Part, Chapter
1 Eslo, 1 | birtoknak a megterheléséről, mintha valami erkölcsi bűncselekedetről
2 Eslo, 2 | földem!... A földetek!...~És mintha vele kiáltana az ősi ház
3 Eslo, 2 | reggelizőhelyére a Kávékirályba, de mintha láthatatlan kezek tolták
4 Eslo, 3 | nyüstbe húzott fekete bajusz. Mintha egy ötvenéves hentes öltözött
5 Masod, 1 | olvasta.~Az arca úgy égett, mintha máris ott állana az utolsó
6 Masod, 1 | fehér, az orrán a vörös, mintha a testének minden melege
7 Masod, 1 | volna gyülekezni. Ida - mintha csupán távoli valakije volna
8 Masod, 1 | járássá lassult. Az arcáról mintha téli szél fújta volna le
9 Masod, 1 | hideg okuláréján át... Mintha a szeme is üvegből volna:
10 Masod, 1 | hát egyszerre meglassult, mintha láthatatlan kezek ragadták
11 Masod, 1 | sárgás, agyag-szín haj, mintha az is valami olcsó helyről
12 Masod, 1 | Maga olyan szép...~Idán mintha villanyáram futott volna
13 Masod, 1 | fújta a rigó a Gotterhaltét, mintha csak Bécsben tojták volna.
14 Masod, 1 | Aztán megrázta a fejét, mintha ki akarná rázni belőle a
15 Masod, 1 | és rózsaszínben játszó. Mintha valami finomító masinából
16 Masod, 2 | apáca, úgy rémlett neki, mintha csak öt dobozt látna még
17 Masod, 2 | aznapi szerencséjüket, hanem mintha mutatvány volna az életük
18 Masod, 3 | Arca kissé komolykás arc, mintha mindig templomban járna,
19 Masod, 3 | dobogó szívvel követte. S mintha még a járása is súlyos titok
20 Masod, 3 | Kiadom a móringját csakúgy, mintha férjhez menne. Tíz nap múltán
21 Masod, 3 | gondolkodva lépegetett, mintha a folyosó fehér-fekete betonlapjait
22 Masod, 3 | legyen az életem is.~Az apa mintha nem is hallotta volna.~-
23 Masod, 3 | hogy jobban megrettentek, mintha Mária testvér szigorodott
24 Masod, 5 | Olyan egykedvűen jött, mintha nem is szerelmes levél volna,
25 Masod, 5 | Idán, hideg-csodálkozón, mintha valami idegen lépett volna
26 Masod, 5 | két apáca oly hideg arcú, mintha egy órát töltöttek volna
27 Masod, 6 | Maga nem is sír, Ida, mintha örülne, hogy kitették.~Érezhető
28 Masod, 6 | asszonynak a szoknyáját.~Ida mintha idegen városba érkezett
29 Masod, 6 | Nehéz borszag a boltban, mintha pincegádor volna.~- Ó Péter
30 Masod, 6 | sietett, az anyja szobájába. S mintha templomajtónak a kilincsére
31 Masod, 6 | nyiladozó szemmel követte, mintha éjféli szellemet kísérne.
32 Masod, 6 | Julcsa - felelte az asszony, mintha álomból ocsúdna.~- Kérem
33 Masod, 6 | kisasszony - mondta végre, mintha maga is álmélkodna rajta.~
34 Masod, 6 | forog.~Pislogva beszélt, s mintha a térdének beszélne. Aztán
35 Masod, 6 | szépet és jót elképzelt - mintha csak azon az egy éjen gondolkodhatna
36 Masod, 6 | házban.~Szabadság, szerelem!~Mintha volna szabadsága a keretéből
37 Masod, 6 | guruldozhat most már, amerre akar! Mintha a tiszta virágú szerelem
38 Masod, 6 | erősen az arcába nézett, mintha ismerősnek vélné. Ida kérdőn
39 Masod, 6 | leány arca olyanná vált, mintha valaki megfricskázta volna.
40 Masod, 6 | rongyos és piszkos ember, mintha mind a kettő szemeteskocsiban
41 Masod, 6 | Nem alamizsnaképp, hanem mintha testvére adná. Én nem tudnék
42 Masod, 6 | segítőnek hívták?~A leány, mintha nem is neki szóltak volna,
43 Masod, 6 | alatt; ajka duzzadt, piros, mintha mindig paprikás ételt enne.~-
44 Masod, 6 | megrázkódott belé. Megrázkódott, mintha tőrt döftek volna a fülébe.
45 Masod, 7 | már oly utálattal fogta, mintha köpőláda volna a kezében.
46 Masod, 7 | S kiment.~Ida úgy ült, mintha egy mázsa ólmot dobtak volna
47 Masod, 7 | Olyan volt neki a ház, mintha kevés volna benne a levegő.~
48 Masod, 7 | már csak úgy hallgatta, mintha nem neki beszélnének.~Csak
49 Masod, 7 | összevont szemöldökkel bámult.~- Mintha csak boldogult anyádat látnám.
50 Masod, 7 | megfordult, és elment.~S mintha aznap a szíve is elment
51 Masod, 7 | nehezítette el a mellét, mintha attól a karperectől őt fosztotta
52 Masod, 7 | gyűrűjére. A tarsókája is mintha galambszárnyakon röpködne
53 Masod, 7 | galambszárnyakon röpködne a kezében. És mintha a város is megszépült volna,
54 Masod, 7 | megállt, a kirakatnak fordult, mintha azt szemlélné. A kirakat
55 Masod, 7 | leültem a szalonba, ültem, mintha főbe ütöttek volna. Néhány
56 Masod, 7 | már. Úgy frizírozza magát, mintha a halántékáról két kardbojt
57 Masod, 7 | amint a két keze úgy jár, mintha valami képzeletbeli harisnyát
58 Masod, 7 | csak ettünk szótlanul. Ő mintha az üzleti ügyein gondolkodna.
59 Masod, 7 | ügyein gondolkodna. Én, mintha tisztelném az elfoglaltságát.~
60 Masod, 7 | olyan szimplán viselkedel, mintha valami napidíjas veréb volna
61 Masod, 7 | merevedettnek érzett a szobában, mintha üveggé vált volna, nagy
62 Masod, 7 | a regény... az a leány, mintha csak én magam volnék más
63 Masod, 7 | Edittel, hogy a sorsa... mintha az én jövőm képe volna megírva
64 Masod, 7 | Cím a kiadóhivatalban.~Mintha rám szakadt volna a ház.
65 Masod, 7 | rám szakadt volna a ház. Mintha nyiladozott volna alattam
66 Masod, 7 | nyiladozott volna alattam a padló. Mintha fejbe koppantottak volna
67 Harmad, 1 | Csaba azonban csak állt, mintha kővé vált volna. Állt, és
68 Harmad, 1 | dacosan nézett Csabára. Mintha egyben azt is kérdezné,
69 Harmad, 1 | szobájában, hogy egyszer megáll, mintha leülne, de megint csak járkál
70 Harmad, 1 | Hallatszott, ahogy fohászkodik, mintha lelke szakadna. Hallatszott,
71 Harmad, 3 | valóban úgy nézett Csabára, mintha abban a percben látná először.~-
72 Harmad, 3 | a könyvét oly nyugodtan, mintha a szobájában ülne.~Mikor
73 Harmad, 3 | ejtette ezt a szót: nászúton, mintha ananászt mondott volna vele.~-
74 Harmad, 3 | föl-alá járt a szobában, mintha a parkettet vizsgálná, hogy
75 Harmad, 3 | ajtókilincsnél azonban megállt, mintha megkövült volna a lába.~-
76 Harmad, 4 | ott mellettük álltában, mintha az ügy nem tartozna reá.~
77 Harmad, 5 | hotel folyosóin és lépcsőin, mintha ott született volna.~Csaba
78 Harmad, 6 | mondta a nagyszakállú -, mintha vérszerződést kötött volna
79 Harmad, 6 | harmincéves forma művész mintha valami koplalóintézetből
80 Harmad, 6 | kötött nyakkendője vastag, mintha valami olyan szövetből volna,
81 Harmad, 6 | is olyan sietéssel evett, mintha terminusra enne. Az asztalra
82 Harmad, 6 | neki. Nagyságos asszonyomat mintha maga a jó Isten igazította
83 Harmad, 6 | Flóra, a ballonkeblű igazán, mintha testvérnénje volna, olyan
84 Harmad, 6 | mosolygó! Szinte nemes. Mintha nem is ő szokott volna házasodni
85 Harmad, 7 | Dagnan-Bouveret Máriája előtt mintha földhöz szegezték volna
86 Harmad, 7 | ácsbárd a falon, valóban: mintha címfestő rajzolta és festette
87 Harmad, 8 | otthonosan ültek az asztalnál, mintha mindig is ott ültek volna.~-
88 Harmad, 8 | belekandikált. Az egyiken mintha rajzot látna. Elővonja.
89 Harmad, 8 | Hát a másikon is van rajz. Mintha egy család ülne valami asztal
90 Harmad, 8 | lába is, de a két keze feje mintha csuklóban le volna törve,
91 Harmad, 8 | ruhátlan. És mind a két rajz, mintha valami gyermek rajzolta
92 Harmad, 8 | kijön?~No, inkább vár.~De mintha beszélgetés hallatszana
93 Harmad, 8 | barna leány. De olyan barna, mintha kéményből vonták volna elő.
94 Harmad, 8 | mozogtak hozzá az ujjai, mintha zongora előtt ülne.~- Szép
95 Harmad, 9 | ötleteit, és tréfálkozó kedvét, mintha nem is egyetemi tanár volna,
96 Harmad, 10| kép, és mind igen színes, mintha valami papagájkirálynak
97 Harmad, 10| azért nem mentem én férjhez, mintha nem akadt volna kérőm. Csak
98 Harmad, 10| Hátul fakó deszka látszik, mintha ahhoz volna szegezve. Fal
99 Harmad, 10| Legyintett.~- Mind olyan, mintha kesztyűbőr volna vagy festett
100 Harmad, 10| kabátjának a felső gombját, mintha bele is rázogatná, amiket
101 Harmad, 11| Csaba olyan hangon mondta, mintha himlőoltásról beszélne.~
102 Harmad, 11| olyaténképp, hogy ön lehajlik, mintha leányos pajkosságból vonná
103 Harmad, 11| vállkendőjét borítja a fejemre, mintha pajkosságból tenné, hogy
104 Harmad, 11| örömnapja volt Idának. S mintha igaz volna, hogy vannak
105 Harmad, 11| örömnapjaink is, amikor mintha angyalok hágnának egymás
106 Harmad, 11| levél különös tapintatú is, mintha kulcs volna benne, szobakulcs-féle.
107 Harmad, 11| kocsmába! - kiáltotta Kender, mintha villamos rántás érte volna -
108 Harmad, 11| áhítattal fordult az egekre, mintha valamennyien a lourdes-i
109 Harmad, 11| sincsenek, egyszer csak mintha zsinóron rántották volna
110 Harmad, 11| az automataszekrényre, mintha világpusztító mérgeket sejtene
111 Harmad, 12| bámulattal fordul Idára, mintha akkor változott volna leánnyá
112 Harmad, 13| is olyan gyorsan evett, mintha vasúti állomáson ebédelne.
113 Harmad, 14| már az ebédlőben kopog, s mintha nem is egyvalaki volna.~
114 Harmad, 14| huszonöt-harminc éves, rizsporos, mintha gipszből volna az arca,
115 Harmad, 14| átkozza, s ővele is úgy bánik, mintha bűnrészes volna. De legalább
116 Harmad, 14| Még a malom is megállt, mintha az is érezné, hogy valami
117 Harmad, 15| nézhessen rá, úgy beszélt vele, mintha minden szavát jégben fagyasztotta
118 Harmad, 15| asztal végén. A fél lábát mintha széken nyugtatná, s a térdén
119 Harmad, 15| hajtogatta megint elölről, mintha az előbb nem jól hajtogatta
120 Harmad, 15| mióta maga mellettem van, mintha valami láthatatlan jóságos
121 Harmad, 15| falattal. És fogadná ön is úgy, mintha idegenek előtt fogadná.~
122 Harmad, 15| tizenhat rézszeget lát, mintha a koffer vásznát tartanák
123 Harmad, 16| mind olyan komoly arccal, mintha nekik kellene közös költségen
124 Harmad, 18| homlokán sötétültek Münchenben, mintha örökre eltűntek volna.~Ida
125 Harmad, 18| neki, úgy beszélt Idával, mintha valami barátjával beszélgetne.
126 Harmad, 18| reggelizzen.~Csaba úgy bámult rá, mintha két szikrázó rakéta volna
127 Harmad, 18| a nézők felől árad oda, mintha a malomablakból valami acetilén
128 Harmad, 18| rögtön, gyönyörű hangú, mintha üvegharangok zengenének
129 Harmad, 18| bámulva mereszti őrá a szemét, mintha valami holdból pottyant
130 Harmad, 18| előttem. Néz az arcomba, mintha az apja gyilkosát látná
131 Harmad, 18| feleli büszkén, fagyosan. Mintha nem is muff volna a bal
132 Harmad, 18| Hát csak fuldoklok ott, mintha tőr volna a torkomon, le
133 Harmad, 18| Ott valami hülye lány, mintha ökrendezné a hangot:~- Elment -
134 Harmad, 18| még vagy fél órát; várok, mintha valami kínzókamrában várnék.
135 Harmad, 18| be?~Csaba arca vonaglott, mintha tigris tépné a gyomrát.
136 Harmad, 18| bőszülsz rám? Mit ordítozol, mintha én ettem volna meg a feleségedet!
137 Harmad, 18| volna a Dunába?~S megállt, mintha a padlóra volna írva a válasz
138 Harmad, 18| arra haladó nőt úgy megnéz, mintha valami órásnak a nagyító
139 Harmad, 18| megöregedve, a két szeme mintha összezsugorodott volna
140 Harmad, 18| is föltekint, s meghőköl, mintha falba ütközött volna.~Csaba
141 Harmad, 18| Ida csak nézi a kilincset, mintha soha nem látott volna kilincset.~-
142 Harmad, 18| bennünket. Kérem, vegye fel, mintha az utcáról jöttünk volna
143 Harmad, 18| meleg-bizalmas simulással, mintha máris házastársak volná
|