Part,  Chapter

 1 Masod,  1|       kacagott a beszédein.~Mikor Ella még csak lábrakelő kisded
 2 Masod,  1|         Találkozott? Él még a kis Ella?~- Hogyne élne! Hiszen éppen
 3 Masod,  1|          Lágymányoson. De nem kis Ella az mán: olyan szépen serdül...
 4 Masod,  1|          Ida mindjárt tudta, hogy Ella a látogató. Bogár Ella.
 5 Masod,  1|       hogy Ella a látogató. Bogár Ella. Kisanyám. A pirospozsgás,
 6 Masod,  1| csodálkozva és várakozón.~- Bogár Ella? - szólalt meg végre Ida
 7 Masod,  1|        rebegte végre -, üljön le, Ella. Örülök... Igen kicsi volt
 8 Masod,  1|         aztán.~Arra gondolt, hogy Ella künn járhat-kelhet szabadon.
 9 Masod,  1|           járhat-kelhet szabadon. Ella csodálkozón nézett. Várta,
10 Masod,  1|   Hallgatva nézték egymást.~Aztán Ella szólalt meg: - Maga olyan
11 Masod,  1|         Nem ismer, ugye, Idácska?~Ella folytatta a szót: - Apám.~
12 Masod,  1|           Az volt az érzése, hogy Ella dicsekedett otthon, s az
13 Masod,  1|           is annyit fütyült neki, Ella művészien fütyül. Fütyülj
14 Masod,  1|        Mennünk kell - rettent meg Ella.~Ida megkönnyebbülten kelt
15 Masod,  1|   nyugtalanul várta a vasárnapot. Ella azonban nagy csodálkozására
16 Masod,  1|   rákezdem, hogy kedvre kapjon.~S Ella füttyre csücsörítette az
17 Masod,  1|   hallgasson el! Hogyan csinálja?~Ella mutatta, hogy a nyelve hegyét
18 Masod,  4|       Egyszerre tudta, hogy Bogár Ella. Három éve, hogy nem látta.
19 Masod,  4|          volt aznap. Honnan tudja Ella, hogy őt már szombaton is
20 Masod,  4|          De hát jó, hogy legalább Ella jött el: a gyötrő izgalomra
21 Masod,  4|     káprázó szemmel közeledett.~- Ella, maga az?~- Én vagyok. De
22 Masod,  4|             Én vagyok. De már nem Ella: Nóra a nevem. Erre jártam:
23 Masod,  4|          hogyan, hogy Nóra?~- Hát Ella olyan közönséges... Már
24 Masod,  4|          a vállán hetykén-vidáman Ella, vagyis Nóra -, színpadról
25 Masod,  6|        mikor eszébe pattant, hogy Ella a látogatója.~Elpirosodott.
26 Masod,  6|           szólalt meg:~- Maga az, Ella? Vagyis Nóra?~- Mind a kettő.~-
27 Masod,  6|          átvillant az agyán, hogy Ella cigarettázik. Ott az intézetben
28 Masod,  6|         itt... Semmi pajtáskodás!~Ella mosolygó ajkkal jelent meg
29 Masod,  6|           tétován.~- Isten hozta, Ella - felelte Ida kedvetlenül.~
30 Masod,  6|           tekintetben látta, hogy Ella haja kanári-szín sárga:
31 Masod,  6|  köszönhetem szíves érdeklődését?~Ella még inkább elképedt.~- Hallottam,
32 Masod,  6|          csak a kérdésekre felel.~Ella azonban csak a szemével
33 Masod,  6|          untam már a raboskodást.~Ella vizsgálódó szemmel hallgatta.
34 Masod,  6|      hallgatott, s közben a szeme Ella lábán bolygott: kacér lakkcipő,
35 Masod,  6|  feleségének a hagyatékából való?~Ella eközben tovább csevegett:
36 Masod,  6|      fiatalemberrel találkozott-e Ella. Akár náluk, akár másutt.
37 Masod,  6|          olyan idegenséget érzett Ella iránt, hogy nem bírta bizalmas
38 Masod,  6|        szóra fordítani a nyelvét.~Ella tarsókájába nyúlt, és kékszegélyű
39 Masod,  6|         Istent tegezik és Jézust.~Ella elhalványult. Fölkelt.~Látszott
40 Masod,  6|         is maga előtt bocsátotta.~Ella, vagyis Nóra megállt az
41 Masod,  7|        mázsányi szikla a fejemre!~Ella bizonyosan megtelegrafálta,