Part,  Chapter

 1 Eslo,  1   |        végén megint írt Jolán:~Édes jó Csabám!~A poklok ajtajában
 2 Masod,  1  |        mért volt szomorú az én édes jó anyám? Én nem emlékszem
 3 Masod,  1  |      Kisanyám. A pirospozsgás, édes nevetésű angyalka.~Szinte
 4 Masod,  1  | Gondoltam: örömet szerzek vele édes ura-atyjának. A rigó úgy
 5 Masod,  1  |       emlékeket.~- Hát, kérem, édes jó kisasszonyom, az volna
 6 Masod,  2  |      pohárkával a rubin színű, édes italból. Bizony csak egy
 7 Masod,  3  |  Bodoky látogatja meg.~S akkor édes elzsibbadással hajtotta
 8 Masod,  5  |    mint gerlice a párját.”~Ida édes borzongással bámult a leányra.~
 9 Masod,  5  |      Csupa ostobaság, de csupa édes remegés minden szó, mint
10 Masod,  5  |  borzolgatja a mezőt. És csupa édes Angyalom, angyali Gyönyörűm -
11 Masod,  6  |       nézte:~- Ó, a kis kezdő! Édes kis életkezdő! Megcsókolnám,
12 Masod,  6  |        nyakába:~- Isten hozta, édes jó apukám, csakhogy megjött!
13 Masod,  7  |        és a nyakába borulna:~- Édes jó apukám, szeress engem!~
14 Masod,  7  | gyermekeknek hogyan vesznek az édes gyönyörű­ségekből. Csak
15 Masod,  7  |      fordulunk egyet...~- Jaj, édes apukám, én olyan antipátiát
16 Masod,  7  |      juttassa. Ó, hát hull egy édes csepp is a keserű pohárba!~~
17 Harmad,  10|    szinte pillantani se mertek édes elálmélkodásukban.~Egyszer
18 Harmad,  10|       őrzőangyalával, azzal az édes kis teremtéssel, nem beszélhettem.
19 Harmad,  16|         De hát kérem... Ida... édes jó lélek... mit vétettem?...~
20 Harmad,  17|   gásból tér haza:~- Ne bánts, édes jó gazdám, kissé rossz voltam,
21 Harmad,  18|       Ó, az én Meteorom! Az én édes, jóságos Meteorom! Hova
22 Harmad,  18|     szomorú könnycseppek.~- Ó, édes jó anyám, miért is nem vagyok
23 Harmad,  18|      Húzza fel, no, húzza fel. Édes Ida... - Kérlelte édesen.~
24 Harmad,  18|  leöntött kakas.~- De hát Ida, édes jó Ida! Irtózatos félreértés!...