Part, Chapter
1 Masod, 1 | Épp uzsonnáztak, mikor az apáca a látogatóterembe szólította:~-
2 Masod, 1 | ajtó nyílott: az ügyelő apáca fehér kornétás arca kukkant
3 Masod, 1 | dajkája óhajtását, de az apáca csak a fejét rázta rá:~-
4 Masod, 1 | keresi magát - mondta az apáca -, a szülővárosából való.~
5 Masod, 1 | ahogy ő prüsszent, minden apáca és minden leánynövendék
6 Masod, 1 | csengettek. Az ajtónálló apáca benyitott.~- Mennünk kell -
7 Masod, 1 | lehetséges volna-e?~Az apáca a fejét rázta rá:~- Ha akarná
8 Masod, 1 | éneket éneklő rigót.~Az apáca elszörnyedt.~- Ezt meggyónja,
9 Masod, 2 | Ottilia máter, a francia apáca, ültette maga mellé, mert
10 Masod, 2 | ejtette a relief szót, s az apáca a haragja hirtelen lobbanatában
11 Masod, 2 | haragú stájer nő volt az az apáca, bár az iskola termén kívül
12 Masod, 2 | valami alvajáró. Ida sírt. Az apáca ugyan szólt neki, hogy ne
13 Masod, 2 | vérző tövis maradt. Hát az apáca azon az estén maga mellé
14 Masod, 2 | nyugalmazott, vízkóros agg apáca ült. Az semmit nem beszélt,
15 Masod, 2 | Azon az egy estén minden apáca részesült egy pohárkával
16 Masod, 2 | Aztán Margit, a legfiatalabb apáca, rendre aggatta le a dobozkákat,
17 Masod, 2 | képet: melyiké, milyen?~Az apáca a kis dobozokat váltogatva
18 Masod, 2 | dobozt akasztotta le az apáca, úgy rémlett neki, mintha
19 Masod, 2 | 24! - kiáltotta Margit apáca.~A vízkóros agg sóhajtva
20 Masod, 2 | máter, a zeneprofesszor apáca kezdte rá nagyvígan:~Serkenjetek
21 Masod, 2 | Idám - tudakolódott Margit apáca is testvériesen -, elhívassuk
22 Masod, 3 | aki gardírozza. Ha netán apáca óhajtana lenni, abba is
23 Masod, 3 | pincsi, aki megszerezte!~? Apáca óhajtana lenni. Dehogy óhajtana!
24 Masod, 3 | helyette, mikor az ügyelő apáca hátat fordít. Papp Juliska
25 Masod, 3 | lehetséges. Két fiatal apáca is jár most az egyetemre.
26 Masod, 3 | fájdalomtól.~- Nem vagyok apáca. Mi közöm az apácák padjával?~-
27 Masod, 3 | hallhatóan rebegte:~- Nem akarok apáca lenni.~Aztán a hangja egyszerre
28 Masod, 3 | pattanásos képű, hamiskás apáca, hogy melyik társa ki volt,
29 Masod, 3 | bizalmasság melegében mindenik apáca elsóhajtozza az emlékezéseit
30 Masod, 3 | klastromban valamelyik ismerős apáca. Ők mindig az ürmösből vittek
31 Masod, 3 | hogy a kapus mellé osztott apáca őt szólítja-e.~Arra is gondolt
32 Masod, 3 | gondosabban, mint maga az apáca. Rendelkezett, parancsolgatott.
33 Masod, 4 | nyílott is az ajtó: Klára apáca kornétája fehérlett be.
34 Masod, 4 | tárt szemmel a mindenes apáca.~Mind a két lány megzavarodik.
35 Masod, 5 | igazgatói irodába szólította egy apáca - Ilona testvér.~A szobában
36 Masod, 5 | parancsolgat neki ez az apáca! Ha kastély szülöttje is,
37 Masod, 5 | de azért valójában csak apáca.~Már akkor nem nézett az
38 Masod, 5 | távozott.~Egy óra múlva két apáca lépett be hozzá, Paula testvér
39 Masod, 5 | fehérneművel. Mind a két apáca oly hideg arcú, mintha egy
40 Masod, 6 | mond maga az apja?~A két apáca eleinte hallgatva ült kétfelől.
41 Masod, 6 | testvér, a pattanásos arcú kis apáca.~- Maga nem is sír, Ida,
42 Masod, 6 | képedezett egyszerre mind a két apáca.~- Ártatlan - ismételte
43 Masod, 6 | annyit pletykázott a többi apáca múltjáról.~El is hallgatott.~
44 Masod, 6 | Péter úr? - kérdezte az apáca - itt van Ó Péter úr?~-
45 Masod, 6 | üzletvezető úr itt van.~A két apáca megzavarodva nyitotta egymásra
46 Masod, 6 | fárasztom, és az ajtót.~A két apáca szótlanul követte Bogárt
47 Masod, 6 | klastromban, csak persze ha az apáca nem látta. A sima hajviselet
48 Masod, 7 | és hogy őt nézik, mert az apáca félig-meddig mennyei nő.
49 Masod, 7 | Itt azonban nem jár velem apáca, tehát nem az apácát nézik,
50 Harmad, 3 | kezét Nagy Ákosné - csak nem apáca voltál talán?~- Már majdcsaknem -
51 Harmad, 8 | zongorázta egyszer, mikor az apáca nem volt a zongorateremben.
52 Harmad, 12| az apácát dorgálják, az apáca nem azon kapkod, hogy a
|