Part,  Chapter

 1 Eslo,  1   |     megváltozott, hogy alig ismert reá. A mindig piroskás szőke,
 2 Eslo,  2   |         csakugyan... - Mosolyogtak reá:~- Tán bizony Balogh úr
 3 Eslo,  3   |         eddig. Nem volt alkalma se reá. Hát majd választok én.
 4 Eslo,  3   |        ügyét? Nem, ez nem tartozik reá. Erre csak annyi tartozik,
 5 Masod,  1  |    bizalmas ismerősként mosolygott reá. Fölkelt a székről, és Ida
 6 Masod,  3  |    helyettesítéseket is bízogattak reá - ha valamelyikük betegeskedett,
 7 Masod,  4  |        tanulásra. Ida gondolt néha reá. Bizonyosan megtalálta a
 8 Masod,  5  |           Szerencsétlen! - robbant reá Ida - adja ide azt a levelet!
 9 Masod,  5  |            s tudja, hogy golyó vár reá, mert polgári ruhába öltözve
10 Masod,  6  |        Abban a percben nem gondolt reá, csak a boldogságnak egy
11 Masod,  6  |            meg más meglepődés várt reá: az ebédlő helyén a szalon
12 Masod,  7  |        csak görbe szemmel is nézel reá, meglátod az én szememet
13 Masod,  7  |            Péterhez is: emlékezzék reá: mikor az Ég segítő keze
14 Harmad,  1 |      fakítsa. De akkor nem gondolt reá. Csak állt az utcai ablaknál,
15 Harmad,  1 |            nézhet, hogy mi vár még reá. Csaba ült egyenes derékban,
16 Harmad,  3 |        szól?~Ida megütközve nézett reá:~- Hogy szólhatnék egy idegennek?~
17 Harmad,  3 |   sokmázsás családi ügy kényszerít reá. A vonaton jutott csak eszembe,
18 Harmad,  4 |         mintha az ügy nem tartozna reá.~Másnap este már sötét kilenckor
19 Harmad,  5 |   tányérjára. És Csaba alig nézett reá.~Az étkezőben jócskán ült
20 Harmad,  6 |         Lapulj, Csorba! - kiáltják reá olyankor. S nevetnek az
21 Harmad,  6 |        csupa szőr is a fejét rázta reá.~- Nekem inkább a nyaka
22 Harmad,  10|           Kati mosolyogva csóválta reá a fejét:~- A magyaroknál
23 Harmad,  11|            egyszerre megviszketett reá. De csak a két gyermeket
24 Harmad,  12|           a napját. Nem is érdemes reá. Feledjük, kérem. És bocsásson
25 Harmad,  12|         egy csomó kobaltot nyomott reá. Bekente vele a képet, csak
26 Harmad,  12|          Csaba is várakozón nézett reá, folytatta:~- Amennyiben
27 Harmad,  12|       valami...~Ida habozva nézett reá:~- De azt nem künn festette -
28 Harmad,  12|            képe.~Csaba csak nézett reá.~- Önt is lefestem szívesen,
29 Harmad,  12|          Csaba órákon át nézegetne reá. Nem, őrá ne! Nézegessen
30 Harmad,  12|           engedelmet ne kért volna reá. Viszont, ha Ida azt érezte,
31 Harmad,  12|   megengedhető, elhidegülve nézett reá vagy másfelé. És Csaba azonnal
32 Harmad,  12|        mért nézett olyan különösen reá. Bent a szobában aztán,
33 Harmad,  14|           képe, kedv­vel tekintett reá. A kigombolt, barna úti
34 Harmad,  14|         dermedten bámult és bámult reá. Bizony megijedt ott mindenki.~-
35 Harmad,  14|         Ezt a kis angol flastromot reá, s nem is érzi.~Ida mindjárt
36 Harmad,  15|            orosz nézi. Fejét rázza reá.~- Hát az a másik?~Csaba
37 Harmad,  15|           köszönöm. Nem is érdemes reá. Úgy adnám csupán, ahogy
38 Harmad,  15|         tudom. Nem gondoltam eddig reá.~- Mindenre jó gondolnunk.
39 Harmad,  16|         hogy a törvény nem kötelez reá. De hát vannak belső törvények
40 Harmad,  16|          talunk. Sem ő nem gondolt reá, hogy vét vele a szerződésük
41 Harmad,  18|         Még maga kérdi? - kiáltott reá - éntőlem kérdi, hogy hol
42 Harmad,  18| elnedvesült. Csaba esdeklőn nézett reá.~- Hát ahol eddig, Ida.~-