Part, Chapter
1 Eslo, 1 | a hazatoppanása.~Jolánt megint csak egymagában találta
2 Eslo, 1 | ötezer koronát.~Március végén megint írt Jolán:~Édes jó Csabám!~
3 Eslo, 2 | De mikorra megmosdott, megint csak a húga könnyeskínos
4 Eslo, 2 | való. Förtelmes ügy!~De megint megsiramlik a fülében Jolán
5 Eslo, 2 | mindenki elhűlt.~S közben megint érkezett Jolántól levél.
6 Eslo, 3 | Csaba szinte meghökkent. Megint gyanakvón nézett az emberre.~-
7 Masod, 1 | nézett a leányára. Aztán megint nem mutatkozott esztendőn
8 Masod, 1 | Pillogott. Félbehagyta a szót. Megint csak az emlékezésekre tértek
9 Masod, 1 | A következő vasárnapon megint a látogatóterembe szólították
10 Masod, 1 | A következő vasárnapon megint szólították Idát:~- Vendéged
11 Masod, 1 | szoknya és fehér blúz volt megint rajta, s a bársonyszalagos
12 Masod, 3 | néha attól is megbetegedett megint. Szombatonként aztán mindnyájan
13 Masod, 3 | hajtotta le a fejét.~Közben megint megnyílt az iskolai év.
14 Masod, 4 | padokban. Vajon mi hozta most megint?~Szombat volt aznap. Honnan
15 Masod, 5 | 5~Ida hát várt és várt megint.~De hát olyan nehezen indul-e
16 Masod, 5 | Bisi nevet is. Aztán este megint elolvasta a szobájában,
17 Masod, 5 | mind a Bisi névig. Reggel megint elolvasta, és zsebre tette,
18 Masod, 6 | kisasszony?~Julcsa néni megint zavarodottan pislogott.
19 Masod, 6 | csizmahúzó is benne. De a falakon megint meztelen nő, Tiziánnak a
20 Masod, 6 | nagyra nyílt szájába. S amíg megint böködött, beszélt tovább.~-
21 Masod, 7 | a lépcsőig haladhatott. Megint visszatért. Ida az ablaknál
22 Masod, 7 | egyre összébb vonult. Aztán megint megfordult, és elment.~S
23 Masod, 7 | mellé?!~Egy délben az apja megint ott ült az ebédlőasztalnál.
24 Masod, 7 | tisztánlátásával érezte, hogy megint csak pórázra kerülne. Se
25 Masod, 7 | írószobájába.~Ida ebéd után megint csak lógatta a fejét. Fájt
26 Masod, 7 | kissé elfintorult, aztán megint álmodozóvá vált. Hátha azon
27 Masod, 7 | kisasszony.~Aztán hogy megint a papirosbolt elé értek,
28 Masod, 7 | a papirosbolt elé értek, megint megnézte a Naplót. Tetszett
29 Masod, 7 | tott bennünket.~Azonban megint csak ott találom az idegen
30 Masod, 7 | magamat. De mikor elment, megint csak kókadtam, hogy Nórától
31 Masod, 7 | visszaillesztettem a helyére. De aztán megint kivettem: semmi emlékem
32 Masod, 7 | által!~- Maga boldogítja?~- Megint magázol?~- Hát csak nem
33 Masod, 7 | Se előre, se hátra benne!~Megint csak imádkoztam. Ahogy Dániel
34 Masod, 7 | az apjának.~Éreztem, hogy megint bűnös vagyok. A pap már
35 Masod, 7 | tapod.~A szívem szakadozott. Megint Krisztushoz menekültem:~-
36 Harmad, 1 | visszakanyarodott az autón, és megint csak eltöffögött a ház előtt.
37 Harmad, 1 | volt. Széttekintett. Aztán megint csak a leányt szemlélte.
38 Harmad, 1 | megáll, mintha leülne, de megint csak járkál tovább.~Végre
39 Harmad, 3 | egy könyvet, s a koffert megint bezárta.~- Köszönöm.~Csaba
40 Harmad, 3 | lehet... mondtam már...~- Ez megint nem tartozik önre.~- Hát
41 Harmad, 4 | most nászúton vannak!~Ida megint igenel.~- A férjem - folytatja
42 Harmad, 4 | nem kell.~Aztán a vonat megint lassúdott, és fütyölt. A
43 Harmad, 4 | továbbindult.~Ida visszaült megint az ablakhoz, és olvasott
44 Harmad, 4 | az ablakhoz, és olvasott megint, ahol abbahagyta. Csaba
45 Harmad, 4 | bement a városba.~Aztán megint kinézett a folyosó ablakán,
46 Harmad, 4 | nyugtalankodjék miattam. Nehogy holnap megint ide fáradjon a negyedik
47 Harmad, 5 | kezében. Megnyitotta. De aztán megint csak lebocsátotta az ölébe.~-
48 Harmad, 5 | feje is lelógott. Mikor Ida megint fölvette a könyvét, akaratlantul
49 Harmad, 5 | Megyünk más hotelbe. ~S megint kocsira ültek.~- Hiszen -
50 Harmad, 5 | szerzett rólam.~S akkor már megint büszke és hideg volt az
51 Harmad, 5 | vendéglőbe.~Már akkor Ida arca megint hideg volt. Csabáé gondolkodó.
52 Harmad, 5 | Engedelmes leánya~Ida~Aztán megint ültek hallgató ajkkal a
53 Harmad, 6 | hogy őutánuk nézte meg megint figyelmesebben a hölgyeket:
54 Harmad, 6 | kell többet mondanom neked.~Megint másik festő a termetét dicsérte,
55 Harmad, 6 | vallani, hogy esze van.~S megint a szőrember tósztja visszhangzott
56 Harmad, 6 | éjszakát.~S bólintott. De megint visszafordult:~- Majd el
57 Harmad, 6 | se járt az imádságának, megint az Oféliusznak nevezett
58 Harmad, 7 | pillanatban Kenderné kukkant be megint az ablakon, s fordul is
59 Harmad, 7 | biccentett rá Csaba.~S megint az órájára nézett:~- Délre
60 Harmad, 7 | nézte meg először. De aztán megint elhidegült.~- Gyerünk hát:
61 Harmad, 8 | erősödik. Meg elnyugszik, meg megint erősödik.~- Ti persze azt
62 Harmad, 8 | elmosódik. Csaba hangja válik megint érthetővé.~- Biztosítlak,
63 Harmad, 8 | epizód - mondta az öreg -, megint csak visszatérünk a főútra.
64 Harmad, 8 | fordult a kedve, de most megint visszatér az ecsethez.~-
65 Harmad, 8 | pórázon jár. Néhány nap múlva megint idenézek.~A nap a háztetőket
66 Harmad, 10| zenei sóhajtásba. Ida akkor megint összeszedte az erejét, s
67 Harmad, 10| tilinkócifrázatokra. De megint elbágyadt, hogy gondolkodott:
68 Harmad, 10| koholjon, ha netán mégis... Hát megint elbágyadt, megint halkult,
69 Harmad, 10| Hát megint elbágyadt, megint halkult, megint elhalt az
70 Harmad, 10| elbágyadt, megint halkult, megint elhalt az ujjai alatt a
71 Harmad, 10| Rágyújtott egy szivarra. Megint csak a képet nézte.~- Mi
72 Harmad, 10| volt. És másnap reggel már megint vonakodott. De én már pakoltam,
73 Harmad, 10| kapuja elé értek, s az öreg megint arról a finom árnyékról
74 Harmad, 11| Jól felelt. Dolgozom.~S megint félrefordult, fél könyökére.
75 Harmad, 11| a cipőjét nem porolta le megint búcsúzásul! Hol vette, kérem,
76 Harmad, 12| utána, és mikorra Csaba megint szólhatott volna, Ida már
77 Harmad, 12| alá a műtermében.~Aztán megint munkára erőltette magát.
78 Harmad, 12| könyve rajza szerint.~De megint csak letette a szerszámait.
79 Harmad, 12| nagyságos asszony?~A leány megint elbámult, hogy Magyarországon
80 Harmad, 12| útnak eredt, a lépcsőházban megint megállt, és gondolkodott.~
81 Harmad, 12| Be ismerős.~De aztán megint kinaposodott az idő. Csaba
82 Harmad, 12| őrölte a gondolatait.~- Már megint elvadítottam magamtól. Tudhattam
83 Harmad, 12| holnap, vagy amikor megyen megint.~- De nyolckor nyugszik
84 Harmad, 12| át.~Csaba kis idő múlván megint benyitott. Idát nem látta
85 Harmad, 12| képkereskedőknek adja is el, megél megint egy évig. Azon egy év folyamán
86 Harmad, 12| évig. Azon egy év folyamán megint festhet. Mi baja? Mért távozott
87 Harmad, 13| Talán inkább: szamár.~- Ez megint jó ötlet. Ida! Pardon: kisasszony.
88 Harmad, 13| A következő napokban Ida megint az idegenség hideg fellegében
89 Harmad, 13| Nyomban következett azonban megint a nagy kérdőjel:~- De hát
90 Harmad, 13| a palettáját, ecsetjét. Megint próbálgatott, dolgozgatott.
91 Harmad, 13| haldokló arcát.~De az ecset megint csak tétovázott, megint
92 Harmad, 13| megint csak tétovázott, megint csak megállt a kezében: -
93 Harmad, 14| Balogh rosszallta, hogy Mikey megint görög képet fest:~- Festetted
94 Harmad, 14| szerencsétlenségtől.~Feltűzte a kalapját. Megint csak a székhez támolygott.
95 Harmad, 14| lovagias kalamajkával.~S megint kivonta a tűt a kalapjából,
96 Harmad, 14| borzongás futott végig.~Megint csak feltűzte a kalapot.
97 Harmad, 14| halcsont-pálcikát vett elő. Vizsgálja megint a sebet.~- Hiszen ez semmi!~-
98 Harmad, 15| Haragos szemmel tűnődve fordul megint a falnak. A szeme megint
99 Harmad, 15| megint a falnak. A szeme megint megáll egy képecskén. Angyalt
100 Harmad, 15| lebeg a nagy szélben.~S megint egy másik kép: tárt boltajtó.
101 Harmad, 15| ananászt fontol a kezében.~Megint másik kép: magyar mező nyáron.
102 Harmad, 15| tornya kimagaslik a völgyből.~Megint a másik kép: pálmafa alatt
103 Harmad, 15| tintaceruzával hátul.~Aztán megint leszedetett még tízet. Aztán
104 Harmad, 15| asztalkendőt, s hajtogatta megint elölről, mintha az előbb
105 Harmad, 15| karperec van a tokban.~A szíve megint gyorsan vert. A szeme szinte
106 Harmad, 15| vacsorára tért vissza.~Megint úgy viselkedett, mint szoktak:
107 Harmad, 15| szivarját füstölte. Aztán megint némán köszöntek egymásnak.
108 Harmad, 16| műterem közelében. Talált megint bútorozottat, egy özvegy
109 Harmad, 16| Csaba dolgozhasson.~Ida megint talált kedves női barátra
110 Harmad, 16| is veszik. És hát Csaba megint új képen dolgozik, megint
111 Harmad, 16| megint új képen dolgozik, megint csak sokasodik az apró.
112 Harmad, 16| hogyan dolgozik.~- No, ez megint megfesteni való: ahogy egy
113 Harmad, 16| Sebesen firkált. Gondolkodott.~Megint firkált.~- Tessék: 6751
114 Harmad, 16| kétszázat.~Ida számított.~Aztán megint az utazás költsége jutott
115 Harmad, 16| visszatért az asztalhoz. Leült.~Megint fölvette a szivarját.~Ida
116 Harmad, 16| megyek, maradok?~S akkor megint elöntötte a könny az arcát.
117 Harmad, 16| térnek vissza, Csabának megint levele érkezett, gyászkeretes,
118 Harmad, 16| szólt, hogy Jolánnak az ura megint kártyázott. Nem is igen
119 Harmad, 16| becsületre való fogadalom: megint csak kártya került a kezébe,
120 Harmad, 17| A bécsi hotelben persze megint kettős szobába szálltak,
121 Harmad, 17| hideg, havazó vasárnap.~Megint csak a Metropolba szálltak.~-
122 Harmad, 17| történt meg, hogy Csabának megint levele érkezett. A levélnek
123 Harmad, 17| Jolánnak a képét, Csaba megint csak az íróasztal fölé akasztotta.
124 Harmad, 17| róla. Aztán hozza haza: megint elteszem. Vigyázzon azonban:
125 Harmad, 17| hát Ida maga nézett el megint a cselédszerző intézetbe.~
126 Harmad, 18| Megvárod, míg kijön. Megint követed. Felírod: hova megy.
127 Harmad, 18| volna a szeme.~- Ida maga megint mondott valamit, ami engem
128 Harmad, 18| is - mondta szimplán -, megint van egy kis kiadásom.~-
129 Harmad, 18| Minek azt még eltenni is? Megint olvasni, megint érezni.
130 Harmad, 18| eltenni is? Megint olvasni, megint érezni. Még félig se telt
131 Harmad, 18| Jolán?~- Hogy jutok ide? - s megint bámul nagy elbámulással -
132 Harmad, 18| immáron csak Ó Ida.~- Kezdje megint a Metropolon!~- Metropol!...
133 Harmad, 18| Idát megtalálja.~S ugrott megint a bérkocsira.~- Csaba! Szervusz!
134 Harmad, 18| egymaga.~És a zsebkendőjére megint csordultak a szomorú könnycseppek.~-
135 Harmad, 18| télikabátját is felvette, de aztán megint levetette. Csak nem gondolja
|