1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-2651
Part, Chapter
2001 Harmad, 12| könyéken hevert Csaba mögött, s az Illustrierte Zeitungot olvasta.
2002 Harmad, 12| Illustrierte Zeitungot olvasta. Az úton vette. Mindennap vett
2003 Harmad, 12| úton vette. Mindennap vett az útra valami folyóiratot
2004 Harmad, 12| foltokban sütött rá a nap. Az arcát a kék napernyő keretezte,
2005 Harmad, 12| nyugodt-komolyan. S tovább olvasta az Illustrierte Zeitungot.~
2006 Harmad, 12| Illustrierte Zeitungot.~Csabának az a kérelem volt a nyelvén,
2007 Harmad, 12| kínálja érte, remek kép. Az a ravaszság mind a kettő
2008 Harmad, 12| Glaspalast kiállítása. Csabával az első hetekben háromszor
2009 Harmad, 12| hallgatta: hogyan disputálnak. Az aktokat már nyugodt szemmel
2010 Harmad, 12| kastélyok, várak születnek az elmémben, aztán hát íme
2011 Harmad, 12| alkotok. A múzsa halála az én művészetemnek is halála.~~
2012 Harmad, 12| gyalogosan sétáltak feljebb az Isar gyümölcsfás, kaszálós
2013 Harmad, 12| gyümölcsfás, kaszálós mellékén. Az idő kissé szeles és borultas
2014 Harmad, 12| szóból is kiporlasztotta az idő a magánhangzókat. De
2015 Harmad, 12| Ennyi járás után legjobb az aludttej.~Fölkerültek a
2016 Harmad, 12| ülő galambokra. S durr...~Az egyik galamb csak kalimpál
2017 Harmad, 12| keresnek? A diadal öröme az arcán.~- Uzsonnát kérnénk.
2018 Harmad, 12| parasztnépnek nem szokatlan az ilyen óhajtás.~- Van aludttej
2019 Harmad, 12| sugárzó volt, annyira rezgett az örömtől, hogy a szeme is
2020 Harmad, 12| ha már neki köszöni Csaba az örömét.~- Hogyhogy? - ámuldozott.~-
2021 Harmad, 12| De maga teremtette meg az ideát!~- Nem értem.~- Nem
2022 Harmad, 12| Véres ajkkal! Haldoklik. És az emberek, a földi mamlaszok
2023 Harmad, 12| értette. A szíve repesett az örömtől, hogy ő magatudatlanul
2024 Harmad, 12| szinte részeg. Büszke volt az ideájára, és ő is látta
2025 Harmad, 12| pillogott boldogan -, de hát itt az aludttej. Adja a tányérját.
2026 Harmad, 13| halálát, vagyis hát már az angyal-tragédiát.~A figurákon
2027 Harmad, 13| fehér szárny kerül, s hogy az odafutott parasztok nem
2028 Harmad, 13| amilyenek ott kaszálnak az Isar mentén. A kép fél életnyi
2029 Harmad, 13| életnyi nagyságban ábrázolja az embereket.~Ida gyakorta
2030 Harmad, 13| Ida gyakorta bekandikált az ajtón. Egyszer oda is állt
2031 Harmad, 13| nagyjából is megtelt a vászon. Az asztalnál aznap beszélgettek.
2032 Harmad, 13| még mindig izgalomban. - Az őrlő parasztok lesznek
2033 Harmad, 13| csoportja is épp azért illik az angyal köré, mert a képük,
2034 Harmad, 13| tartózkodóan -, magyar malomnak az udvarán.~Csaba rábámult,
2035 Harmad, 13| kedves jó Ida! Kérem, most az egyszer ne haragudjon, de
2036 Harmad, 13| mindenféle tájról. Itt olcsóbb az élet, és könnyebb műtermet
2037 Harmad, 13| könnyebb műtermet találnunk. Az őszre válogathatok bennük.
2038 Harmad, 13| nem a feleségüknek mondják az ilyesmit a férjek.~~A következő
2039 Harmad, 13| következő napokban Ida megint az idegenség hideg fellegében
2040 Harmad, 13| tanyázott. Csaba nem kereste az okát. Máskor is megtörtént,
2041 Harmad, 13| szerződésük. Hát nem kereste az okát.~Azokban a napokban
2042 Harmad, 13| tudtam így kiteremteni ezt az ideát? Ha művész vagyok,
2043 Harmad, 13| voltak nagyolva persze: az arcok rajzán csak épp egy-egy
2044 Harmad, 13| rajzán csak épp egy-egy folt, az árnyékszín és világos színek.
2045 Harmad, 13| bontakozott a kép. Ott volt már az udvar, a vedlett falú malomoldal,
2046 Harmad, 13| karja is elcsuklón. De ez az arc mégse volt fájdalmas,
2047 Harmad, 13| főpróbára angyalnak öltözött, s az udvaron is próbálja, milyen
2048 Harmad, 13| sírásig elkeseredetten, - ez az arc nem az én ideám! Ami
2049 Harmad, 13| elkeseredetten, - ez az arc nem az én ideám! Ami az én ideám
2050 Harmad, 13| arc nem az én ideám! Ami az én ideám volt, meg is festettem:
2051 Harmad, 13| ami Balázs ideája, azt az én fejem nem veheti át.
2052 Harmad, 13| fejem nem veheti át. Igaz az öreg szava, hogy minden
2053 Harmad, 13| teheti be a másik palettáját az agyába. Ki-ki a maga szemével
2054 Harmad, 13| szívével rezdül. Nekem ezt az arcot nem a belső rezdülés
2055 Harmad, 13| homályából, úgy bontakozott az ő elméjében is a világosság:~-
2056 Harmad, 13| valami szépet érez. De mi az a szép? - Ha kinek-kinek
2057 Harmad, 13| a szép! Ha Rembrandtnak az árnyék-szín a szép, Tiziánnak
2058 Harmad, 13| gyönyöríti. Kinek-kinek az a szép, ami az ő szívét
2059 Harmad, 13| Kinek-kinek az a szép, ami az ő szívét elgyönyöríti!~Nyomban
2060 Harmad, 13| kincsünknek érezzük: tehát mentjük az elmúlástól. A festő menti
2061 Harmad, 13| a költő tollal. A képnek az a része a mesteri. A könyvnek
2062 Harmad, 13| része a mesteri. A könyvnek az a lapja halhatatlan.~Boldogan
2063 Harmad, 13| külön vászonra csak azt az egy fejet: az angyal haldokló
2064 Harmad, 13| vászonra csak azt az egy fejet: az angyal haldokló arcát.~De
2065 Harmad, 13| angyal haldokló arcát.~De az ecset megint csak tétovázott,
2066 Harmad, 13| válaszolt magának:~- Én azt az ideát szerettem, hogy egy
2067 Harmad, 13| megmenteni kívántam volna az elmúlástól. Sem a valóságban,
2068 Harmad, 13| úgy, hogy a szeretetnek az a bűvös lángja vetődött
2069 Harmad, 13| valami kincset magamnak és az örökkévalóságnak. Nekem
2070 Harmad, 13| kellemetlen volt, kínos volt. Az elmúlását óhajtottam, nem
2071 Harmad, 13| színét a fantáziájában, és az árnyékot, amely ilyenkor
2072 Harmad, 13| ideges elkeseredéssel csapta az ecsetjét a sarokba.~
2073 Harmad, 14| Ida, hogy valaki csenget az ajtón. Vélte, hogy bíróéknak
2074 Harmad, 14| műhelyben.~Hallja azonban, hogy az érkezett már az ebédlőben
2075 Harmad, 14| azonban, hogy az érkezett már az ebédlőben kopog, s mintha
2076 Harmad, 14| egyben, s nyájas arccal siet az érkezők elé:~- Isten hozta,
2077 Harmad, 14| Isten hozta, Gyertyán. Az uram alig negyedórája ment
2078 Harmad, 14| el. Tessék, üljenek le. Az én uram örökkön modellt
2079 Harmad, 14| keres, talán küldje őket az Unionba: délig ott találnak:
2080 Harmad, 14| délig ott találnak: Mi az az Union, kérem, valami
2081 Harmad, 14| délig ott találnak: Mi az az Union, kérem, valami művész-egyesület?~-
2082 Harmad, 14| hát akkor odamegyünk.~- Az uram bizonyára sajnálja
2083 Harmad, 14| meg neki, Borbereky, hogy az a két úr eddig nem jelentkezett.~
2084 Harmad, 14| és szanatóriumokat járta. Az irgalmas apácák kórházába
2085 Harmad, 14| Hoztak-e új beteg leányt? Az arcot kereste, a szárnyatört
2086 Harmad, 14| arcot, amelyben mégis rezeg az élet valamicske lángja.
2087 Harmad, 14| lángja. A kékes árnyékot az állon és a szempillák alatt.~
2088 Harmad, 14| állon és a szempillák alatt.~Az előtte való estén is csüggedten
2089 Harmad, 14| nincs énnekem szerencsém. Az én csillagom nem jő fel
2090 Harmad, 14| Luitpoldba.~Ida első gondolata az volt, hogy visszaakasztja
2091 Harmad, 14| ötvenmárkást, és elküldi Katitól az Unionba. Kati idevaló leány:
2092 Harmad, 14| idevaló leány: tudja, mi az az Union, és hogy hol van.~
2093 Harmad, 14| idevaló leány: tudja, mi az az Union, és hogy hol van.~
2094 Harmad, 14| papirosokat, egyengette az íróasztalon. És hát a szemének
2095 Harmad, 14| elefántcsontszín, sima papiroson. Az írás alján ez a név: Jolán~
2096 Harmad, 14| egykapásra minden sort. Az elejét: Kedves egyetlen
2097 Harmad, 14| középső sorokba is, meg az előbbvaló sorokba is, meg
2098 Harmad, 14| akkor olvasta el rendben az elejétől a végéig:~Csakhogy
2099 Harmad, 14| honnan ástad azt a pénzt? Azt az irtóztató nagy pénzt, te,
2100 Harmad, 14| rajta, ha erre gondolok, és az álmaimat is ez a kérdés
2101 Harmad, 14| aggódok, hogy úgy élsz, mint az az öreg festő barátod, Balázs,
2102 Harmad, 14| hogy úgy élsz, mint az az öreg festő barátod, Balázs,
2103 Harmad, 14| vizet is nyújtson.~~N. B. Az új körorvosunk megérkezett.
2104 Harmad, 14| hogy éppen nekem! A fő az, hogy van orvos, ha baj
2105 Harmad, 14| Isten őrizz, van segítség.~Az ingeidet gondosan zárd,
2106 Harmad, 14| karácsonyom!~~Csabára vártak kissé az ebéddel, de egy óra felé
2107 Harmad, 14| felé mégiscsak megérkezett.~Az asztalnál újságolta Idának,
2108 Harmad, 14| acéltű sértette meg. Ígérte az orvos, hogy megkéri a családot:
2109 Harmad, 14| nézett Csabára. Hideg volt az ebéd folyamán, és hallgatag.~~-
2110 Harmad, 14| lenne, hogy elfogadná.~- Ki az? Mit óhajt?~- Nem mondja
2111 Harmad, 14| be.~- De azt mondja, hogy az úrnak nem szabad őt látnia.~-
2112 Harmad, 14| rizsporos, mintha gipszből volna az arca, s egy borsszemet ragasztottak
2113 Harmad, 14| kék, jobb szeme alá, de az is rizsporos persze.~Az
2114 Harmad, 14| az is rizsporos persze.~Az asszony lihegett. A szeme
2115 Harmad, 14| Kati, a szobámba: tisztítsa az ablakaimat. - S várakozóan
2116 Harmad, 14| Borberekyné? - ámult el Ida.~- Az uram elmondta az este, ahogy
2117 Harmad, 14| Ida.~- Az uram elmondta az este, ahogy megjött: mi
2118 Harmad, 14| Mikeyné... ha megtudja... Nem, az lehetetlen! Kérem, művelt
2119 Harmad, 14| Kérem, művelt országban az ilyesmi lehetetlen! Nekem
2120 Harmad, 14| lehetetlen! Nekem persze az uram nem mondta, hogy Mikeyről
2121 Harmad, 14| fogta a konyhai széket, az asszony mellé mozdította.
2122 Harmad, 14| De kérem, ön talán... - Az asszony is fölkelt.~- Vagy
2123 Harmad, 14| a legjobb barátja neki.~Az asszony visszaroskadt. Kókadozott.~-
2124 Harmad, 14| elmondom akkor elejétől: Az uram megjön tizenegy óra
2125 Harmad, 14| szokott, még egy pipát elszí az ágyban, és addig beszélget,
2126 Harmad, 14| kérem, hogy kerül ebbe az ügybe az én uram?~- Balogh
2127 Harmad, 14| hogy kerül ebbe az ügybe az én uram?~- Balogh úr? Hát
2128 Harmad, 14| lefest profilban, ha egyszer az uram nem lesz otthon. De
2129 Harmad, 14| nem lesz otthon. De nappal az uram mindig otthon ül. Tudja
2130 Harmad, 14| engedtem soha. Nem tűröm! Az én uram annyira megbízhatatlan:
2131 Harmad, 14| spenót aznap Borberekyéknél az ebéd.~Türelmetlenül vágott
2132 Harmad, 14| Senki más, csak Balogh úr, az ön férje. Mert nagy ravaszul
2133 Harmad, 14| mondok: - Mióta nevezi magát az én uram Kakasnak, és miért?
2134 Harmad, 14| háromszor jelentette már, hogy az ablakokat megtisztította,
2135 Harmad, 14| megtisztította, a hálószobát is, az ebédlőt is, a szalont is.
2136 Harmad, 14| a ház minden emeletének az ablakát, ha Ida meg nem
2137 Harmad, 14| távozik. Bevezette akkor az asszonyt a szalonjába, és
2138 Harmad, 14| és akik még nem látták az oroszt, azok is a maguk
2139 Harmad, 14| maguk pezsgőjét érezték már az asztalon. A kép azt a jelenetet
2140 Harmad, 14| szememnek, szívemnek, mint az Olimposz minden lakodalma.~-
2141 Harmad, 14| annyira feldühödött, hogy az arcába loccsantotta Mikeynek
2142 Harmad, 14| De hátha pisztolyra kerül az ügy?~Ha Mikey hal meg: csakugyan
2143 Harmad, 14| zeneként foglalkoztatta az a gondolat, hogy hogyan
2144 Harmad, 14| cselekedete szabad! Távol az apai hajléktól, maga lakásában,
2145 Harmad, 14| egy vagy két cseléddel... Az apja néhány hónap múlván
2146 Harmad, 14| Szent Mihály fiákere vigye az özvegyi szabadságra, amelyiken
2147 Harmad, 14| volt neki a bizonyos, hogy az ő beleegyezésével se Csaba
2148 Harmad, 14| mert engem nyugtalanít az a gondolat, hogy önnek baja
2149 Harmad, 14| meg nem történtnek, hogy az uram önt a magyar festők
2150 Harmad, 14| könyökére támasztotta a fejét.~- Az asszonyok igen ordinárék,
2151 Harmad, 14| tűt a kalapjából, letette az asztalra.~Az ablakhoz állt.
2152 Harmad, 14| kalapjából, letette az asztalra.~Az ablakhoz állt. Nézte az
2153 Harmad, 14| Az ablakhoz állt. Nézte az Angolkert odalátszó lombjait.
2154 Harmad, 14| Millnerné elbámult:~- Csak nem az urad?~- Két festő. De hát
2155 Harmad, 14| Vasgyárosban láttam színpadon. Az asszony közéjük fut: a testével
2156 Harmad, 14| a golyót.~- Megvan neked az a Vasgyáros?~- Nincs. Csak
2157 Harmad, 14| regény. Megkérdezem este az uramat.~- De nehogy azt
2158 Harmad, 14| nehogy azt mondd neki, hogy az én uramról van szó.~- Nem
2159 Harmad, 14| ököllel, tenyérrel intézik el az ügyet. Fegyver csak katonák
2160 Harmad, 14| történetekben olvastam.~Ida az órára nézett. A mutató már
2161 Harmad, 14| fel a golyót? - töprengett az úton - hogy tegyem én azt?
2162 Harmad, 14| a szobába, s folytatnák az ügyet, ahol abbahagyták.~
2163 Harmad, 14| találta otthon:~- A nagysága az Angolkertbe ment: a kutyát
2164 Harmad, 14| névjegyét, s visszatért.~Az Angolkertbe kanyarodott.~
2165 Harmad, 14| kiskutyával.~Talán nem is igaz az a rémséges történet: Borberekyné
2166 Harmad, 14| álmodta. Talán nem is épeszű az az asszony? Talán nem is
2167 Harmad, 14| Talán nem is épeszű az az asszony? Talán nem is a
2168 Harmad, 14| némber!~Elő se említette az ügyet Mikeynének. Nyájaskodott
2169 Harmad, 14| komolyodott el, mikor Mikeyné az oroszra fordította a beszélgetést:~-
2170 Harmad, 14| elmondta: hogyan jelent meg az orosz, hogyan tetszett meg
2171 Harmad, 14| képet, s mennyire nevettek az elmenetele után, hogy a
2172 Harmad, 14| képre azt mondta:~- Jó. Mi az ára?~Az apró képekre nem
2173 Harmad, 14| mondta:~- Jó. Mi az ára?~Az apró képekre nem is alkudott.
2174 Harmad, 14| mondta - mindig drágább az ára.~- De hát miért?~- Több
2175 Harmad, 14| Több rajta a festék.~Az orosz ebben megnyugodott.
2176 Harmad, 14| ha van kész képetek. Ez az ember valami kastélyt építtetett:
2177 Harmad, 14| Ida nemigen lelkesedett az oroszért, de azért hálásan
2178 Harmad, 14| tanácsokat. S különösen hogy az ő címüket is figyelmébe
2179 Harmad, 14| figyelmébe ajánlotta Mikey az orosznak.~- Az övét ne ajánlotta
2180 Harmad, 14| ajánlotta Mikey az orosznak.~- Az övét ne ajánlotta volna? -
2181 Harmad, 14| volna? - mondta Mikeyné - az övét írta legelsőnek. Gondolhatod.~
2182 Harmad, 14| kérlek: hol lakik Borbereky? Az uram kérdezte ma délben,
2183 Harmad, 14| nem néztem meg soha. Hátha az orosz tudakolja nálam, s
2184 Harmad, 14| orosz tudakolja nálam, s az uram nincs otthon?~Mikeyné
2185 Harmad, 14| még Peti is.~- De hiszen az ő címét is lejegyezte az
2186 Harmad, 14| az ő címét is lejegyezte az uram: Adalbert Strasse 7.~
2187 Harmad, 14| Írok neki - töprengett az úton -, legjobb, ha írok
2188 Harmad, 14| Csaba már otthon ült. De épp az íróasztalnál. Írt. A papirosokról
2189 Harmad, 14| írt nagysebesen tovább.~Az arcán látszott, hogy erősen
2190 Harmad, 14| villamos csillár. Csaba az íróasztal fölött is megnyitotta
2191 Harmad, 14| És gyorsan megcímezte. Az itatóson megveregette. Zsebre
2192 Harmad, 14| ott állt a kis tükörrel az itatósnál: nézte, kinek
2193 Harmad, 14| kinek szól a három levél.~De az itatós még bíróéktól maradt
2194 Harmad, 14| kettőt bírt betűzni valahogy. Az egyik az ő neve volt, a
2195 Harmad, 14| betűzni valahogy. Az egyik az ő neve volt, a másik Borberekyé (
2196 Harmad, 14| Jolán. Se a helynév, se az előtte való név nem olvasható.~
2197 Harmad, 14| borítékjából ivott legkevesebbet az itatós, és csak azután a
2198 Harmad, 14| jöjjön velem. Merre van az az Adalbert Strasse? - Eltökélte,
2199 Harmad, 14| jöjjön velem. Merre van az az Adalbert Strasse? - Eltökélte,
2200 Harmad, 14| veszedelmet!~No, nem kellett az Adalbert útjáig fáradniuk,
2201 Harmad, 14| Még csak nem is sejtem.~- Az az ügy hozott ide, amelyről
2202 Harmad, 14| csak nem is sejtem.~- Az az ügy hozott ide, amelyről
2203 Harmad, 14| azt véli, hogy nem tudok az ügyről semmit. De hát mellékes,
2204 Harmad, 14| annyi, hogy tudom. Csak azt az egyet nem tudom, hogy ön,
2205 Harmad, 14| ők ketten megelégedjenek az ügy komoly elintézésével.
2206 Harmad, 14| komoly elintézésével. A többi az én gondom. A malom nyugodtan
2207 Harmad, 14| Így már teljesen eloszlik az az aggodalom, hogy Csaba
2208 Harmad, 14| már teljesen eloszlik az az aggodalom, hogy Csaba előre
2209 Harmad, 14| ugyan hát nem tudta, mi az a szándék, de neki elég
2210 Harmad, 14| tehát csak azért vállalta az ügyet, hogy elsimítsa. Derék
2211 Harmad, 14| aki együtt hajózott át az Óceánon az Óvilágból az
2212 Harmad, 14| együtt hajózott át az Óceánon az Óvilágból az Újba. Együtt
2213 Harmad, 14| az Óceánon az Óvilágból az Újba. Együtt ebédeltek,
2214 Harmad, 14| hátha Borbereky megbetegszik az éjjel? Vagy nem ő betegszik
2215 Harmad, 14| azt látjuk, hogy borult az ég, és egyre borultabb,
2216 Harmad, 14| reggel, mikor még nem járnak az emberek. S valamelyik malomnak
2217 Harmad, 14| rétjén. De melyik malomnak? Az Isar mellékén sok a malom.
2218 Harmad, 14| ahol nemigen jár senki. Az a malom nem lehet más, csak
2219 Harmad, 14| malom nem lehet más, csak az ő malma.~Fülelt, hogy Csaba
2220 Harmad, 14| lobbantotta a villamot. Az ajtónál termett. Kiszemlélődött,
2221 Harmad, 14| hogy magában áll-e ott az asszonya? Vagy hogy mással?
2222 Harmad, 14| mással? Nyitotta is egyben az ajtót. S bámult rá egy ingben,
2223 Harmad, 14| felköltöttem), csak azt, hogy az úr mikorra rendelte a teáját?~
2224 Harmad, 14| engem is, Kati, de úgy, hogy az uram ne tudjon róla.~Kati
2225 Harmad, 14| De nagyságos asszonyom, az úr meg azt parancsolta,
2226 Harmad, 14| tudjon róla. Vegye magához az előszoba kulcsát. Titkon
2227 Harmad, 14| Köszönöm. Jöjjön, zárja be az előszobát. Jó éjszakát.~~
2228 Harmad, 14| aki négy kappant kopozott az ajtó előtt -, reggelizni
2229 Harmad, 14| ide. Adhatnak-e valamit?~Az asszony is kilépett a konyhából.~-
2230 Harmad, 14| hanem a kékcsíkosat. De az öltözködés sietségében csak
2231 Harmad, 14| a rongyot: törölgesd meg az asztalt, széket is. Mindjárt
2232 Harmad, 14| reggeli, hideg illatában, az udvarból kilengő kis disznóól-szagtól
2233 Harmad, 14| remegett. Várta, hogy még az oldalt dűlő tilalomfa is
2234 Harmad, 14| amelyek ott is állnak már az asztalon. De hát akkor miért,
2235 Harmad, 14| nem egyenesen oda ültek az urak?~A pisztolyok már meg
2236 Harmad, 14| Borberekyre néztek.~- Szólítom az urakat - kezdte komolyan
2237 Harmad, 14| pisztolyt a kezükbe. Mikey úré az elsőség.~Ida remegett. Elhalványult.
2238 Harmad, 14| hogy Borbereky hazudott! Az ő megnyugtatására hazudott!~
2239 Harmad, 14| elmúlik.~S tán rá is zárnák az ajtót. Vagy ráülnének mind
2240 Harmad, 14| szerint szólítanom kellene az urakat, hogy béküljenek
2241 Harmad, 14| Pompe funebre vállalatnak az üzletét nem gazdagítom,
2242 Harmad, 14| Ahogy ott állnak körülötte az árván maradt bujdosók. Micsoda
2243 Harmad, 14| Csabának már válaszra mozdult az ajka, de abban a pillanatban
2244 Harmad, 14| annyira ijedelmes, hogy az első pillanat dermedtsége
2245 Harmad, 14| nyolcan a kerítésen.~Hát az történt, hogy a köpönyeg
2246 Harmad, 14| a köpönyegen, folytatta az útját által a méhesen is.
2247 Harmad, 14| Omlott a földre.~Hanzi az első percekben nem tudta:
2248 Harmad, 14| szemének lehunyt pillái. Az álla alatt is kékes, finom
2249 Harmad, 14| malom is megállt, mintha az is érezné, hogy valami szörnyűség
2250 Harmad, 14| szörnyűség történt.~Csak az egy Borbereky rázta a fejét.~-
2251 Harmad, 14| molnárné -, éppen így halt meg az én húgom is 83-ban. Adélnak
2252 Harmad, 14| Adélnak hívták. Akárcsak az ő arcát látnám.~Csaba azonban
2253 Harmad, 14| megyek, Hans! Ha nem találjuk az orvost, kétfelé keresünk.~
2254 Harmad, 14| szólt vállról a fiákeresnek. Az is tudta már, mi történt.~-
2255 Harmad, 14| veleérzőn.~És csodálkozott, hogy az ungar milyen értőn markolja
2256 Harmad, 14| minden reményről.~- Meghalt az szegény, meghalt. - S a
2257 Harmad, 14| elvizesedett.~- Szegény galamb...~Az orvost nem találták otthon.
2258 Harmad, 14| otthon. Akkor érkezett haza az orvos, bő cilinderes, szürke
2259 Harmad, 14| vagyok. De azért teljesítem az orvosi kötelességemet, ahogy
2260 Harmad, 14| és blúza fel volt nyitva, az inge is széthasítva. Mellette
2261 Harmad, 14| Nem nagy a vérzés - mondta az odalépő orvosnak -, csak
2262 Harmad, 14| való óra percmutatójánál.~Az orvos odasunyorított. Üvegcsét
2263 Harmad, 14| elő a ládikájából. Idának az orra alá tartotta.~Idának
2264 Harmad, 14| szemük aggodalmas maradt.~Az orvos valami halcsont-pálcikát
2265 Harmad, 14| baj nincs itt - ismételte az orvos -, ezt a sebecskét
2266 Harmad, 14| golyó lepattantotta róla az ezüst foglaló abroncskőt,
2267 Harmad, 14| fogantyú a mellén volt, az abroncska éle kissé a mellébe
2268 Harmad, 14| mellébe csapódott. S nem is az okozta az ájulást, hanem
2269 Harmad, 14| csapódott. S nem is az okozta az ájulást, hanem hogy a golyó
2270 Harmad, 14| megütötte a szívet. S még talán az az ütés sem, hanem hogy
2271 Harmad, 14| a szívet. S még talán az az ütés sem, hanem hogy Ida
2272 Harmad, 14| hanem hogy Ida a lövésre, az ütődésre azt vélte, hogy
2273 Harmad, 14| ütődésre azt vélte, hogy az ő mellébe hatolt bele a
2274 Harmad, 14| Félóra múlván ott ült ő is az asztalnál. A blúzából, kabátjából
2275 Harmad, 14| két orvosa is lerakta már az okuláréját, és a műszertokból
2276 Harmad, 15| Hetekig nem mert Csabának az arcába pillantani.~Hogy
2277 Harmad, 15| miről beszélhet a feleség az ilyen gyászos lehetőségek
2278 Harmad, 15| lehetőségek előtt való estén az ellenfél segédjével. Aztán
2279 Harmad, 15| a rég keresett arc volt, az elnyaklott, szép arc, az
2280 Harmad, 15| az elnyaklott, szép arc, az igazi színek és árnyékok.
2281 Harmad, 15| Ida iránt. A kép sikere az ő művészi pályájának a fundamentuma.
2282 Harmad, 15| másolja rá a nagyképre.~Az orosz herceg a következő
2283 Harmad, 15| amilyen akkor a szalma, mikor az első dér megfehéríti egy-egy
2284 Harmad, 15| nagyképnek.~De hát ő megadja az árát a nagykép árában.~-
2285 Harmad, 15| nagykép árában.~- Mi lesz az ára annak a nagyképnek?~-
2286 Harmad, 15| nagyképnek? Ha majd megkészül az a nagykép, tárlatra kerül.
2287 Harmad, 15| Ott a zsűri állapítja meg az árát.~- Mikorra készül meg
2288 Harmad, 15| árát.~- Mikorra készül meg az a nagykép?~- A tavaszra.~-
2289 Harmad, 15| körülbelül mennyi lesz majd az ára?~- Remélem: úgy ötvenezer
2290 Harmad, 15| ötvenezer márka körül.~- Tyű, az sok!~És elijedve rázogatta
2291 Harmad, 15| nem mondhatom meg a címét.~Az orosz szemén látszott, hogy
2292 Harmad, 15| rá a kaszáját.~Tetszett az orosznak.~A kép mellett
2293 Harmad, 15| emeli a seprűjét.~Tetszett az orosznak.~Másik falnak is
2294 Harmad, 15| kalapja a földön.~Tetszett az orosznak.~A többi képen
2295 Harmad, 15| Hát mi szokás olyankor?~- Az a szokás, hogy a festő az
2296 Harmad, 15| Az a szokás, hogy a festő az mondja: ki ad többet érte? ~
2297 Harmad, 15| mondja: ki ad többet érte? ~Az orosz már előre felbőszült
2298 Harmad, 15| orosz már előre felbőszült az undok kapzsiságon, hogy
2299 Harmad, 15| kibicelnek. De ott áll a halál is az asztal végén. A fél lábát
2300 Harmad, 15| tízezer márkával! De adja az úr írásban, hogy köti magát
2301 Harmad, 15| írásban, hogy köti magát az én nevemhez!~Csaba persze
2302 Harmad, 15| mindjárt beleegyezett. Leült az asztalhoz. Megfirkantotta
2303 Harmad, 15| asztalhoz. Megfirkantotta az írást.~Az orosz megelégedetten
2304 Harmad, 15| Megfirkantotta az írást.~Az orosz megelégedetten olvasta.
2305 Harmad, 15| asztalára.~- Hát ezeknek az apró képeknek mi az ára?~-
2306 Harmad, 15| ezeknek az apró képeknek mi az ára?~- Ezek csak vázlatok,
2307 Harmad, 15| kérdeztem, mik, hanem mi az áruk?~Még mindig bőszült
2308 Harmad, 15| bölénynek?~A falon ott és az ebédlőben már akkor hatvannál
2309 Harmad, 15| akkor hatvannál is több volt az apró kép. De csak három-négy
2310 Harmad, 15| Tinyakov úr. - S nyitotta az ebédlő ajtaját.~Tinyakov
2311 Harmad, 15| kolduló barátnak a képe, amint az országúton jön a barát,
2312 Harmad, 15| fiúcska bebámul a boltba. Bent az ajtóhoz közel cilinderes
2313 Harmad, 15| lent magyarul és franciául: Az irgalmatlan szamaritánus.~-
2314 Harmad, 15| irgalmatlan szamaritánus.~- Mi az áruk? - kérdezte egykedvű
2315 Harmad, 15| mondja rá ön a többletet.~Az orosz leszedetett vagy tizenöt
2316 Harmad, 15| hígította terpentinnel.~Az orosz maga is ráírta mindenikre
2317 Harmad, 15| No meg Jolán képe. Azt az orosz csak éppen megnézte,
2318 Harmad, 15| megfestve, nem kívánta.~- Hát az a nagy két vászon ott a
2319 Harmad, 15| a húsvéti kép vázlatát. Az orosz nézi. Fejét rázza
2320 Harmad, 15| Fejét rázza reá.~- Hát az a másik?~Csaba röstelkedve
2321 Harmad, 15| elő a Denevért. Állítja az állványra.~Az orosznak azonban
2322 Harmad, 15| Denevért. Állítja az állványra.~Az orosznak azonban csillog
2323 Harmad, 15| egzotikus kivégzés, ugye?~- Az - hagyja rá Csaba -, indiai.~-
2324 Harmad, 15| De ez jobb. A holdfény, az a misztikus világítás...
2325 Harmad, 15| súlyosítására varrnak ilyet az elítéltre - mondja magát
2326 Harmad, 15| magát gúnyolva Csaba.~- Mi az ára?~- Még nem volt tárlaton.~-
2327 Harmad, 15| Mégis.~- Tízezer márka.~Az orosz alkudott hatra. Fizetett
2328 Harmad, 15| volna ingyen is, ráadásul az apró képekre, csakhogy már
2329 Harmad, 15| elküldöm a speditőrt meg az inasomat - mondta az orosz.~
2330 Harmad, 15| meg az inasomat - mondta az orosz.~S még egyszer végigszemlélte
2331 Harmad, 15| modern gyűjteményével.~Mikor az orosz elment, Csaba csak
2332 Harmad, 15| csak bámult a halom bankóra az asztalán. Hetvenötezer márka!~
2333 Harmad, 15| Hogy időnkint elém tegye az asztalra. És még azt mondja,
2334 Harmad, 15| szemmel: mi a mondanivalója az idegennek?~Az idegen könnyű
2335 Harmad, 15| mondanivalója az idegennek?~Az idegen könnyű füstöcskét
2336 Harmad, 15| szivarjából a levegőbe. Az arcán valami különös sugár
2337 Harmad, 15| szólítsam.~- És hát ön túlhágott az engedelmen!~- De bocsánatot
2338 Harmad, 15| meg? - Ida pillogott.~- Az olyan bocsánatkérés... Devalválódik
2339 Harmad, 15| bocsánatkérés... Devalválódik az olyan bocsánatkérés. Ha
2340 Harmad, 15| gondolkodva hajtogatta össze az asztalkendőjét.~- Nem képzelhetem
2341 Harmad, 15| közlenivalója lehet bárkinek is, ha az csak keresztnévvel kezdőd
2342 Harmad, 15| elkomolyodva simítgatta az összehajtogatott asztalkendőt,
2343 Harmad, 15| nyugtalanul bontotta szét az asztalkendőt, s hajtogatta
2344 Harmad, 15| hajtogatta megint elölről, mintha az előbb nem jól hajtogatta
2345 Harmad, 15| nem szenvedtem! Éppen ez az, ami kedvetlenít, nyom engem
2346 Harmad, 15| annyira már nem élek vissza az engedelmével. Ha annyira
2347 Harmad, 15| kellemetlen önnek...~- Nekem az kellemetlen, ha azt véli,
2348 Harmad, 15| értem: micsoda ügy lehet az, amelyet csak a nevem kiejtésével
2349 Harmad, 15| csak meleg tányéron tehetők az asztalra. Ez az ügy nem
2350 Harmad, 15| tehetők az asztalra. Ez az ügy nem kocsonya.~- Én meg
2351 Harmad, 15| mondanom. Válassza talán azt az egy mondatot.~- Csak ez
2352 Harmad, 15| mondja el, ahogy akarja.~S az asztal sarkára könyökölt,
2353 Harmad, 15| magának érzékeny valami az.~- Háthogyisne: annyi ember
2354 Harmad, 15| Micsoda két neveletlen fráter az a két orvos!...~- Én ebben
2355 Harmad, 15| a két tenyerébe takarta az arcát. Fölkelt. Csaba kérőn
2356 Harmad, 15| köszönhetem azt a képemet. Magának az ideát, magának a kép arcát.
2357 Harmad, 15| egy megoldásra: ideteszem az asztalkendő alá, és elmegyek
2358 Harmad, 15| Nagyobb méret képbe festem meg az angyal tragédiáját: életnyi
2359 Harmad, 15| Ha pedig nem: dobja ki az ablakon. Csak mégis hát
2360 Harmad, 15| szinte elfutott.~Már lenn az utcán járt, és Ida még mindig
2361 Harmad, 15| vett neki. Elfogadhatja-e? Az ékszerre a szíve gyorsabban
2362 Harmad, 15| szíve gyorsabban vert, de az elfogadhatom-e kérdésre
2363 Harmad, 15| megállott.~Végre is fölvette az asztalkendőt. A barna ékszertokról
2364 Harmad, 15| A szeme szinte káprázott az örömtől, mikor a szépművű
2365 Harmad, 15| órácska, de hát nőknek nem is az a fő, hogy az óra mutasson,
2366 Harmad, 15| nőknek nem is az a fő, hogy az óra mutasson, hanem hogy
2367 Harmad, 15| nemes.~Ha nem a férje volna az a Csaba, hogyan borulna
2368 Harmad, 15| némán bólintott jó estét, s az asztalhoz ült. Nem kezdett
2369 Harmad, 15| a kettőjüknek ügye volt: az időnkint megjelenő, mindenféle
2370 Harmad, 15| házasembernek illik is.~Hát azon az estén is a szokott csendben
2371 Harmad, 15| olvasva. Ida figyelmesen az asztal rendje iránt, halkan
2372 Harmad, 15| Csaba előtt egy pohár sör. Az asztal mellékén egy palack
2373 Harmad, 15| Látta ön, hogy annak az emlékezetes napnak az estéjén,
2374 Harmad, 15| annak az emlékezetes napnak az estéjén, már hát az előtte
2375 Harmad, 15| napnak az estéjén, már hát az előtte való estén, leveleket
2376 Harmad, 15| Gondolta, hogy önnek szól az egyik levél?~- Nem.~- Önnek
2377 Harmad, 15| szólt. Három levelet írtam. Az egyik önnek szólt. Mind
2378 Harmad, 15| eltéptem még aznap. Tegnap este az asztalunknál egy fiatal
2379 Harmad, 15| A törvény értelmében ön az örökösöm. A hagyatékom:
2380 Harmad, 15| takaréktári könyvem is. Az ön nevére. Az ön pénze:
2381 Harmad, 15| könyvem is. Az ön nevére. Az ön pénze: móringja. Hozzá
2382 Harmad, 15| téve háromezer korona. Azt az édesatyja még a házasságunk
2383 Harmad, 15| vigyáz a nőnél. Most, hogy az a festő meghalt, arra gondolok,
2384 Harmad, 15| azok a szegek. Ha megnyomja az ötödik szeget a külső szélétől,
2385 Harmad, 15| szeget a belső szelétől, az a két szeg bemélyed, és
2386 Harmad, 15| vett ön el engem?~Csaba az orrán fújta ki a füstöt,
2387 Harmad, 16| világosodott, már sietett az új műterembe. Csak alkonyat
2388 Harmad, 16| csak vacsorázik?~- Elég az is most. Nincs időm. Karácsonyra
2389 Harmad, 16| tejet meg két zsemlyét. Elég az estig.~- De hát elküldöm
2390 Harmad, 16| estig.~- De hát elküldöm az ebédet.~- Messze van: a
2391 Harmad, 16| eszembe se jut estig néha még az a tej se.~Másnap délben
2392 Harmad, 16| ételhordóban emelte szíjon az ebédet. És Ida is mögötte.~-
2393 Harmad, 16| szűrök, süvegek, csizmák, és az angyal fehér ruhája egy
2394 Harmad, 16| fehér ruhája egy sarokban. Az asztalon is összevissza
2395 Harmad, 16| helyenkint alapozva is a nagykép: az angyal tragédiája. Vele
2396 Harmad, 16| törölgessen a padlón, amíg az úr ebédel. Előbb egy pohár
2397 Harmad, 16| sörért ugorjon el csak.~S míg az úr ebédelt, az asztaláról
2398 Harmad, 16| csak.~S míg az úr ebédelt, az asztaláról eltűnt a szemét,
2399 Harmad, 16| asztaláról eltűnt a szemét, az üres tubusok, az üres olajos
2400 Harmad, 16| szemét, az üres tubusok, az üres olajos és terpentines
2401 Harmad, 16| palettát, és fogta ismét az ecseteit.~Kati csodálkozott,
2402 Harmad, 16| kellett beszerezniük. De hát az a fő, hogy Csaba dolgozhasson.~
2403 Harmad, 16| Karolin Rupprecht volt az ajtajuk névtáblácskája.
2404 Harmad, 16| egy drogériás legény volt az udvarlója, és senkinek nem
2405 Harmad, 16| néha velük, mikor esős volt az idő, hogy csak déltájt festhetett
2406 Harmad, 16| levegőjét nem értik meg az idegenek: Pesten kell bemutatnia.~
2407 Harmad, 16| fő figura.~Szép is volt az a haldokló női arc, szebb
2408 Harmad, 16| haldokló női arc, szebb is az ő arcánál, bár ezt nem ő
2409 Harmad, 16| Rupprecht-kiasszony susogta a háta mögött. Az angyal finom kezét is az
2410 Harmad, 16| Az angyal finom kezét is az ő kezéről festette Csaba
2411 Harmad, 16| kezéről festette Csaba otthon. Az egyik kéznek széjjel az
2412 Harmad, 16| Az egyik kéznek széjjel az ujjai a rögös földön, a
2413 Harmad, 16| Különösen mesteri volt az alól-fordult szárny tollainak
2414 Harmad, 16| a süvege. Valamennyinek az arca ijedten csodálkozó
2415 Harmad, 16| különösen szembeötlő, hogy az angyal két finom, szép kis
2416 Harmad, 16| pogácsát tétetett Katival az asztalra, s egy palack konyakot
2417 Harmad, 16| dicsérjék, hanem azt, hogy amit az ő szeme nem lát, mondják
2418 Harmad, 16| Laokoon szobor gyermekeinek is az a hibájuk, hogy a fejük
2419 Harmad, 16| fesse főfigurának, és ne az osztrák generálist...~Egy
2420 Harmad, 16| csak Kender udvarolt még az asztalnál a komaasszonynak,
2421 Harmad, 16| még.~S idegesen csapott az asztalra:~- Hát egyetlen
2422 Harmad, 16| is. Van benne valami, ami az örökműveken, de viszont
2423 Harmad, 16| eszmélkedett Mikey -, hogy mi az, amit én itt hiánynak érzek.
2424 Harmad, 16| történelmi képen mindig látható az is, ami nincs rajta: az
2425 Harmad, 16| az is, ami nincs rajta: az előzmény. Mi ennek a történetnek
2426 Harmad, 16| Mi ennek a történetnek az előzménye?~Borbereky is
2427 Harmad, 16| vigasztalta bizalmasan -, az a valóság, hogy a képed
2428 Harmad, 16| senki ebben a században. Ez az igazság, komám. Nincs ebben
2429 Harmad, 16| nem hallotta. Csodálkozott az ebéd folyamán, hogy Csaba
2430 Harmad, 16| fakupa. A fakupa bírálja-e az aranyserleget!~Csaba szomorkásan
2431 Harmad, 16| hallgatta.~- No hát - csapott az asztalra - akkor ön is fakupának
2432 Harmad, 16| Bocsánat a szóért, de ez az igaz! Mert ez a kép nem
2433 Harmad, 16| kép nem történelmi kép. Az a kép ballada. A balladában
2434 Harmad, 16| Éppenséggel nem hiány, sőt az a fő értéke, az benne az
2435 Harmad, 16| hiány, sőt az a fő értéke, az benne az égi vonás. A másvilágról
2436 Harmad, 16| az a fő értéke, az benne az égi vonás. A másvilágról
2437 Harmad, 16| festette a hulló csillagot! De az az én képemhez mérve: subick!~
2438 Harmad, 16| a hulló csillagot! De az az én képemhez mérve: subick!~
2439 Harmad, 16| dolgozik, megint csak sokasodik az apró. Ráírta mindeniknek
2440 Harmad, 16| a rámájára hátul: mennyi az, amelyen alul Ida ne adja
2441 Harmad, 16| Ida ne adja el a képet. Az első és az utolsó numerust
2442 Harmad, 16| adja el a képet. Az első és az utolsó numerust ne nézze
2443 Harmad, 16| semmit. Ida értette, hogy az az egy kép nem eladó.~Hát
2444 Harmad, 16| semmit. Ida értette, hogy az az egy kép nem eladó.~Hát kopogtattak
2445 Harmad, 16| francia-földi is járt ott. Az valamennyi képre ígért egyben
2446 Harmad, 16| délután jöjjön el ismét. Az azonban nem várt, neki utaznia
2447 Harmad, 16| várt, neki utaznia kell az egyórai vonattal vissza
2448 Harmad, 16| világos. Azok növényeknek az árnyék jegyzetei. Nem eladók.
2449 Harmad, 16| vagy a maga szobájába.~- Az én szobámba? - képedt el
2450 Harmad, 16| kérem: a ládámban felül, az apróságok rekeszében van
2451 Harmad, 16| írva: Szemvíz. Küldje át. Az este német újságokat olvastam,
2452 Harmad, 16| ládája kulcsát Idának.~- Az ágya fölé akasztom - mondta
2453 Harmad, 16| kedvetlen szemmel Ida. - Csaba az első percben csak nézett,
2454 Harmad, 16| akasztaná Ida a kulcsot az ágya fölé? De aztán megértette,
2455 Harmad, 16| Már csak azért is, mert az a láda mindig zárva volt
2456 Harmad, 16| is volt abban semmi, csak az aprólékok rekeszében holmi
2457 Harmad, 16| vonhatta volna senki számadásra az évünk végén. ~Csaba elkomolyodott:~-
2458 Harmad, 16| nem illeti magát?~- Hát az a háromezer korona se, amit
2459 Harmad, 16| amit apám előre adott.~- Az is a maga pénze.~- Nem.
2460 Harmad, 16| is a maga pénze.~- Nem. Az az önök kettőjük ügye. Aztán
2461 Harmad, 16| a maga pénze.~- Nem. Az az önök kettőjük ügye. Aztán
2462 Harmad, 16| vendéglőben költöttünk, az én külön számlapom...~-
2463 Harmad, 16| stoppolhatja szóra.~- Hát... hát... az már csak úgy... benne van
2464 Harmad, 16| nők természetében...~- Hát az meg a férfiaknak van meg
2465 Harmad, 16| vegye ki azt a pénzt, ami az én külön költségem, a takarékpénztárból.~-
2466 Harmad, 16| maga, ha éppen annyira fáj az a ruha és miegyéb költsége.
2467 Harmad, 16| De én tudom, mindeniknek az árára emlékszem.~- Hát tessék:
2468 Harmad, 16| könyvet. Visszatette a kulcsot az asztalra. Az íróasztalról
2469 Harmad, 16| Visszatette a kulcsot az asztalra. Az íróasztalról papirost vett
2470 Harmad, 16| gondolja, hogy...~- Nem, csak az arca érdekes, mikor gondolkodik,
2471 Harmad, 16| tizennyolc...~Ida félreült az íróasztalhoz. Sebesen firkált.
2472 Harmad, 16| csak a ruha és a lakás, az ön egy szobáját és műtermét
2473 Harmad, 16| számított.~Aztán megint az utazás költsége jutott eszébe,
2474 Harmad, 16| a napernyője, azután meg az ajándék, amit a keresztfiuknak
2475 Harmad, 16| Fenntartással.~- De hát mi az a fenntartással?~- Az, hogy
2476 Harmad, 16| mi az a fenntartással?~- Az, hogy csak magának adják
2477 Harmad, 16| takarékpénztárban.~- Csak lépjen be az ajtón: eligazodik. Annyi
2478 Harmad, 16| eligazították. Jelentkezik az ő rekeszénél, hogy pénzt
2479 Harmad, 16| tudja ön, hogy én vagyok az a Frau Ida von O?~A pénztáros
2480 Harmad, 16| Ide van rajzolva, kérem, az arcképe.~Ida kivette a pénzt.
2481 Harmad, 16| pénzt. Tette vacsora előtt az asztal szélére a könyvecskével
2482 Harmad, 16| melyik bankba. Kevesebb az átváltási költsége. Bankcímekkel
2483 Harmad, 16| pénz a móringja, most már az ön kezében van. Amint láthatta:
2484 Harmad, 16| férjének se adnák ki, mert az van beleírva a könyvbe:
2485 Harmad, 16| kétszázezer koronához, amelyet az édesatyja a házasságunk
2486 Harmad, 16| azonban egyre Csabán.~- De az is benne van a szerződésünkben,
2487 Harmad, 16| néhányszor...~Ida fölkelt.~- Nem az - felelte méltóságosan -,
2488 Harmad, 16| utána szökkent. Fölcsavarta az ajtó mellett a villamoslángot.~-
2489 Harmad, 16| zsebkendő volt a szemén. Az ágya szélén ült, és az éjjeli
2490 Harmad, 16| Az ágya szélén ült, és az éjjeli asztalkájára borulva
2491 Harmad, 16| szemét. Csaba visszatért az asztalhoz. Leült.~Megint
2492 Harmad, 16| fölvette a szivarját.~Ida az ajtóban maradt, az ajtófélfának
2493 Harmad, 16| Ida az ajtóban maradt, az ajtófélfának támaszkodva.
2494 Harmad, 16| szemmel.~- Ön kiadta nekem az utat.~- De éppenséggel nem.~-
2495 Harmad, 16| megint elöntötte a könny az arcát. A kezét a szemére
2496 Harmad, 16| hogy azon a napon, amikor az évünk lejár, nem nézhetek
2497 Harmad, 16| csókolta. S visszaültek az asztalhoz.~- Csak ha megígéri -
2498 Harmad, 16| érkezett, gyászkeretes, mint az előbbi levél, és a címen
2499 Harmad, 16| írása. Ida ismerte már azt az írást. Csabának könnybe
2500 Harmad, 16| szólt róla semmit. Azonnal az asztalhoz ült, és levelet
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-2651 |