Part, Chapter
1 Eslo, 1 | tízezer korona kellene!...~Végre is azon gondolkodott, hogy
2 Eslo, 1 | mikor arról van szó, hogy végre ő is fundamentumot vessen
3 Eslo, 2 | ha tudná, hova hajtják.~Végre ott állt egy boltocska előtt.
4 Masod, 1 | Bogár Ella? - szólalt meg végre Ida tétován - Bogár Eleonóra...~-
5 Masod, 1 | Örülök, hogy látom - rebegte végre -, üljön le, Ella. Örülök...
6 Masod, 1 | megmagyarázza: miért jó őneki? Végre is a fiatalságára vélte,
7 Masod, 1 | tudom, lehet-e? - rebegte végre - mindent megpróbálok még
8 Masod, 2 | bajom, csak rosszul aludtam.~Végre egy leánytársának - aki
9 Masod, 2 | fordult meg az ebédlőben. Végre is sírva könyörgött, hogy
10 Masod, 3 | Elcsöndesült a zajgás. Végre egyedül maradt az apácák
11 Masod, 3 | efféle maga kényén járó, hogy végre is alkalmazkodik.~- Mennyi
12 Masod, 3 | negyedóra telt belé, mikor végre hallatszottak a lépései,
13 Masod, 5 | átvizsgálásában.~Ida segített.~Este végre találkozik a leánnyal. A
14 Masod, 6 | Erzsi kisasszonyé - felelte végre vontatottan.~- Ki az az
15 Masod, 6 | Könyvelő kisasszony - mondta végre, mintha maga is álmélkodna
16 Masod, 6 | állásra jutni. Elszegődött végre sok apróhirdetés után nevelőkis
17 Masod, 7 | aki hosszú sóvárgás után végre eljut Olaszországba - de
18 Masod, 7 | volna rá.~Bágyadtan mozdult végre. A szeme a felsőkabátját
19 Masod, 7 | legénynek a feje lökkent végre elő a nyíláson. A szeme
20 Masod, 7 | fagyott el végképp a szívében.~Végre is meg kell alkudnia a kénytelenséggel.
21 Masod, 7 | ujjakkal levelezett benne. Végre megállt. Tollat mártott
22 Masod, 7 | elcsípi előle! Tűnődött. Végre is rátette a kezét a gyűrűre:
23 Masod, 7 | nyakába boruljak, s elmúljon végre közülünk az a hideg árnyék,
24 Masod, 7 | tovább.~- Azt - feleltem végre -, hogy az lehetetlen.~-
25 Masod, 7 | egymásra, mint két bősz tigris. Végre fölkel ő is és azt mondja,
26 Masod, 7 | tisztelném az elfoglaltságát.~Végre a tésztánál megszólalt:~-
27 Masod, 7 | is, hogy őt küldtem el.) Végre mégis hazaliheg. Hozza az
28 Harmad, 1 | Bocsánat - szólalt meg végre Csaba, szinte remegő ajkkal -,
29 Harmad, 1 | állt.~- Bocsánat - mondta végre -, de ez nem az én mulasztásom.
30 Harmad, 1 | szalonban.~Ida mozdult meg végre. Fölemelte az arcát, ahogy
31 Harmad, 1 | megint csak járkál tovább.~Végre Ida fölemelte a fejét:~-
32 Harmad, 1 | mellébe. Így álltak percekig.~Végre Ida fölemelte az arcát.~-
33 Harmad, 2 | elbámulására -, házasságra érlelte végre fehér virágát. S bizonyára
34 Harmad, 3 | senki ismerősöm - rebegte végre -, és tájékozatlan vagyok
35 Harmad, 5 | Koronába, onnan a Tegethofba. Végre a Kaiserin Elisabethben
36 Harmad, 5 | férfiak karján járnak, hát végre is megszólalt:~- Ha megengedi -
37 Harmad, 6 | gunnyasztott Csaba mellett.~Végre előragyognak München villamoslámpásai.
38 Harmad, 6 | pillogott.~- Hol? - szólt végre Csaba - hát egy zongora
39 Harmad, 7 | mi az a Végtelenség?... Végre az órájára néz. Dél már
40 Harmad, 7 | nyelvét, vagy hallgasson?~Végre is mozdította:~- Elmondta
41 Harmad, 10| mond hát mégis az öreg?~Végre fölemelte a fejét, és a
42 Harmad, 10| hallgatta a karattyolást. Végre Kenderné tovább száguldott
43 Harmad, 11| annak a két kicsinek.~De hát végre is megállt a vonat. Meleg
44 Harmad, 11| prímet.~Az erdő árnyékán végre letelepedtek. Vékony csermely
45 Harmad, 11| nézi a gavallérja baját.~Végre is megindultak le a kocsmának.
46 Harmad, 11| szerencsében! - rebegte végre Csabára is kérőn tekintve.~
47 Harmad, 12| megállt, és gondolkodott.~Végre is megfordult, visszatért.
48 Harmad, 12| nem künn festette - szólt végre -, azt a szőke nőt...~Csaba
49 Harmad, 12| látnia a valóságban is.~Végre fölemelte az arcát:~- Örömest
50 Harmad, 12| kép. Hát csak mendegéltek.~Végre úgy öt óra tájt egy malomnak
51 Harmad, 14| elejétől a végéig:~Csakhogy végre értesítesz már, hogy szerencsésen
52 Harmad, 14| a p-t, és így találtunk végre rá.~- De hát kérem, mégis
53 Harmad, 14| tovább a végtelen történeten.~Végre úgy két óra múltán összeszedhette
54 Harmad, 14| egymás mellett volt. De hát végre is révbe ér a hajó: nyájasan
55 Harmad, 14| Hát orvos urak! - ordított végre Csaba németül -, dologra!~
56 Harmad, 15| alkudott hatra. Fizetett végre hetet. Csaba odaadta volna
57 Harmad, 15| kérdésre szinte megállott.~Végre is fölvette az asztalkendőt.
58 Harmad, 15| meg egy kérdést - szólt végre -, hát miért vett ön el
59 Harmad, 16| nem járt el a Luitpoldba.~Végre Ida nem állhatta meg szó
60 Harmad, 18| fuldoklok, sírok, úgy, hogy végre őbenne is mozdul valami
61 Harmad, 18| A feleségem - nyögte végre.~- A feleséged? Hát feleséged
62 Harmad, 18| maga?... Hát te - hebegte végre -, itthon vagy? - S hogy
63 Harmad, 18| van még együtt? - rebegi végre.~- Majd elmondom. Nyissa
64 Harmad, 18| kérem...~- Mindjárt - feleli végre Ida -, menjen le, kérem,
65 Harmad, 18| őérette.~- Hát jó - mondta végre -, egy kötéssel.~- Teljesítem.
|