1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-2651
Part, Chapter
1 0, Inc | bizonytalankodunk tovább és tovább. Az iránytalanságban. Vakon.
2 0, Inc | Szívünket olykor elszorítja az aggodalom. Aléldozunk.~-
3 Eslo, 1 | nevetett:~- Ördög ezekbe az újságírókba! - mondta lebocsátva
4 Eslo, 1 | újságírókba! - mondta lebocsátva az újságot - de nagy gazemberek!~
5 Eslo, 1 | Mutatja a szomszédjának az újságot:~- Valami bélyeggyűjtő
6 Eslo, 1 | megkeményült.~A pohos akkor nyújtja az újságot a szomszédjának,
7 Eslo, 1 | Újságíró vagyok. Ennek az újságnak a szerkesztőségéből.
8 Eslo, 1 | mer ilyet mondani, hogy az újságírók gazemberek?!~S
9 Eslo, 1 | ez a hirdetés - s mutat az újság apróhirdetéseinek
10 Eslo, 1 | rezgette mind a tíz ujját, s az arca olyan színűvé vált,
11 Eslo, 1 | Bocsánat, ezer bocsánat...~- Az ügy el van intézve - felelte
12 Eslo, 1 | hogy a hirdetéseket nem az újságírók írják.~A terem
13 Eslo, 1 | levegőben maradt a karja az ötszemes cukortálcikával,
14 Eslo, 1 | szemét tágabbra nyitotta. Az egyik ablaktól fölkelt egy
15 Eslo, 1 | magasra emelve vitorlázott az asztalok között a kefehajú
16 Eslo, 1 | ember egymásnak beszél - az újságírói kar nevében köszönöm!
17 Eslo, 1 | hozza ide a teámat amonnan az ablakból, és az újságokat
18 Eslo, 1 | amonnan az ablakból, és az újságokat is.~Csaba kedvetlenül
19 Eslo, 1 | nem pesti ember vagy. Mink az ilyen megjegyzéseket nem
20 Eslo, 1 | halljuk, mocskot nem látjuk az aszfalton. Pincér, még egy
21 Eslo, 1 | ami nem rendjén való. Még az is tán, hogy újságíró vagyok,
22 Eslo, 1 | általánosságban megvédjem az újságírók becsületét? Én
23 Eslo, 1 | sodródtam közétek.~- Bizony az vagy te, Csaba, újságíró.
24 Eslo, 1 | te, Csaba, újságíró. Meg az is maradsz. Senki se készül
25 Eslo, 1 | De ma is csak hátrál az az egy szigorlat. És tudom,
26 Eslo, 1 | De ma is csak hátrál az az egy szigorlat. És tudom,
27 Eslo, 1 | mondta, hogy paletta volt az ujjamon, mikor születtem.
28 Eslo, 1 | esztendeje, hogy rá se nézek az ecsetre. A szobrászaton
29 Eslo, 1 | lehetett volna, megfordult az érzése, mint ahogy a lokomotív
30 Eslo, 1 | szerkesztőségi íróasztalnál.~De azért az esze egyre csak a szobrászságon
31 Eslo, 1 | és angyalfejeket formált az ideje szabadjában, már hát
32 Eslo, 1 | kastélynak a fele örökletét. Az apja arra nevelte, hogy
33 Eslo, 1 | legyen azon a birtokon, mint az ősök. A húgát - egy nálánál
34 Eslo, 1 | a megváltásával, ha maga az apa már akkor nem élne.~
35 Eslo, 1 | nincs anya. A leány szíve az anyai szív: A leány keze
36 Eslo, 1 | anyai szív: A leány keze az anyai kéz. A leány lelke
37 Eslo, 1 | a fiú fekete árnyékával az élete minden útján. A fiú
38 Eslo, 1 | Úgy nézik egymást, mint az ikrek. Úgy egyek, mint az
39 Eslo, 1 | az ikrek. Úgy egyek, mint az ikrek mindholtukig.~- Jolán -
40 Eslo, 1 | gondoljon a birtok eladására.~Az a háromszáz hold föld volt
41 Eslo, 1 | háromszáz hold föld volt az öregnek a lelke.~Csaba már
42 Eslo, 1 | rajzolta le emlékezetből az ajtófélfára, hogy az apja
43 Eslo, 1 | emlékezetből az ajtófélfára, hogy az apja elbámult, mikor megmutatták.
44 Eslo, 1 | elvégezte a gimnáziumot. Az apja úgy tudta, hogy Pesten
45 Eslo, 1 | csak Jolán tudott róla. Az apjuk szeme már meghomályosodott
46 Eslo, 1 | miatyánkon túl, csak ezt az egyet. És te is ellene vagy,
47 Eslo, 1 | csak addig ült otthon, míg az esküvő meg nem történt.
48 Eslo, 1 | szobornak a képét forgatta. Az egyik szobor a Bertheliér-t
49 Eslo, 1 | dacosan áll a bilincseiben, s az öklét rázza: Nem ölhettek
50 Eslo, 1 | szemet gyönyörködtetik, az a két szobor azonban a mellben
51 Eslo, 1 | mint Nagy Konstantin lelkén az égen megjelenő kereszt képe.
52 Eslo, 1 | győzz! Szinte belékábult. Az óidők szobrászai mind nem
53 Eslo, 1 | pózokat faragtak! Forró vért az erekbe! S akkor a márvány
54 Eslo, 1 | valamelyik szobrász mellett, hogy az agyagmintázást megtanuljam,
55 Eslo, 1 | tőlük - Münchenben olcsó az élet -, aztán nem zavarja
56 Eslo, 1 | aztán nem zavarja őket többé az erszényükben. Csak a húgát
57 Eslo, 1 | fiúsan magas homlok, de hogy az arc megvékonyult, még a
58 Eslo, 1 | magasabbnak látszott. Csak az álla, gyermekien hegyeske,
59 Eslo, 1 | képkereskedőhöz a vásznait. De bajos az ilyen sor annak, aki még
60 Eslo, 1 | gondolatában, hogy rá se nézett az ecseteire.~Megélhetett volna
61 Eslo, 1 | részét, akiket ő mindjárt az első szobrával a nullák
62 Eslo, 1 | valamelyike dicsekedjék: - Az én tanítványom.~Akkor lett
63 Eslo, 1 | no meg hát egy évre rá az anyai örömeiről. Máskülönben
64 Eslo, 1 | szobrászságon forgott minden kereke az elméjének. A szobája gipszporral,
65 Eslo, 1 | figura. Némelyiknek csak az arca kész, másiknak a feje
66 Eslo, 1 | is fundamentumot vessen az életének. Hiszen a birtok
67 Eslo, 1 | birtokra, hiszen a fele még az ő nevén van.~Gondolkodott
68 Eslo, 1 | megterhelje a birtokot. Az apjuk úgy beszélt csak hallatára
69 Eslo, 1 | bűncselekedetről volna szó. Az ő birtokukon nem is volt
70 Eslo, 1 | Parasztkocsin ment haza az állomásról - inkább rázatta
71 Eslo, 1 | két gyermeket is. Jolánka, az idősebbik már kétéves, Jenő,
72 Eslo, 1 | ritkábban.~Csaba többet értett az arcából a húgának...~De
73 Eslo, 1 | sógor is higgad, okosodik az idővel, s a gyermekeinek
74 Eslo, 1 | lobognak előtte, mennyi az ideája! De hát versenyfutónak
75 Eslo, 1 | haza. Csabának vonaglott az ökle, szorongott az ajka.
76 Eslo, 1 | vonaglott az ökle, szorongott az ajka. De hát mit segít az
77 Eslo, 1 | az ajka. De hát mit segít az a bajon, ha agyoncsapja
78 Eslo, 1 | sógor hágott feljebb:~- Az én ügyembe ne avatkozzál
79 Eslo, 1 | egy kis adósságba, de hát az minden birtokossal megtörténik.~
80 Eslo, 1 | engedje Jolán nevére: akkor az adósság rendezhető, a tízezer
81 Eslo, 1 | kiadta a jogosítást, hogy az ő részét is Jolán nevére
82 Eslo, 1 | a telekkönyvben. S várta az ötezer koronát.~Március
83 Eslo, 1 | két éjjel a kaszinóban. Az első nap nyolcvanezer koronán
84 Eslo, 1 | lelkehagyottan, s vélte, hogy abban az órában megőrül.~~
85 Eslo, 2 | 2~Másnap történt az a kávéházi kis szóváltás,
86 Eslo, 2 | kávéházi kis szóváltás, mikor az a másfél mázsás úr fölnevetett
87 Eslo, 2 | másfél mázsás úr fölnevetett az újságjából.~- Ördögbe ezekbe
88 Eslo, 2 | újságjából.~- Ördögbe ezekbe az újságírókba: de nagy gazemberek!...~
89 Eslo, 2 | hátul: micsoda hirdetés az, amelyikre az a gyanú, hogy
90 Eslo, 2 | micsoda hirdetés az, amelyikre az a gyanú, hogy nem tisztességes
91 Eslo, 2 | Csaba nem szokta olvasni az apróhirdetéseket. Arról
92 Eslo, 2 | hogy a kiadóhivatalokban az efféle hirdetéseket bent
93 Eslo, 2 | annyira elterjedt már mind az öt világrészben, hogy pénzelnek
94 Eslo, 2 | folyamán mégis elő-előötlött az eszében az a hirdetés.~Hátha
95 Eslo, 2 | elő-előötlött az eszében az a hirdetés.~Hátha igaz?
96 Eslo, 2 | úrileány hirdeti így magát? Az anyja talán beteges: nem
97 Eslo, 2 | Lehet olyan is, akinek az apja börtönben ül: a leányt
98 Eslo, 2 | is, olyan rút, hogy nincs az a férfi, aki ránézne. A
99 Eslo, 2 | csak nem vihetik zsákban az oltár elé? Hátha elvehető?~
100 Eslo, 2 | megvetéssel dobta volna az ügyet feledésbe, de háromszázezer
101 Eslo, 2 | S készpénzben!... S az élet sokféleségében nagy
102 Eslo, 2 | kérdése...~El-ellegyintette az ügyet, de olyan volt az,
103 Eslo, 2 | az ügyet, de olyan volt az, mint a bögöly, amelyet
104 Eslo, 2 | legyint el a ló, a tehén, az ökör: a bögöly csak egyet
105 Eslo, 2 | benézett előbb a kiadóhivatalba az apróhirdetések kezelőihez.~-
106 Eslo, 2 | hatvanezer koronára.~Fordult az ágyán.~De hát az Ó csak
107 Eslo, 2 | Fordult az ágyán.~De hát az Ó csak visszatért. Micsoda
108 Eslo, 2 | visszatért. Micsoda név az az Ó?~Ki lehet az az Ó?~
109 Eslo, 2 | visszatért. Micsoda név az az Ó?~Ki lehet az az Ó?~Valami
110 Eslo, 2 | Micsoda név az az Ó?~Ki lehet az az Ó?~Valami zsidó lehet.
111 Eslo, 2 | név az az Ó?~Ki lehet az az Ó?~Valami zsidó lehet. Borkereskedés
112 Eslo, 2 | zsidó lehet. Borkereskedés az üzlete, de hát az üzletes
113 Eslo, 2 | Borkereskedés az üzlete, de hát az üzletes elmének minden üzlet.
114 Eslo, 2 | utálat fogta el, maga-magának az utálata, hogy mind éjtenáltal
115 Eslo, 2 | ügylettel foglalkozott. Az emberi szív nem bolti portéka!
116 Eslo, 2 | meg! Húzz ki a gödörből! Az örvényből! A pokolból!~Mikorra
117 Eslo, 2 | beleesik véletlenül itt az aszfalton valami csúnyaságba,
118 Eslo, 2 | És történetesen azt az orvost elgázolta a recept
119 Eslo, 2 | Csillapította magát.~- De hiszen az élete megmarad. Felhozom
120 Eslo, 2 | mint más ezernyi ezrek az utcaseprőtől az omnibuszok
121 Eslo, 2 | ezernyi ezrek az utcaseprőtől az omnibuszok lováig. De hát
122 Eslo, 2 | omnibuszok lováig. De hát az ősi fészek... az ősi föld!...~
123 Eslo, 2 | De hát az ősi fészek... az ősi föld!...~S homályzó
124 Eslo, 2 | S homályzó szeme előtt az apja képe jelent meg, amint
125 Eslo, 2 | És mintha vele kiáltana az ősi ház is, és minden fája
126 Eslo, 2 | minden fűszála és minden röge az ősi földnek:~- Ments meg!~
127 Eslo, 2 | Jolán el is tengődik vele az újságírás vékony kenyerén,
128 Eslo, 2 | A házunk... a földünk...~Az ősi ház, az ősi föld éppoly
129 Eslo, 2 | a földünk...~Az ősi ház, az ősi föld éppoly elválaszthatatlan
130 Eslo, 2 | látja, hogy a Práter utcának az elején áll.~Boltok, üzletek
131 Eslo, 2 | ajtó, minden küszöb, még az utcakő is. Még az ég is
132 Eslo, 2 | küszöb, még az utcakő is. Még az ég is tán az utca fölött:
133 Eslo, 2 | utcakő is. Még az ég is tán az utca fölött: üzlet és üzlet
134 Eslo, 2 | csupa-üzlet világban?~S vajon az ő neve és művészete, és
135 Eslo, 2 | ott hevert a lába előtt. Az ő élete is annyit érjen-e
136 Eslo, 2 | annyit érjen-e ezután, mint az a cigarettacsutak?~De aztán
137 Eslo, 2 | Neki kell mennem, hogy az utamat folytathassam! Aki
138 Eslo, 2 | kölcsönüzletnek tekintem az ügyet, nehéz és utálatos
139 Eslo, 2 | kamattal visszafizetem, s az ügy be van fejezve.~Belépett.
140 Eslo, 2 | belseje pincébe mélyed. Az ajtó mellett rövid pult.
141 Eslo, 2 | ajtó mellett rövid pult. Az ablaknál egy aranygalléros,
142 Eslo, 2 | katonatiszt ír nagykomolyan az álló-íróasztalon. Kívüle
143 Eslo, 2 | beszélnék - mondta Csaba. S az aranygalléros tisztre is
144 Eslo, 2 | zsebmetsző. De aztán folytatta az írást. Levélpapiroson írt,
145 Eslo, 2 | írást. Levélpapiroson írt, az üzlet levélpapirosán.~Csaba
146 Eslo, 2 | ragasztja.~Aztán ő állt az asztalhoz.~Megmártotta a
147 Eslo, 2 | fordult, hogy kérdezze: ki az az Ó Péter? Miféle úr? És
148 Eslo, 2 | fordult, hogy kérdezze: ki az az Ó Péter? Miféle úr? És a
149 Eslo, 2 | Valami vak leány lehet.~Az utca végén még bosszúsabban
150 Eslo, 2 | furcsa ügyre. Azon forgott az elméje, hogy valami uzsorást
151 Eslo, 2 | is egynéhány uzsorással. Az Abbázia kávésának is elmondta
152 Eslo, 2 | Abbázia kávésának is elmondta az ügyét. Már felét ígérte
153 Eslo, 2 | minden szerzeményének, de hát az uzsorások csak a fejüket
154 Eslo, 2 | uzsorások csak a fejüket rázták az üzletre. A kávés is elhárította:~-
155 Eslo, 2 | elhárította:~- Kérem, ez nem az én szakmám...~A következő
156 Eslo, 2 | miniszterhez, hogy talán az segíthetné lábra, ha egyébképpen
157 Eslo, 3 | csak a tárgyról.~- Tehát az információk így szólnak
158 Eslo, 3 | iránt. Azt is tudom, hogy az utóbbi két hétben háromszor
159 Eslo, 3 | gyanakodva vizsgálódott az ember arcán.~- Karcsú?~-
160 Eslo, 3 | szemlélődött.~- És nem ijednek meg az arcától még a lovak is?...~-
161 Eslo, 3 | lovak is?...~- Szép, mint az égi angyalok.~- Az ön leánya?~-
162 Eslo, 3 | mint az égi angyalok.~- Az ön leánya?~- Az enyém. Kié
163 Eslo, 3 | angyalok.~- Az ön leánya?~- Az enyém. Kié volna másé? De
164 Eslo, 3 | azért mondom szépnek, hogy az én leányom.~Csaba gondolkodva
165 Eslo, 3 | Valami nagy skandalumnak az emlegetettje?~- Hohó!~-
166 Eslo, 3 | pillogott - a hibája? Hát az a hibája, semmi egyéb hibája...~-
167 Eslo, 3 | Semmi egyéb hibája, csak az, hogy én vagyok az apja.
168 Eslo, 3 | csak az, hogy én vagyok az apja. Kérem, ne nézzen olyan
169 Eslo, 3 | vagyok lókupec. Csupán annyi az értelme a nyilatkozatomnak,
170 Eslo, 3 | választott ön?~- Mert ön az egyetlen, akire az információim
171 Eslo, 3 | Mert ön az egyetlen, akire az információim egybehangzólag
172 Eslo, 3 | leánya is elfogad?~- Nem tud az ügyről semmit. ~Csaba gondolkodott.~-
173 Eslo, 3 | Megint gyanakvón nézett az emberre.~- Sürgős? Mért
174 Eslo, 3 | már, hogy semmit se tud az ügyről.~- A móringot készpénzben
175 Eslo, 3 | akár értékpapirosokban. Az egybekelés előtt való órában
176 Eslo, 3 | szögletébe. Eléje terítse ennek az embernek a húga keserves
177 Eslo, 3 | ért ez abban?~Aztán még az se bizonyos, hogy a leányt
178 Eslo, 3 | maga borát dicséri -, de az is lehet, hogy más okból
179 Eslo, 3 | leányának a szennyes ládáját az esküvő előtt.~- Újságot
180 Eslo, 3 | fundamentum is kell.~- Csak az az egy - mosolyodott el
181 Eslo, 3 | fundamentum is kell.~- Csak az az egy - mosolyodott el megvetőn
182 Eslo, 3 | el megvetőn Csaba -, hogy az újság ne olyan legyen, mint
183 Eslo, 3 | újságot is. Igaz, hogy csak az első levelük más. És hogyan
184 Eslo, 3 | vállat vont.~- Hát... én az országnak csinálnám: nem
185 Eslo, 3 | szegte a fejét.~- Énvelem? Az én házamban?~~
186 Masod, 1 | kisasszony ebéd után kilopta az újságot az apja szobájából.~
187 Masod, 1 | után kilopta az újságot az apja szobájából.~Az apja
188 Masod, 1 | újságot az apja szobájából.~Az apja szeme láttára is kivihette
189 Masod, 1 | vagy leülhetett volna ott az apja szobájában a karosszékbe
190 Masod, 1 | szobájában a karosszékbe az íróasztal mellé, és olvashatta
191 Masod, 1 | klastromból: még benne volt talán az érzésében, hogy meg kell
192 Masod, 1 | be-becsempésztek egy-egy újságot az iskola padjaiba, s leginkább
193 Masod, 1 | padjaiba, s leginkább csak az első levelét az újságnak.
194 Masod, 1 | leginkább csak az első levelét az újságnak. Szombaton aztán
195 Masod, 1 | költeményeinek mindjárt az első megzendülése:~Szabadság,
196 Masod, 1 | versét olvasta.~Hát olvasta.~Az arca úgy égett, mintha máris
197 Masod, 1 | mintha máris ott állana az utolsó egzámen professzorai
198 Masod, 1 | hogy is tudományoskodhatnak az ilyesmiről hangosan!~Aznaptól
199 Masod, 1 | Esténként, mikor lefeküdt, az imádsághoz mindig hozzásóhajtotta:~-
200 Masod, 1 | volt szegény lelke, mikor az apja betette a klastromba,
201 Masod, 1 | hazamehettek. Ő egymaga sírt az iskolának azon a boldog
202 Masod, 1 | Őneki nem szabad. Tudta is az apácáktól, hogy miért: az
203 Masod, 1 | az apácáktól, hogy miért: az anyja már nem él; nőrokonuk
204 Masod, 1 | nőrokonuk nincs olyan, akire az apja rábízhatná, s az apját
205 Masod, 1 | akire az apja rábízhatná, s az apját igen elfoglalja az
206 Masod, 1 | az apját igen elfoglalja az üzlete, a borkereskedés.
207 Masod, 1 | foglalatoskodik.~Nem is igen látta az apját, legfeljebb ha egyszer
208 Masod, 1 | borral kedveskedett olyankor az apja az apácáknak, és kérte
209 Masod, 1 | kedveskedett olyankor az apja az apácáknak, és kérte őket,
210 Masod, 1 | fekete kabátban jelent meg az apja, s komolyság és elfogultság
211 Masod, 1 | és elfogultság látszott az arcán. A hajában egyre több
212 Masod, 1 | hajában egyre több a fehér, az orrán a vörös, mintha a
213 Masod, 1 | csupán távoli valakije volna az apja - csak éppen megcsókolta,
214 Masod, 1 | Épp uzsonnáztak, mikor az apáca a látogatóterembe
215 Masod, 1 | Istvánné. ~Ida elképedt.~- Ki az?~- Azt mondja: dajkád volt.~
216 Masod, 1 | Ó, Iduska!~S a szája az ó-nak mosolygó kimondásában
217 Masod, 1 | megnőtt! Hogy megszépült! Jaj, az a szép fekete szeme! Szakasztott
218 Masod, 1 | Rosszul mondtam a nevemet az apácának, azután eszmélkedtem
219 Masod, 1 | Beretvás Pista vett el. Az első szeretőm. Cserepeslegény.
220 Masod, 1 | Kelenföldön - gondótam: megnézem az én aranyos kis Iduskámat.
221 Masod, 1 | De hát mért volt szomorú az én édes jó anyám? Én nem
222 Masod, 1 | hát igen szomorú vót annak az élete szegénynek, Isten
223 Masod, 1 | is ott vónék tán, de hát az úr miatt...~Pillogott. Félbehagyta
224 Masod, 1 | Félbehagyta a szót. Megint csak az emlékezésekre tértek át,
225 Masod, 1 | álom. Tágas, nagy ház. Ők az emeleten laktak. Az egyik
226 Masod, 1 | Ők az emeleten laktak. Az egyik szobában rézágy, fehér
227 Masod, 1 | amelyben lábig látszik az előtte álló. De különösen
228 Masod, 1 | különösen a sublót maradt az eszében. Testes körtefa
229 Masod, 1 | arasznyi nagyságú, fogja az aranyfonálból font kötelet.
230 Masod, 1 | óraverésben harangoz. Olyankor az óra számlapja fölött Mária
231 Masod, 1 | hajladozással harangozza az ávét.~Egy zongorára is emlékezett,
232 Masod, 1 | vidámabban játszottak. Elváláskor az asszonyok megcsókolták egymást,
233 Masod, 1 | Idát. Ida akkor Pistát is. Az asszonyok nevették:~- No
234 Masod, 1 | könyvelőjüknek a leánykája. Az a könyvelőjük ott lakott
235 Masod, 1 | a könyvelőjük ott lakott az udvarukban. Bogárnak hívták,
236 Masod, 1 | Akkor vált Bogárrá, mikor az ő napja, magyarosította
237 Masod, 1 | Alt-ból Ó-ra. Sváb eredet volt az apja, bácskai sváb. Hát
238 Masod, 1 | mindig künn játszadozott az udvaron. Eleven, kis kékszemű
239 Masod, 1 | csak arra gondolt, hogy az ő férje az a Pista lesz.
240 Masod, 1 | gondolt, hogy az ő férje az a Pista lesz. Először csak
241 Masod, 1 | miatt tette ki. Kárt okozott az üzletnek - már nem tudom.
242 Masod, 1 | Lágymányoson. De nem kis Ella az mán: olyan szépen serdül...
243 Masod, 1 | valamit?~- Bodokyékrul? Ki is az a Bodoky? Tudom mán: Bodokyné
244 Masod, 1 | szőke, nevetős, két gyűrű az ujján, egyik pirosköves,
245 Masod, 1 | És egy kisfia is...~- Az, egy kisfia, Pista. Hogyne
246 Masod, 1 | csészét, ahogy maga belekapott az asztalterítőbe.~- Hát azok
247 Masod, 1 | kisasszonykám-lelkem. Mert hogy én aztán az adópénztáros úrhó szegődtem,
248 Masod, 1 | úrhó szegődtem, nem jártam az utcájuk felé. A piacra meg
249 Masod, 1 | felé. A piacra meg maga az asszonyom járt. Én addig
250 Masod, 1 | komisz vót a naccsága: még az ételt se adta ki.~Ida elgondolkodva
251 Masod, 1 | Ida elgondolkodva nézett az asszony szélesre dolgozott
252 Masod, 1 | Minden társam hazamehet az ünnepi szünetekre, csak
253 Masod, 1 | gondolta, hogy váltogatja az apja - ha az iskoláit teljesen
254 Masod, 1 | váltogatja az apja - ha az iskoláit teljesen elvégzi,
255 Masod, 1 | szón csodálkozott, hogy az apja jókedvű.~Mondta is:~-
256 Masod, 1 | mondja, kisasszonykám lelkem: az imént tetszett említeni,
257 Masod, 1 | tetszett említeni, hogy itt az apácáknál magamfajta asszonyok
258 Masod, 1 | lehetne-e, hogy engem is...~- Mi az a dombérozás?~- Dombérozás?
259 Masod, 1 | lelkem kisasszonykám, ahogy az urak szoktak. (Pislogott,
260 Masod, 1 | tetszik tudni: nagy jó vóna az nekünk, ha én is kereshetnék.
261 Masod, 1 | még pecsenyécskét is...~Az ajtó nyílott: az ügyelő
262 Masod, 1 | nyécskét is...~Az ajtó nyílott: az ügyelő apáca fehér kornétás
263 Masod, 1 | kornétás arca kukkant be.~- Az óra eltelt, Ida.~Ida elmondta
264 Masod, 1 | a dajkája óhajtását, de az apáca csak a fejét rázta
265 Masod, 1 | Aztán el is feledte. Csak az a bizonyosság maradt meg
266 Masod, 1 | előtte, hogy ő lesz majd az asszony a házukban: ő rendelkezik,
267 Masod, 1 | változkodás.~De hát mire való az néki, hogy elvégezze előbb
268 Masod, 1 | leány keresi magát - mondta az apáca -, a szülővárosából
269 Masod, 1 | szárnyon repült le a lépcsőn. Az arca kipirult. Előre mosolygott,
270 Masod, 1 | Ellácskám, kisleánykám!...~Az első emeleten azonban az
271 Masod, 1 | Az első emeleten azonban az igazgatói szobának az ajtaja
272 Masod, 1 | azonban az igazgatói szobának az ajtaja nyílott kifelé. A
273 Masod, 1 | tudta, hogy Mária testvér, az igazgató asszony.~A futása
274 Masod, 1 | komoly járássá lassult. Az arcáról mintha téli szél
275 Masod, 1 | főasszonynak grófné volt az édesanyja, igazi grófné,
276 Masod, 1 | neveletlenségnek ítélik az ugrándozást. A grófnék nem
277 Masod, 1 | csak szíjgyártó lett volna az apja, és csak szimpla szíjgyártóné
278 Masod, 1 | csak szimpla szíjgyártóné az anyja, a növendékek csak
279 Masod, 1 | minden ing magába veszi az illatát, a növendékek is
280 Masod, 1 | hallgat, mint Mária testvér, az olyan leány közönséges.~-
281 Masod, 1 | katonásan megegyenesült. Az arca méltóságosra komolyodott.~
282 Masod, 1 | merev nyirata ékteleníti, az is olyan piaci-polgári sárgás,
283 Masod, 1 | agyag-szín haj, mintha az is valami olcsó helyről
284 Masod, 1 | cipő, de látszik, hogy nem az ő lábára vették: a lába-szárától
285 Masod, 1 | csak ráfagyott a szeme.~De az idegen leányon is látszott,
286 Masod, 1 | ismeri meg. Csak nézett, mint az ijedt hal - a szeme is olyan
287 Masod, 1 | fekete szélű, keskeny körmök. Az arca még inkább elméltóságosodott.~-
288 Masod, 1 | mégis mire emlékezik abból az időből, mikor nálunk lakott?
289 Masod, 1 | dedóból.~- És a másik?~- Az is az utcánkban lakott.
290 Masod, 1 | dedóból.~- És a másik?~- Az is az utcánkban lakott. Rövidre
291 Masod, 1 | Mindig piros almát harapdált az iskolában, s olyankor az
292 Masod, 1 | az iskolában, s olyankor az orra is ellapult.~- Előbbi
293 Masod, 1 | neki senki, hogy szép. Csak az iskolában, hogy egyszer
294 Masod, 1 | egymás szeméről beszélgettek, az ő szemét is a szépek közé
295 Masod, 1 | hogy orra, szeme rendes. De az arca színe még nem virági.
296 Masod, 1 | meg éppen nagyocska is. Az a kese leány csak azt látta,
297 Masod, 1 | ruhája tiszta és rendes, s az arcára és a kezére bőven
298 Masod, 1 | mosdószappanból.~De hát az a másvalaki nem állt Ida
299 Masod, 1 | akkor is csak júniusban, az apja. De hol van még június?~-
300 Masod, 1 | vélhette: kivel jöhetett az apja?~A teremben akkor többen
301 Masod, 1 | noha már öt óra felé járt az idő.~Ida egy tekintettel
302 Masod, 1 | tekintettel látta, hogy az apja nincs köztük, de egyben
303 Masod, 1 | hasonlóság a kettőn, noha az apa szeme fekete volt, s
304 Masod, 1 | apa szeme fekete volt, s az orra vékony és hegyes, de
305 Masod, 1 | ahogy Mária testvér szokott az igazgatói irodában.)~És
306 Masod, 1 | széket: velük szemben ült le. Az volt az érzése, hogy Ella
307 Masod, 1 | szemben ült le. Az volt az érzése, hogy Ella dicsekedett
308 Masod, 1 | Ella dicsekedett otthon, s az apa hálából látogatja meg,
309 Masod, 1 | volt kevély a leánya iránt.~Az apa csakugyan azon kezdte,
310 Masod, 1 | Már két éve, hogy végezte az első polgárit, de éppen
311 Masod, 1 | még azelőtt történt. Hát az úgy volt, hogy az irodába
312 Masod, 1 | történt. Hát az úgy volt, hogy az irodába is bevittem egy
313 Masod, 1 | csoportok álltak sokszor az üzlet előtt. Hallgatták
314 Masod, 1 | Hallgatták a rigót. És hát persze az üzlet címtáblájára is fordult
315 Masod, 1 | kell tanítanom, de hát ha az üzlet kívánja, meg kell
316 Masod, 1 | csak Alt úrnak szólították az üzletben. Hát igen örült.
317 Masod, 1 | délután két katonatiszt az irodába. Bort rendelnek
318 Masod, 1 | a pillanatban megszólal az átkozott rigó: őrült erővel
319 Masod, 1 | sóhajtott.~- Ma sem értem, hogy az a rigó hogy fújhatta azt
320 Masod, 1 | kérem, édes jó kisasszonyom, az volna az én alázatos instanciám,
321 Masod, 1 | jó kisasszonyom, az volna az én alázatos instanciám,
322 Masod, 1 | ajánlaná be ide a leányomat. Az ilyen egyházi intézetekben
323 Masod, 1 | nyomorgunk.~Leves és tészta az ebéd, főtt krumpli a vacsora.
324 Masod, 1 | a gyóntató atya nénjének az unokája; egyet meg, egy
325 Masod, 1 | kérlelte megfénylő szemmel az apa -, hogy beszélhetek-e
326 Masod, 1 | beszélhetek-e személyesen is az igazgató asszony őnagyságával.~- „
327 Masod, 1 | aggodalommal pillantott az órára. A mutató ötön állt.
328 Masod, 1 | állt. Uzsonnára csengettek. Az ajtónálló apáca benyitott.~-
329 Masod, 1 | madár-tanár, azt, hogy: Mennyből az angyal... Nagyszerű gondolat!
330 Masod, 1 | Nagyszerű gondolat! Mennyből az angyal. Trillázva...~S boldogan
331 Masod, 1 | bátorsága, hogy maga beszéljen az igazgatóasszonnyal, egy
332 Masod, 1 | legfiatalabb apácát, akinek az előbbi héten tíz cserép
333 Masod, 1 | gondol: lehetséges volna-e?~Az apáca a fejét rázta rá:~-
334 Masod, 1 | akarná se engedhetné meg az igazgató-testvér: nincs
335 Masod, 1 | De egy értékes rigót adna az apa: szent éneket éneklő
336 Masod, 1 | szent éneket éneklő rigót.~Az apáca elszörnyedt.~- Ezt
337 Masod, 1 | cipője is új félcipő, sárga. Az arca telt és rózsaszínben
338 Masod, 1 | mosolygott boldogan -, az iskolázás gondolatát már
339 Masod, 1 | Ella füttyre csücsörítette az ajkát. A rigófüttynek tökéletes
340 Masod, 1 | szájából.~Ida ijedten tekintett az ajtóra.~- Jaj, hallgasson
341 Masod, 2 | 2~- Az utolsó karácsonyest a klastromban! -
342 Masod, 2 | már nyolcadikos volt.~Azon az estén a bent maradt néhány
343 Masod, 2 | növendék is ott vacsorázott az apácák asztalánál. Huszonkilenc
344 Masod, 2 | növendékek leverten ültek az apácák között. Az asztal
345 Masod, 2 | ültek az apácák között. Az asztal közepén kétméteres
346 Masod, 2 | újdonságait hozatja meg az örömnek erre az estéjére.
347 Masod, 2 | hozatja meg az örömnek erre az estéjére. A dobozkákon szám
348 Masod, 2 | ejtette a relief szót, s az apáca a haragja hirtelen
349 Masod, 2 | hirtelen lobbanatában a nap (az aznap) szégyenének nevezte
350 Masod, 2 | Hirtelen haragú stájer nő volt az az apáca, bár az iskola
351 Masod, 2 | haragú stájer nő volt az az apáca, bár az iskola termén
352 Masod, 2 | nő volt az az apáca, bár az iskola termén kívül olyan,
353 Masod, 2 | valami alvajáró. Ida sírt. Az apáca ugyan szólt neki,
354 Masod, 2 | vérző tövis maradt. Hát az apáca azon az estén maga
355 Masod, 2 | maradt. Hát az apáca azon az estén maga mellé vonta,
356 Masod, 2 | vízkóros agg apáca ült. Az semmit nem beszélt, csak
357 Masod, 2 | is élénk volt a csevegés. Az asztalon két borospalack
358 Masod, 2 | Ó Péter pincéiből. Azon az egy estén minden apáca részesült
359 Masod, 2 | leányoknak is töltöttek persze az ürmösből. Kedvvel nyalintgatták,
360 Masod, 2 | csodálkozva szemlélgették az arcát is, mint ahogy az
361 Masod, 2 | az arcát is, mint ahogy az iskolateremben is mindig
362 Masod, 2 | szemlélték, hogy milyen az arisztokratikus arc. Leánynak
363 Masod, 2 | magyarázná akár minden tudósa az Akadémiának, hogy arisztokratikus
364 Masod, 2 | hogy gróf, vagy grófi nő, az arisztokratikus vonásokat
365 Masod, 2 | elmosolyodott. Soha nem látta az ő mosolygását senki máskor.
366 Masod, 2 | komoly, szinte márványos volt az arca, de még valami szenvedő
367 Masod, 2 | szenvedő vonás is borongott az ajkával szomszédos, két
368 Masod, 2 | két mély ráncban. Csak az apácák tudták, hogy közönséges
369 Masod, 2 | közönséges polgári fogfájás az az arisztokratikus, bús
370 Masod, 2 | közönséges polgári fogfájás az az arisztokratikus, bús vonás.
371 Masod, 2 | látták a növendékek: milyen az előkelő mosolygás. (A tükrök
372 Masod, 2 | s kezdte:~- 1! Kinél van az 1?~A boldog nyerők sorra
373 Masod, 2 | képet: melyiké, milyen?~Az apáca a kis dobozokat váltogatva
374 Masod, 2 | huszonharmadik dobozt akasztotta le az apáca, úgy rémlett neki,
375 Masod, 2 | fölkelt, és körülkerült az asztalon, hogy még jobban
376 Masod, 2 | szerencséjüket érezgették. S nemcsak az aznapi szerencséjüket, hanem
377 Masod, 2 | hanem mintha mutatvány volna az életük végéig kiterjedő
378 Masod, 2 | szerencséjükből. Karácsonykor az Ég érintkezik a Földdel.~
379 Masod, 2 | vissza a helyérc.~- 28! Az utolsó.~Abban a percben
380 Masod, 2 | Abban a percben megszólalt az ebédlő harmóniumja. Hortenzia
381 Masod, 2 | nem. Még el se végezték az első strófát, fölkelt, és
382 Masod, 2 | fölkelt, és kitámolygott az ajtón.~Nemigen ügyeltek
383 Masod, 2 | testvériesen -, elhívassuk az orvost?~- Ó, dehogy - rettent
384 Masod, 2 | a szülei - elpanaszolta az ügyét.~- Képzeld csak hát,
385 Masod, 2 | továbbadta Ida keservét. Az apácák is még azon órában
386 Masod, 2 | cipelte fel a karácsonyfát: az vetett a kötényébe titkon
387 Masod, 2 | hát más nem fordult meg az ebédlőben. Végre is sírva
388 Masod, 2 | Ottilia máter is nekiadta az övét, a vízkóros máter is.
389 Masod, 3 | mind a nyolc osztályát.~Az érettségi bizonyítványában
390 Masod, 3 | klastromi színű persze, mint az oltár virágai, szemöldöke
391 Masod, 3 | nyugodt szem. Csak épp hogy az ajkai valamivel férfiasabbak,
392 Masod, 3 | Csupán a finomsága volt nőies az ajkának, az a vonalka, amely
393 Masod, 3 | finomsága volt nőies az ajkának, az a vonalka, amely a két ajak
394 Masod, 3 | jövendőjén: tudta, hogy az apja nem szegény ember.
395 Masod, 3 | le a sokaságra, nem látta az apja szürke, gömbölyű, nagy
396 Masod, 3 | Még csak levelet sem írt az apja, hogy örül a jeles
397 Masod, 3 | bizonyítványnak. De hát az nemigen szomorította: az
398 Masod, 3 | az nemigen szomorította: az apák nehezen mozdulnak levélírásra -
399 Masod, 3 | tudta a leánytársaitól. Csak az anyák írnak szorgalmasan,
400 Masod, 3 | csókolództak egymással s az apácákkal, búcsúzóra; ővele
401 Masod, 3 | ám.~- Írok, de te is.~Még az igazgató asszony pergamen-arca
402 Masod, 3 | mosolygással volt teljes.~Csak az ő apja nem mutatkozott.~
403 Masod, 3 | zajgás. Végre egyedül maradt az apácák előtt.~Az igazgató
404 Masod, 3 | maradt az apácák előtt.~Az igazgató asszony ránézett,
405 Masod, 3 | járása is súlyos titok volna az előtte haladó fehér-kornétás,
406 Masod, 3 | hívatta? Mit mond majd?~Az igazgató asszony az íróasztalhoz
407 Masod, 3 | majd?~Az igazgató asszony az íróasztalhoz lépett. Aranykeretű
408 Masod, 3 | okuláréját feltűzte, és az asztalán heverő cédulákhoz
409 Masod, 3 | heverő cédulákhoz nyúlt. Az egyik cédulát odanyújtotta
410 Masod, 3 | Olvassa.~Telegram volt az. Írógép betűk. Csupa hiba
411 Masod, 3 | is kellene hazavinnie őt az apjának, hogy legyen otthon
412 Masod, 3 | nézik őt? Hát mért nevezik az érettségi bizonyítványt
413 Masod, 3 | szép, új nótákat dúdoltak az órák szüneteiben egy-egy
414 Masod, 3 | növendékei nem is lettek volna az iskolának, már csak azért
415 Masod, 3 | azért se lépett volna be az apácarendbe, mert minden
416 Masod, 3 | egye meg helyette, mikor az ügyelő apáca hátat fordít.
417 Masod, 3 | móringja? - szólalt meg az igazgató asszony.~Nem érdeklődéssel
418 Masod, 3 | panaszosabban. Noha Ida éppen ezt az egy hibáját nem gyónta meg
419 Masod, 3 | olyan helyre is állítható az efféle maga kényén járó,
420 Masod, 3 | hallhatóan felelt:~- Nem tudom.~- Az édesatyja sohase beszélt
421 Masod, 3 | főasszony gondolkodva nézett az asztal sarkára.~- Hát majd
422 Masod, 3 | asztal sarkára.~- Hát majd az édesatyjával beszélem meg,
423 Masod, 3 | és kábultan támolygott ki az ajtón.~~Tíz napra rá, vagy
424 Masod, 3 | tízezer évre rá megjelent az apja. Idát a zongorateremből
425 Masod, 3 | sietett a látogatóterembe.~Az apja még nem volt ott. Majdnem
426 Masod, 3 | hallatszottak a lépései, az igazgatói iroda felől...
427 Masod, 3 | hosszú kabát volt rajta. Az arcán friss beretválkozás.
428 Masod, 3 | Megcsókolta a kezét, arcát. S az örömnek és aggodalomnak
429 Masod, 3 | hogy jól végeztél - kezdte az apa.~S a legcsekélyebb öröm
430 Masod, 3 | legcsekélyebb öröm se látszott az arcán. Inkább aggodalom.~-
431 Masod, 3 | Mármost hát kétfelé ágazik az utad: tanulsz-e tovább?~-
432 Masod, 3 | születtem, asszonyi legyen az életem is.~Az apa mintha
433 Masod, 3 | asszonyi legyen az életem is.~Az apa mintha nem is hallotta
434 Masod, 3 | hallotta volna.~- Beszéltem az igazgató asszonyoddal. Azt
435 Masod, 3 | fiatal apáca is jár most az egyetemre. És más klastromokból
436 Masod, 3 | Külön padjuk van.~Idának az ajka már remegett a fájdalomtól.~-
437 Masod, 3 | Nem vagyok apáca. Mi közöm az apácák padjával?~- Arról
438 Masod, 3 | vagyok: csak annyi a jogom az életre, mint másnak. Vigyen
439 Masod, 3 | szeme tele volt könnyel. Az ajka fájdalmasan vonaglott.
440 Masod, 3 | kezét könyörgőn tette össze.~Az apa összevonta a szemöldökét,
441 Masod, 3 | illő. Mind paraszt. Még az első évet is alig töltötted
442 Masod, 3 | A vén úrinő említésére az igazgató asszony szigorúságát
443 Masod, 3 | muszáj talán...~S akkor az apja hangja erősödött meg.~-
444 Masod, 3 | szót, akarok, ne mondogasd! Az én házamban csak egy akarok
445 Masod, 3 | szabad ezt a szót kimondani az apjával szemben: akarok.~-
446 Masod, 3 | könnyes szemmel -, csak az érzésem nyilatkozott ezzel
447 Masod, 3 | Ne haragudjon.~Mikor az apja elment, akkor gondolt
448 Masod, 3 | már nem változtathatott az ügyön. Levélben meg nem
449 Masod, 3 | meg, hogy mennyire törné az ajtót kifelé: szokva volt
450 Masod, 3 | rendhez, hogy minden levélnek az igazgató asszony kezén kell
451 Masod, 3 | érezte a mentőövet, amellyel az árt megúszhatja: rávilágosodott,
452 Masod, 3 | akármiféle sárkányt is visz az apja a házba, a fő az, hogy
453 Masod, 3 | visz az apja a házba, a fő az, hogy kiszabaduljon. Ha
454 Masod, 3 | tükörben.~Mivel nyerte meg az apja az apácák engedelmét?
455 Masod, 3 | Mivel nyerte meg az apja az apácák engedelmét? Vagy
456 Masod, 3 | már hogy ott ebédelhetett az apácák asztalánál, szabadabban
457 Masod, 3 | mindenik apáca elsóhajtozza az emlékezéseit egyvalakinek -
458 Masod, 3 | emlékezéseit egyvalakinek - attól az egytől aztán megtudja a
459 Masod, 3 | susogások, ezek a tereferék. S az is, hogy az ebédlőasztalnál
460 Masod, 3 | tereferék. S az is, hogy az ebédlőasztalnál micsoda
461 Masod, 3 | asztalnál micsoda más teremtések az apácák, mint a katedrán.
462 Masod, 3 | a testük, csak épp hogy az arcuk földi. És hogy maguk
463 Masod, 3 | mint valami kocsmároslány az apja konyháján a móringja
464 Masod, 3 | a legyek lába is reszket az örömtől. Hát ki is járogatott
465 Masod, 3 | ismerős apáca. Ők mindig az ürmösből vittek olyankor
466 Masod, 3 | szobát választottak neki: az egyik vendégszobát. És hát
467 Masod, 3 | kis változatosságoknak. De az elméje mégiscsak azon motollált,
468 Masod, 3 | gondolt néha, hogy talán nem az apja jön majd érte, hanem
469 Masod, 3 | apja jön majd érte, hanem az az ismeretlen asszony, aki
470 Masod, 3 | jön majd érte, hanem az az ismeretlen asszony, aki
471 Masod, 3 | Közben megint megnyílt az iskolai év. A virágocskák
472 Masod, 3 | nagyteremben gyűltek össze. Az igazgató asszony felolvastatta
473 Masod, 3 | intelmeket. Ida is ott állt az apácák között - szélről
474 Masod, 3 | között - szélről persze. Az igazgató asszony bemutatta
475 Masod, 3 | tisztelettel bókoltak neki, mint az apácáknak, különösen az
476 Masod, 3 | az apácáknak, különösen az alsó négy osztálybeliek.
477 Masod, 3 | ahogy Mária testvér szokott.~Az apácák bizony más professzori
478 Masod, 3 | gyakorta helyettesítette az ügyeletes apácát. Ő mérte
479 Masod, 3 | bizonyára gondosabban, mint maga az apáca. Rendelkezett, parancsolgatott.
480 Masod, 3 | forgatta a főzőkanalat is.~Az iskolában nem volt annyira
481 Masod, 4 | Ilona testvér odasúg neki az ebédlőben:~- Az édesatyja
482 Masod, 4 | odasúg neki az ebédlőben:~- Az édesatyja Pesten van. Kérje
483 Masod, 4 | édesatyja Pesten van. Kérje ki az irodából az újságot. Pöre
484 Masod, 4 | van. Kérje ki az irodából az újságot. Pöre volt. Valami
485 Masod, 4 | lengyel borkereskedővel.~Az újság az igazgatói szobában
486 Masod, 4 | borkereskedővel.~Az újság az igazgatói szobában volt.
487 Masod, 4 | Elég neki annyi is, hogy az apja Pesten van.~A kanál
488 Masod, 4 | forgott, hogyan mondja meg az apjának, hogy megváltozott
489 Masod, 4 | kell még? Ha azt mondja az apja, hogy várjon még, ő
490 Masod, 4 | végén csakugyan nyílott is az ajtó: Klára apáca kornétája
491 Masod, 4 | fagylaltos asztaloknál, hogysem az iskolai padokban. Vajon
492 Masod, 4 | szombaton is meglátogathatja? Az apja talán a vasárnapot
493 Masod, 4 | látogatószoba elé. S a fényben az ajtó előtt állt egy pompás
494 Masod, 4 | közeledett.~- Ella, maga az?~- Én vagyok. De már nem
495 Masod, 4 | vén színésznek köszönheti. Az is tanár, mióta nyugalmazták.~
496 Masod, 4 | nyugalmazták.~Bent uzsonnázott az is a cukrászboltban - aludttejet.
497 Masod, 4 | jelent. - Magát - mondta - az Isten is színpadra teremtette.~-
498 Masod, 4 | sincs.~- Azt is adok: maradt az én feleségemnek annyi minden
499 Masod, 4 | A fogai fehérek voltak, az ajka piros. Aztán elkomolyodott.~-
500 Masod, 4 | már. Mégis hát a színpad: az apácák nem vesznek be olyan
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-2651 |