1-500 | 501-709
Part, Chapter
1 Eslo, 1 | nyulladt nyakkal álltak meg a futkosásban. A kassza
2 Eslo, 1 | Hát igaz - nyugodott meg Csaba -, nem lehetünk világ
3 Eslo, 1 | vagy te, Csaba, újságíró. Meg az is maradsz. Senki se
4 Eslo, 1 | mikor születtem. Hát én meg, most már második esztendeje,
5 Eslo, 1 | Csak időt nem találok rá meg költséget.~- Mellékesen
6 Eslo, 1 | meggyógyította maga a jó Isten. Ő meg a helyén maradt a szerkesztőségi
7 Eslo, 1 | a kiállításaira. Otthon meg agyagvirágokat és angyalfejeket
8 Eslo, 1 | élete minden útján. A fiú meg oszlopa a lánynak otthon,
9 Eslo, 1 | vagy gyermektelenül hal meg, Jolán se gondoljon a birtok
10 Eslo, 1 | ismert. Gimnáziumos korában meg a kocsisukat rajzolta le
11 Eslo, 1 | Lotz iskolájában, később meg Münchenben folytatta. Rajzolni,
12 Eslo, 1 | utalványait is mindig Jolán írta meg, Budapest helyett persze
13 Eslo, 1 | ült otthon, míg az esküvő meg nem történt. Csendes esküvő
14 Eslo, 1 | félreszólította a sógort:~- Jegyezd meg - mondta erősen a szemébe -,
15 Eslo, 1 | öklét rázza: Nem ölhettek meg teljesen! A másik szobor:
16 Eslo, 1 | van bennük, hogy annyira megrezegtetik a lelket? A milói
17 Eslo, 1 | érkezett.~Se nem üdvözölte, se meg nem csókolta. Csak ült,
18 Eslo, 1 | Hallod-e, Jenő - szólalt meg aztán keményen -, te ma
19 Eslo, 1 | csak a nevenapján írt neki, meg a születése napján, no meg
20 Eslo, 1 | meg a születése napján, no meg hát egy évre rá az anyai
21 Eslo, 1 | szerkesztőségi dolgai is lekötötték, meg egyre csak a szobrászságon
22 Eslo, 1 | otthon. Örömmel csókolta meg a két gyermeket is. Jolánka,
23 Eslo, 1 | rebegte fájdalmas ajkkal - meg van terhelve.~- Meg van
24 Eslo, 1 | ajkkal - meg van terhelve.~- Meg van terhelve!? És te engedted?...~
25 Eslo, 1 | szóváltások következtek. És Csaba meg se hált a családi hajlékban:
26 Eslo, 1 | Hatvanezer koronával még meg lehetne menteni a birtokot,
27 Eslo, 2 | könnyeskínos arcát látta:~- Ments meg! Húzz ki a gödörből! Az
28 Eslo, 2 | csak egy recept mentheti meg, s a recept beleesik véletlenül
29 Eslo, 2 | előtt az apja képe jelent meg, amint fölemeli tiltakozó
30 Eslo, 2 | az ősi földnek:~- Ments meg!~És ha Jolánt elhozza is,
31 Eslo, 2 | lelkünk valamely része. Ha meg kell válnunk tőle, nyomorékok
32 Eslo, 2 | fülében Jolán hangja:~- Ments meg!~Állt sápadtan. Bámult egy
33 Eslo, 2 | borítékba helyezi a levelet, meg le is ragasztja.~Aztán ő
34 Eslo, 2 | gipszfiguráit és rajzait se nézték meg. A hetvenezer koronától
35 Eslo, 2 | Minden betűje sikoltás:~Ments meg bennünket! A fővárosban
36 Eslo, 3 | szemlélődött.~- És nem ijednek meg az arcától még a lovak is?...~-
37 Eslo, 3 | Valami testi hibája! Mondja meg nyíltan. Valami kellemetlen
38 Eslo, 3 | közjegyző előtt. Mégis engedje meg, hogy megkérdezem: mire
39 Eslo, 3 | alapít, ugye? - szólalt meg Ó Péter - arra nagy pénz
40 Masod, 1 | talán az érzésében, hogy meg kell gyónnia, ha újságot
41 Masod, 1 | lépett volna be. Virágkorában meg már, hogy a felső osztályokba
42 Masod, 1 | sokat kell utaznia. Mikor meg otthon van, a pincében foglalatoskodik.~
43 Masod, 1 | kérte őket, hogy szívleljék meg nyáron is Idát maguk között.
44 Masod, 1 | szép fekete kabátban jelent meg az apja, s komolyság és
45 Masod, 1 | ügyelve, hogy a bajusz hegye meg ne bökje, s két-három kérdés
46 Masod, 1 | Egyszer egy asszony látogatta meg Idát. Már akkor ötödikes
47 Masod, 1 | ügyesség nélkül is.~- Jaj, már meg se ismer a lelkem! Hogy
48 Masod, 1 | emlékszik-e Iduska arra... meg arra?...~Ida bizony nemigen
49 Masod, 1 | Mária gyönyörű képe jelenik meg, a kisded Jézus a karján.
50 Masod, 1 | A két mama csevegett, ők meg ketten ott elevenkedtek
51 Masod, 1 | édes-aranyos Marim, mondja meg neki, hogy látogasson meg.
52 Masod, 1 | meg neki, hogy látogasson meg. Akármelyik vasárnap jöhet.
53 Masod, 1 | Megmondom, kisasszonyom, meg.~Ida pillogott. Aztán mégiscsak
54 Masod, 1 | az utcájuk felé. A piacra meg maga az asszonyom járt.
55 Masod, 1 | az a bizonyosság maradt meg előtte, hogy ő lesz majd
56 Masod, 1 | láthatatlan kezek ragadták volna meg a bokáját. A dereka katonásan
57 Masod, 1 | S úgy meghajolva várta meg, míg a főasszony elsuhog
58 Masod, 1 | látszott, hogy Idát nem ismeri meg. Csak nézett, mint az ijedt
59 Masod, 1 | Bogár Ella? - szólalt meg végre Ida tétován - Bogár
60 Masod, 1 | reménykedő mosolygás jelent meg. A kisasszony szó kellemetlenül
61 Masod, 1 | egymást.~Aztán Ella szólalt meg: - Maga olyan szép...~Idán
62 Masod, 1 | valami nyurga fiúé. A szája meg éppen nagyocska is. Az a
63 Masod, 1 | Apám?~- Nem tudom: egy úr meg egy leány.~Ida dobogó szívvel
64 Masod, 1 | kezet nyújt neki, amit Ida meg is cselekedett.~Egy tapló-szín
65 Masod, 1 | az apa hálából látogatja meg, hogy nem volt kevély a
66 Masod, 1 | jár ide: nem taníthatná-e meg ezt a rigót a Gotterhaltéra?~-
67 Masod, 1 | hát ha az üzlet kívánja, meg kell tennem. Avval könnyítettem
68 Masod, 1 | lelkemen, hogy egy másik rigót meg a kamarában a Jaj, be huncut
69 Masod, 1 | ürmöst is adott, hogy igyam meg estére. Mi történik azonban?
70 Masod, 1 | különösen szeretik azt a nótát, meg azt, hogy Hármat tojott
71 Masod, 1 | kijelentették, hogy a rendelés meg nem történtnek tekintendő,
72 Masod, 1 | Kettő apáca-rokon, egy meg a gyóntató atya nénjének
73 Masod, 1 | nénjének az unokája; egyet meg, egy Fazekas Borbála nevűt
74 Masod, 1 | Mennünk kell - rettent meg Ella.~Ida megkönnyebbülten
75 Masod, 1 | nevű apácát kérdezett csak meg - a legfiatalabb apácát,
76 Masod, 1 | Ha akarná se engedhetné meg az igazgató-testvér: nincs
77 Masod, 2 | efféle újdonságait hozatja meg az örömnek erre az estéjére.
78 Masod, 2 | szólítgatta. Jobbja felől meg egy nyugalmazott, vízkóros
79 Masod, 2 | orvost?~- Ó, dehogy - rettent meg Ida -, semmi bajom, csak
80 Masod, 2 | Képzeld csak hát, én meg hogy jártam...~A cipő szerencsétlenje
81 Masod, 2 | de hát más nem fordult meg az ebédlőben. Végre is sírva
82 Masod, 2 | könyörgött, hogy bocsássanak meg neki: leánykája van otthon...~
83 Masod, 3 | anyák írnak szorgalmasan, meg a leánytestvérek. Ő soha,
84 Masod, 3 | káposzta volt a főzelék. S meg kellett enniük. A válogatás
85 Masod, 3 | Papp Juliskának, hogy egye meg helyette, mikor az ügyelő
86 Masod, 3 | Mennyi a móringja? - szólalt meg az igazgató asszony.~Nem
87 Masod, 3 | az egy hibáját nem gyónta meg soha. Mert csak akkor volt
88 Masod, 3 | az édesatyjával beszélem meg, ha eljön. Addig ott lakik
89 Masod, 3 | az apja hangja erősödött meg.~- Muszáj. Valami tisztességes
90 Masod, 3 | lóghat csak úgy magában. Meg kell várnod.~- Meddig?~-
91 Masod, 3 | változtathatott az ügyön. Levélben meg nem írhatta meg, hogy mennyire
92 Masod, 3 | Levélben meg nem írhatta meg, hogy mennyire törné az
93 Masod, 3 | valahogy. Hát valamelyik aztán meg is segítette: reggelre a
94 Masod, 3 | a tükörben.~Mivel nyerte meg az apja az apácák engedelmét?
95 Masod, 3 | hogy talán Bodoky látogatja meg.~S akkor édes elzsibbadással
96 Masod, 3 | valamelyik kislány jól felelt, meg is feledkezett a méltóságáról:~-
97 Masod, 3 | gyere ide: hadd csókoljalak meg! - fakadt ki örömében.~Azonban
98 Masod, 4 | azon forgott, hogyan mondja meg az apjának, hogy megváltozott
99 Masod, 4 | szív. Másnap, harmadnap is meg jelent. - Magát - mondta -
100 Masod, 4 | ezt a szerencsémet ugyan meg nem teremtik. Mit adhatnak
101 Masod, 4 | Kérem, Nórácska, csak mondja meg neki, hogy költözzön vissza
102 Masod, 4 | csekély ok miatt különböztünk meg... Hol laknak? Magam megyek
103 Masod, 5 | báróné? Bizonyára nem írta meg neki az apja, hogy az ő
104 Masod, 5 | kezében még nem fordult meg pénz soha. Se ékszere nincs,
105 Masod, 5 | Mert én is csak úgy tudtam meg.~- De hát olyan fontos?~-
106 Masod, 5 | eltitkolta. A külső növendéket meg kizárják, aki becsempészte
107 Masod, 5 | a kimondásába.~Az apácák meg voltak rémülve.~- Métely
108 Masod, 5 | vonakodott:~- Nem mondhatom meg: bizonyistenre fogadtam.
109 Masod, 5 | levelet.~- Az Istenért, meg ne tudják - susogta esdeklőn -,
110 Masod, 5 | főasszony előtt a Fazekaslányt meg a Mészkuthy-lányt, s egy
111 Masod, 5 | osztályokban már kisasszonyolják, ő meg most már helyettes professzor
112 Masod, 5 | is betette volna az apja, meg még prózaibb okok: egy lovászlegénnyel
113 Masod, 6 | nyakába, valami jó szellem meg enyhítő meleget. A meleg
114 Masod, 6 | világ. A hideg fuvallat meg az az aggodalma volt, hogy
115 Masod, 6 | hivatalos komolyságot, de én is meg tudom mondani a magam igazságát.~-
116 Masod, 6 | odabent - gondolta -, csak én meg azt mondhassam: szabad vagyok!~
117 Masod, 6 | a háztetőket világította meg. Hideg szél fújt a sáros
118 Masod, 6 | bérkocsi ablakán, nem ismert meg egyetlen házat se. Még az
119 Masod, 6 | Csak a lépcsőt mutassa meg, ha nem fárasztom, és az
120 Masod, 6 | bérkocsisnak is fizessen meg, kérem, atyám kasszájából.~
121 Masod, 6 | megjön Ó Péter úr, mondja meg neki, hogy a kisasszonynak
122 Masod, 6 | jönnie, levélben írjuk majd meg.~Idához fordult:~- Isten
123 Masod, 6 | volt ott. Másikat hozatni meg nem engedtek az apácák.~
124 Masod, 6 | noha az is hideg. Csakhamar meg is látta, honnan erednek
125 Masod, 6 | És még azt mondja majd meg, hogy ő melyikben hálhat.~-
126 Masod, 6 | kérdezte Ida.~- Hát az úr, meg Erzsi kisasszony.~Ida bámult,
127 Masod, 6 | többi szobát még nem néztem meg.~S megsimította a leány
128 Masod, 6 | másik vendégszobát nézte meg. Az is egyágyas, vörösterítős,
129 Masod, 6 | Kicsaptak. Nono: csak ne ijedjen meg: semmi gonoszat nem cselekedtem.
130 Masod, 6 | szinte haragosan szólalt meg:~- Nem szabad! Mit akarsz?~-
131 Masod, 6 | az a gondolat, hogy amaz meg talán beles. Már nyílt az
132 Masod, 6 | visszatér.~Csak azután szólalt meg:~- Maga az, Ella? Vagyis
133 Masod, 6 | magázta. Kedvetlenségében is. Meg hát nem tudta hirtelenében,
134 Masod, 6 | Ella mosolygó ajkkal jelent meg az ajtóban, de a szeme megütközéssel
135 Masod, 6 | nyomott. Ó Péter arca jelent meg az ajtóban.~- Üdvözlet! -
136 Masod, 6 | magával hozott postájából. Ida megismerte, hogy a levél a
137 Masod, 6 | városban nincs kastély. Én meg nem dirigálhatom a távolból
138 Masod, 6 | hogy a szalon és az ebédlő meg van cserélve. Nekem így
139 Masod, 6 | házasodnak, a vagyonuk-fogyottak meg a kártyások zsidó családokból.
140 Masod, 6 | szép tiszta helyen ismer meg valami előkelő fiú... (Legyintett.)
141 Masod, 6 | cselédszerző boltot kereste meg, hogy fogadjon valami jóképű
142 Masod, 6 | érezte, hogy nem elégedne meg eggyel: tízenkint veszi
143 Masod, 6 | való Mária-érmek tetszettek meg neki, s egy karperec, amely
144 Masod, 6 | hónapokban. A karperecet meg persze magának veszi meg.
145 Masod, 6 | meg persze magának veszi meg. A lakatocska tetszett meg
146 Masod, 6 | meg. A lakatocska tetszett meg neki. Az ő élete is lakat
147 Masod, 6 | gyönge női hang szólal meg mögötte:~- Pardon, kisasszony...
148 Masod, 6 | mosással, takarításokkal szerzi meg a mindennapi kenyerüket.
149 Masod, 6 | Csitt - mondta -, csitt! Meg ne ijedjen, kedves.~Ő azonban
150 Masod, 6 | belülről az ajtót.~- De én meg nyitottam ám már az ablakot...~
151 Masod, 6 | cseléd hogy semmi csengetésre meg nem ébredt, nekem kellett
152 Masod, 6 | pesti állomáson szólított meg egy sokszorosan aranyláncos
153 Masod, 6 | olyan helyre, ahol előre meg nem nézem, hogy mifélék.
154 Masod, 6 | magának parancsolni. Ha meg magától dolgozna mellettem
155 Masod, 6 | fogadhatok el ennyit, bocsásson meg.~- De el kell fogadnia.
156 Masod, 6 | visszaélnek a boltosok, meg hát mégse érezte magát szabadjában
157 Masod, 6 | aztán egy Jókai-regényt, meg Mark Twainnek egy német
158 Masod, 6 | francia füzetkét is pillantott meg: Hugo Victornak a parlamenti
159 Masod, 6 | beszélget velük.~Fenn a lakásban meg más meglepődés várt reá:
160 Masod, 6 | maradt ott. A hálószobából meg eltűnt az egyik rézágy és
161 Masod, 6 | enne.~- Bocsánat - szólalt meg akkor elmosolyodva.~S a
162 Masod, 6 | összekapkodta a törlőrongyokat meg az ablaktisztító port.~-
163 Masod, 6 | Déli harangszó kondult meg. Ida keresztet vetett magára,
164 Masod, 6 | hogy Ida megrázkódott belé. Megrázkódott, mintha tőrt döftek
165 Masod, 6 | elmúlt.~- Hát gyere, csókolj meg, aztán asztalhoz: ebédelünk. -
166 Masod, 6 | tiéd. Abban is halhatsz meg majdan, ha akarod, remélem,
167 Masod, 6 | orvosné. Az már meghalt. Meg még egy asszony: a polgármesterünk
168 Masod, 6 | családokkal ismerkedek én itt majd meg?~- Ezt a klastromban kérdezted
169 Masod, 6 | családok, de én sose fordultam meg egyiknek se a szalonjában.
170 Masod, 6 | fiatalemberekkel ismertetne meg, s választanál közülük...
171 Masod, 6 | megválni a kutyájától. Az arcát meg úgy lisztezte, hogy ha legyezte
172 Masod, 7 | említette, hogy Ida látogassa meg.~- Ő meglátogatott téged:
173 Masod, 7 | hova menjen? Csak a templom meg a boltok... A templom délután
174 Masod, 7 | nincs nyitva. Vásárlásokra meg kinek volna kedve földrengés
175 Masod, 7 | szeme a könyvesbolton állt meg. Betért.~És válogatta, nézegette
176 Masod, 7 | virágképeket pillantott meg benne.~S tán még más könyveket
177 Masod, 7 | megérkezett-e. Nem érkezett meg. A tanár úr leült a nádszékre
178 Masod, 7 | bemutatkozzon ennek a boltosnak?... meg az a tanár is hallja?...
179 Masod, 7 | könyveket ide a boltba - szólalt meg akkor Ida -, az inas majd
180 Masod, 7 | cselekedte.~Napos időben meg az anyja sírjához járt ki.~-
181 Masod, 7 | olaszul. Magához venne. Mert ő meg társalkodónőt keres. Én
182 Masod, 7 | amely kiköltötte. De az meg, hogy olyan szerető gondoskodással
183 Masod, 7 | végképp a szívében.~Végre is meg kell alkudnia a kénytelenséggel.
184 Masod, 7 | karperectől őt fosztotta volna meg valaki.~De hátha még megvan.~-
185 Masod, 7 | üzleti mosolygás jelent meg az arcán.~- Alásszolgája...~
186 Masod, 7 | és keskeny vállú, a soha meg nem növő emberek fajtájából
187 Masod, 7 | szemöldöke is felrándult meg vissza.~- Nem baj, kisasszony,
188 Masod, 7 | Ó Péter úr? - szólalt meg egyszerre megelevenülten -
189 Masod, 7 | világban él: a klastrom meg a maguk háza: Európa és
190 Masod, 7 | szintén műveletlen, hát az meg férje - majd megosztja vele
191 Masod, 7 | mikor épp most ajándékozta meg az apja annyi pénzzel, külön
192 Masod, 7 | Egy papirosbolt előtt állt meg, s hogy a néma leány is
193 Masod, 7 | klastromi életével tölti meg a könyvet. Érdemes arra
194 Masod, 7 | jobb lesz, ha akkor mutatja meg az apjának, mikor már eloszlott
195 Masod, 7 | gyémántot veszel, kérdezz meg, mert az nem zöldborsó.~-
196 Masod, 7 | amit délben kaptam.~- Már meg is fizetted? Fizetéssel
197 Masod, 7 | ugyanis karperec csillant meg, ahogy lenyúlt az akkordra,
198 Masod, 7 | bámultak a nyugodtságomért, én meg azon bámultam, hogy ők bámulnak.
199 Masod, 7 | Mióta megjöttem, azóta meg csupa örvénykavargás a lelkem.
200 Masod, 7 | Egy fiatal orvos jelent meg csakhamar - karikagyűrű
201 Masod, 7 | kis üveg málnalét ittam meg, amit kanalanként való nyelegetésre
202 Masod, 7 | ségekből. Csak egyik köszönte meg szóval, egy hatéves leányka,
203 Masod, 7 | legnagyobb huszárt vettem meg. Káprázó szemmel nézte,
204 Masod, 7 | szemöldökű.~Kért, hogy tartsam meg a szolgálatomban Pannit:
205 Masod, 7 | gondolatomban se fordult meg Panninak az eltávolítása:
206 Masod, 7 | Mindenki neveti.~- Bocsásson meg, de nem értem: hiszen éppen
207 Masod, 7 | pár. Azt nem más választja meg. Az érzés választja meg,
208 Masod, 7 | meg. Az érzés választja meg, jó asszony, az a szent
209 Masod, 7 | öltözzek fel, és nézzem meg. Nóra már lent vár az autóban:
210 Masod, 7 | iránt...~- De legalább nézd meg.~- Irtózom tőle.~~Április
211 Masod, 7 | házasságért házasodnék én meg, hanem hát teérted is. Meg
212 Masod, 7 | meg, hanem hát teérted is. Meg ide asszony kell. Láthatod,
213 Masod, 7 | üzlettel vagyok elfoglalva. Az meg nem lehet, hogy az én leányom
214 Masod, 7 | megilletődéssel csókoltam meg, s visszaillesztettem a
215 Masod, 7 | fúriái a toalettnek, te meg olyan szimplán viselkedel,
216 Masod, 7 | legyen cifra. Férfiak már ezt meg is kívánják.~- Méltóztassék
217 Masod, 7 | erősebbik.~A feketekávénál meg is kezdtem:~- Édesatyám,
218 Masod, 7 | gondoltam. Később fontoltam meg, hogy elsősorban nem az
219 Masod, 7 | arccal feleltem:~- Kérdezze meg, atyám, őtőle magától, hogy
220 Masod, 7 | hogy más járatta? Kérdezze meg, hogy ki vette neki a ruháit
221 Masod, 7 | alkalmatlan kuvaszra, amelyet meg kell tűrni a gazda kedvéért!~
222 Masod, 7 | csak épp a lyukat vájta meg. Nincs virágosabb sír a
223 Masod, 7 | szemükkel kísérnek, még meg is fordulnak utánam. Pesten
224 Masod, 7 | el a trafikba, és vegye meg a lyukas számot, ha még
225 Masod, 7 | megállt a nyelvem:... legyen meg a te akaratod.~És akkor
226 Masod, 7 | Április 28.~Atyám ma se jött meg.~Ma már erősebb vagyok.
227 Masod, 7 | lehet, oly nyugodtan kérdem meg tőle:~- Atyám, az én életem
228 Masod, 7 | vagyok annyira tanult, hogy megélhetek. Tanítok gyermekeket,
229 Masod, 7 | Atyám még mindig nem jött meg.~Az ágyból már fölkeltem.
230 Masod, 7 | beteg, Panni. Csak értsd meg: férjhez kényszerítenek
231 Masod, 7 | Viszlek szívesen. De meg kell előbb kérdeznem a szülőidet.~-
232 Masod, 7 | jóakaratát nem mindig érti meg a gyermek. Iskolába soha
233 Masod, 7 | misézett: nem gyónhattam meg a pótlást.~Kimentem a templomból.~
234 Harmad, 1 | 1~Délután háromkor meg is érkezett Ó Péter. Másodmagával
235 Harmad, 1 | ház előtt.~Távolabb állt meg, a Városi közfürdő előtt.
236 Harmad, 1 | iparosféle asszonyt állított meg. Az asszony összébb vonta
237 Harmad, 1 | üdvözölte a leányát, se meg nem csókolta.~- Öltözz az
238 Harmad, 1 | fekete-redengotos fiatalember jelent meg, komoly, de jóképű, szőke
239 Harmad, 1 | úriemberre.~- Bocsánat - szólalt meg végre Csaba, szinte remegő
240 Harmad, 1 | sápadt leányra.~- Engedje meg, de mégis megmondhatná talán,
241 Harmad, 1 | a szalonban.~Ida mozdult meg végre. Fölemelte az arcát,
242 Harmad, 1 | szólott nyugodtan -, engedje meg, hogy én is mondjak valamit.~-
243 Harmad, 2 | fekete zekéjében, a sofőr meg csak úgy bőrkabátosan, ahogy
244 Harmad, 2 | Arról Csaba sohase tudott meg semmit.~A zuhogó esőben
245 Harmad, 2 | Az apa csak akkor szólalt meg. A vejének szólt:~- Hova
246 Harmad, 3 | kellemetlen-e neki.~- Tudom. De meg szoktam várni, hogy talán
247 Harmad, 3 | értettem, hogy kíméljen meg tőle, ha magunk vagyunk.~-
248 Harmad, 3 | zavarom, kisasszony - szólalt meg -, félóra múlván Pestre
249 Harmad, 3 | soha életében nem fordult meg hotelben?~- Nem. Majd eligazodok.~-
250 Harmad, 3 | Nagy Ákost pillantotta meg, hogy ott ül a feleségével.
251 Harmad, 3 | Feleséged? - lobbant meg Nagy Ákos. - Hát mióta vagy
252 Harmad, 3 | hogy az ő kezét kérted meg. Ha csakugyan visszatérsz
253 Harmad, 3 | bizonyára nem feledkezik meg. A cipőt ki szokták tenni,
254 Harmad, 3 | tudom, miért...~- És önnek meg kellett házasodnia: nem
255 Harmad, 3 | Hát pedig ez másképp meg nem oldható.~- Sajnálom.~-
256 Harmad, 3 | Másik faluba megyek. Onnan meg negyedik faluba. - Ida feje
257 Harmad, 4 | karikatúrája annak. A sógor meg... az nemhogy eléje jönne
258 Harmad, 4 | amíg teljes bizonyossággal meg nem tapasztalja, hogy képek
259 Harmad, 4 | már a fenekire! - mordul meg a Herkules. Csaba odaszól
260 Harmad, 4 | Csak tegnap óta? - hőköl meg a birtokosné - hiszen akkor
261 Harmad, 4 | Csak déltájban szólalt meg:~- Ma kissé későn ebédelünk,
262 Harmad, 4 | könyvön hagyva felelt:~- Én meg nem vagyok dohányos: még
263 Harmad, 4 | jobban bírom.~- Lehet, hogy meg kell elégednie néhány főtt
264 Harmad, 4 | elhagyta.~- Hm.~A vonat még meg sem állt. Csaba intett egy
265 Harmad, 4 | két karját, és csókolta meg Csabát könnyes szemmel,
266 Harmad, 4 | asztal ügyében is hamar megegyeztek bíróné asszonyommal.
267 Harmad, 4 | Az utcai ablakot zörgette meg.~- Én vagyok, kisasszony.~
268 Harmad, 4 | Csaba arcára, Ida szinte megdöbbent: olyan volt az az
269 Harmad, 5 | hova megyünk? Bocsásson meg, de a lefolyt napok évek
270 Harmad, 5 | talán csak vacsorázzunk meg. S ha nincs ellenére: olyan
271 Harmad, 5 | Csodálkozik majd, hogyan nyilvánul meg ugyanazon az ajkon a bölcsesség
272 Harmad, 5 | beszélgetésünkben is kellemesen lepett meg az okossága és a nyíltsága.~
273 Harmad, 5 | a nyilatkozatát. Engedje meg, hogy én is kifejezzem azon
274 Harmad, 5 | Az apjának firkantotta meg ceruzával. Csak ennyit írt
275 Harmad, 5 | Csaba csak akkor fordult meg.~- Miért nem szól, ha fixírozzák? -
276 Harmad, 5 | Ida csak az úton szólalt meg.~- Ne menjünk ma már sehova
277 Harmad, 5 | kíváncsiságból. Ne üssön meg, kérem, senkit.~- De ha
278 Harmad, 6 | Pardon, Madame - szólalt meg alázatos udvariasan -, étez
279 Harmad, 6 | szóra nem nyomhatta el, hogy meg ne kérdezze:~- Templomi?~-
280 Harmad, 6 | egyezségünkről én se feledkeztem meg.~- Nem kedvetlenít, köszönöm.
281 Harmad, 6 | Nemcsak a jöveteleddel leptél meg bennünket, hanem hogy a
282 Harmad, 6 | asszonyok kedvéért is tegyétek meg. Láthattad, hogy kijöttek.
283 Harmad, 6 | azt Júlia néven mutatták meg Idának. A másik leánynak
284 Harmad, 6 | pompázott, és az abrosz is meg volt szórva ibolyával. A
285 Harmad, 6 | asszony jobbjára. A baljára meg ő maga vonta szép figyelmesen
286 Harmad, 6 | Mária-képét azon időközben vette meg a városi új képmúzeum, amíg
287 Harmad, 6 | minden képet ketten festenek meg, s amit a virslik és söröspoharak
288 Harmad, 6 | mandzsettái bősége szembeötlő.~- Meg az a kofa-termet - folytatta -,
289 Harmad, 6 | vidám szemű ember.~Aztán meg egy nagyszakállú, nagybajszú,
290 Harmad, 6 | társaságban, hogy őutánuk nézte meg megint figyelmesebben a
291 Harmad, 6 | A házaspár láthatóképpen meg volt illetődve.~Csaba köszönte
292 Harmad, 6 | illetődve.~Csaba köszönte meg aztán a maga és felesége
293 Harmad, 6 | fogadják őt szeretetükbe.~- Az meg nekünk nem lesz nehéz -
294 Harmad, 6 | termetét dicsérte, a kezét meg valamennyien.~Ida boldogan
295 Harmad, 6 | nő, azért. S ő még csak meg se nézte jól: színlelte,
296 Harmad, 6 | fáradt. Csak gondoljátok meg: reggel óta utazunk.~A társaság
297 Harmad, 6 | a zenét is úgy szereti. Meg is csókolództak, mikor elváltak.~-
298 Harmad, 6 | nyaka, termete szép, a keze meg csoda? Hiszen ő is festő,
299 Harmad, 6 | mondta, újságíró, aztán meg hogy szobrász. Hát hazudott.
300 Harmad, 6 | különös volt.~Hát különös. De meg kell vallani, hogy esze
301 Harmad, 6 | mozgott már:~- Érzem, hogy meg kell köszönnöm önnek ezt
302 Harmad, 6 | föl és alá a szobában. Ő meg a mennyezetes ágy láttára
303 Harmad, 6 | bámulva.~- Holnap - szólalt meg aztán Csaba -, nyolc vagy
304 Harmad, 6 | előkelő figurája jelent meg neki, amint a szemére vizsgálódik:~-
305 Harmad, 7 | öltözött még fel, lent várom meg az utcán.~Ida kinyitotta
306 Harmad, 7 | De hát annyit bizonyára meg is érdemel majd.~- Szoba
307 Harmad, 7 | ne lépjen beljebb! Várjon meg künn a folyosón.~Kissé elpirulva
308 Harmad, 7 | Hát menjen a templomba. Én meg addig megnézem az új szobrokat
309 Harmad, 7 | kesztyűjét.~- Nem, ne várjon meg - mondta az ablakra tekintve -,
310 Harmad, 7 | tekintve -, csak mondja meg: délben hol várjam? Otthon-e?
311 Harmad, 7 | Danauer-féle?~- Nem néztem meg.~- Hát hol járt ennyi ideig?~-
312 Harmad, 7 | arcán. Talán akkor nézte meg először. De aztán megint
313 Harmad, 7 | Hát ebéd után - szólalt meg Csaba mindjárt a levesnél -
314 Harmad, 7 | kétféle költség: az enyém meg az öné. Láthatta, hogy ahányszor
315 Harmad, 7 | hogy értek magyarul...~- Én meg azt véltem, hogy mindig
316 Harmad, 7 | De hát mért nem nézte meg azt a Danner vagy Danauer
317 Harmad, 7 | Kenderrel, és hogyan szerették meg egymást.~- De hiszen az
318 Harmad, 7 | Csaba elbámult.~- Hát ön meg van esküdve énvelem?~Ida
319 Harmad, 8 | tetején által. Egy szoba meg udvari. Az a hálószobájuk.~
320 Harmad, 8 | Csaba hangja egyre erősödik. Meg elnyugszik, meg megint
321 Harmad, 8 | erősödik. Meg elnyugszik, meg megint erősödik.~- Ti persze
322 Harmad, 8 | ételhez. De csak azért is megesküszök vele. A száz márkából
323 Harmad, 8 | az árát.~- És azt is tudd meg és mondd meg a többi korhelynek
324 Harmad, 8 | azt is tudd meg és mondd meg a többi korhelynek is, hogy
325 Harmad, 8 | az ábrázatomat.~- Nyugodj meg, hogy nem...~- De ha legalábbis
326 Harmad, 8 | bizalmaskodásnak. Nem engedhet meg semmi bizalmaskodást.~Hát
327 Harmad, 8 | uzsonnán.~Ida melle akkor meg azért szorult el, hogy Csaba
328 Harmad, 8 | kesztyűjét gombolta, szólalt meg:~- Kikhez megyünk?~- Hát
329 Harmad, 8 | Hiszen ott ült mellette. Még meg is csókolózott vele, ha
330 Harmad, 8 | Jancsi! Csak nem halt tán meg a gazdád?~Egy harmincas-forma,
331 Harmad, 8 | csendesebb mellékutcában mondta meg.~- Egy öreg festő, nekem
332 Harmad, 8 | lakatosműhely mellett állt meg, rántott a kapucsengőn:~-
333 Harmad, 8 | korhadt-rámásablak mellette, meg künn egy konyhai szék, s
334 Harmad, 8 | Szinyei-Mersét is kérdezte meg Vágó Palit. Aztán hát, hogy
335 Harmad, 8 | sóhajtott.~- Azok: azok. Én meg: én vagyok. Én már meg is
336 Harmad, 8 | Én meg: én vagyok. Én már meg is haltam, Csaba. Csak épp
337 Harmad, 8 | valami iránt, nem haltunk meg! Te pedig mindig érdeklődtél
338 Harmad, 8 | megvan. A sárgarigó-nótát meg a Fazekas-lány zongorázta
339 Harmad, 8 | volt a zongorateremben. Meg is gyónták mind a ketten
340 Harmad, 8 | vászonból volna. Igazítsd meg, kérlek, a vánkosomat, ha
341 Harmad, 8 | szobrász nem faraghatja meg kőből Tölgyessynek a naprengését
342 Harmad, 8 | a kis pörsenésen fordult meg a szekerem tengelye? De
343 Harmad, 8 | erről nem is beszél!~- Meg.~- Okosan cselekedted. Remélem,
344 Harmad, 8 | vértelen női arc jelenik meg olyankor előttem, egy elnyaklott
345 Harmad, 8 | is. De most már bocsáss meg: házas ember mindig pórázon
346 Harmad, 8 | ura. Én úgy ösmerködtem meg vele, hogy a képkereskedőnél
347 Harmad, 8 | épp az arc volt megfestve meg a keze, amint a mutatóujját
348 Harmad, 8 | fejeket. A maga fejét, meg annak a Jancsinak a fejét,
349 Harmad, 8 | aki a kátrányt keverte. Meg a kapunyitogató asszony
350 Harmad, 8 | szülői egy napon haltak meg - valami nagy tűzi veszedelemben.
351 Harmad, 8 | söröskocsi zörömbölése szakította meg Csaba szavát. Vagy hogy
352 Harmad, 8 | a figyelme.~- Bocsásson meg, ha unatkozott künn, de
353 Harmad, 8 | hegyén-hátán az asztalon. Meg aztán hát...~A fejét rázta,
354 Harmad, 8 | maguk utcájában szólalt meg még egyszer:~- Ma már nem
355 Harmad, 9 | asszonysággal ismerkedett meg, az emeleti szomszédjával.
356 Harmad, 9 | Az asszony örvendezett. Ő meg hát Millnerné, és a keresztneve
357 Harmad, 9 | nem kételkedik.~- Engedje meg - folytatta mindazonáltal
358 Harmad, 9 | fényképekről Millnernének meg az urának minden családját
359 Harmad, 9 | vízben és mindenféle lében, meg hogy Millnerné csak a gyermekének
360 Harmad, 9 | ebédlőasztalon az ura előtt, meg hogy a prémes kabát bélését
361 Harmad, 9 | is itt vagyunk. Szerezze meg nekünk azt az örömet, hogy
362 Harmad, 9 | hogy úgy dicsérik. Csabával meg hát csakugyan dicsekedhetik,
363 Harmad, 9 | Vajon Csaba nem torpan-e meg a hirtelenjében való hívástól?
364 Harmad, 9 | Ida óvatosan kézzel nyomta meg a kilincset, s belesett.~
365 Harmad, 9 | hogy álkulccsal nyitja majd meg az a valaki, aki ért a házban
366 Harmad, 9 | az estén Ida nem jelent meg a vacsoraasztalnál.~Csaba
367 Harmad, 10| bírt ránézni Csabára.~Csaba meg sem kérdezte, mi baja. A
368 Harmad, 10| gipszfalakkal formáltatta meg tágas, nagy műteremmé. Fönt
369 Harmad, 10| színét senki se mondhatta meg náluk: milyen - úgy tele
370 Harmad, 10| parkettes lakással se. Én meg nem rontom a kedvét. Ha
371 Harmad, 10| ebédlő és szalon, a műterem meg nem is abban a házban.~Gyertyán
372 Harmad, 10| elmondta, hogyan ismerkedett meg az urával még iskolásleány
373 Harmad, 10| idefordul.~Akkor ismerkedtek meg. S másnap a fiú már köszönt
374 Harmad, 10| nem udvarolnak. Házasságra meg nem is gondolnak.~- Egy
375 Harmad, 10| ismerem köztük. Mondjátok meg, melyik legyen egy óra múlván
376 Harmad, 10| tovább Münchenben, de engem meg nem bír elhagyni. Hát mit
377 Harmad, 10| szegénnyel, hogy a pályája meg ne törjön?...~Aztán a szobrászné
378 Harmad, 10| de Millnerné nem értené meg, ha előbb el nem játszanám.
379 Harmad, 10| Tán a szomszédban.~- Aztán meg a rákövetkező nap is, a
380 Harmad, 10| zöldségeket! Gyere inkább, nézd meg: min dolgozom. És mondj
381 Harmad, 10| alá festődik majd a szeg, meg a bokája mellé. Egy kis
382 Harmad, 10| más a negyvenéves arcbőr meg a húszéves. A délutáni fáradt
383 Harmad, 10| délutáni fáradt arcnak a bőre meg a reggeli. A kissé izzadságtól
384 Harmad, 10| kissé izzadságtól fénylő, meg a mosdás után való arc.
385 Harmad, 10| és a két képre tekintett meg Csabára.~- Mind a két képed
386 Harmad, 10| rossz. No, azért ne rogyj meg. Barátod mondja, nem kritikusod.
387 Harmad, 10| valakinek azt mondom: ez meg ez a hiba, azt érzi, hogy
388 Harmad, 10| nem beszélhettem. Mondd meg, hogy elutaztam. Hálás kézcsókomat
389 Harmad, 10| segítenélek benne, hogy meg is találd magadat. De mindenkinek
390 Harmad, 10| Gratulálok.~- Mondja meg ezt Idának is. Igen sírtam.
391 Harmad, 10| Az öreg elmosolyodva állt meg:~- Hetvenéves koromban találtam
392 Harmad, 10| lélekrezgést. Azt a rezgést örökíti meg a művész. Mert annyira gyönyörködik
393 Harmad, 10| gyönyörködhessen benne, meg hogy a társaságát is gyönyörködtethesse
394 Harmad, 10| Nem, addig nem halhatok meg, míg azt meg nem festem!~~
395 Harmad, 10| nem halhatok meg, míg azt meg nem festem!~~A következő
396 Harmad, 11| kisasszony. Ahogy én nem jelentem meg ön előtt még csak nyakken
397 Harmad, 11| Kis idő múlván Ida szólalt meg:~- Nekem is volna közölni
398 Harmad, 11| tegnap azt beszélték itt meg, hogy vasárnap künn uzsonnáznánk
399 Harmad, 11| is felejtettem: Kendernét meg kell látogatnia.~- Már voltam
400 Harmad, 11| folytatta:~- De nem foszthatom meg önt az ilyen apró kellemességektől,
401 Harmad, 11| legények úgy intézik, hogy megcsókolhassák a lányokat.
402 Harmad, 11| a férjüket csókoltatják meg.~S ezt Csaba olyan hangon
403 Harmad, 11| mindig kint kóborolnak, ők meg mindig a kövek között éljenek?
404 Harmad, 11| osztják, hogy csókoljam meg önt, cselekesszük színpadiasan.
405 Harmad, 11| tányérja mellé.~- És én meg... - mondta aztán fölvetve
406 Harmad, 11| Jó cseléded, Panni, akit meg is csókoltál búcsúzásul,
407 Harmad, 11| helynevet nézte volna még meg, de olvashatatlan volt.
408 Harmad, 11| Az uzsonnát kint sütjük meg. Rád egy kiló borjúhúst
409 Harmad, 11| is csak konyhaköltségre. Meg is nézte, mihelyt Ida kiment,
410 Harmad, 11| hiányzott belőle egy fillér se. Meg is szégyellte mindjárt a
411 Harmad, 11| tették, hogy mégis hát egye meg: már nincs benne a béka.~
412 Harmad, 11| matrózkalapjában. A szobrászné meg elhozta a leánykáját is,
413 Harmad, 11| tempóval lépett elő, s hajolt meg:~- Szél Peti vagyok.~De
414 Harmad, 11| büszkeségtől.~A férfiak persze meg voltak terhelve: kinél kosár,
415 Harmad, 11| sör. A sört azért vették meg már otthon, mert az állomásról
416 Harmad, 11| elmosolyodott:~- No, nem ismered meg, Ida? Borbereky. Évenként
417 Harmad, 11| Borbereky senkinek se mondta meg a nevét, csak köszönt neki,
418 Harmad, 11| frizurált.~A férfiak szeme meg is akadt rajta. Még Mikeynek
419 Harmad, 11| ajtajából. Csorba Matyi meg éppen úgy lesett rá a folyosóról
420 Harmad, 11| fülkét persze a négy asszony meg a két gyermek töltötte be.
421 Harmad, 11| legyezőjének a végén állapodott meg. Zavarában azt forgatta.~-
422 Harmad, 11| hozzájuk, de azzal bízták meg, hogy száraz gallyat gyűjtsön,
423 Harmad, 11| átugrotta. Mikey elbukott, őt meg a kiskutya ugrotta át. Kendernek,
424 Harmad, 11| figyelem is boldogította. Az meg hát éppenséggel megvigasztalta
425 Harmad, 11| táncoljanak. Csorba Matyi mindjárt meg is szólalt:~- Lent a kocsmában
426 Harmad, 11| tán Klárikáét is te etted meg?~- Csak kettőt ettem...~-
427 Harmad, 11| délelőtti levél nyomja még.~Meg kellett hát elégednie Csorba
428 Harmad, 11| Csorba kíséretével. Mögötte meg Borbereky vert ismét akkordokat
429 Harmad, 11| zsebkendőjét.~- Engedje meg...~A kocsma udvarán hát
430 Harmad, 11| talpaival a padlón. Szélről meg egy kövér asszony zöld selyempántos
431 Harmad, 11| mindjárt vidáman - forgasd meg, öcsém, míg csak le nem
432 Harmad, 11| Csak Csaba nem táncolt meg Kender meg Borbereky. Ők
433 Harmad, 11| Csaba nem táncolt meg Kender meg Borbereky. Ők hárman az
434 Harmad, 11| zsinóron rántották volna meg az egek vizének zsilipjeit,
435 Harmad, 11| Csorba karjába.~A társaságnak meg kell állania egy szilfa
436 Harmad, 11| jutottak haza.~Az asztal meg volt terítve: a déli kappan
437 Harmad, 11| kedvességét, miért ne köszönje meg Csabának?~Mégis hát érezte,
438 Harmad, 11| nyugtalankodott, hogy Csaba szólal meg.~Hát Csaba meg is szólalt.
439 Harmad, 11| Csaba szólal meg.~Hát Csaba meg is szólalt. Alighogy rágyújtott,
440 Harmad, 12| csökönyösen mentegetőzik, hogy így meg amúgy, nyugodtan folytatta
441 Harmad, 12| Feledjük, kérem. És bocsásson meg, hogy nem válogattam meg
442 Harmad, 12| meg, hogy nem válogattam meg a szavaimat.~Valami efféle
443 Harmad, 12| Nem tudom.~- Kérdezze meg, hogy bemehetek-e hozzá?~
444 Harmad, 12| sárgáját hagyva szabadon, meg a halványka rozsdaszínt
445 Harmad, 12| lazúrral, de mégse elégítette meg. Egy vastag aranyrámát vett
446 Harmad, 12| beszéltem önnel. És igen megnyugtatna, ha olyan szíves
447 Harmad, 12| kulimász, Ida magavádlásában meg van valami nemes tisztaság.
448 Harmad, 12| a vállon festette volna meg Balázs. És így festette
449 Harmad, 12| Balázs. És így festette volna meg Müller Júliáját is csupán
450 Harmad, 12| vázlatkönyvnek egy képén állt meg a figyelme: egy hétéves-forma
451 Harmad, 12| még csak a fejében volt meg, s nem a papiroson, de máris
452 Harmad, 12| hát gondoltam...~Annyira meg volt zavarodva, hogy be
453 Harmad, 12| iránt... Kérem, engedje meg, hogy megmagyarázzam...
454 Harmad, 12| mert ez igen kellemesen lep meg engem... és máskülönben
455 Harmad, 12| lenne, mi hiányzik még ebből meg abból. És ha meglesz, milyen
456 Harmad, 12| magyarázta Csaba, akkor szólalt meg:~- De kérem, ez igen szép
457 Harmad, 12| nem olvasom el. Bocsásson meg, ha fájdalmat okoztam a
458 Harmad, 12| szíve mélyéből bocsásson meg nekem. Fogadom, hogy soha
459 Harmad, 12| épp hogy a reggelijét itta meg. Ment a vázlatkönyvével,
460 Harmad, 12| állványocska is. S későn este tért meg. Olyankor csak éppen hogy
461 Harmad, 12| szemöldökét barnábbra vonta volna meg Csaba. Várta, hogy a ruhája
462 Harmad, 12| megszólalt:~- Engedjen meg egy kérdést, Balogh úr.~-
463 Harmad, 12| szólok, hogy előre nem mondja meg a konyhán. De némileg nyugtalanít,
464 Harmad, 12| fejét rázta.~- Nyugodjék meg, kisasszony, nem azért történik.
465 Harmad, 12| már sokan megénekelték, meg is festették. Mért ne festhetném
466 Harmad, 12| festették. Mért ne festhetném én meg a Múzsa halálát? - gondoltam.
467 Harmad, 12| csodálatos. Ha valakit úgy nézek meg, hogy igazán megnézem -
468 Harmad, 12| mondáson. A szem mondja meg, amit a mondás elrejt, vagy
469 Harmad, 12| gyertya, villamosláng -, akkor meg éppenséggel. Mert a festőnek
470 Harmad, 12| Voltaképp attól ijedt meg, hogy Csaba órákon át nézegetne
471 Harmad, 12| járnánk ki a környékre, itthon meg beszélgetnénk, mint két
472 Harmad, 12| mulathat mindig. A festőnékhez meg maga nem jár, hát azok is
473 Harmad, 12| zöldben. Én festegetek, maga meg leheveredik, és olvasgat.
474 Harmad, 12| beszélgetnek barátságosan. Még meg is kínálják egymást a szivartárcájukból
475 Harmad, 12| arcán... Miért nem festi ezt meg nagyban?~- Csak ötlet. Kisképnek
476 Harmad, 12| festőművészethez. Július elején nyílt meg a Glaspalast kiállítása.
477 Harmad, 12| mikor a művész bőrről beszél meg vonalakról. Mégis hát a
478 Harmad, 12| végéig nincsenek. Azutánra meg lesz annyi képe, hogy ha
479 Harmad, 12| mentek ki a városból. Onnan meg gyalogosan sétáltak feljebb
480 Harmad, 12| malomnak a kertje alatt állott meg Csaba.~Ida felnézett, hogy
481 Harmad, 12| felnézett, hogy ugyan mi fogta meg Csabának a szemét? A komlótól
482 Harmad, 12| néz a jövevényekre, azok meg a galambra. Tiszta fehér
483 Harmad, 12| nedvedzett belé. És Ida meg se botránkozott a bizalmasságon,
484 Harmad, 12| éreztem. De maga teremtette meg az ideát!~- Nem értem.~-
485 Harmad, 12| és bámulnak. Ó, Ida, hogy meg nem csókolhatom magát!~Már
486 Harmad, 13| fölöslegét, hogyan vonkodja meg ismét, egyre határozottabban
487 Harmad, 13| Aztán csak kapja a palettát meg egy nagy ecsetet, mind a
488 Harmad, 13| képünkről.~- Ott festem meg a malom udvarán - mondta
489 Harmad, 13| malom zúgását-zakatolását, meg a disznóólak szagát. Nem
490 Harmad, 13| elzilálódjon.~Csaba le-levakarta, meg újrafestette, de csak rázogatta
491 Harmad, 13| ideám! Ami az én ideám volt, meg is festettem: ami Balázs
492 Harmad, 13| vagy elképzelése indította meg a szent-rezgést. Tiziánban
493 Harmad, 13| a szivarfüstben találta meg a választ:~Minden! Minden,
494 Harmad, 13| arcnak a színeit szerette meg a fantáziájában. Én nem
495 Harmad, 13| Tehát bennem nem mozdult meg a szent briza, a minden
496 Harmad, 13| rezgőfű, és nem is mozdul meg soha. Balázsban megmozdult,
497 Harmad, 13| festem, soha semmiképpen meg nem festhetem művészien!~
498 Harmad, 14| szokatlan órában jelenik meg. Festők különben se látogatják
499 Harmad, 14| találták itthon. Kérem, mondja meg neki, Borbereky, hogy az
500 Harmad, 14| vázlataimat pedig nem mutathatom meg.~Hát Ida várta továbbra
1-500 | 501-709 |