Part,  Chapter

 1 Eslo,  1   |     szoborra: mi van bennük, hogy annyira meg­rezegtetik a lelket?
 2 Eslo,  1   |        találta otthon.~Jolán arca annyira megváltozott, hogy alig
 3 Eslo,  1   |            Kérem...~S különben is annyira szobrász volt már minden
 4 Eslo,  2   |     firkálják. A bélyegkereskedés annyira elterjedt már mind az öt
 5 Eslo,  3   |       hátha mégis?~- Ó, dehogy.~- Annyira bizonyos ön, hogy nem ellenkezik?
 6 Masod,  1  |        idegen, hideg, bámész arc! Annyira idegen, hogy Ida beljebb
 7 Masod,  2  |         szólt neki, hogy ne vegye annyira szívére, de hiába: Ida szívében
 8 Masod,  2  |             Mi bajod? Mért sírtál annyira? - faggatták a leánytársai.~-
 9 Masod,  3  |           ő a gyeplőt.~Ezen aztán annyira megvidámult, hogy aznap
10 Masod,  3  |         is.~Az iskolában nem volt annyira szigorú. Soha senkit nem
11 Masod,  6  |           kellett hálnia. A férfi annyira érdeklődött a gyermekek
12 Masod,  7  |      Nórához? Már megbántam, hogy annyira idegenkedtem tőle.~Az arca
13 Masod,  7  |     együtt autóznak. Én nem bírom annyira összeszedni az erőmet, hogy
14 Masod,  7  |        lom­mal beszélgettem vele, annyira keresztülnéztem rajta, mint
15 Masod,  7  |      tegnapi magamviseletéért. De annyira megdöbbentett a közlése
16 Masod,  7  |    szépsége is... Bár lehet, hogy annyira szép én mégse vagyok. De
17 Masod,  7  |    házassági hirdetés érdekelheti annyira atyámat, hogy mindig kinyír
18 Masod,  7  |           örökségemből. Vagyok én annyira erős, hogy megállhatok a
19 Masod,  7  |          a magam lábán. És vagyok annyira tanult, hogy meg­élhetek.
20 Harmad,  1 |     panasza, nyávo­gása, nem lesz annyira ingerült reám. És ha hozzájuk
21 Harmad,  6 |     könyvet olvas, s nem regényt, annyira szokatlan... Nem maradhat
22 Harmad,  6 |         kötelezettsége nem terjed annyira, hogy ártatlan szépmondásokat
23 Harmad,  10|   szennyes olasz leány hogy lehet annyira ocsmányul szemérmetlen!~~
24 Harmad,  10|   előkelősége otthon már nem volt annyira szembeötlő. Különösen, hogy
25 Harmad,  10|      mikor a festő ég. Némelyiket annyira fűti a szentlélek, hogy
26 Harmad,  10|           Szinte ugrált a széken, annyira örült, hogy szép kettőst
27 Harmad,  10|        örökíti meg a művész. Mert annyira gyönyörködik a rezgésében,
28 Harmad,  12|      idekint.~Csaba gondolkodott. Annyira gondolkodott, hogy percekig
29 Harmad,  12|          elmegy, hát gondoltam...~Annyira meg volt zavarodva, hogy
30 Harmad,  12|      Csabát ki a házból. Nem, hát annyira mégse szabad talán idegennek
31 Harmad,  12|  beszélnem...~- Tessék.~- Mert ön annyira szigorúan vigyáz a szerződésünk
32 Harmad,  12|       Megvan!~Olyan sugárzó volt, annyira rezgett az örömtől, hogy
33 Harmad,  14|       soha. Nem tűröm! Az én uram annyira megbízhatatlan: kijelentettem,
34 Harmad,  14| Szégyellem, hogy barátom vagy!~És annyira feldühödött, hogy az arcába
35 Harmad,  14|      rémült volt, és a kiáltozása annyira ijedelmes, hogy az első
36 Harmad,  14|        cigányok voltak. Borbereky annyira bizonyos volt a dolgában,
37 Harmad,  15|           ahogy kiejti.~- No, hát annyira már nem élek vissza az engedelmével.
38 Harmad,  15|        vissza az engedelmével. Ha annyira kellemetlen önnek...~- Nekem
39 Harmad,  16|           semmi. Csak a téma maga annyira új, hogy szinte ordít.~-
40 Harmad,  16|           Vegye ki maga, ha éppen annyira fáj az a ruha és miegyéb
41 Harmad,  16|           is tudom, hogy mit vett annyira a szívére?~- Kérem, hagyja
42 Harmad,  16|          a magától való mozdulata annyira természetes volt, mint mikor
43 Harmad,  17|      Visszatéret már mégse voltak annyira idegenek egymástól, hogy
44 Harmad,  18|           a néma leánynak, és nem annyira hanggal, mint inkább az