Part,  Chapter

 1 Eslo,  2   |          boltocska előtt. Állt.~- Mégiscsak valami nem rendjén való!
 2 Eslo,  3   |        üzletértő vagyok, ön pedig mégiscsak fiatal ember hozzám képest:
 3 Masod,  1  |         meg.~Ida pillogott. Aztán mégiscsak kimondta a kérdést:~- Hát
 4 Masod,  3  |  változatosságoknak. De az elméje mégiscsak azon motollált, hogy hogyan
 5 Masod,  6  |       kirakat előtt. Hogy a város mégiscsak az ő szülővárosa. És hogy
 6 Masod,  6  |        lehet - fontolgatta Ida -, mégiscsak megkérdezem előbb apámat.
 7 Masod,  7  |       nyomkodja a pénzt a kezébe, mégiscsak arra vall, hogy az apai
 8 Masod,  7  |   lépcsőre ért, levonta a gyűrűt. Mégiscsak jobb lesz, ha akkor mutatja
 9 Masod,  7  |       ellenkezzen. A szülők szíve mégiscsak közelebb ver, mint akárkié.
10 Masod,  7  |           amelyet Lázár bizonyára mégiscsak csöppentett neki.~- Nem
11 Harmad,  6 |       vagyunk középen.~De hát Ida mégiscsak egymaga került középre,
12 Harmad,  8 |      játékáról semmit. Annyit már mégiscsak mondhatott volna, ha szimpla-színtelenül
13 Harmad,  8 |          itt vagy. De hát valamit mégiscsak festettél, míg távol jártál?~
14 Harmad,  8 |      örökkévalóság sötétségébe.~- Mégiscsak beteg vagy te, Balázs bátyám.
15 Harmad,  8 | megfesteni.~- Látod, bátyám, hogy mégiscsak van valami becses az életben
16 Harmad,  10|     testről festik a képeiket? De mégiscsak utálatos! És az a szennyes
17 Harmad,  10|       öregurat - no, hálistennek! Mégiscsak van hát olaj a lámpásban!
18 Harmad,  12|         mentekezett.~Pedig hát... mégiscsak sok volt az a lúg...~Szeretett
19 Harmad,  12|          ha nem szereti is, Csaba mégiscsak olyan férfi, aki apróhirdetés
20 Harmad,  14|          ebéddel, de egy óra felé mégiscsak megérkezett.~Az asztalnál
21 Harmad,  14|    habozva nézett maga elé, aztán mégiscsak kiment a konyhára.~Egy feketeruhás,