Part,  Chapter

 1 Masod,  6  |            és szalonon át. Az apja leült az íróasztal elé, Ida a
 2 Masod,  6  |   kisasszony - nevetett a leány.~S leült a többi leány közé. Érdeklődéssel
 3 Masod,  7  |           érkezett meg. A tanár úr leült a nádszékre a kályha mellé,
 4 Masod,  7  |          nyújtottam. Rá se néztem. Leült, és kisvártatva kezdte:~-
 5 Harmad,  1 |          mélyen behunyta a szemét. Leült, szinte leroskadt a karosszékbe.
 6 Harmad,  1 |           arcára. Ida sápadt volt. Leült. A feje ismét a tenyerébe
 7 Harmad,  1 | mozdulattal intett a székre.~Csaba leült.~S ültek hallgatva. Csaba
 8 Harmad,  4 |       ablaki másik ülésre. Maga is leült, a középső ülésre, félszembe
 9 Harmad,  6 |          még a fülében és fejében. Leült a belső ágy szélére, s a
10 Harmad,  10|              mosolygott az öreg, s leült -, azt a keveset is csak
11 Harmad,  11|      spanyolul, hol németül. Aztán leült egy kosárra, és magyar nótába
12 Harmad,  12|             Beleállította a képet. Leült.~Szemlélte. Fejét rázta.~
13 Harmad,  14|           mellé mozdította. Ő maga leült a dézsaszékre.~- Nem tudja?
14 Harmad,  14|            szobából a másikba. Meg leült.~- Mi közöm nekem ebben
15 Harmad,  14|         csak a székhez támolygott. Leült, és a könyökére támasztotta
16 Harmad,  14|             Jöjjön be velem, Kati.~Leült hátul egy üres asztalhoz.
17 Harmad,  15|      persze mindjárt beleegyezett. Leült az asztalhoz. Megfirkantotta
18 Harmad,  16|           visszatért az asztalhoz. Leült.~Megint fölvette a szivarját.~
19 Harmad,  18|   nazarénus képet festi már meg?~S leült ő is az asztalhoz, hogy