Part,  Chapter

 1 Masod,  4  |           leánya? Hát hol él az én öreg jó barátom? Kérem, csak
 2 Masod,  6  |         előjött egy főkötős, tógás öreg asszonyság is - kerek arca,
 3 Harmad,  5 |          helyen egy beteg-szomorú, öreg kanonok és három zsidóféle
 4 Harmad,  8 |         Ida nem kérdezte, ki az az öreg. Csaba csak a csendesebb
 5 Harmad,  8 |    mellékutcában mondta meg.~- Egy öreg festő, nekem jó barátom.
 6 Harmad,  8 |        kezdi a második szériát.~Az öreg igen érdeklődött irántuk,
 7 Harmad,  8 |      irántuk, Benczúr iránt is, az öreg Molnár iránt is, Szinyei-Mersét
 8 Harmad,  8 |            csak epizód - mondta az öreg -, megint csak visszatérünk
 9 Harmad,  8 |       Milyen fiatalos hévvel! - Az öreg sóhajtott.~- Azok: azok.
10 Harmad,  8 |      reflexe - mondta bágyadtan az öreg hang.~Ida nyiladozó szemmel
11 Harmad,  8 |   hiányzik-e élelme vagy pénze?~Az öreg azt felelte, hogy gondoskodott
12 Harmad,  8 |         volt - köszönte a végén az öreg -, bár mindennap eljöhetnél,
13 Harmad,  8 |        bátyám.~Ida érezte, hogy az öreg megvetően legyint odabent.~-
14 Harmad,  8 |           Semmi se becses neki.~Az öreg hangja olyanná vált, mint
15 Harmad,  8 |         bocsátkozott azelőtt.~- Az öreg sose festett mást, csak
16 Harmad,  8 |          hiányzott nála az erő. Az öreg is csak olyan, hogy mindent
17 Harmad,  8 |          így is csak megéldegél az öreg. Kenyéren, vízen persze.
18 Harmad,  8 |          ha unatkozott künn, de az öreg szobája olyan rendetlen,
19 Harmad,  9 |            őt csak ezen a címen az öreg Balázshoz, és várakoztatta
20 Harmad,  10|            nem sok - mosolygott az öreg, s leült -, azt a keveset
21 Harmad,  10|             Jó gyenge havannák.~Az öreg nézte, pislogta. Rágyújtott
22 Harmad,  10|       hetem, amit elképzelek...~Az öreg ült, és egykedvűen nézte
23 Harmad,  10|   lehetetlen, hogy rossz volna.~Az öreg bólogatott.~- Jó. Mind a
24 Harmad,  10|             mint mond hát mégis az öreg?~Végre fölemelte a fejét,
25 Harmad,  10|        tapadt a kisöreg arcára.~Az öreg a fejét rázta.~- Az ilyen,
26 Harmad,  10|       Csaba - folytatta lent is az öreg -, és én kész szívvel segítenélek
27 Harmad,  10| elgondolkodva.~Aztán megragadta az öreg karját:~- Megmondom én neked,
28 Harmad,  10|        merült női kéz a valami.~Az öreg elmosolyodva állt meg:~-
29 Harmad,  10|           miket cseveg továbbad az öreg. Csak mikor a kapuja elé
30 Harmad,  10|           a kapuja elé értek, s az öreg megint arról a finom árnyékról
31 Harmad,  10|           a kövezetre koppantva az öreg - csak lányokon van olyan
32 Harmad,  10|         következő héten meghalt az öreg.~
33 Harmad,  11|           kedvetlen volt. Mióta az öreg olyan kegyetlen jóságosan
34 Harmad,  12|      könyvében keresgélt.~Mióta az öreg Balázs elvette a kedvét
35 Harmad,  12|           női arcot is, amelyet az öreg szeretett volna még megfesteni,
36 Harmad,  12|         már csak kegyeletből is az öreg iránt: egy elnyaklott, fehér
37 Harmad,  13|       fejem nem veheti át. Igaz az öreg szava, hogy minden örökbecsű
38 Harmad,  14|          hogy úgy élsz, mint az az öreg festő barátod, Balázs, vagy
39 Harmad,  18|            alföldi magyar arc! Egy öreg szakállas ember is közöttük,