Part,  Chapter

 1 Eslo,  1   |       egy hosszúkás, halvány arc mosolygott rá. A homloka azelőtt is
 2 Masod,  1  |          Az arca kipirult. Előre mosolygott, és már előre rebegdélte.~-
 3 Masod,  1  |    emlékezik.~- Valami keveset - mosolygott tétován, alázatosan -, igen
 4 Masod,  1  |         már bizalmas ismerősként mosolygott reá. Fölkelt a székről,
 5 Masod,  1  |      ösztövér test. Barátságosan mosolygott Idára, s mosolygásában sárga
 6 Masod,  1  |           Csak köszönni jöttem - mosolygott boldogan -, az iskolázás
 7 Masod,  4  |           Én bizony megszoktam - mosolygott diadalmasan -, a színiiskolában
 8 Masod,  6  |         A Jantyik-leány gúnyosan mosolygott Ida cipőjére.~Alig hagyja
 9 Masod,  6  |         És szomorúan, de büszkén mosolygott.~- A két év folyamán hét-nyolc
10 Harmad,  3 |       talán?~- Már majdcsaknem - mosolygott Ida -, ha Csaba nem ötlik
11 Harmad,  6 |       Pictet-nek minden könyve - mosolygott a francia is -, de nőknek
12 Harmad,  6 |       kérdezte a szobrászné.~Ida mosolygott a kérdésen.~- Soha nem próbáltam.~-
13 Harmad,  6 |   fensőséggel ült köztük, s hogy mosolygott. Soha nem mosolygott, mióta
14 Harmad,  6 |        hogy mosolygott. Soha nem mosolygott, mióta együtt vannak, ha
15 Harmad,  10|    nálunk!~- Csodálkozol, ugye - mosolygott Mikeyné -, hogy csak így
16 Harmad,  10|            Hát van, de nem sok - mosolygott az öreg, s leült -, azt
17 Harmad,  11|          Klári is csak a kutyára mosolygott.~A szólításra zavarodottan
18 Harmad,  16| aranyserleget!~Csaba szomorkásan mosolygott.~- Köszönöm ezt a kedves
19 Harmad,  16|         amennyi oda volt írva. S mosolygott magában: hogyan alkudoznak,
20 Harmad,  18|      múzsám nekem! ~Ida szomorún mosolygott.~- Csak le ne essék...~Csaba
21 Harmad,  18|        És könnybe lábadt szemmel mosolygott Idára.~- Semmit se szenvedtem -
22 Harmad,  18|         is, mikor hazakerültem - mosolygott Ida, s mélyen behunyta egy