1-500 | 501-877
Part, Chapter
501 Harmad, 9 | hideges. A modell levetkőzött, de borzongott.~- Hideg van
502 Harmad, 9 | kiszólt Katinak a konyhára, de Kati persze nem felelt.~
503 Harmad, 9 | előkerül, a műhely kályhájába.~De persze Idát se találta a
504 Harmad, 9 | látott egyebet hamunál.~De micsoda különös, fekete
505 Harmad, 9 | emeli ki. A könyv szétesik. De a korommá égett felső táblán
506 Harmad, 9 | hogy valaki elolvassa. De hát ki tud magyarul más
507 Harmad, 10| testről festik a képeiket? De mégiscsak utálatos! És az
508 Harmad, 10| Mosolyogva tette hozzá:~- De csak ruhásan persze.~A festők
509 Harmad, 10| volt ott kettő egyforma. De minden bútoruk faragott,
510 Harmad, 10| megrendelésére készülne. De állványon egy nagy megkezdett
511 Harmad, 10| csahitolt rájuk, hogy beléptek. De egy barna fiúcska - nyolcéves
512 Harmad, 10| hogy csak így lakunk? De hát gyermekünk nincs több
513 Harmad, 10| kissé a torkocskája fájt, de már semmi baja, csak épp
514 Harmad, 10| bár kissé osztrákosan, de ő beszél legkevesebbet.
515 Harmad, 10| ma már csak enyelegnek, de nem udvarolnak. Házasságra
516 Harmad, 10| huszonhárom éves is elmúltam. De hát nem azért nem mentem
517 Harmad, 10| tanulhat tovább Münchenben, de engem meg nem bír elhagyni.
518 Harmad, 10| urával. A többi asszony is.~- De hát most már rajtad a sor -
519 Harmad, 10| kezdődik - kezdte mosolyogva -, de Millnerné nem értené meg,
520 Harmad, 10| újabb tilinkócifrázatokra. De megint elbágyadt, hogy gondolkodott:
521 Harmad, 10| válik így a dal a zongorán, de a hallgatói szinte pillantani
522 Harmad, 10| Csaba még otthon volt, de csak magányosan. Ida, hogy
523 Harmad, 10| igen örülök.~- Hát van, de nem sok - mosolygott az
524 Harmad, 10| angyalt osztott párodul. De hát hol van?~Csaba csak
525 Harmad, 10| nap is, a cselédetek... De mindennap, mindennap...
526 Harmad, 10| Tetszhetik-e ez valakinek? De hát tessék: ülj le. Várj,
527 Harmad, 10| előbb, mállott istállófal, de szebb tán, ha mögötte is
528 Harmad, 10| valami hiányzik belőle, de nem találok rá, hogy mi.~-
529 Harmad, 10| is voltak ilyen ideáim, de sose haladtam tovább egy-egy
530 Harmad, 10| bátyám, s éppen koncerten.~- De csak a vonalait nézted.
531 Harmad, 10| Hát megvolt már az arc, de el-elfogyott a kenyerem.
532 Harmad, 10| festettem egyebet, csak arcokat. De nem portrékat, nem... A
533 Harmad, 10| elszontyolodottan hallgatott, de a szeme hálás figyelemmel
534 Harmad, 10| akik mindig fáradtak már.~- De hát hetvenéves szemmel már
535 Harmad, 10| az életre, mint az épnek. De hát nehogy te is ezt érezd,
536 Harmad, 10| meghordja hozzá az idő. No de Isten áldjon, Csabám. Igen
537 Harmad, 10| Hálás kézcsókomat add át.~- De hát gyújts rá, Balázs bátyám.~-
538 Harmad, 10| hogy meg is találd magadat. De mindenkinek más a szeme,
539 Harmad, 10| képet adott el?~- Az semmi! De ma reggel óta Kenderné vagyok,
540 Harmad, 10| hogy járuljunk a paphoz, de már éjfél volt. És másnap
541 Harmad, 10| reggel már megint vonakodott. De én már pakoltam, és igen
542 Harmad, 10| eksztázis!~- Az eksztázis. De nem az az eksztázis, amelyet
543 Harmad, 10| erős tűz: nagy gyémánt. De hát beszéljünk magyarul:
544 Harmad, 10| megállt, hogy ezt mondta.~- De hát a művész olcsóbban jut
545 Harmad, 10| Búsan rázott a fején...~- De hát mégis azt érzi, hogy
546 Harmad, 10| mindenki lelkében keletkeznek, de nem mindenki tudja vászonra,
547 Harmad, 10| női arc nyakán látható.~- De hol szerezzek olyan arcot? -
548 Harmad, 11| kisasszony?~- Nem gondolnám. De kinek öltözzek?~Csaba kissé
549 Harmad, 11| kissé megpillogta a kérdést. De aztán készen válaszolt:~-
550 Harmad, 11| aztán enyhébben folytatta:~- De nem foszthatom meg önt az
551 Harmad, 11| halkan, kissé gúnyos éllel -, de hiszen önnek ez éppen nem
552 Harmad, 11| zálogosdiban forog.~- Az ám, de hát... Úgy látom, a klastromban
553 Harmad, 11| megtehetjük, hogy nem megyünk el. De a festőnék így nyáron nem
554 Harmad, 11| S fölkelt az asztaltól.~~De aztán mégis elmentek.~Meghallották
555 Harmad, 11| az apja Csabának is írt, de a címírás más kéznek az
556 Harmad, 11| helynevet nézte volna még meg, de olvashatatlan volt. Bizonyosan
557 Harmad, 11| rántást.~Kati elbámult. De vélte, hogy Magyarországon
558 Harmad, 11| mindjárt a cselekedetét.~De aztán az ebéd folyamán is
559 Harmad, 11| viselni. Vagy titkolta? De hát miért titkolta? Ki adta
560 Harmad, 11| neki, hogy titkolni való?~De nem kérdezett semmit.~Különben
561 Harmad, 11| árnyéklatokat is megsötétítette. De csak úgy nézett a képre,
562 Harmad, 11| meg:~- Szél Peti vagyok.~De egyben hátra is tekintett:
563 Harmad, 11| könnyű fekete lebernyeg.~De még az is ismerősként köszönt
564 Harmad, 11| szentek után való héten, de akkor még a haját is tövig
565 Harmad, 11| okosat kellene fakajtania. De mit?~- No, elhozhattam a
566 Harmad, 11| mint annak a két kicsinek.~De hát végre is megállt a vonat.
567 Harmad, 11| csatlakozott volna hozzájuk, de azzal bízták meg, hogy száraz
568 Harmad, 11| efféle bolondságon vigadtak.~De közben ettek-ittak is vígan.
569 Harmad, 11| Dicsérték is neki sokszor, de ő mindig elhárította:~-
570 Harmad, 11| főasszony? - Ida nem tudta. De attól fogva grófné volt
571 Harmad, 11| egyszerre megviszketett reá. De csak a két gyermeket lódították
572 Harmad, 11| járta vele az andalgót.~De aztán Kenderné is meglódult,
573 Harmad, 11| Idát Gyertyán kérte volna, de Ida vonakodott.~- Gyepes
574 Harmad, 11| Csaba őmelléje csatlakozik, de Csaba a fiúcskát vezette
575 Harmad, 11| harsog és csinnadrattáz, de elég, ha zajos a zene, és
576 Harmad, 11| is hagyj már a grófnéból!~De Csorba is lesett ám az alkalomra,
577 Harmad, 11| buzgalommal foglalkozik ővele. De hát nem megmondta-e Csaba
578 Harmad, 11| hangszer is: az ég nagybőgője, de nagy, erős mordulással ám!~
579 Harmad, 11| állania egy szilfa alatt. De a lombokon át is úgy csurog
580 Harmad, 11| csupa sár volt a cipője, de hát ő csak hallgatott. Ámbátor
581 Harmad, 11| Ha rosszul végződött is, de kedves, vidám nap volt.
582 Harmad, 11| S nemhogy szólt volna, de szinte nyugtalankodott,
583 Harmad, 11| hogy már azt vártam...~- De kérem!...~- És meleg kézszorítás,
584 Harmad, 12| folytatta volna a munkáját. De Ida még csak annyit se mondott
585 Harmad, 12| bemehetek-e hozzá?~Kati elbámult. De aztán gondolta: talán Magyarországon
586 Harmad, 12| jónak lát.~Csaba fölkelt:~- De kérem, csak maradjon, ha
587 Harmad, 12| nyert valamit a lazúrral, de mégse elégítette meg. Egy
588 Harmad, 12| idegennek, megbocsátana.~- De kérem - rebegte nyílt szemmel
589 Harmad, 12| legényembernek a figyelmességeit...~- De szabad, kérem.~- És esernyőjét...~-
590 Harmad, 12| És esernyőjét...~- No, de hát kénytelen volt vele.
591 Harmad, 12| hogy vele táncoltam.~- De hiszen én biztattam, hogy
592 Harmad, 12| megjegyzése, hogy túlságoskodtam. De életemben először történt,
593 Harmad, 12| túlzott, mikor vádolta, de Ida még inkább túlzott,
594 Harmad, 12| gyerek egy tehenet vonszolna, de a tehénnek semmi kedve rá,
595 Harmad, 12| feje kissé félre van húzva, de a nyelve csak kanyarítja
596 Harmad, 12| a könyve rajza szerint.~De megint csak letette a szerszámait.
597 Harmad, 12| hanem szembe: skurcba. De a fiú se lehet háttal a
598 Harmad, 12| meg, s nem a papiroson, de máris látta, ahogy nagy
599 Harmad, 12| modellről kell rajzolnom. De ide szép modell kell. Valami
600 Harmad, 12| Elmenet benézett a konyhába, de csak Katit látta ott.~-
601 Harmad, 12| tudta végezni a mondatát.~De aztán összeszedelőzködött:~-
602 Harmad, 12| belépek a képei közé.~- De én kérek bocsánatot, hogy
603 Harmad, 12| Denevér volna a címe, de korábban kezdtem bele, hogysem
604 Harmad, 12| Csaba, akkor szólalt meg:~- De kérem, ez igen szép idea. -
605 Harmad, 12| vettem a gyűrűmet. Bocsánat, de nem bírtam azonnal felelni.
606 Harmad, 12| már magam is rosszalltam: De az a zivatar... Zivatar
607 Harmad, 12| volna -, nem neheztelek.~- De kérem...~- De kérem: teljesen
608 Harmad, 12| neheztelek.~- De kérem...~- De kérem: teljesen jogos volt
609 Harmad, 12| felesége az ékszerét...~- De bocsánatot kérek...~- Nincs
610 Harmad, 12| kérek...~- Nincs miért.~- De igen, kérem: szíve mélyéből
611 Harmad, 12| Erre azt felelem: Semmiség. De kezet nem nyújtok neki.~~
612 Harmad, 12| homloka kissé férfiasan magas, de az álla gyermekien gyönge
613 Harmad, 12| hölgynek a nyaka alatt, de az csak néhány színes folt
614 Harmad, 12| nézegette:~- Be ismerős.~De aztán megint kinaposodott
615 Harmad, 12| Bizalmaskodnia nem szabad, de szenvednie se. Hiszen ami
616 Harmad, 12| cipőjét, mint Csorba Matyi.~De szinte irtózattal hárította
617 Harmad, 12| nem mondja meg a konyhán. De némileg nyugtalanít, hogy
618 Harmad, 12| utcán és kívül a városon, de ebédre, vagy legalábbis
619 Harmad, 12| kissé, hogy Csaba szól, de hogy Csaba is várakozón
620 Harmad, 12| beszélhetek a művészetemről.~- De kérem, erről teljesen idegenek
621 Harmad, 12| képet megnézheti akárki, de a cím titok. Az ilyesmi
622 Harmad, 12| akkor már a téma nem új. De hiszen ön tud hallgatni.
623 Harmad, 12| szemben különben én is. De mégis örülök, hogy beszélhetek
624 Harmad, 12| értenek a festőművészethez, de megérzik, ami egyik-másik
625 Harmad, 12| Az.~- Nem tudom, mi, de láttam rajt, hogy valami
626 Harmad, 12| is volt, hogy hozzáfogok. De tudja talán, hogy esténkint
627 Harmad, 12| már csaknem harmincéves, de talán sikerül megfehérítenem
628 Harmad, 12| rövid lábszárt hosszúnak. De a szín, a szín... Se porcelánarcot
629 Harmad, 12| már hát találtam volna, de kiesik az ecset a kezemből,
630 Harmad, 12| Ida habozva nézett reá:~- De azt nem künn festette -
631 Harmad, 12| mondja: Az én jó húgom.~De nem mondta.~Ahogy a vonaton
632 Harmad, 12| Látom, hogy nem hiszi.~- De hiszem.~- Nem hiszi. Hát
633 Harmad, 12| szemébe nézegetnek egymásnak. De akkor se a színeit, vonalait
634 Harmad, 12| szinte másodrendű valami. No, de untatja ez magát: jobb,
635 Harmad, 12| is fölkelt. Sóhajtott.~- De hát önnek különben is egészséges
636 Harmad, 12| szemöldökét, erősen összevonta, de a szeme nem nedvesült el.
637 Harmad, 12| alig merem kérdezni, de mégis hát megkérdezem: nem
638 Harmad, 12| mondta nyílt-komolyan -, de attól tartok, hogy ön akkor
639 Harmad, 12| hogy idegenek vagyunk. De hát nem látunk-e olykor
640 Harmad, 12| fogja fel, megpróbálhatom.~- De semmiképpen se afféle szívességből,
641 Harmad, 12| amikor megyen megint.~- De nyolckor nyugszik a nap.~-
642 Harmad, 12| tánc közben jön a zivatar, de vitt a vállán egy könnyűke
643 Harmad, 12| beszélgetett velük kedvesen. De figyelmeztetgette is őket,
644 Harmad, 12| tudja, hogy milyen szép!~- De tudom - felelte Ida nyugodt-komolyan.
645 Harmad, 12| homloka redői elsimulnak.~De hát mi baja Csabának? Hiszen
646 Harmad, 12| Tehát már aligha szereti. De ha nem szereti is, Csaba
647 Harmad, 12| hogy megkérdezi: min búsul? De idegenek nem kérdezhetnek
648 Harmad, 12| az idő a magánhangzókat. De azért a rétet nem tapossa
649 Harmad, 12| napraforgó áll őrként mellette. De egy vén diófa is másik felől.
650 Harmad, 12| valami varangyos békából.~De nem szól semmit.~A fiú eléjük
651 Harmad, 12| mondta ki! Én csak éreztem. De maga teremtette meg az ideát!~-
652 Harmad, 12| pillogott boldogan -, de hát itt az aludttej. Adja
653 Harmad, 13| az egyszer ne haragudjon, de éppen nem érzem idegennek.~
654 Harmad, 13| elszakadnia a hazájától.~- De hát akkor vissza kell térnünk -
655 Harmad, 13| Ha ugyan addig megkészül. De hát most már haldokló leányt
656 Harmad, 13| fordítva, a karja is elcsuklón. De ez az arc mégse volt fájdalmas,
657 Harmad, 13| le-levakarta, meg újrafestette, de csak rázogatta a fejét.~-
658 Harmad, 13| tragédiája volt a rezdülésem. De hát mi a rezdülés? Hogyan
659 Harmad, 13| érez, valami szépet érez. De mi az a szép? - Ha kinek-kinek
660 Harmad, 13| megint a nagy kérdőjel:~- De hát mi gyönyörítheti el
661 Harmad, 13| az angyal haldokló arcát.~De az ecset megint csak tétovázott,
662 Harmad, 14| jártak már vagy kétszer, de Csaba le se ültette őket:~-
663 Harmad, 14| a kulcsot a szekrényről. De hátha Csaba többet költ,
664 Harmad, 14| címe, s utána: Blind-rámák.~De aztán előkerült egy dőltbetűs
665 Harmad, 14| csaltad, nem csináltad, de mégis a haragod sejteti
666 Harmad, 14| én se hallhatom.~Írd meg, de azonnal írd meg.~És írd
667 Harmad, 14| aggodalmaid ne legyenek. De ugye: karácsonyra várhatlak?
668 Harmad, 14| vártak kissé az ebéddel, de egy óra felé mégiscsak megérkezett.~
669 Harmad, 14| Nem sokat bízok benne, de megnézem.~Ida semmit se
670 Harmad, 14| jött.~- Hát eressze be.~- De azt mondja, hogy az úrnak
671 Harmad, 14| olyan hölgy nem jöhet.~- De igen könyörög.~Ida habozva
672 Harmad, 14| németes kék, jobb szeme alá, de az is rizsporos persze.~
673 Harmad, 14| Istenem!...~Ida fölkelt.~- De kérem, ön talán... - Az
674 Harmad, 14| asszonnyal van szerencsém...~- De Baloghné vagyok. És azt
675 Harmad, 14| férj, ha már lefeküdt.~- De hát, kérem, hogy kerül ebbe
676 Harmad, 14| Nem tudta? Én se tudtam. De ott lakik a házban egy festő-növendék,
677 Harmad, 14| az uram nem lesz otthon. De nappal az uram mindig otthon
678 Harmad, 14| Türelmetlenül vágott a szavába:~- De hát kérem, arról szóljon
679 Harmad, 14| így találtunk végre rá.~- De hát kérem, mégis mi történt?~
680 Harmad, 14| ebédlőt is, a szalont is. De végigmoshatta volna a ház
681 Harmad, 14| Mikey valóban pórul járhat. De hátha pisztolyra kerül az
682 Harmad, 14| gondolatnak is borzasztó!~De hát ki őneki Csaba? Hogy
683 Harmad, 14| mintha bűnrészes volna. De legalább megtudja tőle,
684 Harmad, 14| nem az urad?~- Két festő. De hát engem mégis nyugtalanít.
685 Harmad, 14| hogy vívtak, vagy lőttek, de hogy valaki megakadályozta
686 Harmad, 14| azt soha nem olvastam. De várj csak: valami drámában,
687 Harmad, 14| Megkérdezem este az uramat.~- De nehogy azt mondd neki, hogy
688 Harmad, 14| fejét:~- Négyezer talán sok.~De akkor Mikey látta, hogy
689 Harmad, 14| mindig drágább az ára.~- De hát miért?~- Több rajta
690 Harmad, 14| lelkesedett az oroszért, de azért hálásan köszönte a
691 Harmad, 14| Ida megcsókolta Petikét.~De mikor már vagy húsz lépésnyire
692 Harmad, 14| nevetett, még Peti is.~- De hiszen az ő címét is lejegyezte
693 Harmad, 14| 7.~Csaba már otthon ült. De épp az íróasztalnál. Írt.
694 Harmad, 14| kinek szól a három levél.~De az itatós még bíróéktól
695 Harmad, 14| tudok az ügyről semmit. De hát mellékes, hogyan tudtam
696 Harmad, 14| két vontcsövű pisztolyt. De nyugodjon meg, nagyságos
697 Harmad, 14| írt.~- Írhatott négyet is, de hogy semmi vér nem piroslik
698 Harmad, 14| és hogy mi a szándékom.~- De én kérem, Borbereky, igen
699 Harmad, 14| ne szóljon Csabának soha, de soha arról, hogy idejöttem,
700 Harmad, 14| tudta, mi az a szándék, de neki elég is volt, hogy
701 Harmad, 14| Hát nem válik özveggyé, de legalább Csaba is megmarad.
702 Harmad, 14| is egymás mellett volt. De hát végre is révbe ér a
703 Harmad, 14| ló se dől ki, oda is jut, de nem sikerül a szándéka?...~
704 Harmad, 14| valamelyik malomnak a rétjén. De melyik malomnak? Az Isar
705 Harmad, 14| már lekaszálták a sarjút. De hát éppen Csaba mondhatta
706 Harmad, 14| költsön fel engem is, Kati, de úgy, hogy az uram ne tudjon
707 Harmad, 14| Kati ijedten pislogott.~- De nagyságos asszonyom, az
708 Harmad, 14| reggelit: sült kappant? De arra bizony várnia kellene.~-
709 Harmad, 14| személyre, vagy többre is, de csak nyolc a biztos. Tessék
710 Harmad, 14| felvennie, hanem a kékcsíkosat. De az öltözködés sietségében
711 Harmad, 14| asszonynak a férje.~- Csitt!~- De hiszen ezek egymásra lőnek!~-
712 Harmad, 14| állnak már az asztalon. De hát akkor miért, hogy nem
713 Harmad, 14| szent nevében tiltakozom!~- De mi jogon, kisasszony? -
714 Harmad, 14| hát holtáig kárpálom érte, de pisztolyt nem sütök rá.
715 Harmad, 14| kihítt: ki kellett állanom.~- De a sárga kakas ponciusodat! -
716 Harmad, 14| voltam rád - mondta Mikey -, de aztán gondolkodtam a szavadon,
717 Harmad, 14| színek, gyertyalángok... De hogy a kismacskába nem beszéltél
718 Harmad, 14| válaszra mozdult az ajka, de abban a pillanatban kiáltás
719 Harmad, 14| értették, miről van szó. De a fiú arca olyan rémült
720 Harmad, 14| se halhatott meg senki.~De azért ő is sápadt volt.
721 Harmad, 14| legyintett keserűen Borbereky -, de kell valahol orvost is találnunk,
722 Harmad, 14| Mert én internista vagyok. De azért teljesítem az orvosi
723 Harmad, 14| mellen, a szegycsont közepén, de alig hosszabb egy zsebbe
724 Harmad, 14| egyszerre valamennyien. De azért a szemük aggodalmas
725 Harmad, 14| bágyadtan, fehér képpel, de azért vidáman érdeklődött
726 Harmad, 15| rejlik a múltjában Idának, de a szíve belsejében van valami
727 Harmad, 15| persze Gyertyán nem tudta, de könnyű elgondolni: miről
728 Harmad, 15| rejtekben a történendőket...~De a legnagyobb hálát a festménye
729 Harmad, 15| Idának persze ez nem érdeme, de Csabának meg olyan szerencséje,
730 Harmad, 15| gondolta -, annyi bizonyos, de ha letelik a terminusunk,
731 Harmad, 15| vázolata egy nagyképnek.~De hát ő megadja az árát a
732 Harmad, 15| amit a zsűri szab árának.~- De Tinyakov úr, engem a zsűri
733 Harmad, 15| szív. Angyalkák kibicelnek. De ott áll a halál is az asztal
734 Harmad, 15| Kerek tízezer márkával! De adja az úr írásban, hogy
735 Harmad, 15| asztalomra is fizetett.~De hát gondolta: így szokás.
736 Harmad, 15| is több volt az apró kép. De csak három-négy híg színnel
737 Harmad, 15| egykedvű színnel Tinyakov.~De a szeme csillogása elárulta
738 Harmad, 15| orosz csak éppen megnézte, de hogy a ruha nem volt rajta
739 Harmad, 15| festett efféle képeket. De ez jobb. A holdfény, az
740 Harmad, 15| misztikus világítás... Jó. De micsoda szárnya van ennek
741 Harmad, 15| hibáztam...~- Nem hibázott.~- De kész lélekkel megigazítom.~-
742 Harmad, 15| túlhágott az engedelmen!~- De bocsánatot is kértem érte!
743 Harmad, 15| ha a bankpince hazudik. De hát a lélek mélye is kincses
744 Harmad, 15| akkor ne mondjon semmit.~- De ha muszáj.~Ida nyugtalanul
745 Harmad, 15| énérettem...~Ida felpattant:~- De kérem, én nem szenvedtem!
746 Harmad, 15| Mondom: nem sikerül. De hát jó: higgye, hogy sikerül.
747 Harmad, 15| Hát folytassa a nevemmel. De érezze, hogy nem úgy fogadom,
748 Harmad, 15| azt véli, hogy kellemes. De nem is értem: micsoda ügy
749 Harmad, 15| rázta.~- Bocsásson meg, de igazán úgy érzem most magamat,
750 Harmad, 15| Hát kedves, jó Ida... De igen kérem, ne szakítson
751 Harmad, 15| tiltakozik ellene, akár nem, de én magát oly nemes és disztingvált
752 Harmad, 15| teljesen idegen maradok... de lehetetlen hallgatásba nyomnom,
753 Harmad, 15| iránt...~Ida felbámult.~- De hát ezt már elvégeztük.~-
754 Harmad, 15| végzek. Hát rövidre fogom. De hogyan mondjam meg? Elhagy
755 Harmad, 15| kép arcát. Bocsásson meg, de nem lehet másképp festenem.
756 Harmad, 15| valamit, egy csekélységet. De nem merem elővenni a zsebemből.
757 Harmad, 15| Nem tudom, miről van szó. De én is megvárom öntől, hogy
758 Harmad, 15| Köztünk ilyesmi lehetetlen!~- De mondom: nem. Éppen én óhajtanám,
759 Harmad, 15| Ida aggódva pillogott:~- De hát most nem vagyunk idegen
760 Harmad, 15| a szíve gyorsabban vert, de az elfogadhatom-e kérdésre
761 Harmad, 15| nem volt ugyan gyémánt, de látszott rajta, hogy finomabb
762 Harmad, 15| mint minden női órácska, de hát nőknek nem is az a fő,
763 Harmad, 15| volt keresztelve a gyerek, de azt felejtette el. Ilyen
764 Harmad, 15| és fiókomban található. De van egy takaréktári könyvem
765 Harmad, 16| készülnie a képemnek.~- De hát ki hajtja, hogy evésre
766 Harmad, 16| zsemlyét. Elég az estig.~- De hát elküldöm az ebédet.~-
767 Harmad, 16| ha éppen melegre éhezek. De eszembe se jut estig néha
768 Harmad, 16| mentegetőzött kissé elpirosodva -, de nekem kötelességem...~A
769 Harmad, 16| szivarvégek s mindenféle kacat. De a nagy állványon ott állt
770 Harmad, 16| rendetlenségben mindent megtalálok. De ha maguk rendezkednek itten...~-
771 Harmad, 16| rendezkednek itten...~- De ezeket a kiflivégeket csak
772 Harmad, 16| is kellett beszerezniük. De hát az a fő, hogy Csaba
773 Harmad, 16| is rajta volt Ida kezén. De Csaba is elment néha velük,
774 Harmad, 16| dicsértek egyes részeket is. De mind olyan komoly arccal,
775 Harmad, 16| Kender.~- Mi a manó: Crčme de la Crčme de Cognac, ötbetűs! -
776 Harmad, 16| manó: Crčme de la Crčme de Cognac, ötbetűs! - Idának
777 Harmad, 16| Borbereky álldogált még ott, de már ők is a kalapjukat lógatva,
778 Harmad, 16| mikor legjobban kellene!?~- De hát mit akarsz! - hörkent
779 Harmad, 16| valami, ami az örökműveken, de viszont nincs benne valami,
780 Harmad, 16| a kedves bosszankodását, de hát hiába: igaz.~S elmondta
781 Harmad, 16| magát! Bocsánat a szóért, de ez az igaz! Mert ez a kép
782 Harmad, 16| nincs szemünk elé írva, de a műbe beleérezhető. Képben,
783 Harmad, 16| Miért jött? Nem tudjuk. De előttünk esett le a földre,
784 Harmad, 16| festette a hulló csillagot! De az az én képemhez mérve:
785 Harmad, 16| subick!~Ida kissé sértődve, de örömtől is dobogó szívvel
786 Harmad, 16| egyben ötezer márkát.~- De a vázlatkönyveket is beleszámítjuk,
787 Harmad, 16| a kulcsot az ágya fölé? De aztán megértette, hogy Jolán
788 Harmad, 16| vett el, annyi bizonyos. De hát, ha itt a pénzem: miért
789 Harmad, 16| válóperünk simán pereg le majd.~- De ön nem tartozik vele, hogy
790 Harmad, 16| törvény nem kötelez reá. De hát vannak belső törvények
791 Harmad, 16| dicséretet sarlózzak érte.~- De viszont én meg nem fogadhatok
792 Harmad, 16| Nem volt rá jogom talán?~- De hát hogy költhet ön egy
793 Harmad, 16| hogy melyik mennyi volt.~- De én tudom, mindeniknek az
794 Harmad, 16| kétszázat.~- Annyi sem volt.~- De annyi volt. A cselédbért
795 Harmad, 16| olvasta: Fenntartással.~- De hát mi az a fenntartással?~-
796 Harmad, 16| csak magának adják ki.~- De hiszen azok nem ismernek
797 Harmad, 16| valami márványszobor.~- De ön mit vélne, ha maradnék?~
798 Harmad, 16| szokás becsületszóhoz kötni, de viszont a hallgatásnak beleegyezés
799 Harmad, 16| azonban egyre Csabán.~- De az is benne van a szerződésünkben,
800 Harmad, 16| felelte méltóságosan -, de hogy maradjak egy idegen
801 Harmad, 16| meg.~Csaba megrendült.~- De hát kérem... Ida... édes
802 Harmad, 16| hogy a szobájába lépek, de igazolnom kell magamat:
803 Harmad, 16| kiadta nekem az utat.~- De éppenséggel nem.~- Amikor
804 Harmad, 16| takarta.~Csaba hozzásietett.~- De ha én kérem rá, hogy maradjon.~
805 Harmad, 16| hogy a levelet olvasta, de Idának nem szólt róla semmit.
806 Harmad, 16| lett volna, mint az apja. De mi gondolat vigasztalja
807 Harmad, 17| Csaba újságot olvasott, de Ida nem olvasott regényt.
808 Harmad, 17| Furcsa.~- Nekem is furcsa. De ön nem tudja talán, hogy
809 Harmad, 17| járt. S ő nem kérdezte. De mikor együtt ültek a vacsora-asztalnál,
810 Harmad, 17| utcába.~A képe már kész, de festőnek a szeme mindig
811 Harmad, 17| Csaba Budán bérel lakást, de nem kérdezett semmit: Csaba
812 Harmad, 17| Ha olyan szíves lenne. De csak a legszükségesebbeket
813 Harmad, 17| kell már gondoskodnia.~- De hát kedves Ida, hogy kérhet
814 Harmad, 17| fogadott volna melléje, de a szakácsasszony azt mondta,
815 Harmad, 17| gazdám, kissé rossz voltam, de ki szeret úgy, mint én téged?
816 Harmad, 17| mint én téged? Ne bánts!~- De hát hogy gondol olyat, Panni,
817 Harmad, 18| Komolyas volt, mint mindig, de azok a nehéz felhők, amelyek
818 Harmad, 18| hogy: szíves engedelmével, de kevesebbet beszélt, és udvariasan
819 Harmad, 18| vitte színházba, operába, de Idán soha nem látszott az
820 Harmad, 18| vitte, el-elmosolyodott, de soha nem kacagott.~Hát Csaba
821 Harmad, 18| hova megy? Hova maradt? De reggel mégis mindig tudta,
822 Harmad, 18| asztalra, Ida tányérja mellé. De mikor benne hagyta a kabátba,
823 Harmad, 18| villamoskörte. Ida folytatta:~- De viszont neked egy nagy munkát
824 Harmad, 18| te is ülsz a villamosra, de úgy takarod az arcod a kendőbe,
825 Harmad, 18| költségekre.~Sápadt volt, de a szeme száraz. A hangja,
826 Harmad, 18| Sok kalács! Fonott kalács! De még le van takarva kendővel.
827 Harmad, 18| Többet mondjon, többet.~- De hát én nem vagyok műértő.~-
828 Harmad, 18| témán. Kísérem vissza, haza. De a Kossuth Lajos utcájának
829 Harmad, 18| megszemlélte a kirakatot, de semmit se választott.~-
830 Harmad, 18| leánynak látszik, oly fiatal, de mégis asszony, mert hosszabb
831 Harmad, 18| Az is persze odatekint. De ugyanakkor meg is rebben:~-
832 Harmad, 18| vallatták, és hogy elvitték. De hát ugye, nem volt baj?~-
833 Harmad, 18| írtam-sírtam volna neked, de nem tudtam a címedet. Hát
834 Harmad, 18| egy-egy nyers kalarábét. De Bisi azonnal válaszolt,
835 Harmad, 18| vett. Állása még nincs, de igen boldogok vagyunk. Ide
836 Harmad, 18| behunyta egy percre a szemét -, de aztán láttam, hogy voltaképpen
837 Harmad, 18| telt meg, tűzbe dobtam. De hát neked nem lesz rá okod,
838 Harmad, 18| nyíltság volt nekem is. De hiszen megmondhatja röviden
839 Harmad, 18| édesatyjának?~- Neki is.~- De hát miért?~- Nem tudja?
840 Harmad, 18| Nem tudja? Házasodott.~- De hát azért? Hiszen...~- Hogy
841 Harmad, 18| délre aligha jutok haza, de vacsorára bizonyosan.~És
842 Harmad, 18| kerül ide, Tinyakov úr?~- De maga hogy kerül ide?~- Hát
843 Harmad, 18| és még tán nincs is vége.~De már a műteremnél vannak.~
844 Harmad, 18| Az sok, nagyon sok.~- De nekem a pénznél is többet
845 Harmad, 18| Erre való is a tárlat.~- De hiszen az is tárlat, ahova
846 Harmad, 18| Oroszországba is kimegy talán, de arról még az asszonnyal
847 Harmad, 18| bejelentéseképpen.~- Rögtön, de rögtönös-rögtön vigyék az
848 Harmad, 18| akkor azt hittem, elájulok.~De az érzéketlen, mint a bitófa.~-
849 Harmad, 18| elvált nő?~- Özvegy vagyok. De hát valami szerencsétlenség
850 Harmad, 18| vele, ugye?~- Nem történt. De ha szereti, jöjjön velem. -
851 Harmad, 18| mondja meg, mi történt? - De ő csak áll, mint valami
852 Harmad, 18| emberi rész a mellében.~- De kérem - csillapít emberségesebb
853 Harmad, 18| Kiment a cseléddel. Levegőre. De hát akkor miért hívat Csaba?
854 Harmad, 18| Nincs itthon - mondja -, de hát nem baj. Ez a lakás
855 Harmad, 18| levél hever itt az asztalon, de a te nevedre. Nem postán
856 Harmad, 18| Ezen kissé megnyugodtam. De hát mégis furcsa, hogy tegnap
857 Harmad, 18| valamennyire. Még várok kissé, de aztán mégis hazafutok Jolánkáért.
858 Harmad, 18| Csaba a levélért nyúlt. De csak lógatta bágyadtan.~
859 Harmad, 18| csakugyan le van tarolva. De hiszen mondta Ida, mikor
860 Harmad, 18| Kérdeztél: feleltem.~- De a Dunába nem ment!~- Én
861 Harmad, 18| a Dunába ment, csak...~- De azt mondtad! Az nem olyan.
862 Harmad, 18| malacot. Ha éjfélkor is, de együtt vacsorázunk!~S rohant
863 Harmad, 18| Portás!~- Mindjárt, kérem.~- De nem mindjárt, hanem rögtön!
864 Harmad, 18| alig múlt még nyolc óra. De szomorúság nehezítette,
865 Harmad, 18| dörög színésziesen Csaba. De a hangja mégis megindultságtól
866 Harmad, 18| siet. A szeme még vizes, de már hideg kérdőjelek meredeznek
867 Harmad, 18| látott volna kilincset.~- De hát mi ügyünk van még együtt? -
868 Harmad, 18| A tükör előtt rendezte, de nyugodt kézzel és szomorú
869 Harmad, 18| télikabátját is felvette, de aztán megint levetette.
870 Harmad, 18| ketrecbe zárt medve.~- No de ennyi ideig!~- Nincs öt
871 Harmad, 18| Ida nyugtalanul pillogott, de aztán mégis visszatért,
872 Harmad, 18| vízzel leöntött kakas.~- De hát Ida, édes jó Ida! Irtózatos
873 Harmad, 18| édestestvér húgom, no.~- De hát...~- Gyerünk, no, ne
874 Harmad, 18| kezdettől a húga létezését. De látta, hogy Csaba lelke
875 Harmad, 18| kezében volt a gyűrű.~- De hát tessék, hát húzza fel.~
876 Harmad, 18| csak a mai napig voltunk. De házastársak se vagyunk.~-
877 Harmad, 18| házastársak se vagyunk.~- De lehetünk, Ida; remélem,
1-500 | 501-877 |