1-500 | 501-780
Part, Chapter
501 Harmad, 11| klastromi nevelőintézetből.~Ida elhalványult.~- Micsoda
502 Harmad, 11| korrigálná a feleségét.~Ida sértődve kelt fel, és egyenesedett
503 Harmad, 11| Korrekte viselkedjék - rebegte Ida, hogy nem hitt a hallásának.~
504 Harmad, 11| mondja tovább - rebegte Ida remegő ajkkal. S könnyek
505 Harmad, 11| nyitva az ékszerboltok.~Ida nem felelt.~Csak állt, az
506 Harmad, 12| ahogyan illett volna. Ha Ida nem sír, hanem szembeágaskodik
507 Harmad, 12| folytatta volna a munkáját. De Ida még csak annyit se mondott
508 Harmad, 12| mindig maga előtt látta Ida könnyes és halvány arcát.
509 Harmad, 12| elköltötte, s várt kissé, hogy Ida előkerül. Helyette azonban
510 Harmad, 12| bejöhet-e?~- Nem! - hangzott Ida ijedt szava - mindjárt felöltözök.
511 Harmad, 12| kopogtatás hallatszott.~- Tessék.~Ida nyitott be. Az arca halavány,
512 Harmad, 12| lépett.~- Kérem, kisasszony.~Ida megállt az ebédlő közepén.
513 Harmad, 12| rebegte nyílt szemmel Ida -, önnek teljesen igaz és
514 Harmad, 12| nyugodtan volt mondva. Ida bókolt utána, és mikorra
515 Harmad, 12| megint szólhatott volna, Ida már bement a szobájába.~
516 Harmad, 12| hamisítanák?~Érezte, hogy Ida került fölül. Ő is túlzott,
517 Harmad, 12| túlzott, mikor vádolta, de Ida még inkább túlzott, mikor
518 Harmad, 12| valami rút-hideg kulimász, Ida magavádlásában meg van valami
519 Harmad, 12| műhelyének az ajtaja, s Ida lép ki. A feje be van kötve
520 Harmad, 12| tartottam - mentegetőzött Ida még pirosabban -, hogy elmázolja
521 Harmad, 12| jól megfontoltam volna.~Ida hallgatva állt, mint ahogy
522 Harmad, 12| ebbe beletakarva - felelte Ida anélkül, hogy Csabára ránézett
523 Harmad, 12| Hát nyújtsa a kezét...~Ida szomorkás vonásai egyszerre
524 Harmad, 12| Idával nem is találkozott.~Ida a hazahordott vázlatokból
525 Harmad, 12| próbálgatta a krétákat. Ida a másik szobából a nyitott
526 Harmad, 12| tett íróasztalnak a falára.~Ida tűnődve nézegette:~- Be
527 Harmad, 12| lódult, néha már hajnalban.~Ida egyszer arra gondolt, hogy
528 Harmad, 12| cselekedné...~S nem lett volna nő Ida, ha arra nem gondolt volna,
529 Harmad, 12| elővakarodik tán valami...~Ida habozva nézett reá:~- De
530 Harmad, 12| Nem, azt emlékezetből.~Ida nem bírt uralkodni a nyelvén.~-
531 Harmad, 12| őmiatta...~Hallgatott. Ida várt kissé, aztán visszasegítette
532 Harmad, 12| erősebb és erősebb vonalakkal.~Ida az asztalra könyökölt, és
533 Harmad, 12| Tessék.~- Köszönöm.~És Ida szeme is elborult. Fájdalmas
534 Harmad, 12| Nem mertem kérni eddig.~Ida ijedten kelt fel a székéről.
535 Harmad, 12| sóhajtott, s betért a műhelyébe.~Ida a varró-asztalkájához ült,
536 Harmad, 12| levegőn van, és szórakozik.~Ida még a varró-asztalkánál
537 Harmad, 12| Hát én már indulnék.~Ida az órára tekintett.~- Már
538 Harmad, 12| pamut.~~Attól fogva hát Ida is kijárt Csabával a környék
539 Harmad, 12| kért volna reá. Viszont, ha Ida azt érezte, hogy Csaba többet
540 Harmad, 12| azonnal elhallgatott.~Egyszer Ida fél könyéken hevert Csaba
541 Harmad, 12| szeme rajta maradt Idán. Ida egy vén fűz árnyékában hevert;
542 Harmad, 12| között is Idának szólítsam?~Ida szempillái kettőt rebbentek.
543 Harmad, 12| rá, szívesen. Egyszer.~- Ida, maga oly szép... Maga nem
544 Harmad, 12| szép!~- De tudom - felelte Ida nyugodt-komolyan. S tovább
545 Harmad, 12| fekszik, azonban érezte, hogy Ida a mondottak után megtagadná
546 Harmad, 12| Ritkábban történt, hogy Ida szólt Csabának, Csaba néha
547 Harmad, 12| hogy valamikor megfestem.~Ida értett is már akkor valamit
548 Harmad, 12| alatt állott meg Csaba.~Ida felnézett, hogy ugyan mi
549 Harmad, 12| nézi szinte megkövülten.~Ida megszólal: - Angyal-tragédia.~
550 Harmad, 12| Méhes van ott - vonakodik Ida -, máshova nem ülhetünk?~-
551 Harmad, 12| minden.~- Aludttejet hozzon.~Ida még mindig nem érti, hogy
552 Harmad, 12| lelkesedik valamiért:~- Ida, megvan a kép! Magának köszönhetem!
553 Harmad, 12| szeme is nedvedzett belé. És Ida meg se botránkozott a bizalmasságon,
554 Harmad, 12| rettenettel, és bámulnak. Ó, Ida, hogy meg nem csókolhatom
555 Harmad, 12| csókolhatom magát!~Már akkor Ida is értette. A szíve repesett
556 Harmad, 13| ábrázolja az embereket.~Ida gyakorta bekandikált az
557 Harmad, 13| szamár.~- Ez megint jó ötlet. Ida! Pardon: kisasszony. Szamarat
558 Harmad, 13| helyembe a legjobb modellek.~Ida gondolkodott:~- Magyar parasztok
559 Harmad, 13| nem bajor.~- Köszönöm, Ida, kedves jó Ida! Kérem, most
560 Harmad, 13| Köszönöm, Ida, kedves jó Ida! Kérem, most az egyszer
561 Harmad, 13| éppen nem érzem idegennek.~Ida pillogott, és nem tiltakozott
562 Harmad, 13| térnünk - aggodalmaskodott Ida.~- Azért ugyan nem, ha más
563 Harmad, 13| férjek.~~A következő napokban Ida megint az idegenség hideg
564 Harmad, 13| akaratlanul is bizalmas szava után Ida éreztette vele: mennyire
565 Harmad, 13| festett, rámásolta a vászonra.~Ida nem járt ki többé vele.
566 Harmad, 14| 14~Másnap délben hallja Ida, hogy valaki csenget az
567 Harmad, 14| és eligazítja őket.~Hát Ida nyugodtan törölget tovább
568 Harmad, 14| eddig nem jelentkezett.~Ida a két úrnak bizonyára két
569 Harmad, 14| nem mutathatom meg.~Hát Ida várta továbbra is a két
570 Harmad, 14| otthon feledte volna, s Ida mégse csodálkozott. Azokban
571 Harmad, 14| Dehogy marad - vigasztalta Ida -, majd csak megtalálja.
572 Harmad, 14| lebernyegét, ment a Luitpoldba.~Ida első gondolata az volt,
573 Harmad, 14| íróasztalon. És hát a szemének Ida már nem is parancsolt, hogy
574 Harmad, 14| ez a név: Jolán~No, hát Ida nemhogy parancsolhatott
575 Harmad, 14| bízok benne, de megnézem.~Ida semmit se felelt. Rá se
576 Harmad, 14| jöhet.~- De igen könyörög.~Ida habozva nézett maga elé,
577 Harmad, 14| Borberekyné? - ámult el Ida.~- Az uram elmondta az este,
578 Harmad, 14| beszél - mondta nyugodtan Ida.~És fogta a konyhai széket,
579 Harmad, 14| és árva... Ó, Istenem!...~Ida fölkelt.~- De kérem, ön
580 Harmad, 14| villogott. A leheletéről Ida megérezte, hogy spenót aznap
581 Harmad, 14| emeletének az ablakát, ha Ida meg nem látja véletlenül,
582 Harmad, 14| Mikeynek a pohara pezsgőjét.~~Ida gondolkodott.~Olvasott már
583 Harmad, 14| történetekben olvastam.~Ida az órára nézett. A mutató
584 Harmad, 14| számra veszi a képeket bele.~Ida nemigen lelkesedett az oroszért,
585 Harmad, 14| tartottak. A hídnál elbúcsúztak. Ida megcsókolta Petikét.~De
586 Harmad, 14| lépésnyire voltak egymástól, Ida megfordult, s utána sietett
587 Harmad, 14| hogy meg ne látogassa. - Ida pillogott:~- Hiszen éppen
588 Harmad, 14| uram: Adalbert Strasse 7.~Ida töprengve tért haza.~- Írok
589 Harmad, 14| levélborítékokról láthatta Ida, hogy mit ír.~Ida belépésére
590 Harmad, 14| láthatta Ida, hogy mit ír.~Ida belépésére föltekintett.
591 Harmad, 14| a lépcsőn se járhatott, Ida már ott állt a kis tükörrel
592 Harmad, 14| való név nem olvasható.~Ida tűnődve nézte.~Tehát annak
593 Harmad, 14| csak kettőnk titka marad.~Ida ugyan hát nem tudta, mi
594 Harmad, 14| sötétültek egyre és egyre Ida aggodalmai is.~Hallotta,
595 Harmad, 14| A malom előtt állt meg. Ida lépett ki belőle.~- Bocsánat,
596 Harmad, 14| Tessék be: a vendégszobába.~Ida értette. Meg is vidámult.
597 Harmad, 14| disznóól-szagtól is érintve, a rétre.~Ida a méhesbe rejtőzött. Nemsokára
598 Harmad, 14| ridegen, mind fakó arccal, Ida szinte remegett. Várta,
599 Harmad, 14| kezükbe. Mikey úré az elsőség.~Ida remegett. Elhalványult.
600 Harmad, 14| hát véletlenül éppen Ida mellének...~Csak rádőlt
601 Harmad, 14| A két karjába emelte.~- Ida!~Idában nem mozdult élet.~
602 Harmad, 14| Mindenki dermedten állt Ida körül. A malom népe is odacsődült.
603 Harmad, 14| Ó Péter nevét és címét:~Ida hirtelene meghalt. Temetésre
604 Harmad, 14| vissza is lódöglesztőn.~Ida azon helyt feküdt még, ahogyan
605 Harmad, 14| flastromot reá, s nem is érzi.~Ida mindjárt lábra is állt.
606 Harmad, 14| foglaló abroncskőt, és ahogy Ida a nádfalnál úgy fogta a
607 Harmad, 14| az ütés sem, hanem hogy Ida a lövésre, az ütődésre azt
608 Harmad, 15| 15~Ida igen restellte aztán a történteket.
609 Harmad, 15| mély és meleg hálát érzett Ida iránt. Akármi is rejlik
610 Harmad, 15| hiányának a megadásáért érezte. Ida arca, ahogy ott feküdt a
611 Harmad, 15| tiszteletet ébresztett benne Ida iránt. A kép sikere az ő
612 Harmad, 15| figyelmesebb, még melegebb volt Ida iránt. És érteni vélte,
613 Harmad, 15| iránt. És érteni vélte, hogy Ida miért vonul hideg felhőkbe.
614 Harmad, 15| sajolón hiányzik.~A kép, Ida elnyaklott fejképe, már
615 Harmad, 15| hibáztam. Tudtommal nem is.~Ida nem felelt, csak nézett
616 Harmad, 15| való hajlandóságnak is. Ida nyugtalanul nézte.~- Pedig -
617 Harmad, 15| Hát így bocsát ön meg? - Ida pillogott.~- Az olyan bocsánatkérés...
618 Harmad, 15| bajos másképp kezdenem. - Ida gondolkodva hajtogatta össze
619 Harmad, 15| pedig csak úgy kezdődhetik.~Ida elkomolyodva simítgatta
620 Harmad, 15| semmit.~- De ha muszáj.~Ida nyugtalanul bontotta szét
621 Harmad, 15| szinte bosszúsan.~- Kedves Ida, kedves jó Ida, maga jobb,
622 Harmad, 15| Kedves Ida, kedves jó Ida, maga jobb, mint amilyennek
623 Harmad, 15| szenvedett énérettem...~Ida felpattant:~- De kérem,
624 Harmad, 15| mondható el egy mondatban. - Ida gondolkodott. Aztán fölvetette
625 Harmad, 15| nézte.~- Hát kedves, jó Ida... De igen kérem, ne szakítson
626 Harmad, 15| félbe... Hát kedves, jó Ida, akár tiltakozik ellene,
627 Harmad, 15| hálát érzek ön iránt...~Ida felbámult.~- De hát ezt
628 Harmad, 15| elvégeztük.~- Nem, kedves, jó Ida, nem a műhelyem szíves gondozásáról
629 Harmad, 15| azonnal, mihelyt fölocsúdott.~Ida a két tenyerébe takarta
630 Harmad, 15| bátorságom.~A bátorság szóra Ida arcáról egyszerre elmúlt
631 Harmad, 15| csekélységnek a visszavetésével.~Ida összevonta a szemöldökét.~-
632 Harmad, 15| idegenek előtt fogadná.~Ida aggódva pillogott:~- De
633 Harmad, 15| Már lenn az utcán járt, és Ida még mindig ott ült a székén.
634 Harmad, 15| asztalhoz ült. Nem kezdett szót.~Ida is hallgatott.~Vacsora után
635 Harmad, 15| Elfelejtettem - mentegetőzött Ida előtt.~Vagy hogy már meg
636 Harmad, 15| némán köszöntek egymásnak. Ida kis idő múlván lefeküdt.
637 Harmad, 15| mellett újságot olvasva. Ida figyelmesen az asztal rendje
638 Harmad, 15| mélyedve a gondolataiba, ha Ida a palackért nyúlt, többnyire
639 Harmad, 15| útközben ellophatják. (Füst.)~Ida ámulva rebegte: - Köszönöm.~
640 Harmad, 15| fillérbe számítva a márkát.~Ida olyat pillantott vagy hármat,
641 Harmad, 16| járt el a Luitpoldba.~Végre Ida nem állhatta meg szó nélkül.~-
642 Harmad, 16| Sehova. Nincs rá időm. ~Ida elszörnyedt.~- Hát csak
643 Harmad, 16| emelte szíjon az ebédet. És Ida is mögötte.~- Bocsásson
644 Harmad, 16| búcsúzkodnak el egymástól.~~Ida maga keresett aztán lakást
645 Harmad, 16| hogy Csaba dolgozhasson.~Ida megint talált kedves női
646 Harmad, 16| a karperec is rajta volt Ida kezén. De Csaba is elment
647 Harmad, 16| költségen megvenniük a képet.~Ida tizenegy óra tájt egy tál
648 Harmad, 16| nem többet, csak húszat.~~Ida már ezeket a beszélgetéseket
649 Harmad, 16| elmondta neki: mi hiányzik.~Ida összevont szemöldökkel hallgatta.~-
650 Harmad, 16| elnedvesült szemmel -, „Meteor”... Ida! Hogy csókoljam meg magát?!
651 Harmad, 16| képemhez mérve: subick!~Ida kissé sértődve, de örömtől
652 Harmad, 16| mennyi az, amelyen alul Ida ne adja el a képet. Az első
653 Harmad, 16| utolsó numerust ne nézze Ida, csak ami közbül van. Jolán
654 Harmad, 16| Jolán képére nem írt semmit. Ida értette, hogy az az egy
655 Harmad, 16| egyre-másra a képkereskedők. Ida kétszer-háromszor annyi
656 Harmad, 16| én szobámba? - képedt el Ida.~- Akárhova, csak ne lássák
657 Harmad, 16| mondta kedvetlen szemmel Ida. - Csaba az első percben
658 Harmad, 16| nézett, hogy miért akasztaná Ida a kulcsot az ágya fölé?
659 Harmad, 16| képéről szól.~- Jó oda is.~Ida készségesen teljesítette
660 Harmad, 16| takarékpénztári könyv: Ó Ida néven. A pénz jegyzése bent:
661 Harmad, 16| jegyzése bent: 85 834 márka.~Ida visszatette a pénzt. Gondolkodott.~-
662 Harmad, 16| vannak belső törvények is...~Ida becsülő szemmel nézett Csaba
663 Harmad, 16| idegen valakinek szemvízért?~Ida elpirosodott a stoppolhatja
664 Harmad, 16| amit nem viszonozhatnak.~Ida gondolkodott.~- Mégis kérem
665 Harmad, 16| kilenc meg tizennyolc...~Ida félreült az íróasztalhoz.
666 Harmad, 16| Hát számítson kétszázat.~Ida számított.~Aztán megint
667 Harmad, 16| a boríték belső lapjára.~Ida akkor olvasta: Fenntartással.~-
668 Harmad, 16| meg, hogy nem ismerik-e? ~Ida bámult.~- Soha életemben
669 Harmad, 16| múlva szólítják:~- Frau Ida von O!~A pénztáros néz egy
670 Harmad, 16| hogy én vagyok az a Frau Ida von O?~A pénztáros eléje
671 Harmad, 16| rajzolva, kérem, az arcképe.~Ida kivette a pénzt. Tette vacsora
672 Harmad, 16| könyvet én tegyem el? - Ida nézett rá. Elhalványult.~-
673 Harmad, 16| önnek, hogy ott a pénze.~Ida olyanokat pillantott, mint
674 Harmad, 16| barátaim azt vélnék, hogy...~Ida fölkelt. Sápadtan, meredten,
675 Harmad, 16| rendelkezik, a móringjával is.~Ida szinte leroskadt a székre.
676 Harmad, 16| engedelmét kértem néhányszor...~Ida fölkelt.~- Nem az - felelte
677 Harmad, 16| valakije...~Nem folytatta. Ida behunyta a szemét, és a
678 Harmad, 16| megrendült.~- De hát kérem... Ida... édes jó lélek... mit
679 Harmad, 16| lélek... mit vétettem?...~Ida elfordult. A szobájába indult.~
680 Harmad, 16| szinte rázkódott belé.~- Ida, kedves Ida... hát hallgasson
681 Harmad, 16| rázkódott belé.~- Ida, kedves Ida... hát hallgasson meg. Érezheti
682 Harmad, 16| Megint fölvette a szivarját.~Ida az ajtóban maradt, az ajtófélfának
683 Harmad, 16| a szerződésük ellen, sem Ida.~- Ha én mondom azt - folytatta
684 Harmad, 16| jeléül nyújtsa ide a kezét.~Ida nyújtotta. Csaba csókolta.
685 Harmad, 16| Csak ha megígéri - rebegte Ida a könnyeit letörölve -,
686 Harmad, 16| Idának nincs senkije.~Viszont Ida meg arra gondolt a keserve
687 Harmad, 16| és a címen Jolán írása. Ida ismerte már azt az írást.
688 Harmad, 16| maga is adta fel a postán.~Ida nem találta meg a leveleket,
689 Harmad, 17| Csaba újságot olvasott, de Ida nem olvasott regényt. Beszélgettek.
690 Harmad, 17| olvasott regényt. Beszélgettek. Ida karján ott díszlett a karperec
691 Harmad, 17| kettős szobába szálltak, és Ida bizony csakúgy bezárta a
692 Harmad, 17| telegrafál-e az apjának?~Ida szinte ijedten kérdezte:~-
693 Harmad, 17| szereti a mostohaanyját. ~Ida szomorú szemmel vont a vállán.~-
694 Harmad, 17| együtt. Legalább járkál.~Ida helyeselte a programot.~
695 Harmad, 17| már csak lakást keresünk.~Ida szívesen vállalkozott. Noha
696 Harmad, 17| valaki - vélte egykedvűen.~Ida nem mondta rá, hogy akkor
697 Harmad, 17| lakás, arról nem szólt. Ida persze nem kérdezte.~Csabának
698 Harmad, 17| igazítani valót a képen.~Ida furcsállta, hogy Pesten
699 Harmad, 17| Zongorát csak ezután bérelnek: Ida maga válasszon valahol kedvére
700 Harmad, 17| is csak szimplát nekem.~Ida kért ezer koronát a maga
701 Harmad, 17| gondoskodnia.~- De hát kedves Ida, hogy kérhet maga éntőlem
702 Harmad, 17| leányka azonban késett, hát Ida maga nézett el megint a
703 Harmad, 17| és a markába vihogott.~Ida intett a boltosnénak, hogy
704 Harmad, 17| Jöhessen ő is. Pestre.~Ida csak otthon nézte meg Panninak
705 Harmad, 17| Újságot olvasott. Hogy Ida hangját hallotta, összecsapta
706 Harmad, 17| kályhára nézett. Mikorra Ida benyitott, az újság már
707 Harmad, 18| mintha örökre eltűntek volna.~Ida arcán ellenben a régi, sima
708 Harmad, 18| magam keresek, kisasszony.~Ida mélázó arca erre se változott.
709 Harmad, 18| Esténként néha el is maradt.~Ida sose kérdezte, hova megy?
710 Harmad, 18| semmit se tudott arról, hogy Ida maga keféli meg a ruháját
711 Harmad, 18| vendéglőszag érzett a ruhán, Ida tudta, hogy Csaba férfitársaságban
712 Harmad, 18| után az újságot olvasta, Ida végigvonta a kefét künn
713 Harmad, 18| néha megkoppant a kefe. Ida megérezte: mi az. Mindig
714 Harmad, 18| mindig szótlanul az asztalra, Ida tányérja mellé. De mikor
715 Harmad, 18| kezét a szél kissé megfújta.~Ida elhalványult.~Intett a néma
716 Harmad, 18| volna, mint a villamoskörte. Ida folytatta:~- De viszont
717 Harmad, 18| rakéta volna a szeme.~- Ida maga megint mondott valamit,
718 Harmad, 18| magyar parasztszobában! Ó, Ida, kedves jó Ida! Hogy meg
719 Harmad, 18| parasztszobában! Ó, Ida, kedves jó Ida! Hogy meg nem csókolhatom
720 Harmad, 18| Maga igazán múzsám nekem! ~Ida szomorún mosolygott.~- Csak
721 Harmad, 18| pirosra sült, nagy fonottasok!~Ida a fejét rázta.~- Nem, kalácsnak
722 Harmad, 18| szinte tombolt örömében, Ida nyugodtan megitta a kávéját,
723 Harmad, 18| nekem ma azt az örömet, Ida.~- Nem, ez nem olyan...~-
724 Harmad, 18| Mikor már mentek volna, Ida még visszalépett, levonta
725 Harmad, 18| ott álltak a kép előtt.~Ida elámult: mennyi változást
726 Harmad, 18| Igen jó - mondogatta Ida.~- Többet mondjon, többet.~-
727 Harmad, 18| Maga több: maga műérző, Ida.~Ida szomorkás elmosolyodással
728 Harmad, 18| több: maga műérző, Ida.~Ida szomorkás elmosolyodással
729 Harmad, 18| szinte elnedvesült a szeme.~- Ida, jóságos jó Ida, ezért a
730 Harmad, 18| szeme.~- Ida, jóságos jó Ida, ezért a szép mondásáért
731 Harmad, 18| datolyát, vagy amit akar.~Ida megszemlélte a kirakatot,
732 Harmad, 18| ahogy asszonyok szokták.~Ida szótlanul engedelmeskedett.~
733 Harmad, 18| mellé. Csaba teát rendelt. Ida csak kekszet kért a teája
734 Harmad, 18| szót a cukrászleánnyal, Ida elhajol az asztaltól, és
735 Harmad, 18| ugyanakkor meg is rebben:~- Ida!~A következő pillanatban
736 Harmad, 18| meleg, szerető szemmel.~Ida mosolyogva nézett rá.~-
737 Harmad, 18| rázott a fején mosolyogva Ida -, örülök, hogy boldog vagy.~-
738 Harmad, 18| hazakerültem - mosolygott Ida, s mélyen behunyta egy percre
739 Harmad, 18| az asszonykát kicsapták?~Ida mosolyogva vont vállat.~-
740 Harmad, 18| férjhez kényszerítették. ~Ida arca elborult.~- Bánom,
741 Harmad, 18| Kossuth Lajos utcája végén Ida megérinti Csaba karját.~-
742 Harmad, 18| ez ide? Hát menjen haza, Ida, a kocsin. Már délre aligha
743 Harmad, 18| vacsorára bizonyosan.~És Ida kezére tette a kezét. Gyöngéden
744 Harmad, 18| gyomrát. Fölkelt. Benyitott Ida hálószobájába.~Az ágy csakugyan
745 Harmad, 18| tarolva. De hiszen mondta Ida, mikor az ágyneműt vette:~-
746 Harmad, 18| karikagyűrű gurult ki.~Az írás Ida nyugodt, apróbetűs írása.
747 Harmad, 18| vele! Éljen boldogan! Ó Ida~~Csaba megingott. Futott
748 Harmad, 18| kell kerestetnie, hanem Ó Ida néven. Hát persze hogy Ó
749 Harmad, 18| néven. Hát persze hogy Ó Ida! Ő immáron csak Ó Ida.~-
750 Harmad, 18| Ó Ida! Ő immáron csak Ó Ida.~- Kezdje megint a Metropolon!~-
751 Harmad, 18| Halló... Kérem, hogy Ó Ida nevű vendég nem érkezett-e
752 Harmad, 18| Fiume... Halló!... Ó Ida nevű vendég nem szállt ide.~
753 Harmad, 18| megvilágítják a ház elejét.~- Ez sem Ida. Ez sem az...~Milyen érdekes
754 Harmad, 18| alá. Hova is ment volna Ida, ha nem az apjához?~Hát
755 Harmad, 18| tovább is kérdezett:~- Hát Ida? A lányom hol van?~Csaba
756 Harmad, 18| ijedten tértek ki előle.~Ida akkor már ágyában is volt,
757 Harmad, 18| erős kopogtatás hallatszik.~Ida felrettent:~- Ki az?~- Az
758 Harmad, 18| mégis megindultságtól rezeg.~Ida még inkább megretten. Felugrik.~
759 Harmad, 18| Nem, csak érte jöttem.~Ida elbámul:~- Énértem?~- Magáért!
760 Harmad, 18| meg hát az ajtót, kérem.~Ida csak nézi a kilincset, mintha
761 Harmad, 18| elmondom. Nyissa meg, no, Ida.~S a kilincs egyre türelmetlenebbül
762 Harmad, 18| lehet - feleli kisvártatva Ida -, fekszem már. Mondja meg
763 Harmad, 18| tisztelettel való látogatásomat.~Ida gondolkodik kissé. Az ügy
764 Harmad, 18| Mindjárt - feleli végre Ida -, menjen le, kérem, a társalgóba.
765 Harmad, 18| jöttünk volna ide vacsorára.~Ida nyugtalanul pillogott, de
766 Harmad, 18| Vár a fiáker lent. Jöjjön.~Ida szinte sértődötten bámult:~-
767 Harmad, 18| nézett reá.~- Hát ahol eddig, Ida.~- Csak nem gondolja, hogy
768 Harmad, 18| fel, no, húzza fel. Édes Ida... - Kérlelte édesen.~Ida
769 Harmad, 18| Ida... - Kérlelte édesen.~Ida a fejét rázta:~- Nem értem
770 Harmad, 18| leöntött kakas.~- De hát Ida, édes jó Ida! Irtózatos
771 Harmad, 18| kakas.~- De hát Ida, édes jó Ida! Irtózatos félreértés!...
772 Harmad, 18| Idának, hogy beleöltekezzen. Ida azonban méltósággal hárította
773 Harmad, 18| ott rám a szoba közepén.~Ida csak meredezett rá.~- A
774 Harmad, 18| no, ne csökönyösködjön, Ida.~- Nem, hát lehetetlen.
775 Harmad, 18| megőrjítette: jóvá kell tennie!~Ida még mindig csak álmélkodott.~-
776 Harmad, 18| elmagyarázunk: mindent megért, Ida, és mindent megbocsát nekem.
777 Harmad, 18| most ő invitálja magát.~Ida nyugodt szemmel nézte Csaba
778 Harmad, 18| hát tessék, hát húzza fel.~Ida csak a kesztyűjét húzta-igazgatta
779 Harmad, 18| vagyunk.~- De lehetünk, Ida; remélem, lehetünk. Meghalnék,
780 Harmad, 18| bűnbánóan, esdőn nézett Idára.~Ida beleöltekezett Csaba karjába
1-500 | 501-780 |