Part, Chapter
1 Eslo, 1 | odanézett. A két szemöldöke szinte egy vonallá vált; szőke
2 Eslo, 1 | vonallá vált; szőke kefehaja szinte tüskézett, mint a megérinteti
3 Eslo, 1 | előrehorgadó vékony orra szinte megkeményült.~A pohos akkor
4 Eslo, 1 | tányérodat.~Jolán azonban szinte ijedten védte:~- Te vigyázz,
5 Eslo, 1 | Tutó nika! Ezzel győzz! Szinte belékábult. Az óidők szobrászai
6 Eslo, 1 | is magasas volt Jolánnak, szinte fiúsan magas homlok, de
7 Eslo, 2 | szorongott a melle, hogy szinte fulladozott belé.~- Vajon,
8 Eslo, 2 | megírása után a villamos...~Szinte vért izzadt. Csillapította
9 Eslo, 3 | a felesége lehet.~Csaba szinte meghökkent. Megint gyanakvón
10 Masod, 1 | regényről csevegtek, pedig szinte reszketett a kíváncsiságtól.
11 Masod, 1 | a már virágzó leány.~Ida szinte megrázkódott a gyönyörűségtől,
12 Masod, 1 | Pénzt adjak-e?~Pislogva és szinte idegenül nézett a leányára.
13 Masod, 1 | piros, mint a rózsa. Ida szinte mindennaposan lefutott hozzá
14 Masod, 1 | édes nevetésű angyalka.~Szinte szárnyon repült le a lépcsőn.
15 Masod, 1 | napernyő. A homlokát a hajának szinte merev nyirata ékteleníti,
16 Masod, 1 | Méltóságával” - korrigálta szinte ijedten Ida -, mert grófi
17 Masod, 2 | máskor. Nemcsak hogy komoly, szinte márványos volt az arca,
18 Masod, 3 | vállában hideg vonaglott. Szinte megkövülten bámult a telegramra.~?
19 Masod, 3 | Ida felvonta a vállát. Szinte bénult nyelvvel, alig hallhatóan
20 Masod, 3 | ki Ottilia máter, s Ida szinte szédelegve sietett a látogatóterembe.~
21 Masod, 4 | apja Pesten van.~A kanál szinte zörgött a foga közt, alig
22 Masod, 4 | nézhet a szimpla jércére.~Ida szinte káprázó szemmel közeledett.~-
23 Masod, 5 | Nórától nem jött többé levél.~Szinte toporzékolt már türelmetlenségében.~
24 Masod, 5 | azt a levelet?~A maga szó szinte meglökte Idát. A növendékeket
25 Masod, 5 | magának semmi?~Ida előtt szinte megmerevült a levegő is.
26 Masod, 5 | arcára.~A főasszony szeme szinte rájegesült.~- Semmi gyalázat?
27 Masod, 5 | rendje.~A főasszony szeme szinte kidagadt a haragtól.~- Hol
28 Masod, 6 | hárman Gyurival - felelte szinte elsárgulva az asszony.~-
29 Masod, 6 | látta. A sima hajviselet szinte fájt nekik. Hát most már
30 Masod, 6 | képe az embernek. A szeme szinte kétszer akkora, mint szokott
31 Masod, 6 | Olyan boldog vagyok!~Az apa szinte lerogyott a székre.~- De
32 Masod, 6 | hogy be van zárva, hát szinte haragosan szólalt meg:~-
33 Masod, 6 | férfitársaság jár: felerészben szinte mindennaposan más. A borüzletnek
34 Masod, 6 | gyermektermetű kis zsidó. Szinte elképedt, hogy akkora szakállt
35 Masod, 6 | világ rongya! - mondta szinte vadul - a nevelőnőket minden
36 Masod, 6 | elváltak.~Ida elszemlélődött szinte délig is a városka főterén
37 Masod, 6 | Mikor azonban hazaért, szinte ijedten látta, hogy öt zsidó
38 Masod, 6 | Ida.~A leány nem felelt. Szinte ijedten nyúlt a felső szoknyájáért
39 Masod, 6 | képű, oly telt arcú, hogy szinte tokás. Szeme mindig elnyílt,
40 Masod, 6 | hallatszott fel az udvarról, hogy szinte belerendült a ház. Az apja
41 Masod, 6 | hunyta be a szemét.~A gyomrát szinte rázta az istenkáromló durvaság.
42 Masod, 6 | egyre-másra gazdagodó zsidók szinte mind lefoglalják őket. A
43 Masod, 7 | már az öreget...~Ida már szinte támolygott.~- Mi az, hogy
44 Masod, 7 | lépkedett sietve, hogy Bodoky szinte lihegett már, mikor az utcájukba
45 Masod, 7 | apja felé fordult, Ó Péter szinte elhőkölt: a leánya szeme
46 Masod, 7 | engedelmeskedjek.~És a szeméből szinte bugyogott a könny.~- Nem,
47 Masod, 7 | intézve, kisasszony.~Ida szinte megdermedve állt ott. Vakmerőségnek
48 Masod, 7 | Nincsenek - hörkinti szinte bosszúsan -, régimódi, értéktelen
49 Masod, 7 | De én abban a pillanatban szinte kővé dermedtem. A kezén
50 Masod, 7 | Igazán különös vagy: más nők szinte fúriái a toalettnek, te
51 Masod, 7 | szép vagyok: mert a férfiak szinte haptákba merednek, ha meglátnak,
52 Masod, 7 | végére érek a közleménynek, szinte gépiesen megfordítom az
53 Harmad, 1 | Csaba maga is elképedve, szinte káprázó szemmel állt a leány
54 Harmad, 1 | szólalt meg végre Csaba, szinte remegő ajkkal -, nem így
55 Harmad, 1 | behunyta a szemét. Leült, szinte leroskadt a karosszékbe.
56 Harmad, 1 | kisasszonnyal. - Ó Péter szinte derült arccal, de csodálkozó
57 Harmad, 3 | Idára. Egy fiatalembernek szinte megfordult a feje a tengelye
58 Harmad, 3 | asztalra.~- Tessék - s az ajka szinte remegett -, vegyen belőle,
59 Harmad, 3 | Végigment a szobán, hogy a sarka szinte lyukakat nyomott a padlóba.~
60 Harmad, 3 | székre az asztalhoz, és szinte ijedten bámult Csabára.~
61 Harmad, 3 | egymásra, hogy az asztal szinte megzúzmarásodott közöttük.~-
62 Harmad, 3 | pillogott, de azért nyugodtan, szinte üzleties komolysággal mentegetődzött:~-
63 Harmad, 3 | komolysággal mentegetődzött:~- Szinte restellem, hogy túlléptem
64 Harmad, 4 | De a levegő hideg volt, szinte fagyot lehelő, s az ég borult.
65 Harmad, 4 | odaereszkedett Csaba arcára, Ida szinte megdöbbent: olyan volt
66 Harmad, 5 | volt ez. Látta, hogy a nők szinte mind a férfiak karján járnak,
67 Harmad, 5 | most szépen a kezét?~Csaba szinte megrázkódott:~- Éppenséggel
68 Harmad, 6 | visszatérek Beethovenhez. Szinte kotta nélkül játszom a szonátáit.~-
69 Harmad, 6 | beszéltünk az urammal - felelte szinte megzavarodva Ida.~- Persze:
70 Harmad, 6 | Matyi őróla beszél Csabával. Szinte alázatosan kér valamit.~-
71 Harmad, 6 | tökéletesítésére.~Csaba szinte bosszúsan szólt rá:~- Ugyan,
72 Harmad, 6 | való bizalmas és ártatlan, szinte gyermeki szem.~A csupa szőr
73 Harmad, 6 | arc, ha meleg, mosolygó! Szinte nemes. Mintha nem is ő szokott
74 Harmad, 6 | mint a vásári paripa, amely szinte maga is esküdözik a gazdája
75 Harmad, 7 | hevert.~- Nem - mondta Ida szinte ijedten -, ne lépjen beljebb!
76 Harmad, 7 | minden szobor érdekelte. És szinte nyugtalanította az a gondolat,
77 Harmad, 7 | szépség. S mégis a kép... szinte megdöbbentő. A gondolat
78 Harmad, 7 | bárányfelhős képén és a fű szinte egymás mellett, és az ég
79 Harmad, 7 | Nem fogadom el - rebegte szinte lélegzet nélkül. - Eddig
80 Harmad, 8 | különösen tetszett Idának, szinte mozogtak hozzá az ujjai,
81 Harmad, 9 | hozzá hazafelé jöttükben: szinte megfeledkezett arról, hogy
82 Harmad, 9 | válla közé a fejét, hogy szinte rázkódott belé.~Pedig hát
83 Harmad, 10| konyhában foglalatoskodott. Szinte örült olyankor, hogy Csaba
84 Harmad, 10| akkor, elsőéves jogász, szinte mindennaposan hozott uzsonnára
85 Harmad, 10| zongorán, de a hallgatói szinte pillantani se mertek édes
86 Harmad, 10| visszhangozta a szobrászné is.~Szinte ugrált a széken, annyira
87 Harmad, 11| nézett a bibliás családra, és szinte undorodással a Denevérre.
88 Harmad, 11| hegyek, hogy a festők szeme szinte áhítattal fordult az egekre,
89 Harmad, 11| A szobrászné a lányával szinte fut. Peti a kutyáját az
90 Harmad, 11| nemhogy szólt volna, de szinte nyugtalankodott, hogy Csaba
91 Harmad, 11| öltekezik. Hozzá simul. Szinte a vállára hajtja a fejét.
92 Harmad, 11| csillantak elő a szeméből.~Csaba szinte tüzet fújt az orrából, mint
93 Harmad, 12| ebédlő közepén. Kérdőn, szinte megvetőn nézett Csabára.~-
94 Harmad, 12| Megizenem majd: mikor jöjjön.~Szinte remegett.~Idának a magaviselete
95 Harmad, 12| kukorikolásra emeli a fejét, és szinte kiált maga elé:~- A múzsa
96 Harmad, 12| meghidegültek. A szeme szigorúan, szinte férfiasan nyílt Csabára.~
97 Harmad, 12| cipőjét, mint Csorba Matyi.~De szinte irtózattal hárította el
98 Harmad, 12| árnyéka, nyak árnyéka. A szín szinte másodrendű valami. No, de
99 Harmad, 12| szivárog a vér.~Csaba nézi szinte megkövülten.~Ida megszólal: -
100 Harmad, 12| amelytől, íme, egy festő szinte részeg. Büszke volt az ideájára,
101 Harmad, 13| olyan magyar parasztok, hogy szinte szűrszagú volt a szoba tőlük.~
102 Harmad, 14| kisasszony - sóhajtott szinte könnyes szemmel Csaba -,
103 Harmad, 14| pénzt, te, aki magad is szinte napszámosmunkán éltél, hogy
104 Harmad, 14| ebben vannak színek, ebben szinte tombolnak a színek, a pompás
105 Harmad, 14| ridegen, mind fakó arccal, Ida szinte remegett. Várta, hogy még
106 Harmad, 14| lehullt. Finom, fehér arcára szinte kékes árnyékot vetettek
107 Harmad, 14| kékes, finom árnyék.~Csaba szinte kővé dermedten bámult és
108 Harmad, 15| Különösen restellte azt, szinte rázta belé a szégyen, hogy
109 Harmad, 15| karjaiban tartotta. Brr! Szinte főtt a képe, ha rágondolt.~
110 Harmad, 15| színek és árnyékok. A szeme szinte lefotografírozta, hogy csak
111 Harmad, 15| olyan szerencséje, hogy szinte babonás tiszteletet ébresztett
112 Harmad, 15| ellicitálják a képet. A feje szinte gőzölt.~Haragos szemmel
113 Harmad, 15| szíve a boldogságtól, hogy szinte fájt.~~Csaba másnap a feketekávé
114 Harmad, 15| összehajtogatott asztalkendőt, hogy szinte oly vonalig egyeztek a
115 Harmad, 15| mondja - rándított a vállán szinte bosszúsan.~- Kedves Ida,
116 Harmad, 15| a lelkem.~És elsietett, szinte elfutott.~Már lenn az utcán
117 Harmad, 15| elfogadhatom-e kérdésre szinte megállott.~Végre is fölvette
118 Harmad, 15| megint gyorsan vert. A szeme szinte káprázott az örömtől, mikor
119 Harmad, 16| téma maga annyira új, hogy szinte ordít.~- Hát most már én
120 Harmad, 16| rendelkezik, a móringjával is.~Ida szinte leroskadt a székre. A szeme
121 Harmad, 16| borulva szepegett, hogy szinte rázkódott belé.~- Ida, kedves
122 Harmad, 17| telegrafál-e az apjának?~Ida szinte ijedten kérdezte:~- Minek?~-
123 Harmad, 18| szerencsés napom!~Míg Csaba így szinte tombolt örömében, Ida nyugodtan
124 Harmad, 18| körül. A törés nyersesége szinte szaglik. A növények is körül
125 Harmad, 18| fölemelkedik a kőnek, és szinte pereg róla a felszakított
126 Harmad, 18| halhatatlanság bélyege.~Csabának szinte elnedvesült a szeme.~- Ida,
127 Harmad, 18| Gondolkodva nézett a falra, szinte lyukat fúrt bele a szemével.
128 Harmad, 18| csak meredt rá kérdőn, hogy szinte ordított a szeme.~Ó Péter
129 Harmad, 18| tovább, hogy a járókelők szinte ijedten tértek ki előle.~
130 Harmad, 18| fiáker lent. Jöjjön.~Ida szinte sértődötten bámult:~- Hova?~-
|