1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-2651
Part, Chapter
1501 Harmad, 8 | Kenderéket is csak egymaga.~Az órára nézett: három múlt
1502 Harmad, 8 | hazatérő méh. És hogy majd az én zsebem is afféle Mednyánszky-zseb...
1503 Harmad, 8 | örömmel vállaljátok.~Ida már az ajtónál fülelt.~- De azon
1504 Harmad, 8 | bazári korall-lánc. De nem az a lány beszél Csabával.
1505 Harmad, 8 | a lány beszél Csabával. Az csak hallgatva áll ott,
1506 Harmad, 8 | hangja hallatszik tovább az ablaka felől.~- S jó, hogy
1507 Harmad, 8 | hoztad: a feleséged azt az oktalanságot követte el,
1508 Harmad, 8 | szó, hogy idejárjon. Mert az én feleségem klastromban
1509 Harmad, 8 | klastromban nőtt fel, és az ő erkölcsi finnyássága minden
1510 Harmad, 8 | feleségem érzékenységét.~- Hát az látszik is rajta, hogy kissé
1511 Harmad, 8 | hogy kissé magasan viseli az orrát. Véltem első pillanatra,
1512 Harmad, 8 | viszont ti is tekintsétek az én helyzetemet.~- Nem is
1513 Harmad, 8 | valamit, mindig arra szánja az árát.~- És azt is tudd meg
1514 Harmad, 8 | számolásra vonsz? Nincs-e joga az én zsebemnek is, hogy olykor
1515 Harmad, 8 | Amivel elmegyek majdan innen, az még bianca. De hát mit tartozom
1516 Harmad, 8 | ilyen csekélységért csúfítom az ábrázatomat.~- Nyugodj meg,
1517 Harmad, 8 | napja vett kutyájában van az új gazdája iránt.~- Nesze,
1518 Harmad, 8 | Nesze, tíz márka. De ez az utolsó, Pista, míg az én
1519 Harmad, 8 | ez az utolsó, Pista, míg az én képeim is össze nem találkoznak
1520 Harmad, 8 | elvonul.~Ida is elhúzódott az ajtótól, és a zongora mellé
1521 Harmad, 8 | hárompolcos ébenfa állványon. Az ablakhoz vonta a zongoraszéket.
1522 Harmad, 8 | és esernyő a kezében.~- Az ég kissé felhős - mondta -,
1523 Harmad, 8 | már mindenütt túl vannak az uzsonnán.~Ida melle akkor
1524 Harmad, 8 | kissé gúnyosra mosolyodott az arca.~- Vizit? Hát azt véli,
1525 Harmad, 8 | hogy livrés inas fogadja az ajtóban? Jó, ha nem olyan
1526 Harmad, 8 | közül?~- A kövér.~- Flóra?~- Az.~- De hiszen annak olyan
1527 Harmad, 8 | ipszilonnal jegyzi a Mikeyt.~~Az idő enyhe volt, esőre lágyuló.
1528 Harmad, 8 | enyhe volt, esőre lágyuló. Az utcán más férfiak is esernyővel
1529 Harmad, 8 | elfintorodó orral sietne el az üstök mellett. Csaba azonban
1530 Harmad, 8 | mögött állt, a zsebkendője az orrán.~- Megyünk az öreghez -
1531 Harmad, 8 | zsebkendője az orrán.~- Megyünk az öreghez - mondta Csaba.~
1532 Harmad, 8 | Csaba.~Ida nem kérdezte, ki az az öreg. Csaba csak a csendesebb
1533 Harmad, 8 | Ida nem kérdezte, ki az az öreg. Csaba csak a csendesebb
1534 Harmad, 8 | kedve rá, vagy nincsen? De az utcán férj és feleség vagyunk:
1535 Harmad, 8 | férj és feleség vagyunk: az asszony mindig a férje hajóján
1536 Harmad, 8 | kisgyermek. Csupa lyuk egyiknek az inge, igen szennyes ing,
1537 Harmad, 8 | valami sárkányölő vitézé az ölés után. Négy sorvadt
1538 Harmad, 8 | után. Négy sorvadt leánder az udvar napos felén - pincében
1539 Harmad, 8 | inkább addig künn, kérem, itt az ajtó mellett. Nézegesse
1540 Harmad, 8 | ajtó mellett. Nézegesse az óriás gyertyatartót: a Baváriát.~
1541 Harmad, 8 | öcsém! Hogy villansz ide az égből? No hát nekem is lehet
1542 Harmad, 8 | heverészel?~- Hetvenkét év...~- Az még nem betegség. Vastagh
1543 Harmad, 8 | kezdi a második szériát.~Az öreg igen érdeklődött irántuk,
1544 Harmad, 8 | irántuk, Benczúr iránt is, az öreg Molnár iránt is, Szinyei-Mersét
1545 Harmad, 8 | már csaknem beleveszett az újságírásba.~- Ez csak epizód -
1546 Harmad, 8 | Ez csak epizód - mondta az öreg -, megint csak visszatérünk
1547 Harmad, 8 | Milyen fiatalos hévvel! - Az öreg sóhajtott.~- Azok:
1548 Harmad, 8 | még bennem időzgél, mint az összelaffadt hólyagban.~-
1549 Harmad, 8 | nyávogtatta a hegedűt.~- Csak az ablak reflexe - mondta bágyadtan
1550 Harmad, 8 | reflexe - mondta bágyadtan az öreg hang.~Ida nyiladozó
1551 Harmad, 8 | Közben Csaba azt kérdezte az öregtől, hogy miből él.
1552 Harmad, 8 | hiányzik-e élelme vagy pénze?~Az öreg azt felelte, hogy gondoskodott
1553 Harmad, 8 | zongorázta egyszer, mikor az apáca nem volt a zongorateremben.
1554 Harmad, 8 | Világi dalt zongoráztam.~Az a sárgarigó-nóta különösen
1555 Harmad, 8 | Idának, szinte mozogtak hozzá az ujjai, mintha zongora előtt
1556 Harmad, 8 | volt - köszönte a végén az öreg -, bár mindennap eljöhetnél,
1557 Harmad, 8 | Fiatal festő, telefestené az eget is, ha vászonból volna.
1558 Harmad, 8 | de most megint visszatér az ecsethez.~- Hiszen - mondta -
1559 Harmad, 8 | festve egy kis pörsenés is az állon. Gondolnád-e, hogy
1560 Harmad, 8 | tengelye? De hát mindig az a szerszám való mindenkinek,
1561 Harmad, 8 | amit legjobban szeret. Az a művünk a legjobb, amelyik...
1562 Harmad, 8 | beszéltünk? Igaz: hogy mindig az jó, amit szeretettel művelünk.
1563 Harmad, 8 | család is... olyan valami az életben, ami becses... Olaj
1564 Harmad, 8 | életben, ami becses... Olaj az élet lámpásába... Az én
1565 Harmad, 8 | Olaj az élet lámpásába... Az én lámpásomban már nincs
1566 Harmad, 8 | nagymécses: valamennyi belemúlik az örökkévalóság sötétségébe.~-
1567 Harmad, 8 | becses, amivel játszhatik. Az ifjúnak: ami fölszereli
1568 Harmad, 8 | ifjúnak: ami fölszereli az élet útjára. Az embernek:
1569 Harmad, 8 | fölszereli az élet útjára. Az embernek: az ivadéka jövője.
1570 Harmad, 8 | élet útjára. Az embernek: az ivadéka jövője. De mi becses
1571 Harmad, 8 | ivadéka jövője. De mi becses az ilyen magamfajta vén csókának?~-
1572 Harmad, 8 | magamfajta vén csókának?~- Maga az élet, Balázs bátyám.~Ida
1573 Harmad, 8 | bátyám.~Ida érezte, hogy az öreg megvetően legyint odabent.~-
1574 Harmad, 8 | magamkorú ember már tudja, mi az élet. Semmi se becses neki.~
1575 Harmad, 8 | élet. Semmi se becses neki.~Az öreg hangja olyanná vált,
1576 Harmad, 8 | szem... Fekete... De nem az a punktum pemzliensz, hanem
1577 Harmad, 8 | punktum pemzliensz, hanem az árnyék a nyakán... Azt látom
1578 Harmad, 8 | Azt látom mindig, azt az áttetsző árnyékocskát -
1579 Harmad, 8 | áttetsző árnyékocskát - az álla alatt... Azt a kékes,
1580 Harmad, 8 | mégiscsak van valami becses az életben még neked is: a
1581 Harmad, 8 | A téma, lám, becsesebb az életnél is. De most már
1582 Harmad, 8 | De csak gondolja el, hogy az ilyen magányos és ágyban
1583 Harmad, 8 | lován.~A fejét rázta. Csak az utcán folytatta tovább:~-
1584 Harmad, 8 | azért is kerülte mindig az embereket, mert a nyelve
1585 Harmad, 8 | ráncolva prédikál. Csak épp az arc volt megfestve meg a
1586 Harmad, 8 | mutatóujját emelinti. De az a napégette, vén arc, az
1587 Harmad, 8 | az a napégette, vén arc, az a lelkes, vén szem abban
1588 Harmad, 8 | a lelkes, vén szem abban az arcban... sose láttam olyat. -
1589 Harmad, 8 | bocsátkozott azelőtt.~- Az öreg sose festett mást,
1590 Harmad, 8 | fejeket - folytatta Csaba, az utca másik felére áttérítve
1591 Harmad, 8 | vagy szín, vagy árnyék, ami az igazi művész kezére vall.
1592 Harmad, 8 | Valahogy hiányzott nála az erő. Az öreg is csak olyan,
1593 Harmad, 8 | Valahogy hiányzott nála az erő. Az öreg is csak olyan, hogy
1594 Harmad, 8 | hát így is csak megéldegél az öreg. Kenyéren, vízen persze.
1595 Harmad, 8 | ha unatkozott künn, de az öreg szobája olyan rendetlen,
1596 Harmad, 8 | össze-vissza és egymás hegyén-hátán az asztalon. Meg aztán hát...~
1597 Harmad, 9 | asszonysággal ismerkedett meg, az emeleti szomszédjával. A
1598 Harmad, 9 | köszönt, hát Ida is bólintott. Az asszony meleget sugárzott
1599 Harmad, 9 | szomszédos lakók meglátogatása? Az uram neve: Balogh. Az én
1600 Harmad, 9 | meglátogatása? Az uram neve: Balogh. Az én nevem: Ida.~Az asszony
1601 Harmad, 9 | Balogh. Az én nevem: Ida.~Az asszony örvendezett. Ő meg
1602 Harmad, 9 | és a keresztneve Jozefin. Az ura egyetemi tanár. Hét
1603 Harmad, 9 | fiacskájuk van: Fritz, de az most az öreganyjánál van
1604 Harmad, 9 | fiacskájuk van: Fritz, de az most az öreganyjánál van három napra
1605 Harmad, 9 | leánykájuk is: Tinike, de az meghalt három éve tavaszon,
1606 Harmad, 9 | fogható nem találkozik.~S az asszony szeme elnedvesült,
1607 Harmad, 9 | Millnerné -, hogy kihozzam az arcképét, hogy lássa: nem
1608 Harmad, 9 | arcképét, hogy lássa: nem az anyai bagolyszem beszél
1609 Harmad, 9 | fényképekről Millnernének meg az urának minden családját
1610 Harmad, 9 | gyermekének és a családjának él, az ura pipázik, ő zongorázik;
1611 Harmad, 9 | illatoznia minden szerdán az ebédlőasztalon az ura előtt,
1612 Harmad, 9 | szerdán az ebédlőasztalon az ura előtt, meg hogy a prémes
1613 Harmad, 9 | teasüteményről receptje, az udvari szakács maga írta
1614 Harmad, 9 | nem is várta, mert annak az ura gyarmati ezredes volt
1615 Harmad, 9 | klastromban nevelkedett, és hogy az apácák unalmasan pedánsak,
1616 Harmad, 9 | Ida már át is látogatott az asszonyhoz. Mentegetőzött,
1617 Harmad, 9 | kedves Ida - édesedett el az egyik német hölgy -, a magyar
1618 Harmad, 9 | Szerezze meg nekünk azt az örömet, hogy megismerjünk
1619 Harmad, 9 | játszott a szó:~- No hát most az egyszer én kérem, csak öt
1620 Harmad, 9 | elhurcolta-e őt csak ezen a címen az öreg Balázshoz, és várakoztatta
1621 Harmad, 9 | Mit láthatott bent, hogy az arca egyszerre eldermedt?
1622 Harmad, 9 | alsószoknyáját.~Ida bevonta az ajtót, és a hálószobájába
1623 Harmad, 9 | kért Idától délutánra, hogy az anyját meglátogassa, és
1624 Harmad, 9 | és Csabának a modellje, az olasz leány fázott.~Hideges
1625 Harmad, 9 | fázott.~Hideges volt aznap az idő, mint ahogy májusban
1626 Harmad, 9 | találta a lakásban.~Már az előbbi estén is fűtöttek.
1627 Harmad, 9 | égette el a naplóját, hogy az ő kezébe ne kerüljön.~Hm.~
1628 Harmad, 9 | álkulccsal nyitja majd meg az a valaki, aki ért a házban
1629 Harmad, 9 | férjhez kaptatnia?~Azon az estén Ida nem jelent meg
1630 Harmad, 9 | Katit sem kérdezte, hogy hol az asszonya.~
1631 Harmad, 10| fél-idegennek szokás. Ült az asztalnál, ahogy vendéglői
1632 Harmad, 10| Nem csodálom, hogy ott még az angyalok is mások.~- Angyalok?
1633 Harmad, 10| angyalokról beszél, Kati?~- Az égi angyalokról, gnädige.
1634 Harmad, 10| látom én, hogyan festi az úr: denevér-szárnyúnak festi.~
1635 Harmad, 10| érdekelték.~Csaba abban az órában nem volt otthon:
1636 Harmad, 10| féloldalt úgy lóg, hogy az arcából csak az orra vonala
1637 Harmad, 10| lóg, hogy az arcából csak az orra vonala látszik. Lecsüngő,
1638 Harmad, 10| a test völgyébe.~- Arról az olasz leányról festi - mondta
1639 Harmad, 10| De mégiscsak utálatos! És az a szennyes olasz leány hogy
1640 Harmad, 10| milyen drágák most, különösen az akt modellek. Tudta hát
1641 Harmad, 10| kissé dicsekvőn mondta:~- Az én uram fiatal korában se
1642 Harmad, 10| tágas, nagy műteremmé. Fönt az ablakok: a mennyezeten.~
1643 Harmad, 10| ablakok: a mennyezeten.~Hát az az egy szoba volt Mikeyéknek
1644 Harmad, 10| ablakok: a mennyezeten.~Hát az az egy szoba volt Mikeyéknek
1645 Harmad, 10| egy szoba volt Mikeyéknek az ebédlőjük is, hálószobájuk
1646 Harmad, 10| Mikey nem volt otthon. Az asszony mindjárt ki is mentette,
1647 Harmad, 10| mindjárt ki is mentette, hogy az ura májusban már gyakorta
1648 Harmad, 10| májusban már gyakorta kijár. Az apró tájképek a köznapi
1649 Harmad, 10| hiszed, mindenkinek kedves az a kis dög!~A kis arcú szobrásznénak
1650 Harmad, 10| Négyszobás lakás: külön az ebédlő és szalon, a műterem
1651 Harmad, 10| hétéves kis szőke babát, az ölében hozta be a szalonba
1652 Harmad, 10| flanell paplankában, ahogy az ágyában feküdt.~- A mi Klárikánk -
1653 Harmad, 10| szégyenkedett. Teljesen az anyja kicsiben, mint ahogy
1654 Harmad, 10| hervadó nagy rózsához.~Ida az ölébe vette, és szemrehányón
1655 Harmad, 10| találkozunk.~Aztán persze az asszonyok is viszonozták
1656 Harmad, 10| mulassanak.~A festőnék értik, mi az, mikor a festő ég. Némelyiket
1657 Harmad, 10| Többnyire tárlatra készül az olyan kép, tehát terminusra.
1658 Harmad, 10| szabad kérdezni: mit fest?~Az asszonyok hát csevegnek
1659 Harmad, 10| nőtt fel, mindig különbözik az egyszerre kotkodácsoló asszonyok
1660 Harmad, 10| Ha pedig kérdezik, csak az asszonyi nyelveknek az a
1661 Harmad, 10| csak az asszonyi nyelveknek az a szokása menti ki a zavarából,
1662 Harmad, 10| hogyan ismerkedett meg az urával még iskolásleány
1663 Harmad, 10| kecskét vezetett valaki az utcán, és ő félve húzódott
1664 Harmad, 10| Harmadnap már hazakísérte az iskolából, s akkor már csak
1665 Harmad, 10| három fiatalember, csak az öcsémet ismerem köztük.
1666 Harmad, 10| melyik legyen egy óra múlván az udvarlóm?~A fiatalemberek
1667 Harmad, 10| még oly távol voltak, hogy az arcukat még nem lehetett
1668 Harmad, 10| fehérnadrágosra mondta az egyik: no, hát azt.~Az öcsém
1669 Harmad, 10| mondta az egyik: no, hát azt.~Az öcsém akkor, elsőéves jogász,
1670 Harmad, 10| Vázoló könyv a hóna alatt. Az öcsém úgy mutatta be, hogy
1671 Harmad, 10| kábul a légy. Csak azzal az eggyel beszélgettem, csak
1672 Harmad, 10| hogyan került házasságba az urával. A többi asszony
1673 Harmad, 10| szobrászné örömmel tapsolt:~- Az első huszonnégy órát apróra!~
1674 Harmad, 10| huszonnégy órát apróra!~Ida csak az arca nyugodt színének köszönhette,
1675 Harmad, 10| mennyire megzavarodik.~- Az én házasságom története
1676 Harmad, 10| végére ér, más lesz a témájuk az asszonyoknak. Hát nemcsak
1677 Harmad, 10| fokozatosan halkultak, s enyésztek az ujjai alatt alig hallható
1678 Harmad, 10| akkor megint összeszedte az erejét, s a dal a következő
1679 Harmad, 10| hangot hangra erősítve jutott az újabb tilinkócifrázatokra.
1680 Harmad, 10| megint halkult, megint elhalt az ujjai alatt a tilinkó hang.
1681 Harmad, 10| Bedugja a fejét. Bókol az asszonyoknak:~- Mindjárt
1682 Harmad, 10| csodálkozó szemmel tekint az ajtó mellett való sarokba:
1683 Harmad, 10| Gyönyörű volt! - tapsoltak az asszonyok.~Csaba még mindig
1684 Harmad, 10| hiányzik.~Alig távoztak el az asszonyok, egy fehér szakállas,
1685 Harmad, 10| bús kis öregúr csengetett az ajtón, egy modern ruhába
1686 Harmad, 10| csak magányosan. Ida, hogy az asszonyokat a lépcsőig kísérte,
1687 Harmad, 10| húzta be, hogy játssza el az ő urának is azt a wunderschönes
1688 Harmad, 10| wunderschönes magyar Liedet, mert az ő ura még ilyet sose hallott.~-
1689 Harmad, 10| fogadta ugró örömmel Csaba az öregurat - no, hálistennek!
1690 Harmad, 10| de nem sok - mosolygott az öreg, s leült -, azt a keveset
1691 Harmad, 10| rólam. - Csabának leesett az álla.~- Gondoskodott?~-
1692 Harmad, 10| Csaba csak nézett, mint az iglói fakutya.~- Nem tudom.
1693 Harmad, 10| hála kötelékét sem. Még az ilyen angyali köteléket
1694 Harmad, 10| Egy fiú is hátul könyököl. Az egyik férfi olvas. A többi
1695 Harmad, 10| kép a denevér-szárnyú nő. Az már közel a befejezéshez.~-
1696 Harmad, 10| bátyám. Jó gyenge havannák.~Az öreg nézte, pislogta. Rágyújtott
1697 Harmad, 10| sajnálatomból született ez az idea: nőnek ábrázolom a
1698 Harmad, 10| többi áhítattal hallgatja. Az arcok, szemek megfestésén
1699 Harmad, 10| a műnek a sikere. Ha azt az áhítatot ráfesthetem, amit
1700 Harmad, 10| hetem, amit elképzelek...~Az öreg ült, és egykedvűen
1701 Harmad, 10| kezdtem a Denevért. Maga az idea, lehetetlen, hogy rossz
1702 Harmad, 10| lehetetlen, hogy rossz volna.~Az öreg bólogatott.~- Jó. Mind
1703 Harmad, 10| Mind a két képednek jó az ideája.~- Ó, be örülök!~-
1704 Harmad, 10| haladtam tovább egy-egy arcnál. Az emberi arcon oly sok minden
1705 Harmad, 10| gödrében, vagy arc horpaszán... Az arcnak a színe és puhasága.
1706 Harmad, 10| nézted. A színeit nézd, az árnyékait nézd. És az arc
1707 Harmad, 10| nézd, az árnyékait nézd. És az arc és áll színeit is mellette.
1708 Harmad, 10| a világ. Hát megvolt már az arc, de el-elfogyott a kenyerem.
1709 Harmad, 10| muszáj. Kimetszettem azt az arcot a vászonból, s vittem
1710 Harmad, 10| leste, mint mond hát mégis az öreg?~Végre fölemelte a
1711 Harmad, 10| mondja, nem kritikusod. Az ideád szép, a formád rossz.
1712 Harmad, 10| ráírod, hogy Biblia, azért az még nem Biblia. Lehet az
1713 Harmad, 10| az még nem Biblia. Lehet az Tatár Péter is. A petróleumlámpás
1714 Harmad, 10| brillíroznod itten. Félrenyomná az ideát. Én inkább nappal
1715 Harmad, 10| Húsvétvasárnap. A bibliának a tokján, az asztalon lenne a Biblia
1716 Harmad, 10| Denevér.~- A cím jó. Az nem jó benne, hogy szétterpeszkedik,
1717 Harmad, 10| tapadt a kisöreg arcára.~Az öreg a fejét rázta.~- Az
1718 Harmad, 10| Az öreg a fejét rázta.~- Az ilyen, állattal összekombinált
1719 Harmad, 10| kompozíció hibája különben csak az, hogy a lábát is szétfeszítetted.
1720 Harmad, 10| megértesz. Más fiatal festő az orrát kunkorgatja, ha világosítom,
1721 Harmad, 10| Felkelt. Sóhajtott, mint az öregek szoktak, akik mindig
1722 Harmad, 10| a képe a nyomorék, hanem az ő agyveleje. Nem tudott
1723 Harmad, 10| valamiképpen nincs annyi joga az életre, mint az épnek. De
1724 Harmad, 10| annyi joga az életre, mint az épnek. De hát nehogy te
1725 Harmad, 10| tapasztalatodat meghordja hozzá az idő. No de Isten áldjon,
1726 Harmad, 10| kedves őrzőangyalával, azzal az édes kis teremtéssel, nem
1727 Harmad, 10| Szerető figyelemmel kísérte az öreget az utcán is.~- Te
1728 Harmad, 10| figyelemmel kísérte az öreget az utcán is.~- Te még keresed
1729 Harmad, 10| Csaba - folytatta lent is az öreg -, és én kész szívvel
1730 Harmad, 10| tudhassam én, hogy mi lesz az az új, amit te hozol? Hiszen
1731 Harmad, 10| tudhassam én, hogy mi lesz az az új, amit te hozol? Hiszen
1732 Harmad, 10| lekoppantotta a botját, megállt.~Az utca túlsó felén egy fehér
1733 Harmad, 10| Pista képet adott el?~- Az semmi! De ma reggel óta
1734 Harmad, 10| Egyszer részegen megvallotta az uram, hogy Ida miért nem
1735 Harmad, 10| ha azonnal nem rendezed az ügyet. Hát ő azonnal kelt
1736 Harmad, 10| ragyogásával, s ők is folytathatták az útjukat.~Darabig hallgatva
1737 Harmad, 10| elgondolkodva.~Aztán megragadta az öreg karját:~- Megmondom
1738 Harmad, 10| neked, Balázs bátyám: mi az, amit én keresek, és nem
1739 Harmad, 10| képével volt tele a lelkem. Az egyik: Carpeaux táncos csoportja.
1740 Harmad, 10| Hullámjátéka. Hol van ezekben az eksztázis? Mert hiszen Böcklin
1741 Harmad, 10| hiszen Böcklin képén csak az a vízbe merült női kéz a
1742 Harmad, 10| merült női kéz a valami.~Az öreg elmosolyodva állt meg:~-
1743 Harmad, 10| koromban találtam rá. Hát: az eksztázis.~- Az eksztázis?
1744 Harmad, 10| rá. Hát: az eksztázis.~- Az eksztázis? Hát mégis az
1745 Harmad, 10| Az eksztázis? Hát mégis az eksztázis!~- Az eksztázis.
1746 Harmad, 10| Hát mégis az eksztázis!~- Az eksztázis. De nem az az
1747 Harmad, 10| Az eksztázis. De nem az az eksztázis, amelyet a
1748 Harmad, 10| Az eksztázis. De nem az az eksztázis, amelyet a mű
1749 Harmad, 10| amelyet a mű fejez ki, hanem az az eksztázis, kedves Csabám,
1750 Harmad, 10| a mű fejez ki, hanem az az eksztázis, kedves Csabám,
1751 Harmad, 10| amely a művet létesíti. Az eksztázis az a szent tűz,
1752 Harmad, 10| művet létesíti. Az eksztázis az a szent tűz, amelyben a
1753 Harmad, 10| veleje-szegény gazdag elteszi az aranytálat, az elefántcsont
1754 Harmad, 10| gazdag elteszi az aranytálat, az elefántcsont feszületet,
1755 Harmad, 10| elefántcsont feszületet, az igazgyöngy füzért, amelyben
1756 Harmad, 10| és ha meghal, megmaradjon az a gyönyörűség a fiainak,
1757 Harmad, 10| meglegyen, megmaradjon. Ez az isteni legyen!... Ezen elgondolkozhatsz...~
1758 Harmad, 10| Irtóztató árat fizet érte. Az ifjúsága örömeit fizeti
1759 Harmad, 10| sok tövis, sok keserves év az ár...~S továbbindult. Búsan
1760 Harmad, 10| Csak a művész! A művész, az igazi művész! Mentül igazibb
1761 Harmad, 10| sikerültebben. Legsikerültebben az a művész, aki azt a szép-rezgést
1762 Harmad, 10| formába önteni, hogy aki az alkotását nézi, vagy hallja,
1763 Harmad, 10| már, miket cseveg továbbad az öreg. Csak mikor a kapuja
1764 Harmad, 10| mikor a kapuja elé értek, s az öreg megint arról a finom
1765 Harmad, 10| kesergett a kövezetre koppantva az öreg - csak lányokon van
1766 Harmad, 10| következő héten meghalt az öreg.~
1767 Harmad, 11| Mint más asszonyok.~- Minek az?~- Annak, hogy lássák. Festőnék
1768 Harmad, 11| vélik, hogy a zálogházban az ékszere.~- Bocsánat: nem
1769 Harmad, 11| szegénységükhöz szabja az árat. Vagy nincsenek önnek
1770 Harmad, 11| Nincsenek.~- Hogyan? Hiszen az ön édesatyja milliomos. -
1771 Harmad, 11| csak óhajtás. Gondoltam, az ön óhajtásával találkozik.
1772 Harmad, 11| aztán készen válaszolt:~- Az embertársainknak, kisasszony.
1773 Harmad, 11| idején a hölgyek még csak az ablakukon se tekinthetnének
1774 Harmad, 11| Semmi beleszólásom. Csak az ilyen szimpla ruha szegényes.~-
1775 Harmad, 11| könnyű mosolygás játszott át az ajkán.~Csaba a beszélgetés
1776 Harmad, 11| És udvariasan fordította az arcát Idára.~- Az asszonyok
1777 Harmad, 11| fordította az arcát Idára.~- Az asszonyok tegnap azt beszélték
1778 Harmad, 11| De nem foszthatom meg önt az ilyen apró kellemességektől,
1779 Harmad, 11| megfordulnak.~Ida szeme megrebbent. Az apja töprengése ismétlődött
1780 Harmad, 11| töprengése ismétlődött a fülében. Az arcán szomorka mosolygás
1781 Harmad, 11| gás vonult át.~- Köszönöm az ön atyai szíves figyelmét -
1782 Harmad, 11| Hát belemegyünk.~- Hm. Az nem olyan szimpla valami.~-
1783 Harmad, 11| társasjátékunk volt. Még az apácák is, a fiatalja, velünk
1784 Harmad, 11| velünk játszott.~- Más az. Mondom, hogy a festők olyanok,
1785 Harmad, 11| nem zálogosdiban forog.~- Az ám, de hát... Úgy látom,
1786 Harmad, 11| eszelnek ki.~- Annál vígabb. Az én életem úgyis olyan volt
1787 Harmad, 11| volt a klastromban, mint az árnyékon nőtt fűszálé. Szeretem
1788 Harmad, 11| megcsókolhassák a legényeket. Az asszonyokkal persze a férjüket
1789 Harmad, 11| között éljenek? Mikor csak jó az idő, vasárnaponként együtt
1790 Harmad, 11| éppen a magyarok. Hiszen az a kis néhány négyszögméternyi
1791 Harmad, 11| és úgy hajlik egy percre az arcomhoz. Fiatal házasok
1792 Harmad, 11| a fejét rázva. S fölkelt az asztaltól.~~De aztán mégis
1793 Harmad, 11| viszket majd senkinek se az esze.~Aznap hát örömnapja
1794 Harmad, 11| vannak szerencsétlen napok az esztendőben, amikor csövestől
1795 Harmad, 11| délelőttjén érkezett Idának az első levele az édesapjától.
1796 Harmad, 11| érkezett Idának az első levele az édesapjától. Ajánlott levél,
1797 Harmad, 11| borkereskedése.~No, furcsa.~Ki is az a Stern? Akivel az apja
1798 Harmad, 11| Ki is az a Stern? Akivel az apja társult.~S miért?~És
1799 Harmad, 11| kulcs. Inhalt: Schlüssel.~Az öröm nem a levél érkezésével
1800 Harmad, 11| érkezésével kezdődött. Közte és az apja között oly mély szakadék
1801 Harmad, 11| nem hidalhatta többé ebben az életben semmi hatalom. Ida
1802 Harmad, 11| kötelességből értesítette az apját rövid egy sorban,
1803 Harmad, 11| hogy Münchenben laknak, s az utca nevét, ház számát.
1804 Harmad, 11| gyűrűt kínálta eladásra az aranyművesnek. A rendőrségnél
1805 Harmad, 11| fülére volt rákötve belől.~Az ő levelével Csabának a címére
1806 Harmad, 11| érkezett levél. Vélte, hogy az apja Csabának is írt, de
1807 Harmad, 11| de a címírás más kéznek az írása volt, s nem is férfiírás.
1808 Harmad, 11| olvashatatlan volt. Bizonyosan az a drága hölgy írt neki.~
1809 Harmad, 11| gyűrűje visszakerülése volt az aznapi első öröme. A második
1810 Harmad, 11| azonban Mikeyné írt Idának:~Az idő tiszta, hát Starnbergbe
1811 Harmad, 11| induljatok. Tehát pont kettőkor. Az uzsonnát kint sütjük meg.
1812 Harmad, 11| süteményt is. Kettőkor hát az állomáson.~N. B. Mi csak
1813 Harmad, 11| villog. Hol vett annyi pénzt? Az ékszerekről csak tegnap
1814 Harmad, 11| legfeljebb ha kétszáz márka van, az is csak konyhaköltségre.
1815 Harmad, 11| a cselekedetét.~De aztán az ebéd folyamán is csak ezen
1816 Harmad, 11| is kedvetlen volt. Mióta az öreg olyan kegyetlen jóságosan
1817 Harmad, 11| kézfej alá és boka mellé. Az árnyéklatokat is megsötétítette.
1818 Harmad, 11| a képre, mint ahogy arra az anekdotabeli miskolci kocsonyára
1819 Harmad, 11| miskolci kocsonyára nézhetett az, akinek eléje tették, hogy
1820 Harmad, 11| ábrázolva. Levette a képet az állványról, és a falnak
1821 Harmad, 11| borz-ebecske fuldoklott elő az utasok lábai közül.~A leányka
1822 Harmad, 11| elpirosodva nyújtotta a kezét. Még az öt-hat szeplőcske is elpirult
1823 Harmad, 11| öt-hat szeplőcske is elpirult az orrocskája körül.~Mosolyogták
1824 Harmad, 11| légy gavallérja Klárikának az úton - mondta Mikeyné.~És
1825 Harmad, 11| kosár, kinél hátizsák. Még az angolosan elegáns Gyertyán
1826 Harmad, 11| vették meg már otthon, mert az állomásról egyenesen a zöldbe
1827 Harmad, 11| fekete lebernyeg.~De még az is ismerősként köszönt Idának:~-
1828 Harmad, 11| két gyermek töltötte be. Az asszonyok bent a két gyermeken
1829 Harmad, 11| kutyácskájával foglalkozott. Az ölében tartotta, és a fülét
1830 Harmad, 11| hát olyan bornyú - szólt az anyai megrovás.~- Udvarolj
1831 Harmad, 11| Kenderné -, gavallérnak az a kötelessége, hogy udvaroljon.~
1832 Harmad, 11| jobb és bal válla fölött. Az asszonyok után Csorba Matyi
1833 Harmad, 11| egy nehéz kari kosárral, az asszonyok vállkendője is
1834 Harmad, 11| fütyörészve fújta a prímet.~Az erdő árnyékán végre letelepedtek.
1835 Harmad, 11| előszedték a pipájukat.~Az asszonyoknak persze mindjárt
1836 Harmad, 11| letelepedtek a tűz köré. Az asszonyok már otthon elszeletelték
1837 Harmad, 11| Csorba egy pohár vízért ment az érre; hogy lehajolt, Mikey
1838 Harmad, 11| mászott a ruháján: sikoltott. Az ura a csigát a nyakába tapasztotta.
1839 Harmad, 11| gyújtott szivarra vagy pipára. Az asszonyok is a szájukba
1840 Harmad, 11| elhárította:~- Otthon tanultam. Az énekmesterem egy svájci
1841 Harmad, 11| figyelem is boldogította. Az meg hát éppenséggel megvigasztalta
1842 Harmad, 11| mindig hódolattal ragyog az arcára.~- A grófné az első! -
1843 Harmad, 11| ragyog az arcára.~- A grófné az első! - bókolt Borbereky,
1844 Harmad, 11| megjelenése kelleméért? Vagy az asszonyoktól hallotta, hogy
1845 Harmad, 11| leányka szemérmesen járta vele az andalgót.~De aztán Kenderné
1846 Harmad, 11| hívón mosolyogva egyenesen az urára, s hogy az oda se
1847 Harmad, 11| egyenesen az urára, s hogy az oda se nézett, Mikeyre.~
1848 Harmad, 11| szinte áhítattal fordult az egekre, mintha valamennyien
1849 Harmad, 11| kicsit - mondta Mikey.~S az asszonyok is, mint festőnéknek
1850 Harmad, 11| hevert ott a gyepen, hogy az anyja ijedten sietett hozzá.~-
1851 Harmad, 11| Cigarettázott - súgta az anyjának.~- Itt a pohár,
1852 Harmad, 11| Csaba a fiúcskát vezette az anyja mellett.~- Oda se
1853 Harmad, 11| többivel.~- Nem szereti az ordináré tréfákat - gondolta
1854 Harmad, 11| gondolta Ida -, vagy hogy az a délelőtti levél nyomja
1855 Harmad, 11| fenyőfák között - kiáltotta az elöl menőknek Csorba -,
1856 Harmad, 11| kedves-boldogan mindenféle táncnak az örvényében. Egyszer-másszor
1857 Harmad, 11| De Csorba is lesett ám az alkalomra, hogy azonnal
1858 Harmad, 11| meg Borbereky. Ők hárman az udvar hátulján sörözgettek,
1859 Harmad, 11| beveszi a festékei közé.~Az asszonyok nagy kedvvel táncoltak,
1860 Harmad, 11| hát nem megmondta-e Csaba az úton is, a minap is, hogy
1861 Harmad, 11| hosszú hajú, kese legény az ő jövendője.~A zene csinnadrattázott,
1862 Harmad, 11| disszonáns más hangszer is: az ég nagybőgője, de nagy,
1863 Harmad, 11| tarsolyukért, napernyőjükért.~- Az állomásra! - harsogja Borbereky -
1864 Harmad, 11| Borbereky - ha itt ér bennünket az eső, reggelig ide szorít!~
1865 Harmad, 11| kiáltották ott a zahlent.~Az állomás csak negyedóra.
1866 Harmad, 11| szinte fut. Peti a kutyáját az ölében viszi. Ida Csaba
1867 Harmad, 11| S kopognak a kalapokon az első cseppek.~- Esernyőt!
1868 Harmad, 11| Esernyőt! - kiáltozzák ijedten az asszonyok kinek van esernyője?~
1869 Harmad, 11| Idának robbantja sátorrá az esernyőjét.~Még fele úton
1870 Harmad, 11| zsinóron rántották volna meg az egek vizének zsilipjeit,
1871 Harmad, 11| lombokon át is úgy csurog az ég tengere, hogy az esernyők
1872 Harmad, 11| csurog az ég tengere, hogy az esernyők alig bírják. Mikeyné
1873 Harmad, 11| buta, hogy otthon hagytad az esernyődet.~- Asszony dolga
1874 Harmad, 11| szobrászné is dohogott valamit az urára, hogy a lányát is
1875 Harmad, 11| ember olyan magasan tartotta az esernyőjüket, hogy alig
1876 Harmad, 11| hogy alig volt védelmük az egy esernyő.~- Lekésünk
1877 Harmad, 11| Gyerünk, gyerünk!~Épp az orruk előtt robogott el.~
1878 Harmad, 11| aggodalommal vizsgálta a gitárját. Az asszonyok elkeseredve szemlélték
1879 Harmad, 11| asszonyok elkeseredve szemlélték az állomás lámpásánál pocsékká
1880 Harmad, 11| hallgatott. Olyan volt, mint az ázott kakas. A lába térdig
1881 Harmad, 11| és olyan komolyan nézett az automataszekrényre, mintha
1882 Harmad, 11| óra felé jutottak haza.~Az asztal meg volt terítve:
1883 Harmad, 11| Hallgatva vacsoráztak.~Idának az ajkán volt, hogy megköszönje
1884 Harmad, 11| micsoda ragyogó kedvű ember az a Borbereky! S milyen finoman
1885 Harmad, 11| milyen finoman udvarias az a Csorba - no, senki se
1886 Harmad, 11| S talán nevetgélnének is az asztalnál, mint házastársak
1887 Harmad, 11| Én?~- Nem tudtam, hogy az érett leányokat ilyen hiányokkal
1888 Harmad, 11| ahogyan maga viselkedett. Az alsó társadalmi osztályú
1889 Harmad, 11| és nem tudja azt, hogy az asszony olyan nőnemű ember,
1890 Harmad, 11| És azt is tudják, hogy az asszony nemcsak a férjéhez
1891 Harmad, 11| jelent korrekte?~- Mit jelent az, hogy engem korrekt viselkedésre
1892 Harmad, 11| viselkedésre figyelmeztet? Az mit jelent?~- Tehát ön korrektnek
1893 Harmad, 11| mai viselkedését. Tehát az önnek korrekt magaviselet,
1894 Harmad, 11| Igenis ka-cér-ko-dik. Fogadja az udvarlását a férj jelenlétében,
1895 Harmad, 11| világ szeme előtt: fogadja az apró figyelmeskedéseit.
1896 Harmad, 11| maga mellé, hogy a teste az ő testét melegíti. Sőt a
1897 Harmad, 11| Csaba szinte tüzet fújt az orrából, mint a mesebeli
1898 Harmad, 11| vasárnap nincsenek nyitva az ékszerboltok.~Ida nem felelt.~
1899 Harmad, 11| Ida nem felelt.~Csak állt, az ajkait összecsukva. Az arcán
1900 Harmad, 11| az ajkait összecsukva. Az arcán akkor perdültek le
1901 Harmad, 11| arcán akkor perdültek le az első könnycseppek.~Csaba
1902 Harmad, 12| rosszallta, hogy mégis hát az este nem olyan hangon beszélt
1903 Harmad, 12| ember, hogy ne húzódna össze az esernyő nyele mellé.~Egy
1904 Harmad, 12| hát... mégiscsak sok volt az a lúg...~Szeretett volna
1905 Harmad, 12| jól aludt, s nem nehezíti az a tegnapi kis kedvetlenség
1906 Harmad, 12| balzsamcseppeken gondolkodott. Mert az éj folyamán is mindig maga
1907 Harmad, 12| könnyeket nem szabad többé azon az arcon látnia.~A reggelijét
1908 Harmad, 12| szokás. Letette a kosarat az ajtó előtt, és benyitott.~-
1909 Harmad, 12| piacra, Kati. Csukja be az ajtót.~Csaba nem szólhatott
1910 Harmad, 12| aztán bement a műhelyébe.~Az állványon a húsvéti kép
1911 Harmad, 12| Szemlélte. Fejét rázta.~Az ajtaján akkor kopogtatás
1912 Harmad, 12| Tessék.~Ida nyitott be. Az arca halavány, mint este
1913 Harmad, 12| kisasszony.~Ida megállt az ebédlő közepén. Kérdőn,
1914 Harmad, 12| ideges. Erre nem gondoltam az este. Ha gondoltam volna,
1915 Harmad, 12| legényegylet előtt fogott az előbbi héten. Munkátlanul
1916 Harmad, 12| modell ott várt már Csabára az ajtóban, mikor Csaba visszatért
1917 Harmad, 12| magaviselete minden más volt, csak az nem, amit várt. Nem tudott
1918 Harmad, 12| klastromi szokásáról, hogy ha az apácát dorgálják, az apáca
1919 Harmad, 12| ha az apácát dorgálják, az apáca nem azon kapkod, hogy
1920 Harmad, 12| bizonygatták hibának. Akik az arcukat festik, mások haját
1921 Harmad, 12| tudva viselnek, mért éppen az igazságot ne festenék, fordítanák,
1922 Harmad, 12| mondta, hogy igazak. Csakhogy az ő szemrehányásaiban volt
1923 Harmad, 12| levél, éreznie kell, hogy az a hétpecsétes titok mégse
1924 Harmad, 12| könyvében keresgélt.~Mióta az öreg Balázs elvette a kedvét
1925 Harmad, 12| vázolásokkal foglalkozott. Átjárt az Angol kertbe, vagy kiment
1926 Harmad, 12| kiment Nymphenburgba, vagy az Isar mentén vázolgatott.
1927 Harmad, 12| mentén vázolgatott. Néha az utcán is megállt, s vázolt
1928 Harmad, 12| halála óta sokat forgatta az elméjében azt a női arcot
1929 Harmad, 12| a női arcot is, amelyet az öreg szeretett volna még
1930 Harmad, 12| már csak kegyeletből is az öreg iránt: egy elnyaklott,
1931 Harmad, 12| Halhatatlansága Balázsnak kerül az ecsete alá, nem lett volna
1932 Harmad, 12| volna abból egyéb, csak az a női fej, amely a szobrot
1933 Harmad, 12| tündérnek szűk a cipője.~Az a Balázs ötlete valami szép
1934 Harmad, 12| kanyarítja a füvet.~Fogta az ecsetet, és cinóbert mázolt
1935 Harmad, 12| szüret után a szőlőhegy. Az én múzsám meghalt.~Fel és
1936 Harmad, 12| s a fejét rázogatta:~- Az én múzsám meghalt.~Egyszer
1937 Harmad, 12| vázolt egy női figurát, amint az olajfák között, görög sziklák
1938 Harmad, 12| szenvedő, barna leány, akinek az arcbőre fehér, finom és
1939 Harmad, 12| megfordult, visszatért. Az ebédlő ajtaján nyitott be,
1940 Harmad, 12| ebédlő ajtaján nyitott be, s az volt a szándéka, hogy Idát
1941 Harmad, 12| beteg-e?~Kopogtatott Idának az ajtaján. Semmi válasz.~Hm,
1942 Harmad, 12| percben megnyílik a műhelyének az ajtaja, s Ida lép ki. A
1943 Harmad, 12| tollporoló. Rábámul Csabára. Az arcát pirosság futja el.~-
1944 Harmad, 12| Ezt nem is tudtam. Fogadja az elmulasztott hálás köszöneteket
1945 Harmad, 12| festéseket. Itt takarítottam az ebédlőben, aztán hallottam,
1946 Harmad, 12| hallgatva állt, mint ahogy az iskolában a tanítvány áll
1947 Harmad, 12| feszítve?~- A denevér is rút. Az a két vércsepp; a domináns
1948 Harmad, 12| megfelel a kérdésére.~S letette az állvány sarkára a levelet.
1949 Harmad, 12| magam is rosszalltam: De az a zivatar... Zivatar idején
1950 Harmad, 12| hol szerezte a felesége az ékszerét...~- De bocsánatot
1951 Harmad, 12| elment, este későn tért haza. Az ebédje, uzsonnája, vacsorája
1952 Harmad, 12| esős napon ült csak otthon. Az apró képeit javítgatta,
1953 Harmad, 12| kissé férfiasan magas, de az álla gyermekien gyönge kis
1954 Harmad, 12| hölgynek a nyaka alatt, de az csak néhány színes folt
1955 Harmad, 12| aztán megint kinaposodott az idő. Csaba lódult, néha
1956 Harmad, 12| gondolt, hogy talán... talán az ő hidegsége űzi Csabát ki
1957 Harmad, 12| lovagja, ha nem zivataros az idő. És hát kár annak a
1958 Harmad, 12| tejeskását is.~Csak teljen le az év, csak legyen ő magányos
1959 Harmad, 12| Matyi szedi szívére még az árnyékát is.~Mégis hát a
1960 Harmad, 12| tartózkodnia. Máskor is vázolgatott az utcán és kívül a városon,
1961 Harmad, 12| Amennyiben miattam kerülné az asztalt, könnyen segíthetünk
1962 Harmad, 12| ez ismét oly szép vonása az ön gondolkodásának, aminőt
1963 Harmad, 12| szerződésünk minden vonalára és így az idegen-pontra is, hogy csak
1964 Harmad, 12| akárki, de a cím titok. Az ilyesmi kimegy, aztán más
1965 Harmad, 12| valakivel a témáimról. Nők csak az egy zeneművészethez értenek.
1966 Harmad, 12| kimaradásaimra is.~- Tessék. Az a haldokló nő, ugye, akit
1967 Harmad, 12| akit körülállnak?...~- Az.~- Nem tudom, mi, de láttam
1968 Harmad, 12| valami grandiózus téma.~- Az volna, kisasszony. És már
1969 Harmad, 12| tudású, derék mester. Azon az estén arról beszélgettünk,
1970 Harmad, 12| szült ez a földteke.~No, az én témámat ezzel megölte.
1971 Harmad, 12| új, éppen nem színpadias. Az az előre hajló asszony,
1972 Harmad, 12| éppen nem színpadias. Az az előre hajló asszony, azok
1973 Harmad, 12| durva arcú parasztok, s az a csupa-finomság leány...
1974 Harmad, 12| csupa-finomság leány... kár, hogy az a kórházi hölgy már csaknem
1975 Harmad, 12| talán sikerül megfehérítenem az arcát. Sárgás már.~- És
1976 Harmad, 12| És bizonyára nagylábú.~- Az nem volna baj: a festő rajzolhatja
1977 Harmad, 12| találtam volna, de kiesik az ecset a kezemből, ha arra
1978 Harmad, 12| nyelvén volt, hogy mondja: Az én jó húgom.~De nem mondta.~
1979 Harmad, 12| és profanálásnak, ha ezt az üzleti házasságot odabocsátja.
1980 Harmad, 12| éppenséggel. Mert a festőnek az árnyék minden. Az arcban
1981 Harmad, 12| festőnek az árnyék minden. Az arcban is. A szem árnyéka,
1982 Harmad, 12| arcban is. A szem árnyéka, az orr árnyéka, az arcnak oldalárnyéka,
1983 Harmad, 12| árnyéka, az orr árnyéka, az arcnak oldalárnyéka, áll
1984 Harmad, 12| erősebb vonalakkal.~Ida az asztalra könyökölt, és nézte.~
1985 Harmad, 12| belé öt perc, ámulva ismert az apjára a rajzban. Csaba
1986 Harmad, 12| Fájdalmas emléke volt neki az apja képe.~Csaba csak nézett
1987 Harmad, 12| óhajtja, vászonra, színekben. Az ön arca alkalmas is lenne
1988 Harmad, 12| önnek különben is egészséges az arca. Színes. A szeme azonban...~-
1989 Harmad, 12| nedvesült el. S még abban az órában válaszolt.~Csaba
1990 Harmad, 12| s azon tűnődött, hogy mi az az év végére? Mikor Csaba
1991 Harmad, 12| azon tűnődött, hogy mi az az év végére? Mikor Csaba azt
1992 Harmad, 12| Kisasszony - mondta csak úgy az ajtóban maradva -, alig
1993 Harmad, 12| mozdulattal rejtette a munkáját az asztal fiókjába.~Csaba javaslatára
1994 Harmad, 12| nyomta még a szívét. Valóban, az a sok kedves kép, amellyel
1995 Harmad, 12| valóságban is.~Végre fölemelte az arcát:~- Örömest mennék -
1996 Harmad, 12| egy óra múlva már nincs az elméjükben egymásnak a képe.~-
1997 Harmad, 12| takarítása.~- Nem: inkább az ön részéről érzem szívességnek.
1998 Harmad, 12| Hát én már indulnék.~Ida az órára tekintett.~- Már három
1999 Harmad, 12| mindig viszek magammal.~S az ajkán mosolygás futott át.~
2000 Harmad, 12| környék falvaiba, mezeire, s az Isar fűzfás, mocsaras mellékeire.
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-2651 |