Part, Chapter
1 Eslo, 1 | családban is, ahol fiú és leány a testvér, s nincs anya.
2 Eslo, 1 | testvér, s nincs anya. A leány szíve az anyai szív: A leány
3 Eslo, 1 | leány szíve az anyai szív: A leány keze az anyai kéz. A leány
4 Eslo, 1 | leány keze az anyai kéz. A leány lelke a fehér árnyék, amely
5 Eslo, 1 | hálálkodott könnyes szemmel a leány -, te mindig jó voltál...~
6 Eslo, 2 | Lehet hibás testalkatú leány is. Lehet olyan is, akinek
7 Eslo, 2 | úriember. Lehet botlott leány is. Lehet rút is, olyan
8 Eslo, 2 | mikor kiment. - Valami vak leány lehet.~Az utca végén még
9 Masod, 1 | indul apácának a már virágzó leány.~Ida szinte megrázkódott
10 Masod, 1 | udvaron. Eleven, kis kékszemű leány, és kerek pofikája piros,
11 Masod, 1 | szólították Idát.~- Valami leány keresi magát - mondta az
12 Masod, 1 | Mária testvér, az olyan leány közönséges.~- Te közönséges...~
13 Masod, 1 | tizenhárom éves forma, fiúsarcú leány állt és nézett a megnyíló
14 Masod, 1 | vagyok, kisasszony - felelt a leány. S bókolt kissé.~Fakó, sovány
15 Masod, 1 | emlékezik rám talán...~A leány szeme vizsgálódva járt Ida
16 Masod, 1 | Mikor még kicsi volt?~A leány elmosolyodott.~- Sok mindenre.
17 Masod, 1 | És másra nem emlékezik? A leány elgondolkodott.~- Egy lépcsőre:
18 Masod, 1 | lakott. Rövidre nyírt hajú leány. Orra igen pici. Mindig
19 Masod, 1 | játszótársaira nem emlékszik? - A leány gondolkodott.~- Egy fiúra
20 Masod, 1 | nagyocska is. Az a kese leány csak azt látta, hogy a maga
21 Masod, 1 | Nem tudom: egy úr meg egy leány.~Ida dobogó szívvel sietett
22 Masod, 1 | lábára illő, fűzős fekete.~A leány már bizalmas ismerősként
23 Masod, 1 | Közben látom, hogy két leány szolgál ott: kérdem, hogy
24 Masod, 3 | is van, aki... Ma már a leány is csakúgy lehet minden...
25 Masod, 3 | hölgy kell melléd. Anya. Leány nem lóghat csak úgy magában.
26 Masod, 4 | nincs benne. És hát mi más a leány fő ügye: jól jutni férjhez.
27 Masod, 5 | Fazekas-leány jámborka, szőke leány volt, neki különösen kedves
28 Masod, 5 | szerette, mert az az egy leány verte csak pontosan a taktust
29 Masod, 5 | mondja, mért hívatom.~A leány röppent.~A Fazekas-leány
30 Masod, 5 | levelet! Hiszen kicsapják!~A leány elsápadt.~- Nincs nálam -
31 Masod, 5 | Beragasztottam.~- Hozza ide rögtön.~A leány szeme már akkor tele volt
32 Masod, 5 | helyén egy gömböc fekete leány ült, és baggatta a billentyűket.~
33 Masod, 5 | És találkoznak is?~A leány hallgatott.~- Mehet - mondta
34 Masod, 5 | tudományának professzora a leánygimnázium I-IV. osztályaiban,
35 Masod, 5 | alkotta, hogy szeressünk. Ez a leány nem bűnös. Az a bűnös, aki
36 Masod, 6 | Akkor nem rejtegette volna a leány.~- Talán épp azért rejtegette.
37 Masod, 6 | felelte kipirosodott képpel a leány.~- A szobákat te takarítod?~-
38 Masod, 6 | néztem meg.~S megsimította a leány arcát, hogy enyhítsen az
39 Masod, 6 | élénken csevegnek.~Hát ki ez a leány az apjának?~Ó Péter csak
40 Masod, 6 | fogadod a jelentkezőket? Úri leány... A klastromban az a felfogás,
41 Masod, 6 | az a felfogás, hogy úri leány elfogadhatja legényembernek
42 Masod, 6 | fekete hódprém sapkás úri leány mögé.~... Mint pátronánkhoz,~
43 Masod, 6 | De hogy az a prémsapkás leány mozdulatlanul borult a pad
44 Masod, 6 | ott, vagy imádkozik az a leány. És hogyha már a sapkája
45 Masod, 6 | kutyaszőr muff.~A hódsapkás leány azonban fölemelte a fejét.
46 Masod, 6 | állt. Kellemes, szelíd arcú leány volt, kissé férfiasan vállas,
47 Masod, 6 | Szolgált-e úri háznál?~A leány fölkelt, és alázatosan állott.~-
48 Masod, 6 | adok, ha látom, hogy jó leány.~- Ó, kisasszony... csókolom
49 Masod, 6 | Péter úr házát tudja?~A leány arca olyanná vált, mintha
50 Masod, 6 | gazdasszonyukra vélte a leány idegenkedését, hogy az talán
51 Masod, 6 | kisasszony - nevetett a leány.~S leült a többi leány közé.
52 Masod, 6 | a leány.~S leült a többi leány közé. Érdeklődéssel tekintett
53 Masod, 6 | megfordul.~A hódprémsapkás leány áll előtte, izgalomtól és
54 Masod, 6 | Tudom - sietett a szóval a leány -, de olyan kétségbeejtő
55 Masod, 6 | nyögte az elefánt.~A két leány betért a cukrászboltba.
56 Masod, 6 | is mosolyodva beszélte a leány, s közben nagy étvággyal
57 Masod, 6 | könnyes szemmel a hódsapkás leány -, Istenem, hát mégis vannak
58 Masod, 6 | ablakban egy vörös alsószoknyás leány dolgozott az ablaktáblák
59 Masod, 6 | kisasszony. Ida nem ismerte. A leány nem köszönt neki.~- Kicsoda
60 Masod, 6 | kedves? - kérdezte Ida.~A leány nem felelt. Az ablak már
61 Masod, 6 | csak segítőnek hívták?~A leány, mintha nem is neki szóltak
62 Masod, 6 | kérdezte hangosabban Ida.~A leány nem felelt. Szinte ijedten
63 Masod, 6 | maga? - kérdezte Ida.~A leány figyelmesen nézett Ida arcára.~-
64 Masod, 6 | Ida - törölje tisztára.~A leány nem felelt. Kisietett a
65 Masod, 6 | Ráérünk.~- Beteg vagy te, leány. Hívatok orvost.~- Nem,
66 Masod, 7 | illik. Hiszen igen művelt leány, és úgy énekel... Nemhiába
67 Masod, 7 | ebédlőasztalnál is egyedül ült a leány.~Az idő közben naposodott,
68 Masod, 7 | Senki ismerőse, csak a néma leány. Az ebédjét, vacsoráját
69 Masod, 7 | klastromban, hogy egyik-másik leány úgy fut az apjához, mint
70 Masod, 7 | hogy Nóra afféle ledér leány. A szívük együtt maradt
71 Masod, 7 | És Panni is olyan jóképű leány. Szép a világ, és szép az
72 Masod, 7 | állt meg, s hogy a néma leány is megállt, a kirakatnak
73 Masod, 7 | Pannit: ha siket is, de jó leány. És nem is a pénzért szolgál,
74 Masod, 7 | eltávolítása: engedelmes, figyelmes leány.~- De hát mért szolgál? -
75 Masod, 7 | konyhai cseléd, se inas. A leány: gyermek. Ha akkora is,
76 Masod, 7 | idegenkedésedet: minden leány tiszteli az anyja emlékét,
77 Masod, 7 | szívetek egy porba gázolt leány iránt, aki mindig áhítattal
78 Masod, 7 | pedig az a regény... az a leány, mintha csak én magam volnék
79 Masod, 7 | bizonyos - gondoltam -, a leány sohasem utazott vasúton,
80 Masod, 7 | hogy Bodoky ott a segéd.)~A leány három könyvvel tért vissza.
81 Harmad, 1 | szinte káprázó szemmel állt a leány előtt.~Ida mozdulatlan márványszoborként
82 Harmad, 1 | férjhez?~S lesiklott a szeme a leány cipőjére, s vissza az arcára.
83 Harmad, 1 | Csaba a leányt csodálva, a leány a tenyerébe hajtott fejjel.~
84 Harmad, 1 | elszántan, a szeme mindig a leány arcán.~Ida megszólalt, mint
85 Harmad, 1 | bedugta a fejét:~- Hol a leány?~Csaba intett, hogy a szobában.~
86 Harmad, 1 | hogy várakozó, tehát a leány nem szegült ellent egy toppra.~
87 Harmad, 1 | Hozzámegyek önhöz - kezdte a leány szimplán -, de bizonyára
88 Harmad, 6 | alatt kékes bőr. És két leány, mind a kettő festőakadémiai
89 Harmad, 6 | növendék.~Nem szépek. Az egyik leány férfiasan nyírt fejű, haja
90 Harmad, 6 | A férfiasan nyírt hajú leány valóban olyan hideg sugarú
91 Harmad, 8 | szemmel tekintett Csabára.~A leány akkor tálalta be a túrós
92 Harmad, 8 | lánnyal. De hát a polgári leány gyorsan legyűrte a grófi
93 Harmad, 8 | feketeruhás, duzzadt ajkú, barna leány. De olyan barna, mintha
94 Harmad, 9 | minap ott látott barna bőrű leány áll lebontott, piszkos,
95 Harmad, 9 | Csabának a modellje, az olasz leány fázott.~Hideges volt aznap
96 Harmad, 10| És az a szennyes olasz leány hogy lehet annyira ocsmányul
97 Harmad, 11| Meghallották ugyanis, hogy a két leány hazautazásra készül, s éppen
98 Harmad, 11| zavarodottan nézett Klárira.~A leány is elpirosodva sütötte le
99 Harmad, 12| kezzen-e ez a szerencsétlen leány, ha majd a házasságuk terminusa
100 Harmad, 12| kórházban szenvedő, barna leány, akinek az arcbőre fehér,
101 Harmad, 12| ki a nagyságos asszony?~A leány megint elbámult, hogy Magyarországon
102 Harmad, 12| parasztok, s az a csupa-finomság leány... kár, hogy az a kórházi
103 Harmad, 14| az Unionba. Kati idevaló leány: tudja, mi az az Union,
104 Harmad, 16| emlegetett, hogy fiatal leány korában mennyit táncolt
105 Harmad, 17| együtt, egy bamba falusi leány mellett, aki bizonyára most
106 Harmad, 17| nevettek. A csizmás falusi leány is a válla közé húzta a
|