Part,  Chapter

 1 Eslo,  3   |         volna másé? De nem azért mondom szépnek, hogy az én leányom.~
 2 Eslo,  3   |      sürgős?~- Csak a lehetséget mondom. Én mentül előbb óhajtanám.
 3 Masod,  7  |           mint előbb.~- Apukám - mondom még a tükör előtt -, boldogult
 4 Masod,  7  |          már volt eszemben, hogy mondom is: végy egyet-kettőt. De
 5 Masod,  7  |     olyan igen drága. Hogy volt?~Mondom.~A fejét csóválja.~- Blaunál
 6 Harmad,  3 |       cselédségünk.~- Lesz. Csak mondom: arra a három napra. Vagy
 7 Harmad,  4 |         semmit se tudhatok. Csak mondom: remélem.~- Jó. És kérem:
 8 Harmad,  5 |   beszélünk egymással. Ezzel nem mondom, hogy változtassunk az egyezségünkön.
 9 Harmad,  7 |           hogy hazafelé megyünk, mondom az uramnak, hogy...~- De
10 Harmad,  7 |      kérem, mit bámuldozik ezen? Mondom: ha nem keveredtem volna
11 Harmad,  10|       megértem; ha valakinek azt mondom: ez meg ez a hiba, azt érzi,
12 Harmad,  11|       velünk játszott.~- Más az. Mondom, hogy a festők olyanok,
13 Harmad,  14| Vasgyáros?~- Nincs. Csak láttam. Mondom: színpadon láttam, nem regény.
14 Harmad,  14|        én uramról van szó.~- Nem mondom.~- Neki volt efféle ügye?~-
15 Harmad,  14|         vagy nem? Én azonban azt mondom: Ti, két oktalan, két lábú
16 Harmad,  14|     gazdagítom, hanem inkább azt mondom Loccsantó barátomnak: -
17 Harmad,  15|     embertársamért szenvedtem!~- Mondom: nem sikerül. De hát jó:
18 Harmad,  15|         ilyesmi lehetetlen!~- De mondom: nem. Éppen én óhajtanám,
19 Harmad,  16|         művészet és művészet. Én mondom.~Csaba ránézett:~- S kérsz
20 Harmad,  16|          ellen, sem Ida.~- Ha én mondom azt - folytatta Csaba -,