1-500 | 501-780
Part, Chapter
1 Masod, 1 | volt:~- Novellát olvastam.~Ida csak kétszer gyónta. Igaz:
2 Masod, 1 | volna, ha belép a szerzetbe.~Ida azonban zöld bimbócska korában
3 Masod, 1 | csak szemelvényekből. De Ida szorgalmas tanuló volt,
4 Masod, 1 | apácának a már virágzó leány.~Ida szinte megrázkódott a gyönyörűségtől,
5 Masod, 1 | szokott volna gyülekezni. Ida - mintha csupán távoli valakije
6 Masod, 1 | mondta -, Beretvás Istvánné. ~Ida elképedt.~- Ki az?~- Azt
7 Masod, 1 | Azt mondja: dajkád volt.~Ida nem emlékezett a névre.
8 Masod, 1 | mán ugye emlékezik reám?~Ida már emlékezett. Elbeszélgettek
9 Masod, 1 | emlékezett. Elbeszélgettek Ida anyjáról, hogy milyen jó
10 Masod, 1 | Iduska arra... meg arra?...~Ida bizony nemigen emlékezett.
11 Masod, 1 | egymást, s a leányka is Idát. Ida akkor Pistát is. Az asszonyok
12 Masod, 1 | No lám! Kap a legényen.~Ida igen elvörösödött. Mindig
13 Masod, 1 | pofikája piros, mint a rózsa. Ida szinte mindennaposan lefutott
14 Masod, 1 | meglátta:~- Kisanyukám.~Ida gyakran gondolt arra a leánykára
15 Masod, 1 | Megmondom, kisasszonyom, meg.~Ida pillogott. Aztán mégiscsak
16 Masod, 1 | még az ételt se adta ki.~Ida elgondolkodva nézett az
17 Masod, 1 | tekintetes úr igen jókedvű ember.~Ida nem értette ezt. A gazdasszonyt
18 Masod, 1 | kukkant be.~- Az óra eltelt, Ida.~Ida elmondta mindjárt a
19 Masod, 1 | be.~- Az óra eltelt, Ida.~Ida elmondta mindjárt a dajkája
20 Masod, 1 | magunk régi belső cselédei.~Ida sokáig töprengett a dombérozás
21 Masod, 1 | a szülővárosából való.~Ida mindjárt tudta, hogy Ella
22 Masod, 1 | szoknyának is csak alig a széle. Ida mégis azonnal tudta, hogy
23 Masod, 1 | közönséges.~- Te közönséges...~Ida hát egyszerre meglassult,
24 Masod, 1 | arc! Annyira idegen, hogy Ida beljebb is tekint a terembe.
25 Masod, 1 | Ella? - szólalt meg végre Ida tétován - Bogár Eleonóra...~-
26 Masod, 1 | leány szeme vizsgálódva járt Ida arcán. Látszott rajta, hogy
27 Masod, 1 | S felvonta a bal vállát.~Ida akkor a kezére pillantott
28 Masod, 1 | két dedóbeli leányra. - Ida elgondolkodva nézett rá.~-
29 Masod, 1 | csodálkozón nézett. Várta, hogy Ida megmagyarázza: miért jó
30 Masod, 1 | fiatalságára vélte, hogy Ida is szeretne még gyermek
31 Masod, 1 | Tizenöt éves volt akkor Ida. Hallgatva nézték egymást.~
32 Masod, 1 | az a másvalaki nem állt Ida mögött, s Ida elégedett
33 Masod, 1 | másvalaki nem állt Ida mögött, s Ida elégedett szemmel nézegette
34 Masod, 1 | egy leánytársa -, eredj.~Ida megrezzent. Egy évben egyszer
35 Masod, 1 | tudom: egy úr meg egy leány.~Ida dobogó szívvel sietett le.
36 Masod, 1 | öt óra felé járt az idő.~Ida egy tekintettel látta, hogy
37 Masod, 1 | reá. Fölkelt a székről, és Ida elé lépett. Várta, hogy
38 Masod, 1 | elé lépett. Várta, hogy Ida kezet nyújt neki, amit Ida
39 Masod, 1 | Ida kezet nyújt neki, amit Ida meg is cselekedett.~Egy
40 Masod, 1 | folytatta a szót: - Apám.~Ida már vélte is. Volt valami
41 Masod, 1 | Tessék - intett a székre Ida komolyan. (Mint ahogy Mária
42 Masod, 1 | Nem, nem tudom - hőkölt el Ida.~- Nem tudja?~- Gyermekkorom
43 Masod, 1 | Százötven korona: nyomorúság.~Ida sajnálkozó szemmel hallgatott.
44 Masod, 1 | korrigálta szinte ijedten Ida -, mert grófi családból
45 Masod, 1 | mind elmentek a szülők. Ida is aggodalommal pillantott
46 Masod, 1 | kell - rettent meg Ella.~Ida megkönnyebbülten kelt föl
47 Masod, 1 | S boldogan búcsúzott.~Ida sokat töprengett: hogyan
48 Masod, 1 | elszörnyedt.~- Ezt meggyónja, Ida! Szent ének rigófüttyre!...
49 Masod, 1 | vétek!~S keresztet vetett.~Ida nyugtalanul várta a vasárnapot.
50 Masod, 1 | hallatszott a szájából.~Ida ijedten tekintett az ajtóra.~-
51 Masod, 1 | következő szombaton benne volt Ida gyónásában:~- Fütyültem...~
52 Masod, 2 | klastromban! - gondolta Ida, mikor már nyolcadikos volt.~
53 Masod, 2 | mellé, mert a legutóbbi órán Ida németesen ejtette a relief
54 Masod, 2 | olyan, mint valami alvajáró. Ida sírt. Az apáca ugyan szólt
55 Masod, 2 | annyira szívére, de hiába: Ida szívében vérző tövis maradt.
56 Masod, 2 | dicsérték.~- Mennyei!...~Ida boldogan hallgatta.~És persze
57 Masod, 2 | sóhajtva nyújtotta a számát.~Ida már bizonyosnak látta, hogy
58 Masod, 2 | van?~A főasszonynál volt.~Ida fölkelt, és körülkerült
59 Masod, 2 | Ég érintkezik a Földdel.~Ida színefakultan ült vissza
60 Masod, 2 | énekelték valamennyien.~Csak Ida nem. Még el se végezték
61 Masod, 2 | Ó, dehogy - rettent meg Ida -, semmi bajom, csak rosszul
62 Masod, 2 | megvigasztalódott, s mindjárt továbbadta Ida keservét. Az apácák is még
63 Masod, 2 | sajnálgatták. De hát...~Ida azon éjjel tíz évet komolyodott.~
64 Masod, 3 | s intett neki:~- Jöjjön.~Ida dobogó szívvel követte.
65 Masod, 3 | a szavakban:~Kérem, hogy Ida maradhasson még egy évet.
66 Masod, 3 | múltán szóval...~ Ó Péter~Ida vállában hideg vonaglott.
67 Masod, 3 | gondolkodó, hideg szemmel nézett Ida arcára. Mert bizony a növendékekről
68 Masod, 3 | növendékekről szóló naplóban Ida akaratosnak, makacsnak,
69 Masod, 3 | egyre panaszosabban. Noha Ida éppen ezt az egy hibáját
70 Masod, 3 | alkalmazkodik.~- Mennyi a móringja?~Ida felvonta a vállát. Szinte
71 Masod, 3 | rendelkezik majd önnel.~Ida bókolt, és kábultan támolygott
72 Masod, 3 | szólította ki Ottilia máter, s Ida szinte szédelegve sietett
73 Masod, 3 | fehér-fekete betonlapjait olvasná.~Ida mégis örömmel sietett feléje.
74 Masod, 3 | tovább?~- Minek? - fakadt ki Ida - ha akkora a móringom...~-
75 Masod, 3 | előre. A többit: mikor...~Ida behunyta a szemét. Alig
76 Masod, 3 | hordozhat a szárnya alatt.~Ida szeme ijedtre kerekült.
77 Masod, 3 | kérek, édesatyám - rebegte Ida könnyes szemmel -, csak
78 Masod, 3 | Imádkozott Máriához, Szent Ida vértanúhoz és persze Páduai
79 Masod, 3 | Csaknem mindenkiről tudta már Ida azt is, hogy mi a kedves
80 Masod, 3 | milyen szabású ruhát viselhet Ida? Pepita ruhát választottak
81 Masod, 3 | Eufrázia testvér mellett.~Ida örült ezeknek a kis változatosságoknak.
82 Masod, 3 | elmondta a szokásos intelmeket. Ida is ott állt az apácák között -
83 Masod, 3 | bemutatta a növendékeknek:~- Ó Ida kisasszony a zongora-gyakorlásban
84 Masod, 4 | igazgatói szobában volt. Ida nehezellte, hogy elkérje.
85 Masod, 4 | torokfájás foglalkoztatta. Ida csak ült a katedrán, s feleltetett.
86 Masod, 4 | be. Hívón intett Idának.~Ida elsápadt izgalmában.~- Apám?~-
87 Masod, 4 | jelentkezett többé tanulásra. Ida gondolt néha reá. Bizonyosan
88 Masod, 4 | nézhet a szimpla jércére.~Ida szinte káprázó szemmel közeledett.~-
89 Masod, 4 | örömömre, hogy itt van.~Ida megnyitotta a kilincset,
90 Masod, 4 | szívesen fogadod talán...~Ida kissé megütközött, de aztán
91 Masod, 4 | Felpattantotta. Nyújtotta Idának.~Ida szent rettenettel hárította
92 Masod, 4 | a két lány megzavarodik. Ida elvörösödve siet az apja
93 Masod, 4 | majd, hogy eljöhetne-e.~Ida boldogan hallgatta.~- Úgy
94 Masod, 5 | 5~Ida hát várt és várt megint.~
95 Masod, 5 | édesatyádat, hogy hozzon haza.~Ida csak bámult a levélre. Víg
96 Masod, 5 | Fazekas levelet kapott.~Ida egyszerre tudta: milyen
97 Masod, 5 | volt az intézetben.~Hát Ida elszörnyedt. A Fazekas-leány
98 Masod, 5 | szeme fiús, barna szem. Ida azért szerette, mert az
99 Masod, 5 | mint gerlice a párját.”~Ida édes borzongással bámult
100 Masod, 5 | nézett, hogy mért hívatja Ida.~- Szerencsétlen! - robbant
101 Masod, 5 | Szerencsétlen! - robbant reá Ida - adja ide azt a levelet!
102 Masod, 5 | baggatta a billentyűket.~Ida intett a háta mögül. Fazekas
103 Masod, 5 | hallgatott.~- Mehet - mondta Ida szigorúan.~S míg a kis gömböc
104 Masod, 5 | írásműveletek átvizsgálásában.~Ida segített.~Este végre találkozik
105 Masod, 5 | kötelességemnek - felelte Ida sértődött hidegen.~És szembenézett
106 Masod, 5 | gyalázata magának semmi?~Ida előtt szinte megmerevült
107 Masod, 5 | szeme meleg hálával tapadt Ida arcára.~A főasszony szeme
108 Masod, 5 | istentelenségeket? Menjen előlem!~Ida csak állt emelt fejjel,
109 Masod, 5 | arcát akkor az egyszer látta Ida vörösnek, és a szemét haragtól
110 Masod, 5 | Takarodjék! Még toppantott is.~Ida meghajolt, és halványan,
111 Masod, 6 | 6~Ida olyanforma érzések között
112 Masod, 6 | béreltek arra az útra, persze Ida költségére. S tán ők is
113 Masod, 6 | apáca.~- Maga nem is sír, Ida, mintha örülne, hogy kitették.~
114 Masod, 6 | alkalmazta a kitették szót.~Ida elmosolyodott:~- Mit vesztettem
115 Masod, 6 | Ártatlan - ismételte nyugodtan Ida -, lehet, hogy nincs is
116 Masod, 6 | távolítanak ők el a nyájból.~Ida értette a gondolatukat,
117 Masod, 6 | piroslott ki a pólyából. Ida elgyönyörködve nézte:~-
118 Masod, 6 | asszonynak a szoknyáját.~Ida mintha idegen városba érkezett
119 Masod, 6 | most már maga vezessen, Ida.~- Talán ide a boltba -
120 Masod, 6 | ide a boltba - vélekedett Ida -, lehet, hogy apám itt
121 Masod, 6 | van.~S a szíve elszorult.~Ida megtörölte az orrát. Paula
122 Masod, 6 | testvér benyitott a boltba. Ida Ilonát tessékelte egy mozdulattal.
123 Masod, 6 | nézett az is az apácákra.~Ida elmosolyodott.~Bogár úrnak
124 Masod, 6 | örvendezővé is vált az arca.~- Ida kisasszony...~- Atyám? Nincs
125 Masod, 6 | ott az első ajtóhoz értek, Ida letekintett a tágas udvarra,
126 Masod, 6 | mozdulattal intett, hogy ő csak Ida után.~Akkor már előjött
127 Masod, 6 | Hazahoztuk a kisasszonyt, Ida kisasszonyt, Ó Péter úrnak
128 Masod, 6 | Idához fordult:~- Isten vele, Ida.~- De hát egy kis uzsonnára...~-
129 Masod, 6 | Köszönjük. Majd az állomáson.~Ida értette: a „ragályos birkánál”
130 Masod, 6 | nem engedtek az apácák.~Ida csak azután lépett beljebb
131 Masod, 6 | maga is álmélkodna rajta.~Ida mindjárt tudta, hogy a nevezett
132 Masod, 6 | Idára.~- Ide - rendelkezett Ida.~S az asszonyhoz fordult.~-
133 Masod, 6 | kettő délben? - kérdezte Ida.~- Hát az úr, meg Erzsi
134 Masod, 6 | úr, meg Erzsi kisasszony.~Ida bámult, de aztán nem kérdezett
135 Masod, 6 | le, és kézcsókra rohant.~Ida azonban elhárította:~- Ne
136 Masod, 6 | majdnem életnyi nagyságban. Ida megbotránkozva nézett. Képtárakban
137 Masod, 6 | Ocsmányság! - mormogta Ida - hogy tűrheti apám? - A
138 Masod, 6 | Förtelem! - háborgott Ida - hogy kerülhettek ide ezek
139 Masod, 6 | akkora, mint szokott lenni.~Ida boldogan röppent a nyakába:~-
140 Masod, 6 | szobafogság...~S kilépett.~Ida elképedten látta, hogy az
141 Masod, 6 | az ajtónak.~Kopogtatás. Ida vélte, hogy a cselédleány.
142 Masod, 6 | Isten hozta, Ella - felelte Ida kedvetlenül.~Mert mindjárt
143 Masod, 6 | Kicsaptak - felelte röviden Ida.~S fogta a másik széket.
144 Masod, 6 | szemével kérdezett, hát Ida vállat mozdított.~- Egy
145 Masod, 6 | nem hiszi a történetet.~Ida érezte ezt, s még inkább
146 Masod, 6 | aztán vontatva folyt tovább. Ida hűvös szemmel hallgatott,
147 Masod, 6 | vizsgálódva járt a szeme Ida arcán, hogy őrá vonatkozik-e
148 Masod, 6 | társaságban? - kérdezte Ida.~- Ó úrnak a társaságában.
149 Masod, 6 | fogadott. Tegeződtünk is.~Ida szeme még hidegebbé vált:~-
150 Masod, 6 | kísérte még le is a lépcsőn.~Ida képedezve hallgatta, milyen
151 Masod, 6 | Gyere csak a szobámba.~Ida szótlanul követte az apját
152 Masod, 6 | leült az íróasztal elé, Ida a sárga bőrszékbe bocsátkozott.
153 Masod, 6 | Isten őrizz! - hökkent el Ida.~- Mért? - mosolyodott el
154 Masod, 6 | magával hozott postájából. Ida megismerte, hogy a levél
155 Masod, 6 | látogatását? Egymagában?~Ida elvörösödött.~- Erről sose
156 Masod, 6 | magadat, hát csak csináld.~~Ida alig aludt azon az éjszakán.
157 Masod, 6 | mintha ismerősnek vélné. Ida kérdőn tekintett rá, de
158 Masod, 6 | látszott, hogy sír.~Mikorra Ida kilépett, a piac nagyboltjai
159 Masod, 6 | pompáztak a kirakatban, de Ida csak a karperecet szemlélgette.
160 Masod, 6 | áros lehet - fontolgatta Ida -, mégiscsak megkérdezem
161 Masod, 6 | Belsőleányt keresek - fordult Ida a cselédszerző asszonyhoz.~
162 Masod, 6 | érdeklődéssel szemlélgette Idát. Ida a leányhoz fordult:~- Szolgált-e
163 Masod, 6 | Idára.~- Oda nem szegődök.~Ida elámult.~- Mért?~- Tudhatja
164 Masod, 6 | Nevetett.~- Hogyisne...~Ida megütközve nézett a leányra.
165 Masod, 6 | becsületes, jó leányt - diktálta Ida, s érdeklődéssel tekintett
166 Masod, 6 | Jantyik-leány gúnyosan mosolygott Ida cipőjére.~Alig hagyja el
167 Masod, 6 | cipőjére.~Alig hagyja el Ida a boltot, egy lihegő, gyönge
168 Masod, 6 | Pardon, kisasszony... Ida megfordul.~A hódprémsapkás
169 Masod, 6 | maga szolgálatára... Nagy Ida a nevem... okleveles tanító...~
170 Masod, 6 | nevem... okleveles tanító...~Ida elmosolyodott:~- Nekem...~-
171 Masod, 6 | S a szeme elnedvesült.~Ida a kezét nyújtotta:~- Ne
172 Masod, 6 | nyújtotta:~- Ne csüggedjen, Ida. Reggelizett már? Jöjjön
173 Masod, 6 | a részeg embert - mondta Ida.~- Förtelmesek - fintorított
174 Masod, 6 | Förtelmesek - fintorított a másik Ida is, a hódprémes. S az utca
175 Masod, 6 | betért a cukrászboltba. Ida kávét rendelt a hódprémesnek.~-
176 Masod, 6 | magam kenyerén élhetnék!...~Ida borzongva, olykor elirtózva
177 Masod, 6 | egy örömtől. Fogadja el, Ida.~És megcsókolta a leányt,
178 Masod, 6 | leányt, mikor elváltak.~Ida elszemlélődött szinte délig
179 Masod, 6 | Magammal viszem - mondta Ida.~A zsidókról neki különös
180 Masod, 6 | bámultak a laskára.~Hát Ida magával vitte a könyveket
181 Masod, 6 | parasztleány, de nem is kisasszony. Ida nem ismerte. A leány nem
182 Masod, 6 | maga, kedves? - kérdezte Ida.~A leány nem felelt. Az
183 Masod, 6 | Nem hallja? - folytatta Ida - a mi szolgálatunkban van
184 Masod, 6 | kérdezte hangosabban Ida.~A leány nem felelt. Szinte
185 Masod, 6 | Idevaló maga? - kérdezte Ida.~A leány figyelmesen nézett
186 Masod, 6 | leány figyelmesen nézett Ida arcára.~- Ma jjjöttem -
187 Masod, 6 | Még a padlót is - mondta Ida - törölje tisztára.~A leány
188 Masod, 6 | képpel.~- A padlót - mondta Ida -, ennek a leánynak is szóltam
189 Masod, 6 | volt, mint egy ötkoronás.~Ida csak nézett.~Déli harangszó
190 Masod, 6 | Déli harangszó kondult meg. Ida keresztet vetett magára,
191 Masod, 6 | Istennek olyan káromlása, hogy Ida megrázkódott belé. Megrázkódott,
192 Masod, 6 | s egy hordóra mutogat.~Ida fájdalmasan hunyta be a
193 Masod, 6 | három könyvet - felelte Ida, alig tekintve az apjára.~-
194 Masod, 6 | falogatott. És csevegett.~Ida alighogy érintette az ételeket.
195 Masod, 6 | keresztanyádat, a közös üstbe.~Ida csak nyitogatta a szemét.~-
196 Masod, 6 | egyidejűleg mutatkoznom?~Ida elrökönyödve bámult.~Ő már
197 Masod, 6 | volna, nem hozzád illő.~Ida elszomorodott.~Az apa nagy
198 Masod, 6 | hány van az istállóban.~Ida már nem is hallgatott a
199 Masod, 7 | 7~Ida olyanformán érezte világát,
200 Masod, 7 | könyveket, kottákat. De Ida jobbára csak könyveket vett,
201 Masod, 7 | Nórát is említette, hogy Ida látogassa meg.~- Ő meglátogatott
202 Masod, 7 | Nem, azt nem - döbbent el Ida.~- Miért?~- Csak, hát...~-
203 Masod, 7 | apa a munkásaira dörgött.~Ida elsápadt. Olyanforma érzés
204 Masod, 7 | meglátogatod! - S kiment.~Ida úgy ült, mintha egy mázsa
205 Masod, 7 | vetve szemlélgette Idát.~Ida nem nézett rá, mégis látta
206 Masod, 7 | kérdezte végül a boltos.~Ida csak akkor eszmélkedett:
207 Masod, 7 | kalapját, kabátját: jöjjön fel.~Ida szempillája a Bodoky névre
208 Masod, 7 | A Fürdő utcába - felelte Ida még mindig nyiladozó szemmel. -
209 Masod, 7 | Klavírmájsztere? - bámult el Ida.~- Klavírmájsztere - bólintott
210 Masod, 7 | főzte pedig már az öreget...~Ida már szinte támolygott.~-
211 Masod, 7 | robogott el az utcán mellettük. Ida nem nézte sem a hintót,
212 Masod, 7 | röhhencs-legény, ordináré fráter. Ida már csak úgy hallgatta,
213 Masod, 7 | boltba - szólalt meg akkor Ida -, az inas majd felhozza.
214 Masod, 7 | parfümös.~- Készen vagy, Idám?~Ida felelet helyett a kalapjáért
215 Masod, 7 | Engedelmeskedek - rebegte Ida -, kötelességem, hogy engedelmeskedjek.~
216 Masod, 7 | engedelmeskedek - ismételte Ida.~S remegő ajkait összeszorította.~
217 Masod, 7 | haladhatott. Megint visszatért. Ida az ablaknál ült, és vizes
218 Masod, 7 | közben naposodott, enyhedett.~Ida csak ült a szobájában, s
219 Masod, 7 | kötögetett, varrogatott.~Ida hát csak üldögélt, mint
220 Masod, 7 | Köszönöm - pillogott Ida a tányérjába -, elég volt
221 Masod, 7 | írtam neki. Itt a válasza.~Ida eleinte érdeklődéssel hallgatta
222 Masod, 7 | bevonult az írószobájába.~Ida ebéd után megint csak lógatta
223 Masod, 7 | szájjal aludt a díványon.~~Ida fölvette az újságot. Széttekintett:
224 Masod, 7 | fekete hajú, tokás asszony. Ida belépésére üzleti mosolygás
225 Masod, 7 | arcán.~- Alásszolgája...~Ida a Mária-érmeken kezdte volna,
226 Masod, 7 | mondva, már oda is tette Ida elé a kis fekete bársonytokot,
227 Masod, 7 | mindenféleségben a szemeknek.~Ida gondolkodva nézett a gyűrűkre.
228 Masod, 7 | egynéhány apróbb kövű gyűrűt.~Ida szeme a nyolcszázkoronáson
229 Masod, 7 | feljebb az áránál, kinek ne.~Ida habozva pillogott a gyűrűre.~-
230 Masod, 7 | ovál-briliánsot. Hercegnőknek való.~Ida azonban már gyanút fogott.
231 Masod, 7 | Tollat mártott a tintába.~Ida bámulva látta a lapon fölül:
232 Masod, 7 | van intézve, kisasszony.~Ida szinte megdermedve állt
233 Masod, 7 | aztán az idegennel a boltba.~Ida vagy negyedóráig a gyűrűjét
234 Masod, 7 | ebéd vége felé megszólal: - Ida, a te helyzeted valami lehetetlen
235 Masod, 7 | Máriát a kisképen, és Szent Ida védőszentemet, hogy fordítsák
236 Masod, 7 | úgy jár, mint a hódsapkás Ida, szegény.~Az újságokat félreraktam,
237 Harmad, 1 | volt és borult.~Mindezt Ida az ablakból látta.~Ha az
238 Harmad, 1 | és sietve lépkedett haza.~Ida fenn az ajtóban várta. Az
239 Harmad, 1 | A maga szobájába ment.~Ida fölvette a fekete ruháját.
240 Harmad, 1 | ablakán. Olyankor le szokta Ida ereszteni a kárpitot, hogy
241 Harmad, 1 | Idára tapadt az idegennek.~Ida jobban csak az apját nézte
242 Harmad, 1 | volna le a szalon közepére, Ida nem állhatott volna ott
243 Harmad, 1 | szemmel állt a leány előtt.~Ida mozdulatlan márványszoborként
244 Harmad, 1 | hogy előbb csak bemutat...~Ida csak bámult rá, mint valami
245 Harmad, 1 | formát, amellyel bemutatott.~Ida mint valami haldokló emelte
246 Harmad, 1 | jött?~- De azért jöttem.~Ida föltápászkodott, fölkelt.~-
247 Harmad, 1 | cipőjére, s vissza az arcára. Ida sápadt volt. Leült. A feje
248 Harmad, 1 | csendes volt, mint a kripta. Ida bágyadt mozdulattal intett
249 Harmad, 1 | hallatszott csupán a szalonban.~Ida mozdult meg végre. Fölemelte
250 Harmad, 1 | szeme mindig a leány arcán.~Ida megszólalt, mint ahogy szigorú
251 Harmad, 1 | ügye, hogy mit, hogyan ért.~Ida csak nézett, ahogy gonosztevőre
252 Harmad, 1 | házasság szerint kelünk egybe.~Ida összevont szemöldökkel nézett
253 Harmad, 1 | csak járkál tovább.~Végre Ida fölemelte a fejét:~- Tisztességes
254 Harmad, 1 | pénzével, se becsületével.~Ida is fölkelt.~- Egy órai gondolkodásra
255 Harmad, 1 | Maradhat itten - rendelkezett Ida. S a szobájába távozott.~
256 Harmad, 1 | visszavonult.~Félóra se telt belé. Ida kilépett.~Az arca olyan
257 Harmad, 1 | ígéri?~- Becsületszavamra.~Ida behunyta a szemét, mint
258 Harmad, 1 | Így álltak percekig.~Végre Ida fölemelte az arcát.~- Akkor
259 Harmad, 1 | ameddig a nevemet viseli...~Ida válla megrendült.~- Mire
260 Harmad, 1 | egybekelés után elválna.~Ida behunyt szemmel állott.
261 Harmad, 1 | Csak annyi - felelte Ida a szemét a szőnyegre fordítva -,
262 Harmad, 2 | társaságában vacsorázott -, de Ida csak egynéhány szálat vett
263 Harmad, 2 | reménye, amellyel egybekeltek.~Ida eleinte csak nézett rá,
264 Harmad, 2 | kihajtott a gépkocsi a temetőbe.~Ida megölelte és megcsókolta
265 Harmad, 2 | esernyője alól a sírra.~Ida letette aztán a csokrát
266 Harmad, 2 | jöhetsz Pestre - mondta Ida.~És megcsókolta a leányt.~
267 Harmad, 2 | Csaba kérdően nézett Idára. Ida vállat vont.~- Velencébe -
268 Harmad, 2 | szívességet -, különben ahogy Ida akarja.~Ida a vásári ökörre
269 Harmad, 2 | különben ahogy Ida akarja.~Ida a vásári ökörre gondolt,
270 Harmad, 2 | vonat dörögve érkezett. Ida megcsókolta az apja kezét.
271 Harmad, 2 | Érzéstelenül. Az apja is Ida arcát. Érzéstelenül. Aztán
272 Harmad, 2 | elsőosztályú kocsiba.~És Ida nem nézett ki az ablakon,
273 Harmad, 3 | ketten ültek a kupéban - Ida az ablaknál, Csaba a másik
274 Harmad, 3 | eső verte a vonat ablakát. Ida érdeklődéssel szemlélte,
275 Harmad, 3 | Csaba - hát mért nem szól?~Ida megütközve nézett reá:~-
276 Harmad, 3 | már akkor le is emelte, Ida elé állította, hogy kivehesse
277 Harmad, 3 | Diszkréten fordult el, míg Ida kivett a kofferből egy könyvet,
278 Harmad, 3 | visszaemelte a koffert.~Ida olvasásba fogott. De alighogy
279 Harmad, 3 | Kimélázott a kocsi folyosójára.~Ida olvasott.~Utasok jöttek-mentek,
280 Harmad, 3 | az újságot olvasta aztán, Ida a könyvét oly nyugodtan,
281 Harmad, 3 | csak egyszobás legénylakás.~Ida szeme rányílt.~- Csak nem
282 Harmad, 3 | értsem azt, hogy kicsöppent?~Ida vállat vont:~- Kidobtak.~
283 Harmad, 3 | fővárosban. Mondjuk: nyolckor.~Ida aggódva pillogott.~- Semmi
284 Harmad, 3 | Kivette a tárcát a zsebéből. Ida elé tette az asztalra.~-
285 Harmad, 3 | lyukakat nyomott a padlóba.~Ida vállat vont:~- De hát minek,
286 Harmad, 3 | elintézni valója - pillogott Ida.~- No, ezek mind egyformák,
287 Harmad, 3 | Münchenbe - felelte Csaba Ida helyett. Ida szeme megrebbent.~-
288 Harmad, 3 | felelte Csaba Ida helyett. Ida szeme megrebbent.~- Münchenbe -
289 Harmad, 3 | bámult el Nagy Ákosné Ida kezét a csuklójánál megfogva
290 Harmad, 3 | modellért.~Csaba rápillogott Ida kezére.~- Hát nem emelgetett
291 Harmad, 3 | majdcsaknem - mosolygott Ida -, ha Csaba nem ötlik elő...~
292 Harmad, 3 | Csevegtek, nevetgéltek. Ida is megvidámodott. De közben
293 Harmad, 3 | a közölnivalója - mondta Ida, ahogy valami bizonytalan
294 Harmad, 3 | Itt hagyhat - mondta Ida.~- Nem. Mert maga az utcán
295 Harmad, 3 | nézett az asztal közepére.~Ida is lebocsátkozott a székre
296 Harmad, 3 | hova megy ön? - fakadt ki Ida - hogy ilyen sürgős...~-
297 Harmad, 3 | mögött idegenek vagyunk.~Ida pillogott, de azért nyugodtan,
298 Harmad, 3 | Onnan meg negyedik faluba. - Ida feje lecsüggedt.~- És mért
299 Harmad, 3 | akarok maradni.~- Akar?~Ida pillogott.~- Bocsánat: csak
300 Harmad, 4 | összecsókoltassa. Hiszen Ida maga megvallotta, hogy kidobták.
301 Harmad, 4 | lehelő, s az ég borult. Ida a felsőkabátjába burkolódzva
302 Harmad, 4 | maguk ültek a fülkében. Ida az ablaknál, Csaba az ajtónál.
303 Harmad, 4 | könyvre térült, amelyet Ida olvasott.~Lecsúszott az
304 Harmad, 4 | micsoda illetlenség!~Ida rámosolygott a gyermekre.
305 Harmad, 4 | ugyancsak közel kalimpál a lába Ida orrához.~- Ugyan, üss már
306 Harmad, 4 | Üljön talán ide közepére.~Ida engedelmeskedik. S akkor
307 Harmad, 4 | talán bizony házastársak?~Ida igenel. A birtokos asszony
308 Harmad, 4 | Csak tegnap óta - feleli Ida szemérmes-komolyan.~- Csak
309 Harmad, 4 | akkor most nászúton vannak!~Ida megint igenel.~- A férjem -
310 Harmad, 4 | vonat aztán továbbindult.~Ida visszaült megint az ablakhoz,
311 Harmad, 4 | dohányos ember vagyok: bírom.~Ida a szemét a könyvön hagyva
312 Harmad, 4 | Idának is, hogy lesegítse, Ida azonban nem fogadta el:
313 Harmad, 4 | hála a jó Istennek!...~Ida csak állt mögöttük hideg-egykedvűen.
314 Harmad, 4 | Eligazította gépies mozdulattal Ida combja alá is, maga se gondolva
315 Harmad, 4 | bíróné asszonyommal. És Ida nem mondta Csabának, hogy
316 Harmad, 4 | Aztán nyílik a belső ablak. Ida a felsőkabátjában, lebontott
317 Harmad, 4 | olvasnivalója.~- Köszönöm.~S Ida bevette az ablakon a két
318 Harmad, 4 | Ahogy a gyertya világa akkor Ida háta mögül odaereszkedett
319 Harmad, 4 | odaereszkedett Csaba arcára, Ida szinte megdöbbent: olyan
320 Harmad, 5 | napot időztek visszatéret: Ida a hotelben, Csaba a szállásán,
321 Harmad, 5 | házaspár egymás mellé került.~Ida Verőce táján csak úgy félvállról,
322 Harmad, 5 | Velencében, négy-öt napra.~Ida arcán fájdalmas mosolygás
323 Harmad, 5 | Senkim - felelte maga elé Ida. Aztán fölemelte a fejét.~-
324 Harmad, 5 | dolga magának az egyetemmel?~Ida pillogott.~- Nem gondolom,
325 Harmad, 5 | feje is lelógott. Mikor Ida megint fölvette a könyvét,
326 Harmad, 5 | kapcsolja. S azóta viselte.~Ida azonban azt vélte, hogy
327 Harmad, 5 | óráját:~- Uzsonnázzunk talán.~Ida szótlanul csukta be a könyvét.~
328 Harmad, 5 | minden arc Idára fordult.~Ida hallotta, ahogy a háta mögött
329 Harmad, 5 | Hiszen - mondta az úton Ida - nem szükséges, hogy egymásba
330 Harmad, 5 | Színházba? - bámult el Ida - egyedül? Tudja talán,
331 Harmad, 5 | Nem tanultuk - ijedt el Ida.~- Hát akkor mit tanult,
332 Harmad, 5 | akkor lobbant ki világítóra. Ida megtekintette az ajtót a
333 Harmad, 5 | vezetésére bízom magamat - bókolt Ida. A Kärtner Strassén sokadozott
334 Harmad, 5 | szeretnének kitudni az ajtón. Ida a fejét rázta:~- Attól én
335 Harmad, 5 | okossága és a nyíltsága.~Ida ajkán gúnyos megvető hullámka
336 Harmad, 5 | csendesebb utcába vitte be.~Ida várta, hogy Csaba a mondatának
337 Harmad, 5 | csendes vendéglőbe.~Már akkor Ida arca megint hideg volt.
338 Harmad, 5 | rendelte az ételét és sörét. Ida nem rakott válogatott falatokat
339 Harmad, 5 | gép szegeződött a szeme Ida arcára.~A pikoló bécsi képes
340 Harmad, 5 | kínált vacsora után Idának. Ida választott egyet. Canova
341 Harmad, 5 | írt rá:~Engedelmes leánya~Ida~Aztán megint ültek hallgató
342 Harmad, 5 | szemöldökét, és arra fordult. Ida nem látta, hogyan néz, csak
343 Harmad, 5 | nem szól, ha fixírozzák? - Ida vállat vont.~- Nem tudtam,
344 Harmad, 5 | belejegyezte, amit költöttek. Ida csak az úton szólalt meg.~-
345 Harmad, 5 | perc múlván hallotta, hogy Ida záróra fordítja halkan a
346 Harmad, 6 | Nem tudom - vonta a vállát Ida -, tizenkilenc éves koromig
347 Harmad, 6 | akarja.~Így utaztak.~És Ida már nem is nyitotta ki mindjárt
348 Harmad, 6 | francia könyvre intett, amely Ida mellett hevert. - Mais non,
349 Harmad, 6 | non, Monsieur - felelte Ida meglepődve.~És kérdőn tekintett
350 Harmad, 6 | franciául - folytatta hát Ida nyájasan, s franciául persze.~-
351 Harmad, 6 | vagyok benne - mosolyodott el Ida -, utaznunk kellett, s utazásra
352 Harmad, 6 | látta, hogy udvarol Idának.~Ida elmosolyodott.~- Ön talán
353 Harmad, 6 | Negyven éven túl minden.~Ida régen vágyott rá, hogy egy
354 Harmad, 6 | a karmester udvariasan. Ida csalódva hunyt a szemén.~-
355 Harmad, 6 | oda ülök át - szólt akkor Ida magyarul.~- Mért óhajtanám?
356 Harmad, 6 | hogy valaki szórakoztatja.~Ida fölkelt.~- Sajnálatomra
357 Harmad, 6 | Szépeket mond - felelte Ida egykedvűen.~Csaba vállat
358 Harmad, 6 | úriember - mondta unatkozón Ida -, de hát véltem, hogy kedvetleníti
359 Harmad, 6 | nem bontom fel a leveleit.~Ida elképedve hallgatott.~Később,
360 Harmad, 6 | francia nem érdeklődött tovább Ida iránt.~~Csaba még Bécsből
361 Harmad, 6 | éljen-harsogás hangzik a peronon. Ida fülel. Kérdőn néz Csabára.
362 Harmad, 6 | sorolja mindenik nevét, Ida alig győzi a kézszorításokat.
363 Harmad, 6 | szívesen.~S megindultak ki. Ida az asszonyok között. Csaba
364 Harmad, 6 | aggódjon - mosolyodott el Csaba Ida elképedésére a mennyezetes,
365 Harmad, 6 | hölgy is - szemérkedett Ida tétova szemmel a ballon-keblűre
366 Harmad, 6 | vagyunk középen.~De hát Ida mégiscsak egymaga került
367 Harmad, 6 | megnyílt helyi tárlat műveit. Ida fülébe soha nem hallott
368 Harmad, 6 | fitymálódott egy gége-hang.~Ida odatekintett. Egy zsiráfnyakú,
369 Harmad, 6 | arca lett volna jó neki.~Ida mindezeket félfüllel hallgatta.
370 Harmad, 6 | kérdezte a szobrászné.~Ida mosolygott a kérdésen.~-
371 Harmad, 6 | egérszemű -, most már értem...~Ida nem értette, mi ez az értem?
372 Harmad, 6 | felelte szinte megzavarodva Ida.~- Persze: a nagy szerelem!... -
373 Harmad, 6 | megrökönyödött a kérdéstől. Ida is elkomolyodva pillogott.~-
374 Harmad, 6 | beszélgetés csergedezett tovább.~Ida csak akkor kezdte látni
375 Harmad, 6 | nem. Most már tudjuk, hogy Ida a neve... (Éljenzés.) Ne
376 Harmad, 6 | Ofélia.~- De - szabadkozott Ida - mink holnap, s talán holnapután
377 Harmad, 6 | az szörnyű költség! - És Ida kezére és nyakára pillantott,
378 Harmad, 6 | gondolja - visszakozott Ida -, még csak úgy nagyjából
379 Harmad, 6 | szoba is, északra ablakos.~Ida zavarodottan hallgatott.
380 Harmad, 6 | elmenjek a műtermedbe.~S hogy Ida csodálkozását mellesleg
381 Harmad, 6 | egykedvű művész rávizsgálódott Ida arcára. A fejét rázta.~-
382 Harmad, 6 | festők is odaszemlélődtek. Ida tiszta tükrű szeme még akkor
383 Harmad, 6 | kezét meg valamennyien.~Ida boldogan hallgatta ezeket
384 Harmad, 6 | kapuig.~~Mikor Csaba elment, Ida letette a kalapját a konzultükör
385 Harmad, 7 | lent várom meg az utcán.~Ida kinyitotta egy ujjnyira
386 Harmad, 7 | Köszönöm, jól - felelte Ida, az ajtót teljesen eltárva,
387 Harmad, 7 | ágyra tekintett, amelyen Ida hálóinge és hálóréklije
388 Harmad, 7 | hálóréklije hevert.~- Nem - mondta Ida szinte ijedten -, ne lépjen
389 Harmad, 7 | asszonyka elmosolyodva bólint, Ida viszonozza a mosolyodást
390 Harmad, 7 | Azontúl pokol a házasság.~Ida gondolkodva nézett a teáscsészéjébe.~
391 Harmad, 7 | is kezdjük ma délelőtt.~Ida a kesztyűjéért nyúlt.~-
392 Harmad, 7 | megvárjam itt, és velem jön?~Ida gondolkodva gombolta be
393 Harmad, 7 | Miluskám - szíveskedett Ida.~... hogy négyszobás lakást
394 Harmad, 7 | Hát maga hogy kerül ide?~Ida pillogva mentegetőzik:~-
395 Harmad, 7 | állok már másfél órája. Ida vállat vont.~- Hát én is
396 Harmad, 7 | bútorozottat? Vagy bútorozatlant?~Ida értetlenül nézett Csabára.~-
397 Harmad, 7 | Nem értem - képedt el Ida.~- Mit nem ért, kisasszony?~-
398 Harmad, 7 | mondta a szemét behunyva Ida -, mindig azt véltem, hogy
399 Harmad, 7 | ennyivel és ennyivel tartozom.~Ida elkövült.~- Nem fogadom
400 Harmad, 7 | ügyet tárgyalnak mások is.~Ida aligha tudta, mit eszik.
401 Harmad, 7 | vagy micsoda-féle lakást?~Ida arca kissé elfintorult:~-
402 Harmad, 7 | Beteg, fehér csirke.~Ida habozott, mint aki küzd
403 Harmad, 7 | meg van esküdve énvelem?~Ida nyugodtan fordította a szemét
404 Harmad, 8 | vásznakért, festékért a boltba. Ida lódult fehér kötényekért
405 Harmad, 8 | nem ízlett, kisasszony?~Ida elmosolyodva felelt:~- De.~
406 Harmad, 8 | az én főztem - felelte Ida, akkor már mosolygás nélkül,
407 Harmad, 8 | egy-két vonást rajzolt bele. Ida nem nézett oda, mert hát
408 Harmad, 8 | egynéhány lemezpapiros tábla. Ida azokba is belekandikált.
409 Harmad, 8 | volna tanulatlan kézzel.~Ida a harmadik nap délutánján
410 Harmad, 8 | hogy örömmel vállaljátok.~Ida már az ajtónál fülelt.~-
411 Harmad, 8 | nem kettő; három és fél.~Ida lelkében gyors birokra kelt
412 Harmad, 8 | hogy a tíz márka elvonul.~Ida is elhúzódott az ajtótól,
413 Harmad, 8 | Itt van, kisasszony?~Ida válaszára beljebb lép. Térdig
414 Harmad, 8 | felöltözök.~S visszavonult.~Ida maga elé tett egy Liedet,
415 Harmad, 8 | túl vannak az uzsonnán.~Ida melle akkor meg azért szorult
416 Harmad, 8 | aszfaltot kennek ottan. Ida elfintorodó orral sietne
417 Harmad, 8 | valahova a szurokszagtól. Ida azonban a háta mögött állt,
418 Harmad, 8 | öreghez - mondta Csaba.~Ida nem kérdezte, ki az az öreg.
419 Harmad, 8 | Minden beszélgetésük csak Ida egy megjegyzése volt.~-
420 Harmad, 8 | Halaszci-nak ismételve a nevet, és Ida kalapját egy becsülő tekintettel
421 Harmad, 8 | Minden szavuk kihallatszott. Ida növekvő érdeklődéssel hallgatta.~-
422 Harmad, 8 | bágyadtan az öreg hang.~Ida nyiladozó szemmel fülelt.
423 Harmad, 8 | rátért a Sobri nótájára. Ida álmélkodással hallgatta:
424 Harmad, 8 | olyan régi nóta, amelyet Ida nem is ismert. A másik két
425 Harmad, 8 | az élet, Balázs bátyám.~Ida érezte, hogy az öreg megvetően
426 Harmad, 8 | akkor duplán gratulálok.~Ida megérezte, hogy Csaba a
427 Harmad, 8 | ahogy hazafelé sétáltak. Ida csodálkozva és szótlanul
428 Harmad, 8 | Csaba szavát. Vagy hogy Ida szótlanságára térült a figyelme.~-
429 Harmad, 9 | 9~Ida aznap még délelőtt, csupa
430 Harmad, 9 | a lépcső mellett, mikor Ida hazatért Katival a délelőtti
431 Harmad, 9 | kisztihanddal köszönt, hát Ida is bólintott. Az asszony
432 Harmad, 9 | meleget sugárzott Idára.~Ida megállt.~- A bérlői vagyunk
433 Harmad, 9 | neve: Balogh. Az én nevem: Ida.~Az asszony örvendezett.
434 Harmad, 9 | asszony szeme elnedvesült, és Ida szeme is elnedvesült. És
435 Harmad, 9 | szólították egymást. És Ida ismerte már fényképekről
436 Harmad, 9 | Millnerné is tudta már, hogy Ida klastromban nevelkedett,
437 Harmad, 9 | szufflé csak mese, hogy Ida is zongorázik, poloska náluk
438 Harmad, 9 | belülről még soha.~Délután Ida már át is látogatott az
439 Harmad, 9 | minden szaván nevettek. Ida is velük. Életében először
440 Harmad, 9 | magát.~- Mondja csak, kedves Ida - édesedett el az egyik
441 Harmad, 9 | kedves, fiatal házaspárt.~Ida örömmel szökkent. Őt is
442 Harmad, 9 | Talán nincs is itthon?~Ida óvatosan kézzel nyomta meg
443 Harmad, 9 | céklaszín alsószoknyáját.~Ida bevonta az ajtót, és a hálószobájába
444 Harmad, 9 | persze nem felelt.~Ment hát Ida szobájába, hogy megkérje:
445 Harmad, 9 | kályhákat. Utoljára még Ida hálószobájába is bement.
446 Harmad, 9 | kapcsos könyv sötétlik ottan. Ida széjjelnyitotta, és úgy
447 Harmad, 9 | szavak.~Hm.~Mért égette el Ida a naplóját?~Hm.~Bizonyosan
448 Harmad, 9 | házban? Csak ő egymaga. Ida tehát azért égette el a
449 Harmad, 9 | kaptatnia?~Azon az estén Ida nem jelent meg a vacsoraasztalnál.~
450 Harmad, 10| 10~Ida napokig nem bírt ránézni
451 Harmad, 10| egy-egy kérdés volt, amelyre Ida tompa igen vagy nem szóval
452 Harmad, 10| válaszolt.~A szomszédban Ida másnap kimentette magát,
453 Harmad, 10| gratulálok - bókolt a tanár.~Ida nem értette: mire?~A festőknél
454 Harmad, 10| látogatásukat is elhárította Ida.~- Kérem - mondta Csabának -,
455 Harmad, 10| szobájába, és hegedült. Ida nem hallgatta. Becsukta
456 Harmad, 10| denevér-szárnyúnak festi.~S nevetett.~Ida nem tudta, miről van szó.
457 Harmad, 10| órában nem volt otthon: Ida benézett a műhelybe. Elámulva
458 Harmad, 10| aki délutánonként idejár.~Ida fejében csak akkor kezdett
459 Harmad, 10| ocsmányul szemérmetlen!~~Ida akkor megenyhült valamennyire
460 Harmad, 10| kissé hervadó nagy rózsához.~Ida az ölébe vette, és szemrehányón
461 Harmad, 10| akkor németül folytatják. Ida is jól beszél németül, bár
462 Harmad, 10| igen asszonyiak. Olyankor Ida kissé elpirulva hallgat.
463 Harmad, 10| huszonnégy órát apróra!~Ida csak az arca nyugodt színének
464 Harmad, 10| hallható zenei sóhajtásba. Ida akkor megint összeszedte
465 Harmad, 10| sarokba: a zongorára és Idára. Ida arca álmodozó volt. Lehajló
466 Harmad, 10| volt, de csak magányosan. Ida, hogy az asszonyokat a lépcsőig
467 Harmad, 10| megvallotta az uram, hogy Ida miért nem jön hozzánk. -
468 Harmad, 11| ön édesatyja milliomos. - Ida fölvonta a vállát.~- Sem
469 Harmad, 11| akkor órát, karperecet.~Ida könnyű mosolygással bókolt.~-
470 Harmad, 11| szivarozott.~Kis idő múlván Ida szólalt meg:~- Nekem is
471 Harmad, 11| emberek is megfordulnak.~Ida szeme megrebbent. Az apja
472 Harmad, 11| is belevonnak bennünket.~Ida vállat vont.~- Hát belemegyünk.~-
473 Harmad, 11| himlőoltásról beszélne.~Ida megzavarodva nézett Csabára.~-
474 Harmad, 11| én a levegőbe cuppantok.~Ida elpirosodva nézett a tányérja
475 Harmad, 11| világ szeme előtt átalljuk.~Ida elborult arccal gondolkodott.~-
476 Harmad, 11| három magyar asszony marad, Ida a negyedik. Társasjátékra
477 Harmad, 11| az életben semmi hatalom. Ida csak gyermeki kötelességből
478 Harmad, 11| volt, s nem is férfiírás. Ida csak épp a rábélyegzett
479 Harmad, 11| Csupán azon bámult el, hogy Ida ujján micsoda szép gyémántgyűrű
480 Harmad, 11| konyhaköltségre. Meg is nézte, mihelyt Ida kiment, a ládáját. Egy titkos
481 Harmad, 11| ünnepi kocsmák vidékétől.~Ida minden arcra emlékezett,
482 Harmad, 11| No, nem ismered meg, Ida? Borbereky. Évenként csak
483 Harmad, 11| mind úgy elképedt, mint Ida, és Borbereky senkinek se
484 Harmad, 11| a baromfiszállító láda. Ida is féltette a ruháját: a
485 Harmad, 11| egy-egy könnyű cigarettát. Még Ida is, hogy ne különködjék
486 Harmad, 11| hajlongott, s térdelt először is Ida elé.~O buona sera, Bella
487 Harmad, 11| asszonyoktól hallotta, hogy Ida olyan klastromban nevelkedett,
488 Harmad, 11| grófné volt a főasszony? - Ida nem tudta. De attól fogva
489 Harmad, 11| Gyertyán kérte volna, de Ida vonakodott.~- Gyepes a hely.~
490 Harmad, 11| virággal. Peti bágyadozva.~Ida várta, hogy Csaba őmelléje
491 Harmad, 11| ordináré tréfákat - gondolta Ida -, vagy hogy az a délelőtti
492 Harmad, 11| gyepen jártunk - mondta Ida a lábára tekintve -, mégis
493 Harmad, 11| Csabára is kérőn tekintve.~Ida is habozva nézett Csabára.~-
494 Harmad, 11| nem esik a cipője sarka!~Ida hát szintén beleröppent
495 Harmad, 11| fáradhatnak el a táncban, hát Ida vagy két óra hosszáig ringott-forgott,
496 Harmad, 11| kedvvel táncoltak, lihegtek.~Ida a második órában már arra
497 Harmad, 11| kutyáját az ölében viszi. Ida Csaba mellett szedegeti
498 Harmad, 11| cikázások. Durr!! Bumm!!~Ida ijedten öltekezik Csorba
499 Harmad, 11| zeller-saláta a másik tálban.~Ida szárazba öltözködött. Csaba
500 Harmad, 11| többé nem viszem társaságba.~Ida elhűlt:~- Miért?~- Ön nem
1-500 | 501-780 |