Part,  Chapter

 1 Eslo,  2   |         irtózattal lépett tőle el.~De mikorra megmosdott, megint csak
 2 Eslo,  2   |             Az örvényből! A pokolból!~Mikorra kilépett a kapun, már úgy
 3 Eslo,  2   |        kártyája sarkára a címerét is.~Mikorra elvégezte, és föltekintett,
 4 Masod,  5  |       Mészkuthy-leány végzett is már, mikorra visszatért, s a helyén egy
 5 Masod,  6  | alkalmazottjának a leányával szemben.~Mikorra az ajtó megnyílt, az az
 6 Masod,  6  |             Akkor látszott, hogy sír.~Mikorra Ida kilépett, a piac nagyboltjai
 7 Masod,  7  |             Eleinte a pénzemből élek. Mikorra az elfogy, lesz nekem annyi
 8 Masod,  7  |               Istennek.~Nem áldoztam. Mikorra áldoztatott volna a pap,
 9 Harmad,  4 |         Legfeljebb... kérdezném, hogy mikorra várjam?... Mert holnapra
10 Harmad,  10|            fecském nótáját. Gondolta: mikorra annak a hosszú nótának végére
11 Harmad,  11|              közeli nyári vendéglőbe.~Mikorra megtért, javában parázslott
12 Harmad,  12|          mondva. Ida bókolt utána, és mikorra Csaba megint szól­hatott
13 Harmad,  13|             pirossal.~Mégis dél volt, mikorra csak úgy nagyjából is megtelt
14 Harmad,  14|   felköltöttem), csak azt, hogy az úr mikorra rendelte a teáját?~Katinak
15 Harmad,  14|             értőn markolja a gyeplőt.~Mikorra a házhoz értek, Csaba már
16 Harmad,  15|              állapítja meg az árát.~- Mikorra készül meg az a nagykép?~-
17 Harmad,  17|              Aztán a kályhára nézett. Mikorra Ida benyitott, az újság
18 Harmad,  18|          házgondozónak.~Este hét óra, mikorra Csaba hazavergődik. A kocsija