1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-2651
Part, Chapter
501 Masod, 4 | növendéket bentlakónak, akinek az apja vagy anyja színész.~
502 Masod, 4 | nem.~Nórának azonban már az ajkai közt fehérlett a cigaretta.
503 Masod, 4 | fújta a szája szögletén az illatos füstöt.~- Én bizony
504 Masod, 4 | székére szökkent. Felült az asztalra. A széket csak
505 Masod, 4 | fúvigálva a cigarettafüstöt, az ajtóban egyszerre csak megjelent
506 Masod, 4 | megzavarodik. Ida elvörösödve siet az apja elé. Ó Péternek azonban
507 Masod, 4 | Bogárnak a leánya? Hát hol él az én öreg jó barátom? Kérem,
508 Masod, 4 | álmodozó szemmel.~- Úgy.~- Az óra is? A barát...~- Az
509 Masod, 4 | Az óra is? A barát...~- Az is. Csakhogy biz az ritkán
510 Masod, 4 | Az is. Csakhogy biz az ritkán harangoz már.~- Majd
511 Masod, 4 | ha otthon leszek. Ugye az én szobám lesz akkor?~-
512 Masod, 5 | hát olyan nehezen indul-e az a báróné? Bizonyára nem
513 Masod, 5 | Bizonyára nem írta meg neki az apja, hogy az ő lakásuk
514 Masod, 5 | írta meg neki az apja, hogy az ő lakásuk címeres kúria
515 Masod, 5 | valamikor: kertje is van az udvar hátulján.~Karácsony
516 Masod, 5 | keze, mikor felbontotta. Az alul írt név: Nóra.~Kedves
517 Masod, 5 | Óriási siker! Igen víg itt az élet. Sok a fiatalember
518 Masod, 5 | bámult a levélre. Víg élet. Az ő apjánál víg élet? El nem
519 Masod, 5 | nem képzelhette, milyen az ő töprengő homlokú, lógadozó
520 Masod, 5 | múlt a tél hónapja: sem az apja nem jelentkezett, se
521 Masod, 5 | ha pénze volna!... De hát az ő kezében még nem fordult
522 Masod, 5 | Mindezt hallotta ő már az apácák beszélgetéseiből,
523 Masod, 5 | már egyszer otthon van, az anyja szobájában, a maga
524 Masod, 5 | szobájában, a maga szobájában, az apja csak nem vetné ki?~
525 Masod, 5 | Jolán nevű, egyszer csak az akkordok fölé emeli a kezét,
526 Masod, 5 | milyen levélről van szó. Az ő növendékkorában is gyakran
527 Masod, 5 | A suttogás persze elhat az apácákig is. A levelet elkobozzák.
528 Masod, 5 | becsempészte a levelet, kizárják az iskolából. Tíznél is többször
529 Masod, 5 | Tíznél is többször történt az ő iskolázása folyamán. Sőt
530 Masod, 5 | megtalálták nála, s abban az a szörnyű sor éktelenkedett:
531 Masod, 5 | belekompolyodott volna a kimondásába.~Az apácák meg voltak rémülve.~-
532 Masod, 5 | zárták, s másnap már nem volt az intézetben.~Hát Ida elszörnyedt.
533 Masod, 5 | Ida azért szerette, mert az az egy leány verte csak
534 Masod, 5 | azért szerette, mert az az egy leány verte csak pontosan
535 Masod, 5 | Bisi a neve.~- Bisi?~- Az. Bisi. Világosan így van
536 Masod, 5 | mint a nap a tengert, mint az ég felhője a szép Balatont.”
537 Masod, 5 | Mészkuthyra.~- Hol van?~- Az imádságos könyvemben.~-
538 Masod, 5 | odanyújtotta a levelet.~- Az Istenért, meg ne tudják -
539 Masod, 5 | kis gömböc tovább baggatta az akkordokat, ő a háta mögött
540 Masod, 5 | benne: Úgy szeretlek... mint az ég felhője a szép Balatont.
541 Masod, 5 | Angyalom, angyali Gyönyörűm - az Angyalom és Gyönyörűm mindenütt
542 Masod, 5 | könyörög neki. Nem olyan máter az, hogy ne könyörülne a kis
543 Masod, 5 | Siet. Aggodalommal néz az ajtóra. Az ajtón már nincs
544 Masod, 5 | Aggodalommal néz az ajtóra. Az ajtón már nincs a kulcs.~
545 Masod, 5 | volna a terembe.~Idának az arcába futott a vér. Mit
546 Masod, 5 | vér. Mit gondolnak ezek az apácák? Kiáltani szeretett
547 Masod, 5 | szeretett volna: - A levél nem az enyém! - De a leányra gondolt,
548 Masod, 5 | Hallgatott. Különösen égette az arcát az a mint gerlice
549 Masod, 5 | Különösen égette az arcát az a mint gerlice a párját...
550 Masod, 5 | Micsoda ostobaság!~Másnap az igazgatói irodába szólította
551 Masod, 5 | képét, és sírástól vizes az arcuk. A szoba levegőjében
552 Masod, 5 | Putnoky Mihály.~- Ide nem az van írva. Maga valótlanságot
553 Masod, 5 | mit parancsolgat neki ez az apáca! Ha kastély szülöttje
554 Masod, 5 | apáca.~Már akkor nem nézett az apácákra félő áhítattal.
555 Masod, 5 | ahogy őt is betette volna az apja, meg még prózaibb okok:
556 Masod, 5 | Semmi gyalázatot nem látok az ügyben - felelte elszántan -,
557 Masod, 5 | neki. A bűnös legfeljebb az lehet, aki becsempészi a
558 Masod, 5 | Fazekas-leány fölemelte az arcát. Könnyes két szeme
559 Masod, 5 | Semmi gyalázat? Magának az ilyen förtelmes ügy nem
560 Masod, 5 | feleség lesznek idővel. Ez az élet rendje.~A főasszony
561 Masod, 5 | Hol tanulta ön ezeket az istentelenségeket? Menjen
562 Masod, 5 | szeressünk. Ez a leány nem bűnös. Az a bűnös, aki a szívét eltiporja.~-
563 Masod, 5 | hangon beszél ön velem!~- Az igazság hangján, méltóságos
564 Masod, 5 | polgári ruhába öltözve ártott az ellenséges hadnak.~A főasszony
565 Masod, 5 | A főasszony arcát akkor az egyszer látta Ida vörösnek,
566 Masod, 5 | össze a holmiját. Még ebben az órában utazunk. Hazakísérjük
567 Masod, 6 | meleget. A meleg lehelet az utazás kellemessége volt:
568 Masod, 6 | gyermekkora óta nem utazott, az ismeretlen városok, falvak,
569 Masod, 6 | világ. A hideg fuvallat meg az az aggodalma volt, hogy
570 Masod, 6 | A hideg fuvallat meg az az aggodalma volt, hogy mit
571 Masod, 6 | hogy mit mondanak majd az apácák az apjának? Mit mond
572 Masod, 6 | mondanak majd az apácák az apjának? Mit mond maga az
573 Masod, 6 | az apjának? Mit mond maga az apja?~A két apáca eleinte
574 Masod, 6 | Külön fülkét béreltek arra az útra, persze Ida költségére.
575 Masod, 6 | hogy Ó Péter kifakad majd az apácákra, és illetlen szavakkal
576 Masod, 6 | műveletlen apák szoktak. Az apácák nem disputálhatnak
577 Masod, 6 | Ha feketébbnek nem festik az ügyet. De azt csak nem cselekszik?
578 Masod, 6 | igazsága? - bámult el Paula.~- Az én igazságom az, hogy a
579 Masod, 6 | Paula.~- Az én igazságom az, hogy a Fazekas-leány ártatlan.~-
580 Masod, 6 | fiatalemberrel: tréfából is írhatta az a Bisi azt a levelet.~-
581 Masod, 6 | Talán épp azért rejtegette. Az vessen rá követ, aki soha
582 Masod, 6 | mezőket, leveletlen akácfákat, az őszi búzának egy-egy zöld
583 Masod, 6 | gőzös.~A csecsemőnek csak az arcocskája piroslott ki
584 Masod, 6 | meg egyetlen házat se. Még az a nagy, sárga földszintes
585 Masod, 6 | háza elé értek, akkor látta az első ismerős jegyet: az
586 Masod, 6 | az első ismerős jegyet: az apja nevét egy egyemeletes
587 Masod, 6 | elszorult.~Ida megtörölte az orrát. Paula testvér benyitott
588 Masod, 6 | Ó Péter úr? - kérdezte az apáca - itt van Ó Péter
589 Masod, 6 | egy hétig is oda lesz. De az üzletvezető úr itt van.~
590 Masod, 6 | Erre a szóra már megnyílt az oldalsó üvegajtó, s egy
591 Masod, 6 | arc. Csodálkozva nézett az is az apácákra.~Ida elmosolyodott.~
592 Masod, 6 | Csodálkozva nézett az is az apácákra.~Ida elmosolyodott.~
593 Masod, 6 | egyben örvendezővé is vált az arca.~- Ida kisasszony...~-
594 Masod, 6 | meg, ha nem fárasztom, és az ajtót.~A két apáca szótlanul
595 Masod, 6 | kapun, föl a lépcsőn, ki az emeleti folyosóra.~Mikor
596 Masod, 6 | emeleti folyosóra.~Mikor ott az első ajtóhoz értek, Ida
597 Masod, 6 | kasszájából.~S megnyitotta az ajtót az apácáknak.~Paula
598 Masod, 6 | S megnyitotta az ajtót az apácáknak.~Paula lépett
599 Masod, 6 | egy piros, vén orrocska az arca közepén. A derekán
600 Masod, 6 | Péter úrnak a leányát. (Az asszony tiszteletesen elhőköl.)
601 Masod, 6 | Nem, nem. Köszönjük. Majd az állomáson.~Ida értette:
602 Masod, 6 | testvéreket a ház költségén az állomásra.~A bérkocsi azonban
603 Masod, 6 | hozatni meg nem engedtek az apácák.~Ida csak azután
604 Masod, 6 | tudta a járást. Első szoba az ebédlő. Nagy asztal, sok
605 Masod, 6 | körültekintett benne. Abban az egy tekintetében látta jobbra
606 Masod, 6 | boldogságnak egy hullámát érezte. Az ebédlő különben nehéz borszagtól
607 Masod, 6 | kellemetlen.~Balra sietett, az anyja szobájába. S mintha
608 Masod, 6 | kísérne. Gyújtogatta mögötte az ebédlő ajtajában a villanyt,
609 Masod, 6 | ajtajában a villanyt, s az anyai szobában is.~Az ismerős
610 Masod, 6 | s az anyai szobában is.~Az ismerős két rézágy ott csillogott
611 Masod, 6 | ott csillogott a falnál, s az ágy fölött a nagy Mária-kép.
612 Masod, 6 | Székek, szekrények mások. Az álló óra: a harangozó barát
613 Masod, 6 | A nagy állótükör helyett az egyik szekrény ajtaja a
614 Masod, 6 | szekrény ajtaja a tükör. Az ágyakon is a régi, zöld
615 Masod, 6 | csupa jó illat a szoba, noha az is hideg. Csakhamar meg
616 Masod, 6 | Nem emlékezett rá, hogy az anyja annyiféle illatszerrel
617 Masod, 6 | fészkében érezte magát. Az a belső ágy volt az övé,
618 Masod, 6 | magát. Az a belső ágy volt az övé, a kályha felől való.
619 Masod, 6 | való. Abban hált ő mindig az édesanyjával.~- A ládámat -
620 Masod, 6 | néni?~- Julcsa - felelte az asszony, mintha álomból
621 Masod, 6 | Micsoda kisasszonyé?~Az asszony szeme oly szaporán
622 Masod, 6 | végre vontatottan.~- Ki az az Erzsi kisasszony?~Julcsa
623 Masod, 6 | végre vontatottan.~- Ki az az Erzsi kisasszony?~Julcsa
624 Masod, 6 | kisasszonyt is neki próbálja az apja. Ha a ruhái ott vannak
625 Masod, 6 | akkor bizonyára ott is hál az a kisasszony abban a rézágyban.
626 Masod, 6 | melyikben hálhat.~- És hol van az a kisasszony? - kérdezte
627 Masod, 6 | összevont szemöldökkel.~- Az is elutazott néhány napra.
628 Masod, 6 | és lábdobogás hallatszott az ebédlőből.~- Hova tegyük
629 Masod, 6 | Ide - rendelkezett Ida.~S az asszonyhoz fordult.~- Van
630 Masod, 6 | noha egy kicsit könnyezett az imádság után, hogy az anyjára
631 Masod, 6 | könnyezett az imádság után, hogy az anyjára emlékezett: mikor
632 Masod, 6 | anyjára emlékezett: mikor még az anyja szárnya terjedt itt
633 Masod, 6 | Reggel azonban vígan ébredt. Az első percben furcsállta,
634 Masod, 6 | néni.~Körülvizsgálódott az éléskamrában: mi hol áll?
635 Masod, 6 | gyanakodón pillogott Idára.~- Ki az a kettő délben? - kérdezte
636 Masod, 6 | délben? - kérdezte Ida.~- Hát az úr, meg Erzsi kisasszony.~
637 Masod, 6 | rendelkezett, hogy mi legyen az ebéd.~- Halleves és palacsinta.
638 Masod, 6 | felelte szinte elsárgulva az asszony.~- Ki az a Gyuri?~-
639 Masod, 6 | elsárgulva az asszony.~- Ki az a Gyuri?~- A bolti szolga.~-
640 Masod, 6 | leány arcát, hogy enyhítsen az ijedtségén. Aztán visszatért,
641 Masod, 6 | klastromban, csak persze ha az apáca nem látta. A sima
642 Masod, 6 | életbe - nem addig, míg az apja haza nem tér. Visszabontotta
643 Masod, 6 | homloka fölött.~- Sütővas lesz az első, amit veszek - gondolta
644 Masod, 6 | sorra járta a szobákat.~Az ebédlőből jobbra szalon
645 Masod, 6 | ábrázol. Hát a képek a régiek. Az ülőbútorok moha-szín zöldek.
646 Masod, 6 | benne. Sárga bőrkarosszék az íróasztal mellett, és zöldre
647 Masod, 6 | vasból való.~Visszatért az ebédlőbe, s az udvari folyosónak
648 Masod, 6 | Visszatért az ebédlőbe, s az udvari folyosónak került,
649 Masod, 6 | vendégszobákat is megnézze. Az udvar éppúgy tele van hordóval,
650 Masod, 6 | rázogatja a kútnál a hordókat. Az udvaron túl lécsorral határolt
651 Masod, 6 | mindenfelé a nyirkos hidegben.~Az első vendégszoba ajtaja
652 Masod, 6 | sose járt. A meztelen nő az urbinói Vénusznak volt legyektől
653 Masod, 6 | volt. Mindjárt be is csukta az ajtót, s megfürdött, csak
654 Masod, 6 | vendégszobát nézte meg. Az is egyágyas, vörösterítős,
655 Masod, 6 | rendezte a szekrényekben, mikor az ajtón kopogtatás hallatszott.~-
656 Masod, 6 | kopogtatás hallatszott.~- Szabad.~Az ajtón az apja lépett be.~
657 Masod, 6 | hallatszott.~- Szabad.~Az ajtón az apja lépett be.~Halvány
658 Masod, 6 | Halvány és ijedt volt a képe az embernek. A szeme szinte
659 Masod, 6 | szavakkal írják, de a valóság az, hogy egyebet nem vétettem.~
660 Masod, 6 | vétettem.~S újra megcsókolta az apját.~- Olyan boldog vagyok!~
661 Masod, 6 | Olyan boldog vagyok!~Az apa szinte lerogyott a székre.~-
662 Masod, 6 | nyögte csüggedt arccal az apa - legalábbis bárónét...~-
663 Masod, 6 | keveri a kártyát a sorsom.~Az apa aggodalommal rázta a
664 Masod, 6 | Ida elképedten látta, hogy az apja kiveszi a kulcsot a
665 Masod, 6 | telt azonban negyedóra, az ebédlőben valami apró kopogó
666 Masod, 6 | lépés hallatszott. Egyenesen az ajtónak.~Kopogtatás. Ida
667 Masod, 6 | kijössz.~Idának ismerős volt az a náthásforma, fátyolozott
668 Masod, 6 | hirtelenében nem tudta, kicsoda. Az ajtóhoz mozdult, hogy kilessen
669 Masod, 6 | kulcslyukon, de visszalökte az a gondolat, hogy amaz meg
670 Masod, 6 | meg talán beles. Már nyílt az ajka, hogy megkérdezze a
671 Masod, 6 | Elpirosodott. Bosszantotta az ügy. A tükör elé állt, és
672 Masod, 6 | azután szólalt meg:~- Maga az, Ella? Vagyis Nóra?~- Mind
673 Masod, 6 | hogy miként viselkedjék az apja egyik alkalmazottjának
674 Masod, 6 | leányával szemben.~Mikorra az ajtó megnyílt, az az emléke
675 Masod, 6 | Mikorra az ajtó megnyílt, az az emléke is átvillant az
676 Masod, 6 | Mikorra az ajtó megnyílt, az az emléke is átvillant az agyán,
677 Masod, 6 | az az emléke is átvillant az agyán, hogy Ella cigarettázik.
678 Masod, 6 | hogy Ella cigarettázik. Ott az intézetben csak ráhagyta -
679 Masod, 6 | mosolygó ajkkal jelent meg az ajtóban, de a szeme megütközéssel
680 Masod, 6 | kedvetlenül.~Mert mindjárt az első tekintetben látta,
681 Masod, 6 | némi utálattal néztek ők az olyan nőre. A ruhája is -
682 Masod, 6 | levelet csempésztek be. Az én kezembe került. Be kellett
683 Masod, 6 | selyemharisnyája, se lakkcipője, s lám, az apja alkalmazottjának a
684 Masod, 6 | volna annak a hírnek, hogy az apja esténkint társaságot
685 Masod, 6 | esténkint társaságot fogad, de az utolsó szón érezte, hogy
686 Masod, 6 | jártam a klastromban - mondta az orrát törülgetve -, maga
687 Masod, 6 | tekintetben angol vagyok. Az angolok csak Istent tegezik
688 Masod, 6 | hogy mondana valamit, s az a valami jólesne neki, de
689 Masod, 6 | Idának. Hát csak nyelt egyet. Az ebédlőből férfijárás közeledett
690 Masod, 6 | ebédlőből férfijárás közeledett az ajtó felé. Valaki a kulcsot
691 Masod, 6 | Ó Péter arca jelent meg az ajtóban.~- Üdvözlet! - bókolt
692 Masod, 6 | amely kellemesen csípi az orrát.~Péter úr udvariasan
693 Masod, 6 | Ella, vagyis Nóra megállt az ebédlő közepén.~- Majd máskor -
694 Masod, 6 | csevegnek.~Hát ki ez a leány az apjának?~Ó Péter csak jó
695 Masod, 6 | szobámba.~Ida szótlanul követte az apját az ebédlőn és szalonon
696 Masod, 6 | szótlanul követte az apját az ebédlőn és szalonon át.
697 Masod, 6 | ebédlőn és szalonon át. Az apja leült az íróasztal
698 Masod, 6 | szalonon át. Az apja leült az íróasztal elé, Ida a sárga
699 Masod, 6 | bocsátkozott. Várakozón nézett az apjára.~Az apa először is
700 Masod, 6 | Várakozón nézett az apjára.~Az apa először is szivart vett
701 Masod, 6 | Cigarettázol? - kérdezte az apa a cigarettáért nyúlva.~-
702 Masod, 6 | Mért? - mosolyodott el az apa - tőlem cigarettázhatsz.
703 Masod, 6 | tőlem cigarettázhatsz. Az úri nők ma már csakúgy cigarettáznak,
704 Masod, 6 | betűkkel állt a borítékon az Expressz nyomat.~Ó Péter
705 Masod, 6 | hölgyeknek való. A bejárat bolt. Az udvaron boroshordók, pincemunkák.
706 Masod, 6 | boroshordók, pincemunkák. Az én millióim nem plüssfotöjök
707 Masod, 6 | konyhagőzben élj. Neked az én halálom után millióid
708 Masod, 6 | dirigálhatom a távolból az üzletemet. Ki vesz el téged,
709 Masod, 6 | Úri leány... A klastromban az a felfogás, hogy úri leány
710 Masod, 6 | ugye, hogy a szalon és az ebédlő meg van cserélve.
711 Masod, 6 | boltban tudakozódik. Onnan az inas ide vezeti. Ha kisrendelő,
712 Masod, 6 | kerestem neked való párt, de az igazi mágnáslegények csak
713 Masod, 6 | csak diktáld a nevemre. Az én nevemre akár utcákat
714 Masod, 6 | csináld.~~Ida alig aludt azon az éjszakán. Minden szépet
715 Masod, 6 | elképzelt - mintha csak azon az egy éjen gondolkodhatna
716 Masod, 6 | rendez majd holnap. Mégis az az egy éj volt az egyetlen
717 Masod, 6 | rendez majd holnap. Mégis az az egy éj volt az egyetlen
718 Masod, 6 | Mégis az az egy éj volt az egyetlen boldog éje a szülői
719 Masod, 6 | kövezet nyirkos, sárpiszkos. Az utcákon bevásárló asszonyok
720 Masod, 6 | minden egyéb merőben idegen. Az utcák is idegenek. Piszkos
721 Masod, 6 | Hogy a város mégiscsak az ő szülővárosa. És hogy ő
722 Masod, 6 | homlokú fiatalember erősen az arcába nézett, mintha ismerősnek
723 Masod, 6 | tetején félre volt bitolyodva az aranyozott keresztecske.
724 Masod, 6 | idegen volt neki. A mise már az evangéliumnál járt. Beült
725 Masod, 6 | Imádságba fogott. De hogy az a prémsapkás leány mozdulatlanul
726 Masod, 6 | alszik-e ott, vagy imádkozik az a leány. És hogyha már a
727 Masod, 6 | mellette a kalapos. Pesten az ilyen boltok kirakataira
728 Masod, 6 | selyem napernyő is állt az egyik sarokban, azt is megszemlélte.~
729 Masod, 6 | cseléd hozza mögötte haza.~Az ékszerész boltja kirakatában
730 Masod, 6 | aranylakatocska. A lakatocskán az öt szeg öt kis gyémántszem.
731 Masod, 6 | legbizalmasabb volt iránta az utóbbi hónapokban. A karperecet
732 Masod, 6 | lakatocska tetszett meg neki. Az ő élete is lakat alatt volt
733 Masod, 6 | alatt volt eddig. Most már az ő kezébe került a kulcs:
734 Masod, 6 | közülük úrias öltözetű. Az egyik már hervadt és beteges
735 Masod, 6 | csókolom kezét alázatosan.~- De az első hónapban csak maradjunk
736 Masod, 6 | leány idegenkedését, hogy az talán nem jól bánik a cselédekkel.~-
737 Masod, 6 | a cselédekkel.~- Csupán az én szolgálatomra fogadtam
738 Masod, 6 | Érdeklődéssel tekintett az ajtóra.~Egy feketeruhás,
739 Masod, 6 | pirosan.~- Bocsánat, hogy így az utcán... De mondja a boltosné,
740 Masod, 6 | de olyan kétségbeejtő az állapotom... (A szemét szen
741 Masod, 6 | hely a beszélgetésre is.~Az útjukból két részeg napszámosféle
742 Masod, 6 | hált volna. Elefánt termetű az egyik, és ősz bajszú, foltos,
743 Masod, 6 | másik Ida is, a hódprémes. S az utca túlsó feléről visszatekintettek.
744 Masod, 6 | visszatekintettek. Már akkor az elefánt a kövezeten hevert,
745 Masod, 6 | te engem - nyögte búsan az elefánt.~- Dehogy vetlek.
746 Masod, 6 | köpött.~- Megvetsz - nyögte az elefánt.~A két leány betért
747 Masod, 6 | végezte el a tanítóképzőt. Az apja órás volna, de a látása
748 Masod, 6 | látása meghomályosodott. Az anyja varrással, mosással,
749 Masod, 6 | jogászfiú, s bezárja belülről az ajtót.~- De én meg nyitottam
750 Masod, 6 | én meg nyitottam ám már az ablakot...~És szomorúan,
751 Masod, 6 | helyen voltam. Egy helyen az asszony oly gőgös volt,
752 Masod, 6 | nem ébredt, nekem kellett az ajtót mindig kinyitnom.
753 Masod, 6 | Jöttem a jó helyre. Kitörtem az ablakot a jó helyen, mindjárt
754 Masod, 6 | ablakot a jó helyen, mindjárt az első negyedórában, és rendőrért
755 Masod, 6 | véletlenül nincs rendőr az utcán, nem tudom, mi történik
756 Masod, 6 | nézem, hogy mifélék. És hogy az ajtóm bezárható-e éjjel
757 Masod, 6 | szabadjában a pénznek: hátha az apja pazarlónak mondja?~
758 Masod, 6 | két idegen írótól semmit. Az iskolai irodalomtörténetek
759 Masod, 6 | különös fogalmai voltak. Az apácákhoz mindig járt be
760 Masod, 6 | Egyszer, hogy húsvét táján az egyik laskát vitt be tízóraira,
761 Masod, 6 | látta, hogy öt zsidó is áll az udvarukban, kaftánosak,
762 Masod, 6 | kaftánosak, tincsesek. S az apja nyájasan beszélget
763 Masod, 6 | más meglepődés várt reá: az ebédlő helyén a szalon bútorait
764 Masod, 6 | hálószobából meg eltűnt az egyik rézágy és éjjeli asztalka.
765 Masod, 6 | volt taposva és karcolva. Az ablakban egy vörös alsószoknyás
766 Masod, 6 | alsószoknyás leány dolgozott az ablaktáblák tisztításán.
767 Masod, 6 | Fekete szoknyája és kabátja az ágyon hevert. Bámuló fekete
768 Masod, 6 | Ida.~A leány nem felelt. Az ablak már tiszta volt. Egyenkint
769 Masod, 6 | összekapkodta a törlőrongyokat meg az ablaktisztító port.~- Még
770 Masod, 6 | küldött el a holmijáért. Az imént vitte el az anyja
771 Masod, 6 | holmijáért. Az imént vitte el az anyja a holmiját, még a
772 Masod, 6 | ordítás hallatszott fel az udvarról, hogy szinte belerendült
773 Masod, 6 | szinte belerendült a ház. Az apja hangja:~- Hát ennyi
774 Masod, 6 | Holtszínre vált arccal lépett az ablakhoz. Csakugyan az apja.
775 Masod, 6 | lépett az ablakhoz. Csakugyan az apja. Egy bőrkötényes emberrel
776 Masod, 6 | bőrkötényes emberrel hurrog az apja, s egy hordóra mutogat.~
777 Masod, 6 | A gyomrát szinte rázta az istenkáromló durvaság. És
778 Masod, 6 | istenkáromló durvaság. És hogy az ő apja!...~Negyedóra nem
779 Masod, 6 | Negyedóra nem telt belé, az apja lépéseit hallotta a
780 Masod, 6 | felelte Ida, alig tekintve az apjára.~- Csak három könyvet?
781 Masod, 6 | úr vasbajuszos ábrázatát.~Az ebédlőben csak két teríték
782 Masod, 6 | Ida alighogy érintette az ételeket. S nem bírt ránézni
783 Masod, 6 | ételeket. S nem bírt ránézni az apjára.~Az apa azonban vidáman
784 Masod, 6 | bírt ránézni az apjára.~Az apa azonban vidáman eddegélt
785 Masod, 6 | vidáman eddegélt tovább.~- Az egyik ágyat elvitettem.
786 Masod, 6 | elszorult szívvel - kik voltak az ő asszonybarátjai?~- Csak
787 Masod, 6 | keresztanyád is, még abban az évben elköltözött innen.
788 Masod, 6 | Aztán egy másik orvosné. Az már meghalt. Meg még egy
789 Masod, 6 | polgármesterünk első felesége. Az is a pokolban van azóta,
790 Masod, 6 | Gyűlölte őket, apukám? - Az apa vállat vont:~- Kisvárosi
791 Masod, 6 | gavallérjainak a kíséretében.~Az apa látta a leánya arcán,
792 Masod, 6 | magát is kedvetlenítette az ügy.~- Különben se hozzád
793 Masod, 6 | legyintett megvetőn -, nincs az a műveltségük, ami neked.
794 Masod, 6 | illő.~Ida elszomorodott.~Az apa nagy étvággyal ette
795 Masod, 6 | találtam. Pedig hát volna, de az egyre-másra gazdagodó zsidók
796 Masod, 6 | Pesten, igazi német bárónét. Az akkor is részeg volt, mikor
797 Masod, 6 | bárónét Bécsből hoztam le. Az nem akart megválni a kutyájától.
798 Masod, 6 | akart megválni a kutyájától. Az arcát meg úgy lisztezte,
799 Masod, 6 | Mármost képzeld el, hogy az a grófné a maga lányát is
800 Masod, 6 | másutt a vakációt, ha nem az anyja mellett? Szerettem
801 Masod, 6 | volna pedig, mert mindjárt az első kérdése az volt, hogy
802 Masod, 6 | mindjárt az első kérdése az volt, hogy hátaslovam hány
803 Masod, 6 | hogy hátaslovam hány van az istállóban.~Ida már nem
804 Masod, 6 | rossz érzéssel nézte, hogy az apja parasztosan fogja a
805 Masod, 7 | szárnyacsüggedt hattyú.~Az apja napról napra biztatta,
806 Masod, 7 | forrasztja. (Már hát úgy értve az örök szót, ahogyan nők és
807 Masod, 7 | öröknek a földi életet is.)~Az apa egyszer Nórát is említette,
808 Masod, 7 | énekelne: milyen jól töltenétek az időt.~- Nem, azt nem - döbbent
809 Masod, 7 | volt mondva, amilyennel az apa a munkásaira dörgött.~
810 Masod, 7 | Nem mozdult rá a nyelve.~Az apa fölkelt. Föltette a
811 Masod, 7 | nézegette a könyveket, csakhogy az idő teljen, szomorúságtól
812 Masod, 7 | ennek a boltosnak?... meg az a tanár is hallja?... Már
813 Masod, 7 | koravén ifjúra: hogyan fogadja az Ó Péter nevet?~- Ó Péter
814 Masod, 7 | Mind válogatott jó ivó. Az egy Stern a kontár, a patikus.
815 Masod, 7 | a kontár, a patikus. De az a fő tréfamester. Nem ismeri?
816 Masod, 7 | tréfamester. Nem ismeri? Az szállítja majd magának a
817 Masod, 7 | parfümöket. Mert maga ugye az új kisasszony, aki Erzsinek
818 Masod, 7 | okosabbnak látszik, mint az eddigiek. Mink azt hittük:
819 Masod, 7 | hittük: Nóra következik. Az ám nem száll olyan könnyen
820 Masod, 7 | olyan könnyen lépre, mint az apjának a cinke. Ravasz,
821 Masod, 7 | köztünk. Hogy táncol a bestia! Az asztal tetejin!... Maga
822 Masod, 7 | Ugyancsak főzte pedig már az öreget...~Ida már szinte
823 Masod, 7 | szinte támolygott.~- Mi az, hogy főzte? - kérdezte
824 Masod, 7 | De nem Kuki volt persze az igazi neve: Karolin vagy
825 Masod, 7 | négyesfogat robogott el az utcán mellettük. Ida nem
826 Masod, 7 | nézett, hogy fröccsent-e rá az utca sarából. Olyan utálat
827 Masod, 7 | szinte lihegett már, mikor az utcájukba értek.~- Adja
828 Masod, 7 | szólalt meg akkor Ida -, az inas majd felhozza. Köszönöm.~
829 Masod, 7 | házba.~~Délután négy órakor az apa nyitott be Idához. Félrecsapott
830 Masod, 7 | szalma-szín selyem nyakkendő. Az arca frissen beretvált.
831 Masod, 7 | kalapjáért nyúlt.~Ahogy így az apja felé fordult, Ó Péter
832 Masod, 7 | jöhetsz el - hüledezett az apa -, nem értem... De hát
833 Masod, 7 | látnám. Valakinek nem tetszik az orra, hát nem tetszik. És
834 Masod, 7 | Megint visszatért. Ida az ablaknál ült, és vizes szemmel
835 Masod, 7 | felhőkre. Nem tekintett vissza az apjára.~Ó Péter csak állt.
836 Masod, 7 | a szíve is elment volna az apának, egyre ritkábban
837 Masod, 7 | Vacsorára előbb se járt haza az apa, aznaptól aztán az ebédlőasztalnál
838 Masod, 7 | haza az apa, aznaptól aztán az ebédlőasztalnál is egyedül
839 Masod, 7 | is egyedül ült a leány.~Az idő közben naposodott, enyhedett.~
840 Masod, 7 | ismerőse, csak a néma leány. Az ebédjét, vacsoráját is az
841 Masod, 7 | Az ebédjét, vacsoráját is az szolgálta be. Ha templomba
842 Masod, 7 | szolgálta be. Ha templomba ment, az a lány kísérte. Ha bent
843 Masod, 7 | nem volt dolga a lánynak, az ajtó előtt kötögetett, varrogatott.~
844 Masod, 7 | nézte-nézte olykor a könyvnek azt az egy lapját, s bele-belekezdett,
845 Masod, 7 | cselekedte.~Napos időben meg az anyja sírjához járt ki.~-
846 Masod, 7 | magad mellé?!~Egy délben az apja megint ott ült az ebédlőasztalnál.
847 Masod, 7 | délben az apja megint ott ült az ebédlőasztalnál. Ismét vidám
848 Masod, 7 | Mondtam, hogy ne gondolj az árával, csak mondd, hogy
849 Masod, 7 | egy dragonyos ezredesnek az özvegye. Negyvenéves.
850 Masod, 7 | ajánlatban azt látta, hogy az apja kifelé keresi neki
851 Masod, 7 | kedvesebb volna már kívül az ajtón, de hogy ő akármiféle
852 Masod, 7 | mozdulatait lesse... Aztán hát az az asszonyság ha még fiatalos
853 Masod, 7 | mozdulatait lesse... Aztán hát az az asszonyság ha még fiatalos
854 Masod, 7 | érdekel - mondta röviden.~Az apja vállat vont. Hallgatott.
855 Masod, 7 | mondta ebéd után.~S bevonult az írószobájába.~Ida ebéd után
856 Masod, 7 | a fejét. Fájt neki, hogy az apja nem olyan egységes
857 Masod, 7 | ahogy más leányok egységesek az apjukkal. Hányszor látta
858 Masod, 7 | egyik-másik leány úgy fut az apjához, mint a csirke,
859 Masod, 7 | tyúkhoz, amely kiköltötte. De az meg, hogy olyan szerető
860 Masod, 7 | mégiscsak arra vall, hogy az apai érzés nem fagyott el
861 Masod, 7 | alkudnia a kénytelenséggel. Az apja ha nem is úriember,
862 Masod, 7 | hogy nagyokat iszik. Csak az a sárga bestia!... De hát
863 Masod, 7 | Sternt és Fiszd úrt és az asztalon táncoló rigót.~
864 Masod, 7 | asztalon táncoló rigót.~Az arca kissé elfintorult,
865 Masod, 7 | dacos természetű, mint ahogy az apácák mondogatták? Nem
866 Masod, 7 | mellében: mi lenne, ha belépne az apjához, és a nyakába borulna:~-
867 Masod, 7 | kezét. S óvatosan benyitott.~Az apja a díványon feküdt.
868 Masod, 7 | díványon.~~Ida fölvette az újságot. Széttekintett:
869 Masod, 7 | Érdekes válópör volt a címe. Az újság utolsó levelén lyukba
870 Masod, 7 | utolsó levelén lyukba akadt az ujja: négyszögű kis nyírott
871 Masod, 7 | négyszögű kis nyírott lyuk az apróhirdetések lapján -
872 Masod, 7 | apróhirdetések lapján - bizonyosan az apja nyírt ki valami olyan
873 Masod, 7 | olyan hirdetést onnan, ami az üzletét érdekli.~A nagyobb
874 Masod, 7 | ékszerésznek a hirdetése. Arról az ő városuk ékszerésze ötlött
875 Masod, 7 | városuk ékszerésze ötlött az eszébe, s a Mária-érmek.
876 Masod, 7 | Mária-érmek. Hogyan megfeledkezett az érmekről. No, pótolja.~Az
877 Masod, 7 | az érmekről. No, pótolja.~Az ajtóhoz lépett, és intett
878 Masod, 7 | viszi, mert elvesztheti. Az érem nem nagyobb egy húszkoronás
879 Masod, 7 | egy húszkoronás aranynál: az ára se lehet sokkal nagyobb.
880 Masod, 7 | felöltözött.~- Gyere, Panni.~Az ékszerész boltjánál megállt,
881 Masod, 7 | üzleti mosolygás jelent meg az arcán.~- Alásszolgája...~
882 Masod, 7 | előtt, egyszerre mellőzte az ügyet.~- Egy karperecet
883 Masod, 7 | Tudom - bókolt készségesen az asszony -, hát nincs már
884 Masod, 7 | ott? Mostanában adhatta el az uram.~Kihúzott egy fiókot,
885 Masod, 7 | kisasszony. Igen olcsók.~- Nekem az kellett volna.~- És ma érkeztek
886 Masod, 7 | De eszébe fordult, hogy az édesanyjának mennyi mindenféle
887 Masod, 7 | megvannak. Különös, hogy az apja nem adta eddig elő.
888 Masod, 7 | azonban nem emlékezett.~- Mi az ára?~- Csak nyolcszáz korona,
889 Masod, 7 | Látom én azonnal, mindjárt az első szempillantásra a vevőn:
890 Masod, 7 | kinek milyen való.~- És az árából sem enged?~- Egy
891 Masod, 7 | hogy kinek tartsam feljebb az áránál, kinek ne.~Ida habozva
892 Masod, 7 | korukban is fiúknak látszanak. Az asszony szeme gyorsan rápillogott,
893 Masod, 7 | ott állt a pult mögött, az asszony mellett.~- Ó Péter
894 Masod, 7 | marokin-tokokat.~- Méltóztassék. Ezek az igazi gyémántok, briliánsok... -
895 Masod, 7 | nagyságos kisasszonynak... - Az asszony röstelkedve vonult
896 Masod, 7 | bontogatott elő.~- Tessék: ez az igazi briliáns. Ez is. A
897 Masod, 7 | jöjjön, kisasszony? Én vagyok az ő szállítója. Méltóztassék
898 Masod, 7 | fogott. A zsidónak csak az a mondása rezgett a fülében,
899 Masod, 7 | rezgett a fülében, hogy ő az apjának a szállítója. Vajon
900 Masod, 7 | gyűrűkkel is kereskedik-e az apja? Vagy akik nagyban
901 Masod, 7 | kellemessé tenni? Vagy hogy még az anyja gyűrűiről van szó?~
902 Masod, 7 | legolcsóbbnak látszó gyűrűt, s az árát kérdezte.~- Kérem,
903 Masod, 7 | ekkora költséggel terheli az apja kasszáját, noha maga
904 Masod, 7 | apja kasszáját, noha maga az apja biztatta rá, hogy vegyen
905 Masod, 7 | elég, ha otthon megkérdi az apját, hogy nem lépett-e
906 Masod, 7 | a tokot, s elbólintott.~Az utcán künn aztán arra gondolt,
907 Masod, 7 | jobban illenék alkalmazkodnia az apja akaratához. Elvégre
908 Masod, 7 | a kettőt. Neki most már az apja világa a világ. Kötelessége,
909 Masod, 7 | világ. Kötelessége, hogy az apjának igazán kedves leánya
910 Masod, 7 | igazán kedves leánya legyen. Az apja ha nem is valami előkelő
911 Masod, 7 | szintén műveletlen, hát az meg férje - majd megosztja
912 Masod, 7 | vele a maga műveltségét. Az élet csupa alkalmazkodás.
913 Masod, 7 | készségesen Bogárékhoz is, elmegy az apjával engedelmesen.~Nem,
914 Masod, 7 | megszépült volna, mióta az a gyémántgyűrű bent van
915 Masod, 7 | leány. Szép a világ, és szép az élet benne!~De egyszer csak
916 Masod, 7 | épp most ajándékozta meg az apja annyi pénzzel, külön
917 Masod, 7 | csak mellékesen fordult az eszébe. A fő gondolata a
918 Masod, 7 | a gyűrű volt, hogy hátha az apja haszontalanságnak vagy
919 Masod, 7 | nem kedvetleníti többé az apját!~S fordult vissza
920 Masod, 7 | apját!~S fordult vissza az ékszerészhez.~- Kérem: ne
921 Masod, 7 | kontójára ezt a gyűrűt. Az én külön kiadásom ez. Holnap
922 Masod, 7 | Bement, és megvette.~Eleinte az volt a gondolata, hogy az
923 Masod, 7 | az volt a gondolata, hogy az írást az emlékezésein kezdi,
924 Masod, 7 | gondolata, hogy az írást az emlékezésein kezdi, az első
925 Masod, 7 | írást az emlékezésein kezdi, az első emlékezésein: egy arasznyi
926 Masod, 7 | porcelánbábun, amelynek mindjárt az első órában kifeslett a
927 Masod, 7 | Érdemes arra emlékeznie? Nem, az ő élete azzal a nappal kezdődik,
928 Masod, 7 | gyűrűvel.~A gyűrű akkor már az ujján csillogott. Kedvvel
929 Masod, 7 | keze volt, és fehér, mint az apácáké. Nyolcféle krémet
930 Masod, 7 | lesz, ha akkor mutatja meg az apjának, mikor már eloszlott
931 Masod, 7 | nem teljesült mindjárt. Az apja szobájából férfibeszéd
932 Masod, 7 | alkudoztak.~Ó Péter lement aztán az idegennel a boltba.~Ida
933 Masod, 7 | Április 12.~Ma születtem. Az eddigvaló életem nem volt
934 Masod, 7 | virágnak adtál életet, adj az én szívemnek is! Mint ahogy
935 Masod, 7 | szívének megadod. A boldogság az élet. Ahol nincs boldogság,
936 Masod, 7 | nom azt a férfit, akinek az ajka ha nevemen szólít,
937 Masod, 7 | elmúljon végre közülünk az a hideg árnyék, amely eddig
938 Masod, 7 | megint csak ott találom az idegen urat, egy asztrahánkabátos
939 Masod, 7 | ereszteni.) Bankókat olvas az asztalon atyám elé.~- Mit
940 Masod, 7 | annyira idegenkedtem tőle.~Az arca erre megvidámult.~-
941 Masod, 7 | veszel, kérdezz meg, mert az nem zöldborsó.~- Abból a
942 Masod, 7 | fizetsz. Ennyit megtanulhatsz az üzletből. De gyere most
943 Masod, 7 | rossz érzés émelyített, hogy az utcán haladtunk. De hát
944 Masod, 7 | inkább megörvendeztette. Az anyja szintén örömmel alázatoskodott.
945 Masod, 7 | halántékáról két kardbojt lógna, s az arca nyájassága, mint amilyen
946 Masod, 7 | nyájassága, mint amilyen az anekdotabeli cigány nyájassága
947 Masod, 7 | már arra nem gondolt, hogy az ébenfa zongora nincs harmóniá
948 Masod, 7 | Be szép zongora - volt az első szavam -, bizonyára
949 Masod, 7 | hangát.~- Ó, én még csak az elején vagyok - röstelkedett
950 Masod, 7 | csillant meg, ahogy lenyúlt az akkordra, és ahogy kínáló
951 Masod, 7 | fordult a csuklója. A karperec az én karperecem!...~Erő, csak
952 Masod, 7 | Leültem a zongora elé, hogy az arcomat ne lássák.~- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -~
953 Masod, 7 | bámulnak. Mert én éppenséggel az ellenkezője vagyok mindannak,
954 Masod, 7 | csakhamar - karikagyűrű az ujján -, és fontoskodva
955 Masod, 7 | nyelegetésre praescribált az orvos.~~Április 13.~Csaknem
956 Masod, 7 | Mondtam, hogy már semmi bajom. Az orvost ne bocsássák be.
957 Masod, 7 | csak ahogy kígyóra nézünk az állatok kertjében.~Aztán
958 Masod, 7 | állatok kertjében.~Aztán az orvos jött.~- Neurasthenia -
959 Masod, 7 | Hidegvíz kúra”. „Séták, ha szép az idő... „~Csak nevettem magamban.
960 Masod, 7 | ahogy Pannit látja délben az ablakban, amint a két keze
961 Masod, 7 | hogy ki is integet-mutogat az ablakon, felpattanok az
962 Masod, 7 | az ablakon, felpattanok az ágyból, és kinézek a másik
963 Masod, 7 | kinézek a másik ablakon az utcára. Hát odalent egy
964 Masod, 7 | odalent egy szennyes siheder. Az is billeget, és mutogatja
965 Masod, 7 | ujjait. Vajon testvére-e az a lófejű, vagy?... De hogy
966 Masod, 7 | hogy találhatták ki ezek az ujjal való telegrafírozást?
967 Masod, 7 | ujjal való telegrafírozást? Az első percben mosolyogtam
968 Masod, 7 | őket, mert Panni becsukta az ablakot, s elvörösödve nézett
969 Masod, 7 | gyermekeknek hogyan vesznek az édes gyönyörűségekből.
970 Masod, 7 | a lóvásár és baromvásár. Az a bestiális egoizmus, amellyel
971 Masod, 7 | bestiális egoizmus, amellyel az emberek egymás megrövidítésén
972 Masod, 7 | igyekeznek. Nyíltan ordítozva. Az a kapzsiság, ahogy a tyúkok
973 Masod, 7 | áll, és várja, hogy kinek az ostora alá kerül.~~Április
974 Masod, 7 | Azonnal megismertem, hogy az anyja. Éppolyan telt képű,
975 Masod, 7 | is jól jövedelmez. Kádár az ura, atyámnak dolgozik legtöbbet.~
976 Masod, 7 | se fordult meg Panninak az eltávolítása: engedelmes,
977 Masod, 7 | összeismerkedtek. És azóta az én lányomnak mindig azon
978 Masod, 7 | én lányomnak mindig azon az esze. Egyre csak odaszökdös.
979 Masod, 7 | fickónak - mert úgy néz az mindig, mint az ijedt ló.
980 Masod, 7 | úgy néz az mindig, mint az ijedt ló. Várja a kapu alatt.
981 Masod, 7 | kapu alatt. Bebilleget neki az ablakon. Mindenki neveti.~-
982 Masod, 7 | Akik egymáshoz illők, az az igazi pár. Azt nem más
983 Masod, 7 | Akik egymáshoz illők, az az igazi pár. Azt nem más választja
984 Masod, 7 | Azt nem más választja meg. Az érzés választja meg, jó
985 Masod, 7 | választja meg, jó asszony, az a szent mágnestű, amit Isten
986 Masod, 7 | amit Isten a szívekbe tett.~Az asszony a fejét rázta:~-
987 Masod, 7 | különb is: egy legényünk. Az nem siketnéma. És már huszonöt
988 Masod, 7 | Annán, ha láthatja. És már az idén el is vette vóna. Hiszen
989 Masod, 7 | Még egyszer megnyugtattam az asszonyt, hogy Anna, vagyis
990 Masod, 7 | nézzem meg. Nóra már lent vár az autóban: fordulunk egyet...~-
991 Masod, 7 | bírom annyira összeszedni az erőmet, hogy megmondjam
992 Masod, 7 | megmondjam atyámnak: micsoda nő az, akivel olyan korához illetlenül
993 Masod, 7 | amely mostanában indult az újságban. Tisztább vizű
994 Masod, 7 | ilyet nem olvashat soha az újságban.~Sírt. Vigasztaltam,
995 Masod, 7 | azonban ott van a szalonban, az apja és anyja fényképe között.
996 Masod, 7 | mint a dajkám mondta - egy az arcom boldogult édesanyáméval.~~
997 Masod, 7 | különös szótlansággal ült az asztalnál.~Egyszer csak
998 Masod, 7 | bámultam rá, hogy levette az arcomról a szemét, és színlelt
999 Masod, 7 | feleltem végre -, hogy az lehetetlen.~- Mi volna abban
1000 Masod, 7 | hogy a ház üres. Ahogy az emberi test nem test lélek
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-2651 |