Part,  Chapter

 1 Eslo,  2   |          csak a húga könnyeskínos arcát látta:~- Ments meg! Húzz
 2 Masod,  2  |      csodálkozva szemlélgették az arcát is, mint ahogy az iskolateremben
 3 Masod,  3  |      feléje. Megcsókolta a kezét, arcát. S az örömnek és aggodalomnak
 4 Masod,  4  |          sarkú lakkcipő. S viruló arcát homlokára omló kanáriszín
 5 Masod,  5  |   Hallgatott. Különösen égette az arcát az a mint gerlice a párját...
 6 Masod,  5  |        Fazekas-leány fölemelte az arcát. Könnyes két szeme meleg
 7 Masod,  5  |    ellenséges hadnak.~A főasszony arcát akkor az egyszer látta Ida
 8 Masod,  6  |            S megsimította a leány arcát, hogy enyhítsen az ijedtségén.
 9 Masod,  6  |         megválni a kutyájától. Az arcát meg úgy lisztezte, hogy
10 Harmad,  1 |           meg végre. Fölemelte az arcát, ahogy kínpadon ülő nézhet,
11 Harmad,  1 |            Végre Ida fölemelte az arcát.~- Akkor hát jelentheti
12 Harmad,  2 |      Érzéstelenül. Az apja is Ida arcát. Érzéstelenül. Aztán felszálltak
13 Harmad,  11|          udvariasan fordította az arcát Idára.~- Az asszonyok tegnap
14 Harmad,  11|     leányos pajkosságból vonná el arcát, s én a levegőbe cuppantok.~
15 Harmad,  12|      látta Ida könnyes és halvány arcát. Mégis hát, akármint szól
16 Harmad,  12|   tollporoló. Rábámul Csabára. Az arcát pirosság futja el.~- Véltem,
17 Harmad,  12|         sikerül megfehérítenem az arcát. Sárgás már.~- És bizonyára
18 Harmad,  12| valóságban is.~Végre fölemelte az arcát:~- Örömest mennék - mondta
19 Harmad,  12|     foltokban sütött rá a nap. Az arcát a kék napernyő keretezte,
20 Harmad,  13|        tört szárnyú angyal, finom arcát a néző felé fordítva, a
21 Harmad,  13|         fejet: az angyal haldokló arcát.~De az ecset megint csak
22 Harmad,  14|     kereste, a szárnyatört angyal arcát, a vértelen, fehér arcot,
23 Harmad,  14|     Adélnak hívták. Akárcsak az ő arcát látnám.~Csaba azonban egyre
24 Harmad,  15|          két tenyerébe takarta az arcát. Fölkelt. Csaba kérőn nyújtotta
25 Harmad,  15|           az ideát, magának a kép arcát. Bocsásson meg, de nem lehet
26 Harmad,  16|       megint elöntötte a könny az arcát. A kezét a szemére takarta.~
27 Harmad,  18|           egy vak ember, amint az arcát feltartva fülel! És hátul