Part,  Chapter

 1 Eslo,  2   |        Ments meg!~Állt sápadtan. Bámult egy cigarettavégre, amely
 2 Eslo,  3   | klastromban. Ott nőtt fel.~Csaba bámult.~- Hülye?~- Hülye? Gimnáziumot
 3 Masod,  3  |    vonaglott. Szinte megkövülten bámult a telegramra.~? Nincs asszony
 4 Masod,  5  |       hogy hozzon haza.~Ida csak bámult a levélre. Víg élet. Az
 5 Masod,  5  |            Ida édes borzongással bámult a leányra.~De csakhamar
 6 Masod,  6  |            Mi a maga igazsága? - bámult el Paula.~- Az én igazságom
 7 Masod,  6  |        meg Erzsi kisasszony.~Ida bámult, de aztán nem kérdezett
 8 Masod,  6  |    mutatkoznom?~Ida elrökönyödve bámult.~Ő már előre kifestette
 9 Masod,  7  |    ütődjön.~- Klavírmájsztere? - bámult el Ida.~- Klavírmájsztere -
10 Masod,  7  |     Péter összevont szemöldökkel bámult.~- Mintha csak boldogult
11 Masod,  7  |   ablaknál ült, és vizes szemmel bámult ki a tavaszi felhőkre. Nem
12 Harmad,  1 |       állt az utcai ablaknál, és bámult a háztetőkre.~De nem állt
13 Harmad,  1 |         csak bemutat...~Ida csak bámult rá, mint valami tengeri
14 Harmad,  1 |        kővé vált volna. Állt, és bámult a méltóságosan komoly és
15 Harmad,  3 |  Velencét.~- Nézd ezt a kezet! - bámult el Nagy Ákosné Ida kezét
16 Harmad,  3 |     asztalhoz, és szinte ijedten bámult Csabára.~Valóban az volt
17 Harmad,  5 |     akkor az óra.~- Színházba? - bámult el Ida - egyedül? Tudja
18 Harmad,  7 |           zavarom talán...~Csaba bámult.~- No, ez szép - mondta
19 Harmad,  10|     Csaba még mindig ott állt, s bámult a feleségére.~- Hozza a
20 Harmad,  11|          útrakelést. Csupán azon bámult el, hogy Ida ujján micsoda
21 Harmad,  11|          leányka elnyílt szemmel bámult Petire.~- Cigarettázott -
22 Harmad,  13|          se várjanak, Kati.~Kati bámult, hogy Magyarországon nem
23 Harmad,  14|   Nyitotta is egyben az ajtót. S bámult rá egy ingben, boglyasan,
24 Harmad,  14|        Csak fogta a karjánál, és bámult rá tanácstalan ijedtséggel.
25 Harmad,  14|         gonosz álom nyomja: csak bámult, s odatérdelt. A két karjába
26 Harmad,  14|      Csaba szinte kővé dermedten bámult és bámult reá. Bizony megijedt
27 Harmad,  14|         kővé dermedten bámult és bámult reá. Bizony megijedt ott
28 Harmad,  14|     kappant. Még a molnár is ott bámult, s olyan volt a képe, mint
29 Harmad,  15|         orosz elment, Csaba csak bámult a halom bankóra az asztalán.
30 Harmad,  16|         kép.~Csaba hanyatt dőlve bámult Idára. Még a haja is borzadozott.~-
31 Harmad,  16|         hogy nem ismerik-e? ~Ida bámult.~- Soha életemben nem jártam
32 Harmad,  18|      hogy reggelizzen.~Csaba úgy bámult rá, mintha két szikrázó
33 Harmad,  18|      roskadt, és elnyílt szájjal bámult a húgára.~- Hát hogyan?
34 Harmad,  18|   ordított a szeme.~Ó Péter csak bámult, ámult-bámult megrökönyödve.~-
35 Harmad,  18|           Ida szinte sértődötten bámult:~- Hova?~- Haza!~- Haza?