1-500 | 501-1000 | 1001-1277
Part, Chapter
1 0, Inc | tapogatódzunk, bizonytalankodunk. És a szívünk hüledez.~- Merre?~
2 0, Inc | bizonytalankodunk tovább és tovább. Az iránytalanságban.
3 Eslo, 1 | pontra.~A fiatalember fölkel, és feszülő mellel fordul a
4 Eslo, 1 | ötszemes cukortálcikával, és unatkozó kék szemét tágabbra
5 Eslo, 1 | egy cvikkeres fiatalember, és kecsege-orrát magasra emelve
6 Eslo, 1 | újságírói kar nevében köszönöm! És a magam nevében is külön.
7 Eslo, 1 | teámat amonnan az ablakból, és az újságokat is.~Csaba kedvetlenül
8 Eslo, 1 | hátrál az az egy szigorlat. És tudom, hogy hátrál majd
9 Eslo, 1 | Olaszországban járt akkoriban, és néhány cikket írt a carrarai
10 Eslo, 1 | Otthon meg agyagvirágokat és angyalfejeket formált az
11 Eslo, 1 | míg a nevét megismerik, és keresik is.~- Csak tízezer
12 Eslo, 1 | háromszáz holdas jó birtoknak és kastélynak a fele örökletét.
13 Eslo, 1 | más családban is, ahol fiú és leány a testvér, s nincs
14 Eslo, 1 | puskát még nem sütött el, és ruhája nem volt több annál
15 Eslo, 1 | Elegánsan tudott meghajolni, és pátosszal mondta a hölgyeknek:~-
16 Eslo, 1 | gyerekkorában is rajzolgatott és festegetett, de csak a tanítóit,
17 Eslo, 1 | mindig Budapestet mondva. És a havipénzek utalványait
18 Eslo, 1 | csak a szívét Jenőnek...~És akkor már könnybe borult
19 Eslo, 1 | túl, csak ezt az egyet. És te is ellene vagy, Isten
20 Eslo, 1 | Vénusz, a belvederi Apolló és másminden szobor-remekek
21 Eslo, 1 | csigavérű embereket, portrékat és pózokat faragtak! Forró
22 Eslo, 1 | akkor a márvány is meleg és él!~- Nagy ember vagyok! -
23 Eslo, 1 | megtanuljam, aztán műterem! És ahol Carpeaux abbahagyta,
24 Eslo, 1 | hogy kártyás a fráter, és cigánnyal dombérozó. A postán
25 Eslo, 1 | nem csókolta. Csak ült, és nézett rá merőn.~- Hallod-e,
26 Eslo, 1 | villám volt. Megfordult, és visszatért Pestre. Volt
27 Eslo, 1 | szobrával a nullák közé nyom? És még azok valamelyike dicsekedjék: -
28 Eslo, 1 | gipszporral, gipszfigurákkal és gipszhulladékokkal volt
29 Eslo, 1 | ötlete rásiet a másikra, és félrenyomja. De hát mikor
30 Eslo, 1 | gondolkodott, hogy a húgának és sógorának eléje teríti a
31 Eslo, 1 | eléje teríti a szándékait és reménységeit. Kötelességük,
32 Eslo, 1 | elszíntelenült.~Szótlanul és szenvedő arccal nézett maga
33 Eslo, 1 | terhelve.~- Meg van terhelve!? És te engedted?...~Jolán könnyekre
34 Eslo, 1 | agyoncsapja azt a frátert? És hát a két gyermek?~S még
35 Eslo, 1 | szóváltások következtek. És Csaba meg se hált a családi
36 Eslo, 1 | kikerül kétévi két részben. És hát ő, íme, írásban esküszik
37 Eslo, 1 | esküszik Istenre, becsületre és a gyermekei boldogságára,
38 Eslo, 1 | kezéből. Fekszik most betegen, és sír és átkozódik. Hatvanezer
39 Eslo, 1 | Fekszik most betegen, és sír és átkozódik. Hatvanezer koronával
40 Eslo, 1 | levetetné a nevét a birtokról, és soha többé ez életben nem
41 Eslo, 2 | nagyszomorún a pipácskájára, és csak úgy szokásképpen fogja
42 Eslo, 2 | nem iszákos, nem kártyás, és ép, egészséges. A lányom
43 Eslo, 2 | akik bélyeget nyirkálnak és gyűjtenek. A kiadóhivatali
44 Eslo, 2 | elkeseredett aggszűz is, hat macska és nyolc kanári melléklettel.
45 Eslo, 2 | volt tele a sötétség, fal és mennyezet, ég és föld, mind
46 Eslo, 2 | sötétség, fal és mennyezet, ég és föld, mind a világ. Hiába
47 Eslo, 2 | korona nullái is csupa Ó és Ó! S a közepén külön a Jolán
48 Eslo, 2 | otthagyom. De a húgom élete!... És történetesen azt az orvost
49 Eslo, 2 | megmarad. Felhozom Pestre, és szegénykedünk, mint ezernyi
50 Eslo, 2 | mint ezernyi ezrek itten. És robotolok, mint más ezernyi
51 Eslo, 2 | földem!... A földetek!...~És mintha vele kiáltana az
52 Eslo, 2 | kiáltana az ősi ház is, és minden fája és minden fűszála
53 Eslo, 2 | ősi ház is, és minden fája és minden fűszála és minden
54 Eslo, 2 | minden fája és minden fűszála és minden röge az ősi földnek:~-
55 Eslo, 2 | ősi földnek:~- Ments meg!~És ha Jolánt elhozza is, és
56 Eslo, 2 | És ha Jolánt elhozza is, és ha Jolán el is tengődik
57 Eslo, 2 | lépésre a fővárosban. Üzlet és üzlet minden ajtó, minden
58 Eslo, 2 | tán az utca fölött: üzlet és üzlet és üzlet! De hát ha
59 Eslo, 2 | utca fölött: üzlet és üzlet és üzlet! De hát ha Ó Péternek
60 Eslo, 2 | világban?~S vajon az ő neve és művészete, és jövője nem
61 Eslo, 2 | az ő neve és művészete, és jövője nem nyom-e többet
62 Eslo, 2 | Itt minden üzlet! Üzlet és üzlet: hát szimplán kölcsönüzletnek
63 Eslo, 2 | tekintem az ügyet, nehéz és utálatos kölcsönüzletnek.
64 Eslo, 2 | együtt egy talán nem is rút és nem is kellemetlen kisasszonnyal -
65 Eslo, 2 | még. Megírható itt is. - És mosolygó szemmel mutatott
66 Eslo, 2 | Csaba megvárta, míg végez, és borítékba helyezi a levelet,
67 Eslo, 2 | az az Ó Péter? Miféle úr? És a lánya is hát... Azonban
68 Eslo, 2 | kabátos, piros szegfűs, és egyenesen őhozzá fordult:~-
69 Eslo, 2 | címerét is.~Mikorra elvégezte, és föltekintett, már három
70 Eslo, 2 | gondolt, hogy visszafordul, és eltépi a levelét. De jött
71 Eslo, 2 | Elmondja neki: mit tud és mit szándékol? És hogy hetvenezer
72 Eslo, 2 | mit tud és mit szándékol? És hogy hetvenezer koronáért
73 Eslo, 2 | Még csak a gipszfiguráit és rajzait se nézték meg. A
74 Eslo, 3 | legyen a Magyar Mészárosok és Hentesek Országos Egyesületének
75 Eslo, 3 | Csaba aztán kezet nyújtott, és a szerkesztői szalonba vezette
76 Eslo, 3 | Péter, a szemét Csaba arcán és ruháján jártatva -, kereskedő
77 Eslo, 3 | kétszer egy miniszterrel, és négyszer Löwenstein József
78 Eslo, 3 | tehát pénz kell.~- Pénz.~- És kész érte elvenni akárkit
79 Eslo, 3 | kell, ha a kisasszony ép és egészséges...~- Ép és egészséges.~-
80 Eslo, 3 | ép és egészséges...~- Ép és egészséges.~- És nem nézik
81 Eslo, 3 | Ép és egészséges.~- És nem nézik anyámnak?...~-
82 Eslo, 3 | Péterre szemlélődött.~- És nem ijednek meg az arcától
83 Eslo, 3 | kisasszonynak?~- A hibája? - és most már Ó Péter pillogott -
84 Eslo, 3 | hogy özvegyember vagyok és mindig utazgató, járó-kelő:
85 Eslo, 3 | tisztának látszott. Értelmes és nyugodt minden szava, mint
86 Eslo, 3 | élnek ilyen félig-urak.~- És a kedves leánya is elfogad?~-
87 Eslo, 3 | elveheti. Lehet, hogy szép és fiatal - ámbátor minden
88 Eslo, 3 | De ha vannak társak... És más fundamentum is kell.~-
89 Eslo, 3 | csak az első levelük más. És hogyan gondolná ön például
90 Eslo, 3 | polgármester szolgám nekem.~- És a kisasszony... hátha nem
91 Masod, 1 | karosszékbe az íróasztal mellé, és olvashatta volna őelőtte.
92 Masod, 1 | hát a Poétika tanulókönyv, és Petőfi költeményeit ismerni
93 Masod, 1 | professzorai előtt: csupa szerelem és szerelem a könyv. Jaj, de
94 Masod, 1 | hozzásóhajtotta:~- Szabadságot és szerelmet adj, Istenem,
95 Masod, 1 | apja betette a klastromba, és a szünetekre se vitte haza.
96 Masod, 1 | olyankor az apja az apácáknak, és kérte őket, hogy szívleljék
97 Masod, 1 | meg az apja, s komolyság és elfogultság látszott az
98 Masod, 1 | Pénzt adjak-e?~Pislogva és szinte idegenül nézett a
99 Masod, 1 | hagyta félben a kávéját, és sietett le a lépcsőn.~Egy
100 Masod, 1 | rézágy, fehér márványmosdó és egy nagy tükör, amelyben
101 Masod, 1 | Bodokyné ott ült náluk, és a Pista fiú is vele. A két
102 Masod, 1 | Eleven, kis kékszemű leány, és kerek pofikája piros, mint
103 Masod, 1 | Ellácska, Ellácska! Hol vagy?~És csókolgatta, kacagott a
104 Masod, 1 | vasárnap jöhet. Délután három és négy között.~- Megmondom,
105 Masod, 1 | citromszín-selyem, szép nagykendője...~- És egy kisfia is...~- Az, egy
106 Masod, 1 | töprengett a dombérozás és devernyázás értelmén. Szótárban
107 Masod, 1 | kipirult. Előre mosolygott, és már előre rebegdélte.~-
108 Masod, 1 | fújta volna le a mosolygást és a pirosságot.~Mert a főasszony
109 Masod, 1 | dehogyis ugrálhatott láb, és lebeghetett vígan a szoknya.
110 Masod, 1 | szíjgyártó lett volna az apja, és csak szimpla szíjgyártóné
111 Masod, 1 | prüsszent, minden apáca és minden leánynövendék úgy
112 Masod, 1 | minden leánynövendék úgy jár és úgy bókol és úgy prüsszent.
113 Masod, 1 | leánynövendék úgy jár és úgy bókol és úgy prüsszent. De különösen
114 Masod, 1 | zsebkendőjét, nem úgy beszél és nem úgy hallgat, mint Mária
115 Masod, 1 | forma, fiúsarcú leány állt és nézett a megnyíló ajtóra.
116 Masod, 1 | Szegényes fehér blúz rajta, és olcsó, fakó, lila-szín szoknya.
117 Masod, 1 | kékesszürke -, nézett csodálkozva és várakozón.~- Bogár Ella? -
118 Masod, 1 | s mind a kettő eltört, és sírtam...~- És másra nem
119 Masod, 1 | kettő eltört, és sírtam...~- És másra nem emlékezik? A leány
120 Masod, 1 | jártunk haza a dedóból.~- És a másik?~- Az is az utcánkban
121 Masod, 1 | a mosdószobába sietett, és érdeklődéssel szemlélgette
122 Masod, 1 | olyan valaki, aki a formákat és színeket értő szemmel vizsgálja,
123 Masod, 1 | hogy a maga ruhája tiszta és rendes, s az arcára és a
124 Masod, 1 | tiszta és rendes, s az arcára és a kezére bőven jut a mosdószappanból.~
125 Masod, 1 | Ellát. A lila-szín szoknya és fehér blúz volt megint rajta,
126 Masod, 1 | reá. Fölkelt a székről, és Ida elé lépett. Várta, hogy
127 Masod, 1 | cselekedett.~Egy tapló-szín hajú és szakállú úrféle is fölkelt,
128 Masod, 1 | szakállú úrféle is fölkelt, és bókolt Idának. Teljesen
129 Masod, 1 | Idára, s mosolygásában sárga és csorba fogait is előmutatta.
130 Masod, 1 | fekete volt, s az orra vékony és hegyes, de a két arc mégis
131 Masod, 1 | az igazgatói irodában.)~És maga is fogott egy széket:
132 Masod, 1 | leányom most tizennégy éves, és szeretném iskoláztatni.
133 Masod, 1 | akkor hely nélkül voltam, és három hónapig csak épp hogy
134 Masod, 1 | csak arra ment, megállt, és hallgatta. Alt úrnak tetszett
135 Masod, 1 | előtt. Hallgatták a rigót. És hát persze az üzlet címtáblájára
136 Masod, 1 | énnálam a hadsereg is rendel, és csupa osztrák tiszt jár
137 Masod, 1 | egyért. Visszavittem a rigót, és egy fia-rigót fogtam iskolázásra.
138 Masod, 1 | iskolázásra. Külön szobába vittem, és furulyáztam neki a Gotterhaltét.
139 Masod, 1 | volt a neve: megszoktam, és hát a régi vevők is csak
140 Masod, 1 | hogy fújhatta azt a nótát?! És miért éppen akkor? Hogyan
141 Masod, 1 | miért éppen akkor? Hogyan és mikor tanulta? Lehet, hogy
142 Masod, 1 | ő is kereshetne szépen. És én akkor teljesen fölvirágoztathatnám
143 Masod, 1 | bizony csak nyomorgunk.~Leves és tészta az ebéd, főtt krumpli
144 Masod, 1 | vagy ezekben a napokban.~- És értesít engem - kérlelte
145 Masod, 1 | félcipő, sárga. Az arca telt és rózsaszínben játszó. Mintha
146 Masod, 1 | volt a rigó. Hát odaállok, és rákezdem, hogy kedvre kapjon.~
147 Masod, 2 | lapos dobozkák, de mind más és más. A főasszony ajándéka.
148 Masod, 2 | estén maga mellé vonta, és kedves Idámnak szólítgatta.
149 Masod, 2 | Ida boldogan hallgatta.~És persze minden növendéknek
150 Masod, 2 | hogy finomabb szabású.~És titkon csodálkozva szemlélgették
151 Masod, 2 | rögtön megtalálják rajta, és titkos áhítattal bámulják.~
152 Masod, 2 | még a fán: három nagyot és két kicsit.~- 24! - kiáltotta
153 Masod, 2 | főasszonynál volt.~Ida fölkelt, és körülkerült az asztalon,
154 Masod, 2 | az első strófát, fölkelt, és kitámolygott az ajtón.~Nemigen
155 Masod, 2 | övét, a vízkóros máter is. És simogatták, sajnálgatták.
156 Masod, 3 | hogy mióta világ a világ, és a női gimnázium is gimnázium,
157 Masod, 3 | szemöldöke kissé magasas, és a szeme már sugaras - távolacskán
158 Masod, 3 | íjként rajzolódik.~S ruhákon és frizurákon kerengett a fantáziája.
159 Masod, 3 | szerint való. Csakis derék és komoly emberhez, aki már
160 Masod, 3 | gondolkodású; fekete bajszú, és tán szakállt is visel -
161 Masod, 3 | visel - de nem hosszút; és szorgalmas, becsületes,
162 Masod, 3 | becsületes, zenét is kedvelő; és aki őt akkor is elvenné,
163 Masod, 3 | Aranykeretű okuláréját feltűzte, és az asztalán heverő cédulákhoz
164 Masod, 3 | majd önnel.~Ida bókolt, és kábultan támolygott ki az
165 Masod, 3 | kezét, arcát. S az örömnek és aggodalomnak váltakozó szorongatásai
166 Masod, 3 | is jár most az egyetemre. És más klastromokból is. Külön
167 Masod, 3 | tizennyolc éves vagyok. És még mindig növendékruhában.
168 Masod, 3 | ebben a korban asszonyok és anyák. Tudom, hogy szép
169 Masod, 3 | másnak. Vigyen már haza.~És a szeme tele volt könnyel.
170 Masod, 3 | összevonta a szemöldökét, és zavarodottan pislogott maga
171 Masod, 3 | Míg asszonyt nem találok. És nekem ezt a szót, akarok,
172 Masod, 3 | Máriához, Szent Ida vértanúhoz és persze Páduai Szent Antalhoz
173 Masod, 3 | amit titokban dúdolgat, és hogy a klastromi élete előtt
174 Masod, 3 | csak valami szent illat és orgonahang minden táplálékuk.
175 Masod, 3 | épp hogy az arcuk földi. És hogy maguk közt is olyan
176 Masod, 3 | maguk közt is olyan komolyak és tekintetesek, mint a katedrán.
177 Masod, 3 | növelésének tudatában - és ugyancsak érti is: péntekenkint
178 Masod, 3 | főasszony divatújságot hozatott, és hosszan tanácskoztak egy
179 Masod, 3 | különféle szimpla fonatokba, és elöl magasra nyomhatta,
180 Masod, 3 | az egyik vendégszobát. És hát hogy ne tétlenül maradjon
181 Masod, 3 | hallott, mindig megrezzent, és fülelt, hogy a kapus mellé
182 Masod, 3 | felolvastatta a szabályokat, és elmondta a szokásos intelmeket.
183 Masod, 3 | Rendelkezett, parancsolgatott. És néha, feledve Mária máter
184 Masod, 4 | fiatalemberek között, kávés és fagylaltos asztaloknál,
185 Masod, 4 | megnyitotta a kilincset, és szimmogva találgatta: micsoda
186 Masod, 4 | csak tollára kisebbet.~- És van magának... neked...
187 Masod, 4 | lehetetlenség nincs benne. És hát mi más a leány fő ügye:
188 Masod, 4 | lábát keresztbe vetette, és gyönyörködve fújta a szája
189 Masod, 4 | Bogár a gázgyárban dolgozik, és hogy alig százötven korona
190 Masod, 4 | szemmel nézegetett a leányára és Nórára. És nagy fellegeket
191 Masod, 4 | nézegetett a leányára és Nórára. És nagy fellegeket bodorított
192 Masod, 5 | 5~Ida hát várt és várt megint.~De hát olyan
193 Masod, 5 | anyámmal mentem. Daloltam és fütyültem is rigósan. Óriási
194 Masod, 5 | levelezőkártyán.~S várt és várt tovább.~Azonban múlt
195 Masod, 5 | Mucuskám, s utána egy 1-es szám és annyi nulla, hogy Pitagorasz
196 Masod, 5 | alig váll-közepéig érő, és a szeme fiús, barna szem.
197 Masod, 5 | a hosszú hangjegyeknél, és hajtania a nyolcadokban
198 Masod, 5 | hajtania a nyolcadokban és tizenhatodokban. Azt is
199 Masod, 5 | csak szalmacsutak. Jött. És nyugodtan nézett, hogy mért
200 Masod, 5 | gömböc fekete leány ült, és baggatta a billentyűket.~
201 Masod, 5 | tudják - susogta esdeklőn -, és ne tépje el. Húsvéti szünetre
202 Masod, 5 | megyek, magammal viszem.~- És találkoznak is?~A leány
203 Masod, 5 | szellő borzolgatja a mezőt. És csupa édes Angyalom, angyali
204 Masod, 5 | Gyönyörűm - az Angyalom és Gyönyörűm mindenütt gondos-szépen
205 Masod, 5 | Reggel megint elolvasta, és zsebre tette, hogy visszaadja
206 Masod, 5 | könnyfoltok tarkázzák a képét, és sírástól vizes az arcuk.
207 Masod, 5 | Mert egyszer náthás voltam, és...~- Elég. Álljon amoda.~
208 Masod, 5 | felelte Ida sértődött hidegen.~És szembenézett a főasszonnyal.~-
209 Masod, 5 | szegény családokból valók, és nem a tömjénillat vonzotta
210 Masod, 5 | Szeretik egymást. Férj és feleség lesznek idővel.
211 Masod, 5 | egyszer látta Ida vörösnek, és a szemét haragtól karikásnak.~-
212 Masod, 5 | toppantott is.~Ida meghajolt, és halványan, de nyugodt járással
213 Masod, 5 | be hozzá, Paula testvér és Ilona testvér, s a nyomukban
214 Masod, 6 | kifakad majd az apácákra, és illetlen szavakkal piszkolja
215 Masod, 6 | kezeli a fekete ecsetet, és maga, Ilona testvér, nagy
216 Masod, 6 | bűn 3., 4., 5., 6., 8., és 9. pontjainak tilalmán.
217 Masod, 6 | búzának egy-egy zöld tábláját, és a visszafelé futó telegráfoszlopokat.
218 Masod, 6 | szél fújt a sáros utcákon és lobogtatta egy-egy szembejövő
219 Masod, 6 | mutassa meg, ha nem fárasztom, és az ajtót.~A két apáca szótlanul
220 Masod, 6 | tisztelendő asszony.~- És más nincs itt a családból?
221 Masod, 6 | Lekísérte őket a lépcsőn, és kérte Bogárt, hogy vitesse
222 Masod, 6 | mindenféle cifra üvegecske és porcelán tégelyek. Nem emlékezett
223 Masod, 6 | kisasszony abban a rézágyban. És még azt mondja majd meg,
224 Masod, 6 | hogy ő melyikben hálhat.~- És hol van az a kisasszony? -
225 Masod, 6 | kisasszony...~Ajtónyílás és lábdobogás hallatszott az
226 Masod, 6 | Idára nézett, be is sietett, és kezet csókolt neki.~- Isten
227 Masod, 6 | szállok a vendégszobába!~~Jól és boldogan aludt, noha egy
228 Masod, 6 | Magára kapta a hálóköntösét, és csak úgy papucsban egyenesen
229 Masod, 6 | Kedvetlenül felelgetett, és gyanakodón pillogott Idára.~-
230 Masod, 6 | legyen az ebéd.~- Halleves és palacsinta. Semmi egyéb.
231 Masod, 6 | vödrökkel. Sietve tette le, és kézcsókra rohant.~Ida azonban
232 Masod, 6 | visszatért, öltözködött, és boldogan nézegetett a tükörbe.
233 Masod, 6 | Visszabontotta a haját, és csak hátra fésülte, ahogy
234 Masod, 6 | parketten. Felöltözött, és lesietett a boltba. A bolt
235 Masod, 6 | kiadni a pénzt.~Visszatért, és sorra járta a szobákat.~
236 Masod, 6 | való dívány állt abban, és a székek is olyanok: fahéj-szín
237 Masod, 6 | álló óra is új, aranyozott, és két virágtartó virág nélkül.
238 Masod, 6 | A falon egy svájci kép és egy alföldi kép, amely szélmalmot
239 Masod, 6 | bőrkarosszék az íróasztal mellett, és zöldre festett levélprés.
240 Masod, 6 | apja lépett be.~Halvány és ijedt volt a képe az embernek.
241 Masod, 6 | kiveszi a kulcsot a zárból, és kívülről illeszti be. A
242 Masod, 6 | az ügy. A tükör elé állt, és megvárta, míg a színe valamennyire
243 Masod, 6 | ráhagyta - meglepő volt neki és érdekes -, de itt... Semmi
244 Masod, 6 | de a szeme megütközéssel és hideg csodálkozással állt
245 Masod, 6 | melegíteni Idát a társalgásba, és így maga iránt is. S közben-közben
246 Masod, 6 | Ella tarsókájába nyúlt, és kékszegélyű batiszt-zsebkendőcskét
247 Masod, 6 | angolok csak Istent tegezik és Jézust.~Ella elhalványult.
248 Masod, 6 | alászolgája, Nórácska!~És a kezét nyújtva, sugárzó
249 Masod, 6 | máskor - mondta mosolyogva.~És mint valami színpadi grófné,
250 Masod, 6 | hallgatta, milyen bizalmasan és élénken csevegnek.~Hát ki
251 Masod, 6 | múltán tért vissza. Levelek és újságok voltak a kezében.~
252 Masod, 6 | követte az apját az ebédlőn és szalonon át. Az apja leült
253 Masod, 6 | szivart vett elő a fiókjából, és rágyújtott. Cigaretta is
254 Masod, 6 | millióim nem plüssfotöjök és rácsos asztalok között szereződnek.
255 Masod, 6 | Csodálkoztál, ugye, hogy a szalon és az ebédlő meg van cserélve.
256 Masod, 6 | vehetsz ebben a városban. És hát rendelj magad mellé
257 Masod, 6 | éjszakán. Minden szépet és jót elképzelt - mintha csak
258 Masod, 6 | Reggeli szemek. Sárszag és piaci szagok. Egy-egy kopott
259 Masod, 6 | gazdátlan ebek. Minden ember és minden egyéb merőben idegen.
260 Masod, 6 | utcák is idegenek. Piszkos és rossz leheletű boltok, ordináré
261 Masod, 6 | mégiscsak az ő szülővárosa. És hogy ő most már szabad,
262 Masod, 6 | hogy ő most már szabad, és szabad ezután teljes életére.~
263 Masod, 6 | asszonynak a képe volt látható, és a lobogó tetején félre volt
264 Masod, 6 | bizony nem találta ott, és így a templom belseje is
265 Masod, 6 | vagy imádkozik az a leány. És hogyha már a sapkája hódprém,
266 Masod, 6 | Zsebkendőt vett elő a muffjából, és a szemét törölgette. Akkor
267 Masod, 6 | gyönyörű karperec.~Aranyórák és ezüstgyertyatartók is pompáztak
268 Masod, 6 | Boriskának, egyet Mészkuthynak és egyet Paulának, aki mégis
269 Masod, 6 | öltözetű. Az egyik már hervadt és beteges arcú, kopott télikabátban.
270 Masod, 6 | háznál?~A leány fölkelt, és alázatosan állott.~- Csakis
271 Masod, 6 | hódprémsapkás leányra -, magyart és katolikust. Különben hát
272 Masod, 6 | leány áll előtte, izgalomtól és sietéstől pirosan.~- Bocsánat,
273 Masod, 6 | vedőn behunyta egy percre.) És én nem vonakodok semmi munkától.
274 Masod, 6 | a kocsiútra, két rongyos és piszkos ember, mintha mind
275 Masod, 6 | Elefánt termetű az egyik, és ősz bajszú, foltos, szürke
276 Masod, 6 | Összeölelkezve tántorogtak, és méternyire gőzölt belőlük
277 Masod, 6 | arccal lépett el mellettük, és köpött.~- Megvetsz - nyögte
278 Masod, 6 | rendelt a hódprémesnek.~- És süteményeket is - szólt
279 Masod, 6 | a mindennapi kenyerüket. És még egy tízéves leányka
280 Masod, 6 | átlátogatott abba a szobába. És mindjárt a második éjjel
281 Masod, 6 | nyitottam ám már az ablakot...~És szomorúan, de büszkén mosolygott.~-
282 Masod, 6 | sokszorosan aranyláncos és vastag fülbevalós asszonyság,
283 Masod, 6 | mindjárt az első negyedórában, és rendőrért sikoltoztam. Ha
284 Masod, 6 | étvággyal fogyasztotta a kávét és a süteményt.~- Nem akarok
285 Masod, 6 | nem nézem, hogy mifélék. És hogy az ajtóm bezárható-e
286 Masod, 6 | felmehessek a miniszterhez, és eléje csaphassam a diplomámat:
287 Masod, 6 | a pénzen a miniszterhez, és mondja el neki, amiket nekem
288 Masod, 6 | örömtől. Fogadja el, Ida.~És megcsókolta a leányt, mikor
289 Masod, 6 | délig is a városka főterén és főutcáján a boltok kirakatain.
290 Masod, 6 | nem vásárolt még semmit, és így szokatlan is volt neki,
291 Masod, 6 | meg eltűnt az egyik rézágy és éjjeli asztalka. A parkett
292 Masod, 6 | parkett össze volt taposva és karcolva. Az ablakban egy
293 Masod, 6 | harisnyában. Fekete szoknyája és kabátja az ágyon hevert.
294 Masod, 6 | sietve vonta fel hidegtől és víztől kivörösödött két
295 Masod, 6 | nyúlt a felső szoknyájáért és kabátkájáért. S hogy magára
296 Masod, 6 | valami kellemetlen hangosság és vontatottság.~- Idevaló
297 Masod, 6 | következett Krisztusnak és Istennek olyan káromlása,
298 Masod, 6 | az istenkáromló durvaság. És hogy az ő apja!...~Negyedóra
299 Masod, 6 | Péter úr vidáman falogatott. És csevegett.~Ida alighogy
300 Masod, 6 | is a pokolban van azóta, és várja keresztanyádat, a
301 Masod, 6 | szemüket, ha vendéglőbe lépnek, és hogy tabldotnál nem azért
302 Masod, 6 | tüskét vesz ki a talpából. És oly szegény, hogy csak egy
303 Masod, 6 | egy tizennégy éves leánya, és még rá két kisebb fia is.
304 Masod, 6 | fejtegessük.~- No ugye? És aztán a két kölyök hol töltse
305 Masod, 6 | parasztosan fogja a kést, és csámcsogva eszik.~
306 Masod, 7 | zongorázott. Vagy csak ült, és bámuldozott maga elé, mint
307 Masod, 7 | csak könyveket vett, jó és rossz könyveket, csak épp
308 Masod, 7 | az örök szót, ahogyan nők és gyermekek érzik mindig öröknek
309 Masod, 7 | Hiszen igen művelt leány, és úgy énekel... Nemhiába
310 Masod, 7 | könyvesbolton állt meg. Betért.~És válogatta, nézegette a könyveket,
311 Masod, 7 | versek, egy szakácskönyv és egy német kertészkönyv is -
312 Masod, 7 | nádszékre a kályha mellé, és hosszú lába-szárát keresztbe
313 Masod, 7 | féltekintettel, hogy szemüveges és nyírott, fekete bajuszú
314 Masod, 7 | nyírott, fekete bajuszú ember, és hogy unalommal lógázza a
315 Masod, 7 | pettyes, fekete nyakkendő, és szennyes, alacsony gallér.
316 Masod, 7 | Bodokynak nevezett sima fejű és vereses bajuszkájú fiatalember,
317 Masod, 7 | mondja komolyan Alt Peti. És fizet, és mars. Mindeniket
318 Masod, 7 | komolyan Alt Peti. És fizet, és mars. Mindeniket így röpíti
319 Masod, 7 | egy este fütyült, danolt és táncolt köztünk. Hogy táncol
320 Masod, 7 | elhőkölt: a leánya szeme vörös és csupa víz. Sápadt arcán
321 Masod, 7 | hogy engedelmeskedjek.~És a szeméből szinte bugyogott
322 Masod, 7 | az orra, hát nem tetszik. És toppant és sír: neki nem
323 Masod, 7 | nem tetszik. És toppant és sír: neki nem tetszik.~Elment,
324 Masod, 7 | visszatért. Ida az ablaknál ült, és vizes szemmel bámult ki
325 Masod, 7 | Aztán megint megfordult, és elment.~S mintha aznap a
326 Masod, 7 | Könyökölt a szék karján, és olvasásra erőltette a figyelmét,
327 Masod, 7 | ebédlőasztalnál. Ismét vidám volt, és melegen szólt a leányának:~-
328 Masod, 7 | a kabátja belső zsebébe, és széles, fekete tárcát vont
329 Masod, 7 | családból való. Szereti a zenét és hegyi túrákat. Beszél németül,
330 Masod, 7 | Beszél németül, franciául és olaszul. Magához venne.
331 Masod, 7 | mert hallottam, hogy úrinő és még nem vénasszony - hát
332 Masod, 7 | korkülönbség is köztük. És hát ha apuka ordináré ember
333 Masod, 7 | a víg társaságot. Sternt és Fiszd úrt és az asztalon
334 Masod, 7 | társaságot. Sternt és Fiszd úrt és az asztalon táncoló rigót.~
335 Masod, 7 | szívük együtt maradt volna.~És sok volna, volna után -
336 Masod, 7 | ha belépne az apjához, és a nyakába borulna:~- Édes
337 Masod, 7 | szeme elvizesedett. Fölkelt, és átsietett a szalonon és
338 Masod, 7 | és átsietett a szalonon és ebédlőn. A dolgozószoba
339 Masod, 7 | bevitte magával a szalonba. És olvasta.~A politikai rész
340 Masod, 7 | pótolja.~Az ajtóhoz lépett, és intett a néma leánynak,
341 Masod, 7 | tarsókájába tett két százast, és felöltözött.~- Gyere, Panni.~
342 Masod, 7 | ékszerész boltjánál megállt, és ismét végigszemlélte a Mária-érmeket.
343 Masod, 7 | uram.~Kihúzott egy fiókot, és keresgélt benne.~- Elkelt,
344 Masod, 7 | Nekem az kellett volna.~- És ma érkeztek gyönyörű, új
345 Masod, 7 | vevőn: kinek milyen való.~- És az árából sem enged?~- Egy
346 Masod, 7 | zsidó lépett be, fáradt arcú és keskeny vállú, a soha meg
347 Masod, 7 | ha tetszik, hazakísérem, és otthon fizeti. Messze lakik?~-
348 Masod, 7 | gyémántok, briliánsok... - És szemrehányón fordult a felesé
349 Masod, 7 | méltóztassék megmutatni neki, és mondani, hogy tőlem vette
350 Masod, 7 | üzleti könyvet. Megnyitotta, és fürge ujjakkal levelezett
351 Masod, 7 | meg a maguk háza: Európa és Amerika - tengerek és egek
352 Masod, 7 | Európa és Amerika - tengerek és egek választják el a kettőt.
353 Masod, 7 | kisvárosi polgár, de hát apja. És ha olyan férj kerülközik,
354 Masod, 7 | galambszárnyakon röpködne a kezében. És mintha a város is megszépült
355 Masod, 7 | bent van a tarsókájában. És Panni is olyan jóképű leány.
356 Masod, 7 | jóképű leány. Szép a világ, és szép az élet benne!~De egyszer
357 Masod, 7 | kapocs be is zárható. Bement, és megvette.~Eleinte az volt
358 Masod, 7 | órában kifeslett a hasa, és fűrészpor ömlött ki belőle,
359 Masod, 7 | csillog! Formás keze volt, és fehér, mint az apácáké.
360 Masod, 7 | kezet szépítő tudományából, és még néhány titkát a kéz-szépítésnek.~
361 Masod, 7 | nyulladt minden l, t, d, b és k, mint nyírott sövényből
362 Masod, 7 | ahogy lenyúlt az akkordra, és ahogy kínáló mozdulatra
363 Masod, 7 | macska a tüzes sparherden. És ha valakire ránézek, nem
364 Masod, 7 | karikagyűrű az ujján -, és fontoskodva csillogtatta
365 Masod, 7 | felpattanok az ágyból, és kinézek a másik ablakon
366 Masod, 7 | siheder. Az is billeget, és mutogatja a jobbjával a
367 Masod, 7 | megilletődtem. Íme két néma, és még ezek is megértik egymást.~
368 Masod, 7 | boldogíthattam. Ott álltak, és sóvárgó szemmel nézték:
369 Masod, 7 | kellemetlenebb volt a lóvásár és baromvásár. Az a bestiális
370 Masod, 7 | a belét. S azok a durva és ocsmány káromkodások, szitkozódások...
371 Masod, 7 | embertársaimnak kell őket neveznem.~És hát azok a szegény állatok!
372 Masod, 7 | Milyen magamegadásával áll, és várja, hogy kinek az ostora
373 Masod, 7 | ha siket is, de jó leány. És nem is a pénzért szolgál,
374 Masod, 7 | nekik házuk, szőlejük van, és a mesterség is jól jövedelmez.
375 Masod, 7 | nyomdászinas került ebbe a városba, és a jó Ég tudja, hogyan, de
376 Masod, 7 | hogyan, de összeismerkedtek. És azóta az én lányomnak mindig
377 Masod, 7 | legényünk. Az nem siketnéma. És már huszonöt éves. A szülei
378 Masod, 7 | szeme Annán, ha láthatja. És már az idén el is vette
379 Masod, 7 | mióta mellettem szolgál, és ügyelek majd rá, hogy ne
380 Masod, 7 | Hítt, hogy öltözzek fel, és nézzem meg. Nóra már lent
381 Masod, 7 | eddig könyvekben olvastam. És a napomat most már a kertünkben
382 Masod, 7 | van a szalonban, az apja és anyja fényképe között. Lehet
383 Masod, 7 | legényember volt akkor.~És engem se fotografáltatott
384 Masod, 7 | levette az arcomról a szemét, és színlelt nyugalommal evett
385 Masod, 7 | belsőleány, konyhacseléd és inas várja a parancsait,
386 Masod, 7 | tiszteli az anyja emlékét, és bitorlónak érzi a második
387 Masod, 7 | Akinek kötél van a nyakán, és feleútján lóg már a fának,
388 Masod, 7 | tigris. Végre fölkel ő is és azt mondja, vagy inkább
389 Masod, 7 | dörgi:~- Nórát veszem el! És ha te csak görbe szemmel
390 Masod, 7 | az imádságos könyvéből, és apám képe mögé helyezte:
391 Masod, 7 | érintették ezt a képet! És az ő csókja is talán számtalanszor,
392 Masod, 7 | számtalanszor, mikor imádkozott. És talán ő sugallta a gondolatot,
393 Masod, 7 | hogy a képeket tisztítsam, és ezt a Mária-képecskét így
394 Masod, 7 | csak arra kértem Istent és Máriát a kisképen, és Szent
395 Masod, 7 | Istent és Máriát a kisképen, és Szent Ida védőszentemet,
396 Masod, 7 | parancsolja...~Alázatos és nyugodt válaszom megenyhítette
397 Masod, 7 | lágyan -, a te ügyed is. És bizonyára megörvendeztetnél,
398 Masod, 7 | hogy ki vette neki a ruháit és ékszereit?~Vártam, hogy
399 Masod, 7 | A szabóné eljött hozzám, és szöveteket hozott.~Fekete
400 Masod, 7 | Fekete ruhát választottam, és gesztenyeszín-himalája kijáró
401 Masod, 7 | engedek fekete bársonygallért és fekete selyem szegélyeket.~-
402 Masod, 7 | nyújtottam. Rá se néztem. Leült, és kisvártatva kezdte:~- Tudom,
403 Masod, 7 | Április 21.~Csak imádkozok, és imádkozok, és sírok. De
404 Masod, 7 | imádkozok, és imádkozok, és sírok. De a könnyeim is
405 Masod, 7 | Anyám ágya az ő ágya!... És ő rendelkezik, és ő parancsolgat!
406 Masod, 7 | ágya!... És ő rendelkezik, és ő parancsolgat! Az övé itt
407 Masod, 7 | kert! A vagyon! A pénz! És atyám két szeme!~És engem
408 Masod, 7 | pénz! És atyám két szeme!~És engem kiforgat itt minden
409 Masod, 7 | kiforgat itt minden jogomból és vagyonomból, mint ahogy
410 Masod, 7 | Bogárék könyökölnek ki! És énrám Bogárék néznek, néznek
411 Masod, 7 | ebből a förtelmes pokolból!~És minden imádságomnak ez a
412 Masod, 7 | miatyánknak is ez a vége! És külön imádkozok Máriához
413 Masod, 7 | külön imádkozok Máriához és a védőszentemhez és az őrangyalomhoz!
414 Masod, 7 | Máriához és a védőszentemhez és az őrangyalomhoz! És ma
415 Masod, 7 | védőszentemhez és az őrangyalomhoz! És ma Szent Péterhez is: emlékezzék
416 Masod, 7 | Szabadítsatok ki, szent mártírok! És szent hatalmasok! Ha van
417 Masod, 7 | házból való eltávozásra. És hogy már csak két-három
418 Masod, 7 | Azaleát vettem neki, fehéret, és magam vittem ki, mert anyámnak
419 Masod, 7 | város az. Látsz sok palotát, és az operaházba is eljárunk.
420 Masod, 7 | levelemet az ebédlőben, és kárörömmel mosolyognak rajtam:~-
421 Masod, 7 | merednek, ha meglátnak, és a szemükkel kísérnek, még
422 Masod, 7 | néznek, mert apácával megyek, és hogy őt nézik, mert az apáca
423 Masod, 7 | vagyok - hála érte Istennek! És abban is egyezünk Edittel,
424 Masod, 7 | a házból? Edit eltávozik és beszegődik cselédnek. Ott
425 Masod, 7 | a leánya Londonba megy, és beszegődik.~Előre tudom,
426 Masod, 7 | Az újságokat félreraktam, és ma elővettem, hogy olvasom -
427 Masod, 7 | mi történik majd velem? és hogyan? Hát ebben is milyen
428 Masod, 7 | címe: Házasság. Özvegy urak és legényurak és özvegyasszonyok
429 Masod, 7 | Özvegy urak és legényurak és özvegyasszonyok és hajadonok
430 Masod, 7 | legényurak és özvegyasszonyok és hajadonok ajánlkoznak ismeretleneknek
431 Masod, 7 | ismeretleneknek vagyonnal és vagyontalanul, szemérmesen
432 Masod, 7 | vagyontalanul, szemérmesen és szemérmetlenül. Csak épp
433 Masod, 7 | Bizonyosan, hogy Pestre is jár, és mindenfelé jár: megnézi
434 Masod, 7 | ajánlkozót.~Hívom Pannit, és elmagyarázom neki, hogy
435 Masod, 7 | hogy menjen el a trafikba, és vegye meg a lyukas számot,
436 Masod, 7 | nem iszákos, nem kártyás és ép, egészséges. A lányom
437 Masod, 7 | engedem.~Atyám nincs itthon, és bizonyára szerencséje, hogy
438 Masod, 7 | legnagyobb bűnök közé tartozik, és én soha nem vétettem a tízparancsolat
439 Masod, 7 | hát ha előttem a szakadék! És nem lehet visszatérnem!
440 Masod, 7 | nem lehet visszatérnem! És nem lehet elkerülnöm!~Pisztoly
441 Masod, 7 | írva a halál keze jegye.~És méreg sincs a háznál. Ma
442 Masod, 7 | foszforos gyújtót se árulnak.~És gondoltam vízre, kötélre,
443 Masod, 7 | legyen meg a te akaratod.~És akkor megindult a könnyeim
444 Masod, 7 | megállhatok a magam lábán. És vagyok annyira tanult, hogy
445 Masod, 7 | munkámból élhetek tovább.~És majd megtalálom én a páromat
446 Masod, 7 | megijedt a betegségemen és velem sírt, ahányszor sírtam,
447 Masod, 7 | magával! Ne hagyjon el!~És esdekelve tette össze a
448 Masod, 7 | sohasem utazott vasúton, és nem tudja majd a város nevét.
449 Masod, 7 | odaültettem. Ottmaradt! És benne a gyűrűm is.~~Április
450 Masod, 7 | ha maga kényére bíznák. És érettebb korban is megtörténik,
451 Masod, 7 | Még bent sincs a házban, és máris rajtam tapod.~A szívem
452 Harmad, 1 | szót váltott Ó Péterrel, és bement a fürdőbe. Bizonyára
453 Harmad, 1 | visszakanyarodott az autón, és megint csak eltöffögött
454 Harmad, 1 | Bogárék laknak. Ott kiszállt, és bement a házba.~Az autó
455 Harmad, 1 | fürdő elé. A sofőr leszállt, és egy arra haladó iparosféle
456 Harmad, 1 | fújdogált. Az ég is felhős volt és borult.~Mindezt Ida az ablakból
457 Harmad, 1 | Nórához?~Állt az ablakban, és nézett. A klastromi ruhája
458 Harmad, 1 | kilükkent Nóráék házából, és sietve lépkedett haza.~Ida
459 Harmad, 1 | ruhádba - mondta ridegen -, és várj a szalonban.~A maga
460 Harmad, 1 | lesz annyira ingerült reám. És ha hozzájuk kényszerít,
461 Harmad, 1 | állt az utcai ablaknál, és bámult a háztetőkre.~De
462 Harmad, 1 | öltözött katonáé. A haja szőke, és minden hajaszála különálló,
463 Harmad, 1 | föltápászkodott, fölkelt.~- És azt véli, hogy én férjhez
464 Harmad, 1 | Eszerint elutasít.~- El!~És a szemébe nézett Csabának
465 Harmad, 1 | mintha kővé vált volna. Állt, és bámult a méltóságosan komoly
466 Harmad, 1 | bámult a méltóságosan komoly és sápadt leányra.~- Engedje
467 Harmad, 1 | tudom, kicsoda, micsoda. És nem is érdekel tudnom.~Ezt
468 Harmad, 1 | tudnom.~Ezt mondva büszkén és dacosan nézett Csabára.
469 Harmad, 1 | volna: Fegyházban nem ült.~- És mégis így házasodik? - Csaba
470 Harmad, 1 | Csaba fölvetette a fejét:~- És maga így megy férjhez?~S
471 Harmad, 1 | dörgött el az ablakuk alatt, és csakhamar elhalkult a zaja.
472 Harmad, 1 | történik az esketés?~- Tudom.~- És rámondja, hogy szeret?~-
473 Harmad, 1 | szólt aztán férfiasan. - És arra gondoltak-e atyámmal,
474 Harmad, 1 | hozzájuk, hogy Ó Péter fel és alá jár a szobájában, hogy
475 Harmad, 1 | úriember ön? - Csaba fölkelt, és fölvetette a fejét.~- Ezt
476 Harmad, 1 | Hallatszott, ahogy föl és alá jár, meg-megáll. Hallatszott,
477 Harmad, 1 | toppra.~Beljebb lépett, és elővonta a szivartárcáját:~-
478 Harmad, 1 | akar.~- Ahogy megengedi.~- És nekem még csak a kezemet
479 Harmad, 1 | mellettem marad, nyugodt és csendes lesz az élete folyása.
480 Harmad, 1 | kisasszony. Nekem is természetem. És még valami: én nevet adok
481 Harmad, 1 | valami: én nevet adok önnek és tisztességes helyet a társadalomban;
482 Harmad, 1 | Nem szeretem a parádét. És még csak annyi, hogy a hivatalos
483 Harmad, 2 | 2~Szakadt az eső, és még hidegebb tavaszi szél
484 Harmad, 2 | menyasszony, a vőlegény, az apa és Bogár könyvelő, az egyik
485 Harmad, 2 | szembeötlőbb volt a menyasszony és a násznép köznapi dísztelensége.
486 Harmad, 2 | Redengot csak a vőlegényen és az apán. Bogár csak a bolti,
487 Harmad, 2 | reggel - hotelból, ahol hált és ahol este csupán Ó Péter
488 Harmad, 2 | temetőbe.~Ida megölelte és megcsókolta az anyja hideg
489 Harmad, 2 | megcsókolta az anyja hideg és vizes kőkeresztjét. Csaba
490 Harmad, 2 | amelybe Idának minden ruhája és fehérneműje belefért.~-
491 Harmad, 2 | jöhetsz Pestre - mondta Ida.~És megcsókolta a leányt.~Az
492 Harmad, 2 | az elsőosztályú kocsiba.~És Ida nem nézett ki az ablakon,
493 Harmad, 3 | ismerkedésre való alkalmat.~Ültek, és nem szóltak semmit.~Az eső
494 Harmad, 3 | kofferjára tekintett. Fölkelt, és fölhágott az ülővánkosra.~-
495 Harmad, 3 | Hiszen együtt kell laknunk, és talán étkeznünk is. Én csak
496 Harmad, 3 | ne tartson, kisasszony.~- És a koffer leemelésekor is
497 Harmad, 3 | Aztán szivarra gyújtott, és keresztbe vetette a lábát.
498 Harmad, 3 | kiabálták. Csaba kiszállt, és vett egyet. Ő az újságot
499 Harmad, 3 | mond atyám, ha Pestre jön, és azt látja, hogy kétfelé
500 Harmad, 3 | lakásunk lesz négy-ötszobás, és cselédségünk.~- Lesz. Csak
1-500 | 501-1000 | 1001-1277 |