Part,  Chapter

 1 Masod,  3  |         kérdezte. Pergamen-szín arca oly hideg volt, mint a templom
 2 Masod,  3  |         szakácsasszony apácával, aki oly serény kézzel dolgozik a
 3 Masod,  5  |       fehérneművel. Mind a két apáca oly hideg arcú, mintha egy órát
 4 Masod,  6  |        kisasszonyé?~Az asszony szeme oly szaporán pillogott, mint
 5 Masod,  6  |        voltam. Egy helyen az asszony oly gőgös volt, hogy a konyhán
 6 Masod,  6  |          éves lehetett, tiszta képű, oly telt arcú, hogy szinte tokás.
 7 Masod,  6  |         volna, igazi francia grófné, oly művelt, hogy még akkor se
 8 Masod,  6  |        tüskét vesz ki a talpából. És oly szegény, hogy csak egy inget,
 9 Masod,  7  |            Alighogy belekezdett, már oly utálattal fogta, mintha
10 Masod,  7  |             a szeme, a láncocskákból oly gyönyörűen összemívelt karperecet,
11 Masod,  7  |             csak egyszer járt nálam. Oly hideg una­lom­mal beszélgettem
12 Masod,  7  |         lelkében tiszta ember lehet, oly nyugodtan kérdem meg tőle:~-
13 Masod,  7  |          kellett fognom a száját. De oly jótétemény volt a lelkemnek
14 Masod,  7  |      megindultál a kereszted útjára.~Oly bensőleg imádkoztam, hogy
15 Harmad,  1 |    Visszatért az irodájába.~A szavai oly nyersek, parancsolóak voltak,
16 Harmad,  3 |         olvasta aztán, Ida a könyvét oly nyugodtan, mintha a szobájában
17 Harmad,  3 |       kisasszony.~S a házaspár szeme oly hidegen állt egymáson néhány
18 Harmad,  4 |         Mindjárt gondolhattam volna: oly igen összeillők. Mióta?~-
19 Harmad,  5 |            elegáns az új kalapjában. Oly jártasan mozgott az osztrák
20 Harmad,  5 |               kérem, senkit.~- De ha oly szemtelen!~- Csak nekem
21 Harmad,  6 |            ijedelmén.~Az a három arc oly felötlő volt a társaságban,
22 Harmad,  6 |               Legyenek mind a ketten oly boldogok, mint az első áldott
23 Harmad,  7 | visszaköltözik, a bútorok szállítása oly költséges, hogy azon a pénzen
24 Harmad,  9 |       tavaszon, kanyaró vitte el. Ó, oly bájos kis eleven és okos
25 Harmad,  9 |            Millnerné ismételte, hogy oly bájos kis teremtés. És Idán
26 Harmad,  9 |            kérem, csak öt percre. De oly kedvesen érdeklődnek szomszédék,
27 Harmad,  10|        udvarlóm?~A fiatalemberek még oly távol voltak, hogy az arcukat
28 Harmad,  10|              arcnál. Az emberi arcon oly sok minden van... Egy-egy
29 Harmad,  11|              Közte és az apja között oly mély szakadék tátongott,
30 Harmad,  11|      sorakoztak a nyugovó nap útján. Oly nagy, gömbölyded hegyek,
31 Harmad,  12|          megjegyeznem, hogy ez ismét oly szép vonása az ön gondolkodásának,
32 Harmad,  12|       szívesen. Egyszer.~- Ida, maga oly szép... Maga nem is tudja,
33 Harmad,  12|           szólt Csabának, Csaba néha oly bús arccal ült mellette,
34 Harmad,  14|            nagyságoddal beszélne, ha oly kegyes lenne, hogy elfogadná.~-
35 Harmad,  14|        Kakasnak, és miért? Hiszen ön oly jámbor, Csorba úr, hogy
36 Harmad,  14|            vagy éppen agyon. Mert ha oly buták vagytok, hogy holmi
37 Harmad,  15|            asztalkendőt, hogy szinte oly vonalig egyez­tek a szélei,
38 Harmad,  15|        ellene, akár nem, de én magát oly nemes és disztingvált léleknek
39 Harmad,  15|            hallgatásba nyomnom, hogy oly hálát érzek ön iránt...~
40 Harmad,  15|         merem említeni is, mert maga oly jó, hogy talán remélhetem:
41 Harmad,  18|             Inkább leánynak látszik, oly fiatal, de mégis asszony,
42 Harmad,  18|          rettegésre nincs oka. Csaba oly egészséges, mint ahogy tegnap
43 Harmad,  18|          érzésem szerint, és a nekem oly kedves Mária-érmecskét amelyet
44 Harmad,  18|         lecsapta a kagylót a szegre. Oly türelmetlen volt már, hogy