Part,  Chapter

2501 Harmad,  16|           másodikat.~Bár megtalálta volna.~Az első gyászkeretű levél arról
2502 Harmad,  16|                 arról szólt, hogy Jolánnak az ura megint kártyázott. Nem
2503 Harmad,  16|                hogy a „haszonélvezeti jog” az övé, Csabáé legyen. Bérbe
2504 Harmad,  16|      földműveseknek, feles haszonra, amely az ő távollétében a húgának
2505 Harmad,  16|                     Őt csak megvigasztalta az a gondolat, hogy talán olyan
2506 Harmad,  16|               olyan ember lett volna, mint az apja. De mi gondolat vigasztalja
2507 Harmad,  16|                   gondolat vigasztalja meg az anyát?~
2508 Harmad,  17|                Idát, hogy nem telegrafál-e az apjának?~Ida szinte ijedten
2509 Harmad,  17|                 egyet haza?~- Haza?~- Haza az édesatyjához.~- Nem.~- Furcsa.~-
2510 Harmad,  17|                Délelőtti tizenegy óra volt az érkezésüknek az órája, s
2511 Harmad,  17|                   óra volt az érkezésüknek az órája, s vasárnapi utcák
2512 Harmad,  17|                   programot - mondta Csaba az ebédnél. - Maga bizonyosan
2513 Harmad,  17|                    találom őket. Még ebben az órában megtudom, hogy van-e
2514 Harmad,  17|                   Rottenbiller utcáján van az a műterem. Addig majd csak
2515 Harmad,  17|                lakást bérelhet Csaba. Arra az egy-két hónapra bérel-e
2516 Harmad,  17|                  is neki, akit belevigyen.~Az elutazásuk előtt való napon
2517 Harmad,  17|                  szokott gyász-szegélyű, s az írás azé a nőé. Budapest
2518 Harmad,  17|            bélyegzője a bélyegen.~Bécsben, az állomáson Csaba telegramot
2519 Harmad,  17|                 nem kérdezte.~Csaba Pesten az első ebédjük után mindjárt
2520 Harmad,  17|                  mondta rá, hogy akkor nem az alsó kabátján volna, hanem
2521 Harmad,  17|                    városban, háromszobásat az Attila utcán.~- Májusig
2522 Harmad,  17|               szalon egyúttal ebédlő is, s az ebédlőben az íróasztal is.
2523 Harmad,  17|                  ebédlő is, s az ebédlőben az íróasztal is. Képek még
2524 Harmad,  17|                   még hiányoznak a falról. Az egy megmaradt képet, Jolánnak
2525 Harmad,  17|                   képét, Csaba megint csak az íróasztal fölé akasztotta.
2526 Harmad,  17|                hálószobának a berendezése. Az egyik hálószoba egyforma,
2527 Harmad,  17|            mindjárt, ahogy benyit? Pannit, az első cselédjét. Ül legbelül
2528 Harmad,  17|                   ahogy a keze járt, ahogy az egybeesküszünk szóra a képzeleti
2529 Harmad,  17|                szeretője van.~- Bizonyosan az is siket.~- Az tán beszélni
2530 Harmad,  17|                  Bizonyosan az is siket.~- Az tán beszélni sem tud.~-
2531 Harmad,  17|                   a neve volt abba beírva: az ő apjáé. Panni tehát nem
2532 Harmad,  17|              hangját hallotta, összecsapta az újságot, és zsebre vágta.
2533 Harmad,  17|                     Mikorra Ida benyitott, az újság már bent lobogott
2534 Harmad,  18|                megpróbálta, hogy visszatér az eredeti idegen vonalra.
2535 Harmad,  18|                  de Idán soha nem látszott az örömnek az az izgalma, amely
2536 Harmad,  18|                    nem látszott az örömnek az az izgalma, amely a nőket
2537 Harmad,  18|                 nem látszott az örömnek az az izgalma, amely a nőket elfogja
2538 Harmad,  18|                   Csaba felakasztotta este az előszobában, a ruháját az
2539 Harmad,  18|                  az előszobában, a ruháját az ebédlőjük kilincsére és
2540 Harmad,  18|                    is, míg Csaba ebéd után az újságot olvasta, Ida végigvonta
2541 Harmad,  18|                    kefe. Ida megérezte: mi az. Mindig valami nyalánkság:
2542 Harmad,  18|                     Tette mindig szótlanul az asztalra, Ida tányérja mellé.
2543 Harmad,  18|               annyira hanggal, mint inkább az ajka mozgatásával beszélt
2544 Harmad,  18|                     Panni feltartotta mind az öt ujját:~- Esküszöm.~-
2545 Harmad,  18|               papiros. Ebéd után ha elmegy az úr, követed titkon. Érted?~-
2546 Harmad,  18|               Megnézed, hova megy. Felírod az utcát, ház számát. Érted?~-
2547 Harmad,  18|                 villamosra, de úgy takarod az arcod a kendőbe, úgy fordulsz,
2548 Harmad,  18|                  került haza este 10 után. Az egyik a műterem címe volt.
2549 Harmad,  18|                 műterem címe volt. A másik az Abbázia kávéházé. A harmadik
2550 Harmad,  18|                   itt a Krisztinavárosban, az is azt mondta, hogy nagy
2551 Harmad,  18|                   bizonyosnak mondja, hogy az első terembe osztályozzák
2552 Harmad,  18|                festi már meg?~S leült ő is az asztalhoz, hogy reggelizzen.~
2553 Harmad,  18|                    És egy vak ember, amint az arcát feltartva fülel! És
2554 Harmad,  18|              feltartva fülel! És hátul még az ajtóban is állnak! Az ajtó
2555 Harmad,  18|                  még az ajtóban is állnak! Az ajtó nyitva van: a pitvarban
2556 Harmad,  18|                    akik már nem férnek be. Az asztalon kalács és bor!
2557 Harmad,  18|              bornak.~- Gondolja?~- Zavarná az áhítat mélységét.~- Mond
2558 Harmad,  18|                semmi abrosz, csak feszület az asztal közepén... Így jobb!
2559 Harmad,  18|                  kis kiadásom.~- Legyen ma az én kiadásom az a kis kiadás.
2560 Harmad,  18|                   Legyen ma az én kiadásom az a kis kiadás. Engedje meg
2561 Harmad,  18|                   Engedje meg nekem ma azt az örömet, Ida.~- Nem, ez nem
2562 Harmad,  18|                majd visszatérnek.~- Panni, az én szobámat nem takarítjuk
2563 Harmad,  18|                 kifordult levelekkel hever az angyal körül. A törés nyersesége
2564 Harmad,  18|                    körül meg vannak törve. Az angyal válla alatt egy vékonyra
2565 Harmad,  18|             malomkő. Látszik a kövön, hogy az angyal odazuhanása kimozdította
2566 Harmad,  18|                  róla a felszakított föld. Az angyal sebesült szárnya
2567 Harmad,  18|                 növényeken harmat csillog. Az ég sötétes. Csak az éghatár
2568 Harmad,  18|               csillog. Az ég sötétes. Csak az éghatár sávja fehérlik.
2569 Harmad,  18|                    ritka jó csemegét ennek az örömére.~Takács előtt Csaba
2570 Harmad,  18|                    egy asszonyka nyitja be az ajtót. Inkább leánynak látszik,
2571 Harmad,  18|               cukrászleánnyal, Ida elhajol az asztaltól, és érdeklődéssel
2572 Harmad,  18|                     és érdeklődéssel nézi.~Az is persze odatekint. De
2573 Harmad,  18|                  Balatonnál.~- Ő. Bisi. És az volt, látod, a szerencsém,
2574 Harmad,  18|              koronát is fizetnek óránként. Az uramnak öt órája van, nekem
2575 Harmad,  18|                   a beszélgetésüket. Mikor az asszonyka elment, kérdezte,
2576 Harmad,  18|                     kérdezte, hogy mi volt az a baj, ami miatt az asszonykát
2577 Harmad,  18|                   volt az a baj, ami miatt az asszonykát kicsapták?~Ida
2578 Harmad,  18|           fiatalember, vagyis hát most már az ura. Én elrejtettem a levelét,
2579 Harmad,  18|                    bajba kerüljön. A levél az apácák kezébe került. Engem
2580 Harmad,  18|                   is. Voilŕ tout.~- No, és az édesatyja mit szólt rá?~-
2581 Harmad,  18|               szóval.~- Útjukban voltam.~- Az édesatyjának?~- Neki is.~-
2582 Harmad,  18|                 táncol...~Utálat vonaglott az arcán. Csengetett a poháron.~-
2583 Harmad,  18|                   jókedvvel a műterembe.~- Az ön denevér-szárnyú nője
2584 Harmad,  18|                  gyönyörűségünk - beszélte az úton Tinyakov. - A cigány­
2585 Harmad,  18|                barát is. A halál is, ahogy az angyallal kártyázik. Olyan
2586 Harmad,  18|             amelyik a képeknek árat szab - az ő költségén -, ő megfizeti
2587 Harmad,  18|                   zsűrinek a fáradságát.~- Az nálunk nem úgy peng. Itt
2588 Harmad,  18|          harmincezer márkát remélhetnék.~- Az sok, nagyon sok.~- De nekem
2589 Harmad,  18|                   is a tárlat.~- De hiszen az is tárlat, ahova én viszem:
2590 Harmad,  18|                 kimegy talán, de arról még az asszonnyal is kell tanácskoznia.
2591 Harmad,  18|              zongora már előre bocsátódott az örömest bejelentéseképpen.~-
2592 Harmad,  18|                  de rögtönös-rögtön vigyék az Attila utcába - mondta a
2593 Harmad,  18|                 csak azután ment Szeneshez az asztali mindenfiókért.~-
2594 Harmad,  18|             elegáns hölgy. Olyanforma volt az arca, mint a Meteorodé.~
2595 Harmad,  18|                   csak megáll előttem. Néz az arcomba, mintha az apja
2596 Harmad,  18|                     Néz az arcomba, mintha az apja gyilkosát látná bennem.~-
2597 Harmad,  18|                   azt hittem, elájulok.~De az érzéketlen, mint a bitófa.~-
2598 Harmad,  18|                    eszemet se tudva. Mióta az a két sírhalom ott a temetőnkben,
2599 Harmad,  18|                sírhalom ott a temetőnkben, az idegeim már nem bírnak elviselni
2600 Harmad,  18|                   jön! Egy levél hever itt az asztalon, de a te nevedre.
2601 Harmad,  18|                  hol késel? Mit akarsz? Ki az a nő? Miért küldted? Miért
2602 Harmad,  18|                  ilyen irtóztató módon? Ki az a hölgy? Őrült az? Vagy
2603 Harmad,  18|                módon? Ki az a hölgy? Őrült az? Vagy micsoda? Kicsodád
2604 Harmad,  18|               Benyitott Ida hálószobájába.~Az ágy csakugyan le van tarolva.
2605 Harmad,  18|                   hiszen mondta Ida, mikor az ágyneműt vette:~- Szíves
2606 Harmad,  18|                  benne a kulcs. Csaba csak az egyiket nyitja meg. Üres.~
2607 Harmad,  18|                küldi Pannit. Panni jön is. Az arca aggodalmas.~- Hova
2608 Harmad,  18|                    aggodalmas.~- Hova ment az asszonyod, Panni?~- Nem
2609 Harmad,  18|                 keményet érzett benne, hát az asztal fölé tartotta. A
2610 Harmad,  18|                 egy karikagyűrű gurult ki.~Az írás Ida nyugodt, apróbetűs
2611 Harmad,  18|                    mit aggódnia azon, hogy az elválásom árnyékot vet a
2612 Harmad,  18|             elfogadhatja talán emlékül azt az ezüst szivar­dobozt, amelyet
2613 Harmad,  18|                    Csaba megingott. Futott az ajtóhoz, meg visszatántorult.
2614 Harmad,  18|             kapkodott, mint a bolond.~- Ó, az én Meteorom! Az én édes,
2615 Harmad,  18|               bolond.~- Ó, az én Meteorom! Az én édes, jóságos Meteorom!
2616 Harmad,  18|               asszony vagy: jobban ismered az asszonyok esze járását:
2617 Harmad,  18|                  Hogy gondolhatsz ilyet!~- Az asszonyi észjárást kérdezted.~-
2618 Harmad,  18|            asszonyi észjárást kérdezted.~- Az nem olyan asszony. Az nem
2619 Harmad,  18|                      Az nem olyan asszony. Az nem megy a Dunának! Az sokkal
2620 Harmad,  18|                     Az nem megy a Dunának! Az sokkal okosabb! Minden asszonynál
2621 Harmad,  18|                  csak...~- De azt mondtad! Az nem olyan. Minek ment volna
2622 Harmad,  18|           töprengésére.~- Bizonyosan ahhoz az asszonyhoz ment - mondta
2623 Harmad,  18|           rendőrségi éjjeli szolgálat. Hol az az erdő, amelyikben én meg
2624 Harmad,  18|                   éjjeli szolgálat. Hol az az erdő, amelyikben én meg
2625 Harmad,  18|            Felkapott egyre.~- Fiume hotel! Az a legközelebbi, ugye? Dupla
2626 Harmad,  18|              rögtön! Hagyja egy percre azt az urat. Ötven korona várja
2627 Harmad,  18|           rendőrségi nyilván­tartóhoz. Itt az ötven korona. Még ötvenet
2628 Harmad,  18|               elejét.~- Ez sem Ida. Ez sem az...~Milyen érdekes is lenne,
2629 Harmad,  18|                Milyen érdekes is lenne, ha az utcán foghatná el!~Egyszer
2630 Harmad,  18|              Egyszer csak egy köpcös úrnak az arca jelenik meg az ívlámpák
2631 Harmad,  18|                  úrnak az arca jelenik meg az ívlámpák fehér világosságában.
2632 Harmad,  18|                  is ment volna Ida, ha nem az apjához?~Hát csakugyan Ó
2633 Harmad,  18|                   Mária-kép is a párnáján, az arca előtt.~- Miért nem
2634 Harmad,  18|                    engem senki a világon!?~Az utcáról felmorgott a kocsik,
2635 Harmad,  18|                  vagyok melletted odalent, az egyetlen szív mellett, amely
2636 Harmad,  18|                  amely engem szeretett!...~Az ajtón akkor erős kopogtatás
2637 Harmad,  18|           hallatszik.~Ida felrettent:~- Ki az?~- Az elhagyott férj! -
2638 Harmad,  18|                 Ida felrettent:~- Ki az?~- Az elhagyott férj! - dörög
2639 Harmad,  18|              Magára kapja a gyapjútakarót. Az ajtóhoz siet. A szeme még
2640 Harmad,  18|                    Magáért! Nyissa meg hát az ajtót, kérem.~Ida csak nézi
2641 Harmad,  18|                     Ida gondolkodik kissé. Az ügy különös. Mi szükség
2642 Harmad,  18|               Csaba türelmetlenül topogott az ajtó előtt, s kerengett
2643 Harmad,  18|                   Kérem, vegye fel, mintha az utcáról jöttünk volna ide
2644 Harmad,  18|                   hát különben is - kezdte az ajtót bezárva -, mit óhajt?
2645 Harmad,  18|                Haza? Hol van nekem haza?~S az arcán fájdalmas hullám vonult
2646 Harmad,  18|                  csaknem toporzékolt, mint az ingerülten síró gyermek.~-
2647 Harmad,  18|                     hogy ha csakugyan húga az a hölgy, nem mutatott be
2648 Harmad,  18|                 csak annyi szíve maradt is az én ostobaságom után, amennyi
2649 Harmad,  18|                   Nem értette még teljesen az ügyet, hogy miért kellett
2650 Harmad,  18|                 kesztyűjét húzta-igazgatta az ujjaira.~- Nem. Idegenek
2651 Harmad,  18|              szempillantásban meghalnék!~S az ajka remegett, szeme elnedvesült,