatszott
32 Masod, 2 | klastromban! - gondolta Ida, mikor már nyolcadikos volt.~Azon
33 Masod, 2 | Idának a száma 29 volt. Mikor már a huszonharmadik dobozt
34 Masod, 3 | hogy egye meg helyette, mikor az ügyelő apáca hátat fordít.
35 Masod, 3 | Majdnem negyedóra telt belé, mikor végre hallatszottak a lépései,
36 Masod, 3 | leteszem előre. A többit: mikor...~Ida behunyta a szemét.
37 Masod, 3 | illőbb szót... Ne haragudjon.~Mikor az apja elment, akkor gondolt
38 Masod, 3 | hallgatta a pletykáikat - mikor Mária testvér nem volt jelen -,
39 Masod, 3 | más női klastromokba is, mikor szerzeti közös ügyeket kellett
40 Masod, 5 | Idának remegett a keze, mikor felbontotta. Az alul írt
41 Masod, 5 | suttogás. Kelt valahol, mint mikor a nádasban susogás keletkezik
42 Masod, 5 | a rét virágai rezegnek, mikor szellő borzolgatja a mezőt.
43 Masod, 6 | ki az emeleti folyosóra.~Mikor ott az első ajtóhoz értek,
44 Masod, 6 | hogy az anyjára emlékezett: mikor még az anyja szárnya terjedt
45 Masod, 6 | személyre szoktak főzni?~- Mikor hogy - felelte tétován Julcsa
46 Masod, 6 | délben csak kettőre, este... mikor hogy. Van úgy, hogy nincs
47 Masod, 6 | rendezte a szekrényekben, mikor az ajtón kopogtatás hallatszott.~-
48 Masod, 6 | megkérdezze a látogató nevét, mikor eszébe pattant, hogy Ella
49 Masod, 6 | batiszt-zsebkendőcskét vont elő onnan.~- Mikor legutoljára ott jártam a
50 Masod, 6 | tanulásban. Már odahurcolkodott, mikor megtudta, hogy a házaspárnak
51 Masod, 6 | És megcsókolta a leányt, mikor elváltak.~Ida elszemlélődött
52 Masod, 6 | lépje át a házuk küszöbét.~Mikor azonban hazaért, szinte
53 Masod, 6 | küszöbön fekvő vizsláé, mikor kérdőn néz a gazdájára:
54 Masod, 6 | Az akkor is részeg volt, mikor beszéltem vele. Egy másik
55 Masod, 7 | Bodoky szinte lihegett már, mikor az utcájukba értek.~- Adja
56 Masod, 7 | apjához, mint a csirke, mikor a két szárnyát fölemelve
57 Masod, 7 | megállt: mégsem illő tán, hogy mikor épp most ajándékozta meg
58 Masod, 7 | fűrészport eszik.~De aztán mikor hazaért, másult a gondolata:
59 Masod, 7 | mutatja meg az apjának, mikor már eloszlott köztük minden
60 Masod, 7 | kalapjáért.~Még öltözködtem, mikor ismét benyitott. Más nyakkendő
61 Masod, 7 | cigány nyájassága lehetett, mikor a folyékony subickot továbbkínálta.~
62 Masod, 7 | könnyebben érzem magamat. De mikor elment, megint csak kókadtam,
63 Masod, 7 | Vajon boldogok-e a fák, mikor virágzanak?~Panninak is
64 Masod, 7 | is talán számtalanszor, mikor imádkozott. És talán ő sugallta
65 Masod, 7 | menazséria oroszlánja néz, mikor a bárányt viszik neki.~Én
66 Masod, 7 | Péterhez is: emlékezzék reá: mikor az Ég segítő keze kivezette
67 Masod, 7 | Felelte, hogy az oltárnál, mikor esketnek, a kérdésekben
68 Harmad, 1 | mint a regebeli Lukrécia, mikor tőrt döfött a mellébe. Így
69 Harmad, 1 | sírjához kísérjen el a férjem. Mikor a házból távozom, illő talán,
70 Harmad, 2 | Megírom majd, Panni, hogy mikor jöhetsz Pestre - mondta
71 Harmad, 3 | mintha a szobájában ülne.~Mikor Csaba végigolvasta az újságot,
72 Harmad, 3 | házassága előtt? Az én uram, mikor esküdtünk, újságot olvasott
73 Harmad, 3 | hajlításával az ura tányérjára. Mikor aztán már csak egy kanálnyi
74 Harmad, 5 | térdén, s a feje is lelógott. Mikor Ida megint fölvette a könyvét,
75 Harmad, 5 | Csabának is az volt a nyakán. Mikor először kelt útra ki az
76 Harmad, 5 | keserű van a nyelve alatt. Mikor nevet is. Csak a festők
77 Harmad, 6 | ahogy Ádám bámulhatott, mikor először látott nőt életében.~-
78 Harmad, 6 | egyet bokros szemöldökén, mikor teletűzött villáját a bajusza
79 Harmad, 6 | csókolt őneki Csorba Matyi, mikor a szívességét megköszönték.
80 Harmad, 6 | hazakísérte őket a kapuig.~~Mikor Csaba elment, Ida letette
81 Harmad, 6 | akkor is a szemét csodálta, mikor a haja lebontásába fogott.
82 Harmad, 6 | szereti. Meg is csókolództak, mikor elváltak.~- Remélem, még
83 Harmad, 7 | költségeit. De nem tudhatom: mikor vergődök ki belőle. Hát
84 Harmad, 8 | zongorázik. Délután már nem, mikor már festek. Tessék, csak
85 Harmad, 8 | rendezgessen a kabátján. Csak mikor már a kesztyűjét gombolta,
86 Harmad, 8 | csak fekszik mostanában.~- Mikor hagytad el?~- Nem hagytam
87 Harmad, 8 | Fazekas-lány zongorázta egyszer, mikor az apáca nem volt a zongorateremben.
88 Harmad, 8 | vonalazta utolsó sugaraival, mikor Csaba kilépett.~- Bocsánat -
89 Harmad, 8 | tud: hogyan kellene, de mikor aztán ecsetre kerül a hogyan,
90 Harmad, 8 | Kenyéren, vízen persze. Csak mikor képet ad el, akkor tér be
91 Harmad, 9 | kefélt künn a lépcső mellett, mikor Ida hazatért Katival a délelőtti
92 Harmad, 9 | délelőtt ön is el van foglalva.~Mikor kijöttek negyedóra múltán,
93 Harmad, 9 | viszonozzuk a látogatást, mikor már nem fest. Hozza át,
94 Harmad, 10| A festőnék értik, mi az, mikor a festő ég. Némelyiket annyira
95 Harmad, 10| a kapuban vörösödtek el, mikor kezet szorítottak. S tíz
96 Harmad, 10| hogy nem tudsz róla. Hát mikor nálam jártál, másnap délben
97 Harmad, 10| keresek, és nem találok. Mikor legutoljára itt jártam,
98 Harmad, 10| amelyet a művész érzett, mikor a műve fogant, mikor a művet
99 Harmad, 10| érzett, mikor a műve fogant, mikor a művet alkotta, és befejezte.~
100 Harmad, 10| érezte magát, mint Saul, mikor a felső világosság leütötte,
101 Harmad, 10| cseveg továbbad az öreg. Csak mikor a kapuja elé értek, s az
102 Harmad, 11| olyanok, mint a gödölyék, mikor kiszabadulnak a gyepre.~-
103 Harmad, 11| remekül játssza a férjet, mikor nem zálogosdiban forog.~-
104 Harmad, 11| a kövek között éljenek? Mikor csak jó az idő, vasárnaponként
105 Harmad, 11| négyszögméternyi gyep a hazánk nekünk, mikor együtt vagyunk, müncheni
106 Harmad, 11| féloldalt a búzás zsákok közé, mikor egér motoszkálását füleli.~
107 Harmad, 11| kiskutya ugrotta át. Kendernek, mikor félig felkelt, alája tettek
108 Harmad, 11| első! - bókolt Borbereky, mikor a sültet a papiros-tálon
109 Harmad, 12| már Csabára az ajtóban, mikor Csaba visszatért a műhelyébe.~
110 Harmad, 12| festünk. Megizenem majd: mikor jöjjön.~Szinte remegett.~
111 Harmad, 12| került fölül. Ő is túlzott, mikor vádolta, de Ida még inkább
112 Harmad, 12| Ida még inkább túlzott, mikor a vádakra azt mondta, hogy
113 Harmad, 12| Gambrinus haragot fúj. 3. Mikor a tündérnek szűk a cipője.~
114 Harmad, 12| csak megáll, mint a kakas, mikor kukorikolásra emeli a fejét,
115 Harmad, 12| áll a professzor előtt, mikor érthetetlen valamire kell
116 Harmad, 12| valamire kell figyelnie. Csak mikor a Denevért magyarázta Csaba,
117 Harmad, 12| vonalakat látja mindenben. Mikor erős a világosság - napfény,
118 Harmad, 12| hogy mi az az év végére? Mikor Csaba azt mondta: Év végére
119 Harmad, 12| ült mellette, különösen mikor vonaton mentek ki valahová,
120 Harmad, 12| mi a jelentősége annak, mikor a művész bőrről beszél meg
121 Harmad, 12| Bent a szobában aztán, mikor magukra maradnak, Csaba
122 Harmad, 14| végező sorokba. És csak mikor már mindent összekapkodott,
123 Harmad, 14| hát nem is vagy magyar!~- Mikor festő vagyok, nem is vagyok
124 Harmad, 14| kétféle mozdulást érez. Mint mikor utcasarkon két szélfúvat
125 Harmad, 14| Csak akkor komolyodott el, mikor Mikeyné az oroszra fordította
126 Harmad, 14| megcsókolta Petikét.~De mikor már vagy húsz lépésnyire
127 Harmad, 14| aggodalmai is.~Hallotta, mikor Csaba hazaérkezett - tán
128 Harmad, 14| sem a járkálása.~Vajon mikor bonyolítják le azt a kellemetlen
129 Harmad, 14| hol? Bizonyosan reggel, mikor még nem járnak az emberek.
130 Harmad, 15| amilyen akkor a szalma, mikor az első dér megfehéríti
131 Harmad, 15| ott komolyodott el kissé, mikor a végéhez ért:... tízezer
132 Harmad, 15| teljesen modern gyűjteményével.~Mikor az orosz elment, Csaba csak
133 Harmad, 15| nem várhatok tovább, hogy mikor találom ismét olyan angyali
134 Harmad, 15| kedvében, amilyen volt, mikor egy percre megengedte, hogy
135 Harmad, 15| szinte káprázott az örömtől, mikor a szépművű aranykarperec
136 Harmad, 15| köszönöm volt minden beszédük.~Mikor aztán a szivarig jutottak,
137 Harmad, 15| mint a bagoly szokott, mikor napfénybe néz.~- Engedjen
138 Harmad, 16| Csaba is elment néha velük, mikor esős volt az idő, hogy csak
139 Harmad, 16| generálist...~Egy óra felé, mikor már eloszlott a társaság,
140 Harmad, 16| jó barátom nincs nekem, mikor legjobban kellene!?~- De
141 Harmad, 16| Nem, csak az arca érdekes, mikor gondolkodik, hogy kilenc
142 Harmad, 16| annyira természetes volt, mint mikor síró gyermeket vigasztalunk.
143 Harmad, 17| járt. S ő nem kérdezte. De mikor együtt ültek a vacsora-asztalnál,
144 Harmad, 17| kutya nézne a gazdájára, mikor hosszú csavargásból tér
145 Harmad, 17| és vitte magával.~Csak mikor leszállottak a villamosról,
146 Harmad, 17| fogadna meg siketnémát?~- Hát mikor jöttél Pestre?~- Egy hete.~-
147 Harmad, 18| jóságos, vagy kedves jó.~Hát mikor Idát szomorúnak látta, megilletődött,
148 Harmad, 18| Ida tányérja mellé. De mikor benne hagyta a kabátba,
149 Harmad, 18| lépésnyire! És hazatérsz, mikor ő hazatér. Nesze száz korona
150 Harmad, 18| szeme száraz. A hangja, mint mikor katonatiszt rendelkezik
151 Harmad, 18| takarékkönyvecskét a muffjába.~Mikor már mentek volna, Ida még
152 Harmad, 18| Hogyan megsirattam magát, mikor hallottam, hogy miattam
153 Harmad, 18| Éppen ilyet vettem én is, mikor hazakerültem - mosolygott
154 Harmad, 18| hallgatta a beszélgetésüket. Mikor az asszonyka elment, kérdezte,
155 Harmad, 18| És nem szólt többet.~Mikor ideérkezünk, előrelép: megnyitja
156 Harmad, 18| És énelőttem titkolod? Mikor házasodtál? És miért titkon?~
157 Harmad, 18| tarolva. De hiszen mondta Ida, mikor az ágyneműt vette:~- Szíves
|