1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-1816
Part, Chapter
1 0, Inc | állunk néha, magunk se tudva, hogy kerültünk belé. Csak meresztjük
2 0, Inc | hüledez.~- Merre?~S véljük, hogy semerre.~Csak tapogatódzunk.
3 0, Inc | Istenem!...~De mennünk kell, hogy kijussunk valamerre. Hát
4 0, Inc | el-ne-csússz ösvényén, nem érezzük, hogy egy láthatatlan jóságos
5 Eslo, 1 | újságnak a szerkesztőségéből. Hogy mer ilyet mondani, hogy
6 Eslo, 1 | Hogy mer ilyet mondani, hogy az újságírók gazemberek?!~
7 Eslo, 1 | annyi még a mondanivalóm, hogy a hirdetéseket nem az újságírók
8 Eslo, 1 | kevergette a teáját.~- Nem tűröm, hogy engem valaki, ha indirekte
9 Eslo, 1 | újságíró legyintett:~- Látszik, hogy nem pesti ember vagy. Mink
10 Eslo, 1 | tudja ménkű... igaz, hogy ma kissé ideges is vagyok.
11 Eslo, 1 | rendjén való. Még az is tán, hogy újságíró vagyok, holott
12 Eslo, 1 | Mi jogom arra most is, hogy így általánosságban megvédjem
13 Eslo, 1 | egy szigorlat. És tudom, hogy hátrál majd tovább is, évről
14 Eslo, 1 | Székely Bertalan azt mondta, hogy bűnt követek el aznap, amelyiken
15 Eslo, 1 | festékbe. Lotz azt mondta, hogy paletta volt az ujjamon,
16 Eslo, 1 | már második esztendeje, hogy rá se nézek az ecsetre.
17 Eslo, 1 | sehogy.~~Valóban úgy volt, hogy festőnek indult ő. Mikor
18 Eslo, 1 | ideje szabadjában, már hát hogy se műterem bérlésére nem
19 Eslo, 1 | sem modellekre, sem arra, hogy egy-két évig megéljen, míg
20 Eslo, 1 | örökletét. Az apja arra nevelte, hogy gazdálkodó legyen azon a
21 Eslo, 1 | gyermekkorában ki volt mondva, hogy csak földbirtokoshoz mehet
22 Eslo, 1 | földbirtokoshoz mehet feleségül, hogy ha Csaba netalán nőtlenül
23 Eslo, 1 | emlékezetből az ajtófélfára, hogy az apja elbámult, mikor
24 Eslo, 1 | De azért nem gondolt rá, hogy a fiát művészi pályára nevelje.~-
25 Eslo, 1 | gimnáziumot. Az apja úgy tudta, hogy Pesten jogászkodik, pedig
26 Eslo, 1 | ijedten védte:~- Te vigyázz, hogy el ne ítélj senkit a szegénységéért.
27 Eslo, 1 | viselte, s eszébe se jutott, hogy kissé magasas homlokát sallangfürtökkel
28 Eslo, 1 | mondta erősen a szemébe -, hogy én ugyan odaadtam a vagyonomat
29 Eslo, 1 | szoborra: mi van bennük, hogy annyira megrezegtetik a
30 Eslo, 1 | valamelyik szobrász mellett, hogy az agyagmintázást megtanuljam,
31 Eslo, 1 | arca annyira megváltozott, hogy alig ismert reá. A mindig
32 Eslo, 1 | fiúsan magas homlok, de hogy az arc megvékonyult, még
33 Eslo, 1 | perceiben azt gondolta, hogy talán családi örömök közelgő
34 Eslo, 1 | változtattak a húgán, vagy hogy valami kis betegség. Nem
35 Eslo, 1 | Csaba azonnal megértette, hogy Jolán nem a szerencse csillaga
36 Eslo, 1 | Egy óra múlván már tudta, hogy kártyás a fráter, és cigánnyal
37 Eslo, 1 | noha csak olyaténképp, hogy köpönyeg alatt hordja ő
38 Eslo, 1 | már minden gondolatában, hogy rá se nézett az ecseteire.~
39 Eslo, 1 | Megélhetett volna úgy is hogy segédül jelentkezik valamelyik
40 Eslo, 1 | van úgy némelyik ember, hogy nem kérdez orvost, mert
41 Eslo, 1 | orvost, mert attól tart, hogy teljesen megismeri a baját.
42 Eslo, 1 | ráncai tökéletesek. Látszik, hogy egyik ötlete rásiet a másikra,
43 Eslo, 1 | hát mikor jut már ő oda, hogy monumentális műveket alkothasson?
44 Eslo, 1 | Végre is azon gondolkodott, hogy a húgának és sógorának eléje
45 Eslo, 1 | reménységeit. Kötelességük, hogy segítsék, mikor arról van
46 Eslo, 1 | segítsék, mikor arról van szó, hogy végre ő is fundamentumot
47 Eslo, 1 | Irtózott attól a gondolattól, hogy megterhelje a birtokot.
48 Eslo, 1 | egy órát a tél hidegében, hogy annál kedvesebb legyen a
49 Eslo, 1 | a bátyja azt tudakolta, hogy a sógor hogyan viselkedik.~-
50 Eslo, 1 | óra múlván arra gondolt, hogy a sógor is higgad, okosodik
51 Eslo, 1 | rikácsolta fennen - igaz, hogy belemásztam egy kis adósságba,
52 Eslo, 1 | követte. A sógor arra kérte, hogy a birtok másik felét is
53 Eslo, 1 | gyermekei boldogságára, hogy soha többé kártyát nem vesz
54 Eslo, 1 | megesküdött a feszületre, hogy úgy lesz.~Csaba kiadta a
55 Eslo, 1 | Csaba kiadta a jogosítást, hogy az ő részét is Jolán nevére
56 Eslo, 1 | elmagyarázta a levélben, hogy Jenő egy német gróffal kártyázott
57 Eslo, 1 | lelkehagyottan, s vélte, hogy abban az órában megőrül.~~
58 Eslo, 2 | de nagy gazemberek!...~Hogy aztán Ákos kolléga magára
59 Eslo, 2 | az, amelyikre az a gyanú, hogy nem tisztességes embernek
60 Eslo, 2 | Arról azonban ő is tudott, hogy a kiadóhivatalokban az efféle
61 Eslo, 2 | mind az öt világrészben, hogy pénzelnek belőle Budapesten
62 Eslo, 2 | válaszbélyeget is mellékelnek, vagy hogy címzetten levelet küldenek
63 Eslo, 2 | a hirdetőnek a nevét, s hogy el is küldenék neki.”~A
64 Eslo, 2 | Hátha mégis igaz? Lehet, hogy valami félrevidéken élő
65 Eslo, 2 | Lehet rút is, olyan rút, hogy nincs az a férfi, aki ránézne.
66 Eslo, 2 | találkoznak: nem lehetetlen, hogy a leányt ha ismerné, elvenné
67 Eslo, 2 | kanyarodik, s visszatér.~Délután, hogy bement a szerkesztőségbe,
68 Eslo, 2 | házasság is üzlet.~Reggel, hogy hűltebb homlokkal gondolkodott
69 Eslo, 2 | maga-magának az utálata, hogy mind éjtenáltal ilyen rossz
70 Eslo, 2 | szív nem bolti portéka! S hogy őrá valaha azt mondja valaki:
71 Eslo, 2 | úgy szorongott a melle, hogy szinte fulladozott belé.~-
72 Eslo, 2 | csak megdöbbenve látja, hogy a Práter utcának az elején
73 Eslo, 2 | által. Neki kell mennem, hogy az utamat folytathassam!
74 Eslo, 2 | nézünk, akire gyanakszunk, hogy zsebmetsző. De aztán folytatta
75 Eslo, 2 | pincemesterhez fordult, hogy kérdezze: ki az az Ó Péter?
76 Eslo, 2 | futó gondolatban sajnálta, hogy nem nyomatta rá a kártyája
77 Eslo, 2 | Körúton már arra gondolt, hogy visszafordul, és eltépi
78 Eslo, 2 | Azon forgott az elméje, hogy valami uzsorást keres. Elmondja
79 Eslo, 2 | tud és mit szándékol? És hogy hetvenezer koronáért leköti
80 Eslo, 2 | közoktatásügyi miniszterhez, hogy talán az segíthetné lábra,
81 Eslo, 3 | volna fekete zsakettruhába, hogy jelen legyen a Magyar Mészárosok
82 Eslo, 3 | kereskedő vagyok: nálunk szokás, hogy információkat szerzünk,
83 Eslo, 3 | A fizetése: csak éppen hogy megél. Adóssága takarékpénztárban
84 Eslo, 3 | ön iránt. Azt is tudom, hogy az utóbbi két hétben háromszor
85 Eslo, 3 | nem azért mondom szépnek, hogy az én leányom.~Csaba gondolkodva
86 Eslo, 3 | Semmi egyéb hibája, csak az, hogy én vagyok az apja. Kérem,
87 Eslo, 3 | értelme a nyilatkozatomnak, hogy özvegyember vagyok és mindig
88 Eslo, 3 | egybehangzólag úgy szólnak, hogy komoly úriember, fiatal,
89 Eslo, 3 | Nyolcezer koronámba került, hogy ezt megtudjam.~A beszédje
90 Eslo, 3 | messze jár. Ön azt véli, hogy udvarolgatok előbb a leányának.
91 Eslo, 3 | A lányom, mondtam már, hogy semmit se tud az ügyről.~-
92 Eslo, 3 | előtt. Mégis engedje meg, hogy megkérdezem: mire fordítja?
93 Eslo, 3 | Erre csak annyi tartozik, hogy férjet választ a lányának,
94 Eslo, 3 | Aztán még az se bizonyos, hogy a leányt elveheti. Lehet,
95 Eslo, 3 | leányt elveheti. Lehet, hogy szép és fiatal - ámbátor
96 Eslo, 3 | dicséri -, de az is lehet, hogy más okból olyan sürgős a
97 Eslo, 3 | mosolyodott el megvetőn Csaba -, hogy az újság ne olyan legyen,
98 Eslo, 3 | három újságot is. Igaz, hogy csak az első levelük más.
99 Eslo, 3 | Annyira bizonyos ön, hogy nem ellenkezik? Ó Péter
100 Masod, 1 | volt talán az érzésében, hogy meg kell gyónnia, ha újságot
101 Masod, 1 | gyónta. Igaz: egyszer még, hogy meghallgatta, amit egy szerelmes
102 Masod, 1 | be. Virágkorában meg már, hogy a felső osztályokba járt:
103 Masod, 1 | szerelem a könyv. Jaj, de hogy is tudományoskodhatnak az
104 Masod, 1 | Tudta is az apácáktól, hogy miért: az anyja már nem
105 Masod, 1 | apácáknak, és kérte őket, hogy szívleljék meg nyáron is
106 Masod, 1 | éppen megcsókolta, ügyelve, hogy a bajusz hegye meg ne bökje,
107 Masod, 1 | volt minden beszédük:~- Hogy vagy? Kell-e valami? Pénzt
108 Masod, 1 | dajkáira is csak annyiban, hogy ki csontos volt, ki gömbölyű,
109 Masod, 1 | kimondásában akkorára nyílott, hogy egy zsemlyét be lehetett
110 Masod, 1 | már meg se ismer a lelkem! Hogy megnőtt! Hogy megszépült!
111 Masod, 1 | a lelkem! Hogy megnőtt! Hogy megszépült! Jaj, az a szép
112 Masod, 1 | Mert hiszen nem tudhatja, hogy asszony vagyok. Beretvás
113 Masod, 1 | Elbeszélgettek Ida anyjáról, hogy milyen jó asszony volt.~-
114 Masod, 1 | anyám? Én nem emlékszem rá, hogy szomorú lett volna.~Mari
115 Masod, 1 | járt, gyakran gondolt arra, hogy Pista is megnőtt: most már
116 Masod, 1 | egyszer csak arra gondolt, hogy az ő férje az a Pista lesz.
117 Masod, 1 | kisasszonykám. Van annak tíz éve is, hogy...~- Azt tudom apámtól.
118 Masod, 1 | üzletnek - már nem tudom. De hogy ott maradtak-e a városban,
119 Masod, 1 | maradtak-e a városban, vagy hogy elköltöztek?~- Egynéhány
120 Masod, 1 | ők is Kelenföldön, vagy hogy a Lágymányoson. De nem kis
121 Masod, 1 | bizony látszik rajta is, hogy vékonyan füstöl náluk a
122 Masod, 1 | Marim, mondja meg neki, hogy látogasson meg. Akármelyik
123 Masod, 1 | asztalterítőbe.~- Hát azok hogy vannak?~- Nem tudok róluk
124 Masod, 1 | kisasszonykám-lelkem. Mert hogy én aztán az adópénztáros
125 Masod, 1 | A gazdasszonyt gondolta, hogy váltogatja az apja - ha
126 Masod, 1 | azon a szón csodálkozott, hogy az apja jókedvű.~Mondta
127 Masod, 1 | imént tetszett említeni, hogy itt az apácáknál magamfajta
128 Masod, 1 | konyhán: nem lehetne-e, hogy engem is...~- Mi az a dombérozás?~-
129 Masod, 1 | bizonyosság maradt meg előtte, hogy ő lesz majd az asszony a
130 Masod, 1 | De hát mire való az néki, hogy elvégezze előbb a gimnáziumnak
131 Masod, 1 | való.~Ida mindjárt tudta, hogy Ella a látogató. Bogár Ella.
132 Masod, 1 | Ida mégis azonnal tudta, hogy Mária testvér, az igazgató
133 Masod, 1 | üvegből volna: néz úgy, hogy nem is pillant. Mint ahogy
134 Masod, 1 | pillantástalan nézéssel, hogy rezeg belé a szemük bogara.
135 Masod, 1 | gombos cipő, de látszik, hogy nem az ő lábára vették:
136 Masod, 1 | bámész arc! Annyira idegen, hogy Ida beljebb is tekint a
137 Masod, 1 | idegen leányon is látszott, hogy Idát nem ismeri meg. Csak
138 Masod, 1 | pillantástalanul.~- Örülök, hogy látom - rebegte végre -,
139 Masod, 1 | Ida arcán. Látszott rajta, hogy nem emlékezik.~- Valami
140 Masod, 1 | emlékszik?~- Nem tudom...~- Hogy hogyan szólított engem...~-
141 Masod, 1 | Akkor hát arra se emlékezik, hogy én hogyan szólítottam?~-
142 Masod, 1 | mikor rám adták. Véltem, hogy repülök benne, úgy örültem
143 Masod, 1 | Egy fiúra emlékszem, hogy labdáztam vele. Nem... ez
144 Masod, 1 | sóhajtotta aztán.~Arra gondolt, hogy Ella künn járhat-kelhet
145 Masod, 1 | csodálkozón nézett. Várta, hogy Ida megmagyarázza: miért
146 Masod, 1 | is a fiatalságára vélte, hogy Ida is szeretne még gyermek
147 Masod, 1 | Sose mondta még neki senki, hogy szép. Csak az iskolában,
148 Masod, 1 | szép. Csak az iskolában, hogy egyszer egymás szeméről
149 Masod, 1 | Idácska, nem szép. Csak épp hogy orra, szeme rendes. De az
150 Masod, 1 | kese leány csak azt látta, hogy a maga ruhája tiszta és
151 Masod, 1 | évben egyszer ha történt, hogy a vendégterembe szólították.
152 Masod, 1 | Ida egy tekintettel látta, hogy az apja nincs köztük, de
153 Masod, 1 | és Ida elé lépett. Várta, hogy Ida kezet nyújt neki, amit
154 Masod, 1 | ült le. Az volt az érzése, hogy Ella dicsekedett otthon,
155 Masod, 1 | apa hálából látogatja meg, hogy nem volt kevély a leánya
156 Masod, 1 | apa csakugyan azon kezdte, hogy köszönte Idának a szíves
157 Masod, 1 | mondta tiszteletesen -, hogy a kisasszony jóságát magam
158 Masod, 1 | iskoláztatni. Már két éve, hogy végezte az első polgárit,
159 Masod, 1 | és három hónapig csak épp hogy a madaraim tartottak el.
160 Masod, 1 | tartottak el. Tudja talán, hogy mellékesen madártenyésztéssel
161 Masod, 1 | foglalkozok. Emlékszik talán, hogy kedves ura-atyja épp ezért
162 Masod, 1 | történt. Hát az úgy volt, hogy az irodába is bevittem egy
163 Masod, 1 | rigót. Azt csak tudja talán, hogy könyvelő voltam ott?~- Azt
164 Masod, 1 | fújta a Rákóczi indulóját, hogy aki csak arra ment, megállt,
165 Masod, 1 | rigó, s különösen tetszett, hogy csoportok álltak sokszor
166 Masod, 1 | Gotterhaltét. Fájt a szívemnek, hogy olyan nótát kell tanítanom,
167 Masod, 1 | könnyítettem aztán a lelkemen, hogy egy másik rigót meg a kamarában
168 Masod, 1 | palack ürmöst is adott, hogy igyam meg estére. Mi történik
169 Masod, 1 | bámul. Kérdik Alt urat, hogy nem adná-e el a rigót. A
170 Masod, 1 | sóhajtott.~- Ma sem értem, hogy az a rigó hogy fújhatta
171 Masod, 1 | sem értem, hogy az a rigó hogy fújhatta azt a nótát?! És
172 Masod, 1 | és mikor tanulta? Lehet, hogy áthallatszott hozzá a kamrából
173 Masod, 1 | szeretik azt a nótát, meg azt, hogy Hármat tojott a fürjecske...
174 Masod, 1 | A tisztek kijelentették, hogy a rendelés meg nem történtnek
175 Masod, 1 | én alázatos instanciám, hogy ajánlaná be ide a leányomat.
176 Masod, 1 | szemmel hallgatott. Tudta, hogy a szerzet igen takarékos.
177 Masod, 1 | megfénylő szemmel az apa -, hogy beszélhetek-e személyesen
178 Masod, 1 | készségeskedett a madár-tanár, azt, hogy: Mennyből az angyal... Nagyszerű
179 Masod, 1 | Arra nem volt bátorsága, hogy maga beszéljen az igazgatóasszonnyal,
180 Masod, 1 | elhelyezésében segített -, hogy mit gondol: lehetséges volna-e?~
181 Masod, 1 | kértem érte. Közben látom, hogy két leány szolgál ott: kérdem,
182 Masod, 1 | leány szolgál ott: kérdem, hogy nem alkalmazhatna-e engem
183 Masod, 1 | Hát odaállok, és rákezdem, hogy kedvre kapjon.~S Ella füttyre
184 Masod, 1 | csinálja?~Ella mutatta, hogy a nyelve hegyét összehajlítja,
185 Masod, 2 | apáca ugyan szólt neki, hogy ne vegye annyira szívére,
186 Masod, 2 | apácáé. Vélték azonban, hogy finomabb szabású.~És titkon
187 Masod, 2 | iskolateremben is mindig szemlélték, hogy milyen az arisztokratikus
188 Masod, 2 | minden tudósa az Akadémiának, hogy arisztokratikus arc nincs
189 Masod, 2 | Mihelyt valakiről tudják, hogy gróf, vagy grófi nő, az
190 Masod, 2 | különösen csodálkoztak azon, hogy gyakorta elmosolyodott.
191 Masod, 2 | gását senki máskor. Nemcsak hogy komoly, szinte márványos
192 Masod, 2 | Csak az apácák tudták, hogy közönséges polgári fogfájás
193 Masod, 2 | Ida már bizonyosnak látta, hogy csak négy a doboz, tehát
194 Masod, 2 | körülkerült az asztalon, hogy még jobban lássa: csakugyan
195 Masod, 2 | egy? Lehetett már, mert hogy egymás szentképét szemlélgették
196 Masod, 2 | rátekintettek is: látták, hogy sápadt. Nők könnyen sápadnak,
197 Masod, 2 | Képzeld csak hát, én meg hogy jártam...~A cipő szerencsétlenje
198 Masod, 2 | Nagy vizsgálat indult, hogy hogyan veszhetett el egy
199 Masod, 2 | Mindjárt elő is bizonyult, hogy egy asszonycseléd, a konyhának
200 Masod, 2 | Végre is sírva könyörgött, hogy bocsássanak meg neki: leánykája
201 Masod, 3 | iskolában se. Mondták is, hogy mióta világ a világ, és
202 Masod, 3 | még nő nem dicsekedhetett, hogy jelese van a latinból. Nem
203 Masod, 3 | nyugodt szem. Csak épp hogy az ajkai valamivel férfiasabbak,
204 Masod, 3 | rajzolhatnák a Teremtő elé, hogy milyet óhajtanak. Csupán
205 Masod, 3 | kételkedett a jövendőjén: tudta, hogy az apja nem szegény ember.
206 Masod, 3 | levelet sem írt az apja, hogy örül a jeles bizonyítványnak.
207 Masod, 3 | hiba a szavakban:~Kérem, hogy Ida maradhasson még egy
208 Masod, 3 | hazavinnie őt az apjának, hogy legyen otthon asszony is!?~?...
209 Masod, 3 | fizetett Papp Juliskának, hogy egye meg helyette, mikor
210 Masod, 3 | efféle maga kényén járó, hogy végre is alkalmazkodik.~-
211 Masod, 3 | Nem tudom.~Lehetetlen, hogy valamennyire ne tudná.~-
212 Masod, 3 | Csak a pincékre emlékszem, hogy sok a hordó benne, megszámlálhatatlan.
213 Masod, 3 | szíve fölött.~- Örülök, hogy jól végeztél - kezdte az
214 Masod, 3 | asszonyok és anyák. Tudom, hogy szép is vagyok: csak annyi
215 Masod, 3 | már előbb is, de tudod, hogy nincs asszonyrokon hozzád
216 Masod, 3 | legalábbis három hónap kell, hogy megismerjük: úrinő-e? Vagy
217 Masod, 3 | Egy se vált be... Igaz, hogy fiatalok voltak: a ház unalma
218 Masod, 3 | is megtanulhattad volna, hogy gyermeknek nem szabad ezt
219 Masod, 3 | elment, akkor gondolt rá, hogy azt kellett volna mondania:
220 Masod, 3 | Levélben meg nem írhatta meg, hogy mennyire törné az ajtót
221 Masod, 3 | szokva volt a rendhez, hogy minden levélnek az igazgató
222 Masod, 3 | Páduai Szent Antalhoz is, hogy segítsenek rajta valahogy.
223 Masod, 3 | megúszhatja: rávilágosodott, hogy akármiféle sárkányt is visz
224 Masod, 3 | az apja a házba, a fő az, hogy kiszabaduljon. Ha egyszer
225 Masod, 3 | aztán annyira megvidámult, hogy aznap hatszor is megnézte
226 Masod, 3 | apácák engedelmét? Vagy hogy püspök engedelmét is? Vagy
227 Masod, 3 | benn? - nem tudta. De már hogy ott ebédelhetett az apácák
228 Masod, 3 | pattanásos képű, hamiskás apáca, hogy melyik társa ki volt, mi
229 Masod, 3 | mindenkiről tudta már Ida azt is, hogy mi a kedves nótája, amit
230 Masod, 3 | amit titokban dúdolgat, és hogy a klastromi élete előtt
231 Masod, 3 | ezek a tereferék. S az is, hogy az ebédlőasztalnál micsoda
232 Masod, 3 | azt vélte kisebb korában, hogy nem is táplálkoznak, csak
233 Masod, 3 | szellemi a testük, csak épp hogy az arcuk földi. És hogy
234 Masod, 3 | hogy az arcuk földi. És hogy maguk közt is olyan komolyak
235 Masod, 3 | tekintetesek, mint a katedrán. Hogy mekkorát kacag némelyik
236 Masod, 3 | szilvásgombócokat remekel, hogy még a legyek lába is reszket
237 Masod, 3 | elöl magasra nyomhatta, hogy mégis ne legyen olyan, mint
238 Masod, 3 | egyik vendégszobát. És hát hogy ne tétlenül maradjon a klastromban,
239 Masod, 3 | mégiscsak azon motollált, hogy hogyan juthatna haza. Ha
240 Masod, 3 | mindig megrezzent, és fülelt, hogy a kapus mellé osztott apáca
241 Masod, 3 | szólítja-e.~Arra is gondolt néha, hogy talán nem az apja jön majd
242 Masod, 3 | Egyszer arra is gondolt, hogy talán Bodoky látogatja meg.~
243 Masod, 3 | Idának kellemes volt eleinte, hogy ahányszor megjelent a folyosón
244 Masod, 3 | olyan szigorúan szólt rájuk, hogy jobban megrettentek, mintha
245 Masod, 4 | szobában volt. Ida nehezellte, hogy elkérje. Elég neki annyi
246 Masod, 4 | elkérje. Elég neki annyi is, hogy az apja Pesten van.~A kanál
247 Masod, 4 | hogyan mondja meg az apjának, hogy megváltozott a gondolata:
248 Masod, 4 | Ha azt mondja az apja, hogy várjon még, ő maga ajánltat
249 Masod, 4 | van itt.~Egyszerre tudta, hogy Bogár Ella. Három éve, hogy
250 Masod, 4 | hogy Bogár Ella. Három éve, hogy nem látta. Mióta bejelentette,
251 Masod, 4 | látta. Mióta bejelentette, hogy cukrászboltban segédkezik,
252 Masod, 4 | aznap. Honnan tudja Ella, hogy őt már szombaton is meglátogathatja?
253 Masod, 4 | növendékkorában? De hát jó, hogy legalább Ella jött el: a
254 Masod, 4 | kapusapáca mondja nagy örömömre, hogy itt van.~Ida megnyitotta
255 Masod, 4 | Tessék. De hát hogyan, hogy Nóra?~- Hát Ella olyan közönséges...
256 Masod, 4 | ütközik, majd elintézem, hogy díjtalanul vegyék fel.~-
257 Masod, 4 | nyújtott. Tetszett neki Ellán, hogy olyan elevenen pezseg a
258 Masod, 4 | elevenen pezseg a vére, hogy olyan csupa élet, szabadság -
259 Masod, 4 | Sajnálkozva hallgatta, hogy Bogár a gázgyárban dolgozik,
260 Masod, 4 | gázgyárban dolgozik, és hogy alig százötven korona a
261 Masod, 4 | Nórácska, csak mondja meg neki, hogy költözzön vissza hozzám.
262 Masod, 4 | neki. Mindig is sajnáltam, hogy olyan csekély ok miatt különböztünk
263 Masod, 4 | leányához is. Elmondta, hogy még mindig nem talált olyan
264 Masod, 4 | ajánlanak, annak ír majd, hogy eljöhetne-e.~Ida boldogan
265 Masod, 4 | lesz akkor?~- Hát persze hogy a tied.~Jókedvű volt. Vidám
266 Masod, 5 | nem írta meg neki az apja, hogy az ő lakásuk címeres kúria
267 Masod, 5 | Idám~Örömmel értesítelek, hogy atyám ismét a régi helyén
268 Masod, 5 | legjobb barátságban. Csak épp hogy nem ott lakunk már a ti
269 Masod, 5 | nálatok, s engem átkérettek, hogy danoljak. Persze anyámmal
270 Masod, 5 | majd most már édesatyádat, hogy hozzon haza.~Ida csak bámult
271 Masod, 5 | egyben örömtől is dorombolt, hogy Nórában olyan jó barátra
272 Masod, 5 | soha. Se ékszere nincs, hogy eladhatná. S ha volna is:
273 Masod, 5 | dajkájára gondolt sokat, hogy bár meglátogatná még egyszer:
274 Masod, 5 | böjt első hetében történt, hogy a zongora-gyakorló órán
275 Masod, 5 | emeli a kezét, de ahelyett, hogy lecsapna, Idára néz nagytitkosan,
276 Masod, 5 | Mondja: bizonyisten, hogy nem adja tovább...~- Bizonyisten,
277 Masod, 5 | elkobozzák. A bűnöst megbüntetik, hogy eltitkolta. A külső növendéket
278 Masod, 5 | es szám és annyi nulla, hogy Pitagorasz is belekompolyodott
279 Masod, 5 | is valami szép, csak épp hogy orra, szája rendes. A haja
280 Masod, 5 | tizenhatodokban. Azt is tudta róla, hogy püspök-ajánlotta, ingyenes
281 Masod, 5 | emlékszem. Csak a végére, hogy: „Csókollak, mint gerlice
282 Masod, 5 | Jött. És nyugodtan nézett, hogy mért hívatja Ida.~- Szerencsétlen! -
283 Masod, 5 | elolvasta, és zsebre tette, hogy visszaadja a leánynak. Már
284 Masod, 5 | de aztán arra gondolt, hogy megtalálhatnák nála: a zsebében
285 Masod, 5 | között a tiszteletlenek -, hogy segítsen a számtani írásműveletek
286 Masod, 5 | Nincs! Nincs!!~Eszmélkedik, hogy a zsebkendőjét Sylvana máternél
287 Masod, 5 | neki. Nem olyan máter az, hogy ne könyörülne a kis Fazekason.~
288 Masod, 5 | De a leányra gondolt, hogy azonnal kicsapják. Hallgatott.
289 Masod, 5 | apácákra félő áhítattal. Tudta, hogy nagyobbrészt szegény csalá
290 Masod, 5 | leánnyal megtörténhetik, hogy írnak neki. A bűnös legfeljebb
291 Masod, 5 | szívet Isten azért alkotta, hogy szeressünk. Ez a leány nem
292 Masod, 5 | tiszt előtt áll, s tudja, hogy golyó vár reá, mert polgári
293 Masod, 6 | meg az az aggodalma volt, hogy mit mondanak majd az apácák
294 Masod, 6 | is azon aggodalmaskodtak, hogy Ó Péter kifakad majd az
295 Masod, 6 | piszkolja majd a szerzetet. Vagy hogy a leányával bánik úgy hirtelen
296 Masod, 6 | sír, Ida, mintha örülne, hogy kitették.~Érezhető volt,
297 Masod, 6 | kitették.~Érezhető volt, hogy kicsapták, vagy kivetették
298 Masod, 6 | vesztettem vele?~- Mégis hogy így kerül haza...~- Hogyan?
299 Masod, 6 | tetted.~- Nem bizonyos, hogy azt mondja.~- Ha feketébbnek
300 Masod, 6 | Paula.~- Az én igazságom az, hogy a Fazekas-leány ártatlan.~-
301 Masod, 6 | nyugodtan Ida -, lehet, hogy nincs is valami közeli ismeretsége
302 Masod, 6 | nagy fehér zsebkendőjét, hogy a nátháját törölgesse vele.
303 Masod, 6 | nézett. Paula megértette, hogy neki se illik beszélgetnie
304 Masod, 6 | Megcsókolnám, ha lent volnék.~S hogy tovább haladtak, még sokáig
305 Masod, 6 | vélekedett Ida -, lehet, hogy apám itt van.~S a szíve
306 Masod, 6 | tolta előre. (Majd bizony, hogy hátul elosonjon!)~A boltban
307 Masod, 6 | egymásra a szemét. Tudták, hogy Idának anyja nincsen. Mármost
308 Masod, 6 | Hat-hét napra. De lehet, hogy előbb is hazakerül.~- Hát
309 Masod, 6 | Kérem, ha szíveskedne... hogy a ládámat felhozza valaki.
310 Masod, 6 | komoly mozdulattal intett, hogy ő csak Ida után.~Akkor már
311 Masod, 6 | lövőházi céltáblák, csak épp hogy fekete pont helyett egy
312 Masod, 6 | Szent György, csak azt, hogy...~- Hát jó. Hazahoztuk
313 Masod, 6 | Péter úr, mondja meg neki, hogy a kisasszonynak haza kellett
314 Masod, 6 | lépcsőn, és kérte Bogárt, hogy vitesse a kedves testvéreket
315 Masod, 6 | szobában. Mégis furcsa, hogy kisebb a szoba, mint volt!
316 Masod, 6 | szoba, mint volt! Csak épp hogy körültekintett benne. Abban
317 Masod, 6 | tégelyek. Nem emlékezett rá, hogy az anyja annyiféle illatszerrel
318 Masod, 6 | rajta.~Ida mindjárt tudta, hogy a nevezett kisasszonyt is
319 Masod, 6 | még azt mondja majd meg, hogy ő melyikben hálhat.~- És
320 Masod, 6 | kipirosodott képű cselédleány.~S hogy Idára nézett, be is sietett,
321 Masod, 6 | könnyezett az imádság után, hogy az anyjára emlékezett: mikor
322 Masod, 6 | első percben furcsállta, hogy nem csengetésre, de mindjárt
323 Masod, 6 | csengetésre, de mindjárt tudta is, hogy miért.~- Szabadság!...~Magára
324 Masod, 6 | személyre szoktak főzni?~- Mikor hogy - felelte tétován Julcsa
325 Masod, 6 | csak kettőre, este... mikor hogy. Van úgy, hogy nincs vendég.
326 Masod, 6 | mikor hogy. Van úgy, hogy nincs vendég. Kedvetlenül
327 Masod, 6 | kamrában, aztán rendelkezett, hogy mi legyen az ebéd.~- Halleves
328 Masod, 6 | nem katolikusok. Tudom, hogy a böjtöt manapság nem mindenki
329 Masod, 6 | megsimította a leány arcát, hogy enyhítsen az ijedtségén.
330 Masod, 6 | de aztán arra gondolt, hogy mégis egyszerre nem ugrik
331 Masod, 6 | szalon nyílt. Emlékezett rá, hogy szép virágos plüssből való
332 Masod, 6 | udvari folyosónak került, hogy a vendégszobákat is megnézze.
333 Masod, 6 | rajta. Egy tekintetre látta, hogy két faágy áll benne, egymás
334 Masod, 6 | Ocsmányság! - mormogta Ida - hogy tűrheti apám? - A szobában
335 Masod, 6 | szappanszag. Nem emlékezett rá, hogy fürdőszobájuk is volt. Mindjárt
336 Masod, 6 | Förtelem! - háborgott Ida - hogy kerülhettek ide ezek a képek?~
337 Masod, 6 | írják, de a valóság az, hogy egyebet nem vétettem.~S
338 Masod, 6 | mégis a rendhez tartozik, hogy megbüntesselek: egy órai
339 Masod, 6 | kilépett.~Ida elképedten látta, hogy az apja kiveszi a kulcsot
340 Masod, 6 | Kopogtatás. Ida vélte, hogy a cselédleány. Restellte,
341 Masod, 6 | cselédleány. Restellte, hogy be van zárva, hát szinte
342 Masod, 6 | kicsoda. Az ajtóhoz mozdult, hogy kilessen a kulcslyukon,
343 Masod, 6 | visszalökte az a gondolat, hogy amaz meg talán beles. Már
344 Masod, 6 | beles. Már nyílt az ajka, hogy megkérdezze a látogató nevét,
345 Masod, 6 | nevét, mikor eszébe pattant, hogy Ella a látogatója.~Elpirosodott.
346 Masod, 6 | nem tudta hirtelenében, hogy miként viselkedjék az apja
347 Masod, 6 | emléke is átvillant az agyán, hogy Ella cigarettázik. Ott az
348 Masod, 6 | első tekintetben látta, hogy Ella haja kanári-szín sárga:
349 Masod, 6 | nyújtunk kezet, akiről tudjuk, hogy a pénzéért jött hozzánk.~-
350 Masod, 6 | inkább elképedt.~- Hallottam, hogy megérkezett - kezdte a székre
351 Masod, 6 | szokás. Látszott rajta, hogy csak a kérdésekre felel.~
352 Masod, 6 | hallgatta. Látszott rajta, hogy nem hiszi a történetet.~
353 Masod, 6 | tovább csevegett: elmondta, hogy most már a második évi folyamot
354 Masod, 6 | fészek.~Látszott rajta, hogy bele szeretné melegíteni
355 Masod, 6 | járt a szeme Ida arcán, hogy őrá vonatkozik-e Idának
356 Masod, 6 | Idának a kedvetlensége. Vagy hogy valami tövis áll a szívében?~
357 Masod, 6 | pályára térült a szóval, hogy ő koloratúr énekesnek szeretné
358 Masod, 6 | elhallgatott. Látszott rajta, hogy többet mondott, mint amennyit
359 Masod, 6 | Örült volna annak a hírnek, hogy az apja esténkint társaságot
360 Masod, 6 | de az utolsó szón érezte, hogy nem családias a társaság.
361 Masod, 6 | kellemetlenül érintette. Megértette, hogy hölgyek nincsenek a társaságban.~
362 Masod, 6 | Szerette volna megtudakolni, hogy egy Bodoky nevű fiatalemberrel
363 Masod, 6 | idegenséget érzett Ella iránt, hogy nem bírta bizalmas szóra
364 Masod, 6 | Fölkelt.~Látszott rajta, hogy mondana valamit, s az a
365 Masod, 6 | Nórához.~- Igen örülök, hogy Idával találom. Már összebarátkoztak?~-
366 Masod, 6 | postájából. Ida megismerte, hogy a levél a klastromból való.
367 Masod, 6 | hát hova tegyelek?~- Baj, hogy itthon vagyok?~- Baj. Nekem
368 Masod, 6 | de neked baj. Láthatod, hogy ez a ház nem úri hölgyeknek
369 Masod, 6 | borüzletnek szüksége van arra, hogy a vevőit borral traktálja.
370 Masod, 6 | Mit míveltél reggel, hogy lementél a konyhába? Semmi
371 Masod, 6 | Te nem arra születtél, hogy konyhagőzben élj. Neked
372 Masod, 6 | lesznek. Szándékom volt, hogy a klastromból valami kastélyba
373 Masod, 6 | énmellém...~- Nem kell? Hát hogy gondolod, hogy magad fogadod
374 Masod, 6 | kell? Hát hogy gondolod, hogy magad fogadod a jelentkezőket?
375 Masod, 6 | klastromban az a felfogás, hogy úri leány elfogadhatja legényembernek
376 Masod, 6 | fizikára, kémiára, de arra nem, hogy ha fiatalemberrel beszélsz,
377 Masod, 6 | leányiskolában. Csodálkoztál, ugye, hogy a szalon és az ebédlő meg
378 Masod, 6 | sarkába.~- Nem tudom most már, hogy lesz, mint lesz. Mindig
379 Masod, 6 | Láttam egyszer színházban, hogy a fiatalembert be lehet
380 Masod, 6 | szokás.~- De Lehet. Véltem, hogy ha olyan szép tiszta helyen
381 Masod, 6 | Nesze, itt egy ezerkoronás, hogy ne légy pénz nélkül. Várj,
382 Masod, 6 | éjen gondolkodhatna róla -, hogy mit hogyan rendel, vásárol,
383 Masod, 6 | kiugrasztott biliárdgolyónak, hogy guruldozhat most már, amerre
384 Masod, 6 | cselédszerző boltot kereste meg, hogy fogadjon valami jóképű leányt,
385 Masod, 6 | rútságokban valami kellemes. Hogy egymaga járhatott. Hogy
386 Masod, 6 | Hogy egymaga járhatott. Hogy ha megállott, nem rántotta
387 Masod, 6 | figyelmeztető szó a továbbhaladásra. Hogy megállhatott akármelyik
388 Masod, 6 | akármelyik kirakat előtt. Hogy a város mégiscsak az ő szülővárosa.
389 Masod, 6 | mégiscsak az ő szülővárosa. És hogy ő most már szabad, és szabad
390 Masod, 6 | Imádságba fogott. De hogy az a prémsapkás leány mozdulatlanul
391 Masod, 6 | támasztva, egyre azt nézte, hogy alszik-e ott, vagy imádkozik
392 Masod, 6 | törölgette. Akkor látszott, hogy sír.~Mikorra Ida kilépett,
393 Masod, 6 | boltok kirakataira csak éppen hogy rátekintett, most azonban
394 Masod, 6 | kirakatában örömmel látta, hogy csupa regény. Kedve lett
395 Masod, 6 | be is lépni, de érezte, hogy nem elégedne meg eggyel:
396 Masod, 6 | szemlélgette. Eltökélte, hogy a klastromba három érmet
397 Masod, 6 | zsidó. Szinte elképedt, hogy akkora szakállt visel, szőke,
398 Masod, 6 | többet is adok, ha látom, hogy jó leány.~- Ó, kisasszony...
399 Masod, 6 | vélte a leány idegenkedését, hogy az talán nem jól bánik a
400 Masod, 6 | kötelező tán... csak ha látom, hogy nekem való.~A Jantyik-leány
401 Masod, 6 | sietéstől pirosan.~- Bocsánat, hogy így az utcán... De mondja
402 Masod, 6 | De mondja a boltosné, hogy a maga szolgálatára... Nagy
403 Masod, 6 | Kelj fel, no.~- De tudom, hogy megvetsz, lefele nézel reám.~
404 Masod, 6 | elmondta a kávézása közben, hogy keserves-nehezen végezte
405 Masod, 6 | is van otthon. Remélték, hogy ha diplomája lesz, valami
406 Masod, 6 | együtt. De annyi a nőtanító, hogy sehogy nem bír állásra jutni.
407 Masod, 6 | érdeklődött a gyermekek iránt, hogy éjjel is átlátogatott abba
408 Masod, 6 | hurcolkodott, mikor megtudta, hogy a házaspárnak jogász fia
409 Masod, 6 | asszony oly gőgös volt, hogy a konyhán a cselédasztalnál
410 Masod, 6 | részegen tért haza, s a cseléd hogy semmi csengetésre meg nem
411 Masod, 6 | vastag fülbevalós asszonyság, hogy nem jönnék-e leánykák mellé
412 Masod, 6 | ahol előre meg nem nézem, hogy mifélék. És hogy az ajtóm
413 Masod, 6 | nézem, hogy mifélék. És hogy az ajtóm bezárható-e éjjel
414 Masod, 6 | annyit tudjak szerezni, hogy felmehessek a miniszterhez,
415 Masod, 6 | bízzanak!~Könyörgött Idának, hogy fogadja maga mellé: semmi
416 Masod, 6 | egyben tetszett is neki, hogy olyan férfiasan megáll minden
417 Masod, 6 | veszedelmében. Látszik is a szemén, hogy nem törékeny lélek.~Fizetéskor
418 Masod, 6 | Gyermekkorom óta hallom, hogy kutya makacs rossz természet
419 Masod, 6 | szokatlan is volt neki, hogy valamit magáénak váltson.
420 Masod, 6 | váltson. Attól is tartott, hogy a tapasztalatlanságával
421 Masod, 6 | tartózkodók voltak. Egyszer, hogy húsvét táján az egyik laskát
422 Masod, 6 | hazaért, szinte ijedten látta, hogy öt zsidó is áll az udvarukban,
423 Masod, 6 | bútorait találta, csak épp hogy a zongora maradt ott. A
424 Masod, 6 | istenem?~Látszott rajta, hogy nem parasztleány, de nem
425 Masod, 6 | szoknyájáért és kabátkájáért. S hogy magára öltötte, csinos leánykának
426 Masod, 6 | tiszta képű, oly telt arcú, hogy szinte tokás. Szeme mindig
427 Masod, 6 | Anna lépett be. Mozdult, hogy kezet csókoljon Idának,
428 Masod, 6 | hát aszonta gazdasszonyom, hogy Panninak nevezzük.~- Énmellém?
429 Masod, 6 | hallatszott fel az udvarról, hogy szinte belerendült a ház.
430 Masod, 6 | Istennek olyan káromlása, hogy Ida megrázkódott belé. Meg
431 Masod, 6 | istenkáromló durvaság. És hogy az ő apja!...~Negyedóra
432 Masod, 6 | ismered őket.~- Éppen azért, hogy ismerjem.~- Csak három barátja
433 Masod, 6 | asszonyok egyetlen mulatsága, hogy egymást bujtogatják. A férj
434 Masod, 6 | azok énnálam. Mármost hát hogy vigyelek el akármelyikhez,
435 Masod, 6 | előre kifestette magának, hogy hogyan ismerkedik össze
436 Masod, 6 | rácok gyűlölik a magyart. Hogy miért? Azt a jó Isten se
437 Masod, 6 | tőlük még a férfiak is: hogy a társaságban ne beszéljenek
438 Masod, 6 | ha vendéglőbe lépnek, és hogy tabldotnál nem azért tesznek
439 Masod, 6 | fehér kendőt a tányér mellé, hogy a vendég a maga zsebkendőjét
440 Masod, 6 | arcát meg úgy lisztezte, hogy ha legyezte magát, felhőkben
441 Masod, 6 | francia grófné, oly művelt, hogy még akkor se veti keresztbe
442 Masod, 6 | talpából. És oly szegény, hogy csak egy inget, egy zsebkendőt,
443 Masod, 6 | vannak. Mármost képzeld el, hogy az a grófné a maga lányát
444 Masod, 6 | az első kérdése az volt, hogy hátaslovam hány van az istállóban.~
445 Masod, 6 | fejtegetésekre: rossz érzéssel nézte, hogy az apja parasztosan fogja
446 Masod, 7 | apja napról napra biztatta, hogy csak vásárolgasson, rendezkedjen
447 Masod, 7 | egyszer Nórát is említette, hogy Ida látogassa meg.~- Ő meglátogatott
448 Masod, 7 | úgy énekel... Nemhiába hogy madarak közt nőtt fel. Te
449 Masod, 7 | elnehezült.~Már a nyelvén volt, hogy megmondja: miért idegenkedik
450 Masod, 7 | klastromban belenevelték, hogy rosszat mondani senkiről
451 Masod, 7 | könyv iránt érdeklődött, hogy megérkezett-e. Nem érkezett
452 Masod, 7 | mégis látta féltekintettel, hogy szemüveges és nyírott, fekete
453 Masod, 7 | fekete bajuszú ember, és hogy unalommal lógázza a kalucsniját.~-
454 Masod, 7 | kalucsniját.~- Hová parancsolja, hogy küldjem? - kérdezte végül
455 Masod, 7 | csak akkor eszmélkedett: hogy ő most itt bemutatkozzon
456 Masod, 7 | Már a nyelvén volt, hogy azt mondja: majd ideküldöm
457 Masod, 7 | klavírmájsztere. Úgy is hí, hogy Fiszd úr. Stern nevezett
458 Masod, 7 | könyvcsomólékot a bal vállára vetette, hogy Idához ne ütődjön.~- Klavírmájsztere? -
459 Masod, 7 | danolt és táncolt köztünk. Hogy táncol a bestia! Az asztal
460 Masod, 7 | Játszok én láb alá úgy, hogy maga is egyszerre rúgja
461 Masod, 7 | szinte támolygott.~- Mi az, hogy főzte? - kérdezte fuldokolva.~-
462 Masod, 7 | Még a ruhájára se nézett, hogy fröccsent-e rá az utca sarából.
463 Masod, 7 | utálat émelygett a lelkében, hogy ha otthon érzi, tán elájul
464 Masod, 7 | Csak lépkedett sietve, hogy Bodoky szinte lihegett már,
465 Masod, 7 | rebegte Ida -, kötelességem, hogy engedelmeskedjek.~És a szeméből
466 Masod, 7 | tavaszi ruhákat? Mondtam, hogy ne gondolj az árával, csak
467 Masod, 7 | gondolj az árával, csak mondd, hogy Ó Péter úrnak a nevére könyveljék.
468 Masod, 7 | úgy mellékesen említem, hogy Bécsben van egy leánypanzió.
469 Masod, 7 | akik elég módosak arra, hogy a maguk költségén éljenek,
470 Masod, 7 | ismerem. De mert hallottam, hogy úrinő és még nem vénasszony -
471 Masod, 7 | két ajánlatban azt látta, hogy az apja kifelé keresi neki
472 Masod, 7 | volna már kívül az ajtón, de hogy ő akármiféle úriasszonynak
473 Masod, 7 | tisztánlátásával érezte, hogy megint csak pórázra kerülne.
474 Masod, 7 | lógatta a fejét. Fájt neki, hogy az apja nem olyan egységes
475 Masod, 7 | Hányszor látta a klastromban, hogy egyik-másik leány úgy fut
476 Masod, 7 | amely kiköltötte. De az meg, hogy olyan szerető gondoskodással
477 Masod, 7 | kezébe, mégiscsak arra vall, hogy az apai érzés nem fagyott
478 Masod, 7 | A királyról is mondják, hogy nagyokat iszik. Csak az
479 Masod, 7 | Hátha azon fordul minden, hogy ő csakugyan dacos természetű,
480 Masod, 7 | abból aztán látta volna, hogy nem egy fából valók, s talán
481 Masod, 7 | apuka megértette volna, hogy Nóra afféle ledér leány.
482 Masod, 7 | újság a padlón. Látszott, hogy a kezéből esett ki. Aludt.
483 Masod, 7 | intett a néma leánynak, hogy kimennek.~Mennyi pénzt vigyen
484 Masod, 7 | Mária-érmeken kezdte volna, de hogy zsidó nőt látott maga előtt,
485 Masod, 7 | visel gyűrűt? Azt is tudta, hogy milyen színű ruhához milyen
486 Masod, 7 | szeme. De eszébe fordult, hogy az édesanyjának mennyi mindenféle
487 Masod, 7 | azok megvannak. Különös, hogy az apja nem adta eddig elő.
488 Masod, 7 | látom én azt is azonnal, hogy kinek tartsam feljebb az
489 Masod, 7 | is annyi pénz...~S bánta, hogy otthon hagyta pénzét. Micsoda
490 Masod, 7 | fordult a feleségének:~- Hogy gondolsz ilyet... a nagyságos
491 Masod, 7 | atyjaura őnagysága mondta, hogy hozzám jöjjön, kisasszony?
492 Masod, 7 | mondása rezgett a fülében, hogy ő az apjának a szállítója.
493 Masod, 7 | vételt kellemessé tenni? Vagy hogy még az anyja gyűrűiről van
494 Masod, 7 | megmutatni neki, és mondani, hogy tőlem vette a gyűrűt.~S
495 Masod, 7 | ott. Vakmerőségnek érezte, hogy ő csak úgy magatetszéséből
496 Masod, 7 | maga az apja biztatta rá, hogy vegyen mindent, amit szeme-szája
497 Masod, 7 | otthon megkérdi az apját, hogy nem lépett-e túl a határon.~
498 Masod, 7 | künn aztán arra gondolt, hogy neki mégis jobban illenék
499 Masod, 7 | világa a világ. Kötelessége, hogy az apjának igazán kedves
500 Masod, 7 | megállt: mégsem illő tán, hogy mikor épp most ajándékozta
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-1816 |