Part, Chapter
1 Eslo, 1 | meg a kocsisukat rajzolta le emlékezetből az ajtófélfára,
2 Eslo, 2 | borítékba helyezi a levelet, meg le is ragasztja.~Aztán ő állt
3 Masod, 1 | félben a kávéját, és sietett le a lépcsőn.~Egy harcsaképű,
4 Masod, 1 | Szinte szárnyon repült le a lépcsőn. Az arca kipirult.
5 Masod, 1 | mintha téli szél fújta volna le a mosolygást és a pirosságot.~
6 Masod, 1 | rebegte végre -, üljön le, Ella. Örülök... Igen kicsi
7 Masod, 1 | Ida dobogó szívvel sietett le. El nem vélhette: kivel
8 Masod, 1 | széket: velük szemben ült le. Az volt az érzése, hogy
9 Masod, 1 | hol a kezét nézegette. Már le voltak nyírva a körmei.~-
10 Masod, 2 | legfiatalabb apáca, rendre aggatta le a dobozkákat, s kezdte:~-
11 Masod, 2 | huszonharmadik dobozt akasztotta le az apáca, úgy rémlett neki,
12 Masod, 3 | is. De ő hiába kandikált le a sokaságra, nem látta az
13 Masod, 3 | elzsibbadással hajtotta le a fejét.~Közben megint megnyílt
14 Masod, 6 | egyenesen a konyhába sietett le.~- Jó reggelt, Julcsa néni.~
15 Masod, 6 | vödrökkel. Sietve tette le, és kézcsókra rohant.~Ida
16 Masod, 6 | Isten hozta. Tessék, üljön le. Minek köszönhetem szíves
17 Masod, 6 | Péter udvariasan kísérte még le is a lépcsőn.~Ida képedezve
18 Masod, 6 | kisrendelő, itt ültetem le. Ha nagyrendelő, a szalonba
19 Masod, 6 | virág volna, amelyért csak le kell nyúlni, s megvan.~Először
20 Masod, 6 | egy íróasztalka kötötte le különösen a figyelmét. A
21 Masod, 6 | négyszögűek - a szögletek persze le vannak simítva. A csat szintén
22 Masod, 6 | napszámosféle térítette le őket a kocsiútra, két rongyos
23 Masod, 6 | másik bárónét Bécsből hoztam le. Az nem akart megválni a
24 Masod, 7 | nem hoztál magaddal ide le is magad mellé?!~Egy délben
25 Masod, 7 | azon kezdte, hogy vetkőzzek le derékig. Hogyisne! Mondtam,
26 Masod, 7 | vagyonosak. Tessék: üljön le, asszonyság.~- Ó, kéremalásan -
27 Masod, 7 | engem se fotografáltatott le soha. Bizonyára azért, hogy -
28 Harmad, 1 | udvari két ablakán. Olyankor le szokta Ida ereszteni a kárpitot,
29 Harmad, 1 | ha mennykő csapott volna le a szalon közepére, Ida
30 Harmad, 2 | felsőkabátját se vetette le, csupán hogy egy kis csokor
31 Harmad, 3 | szemlélte, hogyan futnak le egyre-másra a vízpatakocskák
32 Harmad, 3 | szívességet.~A koffert már akkor le is emelte, Ida elé állította,
33 Harmad, 4 | tekintetes uram.~- No, csak le a két koffert, mert a vonat
34 Harmad, 6 | szemnek.~- No, csak ülj le, Idám - biztatta Csaba is -,
35 Harmad, 6 | kezét is csodálgatta, ahogy le és föl járt a keze a haja
36 Harmad, 7 | uramnak, hogy...~- De hát ülj le, Miluskám - szíveskedett
37 Harmad, 7 | tetszik magának, foglalózza le. Ötven márka elég.~- Délben
38 Harmad, 8 | keze feje mintha csuklóban le volna törve, úgy lóg. Csak
39 Harmad, 8 | napernyőjét is eldobja, s úgy fut le a lépcsőn.~- De hát kik
40 Harmad, 8 | Idánál is.~A Terézia úton le kell térniük a gyalogjáróról,
41 Harmad, 8 | lehet még örömnapom. Ülj le. Gyújts rá, ha van szivarod.
42 Harmad, 8 | négy húrt. Ugyan, akaszd le. Húzz egy szép régi nótát
43 Harmad, 8 | Holnap. Nem, holnap nem: le van foglalva a délutánom.
44 Harmad, 9 | udvari szakács maga írta le, hogy Millneréknél poloska
45 Harmad, 10| hirtelen szédülés fogta el: le kellett feküdnie, s hogy
46 Harmad, 10| minden idejét a munkája köti le.~Mosolyogva hallgatták.~-
47 Harmad, 10| két olyanféle szárny vonul le a sarkáig, mint a denevér
48 Harmad, 10| a lámpásban! Gyere, ülj le. No, igen örülök.~- Hát
49 Harmad, 10| valakinek? De hát tessék: ülj le. Várj, ezt a díványpárnát
50 Harmad, 10| A sokféle ajak. Csak ülj le oldalt valami koncerten,
51 Harmad, 11| leány is elpirosodva sütötte le a szemét. Erre a fiú még
52 Harmad, 11| rántás érte volna - gyerünk le a kocsmába!~Már akkor alkonyodott.
53 Harmad, 11| baját.~Végre is megindultak le a kocsmának. Férfiak virágos
54 Harmad, 11| patakzott a verejték.~Még le se telepedtek, három asszony
55 Harmad, 11| forgasd meg, öcsém, míg csak le nem esik a cipője sarka!~
56 Harmad, 11| éppen a cipőjét nem porolta le megint búcsúzásul! Hol vette,
57 Harmad, 11| Az arcán akkor perdültek le az első könnycseppek.~Csaba
58 Harmad, 12| el. Kérem, csillapuljon le a keserűsége. Ismétlem,
59 Harmad, 12| tejeskását is.~Csak teljen le az év, csak legyen ő magányos
60 Harmad, 13| hársszenet; hogyan csapkodja le egy ronggyal a fölöslegét,
61 Harmad, 14| ment el. Tessék, üljenek le. Az én uram örökkön modellt
62 Harmad, 14| már vagy kétszer, de Csaba le se ültette őket:~- Sajnálom:
63 Harmad, 14| trójai kép. Hogyan szedette le a falról a többi képet,
64 Harmad, 14| Parancsoljon.~- Üljön le, kérem. Bocsásson meg, hogy
65 Harmad, 14| volt akkor -, s bizonyára le is feküdt mindjárt, mert
66 Harmad, 14| Vajon mikor bonyolítják le azt a kellemetlen ügyet?
67 Harmad, 14| szólt be a szobába -, vezesd le őnagyságát a diófa alá.
68 Harmad, 14| négy fekete úr lépegetett le sietést a mező illatában
69 Harmad, 14| verboten!~Ott alattuk tették le a két pisztolytokot, és
70 Harmad, 14| molnárné asszony, fektesse le őnagyságát: egy kis baj
71 Harmad, 15| férfiak előtt bontották le a blúzát és ingét a melléről.
72 Harmad, 15| vörösre hevült képpel olvasta le a tízezer márkát Csaba asztalára.~-
73 Harmad, 16| tudjuk. De előttünk esett le a földre, s ezt a momentumot
74 Harmad, 16| mi válóperünk simán pereg le majd.~- De ön nem tartozik
75 Harmad, 16| hogy a pénztárnál üljön le.~Néhány perc múlva szólítják:~-
76 Harmad, 16| kijön maga is. Nem fekhetek le azzal a tudattal, hogy magának
77 Harmad, 16| No, jöjjön vissza: üljön le. És már gondoltam is rá,
78 Harmad, 17| fénylett Csabának:~- Vegye le - mondta Csabának - azt
79 Harmad, 18| szomorún mosolygott.~- Csak le ne essék...~Csaba nem értette
80 Harmad, 18| kalács! Fonott kalács! De még le van takarva kendővel. A
81 Harmad, 18| kajszibarack fa. Egy vastag ága le van törve, s kifordult levelekkel
82 Harmad, 18| Dehogyis, Boriskám. Ülj le, kedves. A férjem... Látom,
83 Harmad, 18| asztali mindenfiókért.~- Szedd le, Panni, a kocsiról ezt a
84 Harmad, 18| a lakodalmat!~S toppogja le a havat a lábáról. Veti
85 Harmad, 18| mintha tőr volna a torkomon, le a mellembe szúrva fuldoklok,
86 Harmad, 18| hálószobájába.~Az ágy csakugyan le van tarolva. De hiszen mondta
87 Harmad, 18| gyalog járó közelébe tolja le őket a kocsitorlódás, Csaba
88 Harmad, 18| feleli végre Ida -, menjen le, kérem, a társalgóba. Ott
89 Harmad, 18| ő csak a szalonba megy le vele.~- És hát különben
90 Harmad, 18| felkapom, és úgy viszem le a lépcsőn, és vetem a kocsiba!
|