1-500 | 501-877
Part, Chapter
1 0, Inc | nyárfalevél.~- Istenem!...~De mennünk kell, hogy kijussunk
2 Eslo, 1 | lebocsátva az újságot - de nagy gazemberek!~Vagy hárman
3 Eslo, 1 | kezét vidáman odanyújtva, de hangosabban, mint ahogy
4 Eslo, 1 | kissé ideges is vagyok. De máskor is bosszant, ami
5 Eslo, 1 | már csak egy szigorlat... De ma is csak hátrál az az
6 Eslo, 1 | évről évre, mindholtomig.~- De én festő vagyok, kedves
7 Eslo, 1 | szerkesztőségi íróasztalnál.~De azért az esze egyre csak
8 Eslo, 1 | több annál a vadászruhánál, de nyakkendőt mindennap más
9 Eslo, 1 | rajzolgatott és festegetett, de csak a tanítóit, gyerekpajtásait,
10 Eslo, 1 | elbámult, mikor megmutatták. De azért nem gondolt rá, hogy
11 Eslo, 1 | Rajzolni, festeni tanult. De csak Jolán tudott róla.
12 Eslo, 1 | odaadtam a vagyonomat Jolánnak, de nekem a legszentebb, legbecsültebb
13 Eslo, 1 | szinte fiúsan magas homlok, de hogy az arc megvékonyult,
14 Eslo, 1 | képkereskedőhöz a vásznait. De bajos az ilyen sor annak,
15 Eslo, 1 | valamelyik jónevű szobrásznál. De hát ludaktól tanuljon-e
16 Eslo, 1 | toldogatni csak lehet hozzá, de elvenni belőle már csak
17 Eslo, 1 | arasznyi, kétarasznyi alkatban. De mind csak elnagyolt, felében-harmadában
18 Eslo, 1 | mint valami kis madártojás, de a ruhája ráncai tökéletesek.
19 Eslo, 1 | másikra, és félrenyomja. De hát mikor jut már ő oda,
20 Eslo, 1 | minden fogása a művészetnek, de nem bír kigázolódni sehogy
21 Eslo, 1 | egy fillérnyi teher se.~De hátha lehet anélkül is?~
22 Eslo, 1 | Jolán a padlóra pislogva -, de már ritkábban.~Csaba többet
23 Eslo, 1 | az arcából a húgának...~De aztán egy óra múlván arra
24 Eslo, 1 | előtte, mennyi az ideája! De hát versenyfutónak kolonc
25 Eslo, 1 | ökle, szorongott az ajka. De hát mit segít az a bajon,
26 Eslo, 1 | belemásztam egy kis adósságba, de hát az minden birtokossal
27 Eslo, 2 | Ördögbe ezekbe az újságírókba: de nagy gazemberek!...~Hogy
28 Eslo, 2 | hivatala hacsak kissé is úri, de nem iszákos, nem kártyás,
29 Eslo, 2 | hirdetés mindenképpen gyanús. De ha mégis nem bent koholt
30 Eslo, 2 | volna az ügyet feledésbe, de háromszázezer korona!...
31 Eslo, 2 | El-ellegyintette az ügyet, de olyan volt az, mint a bögöly,
32 Eslo, 2 | koronára.~Fordult az ágyán.~De hát az Ó csak visszatért.
33 Eslo, 2 | Borkereskedés az üzlete, de hát az üzletes elmének minden
34 Eslo, 2 | irtózattal lépett tőle el.~De mikorra megmosdott, megint
35 Eslo, 2 | órám esik oda, otthagyom. De a húgom élete!... És történetesen
36 Eslo, 2 | Csillapította magát.~- De hiszen az élete megmarad.
37 Eslo, 2 | utcaseprőtől az omnibuszok lováig. De hát az ősi fészek... az
38 Eslo, 2 | reggelizőhelyére a Kávékirályba, de mintha láthatatlan kezek
39 Eslo, 2 | üzlet és üzlet és üzlet! De hát ha Ó Péternek a házasság
40 Eslo, 2 | úrnak való. Förtelmes ügy!~De megint megsiramlik a fülében
41 Eslo, 2 | mint az a cigarettacsutak?~De aztán összeszedelődzködött.~-
42 Eslo, 2 | férjhez, nem is követelheti. De viszont aki nem boldog,
43 Eslo, 2 | gyanakszunk, hogy zsebmetsző. De aztán folytatta az írást.
44 Eslo, 2 | visszafordul, és eltépi a levelét. De jött a villamosa, hát csak
45 Eslo, 2 | való minden szerzeményének, de hát az uzsorások csak a
46 Eslo, 3 | élt. Szeretője volt négy, de nem egyszerre. Házasságot
47 Eslo, 3 | Tehát nem akárkit.~- Nem. De mivel nekem csakugyan pénz
48 Eslo, 3 | Az enyém. Kié volna másé? De nem azért mondom szépnek,
49 Eslo, 3 | kellemetlen testi hibája...~- De semmi testi hibája. Semmi
50 Eslo, 3 | éppenséggel nem volt fővárosias, de hát a fővárosban is élnek
51 Eslo, 3 | a maga borát dicséri -, de az is lehet, hogy más okból
52 Eslo, 3 | Péter - arra nagy pénz kell. De ha vannak társak... És más
53 Eslo, 3 | csinálnám: nem Budapestnek. De bocsánatot kérek: nekem
54 Eslo, 3 | Péter a kalapjáért nyúlva -, de ha velem jön, holnap bemutathatom.
55 Eslo, 3 | Afelől nyugodt lehet.~- De hátha mégis?~- Ó, dehogy.~-
56 Masod, 1 | reszketett a kíváncsiságtól. De hát azt is meggyónta:~-
57 Masod, 1 | teljesen, csak szemelvényekből. De Ida szorgalmas tanuló volt,
58 Masod, 1 | volna a bűnös szavaktól, de hát a Poétika tanulókönyv,
59 Masod, 1 | és szerelem a könyv. Jaj, de hogy is tudományoskodhatnak
60 Masod, 1 | ember, csak ritkán részeg. De akkor se ver. Tör, zúz egy
61 Masod, 1 | ver. Tör, zúz egy kicsit, de nem ver. Most itt cserepezünk
62 Masod, 1 | szomorú - mondta Mari.~- De hát mért volt szomorú az
63 Masod, 1 | szegénynek, Isten nyugtassa.~- De hát mért volt szomorú?~-
64 Masod, 1 | konyha?~- Hát... csendes.~- De nemcsak apácák főznek?~-
65 Masod, 1 | kisasszonykám. Ma is ott vónék tán, de hát az úr miatt...~Pillogott.
66 Masod, 1 | látszik az előtte álló. De különösen a sublót maradt
67 Masod, 1 | udvarukban. Bogárnak hívták, de rác volt, s tán Bogdanovics
68 Masod, 1 | gondolt arra a leánykára is. De persze többet a fiúra. S
69 Masod, 1 | üzletnek - már nem tudom. De hogy ott maradtak-e a városban,
70 Masod, 1 | vállalt hivatalt Bogár úr. De a télen ők is felköltözködtek
71 Masod, 1 | vagy hogy a Lágymányoson. De nem kis Ella az mán: olyan
72 Masod, 1 | hazavisznek.~- Ó, lelkem... de hogyan is lehetne? Iszen
73 Masod, 1 | ott olyan dombérozások... De mondja, kisasszonykám lelkem:
74 Masod, 1 | mindjárt a dajkája óhajtását, de az apáca csak a fejét rázta
75 Masod, 1 | értelmén. Szótárban is kereste, de nem találta. Aztán el is
76 Masod, 1 | lesz annyi változkodás.~De hát mire való az néki, hogy
77 Masod, 1 | nem dorgál, se nem büntet, de a főasszonynak grófné volt
78 Masod, 1 | közönséges vén apácának látnák. De grófné leánya...~Ahogy ő
79 Masod, 1 | bókol és úgy prüsszent. De különösen ahogy néz: aranykeretű,
80 Masod, 1 | rezeg belé a szemük bogara. De általában akármi cselekedet
81 Masod, 1 | ki. A cipője gombos cipő, de látszik, hogy nem az ő lábára
82 Masod, 1 | beljebb is tekint a terembe. De nincs ott senki más.~Hát
83 Masod, 1 | csak ráfagyott a szeme.~De az idegen leányon is látszott,
84 Masod, 1 | szólítottam?~- Bizony nemigen...~- De hát mégis mire emlékezik
85 Masod, 1 | hogy orra, szeme rendes. De az arca színe még nem virági.
86 Masod, 1 | bőven jut a mosdószappanból.~De hát az a másvalaki nem állt
87 Masod, 1 | csak júniusban, az apja. De hol van még június?~- Apám?~-
88 Masod, 1 | hogy az apja nincs köztük, de egyben megismerte Ellát.
89 Masod, 1 | bársonyszalagos bazári szalmakalap. De a cipője már lábára illő,
90 Masod, 1 | az orra vékony és hegyes, de a két arc mégis egyezett
91 Masod, 1 | végezte az első polgárit, de éppen akkor hely nélkül
92 Masod, 1 | óta?~- Anyám halála óta.~- De hiszen ez még azelőtt történt.
93 Masod, 1 | Igen szívesen - feleltem -, de kell rá vagy három hónap.
94 Masod, 1 | olyan nótát kell tanítanom, de hát ha az üzlet kívánja,
95 Masod, 1 | egy szép ötvenkoronást. De még egy palack ürmöst is
96 Masod, 1 | hol hátul, ahogy szokta, de gyönyörűen. A két tiszt
97 Masod, 1 | se tanulnak könnyebben. De hát hiába: a kár megvolt.
98 Masod, 1 | disznó rigónak a nyakát! De hát már hiába! Alt úr engesztelhetetlen
99 Masod, 1 | gázgyárban írnokoskodok. De hát mi pénz itt havi százötven
100 Masod, 1 | igazgató-testvér: nincs hely.~- De egy értékes rigót adna az
101 Masod, 1 | Szerette volna hallani a rigót, de akkor éppen kedvetlen volt
102 Masod, 2 | égszínkék, lapos dobozkák, de mind más és más. A főasszony
103 Masod, 2 | ne vegye annyira szívére, de hiába: Ida szívében vérző
104 Masod, 2 | titkos áhítattal bámulják.~De különösen csodálkoztak azon,
105 Masod, 2 | márványos volt az arca, de még valami szenvedő vonás
106 Masod, 2 | fogorvos bejárt a klastromba, de a főnökasszony irtózott
107 Masod, 2 | Tagadta esküvel, átokkal, de hát más nem fordult meg
108 Masod, 2 | simogatták, sajnálgatták. De hát...~Ida azon éjjel tíz
109 Masod, 3 | ürmös-szállítmány érkezett a klastromba. De ürmös nélkül is bizonyára
110 Masod, 3 | Termetre csak közepes, de mégis nyúlánk, mint a méltóságos
111 Masod, 3 | Bálba is jár majd télen, de bizonyára előbb is nyári
112 Masod, 3 | elfogadhat már ezentúl. De csak ahhoz megy majd feleségül,
113 Masod, 3 | tán szakállt is visel - de nem hosszút; és szorgalmas,
114 Masod, 3 | már ott ültek a szülők is. De ő hiába kandikált le a sokaságra,
115 Masod, 3 | a jeles bizonyítványnak. De hát az nemigen szomorította:
116 Masod, 3 | leánytestvérek. Ő soha, de soha nem kapott még egy
117 Masod, 3 | ővele is.~- Írj ám.~- Írok, de te is.~Még az igazgató asszony
118 Masod, 3 | mindezeket a vétségeket. De ha külső növendékei nem
119 Masod, 3 | beteg volt tőle mindig, de másnap cukrot hozatott a
120 Masod, 3 | kihoztalak volna már előbb is, de tudod, hogy nincs asszony
121 Masod, 3 | szemét mélyen behunyva.~- De ha muszáj.~- Nem muszáj
122 Masod, 3 | nem tudta megtanulni soha. De te már gimnáziumot is végeztél,
123 Masod, 3 | maga mellé anyapótlót is.~De már nem változtathatott
124 Masod, 3 | maradhatott-e benn? - nem tudta. De már hogy ott ebédelhetett
125 Masod, 3 | ruhát választottak neki, de kabátkát továbbra is olyan
126 Masod, 3 | kis változatosságoknak. De az elméje mégiscsak azon
127 Masod, 3 | okon kellett mulasztania. De a konyhán is gyakorta helyettesítette
128 Masod, 4 | katedrán, s feleltetett. De nem is hallgatott rá: ki
129 Masod, 4 | várja, mint növendékkorában? De hát jó, hogy legalább Ella
130 Masod, 4 | Ella, maga az?~- Én vagyok. De már nem Ella: Nóra a nevem.
131 Masod, 4 | nem volt senki.~- Tessék. De hát hogyan, hogy Nóra?~-
132 Masod, 4 | színpadra teremtette.~- De hát hogyan juthatnék én
133 Masod, 4 | díjtalanul vegyék fel.~- De hát iskola...~- Írni, olvasni
134 Masod, 4 | pofikának elég. A fő a pofika.~- De hát ruhám sincs.~- Azt is
135 Masod, 4 | régi, szegény jó Idám. Ej, de mit is magázzuk egymást:
136 Masod, 4 | Ida kissé megütközött, de aztán kezet nyújtott. Tetszett
137 Masod, 4 | lábának.~- A fiúk nagy kutyák. De igen udvariasak irántunk.
138 Masod, 4 | asszonyságot, akire rábízhatná, de most egy özvegy bárónét
139 Masod, 5 | hát várt és várt megint.~De hát olyan nehezen indul-e
140 Masod, 5 | lógadozó fejű apja vígan? De a szíve egyben örömtől is
141 Masod, 5 | Iszen, ha pénze volna!... De hát az ő kezében még nem
142 Masod, 5 | akkordok fölé emeli a kezét, de ahelyett, hogy lecsapna,
143 Masod, 5 | is csak úgy tudtam meg.~- De hát olyan fontos?~- Mondja:
144 Masod, 5 | bizonyistenre fogadtam. De borzasztóan szerelmes. Bisi
145 Masod, 5 | hát ír valami olyat?...~- De ír ám. Mondja: bizonyisten.~-
146 Masod, 5 | borzongással bámult a leányra.~De csakhamar megjózanult.~-
147 Masod, 5 | Fusson fel Fazekasért. De ne mondja, mért hívatom.~
148 Masod, 5 | könnyel.~- Feljelent?~- Nem. De mégis látni akarom. A lány
149 Masod, 5 | Balatont. Csupa ostobaság, de csupa édes remegés minden
150 Masod, 5 | leánynak. Már kereste is, de aztán arra gondolt, hogy
151 Masod, 5 | A levél nem az enyém! - De a leányra gondolt, hogy
152 Masod, 5 | megmerevült a levegő is. De rabságának minden fájdalma
153 Masod, 5 | Ha kastély szülöttje is, de azért valójában csak apáca.~
154 Masod, 5 | fölvetett fejjel, sápadtan, de büszkén, mint valami kémtiszt,
155 Masod, 5 | meghajolt, és halványan, de nyugodt járással távozott.~
156 Masod, 6 | feketébbnek nem festik az ügyet. De azt csak nem cselekszik?
157 Masod, 6 | a hivatalos komolyságot, de én is meg tudom mondani
158 Masod, 6 | futó telegráfoszlopokat. De mégis érdekes volt neki
159 Masod, 6 | Tán egy hétig is oda lesz. De az üzletvezető úr itt van.~
160 Masod, 6 | úrnak a szeme eltágult, de egyben örvendezővé is vált
161 Masod, 6 | utazott el. Hat-hét napra. De lehet, hogy előbb is hazakerül.~-
162 Masod, 6 | fordult:~- Isten vele, Ida.~- De hát egy kis uzsonnára...~-
163 Masod, 6 | fölött a nagy Mária-kép. De a szoba színe a régi sárga
164 Masod, 6 | plüsstakaró helyett bordószín. De csupa jó illat a szoba,
165 Masod, 6 | furcsállta, hogy nem csengetésre, de mindjárt tudta is, hogy
166 Masod, 6 | kisasszony.~Ida bámult, de aztán nem kérdezett többet.
167 Masod, 6 | szemlélte a tornyozott hajat, de aztán arra gondolt, hogy
168 Masod, 6 | fajta - gondolta egyben -, de nem is rossz hangszer.~A
169 Masod, 6 | vörösterítős, csizmahúzó is benne. De a falakon megint meztelen
170 Masod, 6 | Bizonyára más szavakkal írják, de a valóság az, hogy egyebet
171 Masod, 6 | szinte lerogyott a székre.~- De hát...~- Tudom, tudom, mire
172 Masod, 6 | Fölkelt.~- Megbocsáss, de mégis a rendhez tartozik,
173 Masod, 6 | náthásforma, fátyolozott hang, de hirtelenében nem tudta,
174 Masod, 6 | kilessen a kulcslyukon, de visszalökte az a gondolat,
175 Masod, 6 | volt neki és érdekes -, de itt... Semmi pajtáskodás!~
176 Masod, 6 | ajkkal jelent meg az ajtóban, de a szeme megütközéssel és
177 Masod, 6 | kezét nyújtotta Ellának, de csak ahogy olyan hitelezőnek
178 Masod, 6 | S fogta a másik széket. De távolabb ült, mint ahogy
179 Masod, 6 | hallgatja a színésziskolában, de ha csak kettős szünetnapjuk
180 Masod, 6 | Nem szimpatikus emberek. De néha tisztek is jönnek...
181 Masod, 6 | esténkint társaságot fogad, de az utolsó szón érezte, hogy
182 Masod, 6 | Akár náluk, akár másutt. De olyan idegenséget érzett
183 Masod, 6 | az a valami jólesne neki, de rosszul esne talán Idának.
184 Masod, 6 | felelte mosolyogva Nóra -, de a klastromi levegő...~S
185 Masod, 6 | Majd kineveljük belőle. De tessék, Nórácska, a szalonba.
186 Masod, 6 | Baj. Nekem csak zavarodás, de neked baj. Láthatod, hogy
187 Masod, 6 | valami kastélyba viszlek. De itt ebben a városban nincs
188 Masod, 6 | görögre, fizikára, kémiára, de arra nem, hogy ha fiatal
189 Masod, 6 | ez a szoba alkalmasabb. De rendezd, ahogy volt. Végy
190 Masod, 6 | kerestem neked való párt, de az igazi mágnáslegények
191 Masod, 6 | szerettem volna.~- Nem szokás.~- De Lehet. Véltem, hogy ha olyan
192 Masod, 6 | Ida kérdőn tekintett rá, de hidegen, hát a szürke felöltő
193 Masod, 6 | megtalálta a cselédszerző boltot. De orgonabúgás hallatszott
194 Masod, 6 | már ott gyermekkorában, de csak egy lobogóra emlékezett,
195 Masod, 6 | folyamodunk...~Imádságba fogott. De hogy az a prémsapkás leány
196 Masod, 6 | volna mindjárt be is lépni, de érezte, hogy nem elégedne
197 Masod, 6 | karperec, amely láncalakú volt, de a láncszemek apró négyszögűek -
198 Masod, 6 | pompáztak a kirakatban, de Ida csak a karperecet szemlélgette.
199 Masod, 6 | cselédszerző asszonyhoz.~De a szeme azon a boás leányon
200 Masod, 6 | kissé férfiasan vállas, de a haja csak szimplán hátra
201 Masod, 6 | csókolom kezét alázatosan.~- De az első hónapban csak maradjunk
202 Masod, 6 | megütközve nézett a leányra. De a gazdasszonyukra vélte
203 Masod, 6 | szintén elhidegülten -, de hát végeztünk.~- A maga
204 Masod, 6 | Bocsánat, hogy így az utcán... De mondja a boltosné, hogy
205 Masod, 6 | sietett a szóval a leány -, de olyan kétségbeejtő az állapotom... (
206 Masod, 6 | rongyos, piszkos, sáros. De mind a kettő jókedvű. Összeölelkezve
207 Masod, 6 | vetlek. Kelj fel, no.~- De tudom, hogy megvetsz, lefele
208 Masod, 6 | képzőt. Az apja órás volna, de a látása meghomályosodott.
209 Masod, 6 | faluban megélnek együtt. De annyi a nőtanító, hogy sehogy
210 Masod, 6 | bezárja belülről az ajtót.~- De én meg nyitottam ám már
211 Masod, 6 | ablakot...~És szomorúan, de büszkén mosolygott.~- A
212 Masod, 6 | a szerencsétlen leányt. De egyben tetszett is neki,
213 Masod, 6 | ennyit, bocsásson meg.~- De el kell fogadnia. Én makacs
214 Masod, 6 | tanítanak. Ezernyi könyvcím, de a tanuló még csak látásból
215 Masod, 6 | hogy nem parasztleány, de nem is kisasszony. Ida nem
216 Masod, 6 | kezet csókoljon Idának, de mégis abbahagyta, csak állt
217 Masod, 6 | leánynak is szóltam már, de... Bolond ez vagy siket?~-
218 Masod, 6 | Mária-képet kereste a tekintete. De abban a percben haragos
219 Masod, 6 | Csak neveket mondhatok. De hát a nevek is csak szavak.
220 Masod, 6 | bujtogatják. A férj ellen.~- De hát miféle családokkal ismerkedek
221 Masod, 6 | Vannak itt úri családok, de én sose fordultam meg egyiknek
222 Masod, 6 | találtam. Pedig hát volna, de az egyre-másra gazdagodó
223 Masod, 6 | zsebkendőjét kímélje vele.~- De hát egyet se talált, apukám...~-
224 Masod, 6 | harisnyát ad mindig mosásba. De annak is van egy tizennégy
225 Masod, 7 | végre eljut Olaszországba - de decemberben.~Olvasott, zongorázott.
226 Masod, 7 | virágokat, könyveket, kottákat. De Ida jobbára csak könyveket
227 Masod, 7 | megyében se.~- Nem, nem...~- De ha én akarom.~Ez olyan nyers
228 Masod, 7 | miért idegenkedik Nórától. De a klastromban belenevelték,
229 Masod, 7 | kevés volna benne a levegő.~De hova menjen? Csak a templom
230 Masod, 7 | könyveket is vásárolt volna, de már akkor egy nyurga, fekete
231 Masod, 7 | ideküldöm érte a cselédemet - de a boltos már akkor megnyomta
232 Masod, 7 | Bent nem szólt egy szót se, de amint leléptek a boltajtó
233 Masod, 7 | Stern a kontár, a patikus. De az a fő tréfamester. Nem
234 Masod, 7 | rigó. Nagyszerűen fütyül. De csak egy este fütyült, danolt
235 Masod, 7 | emelt a könyvterhen.) No de ennyi könyv! Szereti a könyveket?
236 Masod, 7 | levegőbe pillogott.) Kukinak. De nem Kuki volt persze az
237 Masod, 7 | hüledezett az apa -, nem értem... De hát mi bajod?~- Engedelmeskedek,
238 Masod, 7 | neki nem tetszik.~Elment, de csak a lépcsőig haladhatott.
239 Masod, 7 | olvasásra erőltette a figyelmét, de a könyv levele nem fordult:
240 Masod, 7 | lapját, s bele-belekezdett, de nem haladt a harmadik mondatig.~
241 Masod, 7 | maguk költségén éljenek, de nincs olyan rokonuk, akinek
242 Masod, 7 | személyesen nem ismerem. De mert hallottam, hogy úrinő
243 Masod, 7 | érdeklődéssel hallgatta a hírt. De aztán elkomolyodott. Mind
244 Masod, 7 | volna már kívül az ajtón, de hogy ő akármiféle úriasszonynak
245 Masod, 7 | tyúkhoz, amely kiköltötte. De az meg, hogy olyan szerető
246 Masod, 7 | apja ha nem is úriember, de mégis apja. „Dorbézol” -
247 Masod, 7 | Csak az a sárga bestia!... De hát bizonyára hiába főzi.
248 Masod, 7 | fosztotta volna meg valaki.~De hátha még megvan.~- Maradj
249 Masod, 7 | Mária-érmeken kezdte volna, de hogy zsidó nőt látott maga
250 Masod, 7 | elkelt - mondta aztán -, de vannak itt szebbek is, kisasszony.
251 Masod, 7 | gyémántgyűrűn megállt a szeme. De eszébe fordult, hogy az
252 Masod, 7 | nyolcszáz korona, kisasszony. De van itt olcsóbb is. - S
253 Masod, 7 | amit szeme-szája kíván... De hátha valaki ezt is elcsípi
254 Masod, 7 | is valami előkelő ember, de azért apja. Műveletlen kisvárosi
255 Masod, 7 | Műveletlen kisvárosi polgár, de hát apja. És ha olyan férj
256 Masod, 7 | és szép az élet benne!~De egyszer csak megállt: mégsem
257 Masod, 7 | Őneki nem volt rá kedve.~De ez csak mellékesen fordult
258 Masod, 7 | a baba fűrészport eszik.~De aztán mikor hazaért, másult
259 Masod, 7 | mondom is: végy egyet-kettőt. De elfeledtem. Kinél vetted?~-
260 Masod, 7 | megtanulhatsz az üzletből. De gyere most már, mert sötétedik.~
261 Masod, 7 | hogy az utcán haladtunk. De hát elnyomtam.~Nóra röpködő
262 Masod, 7 | villamoskörte is rózsaszín. De már arra nem gondolt, hogy
263 Masod, 7 | mestere vagy a zongorának.~De én abban a pillanatban szinte
264 Masod, 7 | akinek por ment a szemébe. De hogy én nyugodt vagyok...~
265 Masod, 7 | bors vagy olaj a hasznos. De én csak haza, haza!...~Hazatámolyogtam
266 Masod, 7 | könnyebben érzem magamat. De mikor elment, megint csak
267 Masod, 7 | kötne. Nézem, megőrült-e? De aztán hogy ki is integet-mutogat
268 Masod, 7 | testvére-e az a lófejű, vagy?... De hogy találhatták ki ezek
269 Masod, 7 | percben mosolyogtam rajtuk, de aztán megilletődtem. Íme
270 Masod, 7 | szolgálatomban Pannit: ha siket is, de jó leány. És nem is a pénzért
271 Masod, 7 | engedelmes, figyelmes leány.~- De hát mért szolgál? - kérdeztem -
272 Masod, 7 | és a jó Ég tudja, hogyan, de összeismerkedtek. És azóta
273 Masod, 7 | neveti.~- Bocsásson meg, de nem értem: hiszen éppen
274 Masod, 7 | érzek minden autó iránt...~- De legalább nézd meg.~- Irtózom
275 Masod, 7 | Elváló férj mindennapos, de gyermekétől elváló szülő,
276 Masod, 7 | a feje, mint a kabócáé. De csak sírt.~Csodálatos, hogy
277 Masod, 7 | Legyintett.~- Csak külsőleg. De hiszen nem is a házasságért
278 Masod, 7 | fehér kesztyűs inas.~- De hát mért nem nekem?~- Mert
279 Masod, 7 | meglátod az én szememet is!...~De már akkor én bizonyára holt-színre
280 Masod, 7 | visszaillesztettem a helyére. De aztán megint kivettem: semmi
281 Masod, 7 | szívesebben folytatta:~- De ha téged Monaszterly se
282 Masod, 7 | természetem a cifrálkodás. De ha atyám parancsolja...~- „
283 Masod, 7 | tegnapi magamviseletéért. De annyira megdöbbentett a
284 Masod, 7 | édesatyámé. Bocsánatot kérek.~- De a te ügyed is, kedves gyermekem -
285 Masod, 7 | Napsugáron nincs mocsok. De ha atyám parancsolja, kötelességem...~-
286 Masod, 7 | természet.~- „Flott, flott.” De hát miben nyilvánult a flottsága?~-
287 Masod, 7 | maga elmondott nekem.~- De hát mit mondott el?~Már
288 Masod, 7 | két belemerevült ember.~De aztán csak maga elé gondolkodott.
289 Masod, 7 | fekete selyem szegélyeket.~- De hiszen ez gyászruha lesz -
290 Masod, 7 | kezdte:~- Tudom, mi bajod. De hát mért gyűlölsz? Azért,
291 Masod, 7 | és imádkozok, és sírok. De a könnyeim is csupa imádság.~...
292 Masod, 7 | tanításokat is vállalok. De csak bejáró lennék, mert
293 Masod, 7 | annyira szép én mégse vagyok. De bizonyára szép vagyok: mert
294 Masod, 7 | emésztése rendes.~No, csúnya!~De különös, hogy épp ott a
295 Masod, 7 | párját. Talán épp Fiszd úr? De hát mérthogy apámra bízza?
296 Masod, 7 | Belefogok a regény olvasásába, de aztán, hogy a végére érek
297 Masod, 7 | hivatala hacsak kissé is úri, de nem iszákos, nem kártyás
298 Masod, 7 | életemben nem voltam beteg, de erre az ágyba tántorogtam.~
299 Masod, 7 | különösen a nyelvemet. De már hogy a mellemet nézze,
300 Masod, 7 | mondtam:~- Kérem, távozzék!~De a hangomban, szememben ez
301 Masod, 7 | tízparancsolat egyik pontja ellen se. De hát ha előttem a szakadék!
302 Masod, 7 | nincs a háznál. Se puska. De hát bemehetek-e én a vasárushoz,
303 Masod, 7 | méltó párja a gyermekének. De viszont a leánynak is Isten-megadta
304 Masod, 7 | kellett fognom a száját. De oly jótétemény volt a lelkemnek
305 Masod, 7 | Megcsókoltam.~- Viszlek szívesen. De meg kell előbb kérdeznem
306 Masod, 7 | odahurcolhat apám Nóra lábához, de még ebben a megalázásban
307 Masod, 7 | Elmondom a kívánt szavakat, de az arcomon olyan megvetés
308 Harmad, 1 | cilinderes fiatalemberrel. De csak eltöffögött a ház előtt.~
309 Harmad, 1 | elé a vasúti állomásra. De hát mért nem jött az apja
310 Harmad, 1 | az irodában beszélgetnek. De jobban csak az apa hangja
311 Harmad, 1 | A szavakat nem értette, de nem is fülelte.~- Valami
312 Harmad, 1 | színét a nap ne fakítsa. De akkor nem gondolt reá. Csak
313 Harmad, 1 | és bámult a háztetőkre.~De nem állt ott egy miatyánk-hosszat,
314 Harmad, 1 | fiatalember jelent meg, komoly, de jóképű, szőke fiatalember.
315 Harmad, 1 | nyugodt-csodálkozón, sajnálkozón. De némi megvetéssel is.~- Bocsánat -
316 Harmad, 1 | Hát nem azért jött?~- De azért jöttem.~Ida föltápászkodott,
317 Harmad, 1 | vélem-e? Hiszen hirdették. De bizonyára megvan a joga
318 Harmad, 1 | leányra.~- Engedje meg, de mégis megmondhatná talán,
319 Harmad, 1 | Bocsánat - mondta végre -, de ez nem az én mulasztásom.
320 Harmad, 1 | egyszer megáll, mintha leülne, de megint csak járkál tovább.~
321 Harmad, 1 | kezdte a leány szimplán -, de bizonyára rendjén valónak
322 Harmad, 1 | Péter szinte derült arccal, de csodálkozó szemmel lépett
323 Harmad, 1 | csökönyös, zabolát nem tűrő, de viszont nem is az ordináré
324 Harmad, 1 | egy pesti közjegyzőnél. De csak úgy vehetik fel, ha
325 Harmad, 2 | társaságában vacsorázott -, de Ida csak egynéhány szálat
326 Harmad, 2 | Velencébe - vélte Ó Péter. - De hát itt nem adnak jegyet,
327 Harmad, 3 | felelte nyugodtan Csaba -, de idegen is készséggel teljesít
328 Harmad, 3 | koffert.~Ida olvasásba fogott. De alighogy belekezdett, odaszólt
329 Harmad, 3 | kellemetlen-e neki.~- Tudom. De meg szoktam várni, hogy
330 Harmad, 3 | megnyugtató nyilatkozatát. De félbeszakított: az volt
331 Harmad, 3 | az édesatyja, kisasszony, de nem hittem teljesen. Tehát
332 Harmad, 3 | magam régi lakásába térek.~- De hát mit mond atyám, ha Pestre
333 Harmad, 3 | Nem is volt szándékom. De három napra el kell utaznom
334 Harmad, 3 | kell utaznom hozzájuk.~- De hát hogy leszek én a világ
335 Harmad, 3 | nálam... egy fillér se.~- De hiszen nincs is kiadása -
336 Harmad, 3 | padlóba.~Ida vállat vont:~- De hát minek, ha mondja, hogy
337 Harmad, 3 | és arckrémek kezelésében, de hát ki-ki úgy kezeli a szépségét,
338 Harmad, 3 | örvendezett az asszony is. - No de ez igazán érdekes! Mi a
339 Harmad, 3 | Utaznak krájzlerosok is, de lordok is. És éppen így,
340 Harmad, 3 | nevetgéltek. Ida is megvidámodott. De közben figyelgette is, hogy
341 Harmad, 3 | Sajnálom, igen sajnálom, de fontos, vagy inkább sokmázsás
342 Harmad, 3 | élet útjain és forgóiban. De ha lehető az, hogy magányos
343 Harmad, 3 | szemben egy cukrászbolt is... De hát nem, mégse hagyhatom
344 Harmad, 3 | rázta a fejét Csaba.~- De hát hova megy ön? - fakadt
345 Harmad, 3 | vagyunk.~Ida pillogott, de azért nyugodtan, szinte
346 Harmad, 3 | kérdésemmel: hova megy? De csak a szavakban hibáztam:
347 Harmad, 3 | ott talán vendéglő is.~- De hát ön is ott marad?~- Nem:
348 Harmad, 3 | Mégse hagyhatom itt!~- De én itt akarok maradni.~-
349 Harmad, 4 | napon.~Eső már nem esett. De a levegő hideg volt, szinte
350 Harmad, 4 | ablaknál, Csaba az ajtónál. De aztán beszállt egy fiatal
351 Harmad, 4 | Csabát is végigvizsgálta. De a figyelme csakhamar a könyvre
352 Harmad, 4 | egy-két percre engedelmesen. De aztán arra gondol, hogy
353 Harmad, 4 | sajnálom, hogy miattam...~- De kérem: megmondta előre.
354 Harmad, 5 | megyünk? Bocsásson meg, de a lefolyt napok évek voltak
355 Harmad, 5 | Gondoltam: nem is érdekli. De ha kívánja, fordulhatunk
356 Harmad, 5 | a kezében. Megnyitotta. De aztán megint csak lebocsátotta
357 Harmad, 5 | Pesten?~- Majd egy év múlván. De miért óhajtana inkább Pesten?
358 Harmad, 5 | nem tudom. Bizonyosan van. De mi dolga magának az egyetemmel?~
359 Harmad, 5 | aranylemezre égetett Mária-képet - de persze kívül, hogy lássák.~
360 Harmad, 5 | sajnálkozott a szobaszámtartó -, de egy szép kétágyas szobával
361 Harmad, 5 | van, és ennyit se tud?~- De most már tudom. Bocsánat.
362 Harmad, 5 | Kamcsatka: egyiket sem ismerem. De egy kis várakozásra kérem,
363 Harmad, 5 | kiérkeztek az utcára -, de abban nincs zene. A zenés
364 Harmad, 5 | hogy a karjába fogóddzak.~- De kérem - felelte meglepődve
365 Harmad, 5 | ajánlkoztam volna. Nagy a sűrűség. De különben is fölösleges,
366 Harmad, 5 | vidámkodnak néha maguk között, de az másféle.~- De vannak
367 Harmad, 5 | között, de az másféle.~- De vannak ám köztük kissé különös
368 Harmad, 5 | bélyeg. Úri emberek volnának, de mégse úri emberek valahogy.
369 Harmad, 5 | mégse úri emberek valahogy. De nem is parasztok. Nem is
370 Harmad, 5 | különben egy-két valakire, de ha többre nem, egyre bizonyosan,
371 Harmad, 5 | valamelyest magasból is. De napnyugta után minden nő
372 Harmad, 5 | Éppenséggel nem szándékoltam. De talán mind a kettőnkre jobb,
373 Harmad, 5 | étkezőben jócskán ült a vendég, de néhány üres asztal is fehérkedett
374 Harmad, 5 | máskor azonnal szóljon.~- De hát minek? Mit tehet vele?~-
375 Harmad, 5 | kívánok.~- Nem tudom, miért, de fáradt vagyok. Talán a sörtől.
376 Harmad, 5 | üssön meg, kérem, senkit.~- De ha oly szemtelen!~- Csak
377 Harmad, 5 | Nem bírnám elviselni...~- De kötelessége! Az ilyen szemtelen
378 Harmad, 5 | olyan nők, akik engedik...~- De én nem láttam. Nem látom
379 Harmad, 6 | most? Bocsánat a kérdésért. De férj talán érdeklődhetik
380 Harmad, 6 | mentegetődzött a francia -, de hölgy, ki ilyen tudományos
381 Harmad, 6 | mosolygott a francia is -, de nőknek nehéz.~- Nehéz? Én
382 Harmad, 6 | Nem. Karmester vagyok. De karmesterek is foglalkoznak
383 Harmad, 6 | klastrombeli kotta be volt kötve, de a címlapját takarékosságból
384 Harmad, 6 | zeneszerzője.~- Beethoven. De szeretem Mendelssohnt is.~-
385 Harmad, 6 | úgy vállról beszélgettek, de hogy magyarul, nem olyan
386 Harmad, 6 | mondta unatkozón Ida -, de hát véltem, hogy kedvetleníti
387 Harmad, 6 | férjet biztosítson magának. De persze nem a világ szeme
388 Harmad, 6 | bánom, ha levelez vele. De arról se szabad a világnak
389 Harmad, 6 | mindjárt.~Az ifjú lódult.~- De hát - kapott Mikey karjához
390 Harmad, 6 | nyert.~Csaba megtorpant.~De nem volt ideje rá, hogy
391 Harmad, 6 | váltak ismerőseivé Csabának. De hát a magyarok külföldön
392 Harmad, 6 | szeme már ráncosodni kezdő, de meleg, apró, kék szem. (
393 Harmad, 6 | Idám, ide a főhelyre.~- De hát van itt érdemesebb hölgy
394 Harmad, 6 | helyiség nem éppen elegáns, de az asztal fehérsége és a
395 Harmad, 6 | máma mink vagyunk középen.~De hát Ida mégiscsak egymaga
396 Harmad, 6 | tárlatra se küldött semmit. De a pesti festők és szobrászok
397 Harmad, 6 | hogy valami kofa ül ott.~- De az arc is - mondta Mikey
398 Harmad, 6 | javáért vette el Csaba?~De nem is igen gondolkodhatott
399 Harmad, 6 | arca vékony, orra vékony, de azért vörös. Csak csokorba
400 Harmad, 6 | hanem inkább szőnyegnek. De élénk, vidám szemű ember.~
401 Harmad, 6 | mú-mú...~Csorba kiáltotta, de a torkán akadt a szó, mert
402 Harmad, 6 | csak a létezéséről tudott, de nevéről nem. Most már tudjuk,
403 Harmad, 6 | éljenezzetek még, páviánok! De Csaba mindig szerencsés
404 Harmad, 6 | amelyben a művészek mozognak. De előre mondhatom: nem lesz
405 Harmad, 6 | kísérem hozzád, Ofélia.~- De - szabadkozott Ida - mink
406 Harmad, 6 | Bocsánat, nagyságos asszonyom, de Magdolnát festem, amint
407 Harmad, 6 | lehetetlen volt nem éreznie.~De hát mért, hogy őt vette
408 Harmad, 6 | a vásáron az a pesti úr! De elég volt annyit látnia,
409 Harmad, 6 | klastromban gyakorta hallotta. De más, ha nők mondanak effélét,
410 Harmad, 6 | művészleány is, noha kissé irigy. De hát nem tehet róla szegény,
411 Harmad, 6 | eltalálta, hova tiporjon. De hát ha van benne mégis valami
412 Harmad, 6 | hazudott. Mért hazudott? De hát akkor is mért viselkedik
413 Harmad, 6 | Jó, hogy nem csókolta, de illett volna... A franciává
414 Harmad, 6 | különös volt.~Hát különös. De meg kell vallani, hogy esze
415 Harmad, 6 | önnek ezt a kedves estét.~De a kammerjungfer épp akkor
416 Harmad, 6 | Jó éjszakát.~S bólintott. De megint visszafordult:~-
417 Harmad, 6 | ágyában, és imádkozott. De még végén se járt az imádságának,
418 Harmad, 7 | ő is kérdezze: Hát ön? - de mégse mondta ki: hiszen
419 Harmad, 7 | az elsőben és utolsóban. De hát annyit bizonyára meg
420 Harmad, 7 | villamosok erősen zajonganak ott, de hát remélem, hamarosan megtaláljuk
421 Harmad, 7 | elválnak?~- Elválnak.~- De hiszen igen gyöngéd férj.~-
422 Harmad, 7 | mindenütt takarítanak. De talán ne is kezdjük ma délelőtt.~
423 Harmad, 7 | mondom az uramnak, hogy...~- De hát ülj le, Miluskám - szíveskedett
424 Harmad, 7 | nevét bizony elfeledtem, de tudom a házat. És egy másik
425 Harmad, 7 | között. Bizony kissé messze. De nem tudom, kiköltöztek-e
426 Harmad, 7 | figurák, némi eksztázis is, de mindig csak küzdő szobrokban.
427 Harmad, 7 | maga elé merüldöző szemmel.~De hát ott van Szinyei-Merse:
428 Harmad, 7 | végtelenség örök folyamába. De hát mi az a Végtelenség?...
429 Harmad, 7 | leszálltam a villamosról.~- De hát a másik lakás: a Danauer-féle?~-
430 Harmad, 7 | megvárom a gliptotéka előtt. De láttam, hogy ön ide lép
431 Harmad, 7 | ide váltottam jegyet.~- De én itt állok már másfél
432 Harmad, 7 | Hol?~- Itt: mögötte.~- De hát mért nem szólt?~- Gondoltam:
433 Harmad, 7 | akkor nézte meg először. De aztán megint elhidegült.~-
434 Harmad, 7 | parasztbútorok. Nekem az ablak a fő. De magának szalon is kell,
435 Harmad, 7 | bútorokat vehet.~- Hát akkor... de hiszen mondtam, hogy teljesen
436 Harmad, 7 | maga akarja, kisasszony. De hogy visszatérjünk a fő
437 Harmad, 7 | én költségem?~- Sajnálom, de ma még nem olyan idő jár
438 Harmad, 7 | hogy szót se szólnék róla. De hát a gavallérság is csak
439 Harmad, 7 | költ, és amit én költök. De hát kérem, mit bámuldozik
440 Harmad, 7 | írjam az ön költségeit. De nem tudhatom: mikor vergődök
441 Harmad, 7 | nem bírt szólani semmit.~De Csabának se lehetett valami
442 Harmad, 7 | fordított a beszélgetésen.~- De hát mért nem nézte meg azt
443 Harmad, 7 | nekem.~- Kicsoda? Kenderné? De hiszen kedves és szelíd
444 Harmad, 7 | szerették meg egymást.~- De hiszen az igen érdekes.
445 Harmad, 7 | legérdekesebb témájuk.~- De azt is megvallotta, hogy
446 Harmad, 8 | szolgálnak a derék házaspárnak -, de a szalon, ebédlő és a bíró
447 Harmad, 8 | ebédlőnél, és csak egyablakos. De az ablak nagy, és a szobának
448 Harmad, 8 | Ida elmosolyodva felelt:~- De.~Először történt, hogy bár
449 Harmad, 8 | papiros. Mind a kettő üres. De a falhoz is volt támasztva
450 Harmad, 8 | széjjel, a két lába is, de a két keze feje mintha csuklóban
451 Harmad, 8 | míg kijön?~No, inkább vár.~De mintha beszélgetés hallatszana
452 Harmad, 8 | vacsorán is ott volt?~- De hát én nem kértem tőled
453 Harmad, 8 | már az ajtónál fülelt.~- De azon kezdted, hogy a feleséged
454 Harmad, 8 | grófi nő a polgári lánnyal. De hát a polgári leány gyorsan
455 Harmad, 8 | duzzadt ajkú, barna leány. De olyan barna, mintha kéményből
456 Harmad, 8 | nyakában bazári korall-lánc. De nem az a lány beszél Csabával.
457 Harmad, 8 | nem megy el a feleségem, de még csak arról se lehet
458 Harmad, 8 | meghalad. Igen sajnálom, Pista, de nekem tisztelnem kell a
459 Harmad, 8 | leszek a feleséged iránt, de viszont ti is tekintsétek
460 Harmad, 8 | amelyik csak este jut ételhez. De csak azért is megesküszök
461 Harmad, 8 | majdan innen, az még bianca. De hát mit tartozom én neked,
462 Harmad, 8 | Nyugodj meg, hogy nem...~- De ha legalábbis harminc márkát
463 Harmad, 8 | iránt.~- Nesze, tíz márka. De ez az utolsó, Pista, míg
464 Harmad, 8 | hangjegy-iparosainak alkotásai.~De íme, nyílik a műhely ajtaja,
465 Harmad, 8 | kissé felhős - mondta -, de azért hozhat napernyőt.
466 Harmad, 8 | úgy fut le a lépcsőn.~- De hát kik azok a rettenetes
467 Harmad, 8 | asszonnyal, aki mellettem ült. De hát melyik Szélné a kettő
468 Harmad, 8 | kövér.~- Flóra?~- Az.~- De hiszen annak olyan fülbevaló
469 Harmad, 8 | Amerikai. Csak este viseli. De hát mit képedez rajta: fülbevaló,
470 Harmad, 8 | tekintetes uram. Dehogy halt. De nem is soká viszi.~- Beteg?~-
471 Harmad, 8 | bizonyos, hogy beteg-e. De nem is egészséges. Nem lehet
472 Harmad, 8 | vállaljak valami munkát. De úgyis vállaltam volna.~-
473 Harmad, 8 | kedve rá, vagy nincsen? De az utcán férj és feleség
474 Harmad, 8 | inge, igen szennyes ing, de a tekintete mint valami
475 Harmad, 8 | hogy elmúlt, ami elmúlt, de mégis kedves, hogy visszahozza.~-
476 Harmad, 8 | vánkosomat, ha már itt vagy. De hát valamit mégiscsak festettél,
477 Harmad, 8 | szobrászságra fordult a kedve, de most megint visszatér az
478 Harmad, 8 | én szobrot vászonra is. De a szobrász nem faraghatja
479 Harmad, 8 | meg a szekerem tengelye? De hát mindig az a szerszám
480 Harmad, 8 | ebédre. Szimpla ebéd lesz, de jó. A feleségem olyan túrós
481 Harmad, 8 | Költők... ászkirályok... De hát azok is: kismécses,
482 Harmad, 8 | bátyám. Bölcs ember vagy, de beteg vagy.~- A gyermeknek
483 Harmad, 8 | embernek: az ivadéka jövője. De mi becses az ilyen magamfajta
484 Harmad, 8 | fájdalmas szem... Fekete... De nem az a punktum pemzliensz,
485 Harmad, 8 | becsesebb az életnél is. De most már bocsáss meg: házas
486 Harmad, 8 | ilyen sokáig várakoztattam. De csak gondolja el, hogy az
487 Harmad, 8 | a mutatóujját emelinti. De az a napégette, vén arc,
488 Harmad, 8 | Csak afféle kétnapos munka, de mindeniken valami vonás
489 Harmad, 8 | mindent tud: hogyan kellene, de mikor aztán ecsetre kerül
490 Harmad, 8 | egyszerre nem tudja ő se. De hát így is csak megéldegél
491 Harmad, 8 | meg, ha unatkozott künn, de az öreg szobája olyan rendetlen,
492 Harmad, 8 | ugyan söpör vasárnaponkint, de hát... papucs és fésű és
493 Harmad, 9 | Egy fiacskájuk van: Fritz, de az most az öreganyjánál
494 Harmad, 9 | egy leánykájuk is: Tinike, de az meghalt három éve tavaszon,
495 Harmad, 9 | sárgarépát sohasem főznek, de a borjúcsülöknek ott kell
496 Harmad, 9 | kifordítani nem is lehet, de megfordítani lehet, hogy
497 Harmad, 9 | ezredes volt Kamerunban, de letette a rangját, és a
498 Harmad, 9 | legszebbje kerül külföldre. De hát ha a férjét is ismernénk:
499 Harmad, 9 | én kérem, csak öt percre. De oly kedvesen érdeklődnek
500 Harmad, 9 | hirtelenjében való hívástól? De hát a világ előtt házaspárok
1-500 | 501-877 |