Part, Chapter
1 Eslo, 1 | vonatra ült. Parasztkocsin ment haza az állomásról - inkább
2 Eslo, 2 | nyomorékok vagyunk mindholtunkig.~Ment volna a szokott reggelizőhelyére
3 Eslo, 2 | Lássuk a portékát, s mérjünk!~Ment beljebb, feljebb. Mint ahogy
4 Masod, 1 | indulóját, hogy aki csak arra ment, megállt, és hallgatta.
5 Masod, 6 | elutazott néhány napra. Mohácsra ment a szülőihez.~- Hát azért
6 Masod, 6 | vasárnap a család vendégségbe ment, a cselédnek is szabadságot
7 Masod, 6 | mondja?~Csak a könyvesboltba ment hát be. Apácával is járt
8 Masod, 7 | szolgálta be. Ha templomba ment, az a lány kísérte. Ha bent
9 Masod, 7 | pislogok, mint akinek por ment a szemébe. De hogy én nyugodt
10 Harmad, 1 | hogy otthon találja. Mért ment előbb Nórához?~Állt az ablakban,
11 Harmad, 1 | szalonban.~A maga szobájába ment.~Ida fölvette a fekete ruháját.
12 Harmad, 3 | Csaba fölkelt. Meghajolt. Ment.~Az ajtókilincsnél azonban
13 Harmad, 9 | Kati persze nem felelt.~Ment hát Ida szobájába, hogy
14 Harmad, 11| Csorba egy pohár vízért ment az érre; hogy lehajolt,
15 Harmad, 12| hogy a reggelijét itta meg. Ment a vázlatkönyvével, néha
16 Harmad, 14| Az uram alig negyedórája ment el. Tessék, üljenek le.
17 Harmad, 14| szürke gyapjúkabátjában ment el.~A kabátban valami keményre
18 Harmad, 14| kalapját, teveszőr lebernyegét, ment a Luitpoldba.~Ida első gondolata
19 Harmad, 14| nagysága az Angolkertbe ment: a kutyát sétáltatják. -
20 Harmad, 16| se fért a fejébe.~El is ment mindjárt három órakor. Belépett.
21 Harmad, 17| zseb is: nem csúszhat ki.~S ment. Kivett a pénzéből kétezer
22 Harmad, 18| hamarosan visszatérek.~Pestre ment át, és egy nagy utazóládával
23 Harmad, 18| különben nem veszem meg.~Hát ment a zongora rögtön, gyönyörű
24 Harmad, 18| bútor.~Csaba csak azután ment Szeneshez az asztali mindenfiókért.~-
25 Harmad, 18| arca aggodalmas.~- Hova ment az asszonyod, Panni?~- Nem
26 Harmad, 18| Panni?~- Nem tudom. Kocsin ment. Délután.~- Nem mondott
27 Harmad, 18| ládát tettem fel, kocsira. Ment.~- A szakácsasszony jöjjön
28 Harmad, 18| hogy a Dunába!... Minek ment volna a Dunába? Ostoba,
29 Harmad, 18| feleltem.~- De a Dunába nem ment!~- Én nem mondtam, hogy
30 Harmad, 18| nem mondtam, hogy a Dunába ment, csak...~- De azt mondtad!
31 Harmad, 18| mondtad! Az nem olyan. Minek ment volna a Dunába?~S megállt,
32 Harmad, 18| Bizonyosan ahhoz az asszonyhoz ment - mondta fejét fölemelve -,
33 Harmad, 18| szélső lámpás alá. Hova is ment volna Ida, ha nem az apjához?~
|