1-500 | 501-1000 | 1001-1277
Part, Chapter
1001 Harmad, 14| rajta, ha erre gondolok, és az álmaimat is ez a kérdés
1002 Harmad, 14| nem lehetnek egymás előtt. És ha a te hű és jóságos szívednek
1003 Harmad, 14| egymás előtt. És ha a te hű és jóságos szívednek mégis
1004 Harmad, 14| meg, de azonnal írd meg.~És írd meg azt is: megtaláltad
1005 Harmad, 14| ingeidet gondosan zárd, és megolvasd.~Felőlem most
1006 Harmad, 14| Hideg volt az ebéd folyamán, és hallgatag.~~- Egy ismeretlen
1007 Harmad, 14| mi történt a Luitpoldban. És én, egy szemhunyás nem sok,
1008 Harmad, 14| mondta nyugodtan Ida.~És fogta a konyhai széket,
1009 Harmad, 14| megöli Mikeyt! Hogy özvegy és árva... Ó, Istenem!...~Ida
1010 Harmad, 14| De Baloghné vagyok. És azt is tudom, hogy Mikey
1011 Harmad, 14| mondja: a Kakas meg a Prímás. És ahogy szokott, még egy pipát
1012 Harmad, 14| egy pipát elszí az ágyban, és addig beszélget, hát megengedem
1013 Harmad, 14| Mert nappal nem beszélget, és este se beszélget, ha nem
1014 Harmad, 14| Zefíringet visel nyáron, és fehér nyakkendőt. Télen
1015 Harmad, 14| nyakkendőt. Télen feketét. És nagy művész. Nekem is ígérte,
1016 Harmad, 14| Van neki vagy négy csuhája és két kövér férfi modellje.
1017 Harmad, 14| orcátlan lafancok, azok a...~És dőlt belőle a női modellek
1018 Harmad, 14| magát az én uram Kakasnak, és miért? Hiszen ön oly jámbor,
1019 Harmad, 14| egy német festő jött oda, és mondta, hogy a magyarok
1020 Harmad, 14| magyarok b-vel írják a p-t, és így találtunk végre rá.~-
1021 Harmad, 14| az asszonyt a szalonjába, és ott szédelgett tovább a
1022 Harmad, 14| a szerteszórt kockákat, és megértette belőle, hogy
1023 Harmad, 14| áldomást ivott, megkülönbözött, és holnap fegyverrel állnak
1024 Harmad, 14| szemben. A megkülönbözés okát és fokait a hallottakból meglehetősen
1025 Harmad, 14| el egy orosz hercegnek. És egy cédulát is beajánlott
1026 Harmad, 14| cédulán. Hát pezsgőztek, és akik még nem látták az oroszt,
1027 Harmad, 14| Vádképpen írta, nem igazságul.~- És ebben vannak színek, ebben
1028 Harmad, 14| Szégyellem, hogy barátom vagy!~És annyira feldühödött, hogy
1029 Harmad, 14| borzalmakról újságokban. És Csaba valóban nem olyan
1030 Harmad, 14| siratja. Ha Csaba hal meg... és ő marad özvegyen...~Különös
1031 Harmad, 14| Csak állt. Csak mozdult, és járt egyik szobából a másikba.
1032 Harmad, 14| székhez támolygott. Leült, és a könyökére támasztotta
1033 Harmad, 14| Gondolkodott. Visszatért, és befordult Millnernéhez:~-
1034 Harmad, 14| hat felé járt. Fölkelt, és sietett Mikeynéhez.~- Testével
1035 Harmad, 14| testével fogja fel a golyót. És ha felesége volnék is, és
1036 Harmad, 14| És ha felesége volnék is, és meg is tenném. Mikey bizonyára
1037 Harmad, 14| Mikeynének. Nyájaskodott Petivel, és örvendező arccal hallgatta
1038 Harmad, 14| íróasztalnál. Írt. A papirosokról és levélborítékokról láthatta
1039 Harmad, 14| összesen három levelet. És gyorsan megcímezte. Az itatóson
1040 Harmad, 14| legkevesebbet az itatós, és csak azután a feleségének
1041 Harmad, 14| csak azután a feleségének és Borberekynek.~Visszatűzte
1042 Harmad, 14| Sör előttük. Szivaroztak, és komolyan tárgyaltak valamit.~-
1043 Harmad, 14| felelt:~- Pisztollyal.~- És talán éppen ön tölti meg
1044 Harmad, 14| semmit, hogy beszélgettünk, és hogy mi a szándékom.~- De
1045 Harmad, 14| Borbereky, igen erősen és komolyan, hogy maga ne szóljon
1046 Harmad, 14| soha arról, hogy idejöttem, és beszélgettünk. Ezt, kérem,
1047 Harmad, 14| megmarad. Hiszen alig fél év, és elválnak, mint két idegen,
1048 Harmad, 14| Vagy ha se kerék nem törik, és ló se dől ki, oda is jut,
1049 Harmad, 14| csak egyszer ott vannak, és nőnek, terjedeznek, azt
1050 Harmad, 14| látjuk, hogy borult az ég, és egyre borultabb, egyre sötétebb -
1051 Harmad, 14| terjedeztek, sötétültek egyre és egyre Ida aggodalmai is.~
1052 Harmad, 14| azt a kellemetlen ügyet? És hol? Bizonyosan reggel,
1053 Harmad, 14| nyakán. Jó reggelt kívánt, és csodálkozott.~- A diófa
1054 Harmad, 14| Még a méhesbe is bemegyek.~És előresietett, mert hallotta,
1055 Harmad, 14| sietést a mező illatában és disznóólszagtól is érintve
1056 Harmad, 14| tilalomfa is fölegyenesedik, és a betűi előfeketülve kiáltják:~-
1057 Harmad, 14| le a két pisztolytokot, és ott a kerítés mellett állt
1058 Harmad, 14| levetette a köpönyegét, és ráakasztotta a tilalomfára.
1059 Harmad, 14| hogy kifusson a méhesből, és áttörjön a komlóval befutott,
1060 Harmad, 14| befutott, korhadt kerítésen, és odaálljon közéjük, mint
1061 Harmad, 14| lyukat. A vállára veti, és Mikeyvel karba öltekezve
1062 Harmad, 14| volna vele a nemzetnek! És azok a szép magyar ruha-színek,
1063 Harmad, 14| gnädige. A maga felesége!~És Csabára mutat.~Nem értették,
1064 Harmad, 14| arca olyan rémült volt, és a kiáltozása annyira ijedelmes,
1065 Harmad, 14| útját által a méhesen is. És véletlenül - ahogy vadászok
1066 Harmad, 14| Csak fogta a karjánál, és bámult rá tanácstalan ijedtséggel.
1067 Harmad, 14| szinte kővé dermedten bámult és bámult reá. Bizony megijedt
1068 Harmad, 14| ilyen gyilkosság!... És a törvényszék még engem
1069 Harmad, 14| hajtson - mondta rá veleérzőn.~És csodálkozott, hogy az ungar
1070 Harmad, 14| firkantotta rá Ó Péter nevét és címét:~Ida hirtelene meghalt.
1071 Harmad, 14| nyugodott már a feje. A kabátja és blúza fel volt nyitva, az
1072 Harmad, 14| alá tartotta.~Idának orra és szeme megmozdult.~- Él!
1073 Harmad, 14| a mellcsonthoz ütődött, és a golyó lepattantotta róla
1074 Harmad, 14| ezüst foglaló abroncskőt, és ahogy Ida a nádfalnál úgy
1075 Harmad, 14| lerakta már az okuláréját, és a műszertokból hegedűt vett
1076 Harmad, 14| Koporsóra két koszorút nevemmel és Nóra névvel. Temetésre nem
1077 Harmad, 15| Hogyan került ő is a malomba? És hogyan és miért lappangott
1078 Harmad, 15| is a malomba? És hogyan és miért lappangott ott a méhesben?~
1079 Harmad, 15| előtt bontották le a blúzát és ingét a melléről. És Csaba
1080 Harmad, 15| blúzát és ingét a melléről. És Csaba a karjaiban tartotta.
1081 Harmad, 15| meg épp ellenkezőleg mély és meleg hálát érzett Ida iránt.
1082 Harmad, 15| szegény fölkel hajnalban, és megelőzi őt fiákeren, és
1083 Harmad, 15| és megelőzi őt fiákeren, és ott lesi rejtekben a történendőket...~
1084 Harmad, 15| szép arc, az igazi színek és árnyékok. A szeme szinte
1085 Harmad, 15| melegebb volt Ida iránt. És érteni vélte, hogy Ida miért
1086 Harmad, 15| ha letelik a terminusunk, és elválunk, úgy érzem, hogy
1087 Harmad, 15| nagykép?~- A tavaszra.~- És mekkora lesz?~- Két méter
1088 Harmad, 15| mint ahogy itt aránylik.~- És hát mégis hát körülbelül
1089 Harmad, 15| márka körül.~- Tyű, az sok!~És elijedve rázogatta a szakállát.~
1090 Harmad, 15| friss-hányású sírhalomnál áll, és a sírhalomra nézve hegedül.
1091 Harmad, 15| megáll egy képecskén. Angyalt és ördögöt ábrázol a kép, amint
1092 Harmad, 15| benyúlt a belső zsebébe, és vörösre hevült képpel olvasta
1093 Harmad, 15| a bölénynek?~A falon ott és az ebédlőben már akkor hatvannál
1094 Harmad, 15| szamaras kordéját vezeti, és a csuhája is lebeg a nagy
1095 Harmad, 15| tárt boltajtó. Egy sápadt és rongyos fiúcska bebámul
1096 Harmad, 15| ajtóhoz közel cilinderes és aranyláncos úr ananászt
1097 Harmad, 15| egy eb, amint szűrön hever és ásít. Távolabb a gazdája
1098 Harmad, 15| A kép címe lent magyarul és franciául: Az irgalmatlan
1099 Harmad, 15| tájképek maradtak a falon, és vagy hat olyan tanulmányfő,
1100 Harmad, 15| elém tegye az asztalra. És még azt mondja, hogy nem
1101 Harmad, 15| keresztnevén szólítsam.~- És hát ön túlhágott az engedelmen!~-
1102 Harmad, 15| mint amilyennek mutatkozik. És magának minden sikerülhet,
1103 Harmad, 15| nem, de én magát oly nemes és disztingvált léleknek ismerem...
1104 Harmad, 15| disztingvált léleknek ismerem... És bár köteleztem magamat,
1105 Harmad, 15| előtt ott... kigombolnak... (És elvörösödött.) Igazán...
1106 Harmad, 15| a piros. Állton maradt, és fejét fölvetve nyugodt-hidegen
1107 Harmad, 15| a képet. Meg sincs még, és már eladtam. És vettem magának
1108 Harmad, 15| sincs még, és már eladtam. És vettem magának belőle valamit,
1109 Harmad, 15| merem elővenni a zsebemből. És csakis azért merem említeni
1110 Harmad, 15| egymásnak egy-egy falattal. És fogadná ön is úgy, mintha
1111 Harmad, 15| ideteszem az asztalkendő alá, és elmegyek hazulról. Egy tágas
1112 Harmad, 15| életnyi nagyságú alakokkal. És hát innen úgyis elköltözünk
1113 Harmad, 15| Isten előtt tiszta a lelkem.~És elsietett, szinte elfutott.~
1114 Harmad, 15| Már lenn az utcán járt, és Ida még mindig ott ült a
1115 Harmad, 15| vett ékszert, csak Csaba. És Csaba a maga pénzéből vette.
1116 Harmad, 15| Csaba a maga pénzéből vette. És Csaba őt mondta jónak és
1117 Harmad, 15| És Csaba őt mondta jónak és nemesnek, pedig ő a jó és
1118 Harmad, 15| és nemesnek, pedig ő a jó és nemes.~Ha nem a férje volna
1119 Harmad, 15| hogyan borulna most nyakába, és csókolná meg a hála-örömnek
1120 Harmad, 15| Luitpoldban: a fia hároméves, és még nincs megkeresztelve.~-
1121 Harmad, 15| örökösöm. A hagyatékom: a képek és a pénz, ami a zsebeimben
1122 Harmad, 15| a pénz, ami a zsebeimben és fiókomban található. De
1123 Harmad, 15| szeget a külső szélétől, és a másik ötödik szeget a
1124 Harmad, 15| az a két szeg bemélyed, és köztük a fedélkeret megnyílik.
1125 Harmad, 15| Utazáskor persze kiveszem, és a zsebembe teszem, mert
1126 Harmad, 15| jött ön hozzám feleségül?~És Idának a szemébe nézett.~
1127 Harmad, 16| emelte szíjon az ebédet. És Ida is mögötte.~- Bocsásson
1128 Harmad, 16| műterem csupa rendetlenség és szemét, és terpentinszag.
1129 Harmad, 16| rendetlenség és szemét, és terpentinszag. Egymás hegyén-hátán
1130 Harmad, 16| szűrök, süvegek, csizmák, és az angyal fehér ruhája egy
1131 Harmad, 16| nedvesítsen csak meg egy rongyot, és törölgessen a padlón, amíg
1132 Harmad, 16| tubusok, az üres olajos és terpentines és szikkatívos
1133 Harmad, 16| üres olajos és terpentines és szikkatívos üvegecskék.
1134 Harmad, 16| hüvelykujjára a palettát, és fogta ismét az ecseteit.~
1135 Harmad, 16| Csak háromszobás kis lakás, és árasabb a bíróék lakásánál,
1136 Harmad, 16| a kettő ritkás aprófogú és szeplős, csontos bajor lány.
1137 Harmad, 16| szeplős, csontos bajor lány. És mind a kettő sóhajtja, hogy
1138 Harmad, 16| korában mennyit táncolt vele, és mennyi csokrot kapott tőle.
1139 Harmad, 16| legény volt az udvarlója, és senkinek nem voltak olyan
1140 Harmad, 16| persze a társaságukba vonva, és hát olyankor a karperec
1141 Harmad, 16| elvetődése. Vagy öt férfi és vagy hat asszony a bámuló,
1142 Harmad, 16| vagy hat asszony a bámuló, és vagy három gyermek. A férfiak
1143 Harmad, 16| arca ijedten csodálkozó és naptól barna. Durva, nagy
1144 Harmad, 16| egyik-másik -, remek. Gratulálok.~És dicsértek egyes részeket
1145 Harmad, 16| asztalra, s egy palack konyakot és szivart is.~A festők mindjárt
1146 Harmad, 16| inkább dicsérték a képet, és gratuláltak, hogy a férje
1147 Harmad, 16| urat fesse főfigurának, és ne az osztrák generálist...~
1148 Harmad, 16| komaasszonynak, meg Mikey és Borbereky álldogált még
1149 Harmad, 16| vonás se, csak művészet és művészet. Én mondom.~Csaba
1150 Harmad, 16| Valami hiányzik belőle. És teljesen igaz. Mikey látta
1151 Harmad, 16| megmaradt apró vázlatokat és próbaképeket is eladogatták,
1152 Harmad, 16| Münchenben jobban meg is veszik. És hát Csaba megint új képen
1153 Harmad, 16| adja el a képet. Az első és az utolsó numerust ne nézze
1154 Harmad, 16| vázlatkönyveket is beleszámítjuk, és azt a szőke női fejet is,
1155 Harmad, 16| német újságokat olvastam, és fátyolozik a szemem.~S odaadta
1156 Harmad, 16| egy tenyérnyi zsebecske, és előkéklett egy levélboríték.
1157 Harmad, 16| pénzem: miért tartja magánál? És miért tart magánál engemet
1158 Harmad, 16| a nő elhagyja a férjét, és a hivatalos szólításra se
1159 Harmad, 16| vagyunk, mennyi ruhát vettem és cipőt és kalapot. Csak nem
1160 Harmad, 16| mennyi ruhát vettem és cipőt és kalapot. Csak nem gondolja,
1161 Harmad, 16| Leszámíthatja, ha éppen...~- És hát a lakásbér is. Önnek
1162 Harmad, 16| elég lett volna egy szoba és egy műterem. És hát ahányszor
1163 Harmad, 16| egy szoba és egy műterem. És hát ahányszor hotelben,
1164 Harmad, 16| éppen annyira fáj az a ruha és miegyéb költsége. Tessék,
1165 Harmad, 16| íróasztalról papirost vett fel és ceruzát. Mindjárt nekiült,
1166 Harmad, 16| ceruzát. Mindjárt nekiült, és számolt, számolt.~Csaba
1167 Harmad, 16| 6751 márka csak a ruha és a lakás, az ön egy szobáját
1168 Harmad, 16| lakás, az ön egy szobáját és műtermét leszámítva. Jézus
1169 Harmad, 16| Adnak neki egy számcédulát, és kérik, hogy a pénztárnál
1170 Harmad, 16| szélére a könyvecskével és kulccsal együtt. Hogy majd
1171 Harmad, 16| pénzével tehát ön rendelkezik. És hát így, ha van valakije,
1172 Harmad, 16| bennünket együttélésre. És mi se köteleztük magunkat
1173 Harmad, 16| Ida behunyta a szemét, és a szempilláján könny csillant
1174 Harmad, 16| szemén. Az ágya szélén ült, és az éjjeli asztalkájára borulva
1175 Harmad, 16| jöjjön vissza: üljön le. És már gondoltam is rá, hogy
1176 Harmad, 16| Bocsásson meg, ha vétettem. És a bocsánata jeléül nyújtsa
1177 Harmad, 16| visszateszi a maga ládájába, és a kulcsot is a maga zsebébe.
1178 Harmad, 16| No hát balul értett.~És arról kezdett szót, hogy
1179 Harmad, 16| Csaba azért költözik Pestre, és azért kínálta oda neki a
1180 Harmad, 16| gyászkeretes, mint az előbbi levél, és a címen Jolán írása. Ida
1181 Harmad, 16| Azonnal az asztalhoz ült, és levelet írt, hosszú levelet.
1182 Harmad, 16| egyszer csak hiába minden eskü és becsületre való fogadalom:
1183 Harmad, 17| díszlett a karperec is. És a nyakában aranyláncon egy
1184 Harmad, 17| kettős szobába szálltak, és Ida bizony csakúgy bezárta
1185 Harmad, 17| után mindjárt elhagyta őt, és csak este 8-kor vetődött
1186 Harmad, 17| volt, arasznyinál hosszabb. És a mellén fénylett Csabának:~-
1187 Harmad, 17| Csaba csodálkozva vette, és ejtette a földre.~- Bizonyosan
1188 Harmad, 17| Csabának onnan kellett gyalog és villamoson járnia a műtermébe,
1189 Harmad, 17| hogy Pesten a műterem, és Csaba Budán bérel lakást,
1190 Harmad, 17| világos kőrisfából való: ágy és két ugyanolyan szekrény
1191 Harmad, 17| ugyanolyan szekrény hozzá, és konzolos tükör, fehér márvány
1192 Harmad, 17| két olcsó, festett sifonér és ruhaszekrény, s egy nádszék,
1193 Harmad, 17| egyike.~Csak a konyhaszereket és ágynemű megvásárlását bízta
1194 Harmad, 17| legszükségesebbeket vegye meg a konyhára. És ágyneműt is csak szimplát
1195 Harmad, 17| Hozzátoldta a konyhaszerek és ágyneműk költségeihez. Csak
1196 Harmad, 17| örömrebbenéssel rohanja meg a kezét, és csókolja tiszteletteljesen.~-
1197 Harmad, 17| Ha akkor kisasszony sír és keres, bizonyisten... Előadtam
1198 Harmad, 17| egymást.~- Sötétben is.~És nevettek. A csizmás falusi
1199 Harmad, 17| válla közé húzta a fejét, és a markába vihogott.~Ida
1200 Harmad, 17| megfogadja a leányt. Fizetett, és vitte magával.~Csak mikor
1201 Harmad, 17| jöttél Pestre?~- Egy hete.~- És Pistád?~- Ő is.~- Hát együtt
1202 Harmad, 17| összecsapta az újságot, és zsebre vágta. Aztán a kályhára
1203 Harmad, 17| lángok. Arról szólt, hogy Ó és Stern borüzletéből minden
1204 Harmad, 18| barátjával beszélgetne. És nem is szólította már másképp,
1205 Harmad, 18| szomorúnak látta, megilletődött, és megpróbálta, hogy visszatér
1206 Harmad, 18| de kevesebbet beszélt, és udvariasan mondta néha:
1207 Harmad, 18| az ebédlőjük kilincsére és semmit se tudott arról,
1208 Harmad, 18| reggelenként. Ha nehéz szivarszag és vendéglőszag érzett a ruhán,
1209 Harmad, 18| Intett a néma leánynak, és nem annyira hanggal, mint
1210 Harmad, 18| munkát kell teljesítened, és soha életedben erről nem
1211 Harmad, 18| mindig ötven lépésnyire! És hazatérsz, mikor ő hazatér.
1212 Harmad, 18| visszatérek.~Pestre ment át, és egy nagy utazóládával tért
1213 Harmad, 18| asszonyt! Tizenöt asszonyt! És több embert. Sok embert!
1214 Harmad, 18| magyar, komoly arcokkal! És mind áhítatos szemű, alföldi
1215 Harmad, 18| juhász-szakállas, Kossuth-szakállas. És egy vak ember, amint az
1216 Harmad, 18| az arcát feltartva fülel! És hátul még az ajtóban is
1217 Harmad, 18| férnek be. Az asztalon kalács és bor! Sok kalács! Fonott
1218 Harmad, 18| tegye tűzre a pecsenyehúst és palacsintát, ha majd visszatérnek.~-
1219 Harmad, 18| vége fölemelkedik a kőnek, és szinte pereg róla a felszakított
1220 Harmad, 18| hadd csókoljam meg a kezét.~És lelkesülten folytatta:~-
1221 Harmad, 18| hidegben mindig jó a tea. És maga süteménnyel, ahogy
1222 Harmad, 18| szimpla télikabát rajta, és ugyanolyan fekete posztókalap
1223 Harmad, 18| Néhány süteményt választ és takartat papirosba.~Ahogy
1224 Harmad, 18| Ida elhajol az asztaltól, és érdeklődéssel nézi.~Az is
1225 Harmad, 18| hogy miattam vallatták, és hogy elvitték. De hát ugye,
1226 Harmad, 18| Három j-vel mondta a jót, és hálától meleg, szerető szemmel.~
1227 Harmad, 18| mosolyogva nézett rá.~- No és ő vett el?~- Ő.~- A felhő
1228 Harmad, 18| a Balatonnál.~- Ő. Bisi. És az volt, látod, a szerencsém,
1229 Harmad, 18| válaszolt, hogy csak négy hónap, és a diploma meg se melegszik
1230 Harmad, 18| melegszik a zsebében, elvesz. És el is vett. Állása még nincs,
1231 Harmad, 18| míg falura nem mehetünk. És mind a ketten zongorát tanítunk.~-
1232 Harmad, 18| ketten zongorát tanítunk.~- És abból is meg lehet élni?~-
1233 Harmad, 18| köszönhetem, hogy jól zongorázok. És hogy éppen énmiattam...
1234 Harmad, 18| énmiattam annyit szenvedtél...~És könnybe lábadt szemmel mosolygott
1235 Harmad, 18| őt is. Voilŕ tout.~- No, és az édesatyja mit szólt rá?~-
1236 Harmad, 18| Február végén, most egy éve.~- És önt már áprilisban férjhez
1237 Harmad, 18| aki nálamnál fiatalabb? És aki asztalon táncol...~Utálat
1238 Harmad, 18| poháron.~- Fizessen, kérem, és gyerünk.~Csaba azonban csak
1239 Harmad, 18| amint hevesen integet neki, és siet örömre vörösödött arccal
1240 Harmad, 18| de vacsorára bizonyosan.~És Ida kezére tette a kezét.
1241 Harmad, 18| Itthon vagyok, a hazámban.~- És a kép?~- A kép is. Március
1242 Harmad, 18| virradtam - gondolta -, és még tán nincs is vége.~De
1243 Harmad, 18| Tretyakovékénál is nagyobb tárlat. És ha maga még a megrendelések
1244 Harmad, 18| bútorillatától szaglik.~És Jolán is bámulva mereszti
1245 Harmad, 18| Csaba a székre roskadt, és elnyílt szájjal bámult a
1246 Harmad, 18| nyögöm -, hát hogyne.~- És ő is szereti magát?~- Hát
1247 Harmad, 18| Mondja hamar. Meghalt?!~És már akkor kiáltottam, és
1248 Harmad, 18| És már akkor kiáltottam, és már akkor azt hittem, elájulok.~
1249 Harmad, 18| Mindjárt megtudja. - És nem szólt többet.~Mikor
1250 Harmad, 18| gyászom kimenjen a fejemből, és talán most bővebb lakást
1251 Harmad, 18| feleséged? Hát feleséged van? És énelőttem titkolod? Mikor
1252 Harmad, 18| titkolod? Mikor házasodtál? És miért titkon?~Csaba a levélért
1253 Harmad, 18| mondott semmit?~- Nem. Koffert és ládát tettem fel, kocsira.
1254 Harmad, 18| apróbetűs írása. Hosszú l-ek és hosszú b-kkel, mint valami
1255 Harmad, 18| elválásom árnyékot vet a nevére. És hát két hónap múlván úgyis
1256 Harmad, 18| köszönhettem eddig érzésem szerint, és a nekem oly kedves Mária-érmecskét
1257 Harmad, 18| Meteorom! Hova mehetett!~És szorongatta a homlokát.~-
1258 Harmad, 18| portás legott csengette és pofozgatta nagyserényen
1259 Harmad, 18| Leszökken a kocsiról, és eléje kanyarodóra siet a
1260 Harmad, 18| Milliónyi ember él Pesten, és sokmillió a szanaszétvilágon,
1261 Harmad, 18| sokmillió a szanaszétvilágon, és minden embernek van valakije,
1262 Harmad, 18| Csak ő árva - egymaga.~És a zsebkendőjére megint csordultak
1263 Harmad, 18| rendezte, de nyugodt kézzel és szomorú szemmel. A fejére
1264 Harmad, 18| perce? Ötszáz esztendeje. És hát a kabátja, muffja?...~-
1265 Harmad, 18| szalonba megy le vele.~- És hát különben is - kezdte
1266 Harmad, 18| A szerződésünk letelt. És nem értem, hogy maga itt
1267 Harmad, 18| legjobban, hogy nem voltunk férj és feleség. Ez abból is látszik,
1268 Harmad, 18| Bizonyisten felkapom, és úgy viszem le a lépcsőn,
1269 Harmad, 18| úgy viszem le a lépcsőn, és vetem a kocsiba! Ha énhozzám
1270 Harmad, 18| elmagyarázunk: mindent megért, Ida, és mindent megbocsát nekem.
1271 Harmad, 18| Azt is, hogy ökör vagyok! És bivaly vagyok! És szamár
1272 Harmad, 18| vagyok! És bivaly vagyok! És szamár vagyok! És egy egész
1273 Harmad, 18| vagyok! És szamár vagyok! És egy egész állatkert vagyok!
1274 Harmad, 18| A húgom már agyonvert, és széttaposott, és nem hagyott
1275 Harmad, 18| agyonvert, és széttaposott, és nem hagyott bőrt a képemen.
1276 Harmad, 18| papirosra írom alá a nevemet, és írjon föléje akármit.~-
1277 Harmad, 18| parancsolja.~- Mert hát...~És ismét a gyűrűtlen ujját
1-500 | 501-1000 | 1001-1277 |