Part,  Chapter

1501 Harmad,  14|           Elhalványult. Most már világos, hogy Borbereky hazudott! Az ő
1502 Harmad,  14|                 késztés nógatta, kínozta, hogy kifusson a méhesből, és
1503 Harmad,  14|             szólítanom kellene az urakat, hogy béküljenek meg. Igen vagy
1504 Harmad,  14|                Mert ha oly buták vagytok, hogy holmi lovagias szamárságokat
1505 Harmad,  14|                igazán nem érdemlitek meg, hogy éljetek. Azért, hogy ez
1506 Harmad,  14|                 meg, hogy éljetek. Azért, hogy ez a bivaly azt mondta,
1507 Harmad,  14|                   ez a bivaly azt mondta, hogy neki a görög szebb a magyarnál,
1508 Harmad,  14|            pisztolyt nem sütök rá. Azért, hogy ez a sárga kakas a szemembe
1509 Harmad,  14|               barátomnak: - Vagy engeded, hogy egy vedernyi borral loccsantsalak
1510 Harmad,  14|                 Csaba maga is mosolyogja, hogy a köpönyegén viszi haza
1511 Harmad,  14|               színek, gyertyalángok... De hogy a kismacskába nem beszéltél
1512 Harmad,  14|             kiáltozása annyira ijedelmes, hogy az első pillanat dermedtsége
1513 Harmad,  14|                kerítésen.~Hát az történt, hogy a köpönyeg alig húsz lépésnyire
1514 Harmad,  14|               Egyszer csak azonban látja, hogy piros foltocska jelenik
1515 Harmad,  14|                   Hilfe!~Csaba azt vélte, hogy valami gonosz álom nyomja:
1516 Harmad,  14|             megállt, mintha az is érezné, hogy valami szörnyűség történt.~
1517 Harmad,  14|                 kevertem én a puskaporba, hogy attól tizenöt lépésnyire
1518 Harmad,  14|                  engem is szorongat majd, hogy mi részem benne.~- Hát orvos
1519 Harmad,  14|               veleérzőn.~És csodálkozott, hogy az ungar milyen értőn markolja
1520 Harmad,  14|               küldi a második telegramot, hogy Ó Péter maradjon otthon.
1521 Harmad,  14|                 ahogyan hagyták, csak épp hogy a molnárné ölében nyugodott
1522 Harmad,  14|              odalépő orvosnak -, csak épp hogy szivárog.~Ahogy elvette
1523 Harmad,  14|                megvidámult:~- Fölösleges, hogy a rendőrség idejöjjön.~-
1524 Harmad,  14|                   akkor világosodott elő, hogy a napernyője fogantyúját
1525 Harmad,  14|                  úgy fogta a napernyőjét, hogy a fogantyú a mellén volt,
1526 Harmad,  14|                  okozta az ájulást, hanem hogy a golyó megütötte a fogantyút,
1527 Harmad,  14|               talán az az ütés sem, hanem hogy Ida a lövésre, az ütődésre
1528 Harmad,  14|                    az ütődésre azt vélte, hogy az ő mellébe hatolt bele
1529 Harmad,  14|                 bizonyos volt a dolgában, hogy más orvosokról nem is gondoskodott.~~
1530 Harmad,  14|                  Kati azzal fogadta őket, hogy délután a telegram-kihordó
1531 Harmad,  15|            Csabának az arcába pillantani.~Hogy mit gondol most már Csaba
1532 Harmad,  15|               Hogyan magyarázza meg neki, hogy miért kelt fel ő is aznap
1533 Harmad,  15|              lappangott ott a méhesben?~S hogy Csaba semmiféle diadalmas
1534 Harmad,  15|              szinte rázta belé a szégyen, hogy azok a fene orvosok ott
1535 Harmad,  15|                  vonás. Azt is tudta már, hogy a duellum előtt Borberekyvel
1536 Harmad,  15|            ellenfél segédjével. Aztán hát hogy szegény fölkel hajnalban,
1537 Harmad,  15|                  szinte lefotografírozta, hogy csak rá kell másolnia a
1538 Harmad,  15|           Csabának meg olyan szerencséje, hogy szinte babonás tiszteletet
1539 Harmad,  15|                   iránt. És érteni vélte, hogy Ida miért vonul hideg felhőkbe.
1540 Harmad,  15|                   és elválunk, úgy érzem, hogy hiányzik majd nekem, sajolón
1541 Harmad,  15|                  mit ábrázol, csak látta, hogy természetes színű, vérehagyott,
1542 Harmad,  15|                 Az orosz szemén látszott, hogy furcsállja Csabának a makacsságát.
1543 Harmad,  15|                    A többi képen csak épp hogy átfutott a szeme.~- Hát
1544 Harmad,  15|           egyezzünk meg abban - mondta -, hogy megfesti a képet, aztán
1545 Harmad,  15|                Talán csak nem engedhetem, hogy egymás hajába kapjanak?~-
1546 Harmad,  15|                  olyankor?~- Az a szokás, hogy a festő az mondja: ki ad
1547 Harmad,  15|          felbőszült az undok kapzsiságon, hogy őelőle ellicitálják a képet.
1548 Harmad,  15|                   térdén könyökölve lesi, hogy melyik nyer majd.~No hát
1549 Harmad,  15|                    De adja az úr írásban, hogy köti magát az én nevemhez!~
1550 Harmad,  15|                   csak éppen megnézte, de hogy a ruha nem volt rajta megfestve,
1551 Harmad,  15|         mondogatta.~S akkor vallotta meg, hogy a moszkvai Tretyakov képtárt
1552 Harmad,  15|                   a szíve a boldogságtól, hogy szinte fájt.~~Csaba másnap
1553 Harmad,  15|          tapasztalom ama különös nap óta, hogy kedvetlenebb, zárkózottabb
1554 Harmad,  15|                   volna a szerződésünk.~- Hogy időnkint elém tegye az asztalra.
1555 Harmad,  15|              asztalra. És még azt mondja, hogy nem hibáztam. Tudtommal
1556 Harmad,  15|                  már nem várhatok tovább, hogy mikor találom ismét olyan
1557 Harmad,  15|              mikor egy percre megengedte, hogy a keresztnevén szólítsam.~-
1558 Harmad,  15|                   a kellőnél.~- Köszönöm, hogy ilyen finoman fejezte ki.
1559 Harmad,  15|            összehajtogatott asztalkendőt, hogy szinte oly vonalig egyez­
1560 Harmad,  15|              magát - szólalt meg aztán -, hogy többé soha nem ismétli meg
1561 Harmad,  15|               sikerül. De hát jó: higgye, hogy sikerül. Csak annyit engedjen
1562 Harmad,  15|                 Csak annyit engedjen meg, hogy folytassam.~- Folytassa.
1563 Harmad,  15|          folytassa a nevemmel. De érezze, hogy nem úgy fogadom, ahogy kiejti.~-
1564 Harmad,  15|                 kellemetlen, ha azt véli, hogy kellemes. De nem is értem:
1565 Harmad,  15|                      Vannak olyan ételek, hogy csak meleg tányéron tehetők
1566 Harmad,  15|         képzelhetek el semmi olyan ügyet, hogy egy mondatban is el ne lehetne
1567 Harmad,  15|                   bár köteleztem magamat, hogy teljesen idegen maradok...
1568 Harmad,  15|           lehetetlen hallgatásba nyomnom, hogy oly hálát érzek ön iránt...~
1569 Harmad,  15|              Lehetetlen meg nem ismernem, hogy mióta maga mellettem van,
1570 Harmad,  15|              napjáról beszélek. Megértem, hogy magának érzékeny valami
1571 Harmad,  15|            említeni is, mert maga oly jó, hogy talán remélhetem: mégse
1572 Harmad,  15|                  De én is megvárom öntől, hogy nem kényszerít semmi lekötelező-érzésre.~-
1573 Harmad,  15|                  nem. Éppen én óhajtanám, hogy ne érezze kötelezve magát
1574 Harmad,  15|             szótól tartottam. Ígérje meg, hogy nem mondja ki ezt a szót:
1575 Harmad,  15|               tágas műteremről hallottam, hogy bérbevehető. A Bavária körúton.
1576 Harmad,  15|                lakást is. Aztán ha látom, hogy alkalmas nekünk, maga is
1577 Harmad,  15|             Bérelhetünk bútort is. Lehet, hogy én veszek is magamnak.~S
1578 Harmad,  15|                azt a jóságát is remélnem, hogy elfogadja. Ha pedig nem:
1579 Harmad,  15|               belső kényszerítés vitt rá, hogy ezt a csekélységet hálámból
1580 Harmad,  15|              ékszertokról mindjárt látta, hogy karperec van a tokban.~A
1581 Harmad,  15|               gyémánt, de látszott rajta, hogy finomabb alkotás annál a
1582 Harmad,  15|                 Később ugyan kiviláglott, hogy csak olyan rosszul jár,
1583 Harmad,  15|                hát nőknek nem is az a fő, hogy az óra mutasson, hanem hogy
1584 Harmad,  15|               hogy az óra mutasson, hanem hogy ők mutogathassák.~A csuklójára
1585 Harmad,  15|                 mindenféle városi cédula: hogy ők fizessék-e vagy bíróék?
1586 Harmad,  15|                    Vagy tanácskozás azon, hogy vasárnap hova megy a társaság.
1587 Harmad,  15|                   kellett attól tartania, hogy valaki mértéktelenül udvarol
1588 Harmad,  15|           ismételte meg a kérését azután, hogy Csaba is fizetett áldomást
1589 Harmad,  15|             mentegetőzött Ida előtt.~Vagy hogy már meg is volt keresztelve
1590 Harmad,  15|                       Tessék.~- Látta ön, hogy annak az emlékezetes napnak
1591 Harmad,  15|              írtam?~- Láttam.~- Gondolta, hogy önnek szól az egyik levél?~-
1592 Harmad,  15|                   házasságunk előtt adta, hogy ha netán kiadásaim volnának
1593 Harmad,  15|              jobban vigyáz a nőnél. Most, hogy az a festő meghalt, arra
1594 Harmad,  15|                   meghalt, arra gondolok, hogy jó, ha megmondom önnek:
1595 Harmad,  15|               rebegte: - Köszönöm.~Várta, hogy Csaba mond még valamit.
1596 Harmad,  16|             képemnek.~- De hát ki hajtja, hogy evésre sincs ideje?~- Eszem
1597 Harmad,  16|                 mögötte.~- Bocsásson meg, hogy zavarom - mentegetőzött
1598 Harmad,  16|               feleségül.~Először történt, hogy vidámság hangján szólt Idához.~
1599 Harmad,  16|              ecseteit.~Kati csodálkozott, hogy Magyarországon a fiatal
1600 Harmad,  16|             beszerezniük. De hát az a fő, hogy Csaba dolgozhasson.~Ida
1601 Harmad,  16|                 És mind a kettő sóhajtja, hogy milyen nehéz a férjhezjutás
1602 Harmad,  16|                  kocsigyárost emlegetett, hogy fiatal leány korában mennyit
1603 Harmad,  16|                   Meg is mutatták Idának, hogy mondja meg hát: volt-e valaha
1604 Harmad,  16|                   mikor esős volt az idő, hogy csak déltájt festhetett
1605 Harmad,  16|            Januáriusban már arra gondolt, hogy a kép magyar levegőjét nem
1606 Harmad,  16|                  Meg is írta Tinyakovnak, hogy megnézheti Pesten, ha akarja.
1607 Harmad,  16|               kezük különösen szembeötlő, hogy az angyal két finom, szép
1608 Harmad,  16|           vasárnap a barátait összehívta, hogy megmutassa nekik a képet:~-
1609 Harmad,  16|                  a képet, és gratuláltak, hogy a férje egy ugrással a nagy
1610 Harmad,  16|                   előtt. Nem azt várta ő, hogy dicsérjék, hanem azt, hogy
1611 Harmad,  16|                hogy dicsérjék, hanem azt, hogy amit az ő szeme nem lát,
1612 Harmad,  16|               Mária templomba menetelére, hogy a gyermek Mária figurája
1613 Harmad,  16|             gyermekeinek is az a hibájuk, hogy a fejük nem gyermekfej.
1614 Harmad,  16|              valaki Benczúrnak megmondja, hogy Buda visszafoglalása képén
1615 Harmad,  16|                 Hát nem is mondhatom meg, hogy micsoda.~- Lehetetlen, hogy
1616 Harmad,  16|               hogy micsoda.~- Lehetetlen, hogy ne lássatok itt hibákat
1617 Harmad,  16|             festésben is. Ti is tudjátok, hogy maga a festő néha csak évek
1618 Harmad,  16|                  vont:~- Én azt gondolom, hogy ebből a képből nem hiányzik
1619 Harmad,  16|                   a téma maga annyira új, hogy szinte ordít.~- Hát most
1620 Harmad,  16|                     eszmélkedett Mikey -, hogy mi az, amit én itt hiánynak
1621 Harmad,  16|               bizalmasan -, az a valóság, hogy a képed nagyszerű! Remekmű!
1622 Harmad,  16|            Csodálkozott az ebéd folyamán, hogy Csaba még a szokottnál is
1623 Harmad,  16|          tökéletes? Mindenki magasztalja, hogy remekmű.~- Valami hiányzik
1624 Harmad,  16|               szemmel -, „Meteor”... Ida! Hogy csókoljam meg magát?! Leg­
1625 Harmad,  16|            szívvel sietett ki a szobából, hogy a kézcsóktól nem szabadulhatott.~~
1626 Harmad,  16|                 tovább.~Ő maga talált rá, hogy a fő figurája elé néhány
1627 Harmad,  16|                  még: rá kell festenie, s hogy ezek a növények a fő figuráján
1628 Harmad,  16|                   könyvekben is. Csak épp hogy a képe világításának a vonalába
1629 Harmad,  16|              próbaképeket is eladogatták, hogy ne kelljen azoknak is külön
1630 Harmad,  16|                  írt semmit. Ida értette, hogy az az egy kép nem eladó.~
1631 Harmad,  16|                 nem volt numerusa. Kérte, hogy másnap vagy délután jöjjön
1632 Harmad,  16|                    kérem, valahová félre, hogy ne akadjon belé senkinek
1633 Harmad,  16|                 első percben csak nézett, hogy miért akasztaná Ida a kulcsot
1634 Harmad,  16|                fölé? De aztán megértette, hogy Jolán képéről szól.~- Jó
1635 Harmad,  16|          műteremben.~- Megbocsátja talán, hogy a titkos rekesz gombját
1636 Harmad,  16|      elmosolyodott.~- Megnézte a könyvét, hogy megvan-e? Remélem: nincs
1637 Harmad,  16|                   Sőt éppen azért szólok, hogy több pénzt tett be a nevemre,
1638 Harmad,  16|                  De ön nem tartozik vele, hogy visszaadja a móringomat.~-
1639 Harmad,  16|         visszaadja a móringomat.~- Lehet, hogy a törvény nem kötelez reá.
1640 Harmad,  16|         nyilatkozat.~- Nem azért mondtam, hogy dicséretet sarlózzak érte.~-
1641 Harmad,  16|               kalapot. Csak nem gondolja, hogy elfogadom öntől?~Csaba vállat
1642 Harmad,  16|                  rá jogom talán?~- De hát hogy költhet ön egy idegen valakire?~-
1643 Harmad,  16|                 ön egy idegen valakire?~- Hogy takaríthatja ön egy idegen
1644 Harmad,  16|                ruháit, lakását, asztalát? Hogy stoppolhatja egy idegennek
1645 Harmad,  16|                  idegennek a harisnyáját? Hogy futhat ön egy idegen valakinek
1646 Harmad,  16|                  van meg a természetében, hogy nem fogadnak el semmi olyan
1647 Harmad,  16|                   kulcs. Én nem is tudom, hogy melyik mennyi volt.~- De
1648 Harmad,  16|              számol.~- Csak nem gondolja, hogy...~- Nem, csak az arca érdekes,
1649 Harmad,  16|               érdekes, mikor gondolkodik, hogy kilenc meg tizennyolc...~
1650 Harmad,  16|                   nem írogattam. Mondtam, hogy a kabátomban a tárcám: vegyen
1651 Harmad,  16|                  amennyit akar.~- Véltem, hogy írogatja.~- Nem írogattam.~-
1652 Harmad,  16|                 Nem írogattam.~- Mondjuk, hogy havonkint 300 márka volt.~-
1653 Harmad,  16|                   költsége jutott eszébe, hogy azt is meg kell felezniük.
1654 Harmad,  16|                 az a fenntartással?~- Az, hogy csak magának adják ki.~-
1655 Harmad,  16|           ismernek engem.~- Próbálja meg, hogy nem ismerik-e? ~Ida bámult.~-
1656 Harmad,  16|              Jelentkezik az ő rekeszénél, hogy pénzt venne ki. Adnak neki
1657 Harmad,  16|                egy számcédulát, és kérik, hogy a pénztárnál üljön le.~Néhány
1658 Harmad,  16|                   kérem, honnan tudja ön, hogy én vagyok az a Frau Ida
1659 Harmad,  16|         könyvecskével és kulccsal együtt. Hogy majd vacsora végén odatolja
1660 Harmad,  16|                 adják ki. Kérheti azt is, hogy utalják át Pestre vala­melyik
1661 Harmad,  16|          szolgálnak - ha kedvesebb önnek, hogy ott a pénze.~Ida olyanokat
1662 Harmad,  16|                 mondjuk így: ha azt véli, hogy jobb szabadon élnie. A pénz
1663 Harmad,  16|            móringja nálam volt, láthatja, hogy ez a kénytelenség megszűnt.
1664 Harmad,  16|                    Csak arra kérem mégis, hogy ha eltávozik, ne szótlanul
1665 Harmad,  16|                    A barátaim azt vélnék, hogy...~Ida fölkelt. Sápadtan,
1666 Harmad,  16|              Egyáltalán nem gondoltam rá, hogy bármiképpen is vélekedjék.~-
1667 Harmad,  16|                    Becsületemre fogadtam, hogy tiszteletben tartom a mi
1668 Harmad,  16|                Ezzel szemben arra kértem, hogy egy évig maradjon velem.
1669 Harmad,  16|                   mért sértődik meg azon, hogy odakínálom udvarias aranytálcán:
1670 Harmad,  16|              benne van a szerződésünkben, hogy magunk között idegenek vagyunk...~-
1671 Harmad,  16|                felelte méltóságosan -, de hogy maradjak egy idegen férfival
1672 Harmad,  16|                   eddig.~- Ha azt mondja, hogy elmehetek.~- Csak arra való
1673 Harmad,  16|           gondolatból, ha netán óhajtása, hogy elmenjen. Gondoltam: van
1674 Harmad,  16|          villamoslángot.~- Bocsásson meg, hogy a szobájába lépek, de igazolnom
1675 Harmad,  16|            magamat: eszem ágában se volt, hogy bármiképpen is eltávolítsam
1676 Harmad,  16|           asztalkájára borulva szepegett, hogy szinte rázkódott belé.~-
1677 Harmad,  16|                 meg. Érezheti a hangomon, hogy még csak a gondolata is
1678 Harmad,  16|                 szándéknak. Nem is tudom, hogy mit vett annyira a szívére?~-
1679 Harmad,  16|             fekhetek le azzal a tudattal, hogy magának könnyeket okoztam.~-
1680 Harmad,  16|        hozzásietett.~- De ha én kérem rá, hogy maradjon.~S ezt mondva gyöngéden
1681 Harmad,  16|                    Sem ő nem gondolt reá, hogy vét vele a szerződésük ellen,
1682 Harmad,  16|                  azt - folytatta Csaba -, hogy akármilyen idegenül éltünk
1683 Harmad,  16|                   És már gondoltam is rá, hogy azon a napon, amikor az
1684 Harmad,  16|                   a könnyeit letörölve -, hogy azt a takarékkönyvet visszateszi
1685 Harmad,  16|                    És arról kezdett szót, hogy a következő héten ládába
1686 Harmad,  16|                    Már világos volt neki, hogy Idának nincs senkije.~Viszont
1687 Harmad,  16|                  a keserve orkánjában is, hogy Csaba azért költözik Pestre,
1688 Harmad,  16|                  Csaba először említette, hogy Budapestre térnek vissza,
1689 Harmad,  16|                   könnybe lábadt a szeme, hogy a levelet olvasta, de Idának
1690 Harmad,  16|            gyászkeretű levél arról szólt, hogy Jolánnak az ura megint kártyázott.
1691 Harmad,  16|                  íratta, s olyaténképpen, hogy a „haszonélvezeti jog” az
1692 Harmad,  16|                  májában.~Maga is érezte, hogy így nem élhet tovább.~A
1693 Harmad,  16|             megvigasztalta az a gondolat, hogy talán olyan ember lett volna,
1694 Harmad,  17|               annyira idegenek egymástól, hogy a fülke két legtávolabbi
1695 Harmad,  17|                szálltak hotelbe. Csak épp hogy nyájasabban mondtak egymásnak
1696 Harmad,  17|                   Csaba megkérdezte Idát, hogy nem telegrafál-e az apjának?~
1697 Harmad,  17|                    De ön nem tudja talán, hogy atyám megnősült időközben.~-
1698 Harmad,  17|                 ebben az órában megtudom, hogy van-e üres műterem a fővárosban.
1699 Harmad,  17|          fővárosban. Vagy nincsen? Lehet, hogy meg is nézem mindjárt azt
1700 Harmad,  17|                ott. Aztán hazatér. Lehet, hogy én már várom. Lehet, hogy
1701 Harmad,  17|                 hogy én már várom. Lehet, hogy később érkezem, hát akkor
1702 Harmad,  17|                  Csaba örömmel újságolta, hogy van műterme: egy beteg festő
1703 Harmad,  17|       vállalkozott. Noha el nem vélhette, hogy milyen lakást bérelhet Csaba.
1704 Harmad,  17|                   való napon történt meg, hogy Csabának megint levele érkezett.
1705 Harmad,  17|            egykedvűen.~Ida nem mondta rá, hogy akkor nem az alsó kabátján
1706 Harmad,  17|                Májusig jó - mondta Csaba.~Hogy májustól kezdve hol lesz
1707 Harmad,  17|                  a képen.~Ida furcsállta, hogy Pesten a műterem, és Csaba
1708 Harmad,  17|            kérdezett semmit: Csaba tudja, hogy mért így, s mért nem másképpen.~
1709 Harmad,  17|               maga pénzéből azon a címen, hogy tavaszi ruháról kell már
1710 Harmad,  17|        gondoskodnia.~- De hát kedves Ida, hogy kérhet maga éntőlem olyasmit,
1711 Harmad,  17|                szakácsasszony azt mondta, hogy bízza rá ismer egy jó leánykát,
1712 Harmad,  17|                hallotta már asszonyoktól, hogy olyan cseléd jó, amelyik
1713 Harmad,  17|            amelyik még nem szolgált, vagy hogy csak egy-két helyen. Hát
1714 Harmad,  17|                  lábán.~S Panni ahelyett, hogy elbújna előle, nagy örömrebbenéssel
1715 Harmad,  17|                   meg, kisasszony, vagyis hogy nagyságos asszonyom. Csak
1716 Harmad,  17|                 téged? Ne bánts!~- De hát hogy gondol olyat, Panni, hiszen
1717 Harmad,  17|                 Ida intett a boltosnénak, hogy megfogadja a leányt. Fizetett,
1718 Harmad,  17|                egybeesküszünk.~- Fogadod, hogy nem lopsz többé?~- Fogadok.
1719 Harmad,  17|             otthon ült. Újságot olvasott. Hogy Ida hangját hallotta, összecsapta
1720 Harmad,  17|                meg a lángok. Arról szólt, hogy Ó és Stern borüzletéből
1721 Harmad,  18|                  kijövő özvegyé, csak épp hogy ő gyászfátyolt nem visel.~
1722 Harmad,  18|                    Csaba arra vélekedett, hogy talán a bizalmaskodása komolyítja
1723 Harmad,  18|                csak a keresztnevén. Igaz, hogy hozzátette: kedves vagy
1724 Harmad,  18|            megilletődött, és megpróbálta, hogy visszatér az eredeti idegen
1725 Harmad,  18|                  már nem bírta kimondani, hogy: szíves engedelmével, de
1726 Harmad,  18|                reggel mégis mindig tudta, hogy férfitársa­ságban időzött-e
1727 Harmad,  18|                   semmit se tudott arról, hogy Ida maga keféli meg a ruháját
1728 Harmad,  18|                érzett a ruhán, Ida tudta, hogy Csaba férfitársaságban mulatott.
1729 Harmad,  18|                 is vett Csaba a napokban, hogy a kezét a szél kissé megfújta.~
1730 Harmad,  18|            könyörgő levelet a szülőidnek, hogy engedjenek férjhez.~Panni,
1731 Harmad,  18|                  a kendőbe, úgy fordulsz, hogy meg ne lásson: meg ne ismerjen.~-
1732 Harmad,  18|      Krisztinavárosban, az is azt mondta, hogy nagy alkotás. Paur Géza
1733 Harmad,  18|                  ott: bizonyosnak mondja, hogy az első terembe osztályozzák
1734 Harmad,  18|                 velem?~- Ha kedves önnek, hogy megnézem...~- Hát hogyne
1735 Harmad,  18|                  leült ő is az asztalhoz, hogy reggelizzen.~Csaba úgy bámult
1736 Harmad,  18|                    Ó, Ida, kedves jó Ida! Hogy meg nem csókolhatom magát!
1737 Harmad,  18|                   A kendő alól kilátszik, hogy kalács! Szép pirosra sült,
1738 Harmad,  18|         összetalálkozunk olyan valakivel, hogy magam térek vissza. Nem
1739 Harmad,  18|                 szót szólt be a konyhába, hogy ha elmaradnának, a szakácsasszony
1740 Harmad,  18|                 malomkő. Látszik a kövön, hogy az angyal odazuhanása kimozdította
1741 Harmad,  18|              vállat.~- Én csak azt érzem, hogy ezen a képen rajta van valamiképpen
1742 Harmad,  18|              vagyok - rebegi elpirulva -, hogy láthatom! Ó, mily boldog
1743 Harmad,  18|                   magát, mikor hallottam, hogy miattam vallatták, és hogy
1744 Harmad,  18|                hogy miattam vallatták, és hogy elvitték. De hát ugye, nem
1745 Harmad,  18|                    Hálistennek. Köszönöm, hogy tegezel. Te mindig olyan
1746 Harmad,  18|                volt, látod, a szerencsém, hogy kicsaptak. Mert kicsaptak
1747 Harmad,  18|              kesergett, szidott piszkolt, hogy három nap nem ettem, csak
1748 Harmad,  18|                   Bisi azonnal válaszolt, hogy csak négy hónap, és a diploma
1749 Harmad,  18|                 Jó házak annyit fizetnek, hogy akár holtunkig...~- Mégis
1750 Harmad,  18|              mégis hát teérted érdekelne, hogy hogy fizetnek benneteket
1751 Harmad,  18|                   teérted érdekelne, hogy hogy fizetnek benneteket óránként?~-
1752 Harmad,  18|                    Ó, mily boldog vagyok, hogy láthatlak! Neked köszönhetem,
1753 Harmad,  18|             láthatlak! Neked köszönhetem, hogy jól zongorázok. És hogy
1754 Harmad,  18|                   hogy jól zongorázok. És hogy éppen énmiattam... Kezedet,
1755 Harmad,  18|               lábadat szeretném csókolni, hogy énmiattam annyit szenvedtél...~
1756 Harmad,  18|                 mosolyogva Ida -, örülök, hogy boldog vagy.~- Ó, kimondhatatlanul.
1757 Harmad,  18|               könyvet. Kár minden napért, hogy elmúlik.~S kibontotta nagysebten
1758 Harmad,  18|                szemét -, de aztán láttam, hogy voltaképpen a kellemetlenségeimet
1759 Harmad,  18|                   neked nem lesz rá okod, hogy elégesd.~Csókkal búcsúztak
1760 Harmad,  18|                   el, s Boris kérte Idát, hogy majd, ha falun lesznek,
1761 Harmad,  18|               asszonyka elment, kérdezte, hogy mi volt az a baj, ami miatt
1762 Harmad,  18|                   arca elborult.~- Bánom, hogy elégettem a naplómat: most
1763 Harmad,  18|                 De hát azért? Hiszen...~- Hogy nevezzek olyan nőt anyámnak,
1764 Harmad,  18|           kocsihoz.~- Hiszen ez Tinyakov. Hogy kerül ez ide? Hát menjen
1765 Harmad,  18|                   csakugyan a muszkája.~- Hogy kerül ide, Tinyakov úr?~-
1766 Harmad,  18|                    Tinyakov úr?~- De maga hogy kerül ide?~- Hát nem olvasta
1767 Harmad,  18|             örömmel hallgatta.~- Mondtam, hogy szerencsés napra virradtam -
1768 Harmad,  18|                      Hát mondja meg maga, hogy mennyit remél?~- Én csak
1769 Harmad,  18|                   a pénznél is többet ér, hogy a nevemet, művészetemet
1770 Harmad,  18|          egyezkedtek. Csaba arra gondolt, hogy itthon talán ötezer koronát
1771 Harmad,  18|                   maga előtt.~Bámulnak.~- Hogy jutsz te ide, Jolán?~- Hogy
1772 Harmad,  18|               Hogy jutsz te ide, Jolán?~- Hogy jutok ide? - s megint bámul
1773 Harmad,  18|                történt vele. Iszen látja, hogy a szívem megszakad.~A kezemet
1774 Harmad,  18|             szúrva fuldoklok, sírok, úgy, hogy végre őbenne is mozdul valami
1775 Harmad,  18|               aztán: iderendeltél Budára, hogy együtt legyünk a tavaszig,
1776 Harmad,  18|                együtt legyünk a tavaszig, hogy a gyászom kimenjen a fejemből,
1777 Harmad,  18|        megnyugodtam. De hát mégis furcsa, hogy tegnap egy szót se szóltál
1778 Harmad,  18|                ide, látom a címcéduláján, hogy a te kezed írása, ez is
1779 Harmad,  18|        tisztességes nő talán? Lehetetlen, hogy te olyan nőt végy el!...~
1780 Harmad,  18|                  Szíves bocsánatát kérem, hogy magamnak külön vettem ágyneműt,
1781 Harmad,  18|                  nincs mit aggódnia azon, hogy az elválásom árnyékot vet
1782 Harmad,  18|         terminusunk.~Sohasem felejtem el, hogy ön mindenkor tisztességes
1783 Harmad,  18|                inkább büszke lehettem rá, hogy - ha látszatra is - ön a
1784 Harmad,  18|                    Bizonyos lehet felőle, hogy nem nehezítem meg a teljes
1785 Harmad,  18|               Csaba elhőkölt.~- A Dunába? Hogy gondolhatsz ilyet!~- Az
1786 Harmad,  18|                 Micsoda ostoba beszéd ez, hogy a Dunába!... Minek ment
1787 Harmad,  18|                   ment!~- Én nem mondtam, hogy a Dunába ment, csak...~-
1788 Harmad,  18|                 újságíró is? Nem tudom-e, hogy van telefon, telegráf, lakásbejelentő
1789 Harmad,  18|               niát. Akkor eszmélkedik rá, hogy talán nem Balogh Csabáné
1790 Harmad,  18|                   Ó Ida néven. Hát persze hogy Ó Ida! Ő immáron csak Ó
1791 Harmad,  18|              Metropol!... Halló... Kérem, hogy Ó Ida nevű vendég nem érkezett-e
1792 Harmad,  18|                 Oly türelmetlen volt már, hogy a két lába reszketett.~-
1793 Harmad,  18|                volna a szemén, különösen, hogy a Gresham nagy ívlámpái
1794 Harmad,  18|                  vastag szemöldöke alatt.~Hogy Csaba megállt, ő is föltekint,
1795 Harmad,  18|                  s csak meredt rá kérdőn, hogy szinte ordított a szeme.~
1796 Harmad,  18|                 végre -, itthon vagy? - S hogy Csaba nem felelt, tovább
1797 Harmad,  18|             kiáltott reá - éntőlem kérdi, hogy hol a leánya?!~S nem törődve
1798 Harmad,  18|                  emberrel, rohant tovább, hogy a járókelők szinte ijedten
1799 Harmad,  18|                 különös. Mi szükség arra, hogy Csaba mentegetőzzön, mosa­
1800 Harmad,  18|                  nem gondolja tán, Csaba, hogy összeülteti őt azzal a nővel
1801 Harmad,  18|                   még nem húzta fel, vagy hogy akarattal hagyta benne a
1802 Harmad,  18|          muffjában: lássa arról is Csaba, hogy hiába öltöztette fel: ő
1803 Harmad,  18|                 van velem elégedve.~- Már hogy volnék megelégedve! Micsoda
1804 Harmad,  18|                 Ida.~- Csak nem gondolja, hogy átlépem még egyszer a küszöbét?~
1805 Harmad,  18|           fölemelte a bal kezét: mutatta, hogy nincs rajta a karikagyűrű.~
1806 Harmad,  18|        szerződésünk letelt. És nem értem, hogy maga itt van: Ezt éppenséggel
1807 Harmad,  18|                  a karjába kapott Idának, hogy beleöltekezzen. Ida azonban
1808 Harmad,  18|                  rá.~- A húga?~- A húgom! Hogy miért nem említettem soha?
1809 Harmad,  18|              kérem: maga tudja legjobban, hogy nem voltunk férj és feleség.
1810 Harmad,  18|             feleség. Ez abból is látszik, hogy ha csakugyan húga az a hölgy,
1811 Harmad,  18|                  megbocsát nekem. Azt is, hogy ökör vagyok! És bivaly vagyok!
1812 Harmad,  18|            értette még teljesen az ügyet, hogy miért kellett titkolnia
1813 Harmad,  18|                 húga létezését. De látta, hogy Csaba lelke kínpadon vergődik
1814 Harmad,  18|                  Teljesítem. Írásba adom, hogy teljesítem. Fehér papirosra
1815 Harmad,  18|                   akármit.~- Csak annyit, hogy vacsora után visszakísér
1816 Harmad,  18|                Meghalnék, ha azt mondaná, hogy nem lehetünk. Itt rögtön