Part,  Chapter

 1 Eslo,  1   |       szoktak: mindent tudni, ha semmit se ért is hozzá. A betegmájút
 2 Eslo,  1   |        könnybe borult a szeme.~- Semmit se kérek Istentől a miatyánkon
 3 Eslo,  3   |     elfogad?~- Nem tud az ügyről semmit. ~Csaba gondolkodott.~-
 4 Eslo,  3   |        lányom, mondtam már, hogy semmit se tud az ügyről.~- A móringot
 5 Masod,  1  |        vannak?~- Nem tudok róluk semmit, kisasszonykám-lelkem. Mert
 6 Masod,  1  |     Hármat tojott a fürjecske... Semmit se tanulnak könnyebben.
 7 Masod,  2  |       vízkóros agg apáca ült. Az semmit nem beszélt, csak sóhajtott
 8 Masod,  6  |       kirakatain. Venni nem vett semmit - mert soha életében nem
 9 Masod,  6  |        életében nem vásárolt még semmit, és így szokatlan is volt
10 Masod,  6  |     olvasott a két idegen írótól semmit. Az iskolai irodalomtörténetek
11 Masod,  7  | szeleburdi, mint más nők: soha ő semmit el nem hagyogat.~A boltba
12 Masod,  7  |    akarsz? - förmed rám atyám.~- Semmit - rebegtem -, nem tudtam...
13 Masod,  7  |    nézett reám. Nem szóltam neki semmit.~~Atyám reggel jött haza.
14 Masod,  7  |        Eleinte nem is beszéltünk semmit, csak ettünk szótlanul.
15 Masod,  7  |      tudhattak róla az apácák?~- Semmit, csak amit ő maga elmondott
16 Masod,  7  |          kutya.~Az első éjszakán semmit nem aludtam. Csak sírtam,
17 Harmad,  2 |          Csaba sohase tudott meg semmit.~A zuhogó esőben kihajtott
18 Harmad,  3 |  alkalmat.~Ültek, és nem szóltak semmit.~Az eső verte a vonat ablakát.
19 Harmad,  4 |        hét méternyiről - a pénz? Semmit nem írtál!~Csak Csabának
20 Harmad,  4 |          a terminus. Ámbár előre semmit se tudhatok. Csak mondom:
21 Harmad,  5 |          azonban nem szólt többé semmit.~Így értek ki a körútra,
22 Harmad,  6 |          Elmondta, hogy ő bizony semmit se alkotott, így hát a tárlatra
23 Harmad,  6 |        hát a tárlatra se küldött semmit. De a pesti festők és szobrászok
24 Harmad,  7 |        Egyáltalán nem követeltem semmit. Csak épp hogy a külön magam
25 Harmad,  7 |    szavaira már nem bírt szólani semmit.~De Csabának se lehetett
26 Harmad,  8 |       Csaba nem szól a játékáról semmit. Annyit már mégiscsak mondhatott
27 Harmad,  11|  titkolni való?~De nem kérdezett semmit.~Különben is kedvetlen volt.
28 Harmad,  12|          várt. Nem tudott persze semmit arról a klastromi szokásáról,
29 Harmad,  12|   varangyos békából.~De nem szól semmit.~A fiú eléjük lépett, és
30 Harmad,  14|          benne, de megnézem.~Ida semmit se felelt. Rá se nézett
31 Harmad,  14|        tudja? Hát ön se tudja?~- Semmit se tudok.~- Hogy Balogh
32 Harmad,  14|         hogy nem tudok az ügyről semmit. De hát mellékes, hogyan
33 Harmad,  14|          nem szabad tudnia arról semmit, hogy beszélgettünk, és
34 Harmad,  15|             Hát akkor ne mondjon semmit.~- De ha muszáj.~Ida nyugtalanul
35 Harmad,  16|        van. Jolán képére nem írt semmit. Ida értette, hogy az az
36 Harmad,  16|     maradnék?~Csaba meghőkölt.~- Semmit. Hát mit?... Egyáltalán
37 Harmad,  16|         de Idának nem szólt róla semmit. Azonnal az asztalhoz ült,
38 Harmad,  17|         lakást, de nem kérdezett semmit: Csaba tudja, hogy mért
39 Harmad,  18|          ebédlőjük kilincsére és semmit se tudott arról, hogy Ida
40 Harmad,  18|     megszemlélte a kirakatot, de semmit se választott.~- Nincs ma
41 Harmad,  18|      szemmel mosolygott Idára.~- Semmit se szenvedtem - rázott a
42 Harmad,  18|           Délután.~- Nem mondott semmit?~- Nem. Koffert és ládát