Part,  Chapter

 1 Eslo,  1   |        nyitotta. Az egyik ablaktól fölkelt egy cvikkeres fiatalember,
 2 Eslo,  3   |         este a kedves leányának?~S fölkelt.~- Nem itt lakik - mondta
 3 Masod,  1  |        ismerősként mosolygott reá. Fölkelt a székről, és Ida elé lépett.
 4 Masod,  1  |         hajú és szakállú úrféle is fölkelt, és bókolt Idának. Teljesen
 5 Masod,  2  |           A főasszonynál volt.~Ida fölkelt, és körülkerült az asztalon,
 6 Masod,  2  |          végezték az első strófát, fölkelt, és kitámolygott az ajtón.~
 7 Masod,  6  |        aggodalommal rázta a fejét. Fölkelt.~- Megbocsáss, de mégis
 8 Masod,  6  |         Jézust.~Ella elhalványult. Fölkelt.~Látszott rajta, hogy mondana
 9 Masod,  6  |     Szolgált-e úri háznál?~A leány fölkelt, és alázatosan állott.~-
10 Masod,  7  |        mozdult rá a nyelve.~Az apa fölkelt. Föltette a kalapját.~-
11 Masod,  7  |       engem!~A szeme elvizesedett. Fölkelt, és átsietett a szalonon
12 Harmad,  1 |      jelenethez: temetési toalett.~Fölkelt, s az ablakhoz állt.~A nyugovásra
13 Harmad,  1 |       jöttem.~Ida föltápászkodott, fölkelt.~- És azt véli, hogy én
14 Harmad,  1 |  Tisztességes úriember ön? - Csaba fölkelt, és fölvetette a fejét.~-
15 Harmad,  1 |            se becsületével.~Ida is fölkelt.~- Egy órai gondolkodásra
16 Harmad,  1 |          lépő Stuart Máriáé. Csaba fölkelt.~- Hozzámegyek önhöz - kezdte
17 Harmad,  3 |            a kofferjára tekintett. Fölkelt, és fölhágott az ülővánkosra.~-
18 Harmad,  3 |             Ígéri?~- Ígérem.~Csaba fölkelt. Meghajolt. Ment.~Az ajtókilincsnél
19 Harmad,  4 |             és fütyölt. A házaspár fölkelt, és sajnálkozott, hogy már
20 Harmad,  5 |   szemlélődött Idára, s udvariasan fölkelt az ablaki helyről, bizonyára,
21 Harmad,  6 |          valaki szórakoztatja.~Ida fölkelt.~- Sajnálatomra át kell
22 Harmad,  6 |            Sörberekyt!~A szőrember fölkelt, és igazított a szakálla
23 Harmad,  6 |           csak egy nótát is. Csaba fölkelt, és intett Idának is.~-
24 Harmad,  10|     vacsorázott, akkor is gyakorta fölkelt, és a vázoló könyvével tért
25 Harmad,  11|     rebegte aztán a fejét rázva. S fölkelt az asztaltól.~~De aztán
26 Harmad,  11| könnycseppek.~Csaba rátekintett, s fölkelt:~- A sírás nem egyéb - mondta
27 Harmad,  12|      Vegyen, amit jónak lát.~Csaba fölkelt:~- De kérem, csak maradjon,
28 Harmad,  12|           el a terítéket.~Csaba is fölkelt. Sóhajtott.~- De hát önnek
29 Harmad,  14|         árva... Ó, Istenem!...~Ida fölkelt.~- De kérem, ön talán... -
30 Harmad,  14|           talán... - Az asszony is fölkelt.~- Vagy talán nem Baloghné
31 Harmad,  14|            ebben a szószban? - Meg fölkelt:~- Nem viselhetem el: ha
32 Harmad,  14|        mutató már a hat felé járt. Fölkelt, és sietett Mikeynéhez.~-
33 Harmad,  14|           Csaba mozog-e még. Aztán fölkelt.~Csak épp hogy a köpönyegét
34 Harmad,  15|        tenyerébe takarta az arcát. Fölkelt. Csaba kérőn nyújtotta a
35 Harmad,  15|           én veszek is magamnak.~S fölkelt.~- Hát ideteszem. Ha aztán
36 Harmad,  16|            azt vélnék, hogy...~Ida fölkelt. Sápadtan, meredten, mint
37 Harmad,  16|           kértem néhányszor...~Ida fölkelt.~- Nem az - felelte méltóságosan -,
38 Harmad,  16|         Kérem, menjen a helyére.~S fölkelt, megtörölte a szemét. Csaba
39 Harmad,  18|            tigris tépné a gyomrát. Fölkelt. Benyitott Ida hálószobájába.~