Part,  Chapter

501 Harmad,  12|            képek előtt nemigen időzött.~Hát szólt egy-két szót valamelyik
502 Harmad,  12|            homloka redői elsimulnak.~De hát mi baja Csabának? Hiszen
503 Harmad,  12|          ilyesmit egymástól soha. Pedig hát Csaba megmondta volna:~-
504 Harmad,  12|            születnek az elmémben, aztán hát íme a valóság: apró madár­
505 Harmad,  12|                nincs árnyék, nincs kép. Hát csak mendegéltek.~Végre
506 Harmad,  12|                  Minket nem ismernek.~- Hát akkor tessék be a szobába.
507 Harmad,  12|               Hogyhogy? - ámuldozott.~- Hát Angyal-tragédia. Maga mondta
508 Harmad,  12|            Mondtam, ugye, hogy a nők... Hát nem érti? A múzsa helyett
509 Harmad,  12|                pillogott boldogan -, de hát itt az aludttej. Adja a
510 Harmad,  13|                 a múzsa halálát, vagyis hát már az angyal-tragédiát.~
511 Harmad,  13|           elszakadnia a hazájától.~- De hát akkor vissza kell térnünk -
512 Harmad,  13|              vonzza.~- Semmi okom rá.~- Hát azért pedig nem kell. Mert
513 Harmad,  13|               ugyan addig megkészül. De hát most már haldokló leányt
514 Harmad,  13|              nem papiros a szerződésük. Hát nem kereste az okát.~Azokban
515 Harmad,  13|               volt teljes a vázlatokon.~Hát egyre-másra bontakozott
516 Harmad,  13|               csak rázogatta a fejét.~- Hát hiába - nyögte csaknem sírásig
517 Harmad,  13|        tragédiája volt a rezdülésem. De hát mi a rezdülés? Hogyan lehetne
518 Harmad,  13|            megint a nagy kérdőjel:~- De hát mi gyönyörítheti el a szívet?~
519 Harmad,  13|              kezében: - Miért nem bírom hát, miért nem?~S kis idő múltán
520 Harmad,  14|        konyhaajtón, és eligazítja őket.~Hát Ida nyugodtan törölget tovább
521 Harmad,  14|                 egyvalaki volna.~Kilép, hát két festő-ismerős: Borbereky
522 Harmad,  14|                valami ünnepre hívják.~- Hát pedig egy kis fontos ügyben
523 Harmad,  14|              valami művész-egyesület?~- Hát esténkint olyanféle - hagyta
524 Harmad,  14|                rá komolyan Borbereky -, hát akkor odamegyünk.~- Az uram
525 Harmad,  14|               pedig nem mutathatom meg.~Hát Ida várta továbbra is a
526 Harmad,  14|             csüggedten rázta a fejét:~- Hát ez a képem is csak gondolat
527 Harmad,  14|               ahhoz nem szabad nyúlnia.~Hát nem is nyúlt volna. Egyre
528 Harmad,  14|           egyengette az íróasztalon. És hát a szemének Ida már nem is
529 Harmad,  14|               alján ez a név: Jolán~No, hát Ida nemhogy parancsolhatott
530 Harmad,  14|               ez a kérdés rontja egyre. Hát kérlek, arra a szeretetre
531 Harmad,  14|                igen erős ügyben jött.~- Hát eressze be.~- De azt mondja,
532 Harmad,  14|               dézsaszékre.~- Nem tudja? Hát ön se tudja?~- Semmit se
533 Harmad,  14|            visszaroskadt. Kókadozott.~- Hát kérem, elmondom akkor elejétől:
534 Harmad,  14|            láttam, hogy valami történt. Hát aztán elmondta, csak a neveket
535 Harmad,  14|             ágyban, és addig beszélget, hát megengedem neki. Mert nappal
536 Harmad,  14|             férj, ha már lefeküdt.~- De hát, kérem, hogy kerül ebbe
537 Harmad,  14|                az én uram?~- Balogh úr? Hát ő a Kakas. Nem tudta? Én
538 Harmad,  14|    Türelmetlenül vágott a szavába:~- De hát kérem, arról szóljon már:
539 Harmad,  14|              már: mit mondott Csorba?~- Hát azt, hogy a Kakas: Balogh
540 Harmad,  14|                találtunk végre rá.~- De hát kérem, mégis mi történt?~
541 Harmad,  14|                könnyen megegészíthette.~Hát azon kezdődött, hogy a festők
542 Harmad,  14|              volt rajta azon a cédulán. Hát pezsgőztek, és akik még
543 Harmad,  14|               minden lakodalma.~- Nekem hát nem.~- Akkor hát nem is
544 Harmad,  14|                  Nekem hát nem.~- Akkor hát nem is vagy magyar!~- Mikor
545 Harmad,  14|             megalkotta a Teremtő.~Mégis hát hogy ugyanaz a Szent Mihály
546 Harmad,  14|            gondolatnak is borzasztó!~De hát ki őneki Csaba? Hogy úgy
547 Harmad,  14|                hogy nem látogatja őket: hát vizitel. Mikeyné bizonyosan
548 Harmad,  14|                az urad?~- Két festő. De hát engem mégis nyugtalanít.
549 Harmad,  14|                Angolkertbe kanyarodott.~Hát Mikeynét meg is találta.
550 Harmad,  14|            látta, hogy nem műkereskedő, hát nem engedett egy fillért
551 Harmad,  14|             mindig drágább az ára.~- De hát miért?~- Több rajta a festék.~
552 Harmad,  14|              tudok az ügyről semmit. De hát mellékes, hogyan tudtam
553 Harmad,  14|          kettőnk titka marad.~Ida ugyan hát nem tudta, mi az a szándék,
554 Harmad,  14|            szívvel tért a paplanja alá. Hát nem válik özveggyé, de legalább
555 Harmad,  14|                 egymás mellett volt. De hát végre is révbe ér a hajó:
556 Harmad,  14|          amerikai regény lapjain.~Mégis hát nem aludt el olyan mindjárt,
557 Harmad,  14|                lekaszálták a sarjút. De hát éppen Csaba mondhatta a
558 Harmad,  14|                is húztam a serkentőt.~- Hát akkor költsön fel engem
559 Harmad,  14|                nagyságod felébredjen.~- Hát úgy költsön fel, hogy ő
560 Harmad,  14|             Majd aztán megtudja: miért. Hát bizonyosra várhatom, hogy
561 Harmad,  14|                bizony várnia kellene.~- Hát maguk kappant reggeliznek?~-
562 Harmad,  14|                 méhesbe a városi hölgy? Hát ő is ott maradt. Lesett
563 Harmad,  14|               békésen intézik el.~Hanzi hát elhallgatott. Bizonyára
564 Harmad,  14|              állnak már az asztalon. De hát akkor miért, hogy nem egyenesen
565 Harmad,  14|                 éppen Csaba. S valóban, hát mi jogon? Mondhatja-e: a
566 Harmad,  14|                görög szebb a magyarnál, hát holtáig kárpálom érte, de
567 Harmad,  14|                ti nem így gondolkodtok, hát csak liggassátok egymás
568 Harmad,  14|                gondolkodtam a szavadon, hát igaznak kellett éreznem.
569 Harmad,  14|             mind a nyolcan a kerítésen.~Hát az történt, hogy a köpönyeg
570 Harmad,  14|                 vagy szerencsétlenek -, hát véletlenül éppen Ida mellének...~
571 Harmad,  14|                 hogy mi részem benne.~- Hát orvos urak! - ordított végre
572 Harmad,  14|             Hans -, Wagner doktor úr.~- Hát ugorjon fiákerba! Vágtasson
573 Harmad,  14|                kebeléből buzog a vér.~- Hát küldjön el seborvosért is.
574 Harmad,  15|              ellenfél segédjével. Aztán hát hogy szegény fölkel hajnalban,
575 Harmad,  15|         szalmaszín seprő-szakállát, már hát olyan szalmához hasonlót,
576 Harmad,  15|              annak a nagyképnek, vagyis hát egy ennél még sokkalta nagyobb
577 Harmad,  15|             vázolata egy nagyképnek.~De hát ő megadja az árát a nagykép
578 Harmad,  15|                ahogy itt aránylik.~- És hát mégis hát körülbelül mennyi
579 Harmad,  15|                aránylik.~- És hát mégis hát körülbelül mennyi lesz majd
580 Harmad,  15|             festett, szép női fejért.~- Hát mi lesz ez?~- Sajnálatomra,
581 Harmad,  15|                hogy átfutott a szeme.~- Hát egyezzünk meg abban - mondta -,
582 Harmad,  15|               egymás hajába kapjanak?~- Hát mi szokás olyankor?~- Az
583 Harmad,  15|               hogy melyik nyer majd.~No hát attól a muszkában még inkább
584 Harmad,  15|              asztalomra is fizetett.~De hát gondolta: így szokás. Hát
585 Harmad,  15|               hát gondolta: így szokás. Hát csak benyúlt a belső zsebébe,
586 Harmad,  15|               márkát Csaba asztalára.~- Hát ezeknek az apró képeknek
587 Harmad,  15|             Mondjuk, ha tízet veszek.~- Hát különböző. Ahol csak egy
588 Harmad,  15|               megfestve, nem kívánta.~- Hát az a nagy két vászon ott
589 Harmad,  15|                nézi. Fejét rázza reá.~- Hát az a másik?~Csaba röstelkedve
590 Harmad,  15|            keresztnevén szólítsam.~- És hát ön túlhágott az engedelmen!~-
591 Harmad,  15|              bocsánatot is kértem érte! Hát így bocsát ön meg? - Ida
592 Harmad,  15|                 a bankpince hazudik. De hát a lélek mélye is kincses
593 Harmad,  15|               egymást keresztnevükön.~- Hát pedig most igazán bajos
594 Harmad,  15|             termé­szetem, kisasszony.~- Hát akkor ne mondjon semmit.~-
595 Harmad,  15|        nézegethetett Csaba a szemébe.~- Hát, kérem, mondja - rándított
596 Harmad,  15|                 Mondom: nem sikerül. De hát jó: higgye, hogy sikerül.
597 Harmad,  15|                  mert félbeszakított.~- Hát folytassa a nevemmel. De
598 Harmad,  15|            fogadom, ahogy kiejti.~- No, hát annyira már nem élek vissza
599 Harmad,  15|             Aztán fölvetette a fejét.~- Hát mondja el, ahogy akarja.~
600 Harmad,  15|           könyökölt, a kályhát nézte.~- Hát kedves, jó Ida... De igen
601 Harmad,  15|            kérem, ne szakítson félbe... Hát kedves, jó Ida, akár tiltakozik
602 Harmad,  15|            iránt...~Ida felbámult.~- De hát ezt már elvégeztük.~- Nem,
603 Harmad,  15|             menjen el: mindjárt végzek. Hát rövidre fogom. De hogyan
604 Harmad,  15|                 aggódva pillogott:~- De hát most nem vagyunk idegen
605 Harmad,  15|         bérbevehető. A Bavária körúton. Hát elmegyek, megnézem. Nagyobb
606 Harmad,  15|          életnyi nagyságú alakokkal. És hát innen úgyis elköltözünk
607 Harmad,  15|               is magamnak.~S fölkelt.~- Hát ideteszem. Ha aztán elmentem,
608 Harmad,  15|               ki az ablakon. Csak mégis hát ne a fejemre. Engem belső
609 Harmad,  15|             mint minden női órácska, de hát nőknek nem is az a fő, hogy
610 Harmad,  15|                 Csorba már hazautazott, hát Idának már nem kellett attól
611 Harmad,  15|                 házasembernek illik is.~Hát azon az estén is a szokott
612 Harmad,  15|      emlékezetes napnak az estéjén, már hát az előtte való estén, leveleket
613 Harmad,  15|               előtt, ne zavarodjak meg. Hát azt a pénzt is betettem
614 Harmad,  15|          megmondom önnek: hol a könyve. Hát a láda­kofferem rejtekében.
615 Harmad,  15|                kérdést - szólt végre -, hát miért vett ön el engem?~
616 Harmad,  16|               időm. ~Ida elszörnyedt.~- Hát csak vacsorázik?~- Elég
617 Harmad,  16|              készülnie a képemnek.~- De hát ki hajtja, hogy evésre sincs
618 Harmad,  16|           zsemlyét. Elég az estig.~- De hát elküldöm az ebédet.~- Messze
619 Harmad,  16|                 rázogatta a fejét.~- No hát, ha feleségem nem volna -
620 Harmad,  16|                kellett beszerezniük. De hát az a fő, hogy Csaba dolgozhasson.~
621 Harmad,  16|                 Idának, hogy mondja meg hát: volt-e valaha nő, akinek
622 Harmad,  16|                a társaságukba vonva, és hát olyankor a karperec is rajta
623 Harmad,  16|              nem hangosan - s legjobban hát a fő figura.~Szép is volt
624 Harmad,  16|                csak ami hibát látsz... ~Hát a jó barátok meg is jelentek.
625 Harmad,  16|               úgy is vizsgálódtak.~- No hát remek - mondta egyik-másik -,
626 Harmad,  16|         idegesen csapott az asztalra:~- Hát egyetlen jó barátom nincs
627 Harmad,  16|                legjobban kellene!?~- De hát mit akarsz! - hörkent rá
628 Harmad,  16|             lennie. Nem tudom, micsoda. Hát nem is mondhatom meg, hogy
629 Harmad,  16|                új, hogy szinte ordít.~- Hát most már én is sejtem -
630 Harmad,  16|               gondolkodott:~- Csakugyan hát ez...~- Még! - zaklatta
631 Harmad,  16|               kedves bosszankodását, de hát hiába: igaz.~S elmondta
632 Harmad,  16|            szemöldökkel hallgatta.~- No hát - csapott az asztalra -
633 Harmad,  16|              nem szabadulhatott.~~Csaba hát dolgozott tovább.~Ő maga
634 Harmad,  16|                jobban meg is veszik. És hát Csaba megint új képen dolgozik,
635 Harmad,  16|                az az egy kép nem eladó.~Hát kopogtattak is egyre-másra
636 Harmad,  16|             vonattal vissza Párizsba.~- Hát csak egy órát. Egy óra múlván
637 Harmad,  16|               mindig zárva volt előtte.~Hát nem is volt abban semmi,
638 Harmad,  16|           titkos rekesz két gombját is. Hát csakugyan megnyílt egy tenyér­
639 Harmad,  16|             vett el, annyi bizonyos. De hát, ha itt a pénzem: miért
640 Harmad,  16|             törvény nem kötelez reá. De hát vannak belső törvények is...~
641 Harmad,  16|                  Mi nem illeti magát?~- Hát az a háromezer korona se,
642 Harmad,  16|               önök kettőjük ügye. Aztán hát, mióta együtt vagyunk, mennyi
643 Harmad,  16|         Leszámíthatja, ha éppen...~- És hát a lakásbér is. Önnek elég
644 Harmad,  16|                szoba és egy műterem. És hát ahányszor hotelben, vendéglőben
645 Harmad,  16|               volt rá jogom talán?~- De hát hogy költhet ön egy idegen
646 Harmad,  16|                 a stoppolhatja szóra.~- Hát... hát... az már csak úgy...
647 Harmad,  16|            stoppolhatja szóra.~- Hát... hát... az már csak úgy... benne
648 Harmad,  16|                a nők természetében...~- Hát az meg a férfiaknak van
649 Harmad,  16|             gondolkodott.~- Mégis kérem hát: vegye ki azt a pénzt, ami
650 Harmad,  16|       mindeniknek az árára emlékszem.~- Hát tessék: tartsa magánál a
651 Harmad,  16|                leszámítva. Jézus Mária! Hát a konyhaköltség?~- Én nem
652 Harmad,  16|                 minden. Több is volt.~- Hát számítson kétszázat.~Ida
653 Harmad,  16|            olvasta: Fenntartással.~- De hát mi az a fenntartással?~-
654 Harmad,  16|              fogja a bankókat: fizet.~- Hát kérem, honnan tudja ön,
655 Harmad,  16|             végén odatolja Csaba elé.~- Hát jó lesz útiköltségre - nyugodott
656 Harmad,  16|                Miért volna kedvesebb?~- Hát... hogyha van valakije...~-
657 Harmad,  16|                tehát ön rendelkezik. És hát így, ha van valakije, akihez
658 Harmad,  16|           lehetett férjhez mennie, mert hát a móringja nálam volt, láthatja,
659 Harmad,  16|              Csaba meghőkölt.~- Semmit. Hát mit?... Egyáltalán nem gondoltam
660 Harmad,  16|                pszichológia szótárában. Hát nem értem: mért sértődik
661 Harmad,  16|                  Csaba megrendült.~- De hát kérem... Ida... édes jó
662 Harmad,  16|              belé.~- Ida, kedves Ida... hát hallgasson meg. Érezheti
663 Harmad,  16|              mehetek, ha kedvem van rá. Hát mondhatja-e tisztességes
664 Harmad,  16|          sajnálat nélkül maga után. No, hát ne sírjon. Bocsásson meg,
665 Harmad,  16|                 nincs hova mennem.~- No hát balul értett.~És arról kezdett
666 Harmad,  16|                 térnek vissza Pestre.~- Hát holnap megkezdjük a búcsúlátogatásokat,
667 Harmad,  17|            ijedten kérdezte:~- Minek?~- Hát nem kanyarodik egyet haza?~-
668 Harmad,  17|                a Metropolba szálltak.~- Hát mindjárt meg is szerkeszthetjük
669 Harmad,  17|                  belemúlik a délutánom. Hát nézze: szereztem magának
670 Harmad,  17|             Lehet, hogy később érkezem, hát akkor maga vár. Holnap aztán
671 Harmad,  17|             üresedik még alkalmasabb.~- Hát most már csak lakást keresünk.~
672 Harmad,  17|              íróasztal fölé akasztotta. Hát bizony dísztelen még a szoba.~
673 Harmad,  17|             kell már gondoskodnia.~- De hát kedves Ida, hogy kérhet
674 Harmad,  17|                 leányka azonban késett, hát Ida maga nézett el megint
675 Harmad,  17|               hogy csak egy-két helyen. Hát nézett egy pesti cselédboltban
676 Harmad,  17|                én téged? Ne bánts!~- De hát hogy gondol olyat, Panni,
677 Harmad,  17|        villamosról, szólt ismét neki:~- Hát még mindig megvan a Pistád?~
678 Harmad,  17|               fogadna meg siketnémát?~- Hát mikor jöttél Pestre?~- Egy
679 Harmad,  17|                    És Pistád?~- Ő is.~- Hát együtt szöktetek?~- Együtt.~-
680 Harmad,  17|               Brr. Szénába, szalmába.~- Hát gyalog jöttetek?~Panni nagykomolyan
681 Harmad,  18|                jóságos, vagy kedves jó.~Hát mikor Idát szomorúnak látta,
682 Harmad,  18|                jót.~- Nem sürgős.~- No, hát ha a héten se látok itt
683 Harmad,  18| el-elmosolyodott, de soha nem kacagott.~Hát Csaba aztán egyre ritkábban
684 Harmad,  18|                 óvatosan: mi van benne? Hát játékbabácska, amilyet gyermekleányoknak
685 Harmad,  18|             csak néha rosszul alszom.~- Hát jön velem?~- Ha kedves önnek,
686 Harmad,  18|               önnek, hogy megnézem...~- Hát hogyne volna kedves. Hiszen
687 Harmad,  18|                 hóval lepi be a tél...” Hát megyünk mindjárt reggeli
688 Harmad,  18|             nyugodt lehet. Különben is, hát fenntartással van betéve,
689 Harmad,  18|            Többet mondjon, többet.~- De hát én nem vagyok műértő.~-
690 Harmad,  18|                 ma semmi különös itt.~- Hát akkor ide jöjjön be velem
691 Harmad,  18|         vallatták, és hogy elvitték. De hát ugye, nem volt baj?~- Dehogyis,
692 Harmad,  18|                de nem tudtam a címedet. Hát csak Bisinek írtam meg.
693 Harmad,  18|               élni?~- Meg lehet-e élni? Hát hogyne. Jó házak annyit
694 Harmad,  18|               akár holtunkig...~- Mégis hát... bocsáss meg a kérdésért,
695 Harmad,  18|                ilyesmit kérdezni, mégis hát teérted érdekelne, hogy
696 Harmad,  18|              telt meg, tűzbe dobtam. De hát neked nem lesz rá okod,
697 Harmad,  18|                 egy fiatalember, vagyis hát most már az ura. Én elrejtettem
698 Harmad,  18|           édesatyjának?~- Neki is.~- De hát miért?~- Nem tudja? Házasodott.~-
699 Harmad,  18|                 tudja? Házasodott.~- De hát azért? Hiszen...~- Hogy
700 Harmad,  18|            Tinyakov. Hogy kerül ez ide? Hát menjen haza, Ida, a kocsin.
701 Harmad,  18|                Gyöngéden megszorította. Hát csakugyan a muszkája.~-
702 Harmad,  18|               De maga hogy kerül ide?~- Hát nem olvasta a levelemet?~-
703 Harmad,  18|                már a műteremnél vannak.~Hát Tinyakov ámul-bámul. Ő nem
704 Harmad,  18|                 Itt nagyurak a zsüri.~- Hát mondja meg maga, hogy mennyit
705 Harmad,  18|              szabnak, mint külföldön.~- Hát mondjon müncheni árat.~-
706 Harmad,  18|          koronát se markolhat a képért, hát odaadta a muszkának huszonötezer
707 Harmad,  18|                különben nem veszem meg.~Hát ment a zongora rögtön, gyönyörű
708 Harmad,  18|               prémest. Belép nagyvígan.~Hát csak megroggyan. A szalon
709 Harmad,  18|               bámul nagy elbámulással - hát nem te hívtál?~- Én hívtalak?~-
710 Harmad,  18|              szájjal bámult a húgára.~- Hát hogyan? Mit mondott?~Jolán
711 Harmad,  18|              Csabát?~Csak bámulok rá.~- Hát hogyne szeretném.~- Mélyen?
712 Harmad,  18|            könny.~- Istenem - nyögöm -, hát hogyne.~- És ő is szereti
713 Harmad,  18|                És ő is szereti magát?~- Hát hogyne szeretne - fakadok
714 Harmad,  18|                 nő?~- Özvegy vagyok. De hát valami szerencsétlenség
715 Harmad,  18|             majdnem megőrülök.~- Mondja hát, kérem - esdeklek neki -,
716 Harmad,  18|               semmi szerencsétlenséget. Hát csak fuldok­lok ott, mintha
717 Harmad,  18|                 cseléddel. Levegőre. De hát akkor miért hívat Csaba?
718 Harmad,  18|             Nincs itthon - mondja -, de hát nem baj. Ez a lakás ettől
719 Harmad,  18|               kalapodat köpönyegedet... hát csakugyan a te lakásod.
720 Harmad,  18|             Ezen kissé megnyugodtam. De hát mégis furcsa, hogy tegnap
721 Harmad,  18|          Jolánkáért. Azóta itt vagyunk. Hát mit akarsz? Miért hívattál
722 Harmad,  18|            nyögte végre.~- A feleséged? Hát feleséged van? És énelőttem
723 Harmad,  18|            Gondolnod se szabad ilyet!~- Hát akkor miért nem mutattad
724 Harmad,  18|           Valami keményet érzett benne, hát az asztal fölé tartotta.
725 Harmad,  18|               árnyékot vet a nevére. És hát két hónap múlván úgyis lejár
726 Harmad,  18|              csapott.~- A herkópáterét! Hát nem voltam-e én újságíró
727 Harmad,  18|         portások, közkereseti társaság, hát tudakolja meg: melyik hotelbe
728 Harmad,  18|         kerestetnie, hanem Ó Ida néven. Hát persze hogy Ó Ida! Ő immáron
729 Harmad,  18|              érdeklődéssel tudakolja:~- Hát Pesten vagy? Hát a kedves
730 Harmad,  18|           tudakolja:~- Hát Pesten vagy? Hát a kedves feleséged? Hozd
731 Harmad,  18|                 Ida, ha nem az apjához?~Hát csakugyan Ó Péter. Lesoványodva,
732 Harmad,  18|           ámult-bámult megrökönyödve.~- Hát maga?... Hát te - hebegte
733 Harmad,  18|           megrökönyödve.~- Hát maga?... Hát te - hebegte végre -, itthon
734 Harmad,  18|                  tovább is kérdezett:~- Hát Ida? A lányom hol van?~Csaba
735 Harmad,  18|                 szomorúság nehezítette, hát lefeküdt. Zsebkendő a szemén.
736 Harmad,  18|          Énértem?~- Magáért! Nyissa meg hát az ajtót, kérem.~Ida csak
737 Harmad,  18|            látott volna kilincset.~- De hát mi ügyünk van még együtt? -
738 Harmad,  18|          felöltözködve. Feküdtem már.~- Hát megvárom, míg felöltözik.
739 Harmad,  18|            perce? Ötszáz esztendeje. És hát a kabátja, muffja?...~-
740 Harmad,  18|             szalonba megy le vele.~- És hát különben is - kezdte az
741 Harmad,  18|            Csaba esdeklőn nézett reá.~- Hát ahol eddig, Ida.~- Csak
742 Harmad,  18|             vízzel leöntött kakas.~- De hát Ida, édes jó Ida! Irtózatos
743 Harmad,  18|              ingerülten síró gyermek.~- Hát a húgom: Jolán. Iszen ismeri.~-
744 Harmad,  18|             édestestvér húgom, no.~- De hát...~- Gyerünk, no, ne csökönyösködjön,
745 Harmad,  18|            csökönyösködjön, Ida.~- Nem, hát lehetetlen. Értse meg, kérem:
746 Harmad,  18|                állatkert vagyok! Jöjjön hát, ha csak annyi szíve maradt
747 Harmad,  18|                 hagyott bőrt a képemen. Hát ha hozzám nem jön, jöjjön
748 Harmad,  18|             őhozzá. Maga invitálta oda, hát most ő invitálja magát.~
749 Harmad,  18|            kínpadon vergődik őérette.~- Hát jó - mondta végre -, egy
750 Harmad,  18|             arccal nézett. Pillogott.~- Hát visszakísérem - mondta szomorúan -,
751 Harmad,  18|                 úgy parancsolja.~- Mert hát...~És ismét a gyűrűtlen
752 Harmad,  18|              kezében volt a gyűrű.~- De hát tessék, hát húzza fel.~Ida
753 Harmad,  18|                 gyűrű.~- De hát tessék, hát húzza fel.~Ida csak a kesztyűjét