1-500 | 501-753
Part, Chapter
1 0, Inc | hogy kijussunk valamerre. Hát lépünk, bizonytalankodunk
2 Eslo, 1 | kis cukrot hozzon ide.~- Hát igaz - nyugodott meg Csaba -,
3 Eslo, 1 | világ korrektora. Mégis hát... tudja ménkű... igaz,
4 Eslo, 1 | szerkesztőségben. Én is hát, nézd: már csak egy szigorlatom
5 Eslo, 1 | ujjamon, mikor születtem. Hát én meg, most már második
6 Eslo, 1 | újság közölte a cikkeit, hát írt más cikkeket is.~S mikor
7 Eslo, 1 | színházba, hangversenyekre is, hát firkált kritikákat is. Ahogy
8 Eslo, 1 | az ideje szabadjában, már hát hogy se műterem bérlésére
9 Eslo, 1 | legalább egy erős hajóm. ~Pedig hát a tenyerébe tett egyszer
10 Eslo, 1 | Pesten jogászkodik, pedig hát Csaba a Lotz iskolájában,
11 Eslo, 1 | látlak ismét, kedvesem! Hát Jenő?...~Jolán elborult
12 Eslo, 1 | egyezek a házasságtokba. Hát mától fogva vagy gazda leszel,
13 Eslo, 1 | valamelyik jónevű szobrásznál. De hát ludaktól tanuljon-e szárnyalni
14 Eslo, 1 | születése napján, no meg hát egy évre rá az anyai örömeiről.
15 Eslo, 1 | csak abban a percben. Csaba hát a ráérő idejében szintén
16 Eslo, 1 | másikra, és félrenyomja. De hát mikor jut már ő oda, hogy
17 Eslo, 1 | sógor hogyan viselkedik.~- Hát még néha eljár a városba -
18 Eslo, 1 | előtte, mennyi az ideája! De hát versenyfutónak kolonc a
19 Eslo, 1 | szorongott az ajka. De hát mit segít az a bajon, ha
20 Eslo, 1 | agyoncsapja azt a frátert? És hát a két gyermek?~S még a sógor
21 Eslo, 1 | belemásztam egy kis adósságba, de hát az minden birtokossal megtörténik.~
22 Eslo, 1 | kikerül kétévi két részben. És hát ő, íme, írásban esküszik
23 Eslo, 2 | koronára.~Fordult az ágyán.~De hát az Ó csak visszatért. Micsoda
24 Eslo, 2 | Borkereskedés az üzlete, de hát az üzletes elmének minden
25 Eslo, 2 | az omnibuszok lováig. De hát az ősi fészek... az ősi
26 Eslo, 2 | újságírás vékony kenyerén, mégis hát nem azt sírdogálja-e mind
27 Eslo, 2 | üzlet és üzlet és üzlet! De hát ha Ó Péternek a házasság
28 Eslo, 2 | minden üzlet! Üzlet és üzlet: hát szimplán kölcsönüzletnek
29 Eslo, 2 | Miféle úr? És a lánya is hát... Azonban épp akkor egy
30 Eslo, 2 | levelét. De jött a villamosa, hát csak legyintett, s fölhágott
31 Eslo, 2 | minden szerzeményének, de hát az uzsorások csak a fejüket
32 Eslo, 3 | pislogott.~- Akárkit?... Hát megnézhetem talán?... Nem
33 Eslo, 3 | maturált. Jelesen maturált.~- Hát mi a hibája? Mégis hát,
34 Eslo, 3 | Hát mi a hibája? Mégis hát, mi a hibája a kisasszonynak?~-
35 Eslo, 3 | Péter pillogott - a hibája? Hát az a hibája, semmi egyéb
36 Eslo, 3 | Nem volt alkalma se reá. Hát majd választok én. Mit gondol:
37 Eslo, 3 | is. Ulánus kapitány is.~- Hát akkor mért éppen engem választott
38 Eslo, 3 | nem volt fővárosias, de hát a fővárosban is élnek ilyen
39 Eslo, 3 | Csaba gondolkodott.~- Hát akkor a házasság még messze
40 Eslo, 3 | vállalatot kezdene? Mert hát én üzletértő vagyok, ön
41 Eslo, 3 | szerkesztését?~Csaba vállat vont.~- Hát... én az országnak csinálnám:
42 Masod, 1 | reszketett a kíváncsiságtól. De hát azt is meggyónta:~- Bűnös
43 Masod, 1 | éreztem egy novella iránt.~Hát most már olvashatott volna
44 Masod, 1 | volna a bűnös szavaktól, de hát a Poétika tanulókönyv, és
45 Masod, 1 | valamennyi versét olvasta.~Hát olvasta.~Az arca úgy égett,
46 Masod, 1 | cipellős, ki mezítlábas. Mégis hát örömmel hagyta félben a
47 Masod, 1 | szomorú - mondta Mari.~- De hát mért volt szomorú az én
48 Masod, 1 | felvonta a szemöldökét.~- Pedig hát igen szomorú vót annak az
49 Masod, 1 | szegénynek, Isten nyugtassa.~- De hát mért volt szomorú?~- Hát...
50 Masod, 1 | hát mért volt szomorú?~- Hát... hát... Még a konyha is
51 Masod, 1 | mért volt szomorú?~- Hát... hát... Még a konyha is ott...
52 Masod, 1 | olyan szomorú-e a konyha?~- Hát... csendes.~- De nemcsak
53 Masod, 1 | Vannak másféle cselédeink is. Hát maga a konyhán is dolgozott
54 Masod, 1 | Ma is ott vónék tán, de hát az úr miatt...~Pillogott.
55 Masod, 1 | volt az apja, bácskai sváb. Hát annak a Bogárnak a leánykája
56 Masod, 1 | mégiscsak kimondta a kérdést:~- Hát Bodokyékról tud-e valamit?~-
57 Masod, 1 | belekapott az asztalterítőbe.~- Hát azok hogy vannak?~- Nem
58 Masod, 1 | pislogott:~- Ó, lelkem... hát hogyan?...~- Ahogy a többi.
59 Masod, 1 | dombérozás?~- Dombérozás? Hát devernyázás, lelkem kisasszonykám,
60 Masod, 1 | lesz annyi változkodás.~De hát mire való az néki, hogy
61 Masod, 1 | cselekedne a főasszony? Vagyis hát a grófné. Ahogy a sifonérban
62 Masod, 1 | Te közönséges...~Ida hát egyszerre meglassult, mintha
63 Masod, 1 | De nincs ott senki más.~Hát csak ráfagyott a szeme.~
64 Masod, 1 | kellemetlenül érintette Idát. Hát már nem kisanyukám...~Nézett,
65 Masod, 1 | elméltóságosodott.~- Akkor hát arra se emlékezik, hogy
66 Masod, 1 | Bizony nemigen...~- De hát mégis mire emlékezik abból
67 Masod, 1 | a díványunk felett...~- Hát még?~- Keresztanyám egyszer
68 Masod, 1 | ki nekem, árpacukrot...~- Hát semmi más fiúra nem emlékszik?~-
69 Masod, 1 | szemlélgette magát a tükörben.~Hát bizony ha még másvalaki
70 Masod, 1 | jut a mosdószappanból.~De hát az a másvalaki nem állt
71 Masod, 1 | ez még azelőtt történt. Hát az úgy volt, hogy az irodába
72 Masod, 1 | voltam ott?~- Azt tudom.~- Hát bevittem egy rigót. Gondoltam:
73 Masod, 1 | Hallgatták a rigót. És hát persze az üzlet címtáblájára
74 Masod, 1 | nótát kell tanítanom, de hát ha az üzlet kívánja, meg
75 Masod, 1 | volt a neve: megszoktam, és hát a régi vevők is csak Alt
76 Masod, 1 | szólították az üzletben. Hát igen örült. Vagy két nap
77 Masod, 1 | tanulnak könnyebben. De hát hiába: a kár megvolt. A
78 Masod, 1 | disznó rigónak a nyakát! De hát már hiába! Alt úr engesztelhetetlen
79 Masod, 1 | Majdhogynem puskát sütött rám. Hát hiába... hiába... Azóta
80 Masod, 1 | gázgyárban írnokoskodok. De hát mi pénz itt havi százötven
81 Masod, 1 | a kedvetlen emlékeket.~- Hát, kérem, édes jó kisasszonyom,
82 Masod, 1 | tanító özvegyének a leánya. Hát nincs több. S ha volna is,
83 Masod, 1 | S ha volna is, akkor is hát hogyan kérje azt a méltóságos
84 Masod, 1 | grófi családból való.~- Hát „méltóságával”, őméltóságával.
85 Masod, 1 | hallgatnak még rigótól se.~- Hát akkor egyházi éneket - készségeskedett
86 Masod, 1 | éppen kedvetlen volt a rigó. Hát odaállok, és rákezdem, hogy
87 Masod, 2 | akinek relif a röljef!... Hát akkor mit várjak a többitől?!~
88 Masod, 2 | szívében vérző tövis maradt. Hát az apáca azon az estén maga
89 Masod, 2 | szerszámaitól.~Akkor este hát látták a növendékek: milyen
90 Masod, 2 | az ügyét.~- Képzeld csak hát, én meg hogy jártam...~A
91 Masod, 2 | Tagadta esküvel, átokkal, de hát más nem fordult meg az ebédlőben.
92 Masod, 2 | simogatták, sajnálgatták. De hát...~Ida azon éjjel tíz évet
93 Masod, 3 | 3~Elvégezte hát lassankint a gimnáziumnak
94 Masod, 3 | ha móringja nem volna. Hát csak ilyenhez!~Ezt erősen
95 Masod, 3 | jeles bizonyítványnak. De hát az nemigen szomorította:
96 Masod, 3 | gardírozza. Minek nézik őt? Hát mért nevezik az érettségi
97 Masod, 3 | érezte bűnének.~A főasszony hát nemigen kívánta a nyájába.
98 Masod, 3 | kívánta a nyájába. Mégis hát ha jókora a móring, a szerzetben
99 Masod, 3 | nézett az asztal sarkára.~- Hát majd az édesatyjával beszélem
100 Masod, 3 | arcán. Inkább aggodalom.~- Hát örülök. Mármost hát kétfelé
101 Masod, 3 | aggodalom.~- Hát örülök. Mármost hát kétfelé ágazik az utad:
102 Masod, 3 | zavarodottan pislogott maga elé.~- Hát iszen - mentegetődzött -,
103 Masod, 3 | unalma nem nekik való. Most hát keresek valami korosat,
104 Masod, 3 | belsőleányt, konyhai leányt, hát fogadhat maga mellé anyapótlót
105 Masod, 3 | segítsenek rajta valahogy. Hát valamelyik aztán meg is
106 Masod, 3 | lába is reszket az örömtől. Hát ki is járogatott már. Hol
107 Masod, 3 | az egyik vendégszobát. És hát hogy ne tétlenül maradjon
108 Masod, 4 | mint növendékkorában? De hát jó, hogy legalább Ella jött
109 Masod, 4 | volt senki.~- Tessék. De hát hogyan, hogy Nóra?~- Hát
110 Masod, 4 | hát hogyan, hogy Nóra?~- Hát Ella olyan közönséges...
111 Masod, 4 | színpadra teremtette.~- De hát hogyan juthatnék én oda?
112 Masod, 4 | díjtalanul vegyék fel.~- De hát iskola...~- Írni, olvasni
113 Masod, 4 | Írni, olvasni tud?~- Hát hogyne: polgáriba is jártam
114 Masod, 4 | elég. A fő a pofika.~- De hát ruhám sincs.~- Azt is adok:
115 Masod, 4 | szerelmese is van már. Mégis hát a színpad: az apácák nem
116 Masod, 4 | lehetetlenség nincs benne. És hát mi más a leány fő ügye:
117 Masod, 4 | vesz egy csaposlegény se. Hát megteremtem a szerencsémet
118 Masod, 4 | maga Bogárnak a leánya? Hát hol él az én öreg jó barátom?
119 Masod, 4 | beszélt Ellával, vagyis hát Nórával. Csak azután fordult
120 Masod, 4 | én szobám lesz akkor?~- Hát persze hogy a tied.~Jókedvű
121 Masod, 5 | 5~Ida hát várt és várt megint.~De
122 Masod, 5 | várt és várt megint.~De hát olyan nehezen indul-e az
123 Masod, 5 | Iszen, ha pénze volna!... De hát az ő kezében még nem fordult
124 Masod, 5 | csak úgy tudtam meg.~- De hát olyan fontos?~- Mondja:
125 Masod, 5 | nem volt az intézetben.~Hát Ida elszörnyedt. A Fazekas-leány
126 Masod, 5 | Tanítóképzőintézeti tanuló.~- Mégis hát ír valami olyat?...~- De
127 Masod, 5 | bizonyisten.~- Bizonyisten.~- Hát ilyeneket ír: „Úgy szeretlek,
128 Masod, 6 | értette a gondolatukat, hát ő se beszélt többet.~Mondjanak
129 Masod, 6 | kinek adják vissza Idát?~- Hát kire bízza ilyenkor a házát
130 Masod, 6 | hogy előbb is hazakerül.~- Hát kérem, vezessen fel bennünket.
131 Masod, 6 | Csak maga van itt?~- Hát bizony...~- Régóta szolgál
132 Masod, 6 | Régóta szolgál itt?~- Hát bizony Szent Györgykor lesz
133 Masod, 6 | György, csak azt, hogy...~- Hát jó. Hazahoztuk a kisasszonyt,
134 Masod, 6 | Isten vele, Ida.~- De hát egy kis uzsonnára...~- Nem,
135 Masod, 6 | illatszerrel mosdott.~Mégis hát a maga fészkében érezte
136 Masod, 6 | Mohácsra ment a szülőihez.~- Hát azért olyan hideg ez a szoba.~-
137 Masod, 6 | több is tán?~- Három.~- Hát rakják át abba a kisasszony
138 Masod, 6 | délben? - kérdezte Ida.~- Hát az úr, meg Erzsi kisasszony.~
139 Masod, 6 | nem mindenki respektálja. Hát külön főzhet. Hány személy
140 Masod, 6 | Mennyi kell most a piacra?~- Hát... milyen halat tetszik
141 Masod, 6 | hajviselet szinte fájt nekik. Hát most már szabad. Kedvvel
142 Masod, 6 | színben labdarózsa-rajzok. Hát biz ott zöldre változott
143 Masod, 6 | amely szélmalmot ábrázol. Hát a képek a régiek. Az ülőbútorok
144 Masod, 6 | tapétaajtót is látott. Benyit hát: fehérzománcos fürdőkád,
145 Masod, 6 | lerogyott a székre.~- De hát...~- Tudom, tudom, mire
146 Masod, 6 | Restellte, hogy be van zárva, hát szinte haragosan szólalt
147 Masod, 6 | Kedvetlenségében is. Meg hát nem tudta hirtelenében,
148 Masod, 6 | csak a szemével kérdezett, hát Ida vállat mozdított.~-
149 Masod, 6 | rosszul esne talán Idának. Hát csak nyelt egyet. Az ebédlőből
150 Masod, 6 | bizalmasan és élénken csevegnek.~Hát ki ez a leány az apjának?~
151 Masod, 6 | levelet, aztán vállat vont:~- Hát ezzel végeztünk. Mármost
152 Masod, 6 | ezzel végeztünk. Mármost hát hova tegyelek?~- Baj, hogy
153 Masod, 6 | énmellém...~- Nem kell? Hát hogy gondolod, hogy magad
154 Masod, 6 | Legyintett.) Most már hát ne is beszéljünk róla. Rendelj
155 Masod, 6 | vehetsz ebben a városban. És hát rendelj magad mellé cselédséget:
156 Masod, 6 | nagylánynak érzed magadat, hát csak csináld.~~Ida alig
157 Masod, 6 | tekintett rá, de hidegen, hát a szürke felöltő tovább
158 Masod, 6 | ki a templomból. Betért hát előbb a szentegyházba.~Egek
159 Masod, 6 | szintén elhidegülten -, de hát végeztünk.~- A maga szolgálatára
160 Masod, 6 | és katolikust. Különben hát nem kötelező tán... csak
161 Masod, 6 | hódsapkás leány -, Istenem, hát mégis vannak jó lelkek is
162 Masod, 6 | rossz természet vagyok. Hát én nem tágítok. Ha nem fogadja
163 Masod, 6 | visszaélnek a boltosok, meg hát mégse érezte magát szabadjában
164 Masod, 6 | Csak a könyvesboltba ment hát be. Apácával is járt már
165 Masod, 6 | irtózással bámultak a laskára.~Hát Ida magával vitte a könyveket
166 Masod, 6 | mellé. Neki is Anna a neve, hát aszonta gazdasszonyom, hogy
167 Masod, 6 | a ház. Az apja hangja:~- Hát ennyi esze sincs magának!
168 Masod, 6 | üdvözölte vidáman Péter úr -, hát hol szórakoztál ennyi ideig?
169 Masod, 6 | beteg?~- Csak múló...~- Hát hol voltál? Mit vettél?
170 Masod, 6 | apjára.~- Csak három könyvet? Hát ruhát? Bútorokat? Másmindent,
171 Masod, 6 | Nem, nem, már elmúlt.~- Hát gyere, csókolj meg, aztán
172 Masod, 6 | Csak neveket mondhatok. De hát a nevek is csak szavak.
173 Masod, 6 | bujtogatják. A férj ellen.~- De hát miféle családokkal ismerkedek
174 Masod, 6 | Se azok énnálam. Mármost hát hogy vigyelek el akármelyikhez,
175 Masod, 6 | a horvátot is gyűlölik. Hát itt nincs társaságod. Aki
176 Masod, 6 | Eddig nem találtam. Pedig hát volna, de az egyre-másra
177 Masod, 6 | zsebkendőjét kímélje vele.~- De hát egyet se talált, apukám...~-
178 Masod, 7 | egységbe forrasztja. (Már hát úgy értve az örök szót,
179 Masod, 7 | el Ida.~- Miért?~- Csak, hát...~- Műveltebbet nem találsz
180 Masod, 7 | kisasszony, ha fárasztja a járás. Hát főzte: zsidóul van mondva.
181 Masod, 7 | bugyogott a könny.~- Nem, hát így nem jöhetsz el - hüledezett
182 Masod, 7 | az apa -, nem értem... De hát mi bajod?~- Engedelmeskedek,
183 Masod, 7 | Valakinek nem tetszik az orra, hát nem tetszik. És toppant
184 Masod, 7 | kötögetett, varrogatott.~Ida hát csak üldögélt, mint valami
185 Masod, 7 | klastromi pepita van rajtad: hát mért nem rendelsz tavaszi
186 Masod, 7 | és még nem vénasszony - hát csak úgy levélben írtam
187 Masod, 7 | mozdulatait lesse... Aztán hát az az asszonyság ha még
188 Masod, 7 | Gondolkodó szemmel eddegélt.~- Hát, csak használd el azt a
189 Masod, 7 | mégis apja. „Dorbézol” - hát férfi. A férfiak nem nők.
190 Masod, 7 | az a sárga bestia!... De hát bizonyára hiába főzi. Nagy
191 Masod, 7 | korkülönbség is köztük. És hát ha apuka ordináré ember
192 Masod, 7 | ember, esze is van. Csak hát: szereti a víg társaságot.
193 Masod, 7 | készségesen az asszony -, hát nincs már ott? Mostanában
194 Masod, 7 | Műveletlen kisvárosi polgár, de hát apja. És ha olyan férj kerülközik,
195 Masod, 7 | aki szintén műveletlen, hát az meg férje - majd megosztja
196 Masod, 7 | arca erre megvidámult.~- Hát gyere. Én is éppen oda készültem. -
197 Masod, 7 | voltak. Eladtam őket.~- Akkor hát nem haragszik, hogy vettem
198 Masod, 7 | hogy az utcán haladtunk. De hát elnyomtam.~Nóra röpködő
199 Masod, 7 | másik ablakon az utcára. Hát odalent egy szennyes siheder.
200 Masod, 7 | embertársaimnak kell őket neveznem.~És hát azok a szegény állatok!
201 Masod, 7 | engedelmes, figyelmes leány.~- De hát mért szolgál? - kérdeztem -
202 Masod, 7 | mint a magunkféle.~- Mégis hát micsoda pár!?~- Akik egymáshoz
203 Masod, 7 | még a prózai szilvafa is! Hát még a spireák! Vajon boldogok-e
204 Masod, 7 | házasodnék én meg, hanem hát teérted is. Meg ide asszony
205 Masod, 7 | fehér kesztyűs inas.~- De hát mért nem nekem?~- Mert leánynak
206 Masod, 7 | is röviden intézem én el: hát rövidre fogva a szót, közlöm
207 Masod, 7 | semmi emlékem anyámtól, hát legalább ez legyen! Az ő
208 Masod, 7 | így a kezembe juttassa. Ó, hát hull egy édes csepp is a
209 Masod, 7 | Cifra, cifra.” Ha nő, hát legyen cifra. Férfiak már
210 Masod, 7 | nehéz...~- „Senki más”? Hát mért éppen ő? Hiszen csupa
211 Masod, 7 | természet.~- „Flott, flott.” De hát miben nyilvánult a flottsága?~-
212 Masod, 7 | maga elmondott nekem.~- De hát mit mondott el?~Már akkor
213 Masod, 7 | kezdte:~- Tudom, mi bajod. De hát mért gyűlölsz? Azért, hogy
214 Masod, 7 | boldogítja?~- Megint magázol?~- Hát csak nem tegezem az anyámat.~
215 Masod, 7 | mosolyognak rajtam:~- Ahá! Hát most már látja, hogy jobb
216 Masod, 7 | történik majd velem? és hogyan? Hát ebben is milyen szerencsétlen
217 Masod, 7 | Talán épp Fiszd úr? De hát mérthogy apámra bízza? Bizonyosan,
218 Masod, 7 | egyik pontja ellen se. De hát ha előttem a szakadék! És
219 Masod, 7 | nincs a háznál. Se puska. De hát bemehetek-e én a vasárushoz,
220 Masod, 7 | könnyeim árja:~- Istenem, hát te is Nórát akarod-e, hogy
221 Masod, 7 | megyek, Pista is jön.~No hát az nem bizonyos - gondoltam -,
222 Masod, 7 | balul érti a gyermek. Aztán hát gondoljak Ábrahám engedelmességére,
223 Harmad, 1 | elé a vasúti állomásra. De hát mért nem jött az apja egyenesen?
224 Harmad, 1 | Csabának a lábára, arcára.~- Hát nem azért jött?~- De azért
225 Harmad, 1 | a második kérdés.~- Jó, hát második: Kényszerített-e
226 Harmad, 1 | fölemelte az arcát.~- Akkor hát jelentheti atyámnak, hogy
227 Harmad, 1 | hajómtól el nem oldozhatja. Hát én az ígéreteimen felül
228 Harmad, 2 | a városháza előtt. Pedig hát maga a polgármester öltötte
229 Harmad, 2 | Velencébe - vélte Ó Péter. - De hát itt nem adnak jegyet, csak
230 Harmad, 3 | figyelmeskedett Csaba - hát mért nem szól?~Ida megütközve
231 Harmad, 3 | modern hölgy. Különben, hát be van mutatva: nem túlsóparti
232 Harmad, 3 | régi lakásába térek.~- De hát mit mond atyám, ha Pestre
233 Harmad, 3 | kell utaznom hozzájuk.~- De hát hogy leszek én a világ előtt,
234 Harmad, 3 | padlóba.~Ida vállat vont:~- De hát minek, ha mondja, hogy nincs
235 Harmad, 3 | arckrémek kezelésében, de hát ki-ki úgy kezeli a szépségét,
236 Harmad, 3 | lobbant meg Nagy Ákos. - Hát mióta vagy te házas?~- Régen:
237 Harmad, 3 | rápillogott Ida kezére.~- Hát nem emelgetett sajtárt -
238 Harmad, 3 | apáca-vendégnek adnak szállást.~- Hát maradhat itt a hotelben
239 Harmad, 3 | egy cukrászbolt is... De hát nem, mégse hagyhatom itt.~
240 Harmad, 3 | rázta a fejét Csaba.~- De hát hova megy ön? - fakadt ki
241 Harmad, 3 | érezzen koloncnak engem...~- Hát pedig ez másképp meg nem
242 Harmad, 3 | talán vendéglő is.~- De hát ön is ott marad?~- Nem:
243 Harmad, 3 | megint nem tartozik önre.~- Hát akkor inkább itt maradok.
244 Harmad, 4 | klastromi kihágás.~Utaztak hát szótlanul, mint az előbbi
245 Harmad, 4 | gyermekek is kötik. Aztán hát ebéddel is várja Jolán.
246 Harmad, 4 | ülésre, félszembe Idával.~- Hát ha nem kellemetlen - morogta
247 Harmad, 4 | Köszönöm: tűrhető.~- Hát nincs semmi mondanivalója?~-
248 Harmad, 4 | holnaputánra mondta, hogy...~- Hát holnapra már nem. Holnapután.
249 Harmad, 5 | azért is, akitől maradt.~Hát Csaba a húga kedvéért is,
250 Harmad, 5 | tanultuk - ijedt el Ida.~- Hát akkor mit tanult, kisasszony?~-
251 Harmad, 5 | Sörszagúak és füstösek. Hát az a kérdés: a zene-e a
252 Harmad, 5 | a férfiak karján járnak, hát végre is megszólalt:~- Ha
253 Harmad, 5 | üzlettel és cigánysággal. Hát még külön-külön egymás mellett.
254 Harmad, 5 | bizony kellemetlen volt.~- Hát máskor azonnal szóljon.~-
255 Harmad, 5 | máskor azonnal szóljon.~- De hát minek? Mit tehet vele?~-
256 Harmad, 5 | Azért történt?~- Azért.~- Hát mért nem szólt?~- Jobb,
257 Harmad, 6 | türelmetlenkedés, hogy hosszú az út, hát Salzburgban nem szálltak
258 Harmad, 6 | volt pénz a kezemben.~- Hát hány éves most? Bocsánat
259 Harmad, 6 | értek franciául - folytatta hát Ida nyájasan, s franciául
260 Harmad, 6 | volt más francia könyv, hát megvettem. Gondoltam: talán
261 Harmad, 6 | találkozik valami érdekes.~- Hát érdekesnek érdekes Raoul
262 Harmad, 6 | kezében, egy se az ária. Hát a karmester szóra nem nyomhatta
263 Harmad, 6 | színházi zenét, asszonyom? Hát akkor milyen zenét ismer?~-
264 Harmad, 6 | szonátáit.~- Ezzel a kézzel? Hát hogyan játssza az oktávokat?~-
265 Harmad, 6 | hogy egyforma a gyűrűjük, hát bemutatkozott. Idának is,
266 Harmad, 6 | mondta unatkozón Ida -, de hát véltem, hogy kedvetleníti
267 Harmad, 6 | Van - biccent rá Mikey -, hát hogyne volna!~- Hát akkor,
268 Harmad, 6 | Mikey -, hát hogyne volna!~- Hát akkor, kérlek, a ládám ügyét
269 Harmad, 6 | mindjárt.~Az ifjú lódult.~- De hát - kapott Mikey karjához
270 Harmad, 6 | egyet-mást az otthonvalókról. Már hát csak az asszonyok kedvéért
271 Harmad, 6 | nagyhajú Csaba jobbján.~Csabáék hát először is a szállásukra
272 Harmad, 6 | ismerőseivé Csabának. De hát a magyarok külföldön mind
273 Harmad, 6 | Idám, ide a főhelyre.~- De hát van itt érdemesebb hölgy
274 Harmad, 6 | mink vagyunk középen.~De hát Ida mégiscsak egymaga került
275 Harmad, 6 | semmit se alkotott, így hát a tárlatra se küldött semmit.
276 Harmad, 6 | javítania.~Nevettek.~- No hát az a bárd... - fitymálódott
277 Harmad, 6 | Soha nem próbáltam.~- Akkor hát modellül állsz - mondta
278 Harmad, 6 | galambod van, párod van. Hát mondd el legalább, hogyan
279 Harmad, 6 | Hol? - szólt végre Csaba - hát egy zongora mellett, szalonban.
280 Harmad, 6 | lehetetlen volt nem éreznie.~De hát mért, hogy őt vette el Csaba?
281 Harmad, 6 | émelygett, hogy az ő pénze hát erre kellett olyan igen!
282 Harmad, 6 | Hosszasan bámulta a szemét. Hát csakugyan olyan szép az
283 Harmad, 6 | nézegette soha örvendő szemmel. Hát a nyaka is szép, most már
284 Harmad, 6 | is, noha kissé irigy. De hát nem tehet róla szegény,
285 Harmad, 6 | hogy olyannak született.~És hát mért szeretik olyan igen
286 Harmad, 6 | kivetni való cserép. Mégis van hát valami értékes abban az
287 Harmad, 6 | eltalálta, hova tiporjon. De hát ha van benne mégis valami
288 Harmad, 6 | csoda? Hiszen ő is festő, hát érti. És miért titkolta
289 Harmad, 6 | aztán meg hogy szobrász. Hát hazudott. Mért hazudott?
290 Harmad, 6 | hazudott. Mért hazudott? De hát akkor is mért viselkedik
291 Harmad, 6 | mindig ilyen különös volt.~Hát különös. De meg kell vallani,
292 Harmad, 6 | lelkének minden sugarával...~Hát nem boldogítja? Tehet ő
293 Harmad, 7 | volt, hogy ő is kérdezze: Hát ön? - de mégse mondta ki:
294 Harmad, 7 | elsőben és utolsóban. De hát annyit bizonyára meg is
295 Harmad, 7 | folytatta Csaba a küszöbön -, hát kérem: rakja be minden apróságát
296 Harmad, 7 | erősen zajonganak ott, de hát remélem, hamarosan megtaláljuk
297 Harmad, 7 | délelőttönként halad a legjobban. Hát menjen a templomba. Én meg
298 Harmad, 7 | az uramnak, hogy...~- De hát ülj le, Miluskám - szíveskedett
299 Harmad, 7 | hete, hogy kiment belőle. Hát csak épp ezért a karfiolért
300 Harmad, 7 | ha tejfelben puhítjuk. Hát gyertek velem. Az utca nevét
301 Harmad, 7 | valami faluban. Novemberig hát kiadják. Az angolkert közelében
302 Harmad, 7 | megfordulhat - mondta Idának.~- Hát maga nem jön?~- Minek? Nekem
303 Harmad, 7 | elé merüldöző szemmel.~De hát ott van Szinyei-Merse: egyetlen
304 Harmad, 7 | pázsit színei fölött. És hát hol a gondolat Courbet képeiben?
305 Harmad, 7 | újak -, melyik képen érzik hát ennyire az örökkévalóság
306 Harmad, 7 | végtelenség örök folyamába. De hát mi az a Végtelenség?...
307 Harmad, 7 | Csaknem beleütközik Idába.~- Hát maga hogy kerül ide?~Ida
308 Harmad, 7 | ki a lakást egy cukrász. Hát aztán leszálltam a villamosról.~-
309 Harmad, 7 | leszálltam a villamosról.~- De hát a másik lakás: a Danauer-féle?~-
310 Harmad, 7 | Danauer-féle?~- Nem néztem meg.~- Hát hol járt ennyi ideig?~-
311 Harmad, 7 | láttam, hogy ön ide lép be, hát én is ide váltottam jegyet.~-
312 Harmad, 7 | órája. Ida vállat vont.~- Hát én is itt álltam.~- Hol?~-
313 Harmad, 7 | Hol?~- Itt: mögötte.~- De hát mért nem szólt?~- Gondoltam:
314 Harmad, 7 | megint elhidegült.~- Gyerünk hát: ebédeljünk.~~Csak kettecskén
315 Harmad, 7 | bár néha nekem is azt.~- Hát ebéd után - szólalt meg
316 Harmad, 7 | értetlenül nézett Csabára.~- Hát amilyen önnek tetszik.~-
317 Harmad, 7 | bútorozott lakás költséges.~- Hát akkor bútorozatlant.~- Látom,
318 Harmad, 7 | otthon új bútorokat vehet.~- Hát akkor... de hiszen mondtam,
319 Harmad, 7 | szót se szólnék róla. De hát a gavallérság is csak addig
320 Harmad, 7 | kétféle költségről beszél. Hát nem elég az a...~- Az a
321 Harmad, 7 | hogy itt olcsóbb az élet.~- Hát akkor hogyan értsem a kétféle
322 Harmad, 7 | költ, és amit én költök. De hát kérem, mit bámuldozik ezen?
323 Harmad, 7 | mikor vergődök ki belőle. Hát kénytelen vagyok vele.~-
324 Harmad, 7 | fordított a beszélgetésen.~- De hát mért nem nézte meg azt a
325 Harmad, 7 | szelíd kis teremtés az.~- Hát kedves...~- Beteg, fehér
326 Harmad, 7 | poharára. Csaba elbámult.~- Hát ön meg van esküdve énvelem?~
327 Harmad, 8 | évet töltenek Münchenben, hát jó nekik a legolcsóbb vásári
328 Harmad, 8 | nyaralnak Johanneskirchenben - hát mármost padlásra rakassák-e
329 Harmad, 8 | fölösleges a nyárra, és hát Kätchen tudja már, hogyan
330 Harmad, 8 | be a túrós csuszát.~- No hát ezt már nem maga csinálta,
331 Harmad, 8 | Ida nem nézett oda, mert hát őt Csaba dolgai nem érdeklik.
332 Harmad, 8 | rajzot látna. Elővonja. Hát a másikon is van rajz. Mintha
333 Harmad, 8 | vacsorán is ott volt?~- De hát én nem kértem tőled egy
334 Harmad, 8 | nő a polgári lánnyal. De hát a polgári leány gyorsan
335 Harmad, 8 | eskettek benneteket. No hát mármost a feleséged magára
336 Harmad, 8 | feleségem érzékenységét.~- Hát az látszik is rajta, hogy
337 Harmad, 8 | nem pénzért veszünk el.~- Hát nem láttad, hogy semmi ékszere
338 Harmad, 8 | csak egy karperece sincs.~- Hát akkor miből bérelted ezt
339 Harmad, 8 | innen, az még bianca. De hát mit tartozom én neked, Pista...~-
340 Harmad, 8 | bennem a művészi véna.~- Hát legalább ötven márkát adj,
341 Harmad, 8 | maga, kisasszony?~- Néha.~- Hát miért nem zongorázott eddig?
342 Harmad, 8 | meg semmi bizalmaskodást.~Hát Csaba ki is lépett. A tavaszi,
343 Harmad, 8 | azért hozhat napernyőt. Hát most már mehetünk: öt óra.
344 Harmad, 8 | meg:~- Kikhez megyünk?~- Hát ma csak Szélékhez. Azok
345 Harmad, 8 | mosolyodott az arca.~- Vizit? Hát azt véli, hogy valami szalonba
346 Harmad, 8 | úgy fut le a lépcsőn.~- De hát kik azok a rettenetes Szélék?
347 Harmad, 8 | asszonnyal, aki mellettem ült. De hát melyik Szélné a kettő közül?~-
348 Harmad, 8 | Amerikai. Csak este viseli. De hát mit képedez rajta: fülbevaló,
349 Harmad, 8 | Mondta volna még: Mi a neve hát itt a Gassenhauernak? Hogy
350 Harmad, 8 | villansz ide az égből? No hát nekem is lehet még örömnapom.
351 Harmad, 8 | Beszélj sokat, mindent.~- Hát először is: beteg vagy-e,
352 Harmad, 8 | kérdezte meg Vágó Palit. Aztán hát, hogy Csaba hol élt, miket
353 Harmad, 8 | időm rá, Balázs bátyám.~- Hát persze, persze. Fiatal festő,
354 Harmad, 8 | vánkosomat, ha már itt vagy. De hát valamit mégiscsak festettél,
355 Harmad, 8 | a szekerem tengelye? De hát mindig az a szerszám való
356 Harmad, 8 | magad is érzed?~- Érzem.~- Hát így is a rendje: fiatalember
357 Harmad, 8 | Művészi dicsőség?... Hát igaz... Igaz nagyságok csak
358 Harmad, 8 | Költők... ászkirályok... De hát azok is: kismécses, nagymécses:
359 Harmad, 8 | egyszerre nem tudja ő se. De hát így is csak megéldegél az
360 Harmad, 8 | söpör vasárnaponkint, de hát... papucs és fésű és kávésedény
361 Harmad, 8 | hegyén-hátán az asztalon. Meg aztán hát...~A fejét rázta, és elhallgatott.~
362 Harmad, 9 | Kati kisztihanddal köszönt, hát Ida is bólintott. Az asszony
363 Harmad, 9 | asszony örvendezett. Ő meg hát Millnerné, és a keresztneve
364 Harmad, 9 | beszél a gyermekéről. Vagy hát csak egy percre is, hogy
365 Harmad, 9 | tréfás szójáték lehetséges. Hát a vidámság paradicsomában
366 Harmad, 9 | legszebbje kerül külföldre. De hát ha a férjét is ismernénk:
367 Harmad, 9 | köszöntünk már egymásnak.~- Ugyan hát hozza át egy percre a kedves
368 Harmad, 9 | nő is segített:~- Ugyan hát hozza, míg mi is itt vagyunk.
369 Harmad, 9 | úgy dicsérik. Csabával meg hát csakugyan dicsekedhetik,
370 Harmad, 9 | nyelvén játszott a szó:~- No hát most az egyszer én kérem,
371 Harmad, 9 | hirtelenjében való hívástól? De hát a világ előtt házaspárok
372 Harmad, 9 | dokumentálniuk való mindenképpen. És hát Csaba is nem elhurcolta-e
373 Harmad, 9 | rongyos harisnya mellett. És hát Csaba hogyan beszélgetett
374 Harmad, 9 | maguk között idegenek. No, hát már nem is olyan vadidegenek:
375 Harmad, 9 | szinte rázkódott belé.~Pedig hát Csaba kereste, míg tanáréknál
376 Harmad, 9 | persze nem felelt.~Ment hát Ida szobájába, hogy megkérje:
377 Harmad, 9 | hogy valaki elolvassa. De hát ki tud magyarul más a házban?
378 Harmad, 10| derengeni a világosság: hát a festők eleven testről
379 Harmad, 10| különösen az akt modellek. Tudta hát már, mi a modell - vagy
380 Harmad, 10| ablakok: a mennyezeten.~Hát az az egy szoba volt Mikeyéknek
381 Harmad, 10| hogy csak így lakunk? De hát gyermekünk nincs több ennél
382 Harmad, 10| mit fest?~Az asszonyok hát csevegnek tovább.~Néha Millnerné
383 Harmad, 10| huszonhárom éves is elmúltam. De hát nem azért nem mentem én
384 Harmad, 10| akadt volna kérőm. Csak hát válogattam.~A lányok nem
385 Harmad, 10| A lányok nem hitték.~- Hát ott jön a parton három fiatalember,
386 Harmad, 10| nadrágosra mondta az egyik: no, hát azt.~Az öcsém akkor, elsőéves
387 Harmad, 10| be, hogy festőnövendék. Hát nem is gondoltam házasságra,
388 Harmad, 10| engem meg nem bír elhagyni. Hát mit tehettem egyebet szegénnyel,
389 Harmad, 10| A többi asszony is.~- De hát most már rajtad a sor -
390 Harmad, 10| témájuk az asszonyoknak. Hát nemcsak hogy nyújtotta a
391 Harmad, 10| koholjon, ha netán mégis... Hát megint elbágyadt, megint
392 Harmad, 10| hálistennek! Mégiscsak van hát olaj a lámpásban! Gyere,
393 Harmad, 10| ülj le. No, igen örülök.~- Hát van, de nem sok - mosolygott
394 Harmad, 10| álmélkodott Csaba -, hogyhogy?~- Hát nem tudsz róla? Nem te mondtad
395 Harmad, 10| mondtad neki?~- Nem. Mit?~- Hát hogy gondoskodott rólam. -
396 Harmad, 10| Látom, hogy nem tudsz róla. Hát mikor nálam jártál, másnap
397 Harmad, 10| angyalt osztott párodul. De hát hol van?~Csaba csak nézett,
398 Harmad, 10| mindennap... Nem, Csaba, hát ezt nem fogadhatom el. Teljes
399 Harmad, 10| modell nélkül nagyolom. Hát csak erről a nőről szólok,
400 Harmad, 10| Tetszhetik-e ez valakinek? De hát tessék: ülj le. Várj, ezt
401 Harmad, 10| díványpárnát is ide teszem. Hát a kép címe: Denevér. Értelme:
402 Harmad, 10| Értem. Szép gondolat.~- Hát abból a sajnálatomból született
403 Harmad, 10| volt ecset a kezemben.~- Hát ez a másik kép?~- Ennek
404 Harmad, 10| találok rá, hogy mi.~- Hm. Hát persze...~- Azért is hagytam
405 Harmad, 10| a mosdás után való arc. Hát még a sokféle világosság!
406 Harmad, 10| amiről nem tud a világ. Hát megvolt már az arc, de el-elfogyott
407 Harmad, 10| hallgatott: leste, mint mond hát mégis az öreg?~Végre fölemelte
408 Harmad, 10| mindig fáradtak már.~- De hát hetvenéves szemmel már azt
409 Harmad, 10| tudott a nyomorékságáról, hát kínos hallania. Mentül igazabb
410 Harmad, 10| életre, mint az épnek. De hát nehogy te is ezt érezd,
411 Harmad, 10| kézcsókomat add át.~- De hát gyújts rá, Balázs bátyám.~-
412 Harmad, 10| nem volt. Vagy ha volt is, hát nem olyan tökéletesen. Hogy
413 Harmad, 10| azonnal nem rendezed az ügyet. Hát ő azonnal kelt volna is,
414 Harmad, 10| sírtam, és igen pakoltam, hát nekifogott, és sok káromkodással
415 Harmad, 10| Berthelier-szobor. Azt mondtam, no hát megtaláltam a művészet kulcsát:
416 Harmad, 10| szobrászat mesterségi részét, hát rám zuhan két kép. Egyik
417 Harmad, 10| Hetvenéves koromban találtam rá. Hát: az eksztázis.~- Az eksztázis?
418 Harmad, 10| eksztázis.~- Az eksztázis? Hát mégis az eksztázis!~- Az
419 Harmad, 10| erős tűz: nagy gyémánt. De hát beszéljünk magyarul: eksztázis
420 Harmad, 10| a világnak, továbbra is. Hát a művész is, hogy meglegyen,
421 Harmad, 10| megállt, hogy ezt mondta.~- De hát a művész olcsóbban jut a
422 Harmad, 10| Búsan rázott a fején...~- De hát mégis azt érzi, hogy ingyen.
423 Harmad, 11| fülbevalót engedje el, kérem.~- Hát akkor órát, karperecet.~
424 Harmad, 11| házassága bizonyítványát. Hát ő is jön.~- Tehát ön is
425 Harmad, 11| Elmegyünk. Önnek különben is hát társaságba kell járnia.
426 Harmad, 11| bennünket.~Ida vállat vont.~- Hát belemegyünk.~- Hm. Az nem
427 Harmad, 11| Nem éppen aggasztó, csak hát... Ahol lányok is vannak,
428 Harmad, 11| zálogosdikat rendeznek... És hát a házasok se vonják ki belőle
429 Harmad, 11| vonják ki belőle magukat...~- Hát mi sem. Hiszen ön akkor
430 Harmad, 11| zálogosdiban forog.~- Az ám, de hát... Úgy látom, a klastromban
431 Harmad, 11| megzavarodva nézett Csabára.~- Hát akkor mi... nem vegyülünk
432 Harmad, 11| nekem se könnyű.~- Nem, hát akkor nem megyünk el.~-
433 Harmad, 11| senkinek se az esze.~Aznap hát örömnapja volt Idának. S
434 Harmad, 11| várt tőle. Nem is óhajtott. Hát inkább megrettenve, a félelem
435 Harmad, 11| engedelmesen a gnädige Herrnek.~Hát Idának a gyűrűje visszakerülése
436 Harmad, 11| írt Idának:~Az idő tiszta, hát Starnbergbe megyünk, egy
437 Harmad, 11| valamelyes süteményt is. Kettőkor hát az állomáson.~N. B. Mi csak
438 Harmad, 11| viselni. Vagy titkolta? De hát miért titkolta? Ki adta
439 Harmad, 11| undorodással a Denevérre. Mégis hát, ha már annyi dolga és pénze
440 Harmad, 11| eléje tették, hogy mégis hát egye meg: már nincs benne
441 Harmad, 11| két órakor ott találkozott hát a társaság a pályaudvar
442 Harmad, 11| Mosolyogták őket.~- No, hát légy gavallérja Klárikának
443 Harmad, 11| őket a középső ülésekre, és hát persze rajtuk volt mind
444 Harmad, 11| se érdemesíti.~- Ne légy hát olyan bornyú - szólt az
445 Harmad, 11| anyai megrovás.~- Udvarolj hát - biztatta Kenderné -, gavallérnak
446 Harmad, 11| annak a két kicsinek.~De hát végre is megállt a vonat.
447 Harmad, 11| somvesszőt messen a pecsenyének.~Hát aztán letelepedtek a tűz
448 Harmad, 11| kiáltotta utána Borbereky.~Hát Csorba lódult a sóért, tojásért
449 Harmad, 11| is boldogította. Az meg hát éppenséggel megvigasztalta
450 Harmad, 11| oda se nézett, Mikeyre.~Hát Mikey fordult is vele egyet-kettőt.
451 Harmad, 11| Menjetek karonfogva szépen.~Hát mentek. Peti lógadozó fejjel.
452 Harmad, 11| merített a pohárba:~- No, hát ilyen szép felhőket évek
453 Harmad, 11| Nézzétek csak: ez is kép.~Hát valóban megfesteni való
454 Harmad, 11| nyomja még.~Meg kellett hát elégednie Csorba kíséretével.
455 Harmad, 11| meg...~A kocsma udvarán hát csakugyan táncolnak, mégpedig
456 Harmad, 11| esik a cipője sarka!~Ida hát szintén beleröppent a táncba.
457 Harmad, 11| fáradhatnak el a táncban, hát Ida vagy két óra hosszáig
458 Harmad, 11| buzgalommal foglalkozik ővele. De hát nem megmondta-e Csaba az
459 Harmad, 11| robogott el.~Egy órát kell hát még várniuk.~A férfiak bosszankodtak.
460 Harmad, 11| csupa sár volt a cipője, de hát ő csak hallgatott. Ámbátor
461 Harmad, 11| csak hallgatott. Ámbátor hát Csaba is hallgatott. Olyan
462 Harmad, 11| mérgeket sejtene benne.~Hát csak állongtak valamennyien
463 Harmad, 11| köszönje meg Csabának?~Mégis hát érezte, hogy bizalmas beszélgetés
464 Harmad, 11| hogy Csaba szólal meg.~Hát Csaba meg is szólalt. Alighogy
465 Harmad, 12| szorongással rosszallta, hogy mégis hát az este nem olyan hangon
466 Harmad, 12| annyit se mentekezett.~Pedig hát... mégiscsak sok volt az
467 Harmad, 12| és halvány arcát. Mégis hát, akármint szól a szerződésük:
468 Harmad, 12| Miért rendelkezzek én?~- Hát, hogy ő beteg...~- Beteg?~-
469 Harmad, 12| ma nem jöhet a piacra.~- Hát mi baja?~- Nem tudom.~-
470 Harmad, 12| És esernyőjét...~- No, de hát kénytelen volt vele. Iszen
471 Harmad, 12| hogy elhagyja a legelőt. Hát csak sandít a tehén nagy-megvetőn
472 Harmad, 12| zavarodottan.~- Hogyan, hát maga takarít a műhelyemben?~-
473 Harmad, 12| hallottam, hogy elmegy, hát gondoltam...~Annyira meg
474 Harmad, 12| Szép idea, ugye szép idea? Hát érthető?~- Érthető.~- És
475 Harmad, 12| ki a kerekem a sarkából. Hát nyújtsa a kezét...~Ida szomorkás
476 Harmad, 12| Csabát ki a házból. Nem, hát annyira mégse szabad talán
477 Harmad, 12| nem zivataros az idő. És hát kár annak a drága hölgynek.
478 Harmad, 12| még az árnyékát is.~Mégis hát a legelső ebéd után, amelyen
479 Harmad, 12| idegenek is beszélhetnek.~- Hát három nagyképpel foglalkozom.
480 Harmad, 12| különben nem tartozik ide. Hát: a nők, ha nem is értenek
481 Harmad, 12| képben értékes. A művelt nők. Hát engem igazán hálára kötelez,
482 Harmad, 12| falvakban, kórházakban. Most már hát találtam volna, de kiesik
483 Harmad, 12| búsan nézett maga elé.~- Hát csak vázolgatok, ami elém
484 Harmad, 12| beszélgetést a kerékvágásba.~- És hát csak úgy, emlékezetből? -
485 Harmad, 12| hogy igazán megnézem - már hát akár szeretetből, akár hogy
486 Harmad, 12| De hiszem.~- Nem hiszi. Hát megmagyarázom: azok, akik
487 Harmad, 12| fölkelt. Sóhajtott.~- De hát önnek különben is egészséges
488 Harmad, 12| elő vakaródik tán valami. Hát év végére... Bizonyára a
489 Harmad, 12| ahogy a múzsa-leány. Pedig hát mind a kettőnkre kellemesebb
490 Harmad, 12| merem kérdezni, de mégis hát megkérdezem: nem volna-e
491 Harmad, 12| festőnékhez meg maga nem jár, hát azok is egyre ritkábban
492 Harmad, 12| ül. Vagy sétálgat. Mégis hát levegőn van, és szórakozik.~
493 Harmad, 12| nyílt-komolyan felelt:~- Hát érezni nem érzem mindenkor
494 Harmad, 12| idegennek, megvallom. Ma is hát, hogy itt láttam a maga
495 Harmad, 12| hogy idegenek vagyunk. De hát nem látunk-e olykor merőben
496 Harmad, 12| részéről érzem szívességnek. És hát, hogy megnyugodjon, mondjuk:
497 Harmad, 12| fogadom el a takarításért.~- Hát én már indulnék.~Ida az
498 Harmad, 12| ebédelhetünk, ha akarja.~- Hát jó: holnap. Ha nem esik.~-
499 Harmad, 12| stoppoló pamut.~~Attól fogva hát Ida is kijárt Csabával a
500 Harmad, 12| beszél meg vonalakról. Mégis hát a meztelen képek előtt nemigen
1-500 | 501-753 |